A felszólalás szövege:

(22.20)

A jelenleg még december 31-éig hatályos, a közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása érdekében T/3998. számon önálló képviselői indítványt nyújtottam be. Tettem ezt azzal a szándékkal, hogy a jelenlegi 80 millió forintról 150 millió forintra emelkedjen az építési beruházásoknál az az értékhatár, amely alatt az ajánlatkérőnek lehetősége van nyilvános hirdetmény feladása nélkül három ajánlattévő közvetlen felhívásával lefolytatni a közbeszerzési eljárást. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy az új, 2011-es CVIII. közbeszerzési törvényben - amely három hónap múlva, 2012. január 1-jén amúgy is életbe lép -, nos, az új közbeszerzési törvényben megállapított 150 milliós értékhatárt 3 hónappal előrehozzuk.

Tudom azt, hogy több képviselőtársamban felvetődik a kérdés, mint ahogy a gazdasági bizottságnál is, hogy vajon szükség van-e e törvény módosítására. Nem lenne-e elegánsabb megvárni azt a három pluszhónapot, ami után úgyis életbe lép az új közbeszerzési törvény? És akkor nincs szükség a régi törvény módosítására, hiszen a 80 millió forintos értékhatár megemelkedik 150 millió forintra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétszer ad, aki gyorsan ad - szól a népi bölcsesség, de idézek egy másik ilyen bölcs mondást is: a szükség törvényt bont. Igen, mert olyan helyzetben vagyunk az ország keleti régiójában, amikor a gyors cselekvés sok-sok bajt, problémát előzhet meg. Nevezetesen arról van szó, hogy Észak-Magyarországon Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2010 április, május, júniusában minden idők legkritikusabb ár- és belvízi helyzete alakult ki. Megyénkben már április és május hónapokban is rekordokat döntő csapadékmennyiségek hullottak, ezáltal a teljes vízgyűjtő terület teljesen telítődött. Ezt a helyzetet tetézte a június első napjaiban lehullott újabb rekordmennyiségű csapadék, ami a több mint két hónapos időszakban 208 települést kényszerített védekezésre, az okozott kárról nem is beszélve, ami több milliárdot tett ki.

Csak egyetlen példát szeretnék említeni: a nevezetes Ronyva-patak áradása, ami 2,3 milliárd forint kárt okozott Sátoraljaújhelyben, és közel ezer polgárt kellett kitelepíteni. De beszélhetnék a Tolcsva-patakról, a Borzsa-patakról és más kis erekről, amik egyébként nyugodt folyásúak, de a lehullott csapadék egyszerűen hihetetlen mennyiségű kárt okozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a módosításommal azt szeretném elősegíteni, hogy az említett sajnálatos árvizek utáni helyreállítási munkálatokat meggyorsítsuk, hogy azokat még ebben az évben el lehessen kezdeni. Ugyanis, ha az eredeti, még december 31-éig hatályos közbeszerzési törvény szabályozásának megfelelően történnének a közbeszerzési kiírások, akkor a védelmi célokat szolgáló munkálatok csak 2012 tavaszán vagy legrosszabb esetben csak nyár elején kezdődhetnének el. Ezért van szükség erre a módosításra, hogy a munkálatok előrehozásával csökkentsük minimálisra a veszélyt, a rizikót, hogy 2012 nyarán már ne fordulhasson elő olyan súlyos helyzet, mint történt 2010 nyár elején. Úgy vélem, hogy nincs időnk a halogatásra, ezért ez a 3 hónapos időnyerés ebben a tekintetben rendkívül fontos, hogy a munkálatokat minél hamarabb elkezdhessék, és azt jövőre be tudják fejezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság ülésén elhangzott egy másik kérdés, ami a pályázatok, illetve a beruházások elhúzódására vonatkozik. Ezzel kapcsolatban egyébként, mint az érintett térség egyik országgyűlési képviselője és jó néhány képviselőtársammal együtt folyamatosan figyelemmel kísértük az eseményeket. Így a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés korábbi elnöke, Ódor Ferenc vagy Riz Gábor alelnök úr mind-mind figyelemmel kísértük, hiszen nemcsak a Sajó, hanem a Hernád és a Bodrog mente is bizony nagyon kemény károkat okozott.

A 2010. júniusi árvizek után már júliusban a kormány határozatban szabályozta a felmérések alapján, hogy a régióban milyen összeggel kell megjeleníteni a pályázatokat fejlesztési és rekonstrukciós céllal. Így 2010. szeptember 30-án jelent meg az ÉMOP "A helyi és térségi jelentőségű vízvédelmi rendszerek rekonstrukciója" című pályázat, ami olyan tevékenységeket támogatott, mint például az árvízvédelmi töltések, a belterületet veszélyeztető vízfolyások elhárítása vagy a vízkár elhárítását célzó tározók építése. Az adott kiírás ez év március 31-én zárt 93 beérkezett pályázattal, és jelzi az igényelt forrás, a 9,6 milliárd forint, hogy micsoda pusztítást végzett itt az ár. Nos, ez is jól jelzi a helyzet súlyosságát. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség döntése ez év augusztus 31-én született meg, 39 projektgazda kérhet támogatást mintegy 3 milliárd 947 millió forint értékben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy önmagában már a károk felmérése is rengeteg időt vett igénybe, hiszen a szakemberek elmondása szerint megyénkben évente mintegy 500-600 vis maior esetet jelentenek és kell kivizsgálni, de 2010-ben olyan mértékű volt a pusztítás, hogy ez a szám több ezerre emelkedett. És valljuk be őszintén, hogy erre a szakhatóságok kapacitása nem volt elegendő. Ezért már maga a pályázatok elkészítése is rengeteg problémát hozott az önkormányzatoknak, rengeteg időt vett igénybe a tervek elkészítése vagy akár a vízjogi engedély létesítésének a beszerzése.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a törvénymódosítás célja, hogy a régióban szinte valamennyi futó beruházás szinte azonnal, még a tél beállta előtt elindulhasson, amely a Start-munkaprogrammal összekapcsolódva a leghátrányosabb kistérségekben biztosíthatná az érdemi foglalkoztatást. Szakemberek szerint várható, hogy több mint 100-120 fő részére biztosítható munkalehetőség, és több mint 300 család megélhetését segítheti elő.

Kétszer ad, aki gyorsan ad. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a módosítással elhárulnak a bürokratikus akadályok az elől, hogy gyorsan célba érjenek a pályázatok, mert ezzel valóban kétszeresen adunk, a károk helyreállításán túl reményt és biztonságot a 2010-es árvizek szükséget szenvedett polgárainak, önkormányzatainak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ezért hoztam a tisztelt Ház elé ezt a módosító javaslatot, kérem képviselőtársaimat, támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a megjegyzéseit a képviselőtársaimnak. Most csak egyetlenegy képviselőnek szeretnék válaszolni, Mile Lajos képviselőtársamnak. Köszönöm, hogy felvetette az értékhatár problémáját. Lehet, hogy nem voltam elég világos az indoklás megfogalmazásában. Miről is van szó? Arról, hogy 39 projektgazda köthet támogatási szerződést, és ezek közül 33 projekt összköltségben nem éri el a 150 millió forintot, de meghaladja a 80 millió forintot. Ez az alapvető probléma.

Véletlenül elhoztam azt a listát, amit az ÉMOP D pályázatai jelentenek, Háromhuta például 90 millió forint, Komlóska 99 millió forint, a másik település, Hollóháza 87 millió forint, tehát meghaladják. A probléma a tervezésnél az volt, hogy nem tudták lejjebb hozni 80 millió forintnál, mert akkor nincs értelme ennek a védekezésnek, hanem ezt meghaladta. Tehát valójában a képviselőtársam jól kapiskálta a dolgot, hogy mi ezt szerettük volna, talán jobban kellett volna hangsúlyozni, hogy a pályázatoknál alapvető probléma az, hogy kevés összeg állt rendelkezésre eleve, és ha ezt a kevés összeget megnézzük, hogy a 80 milliós határt nem haladja meg, akkor nem is lehet elvégezni. Gyakorlatilag tehát itt a projektek legnagyobb része mind 80 millió és 130-150 millió forint között van. Kettő kivétel van, a mikóházi záportározó, az 248 millió forint, és a sátoraljaújhelyi Ronyva II. rész 199 millió forint. Tehát szó sincs arról, hogy itt az összeghatárt manipulálnánk.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak a törvénymódosításommal kapcsolatos aktivitásukat. Szerettem volna részletesen válaszolni az általános vitában elhangzottakra, de hála istennek, az államtitkár úr mindezt megtette helyettem, ezért én csak röviden egyetlenegy tényállásra szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét.

Göndör képviselőtársam többször említette, hogy a még hatályban lévő közbeszerzési törvény, amit én szeretnék módosítani, lehetővé teszi, hogy ezek a rendkívüli munkák elvégződjenek, vagyis egyfajta vis maior kategóriájában, záros határidőn belül elvégezhetőek legyenek, vagyis a törvény módosítására szerinte nincs szükség. Apáti képviselőtársam is ezt elmondta és megerősítette.

Én szeretnék egy dolgot világossá tenni, hogy különbséget kell tennünk két szó között: vis maior és prevenció. Vis maior: a közbeszerzési törvény előírja és szigorúan meghatározza, hogy a káresemény után egy záros határidőben elvégzendő, ha jól emlékszem, öt nap után elvégzendő helyreállítás. A prevenció pedig azt jelenti, hogy a káresemény bekövetkezte után fél évvel vagy egy évvel a teljes helyreállítás, hogy a következő évben ilyen esemény ne forduljon elő, tehát mintegy megelőzően elvégezhetőek legyenek ezek a beruházások.

Nos, ezek a beruházások, amikről itt szó van, mintegy 39 ilyen északkelet-magyarországi elvégzendő beruházás, valójában nem a vis maior kategóriájába tartoznak, hanem a prevenció, a megelőzés kategóriájába, vagyis nem érvényes rájuk a közbeszerzésnek a vis maior kategóriája, nem engedi meg, nem lehet ráhúzni. Végigvizsgáltuk a Közbeszerzési Tanács elmúlt másfél éves gyakorlatát, és minden ilyen kísérlet megbukott.

Nos, itt arról van szó, hogy a prevencióval próbáljuk meg meggyorsítani, hogy még ebben az évben ezek a beruházások elkezdhetőek legyenek, vagyis meghívásos alapon mintegy 15 nap múlva hozzá lehessen kezdeni ezekhez a beruházásokhoz - rendkívül fontos.

Hadd mondjak el egy konkrét példát, hogy miért fontos! Sárospatak esetében 2000-ben és 2001-ben elvégezték a végardói gát építését a Vásárhelyi-terv alapján. Hála istennek, ezt sikerült megcsinálni, ugyanakkor a fölöttünk lévő Sátoraljaújhelynél a Ronyva-víztározót csak még ekkor tervezték, és a Vásárhelyi-terv II.-ben, 2003-2004-ben kellett volna megcsinálni, nem csinálták meg. Most jött ez a rendkívüli állapot, hihetetlen magasságot öltött az árvíz a Bodrogon, és hála istennek, nem lett semmi baja Sárospataknak, köszönhetően annak, hogy az első Vásárhelyi-tervben elvégeztük ezt a preventív munkát. Sajnos Sátoraljaújhelynél nem történt ez meg, így mintegy 2,3 milliárdos kár érte, mintegy ezer embert kellett kiköltöztetni.

Tehát most, amikor mi itt megváltoztatjuk a közbeszerzési törvényt, vagy előbbre hozzuk a jövő évi kategóriáját három hónapra, nem csinálunk mást, mint megelőzzük a bajt, hogy ne legyen hasonló nagy kára a térségnek, mint ahogy volt az elmúlt esztendőben.

Éppen ezért még egy gondolat - és köszönöm Riz Gábor képviselőtársam kiegészítését -, hogy mindez a kis- és középvállalkozásokra legyen érvényes, vagyis őket próbáljuk meg helyzetbe hozni. Hiszen jól tudjuk azt, hogy például a Vásárhelyi-terv II.-nél a hatalmas beruházásoknál alig rúgtak labdába a kis- és középvállalkozások, csak úgy egyébként, hogy valakinek az alvállalkozói lehettek. Mi ezt szeretnénk kikerülni, és mintegy 3,9 milliárd forintos beruházást most még elkezdeni, hogy előzzük meg a nagyobb bajt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért gondoltam tiszta szívvel mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyének egyik képviselője - és a választókerületemben bizony több tucat önkormányzat szenvedett kárt -, hogy ezek az önkormányzatok meg tudják előzni ezt a bajt. Ezért kérem a képviselőtársaim támogatását, és köszönöm a kormánynak a támogatását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vigyázó szemetek Brüsszelre, az Európai Unióra vessétek! - plagizálhatnám szabadon Batsányi János költőnk sorait, ha a költségvetés mai vitáját kellene összefoglalni.

Az európai ügyek bizottságának elnökeként szeretném emlékeztetni arra a tényre képviselőtársaimat, hogy amikor mi itt a Magyar Országgyűlésben a 2012-es költségvetésről vitatkozunk, nos, ezzel egy időben zajlik Brüsszelben az unió állam- és kormányfőinek találkozója, az Európai Tanács ülése. Ennek a találkozónak nem kevesebb a feladata, mint hogy végre európai szintű válasz születhessen arra a pénzügyi, valamint európai adósságválságra, amelyhez bizony még hasonló nem volt az öreg kontinens életében. És nagyon reméljük azt, hogy a tanácskozás végre eredményes lesz a második félidőben is, és a kormányfők olyan konkrét lépéseket tudnak meghozni, amelyek tényleges segítséget jelentenek majd a bajba jutott országoknak, és ami nagyon lényeges: biztosítják az euróövezet fennmaradását.

Azonban a magunk részéről a magyar válaszokat itt, e ház falai között kell megtalálnunk, hiszen szülessenek bármilyen jó megoldások az európai csúcson, ha a tagállamok nem teszik mögéjük a saját programjaikat, akkor azok mit sem érnek. Meggyőződésem, hogy most, a költségvetésünk által meghozott intézkedéseink bizony hosszú időre meghatározzák Magyarország sorsát, mert most dől el, hogy Magyarország milyen pozícióból várhatja a válság végét, és ebben ezzel a költségvetéssel talán most tehetünk szert bizonyos előnyre a régió többi országához képest.

Tisztelt Elnök Úr! Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő költségvetés nem más, mint egy határozott és helyes válasz. Válasz Magyarország részéről arra a kihívásra, amit válságnak hívnak, és látjuk a televízió képernyőjéről, hogy mit okoz ez Olaszországban, Görögországban, Portugáliában, hogy a többi országot ne is említsem. Tehát válasz arra a kihívásra, amire igenis minden uniós tagország keresi a választ. Éppen ezért az előttünk fekvő javaslat rendkívüli intézkedéseket is tartalmaz, olyanokat, amelyeket a jelenlegi, rendkívüli helyzetben kénytelen vagyunk meghozni.

A javaslat rendkívüli, hiszen soha nem látott mértékű, 404 milliárd forintos tartalék áll a rendelkezésre, aminek segítségével, úgy hiszem, védekezhetünk a világgazdaság negatív hatásai ellen. És rendkívüli abban az értelemben is, hogy továbbcsökkenti az államadósságot. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy európai összehasonlításban jelenleg éppen a legkeményebb pénzügyi válság közepette erre a teljesítményre az egész Unióban mindössze két ország képes és szánta el magát, Magyarország és Svédország. Ezzel irányt mutatunk az Európai Unió többi tagországának, azoknak, akik felelőtlenül költekeztek vagy kívánnak költekezni az elkövetkezendő időszakban is, és ezzel veszélyeztetik az eurózónát és az Unió jövőjét.

A javaslat egyik legfigyelemreméltóbb érdeme, hogy a GDP-arányos államháztartási hiányt 2,5 százalékban határozza meg, ezzel megteremtve annak az alapját, hogy végre Magyarország lekerülhessen a szégyenpadról, amelyre az elmúlt 8 év szocialista kormányai ültették az országot.

(13.10)

Igen, mert látnunk kell azt is, hogy nincs még egy olyan uniós tagállam, amellyel szemben olyan régóta lenne érvényben az Unió túlzottdeficit-eljárása, mint hazánkkal szemben. Reméljük, hogy ennek jövőre vége lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen szólni szeretnék a költségvetésben megjelenő uniós forrásokról is, hiszen úgy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ezek a támogatások még inkább felértékelődnek, mint az elmúlt időszakban. Jól tudjuk azt is, minden költségvetéssel szemben alapvető követelmény, hogy segítse az uniós támogatások lehívását. Összességében elmondható, hogy az előttünk fekvő javaslat eleget tud tenni ennek a követelménynek, hiszen kellően rugalmas ahhoz, hogy minimalizálja a lehetséges forrásvesztéseket. A javaslat vonatkozó előirányzatai felülről nyitottak, és ez lehetővé teszi, hogy amennyiben szükséges, a tervezettnél nagyobb önrész társulhasson az uniós forrásokhoz.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Másik nagyon fontos szempont, hogy jelenleg is zajlik az Unió következő, 2014-től 2020-ig tartó pénzügyi keretperspektívájának az előkészítése. Az Európai Bizottság javaslata szerint a hétéves időszak egyik legnagyobb vesztese lehet a kohéziós politika területén a balti államokkal együtt Magyarország. Természetesen a magyar kormány, a miniszterelnök és az egész magyar diplomácia, így jómagam is azért küzdünk, hogy ez ne következhessen be. Ehhez azonban rendkívül fontos és szükséges, hogy a most még rendelkezésre álló uniós forrásokat maradéktalanul el tudjuk költeni, le tudjuk hívni, hiszen hogyan is mondhatnánk, hogyan is érvelhetnénk, hogy nekünk legalább annyi uniós támogatás kell, mint az elmúlt ciklusban, ha nem tudjuk fölhasználni kellően, maradéktalanul még 2014-ig. Ezért van rendkívüli jelentősége annak, hogy a kormány rendet tud-e teremteni a szocialisták által ránk hagyott fejlesztéspolitikai káoszban. Elengedhetetlen, hogy ezek a kifizetések felgyorsuljanak, hiszen minden, a rendszerben maradt forint kétszeresen fog hiányozni. Egyfelől most, hiszen nem erősíti a magyar gazdaságot, másodszor pedig a 2014 utáni időszakban, amikor majd ennek eredményeképpen kevesebb fejlesztési pénz juthat Magyarországnak. A javaslat 1400 milliárd forint kifizetést irányoz elő 2012-re, ami jóval több, mint az elmúlt években, tehát a kormány elszánt a kifizetések gyorsítását illetően, ahogy Petykó úrtól is hallottuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy az előttünk lévő javaslatban lefektetett irányvonalak nehezen megkérdőjelezhetők, hiszen nemzetközi kötelezettségeink, a világgazdaság folyamatai és a józan paraszti ész is azt sugallják, hogy ha nem ezen az úton haladunk, akkor a görög út marad számunkra.

Tisztelt Elnök Úr! Mi itt a tisztelt Ház falai között vigyázó szemünket Brüsszelre, az európai csúcsra vetjük, és reméljük, hogy a 27 tagország megtalálja azt a helyes választ a válságból való kilábalásra, amit mi ezzel a költségvetéssel letettünk az asztalra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere - mindannyian jól ismerjük ezt a régi római bölcsességet. Úgy tűnik számomra, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt két évtizedet tekintve mi, magyarok elég rossz tanulók vagyunk, ugyanis vagy nem tudtunk, vagy talán nem mertünk igazán szembenézni a rendszerváltoztatást megelőző szocialista-kommunista múlttal, hogy abból megfelelő tanulságot levonva egyrészt saját magunk számára, másrészt gyermekeink számára, tiszta lappal indulhassunk a XXI. század felé. És felmerül a kérdés: ez valami sajátosan magyar vagy netán egyfajta közép-európai betegség? Vajon csak mi vagyunk, magyarok ilyen rossz tanulói a történelemnek, vagy netán mások is bukdácsolnak körülöttünk? Magunkra nézve tény és való, hogy a közép-európai volt szocialista országok között csak Magyarország nem volt arra képes az elmúlt húsz esztendő alatt, hogy megalkossa az új alkotmányát. Csak toldoztuk-foltoztuk el egészen 2011-ig.

Az előttünk lévő törvényjavaslat nagyon helyesen állapítja meg, hogy az új alkotmány, Magyarország új alaptörvénye a XX. század erkölcsi megrendüléséhez vezető évtizedei után egy új fejezetet nyitott a történelmünkben. És azt is helyesen állapítja meg, hogy "a békés átmenet ideiglenes alkotmánya sok tekintetben nem adott módot a kommunista diktatúrával kapcsolatos történelmi igazságtételt erkölcsi és jogi értelemben egyaránt szolgáló jogi keretek kialakítására". Igen, ez elmaradt. Elmaradt a rendezetlenül maradt kérdésekkel együtt, hangsúlyozom, olyan jogállami rendezése, amelyek nem a bosszúállás, nem a boszorkányüldözés, hanem a múlt valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének a biztosítása. És nemcsak a magunk, hanem gyermekeink és unokáink tisztánlátása miatt is, akik manapság már bizony a történelemkönyvből ismerik csak - akár széljegyzetként vagy megjegyzésként -, hogy a kommunizmusnak és a szocializmusnak milyen bűnei voltak. Hogy miért kell ezt megtennünk? Nem régen Németországban voltam egy konferencián, ahol számomra az egyik előadó egy meglepő német közvélemény-kutatás eredményét közölte: a ma élő, tehát a berlini fal leomlása után, fiatal generáció, 17-18 évesek közel 85 százaléka nem tudta azt, hogy volt berlini fal. Igen tisztelt Elnök Úr! Ez az anamnézia a fiataloknál sajnos nálunk is jellemző, ezért történelmi kötelességünk, hogy ezt a múltat feltárjuk, és mindenki előtt tudjuk prezentálni, hogy mi történt részben velünk, apáinkkal és nagyapáinkkal. Mert a történelmi süllyesztőben az emlékezet hamar eltűnik, és gyermekeink már nem tudnak semmit erről.

Tisztelt Képviselő Úr! Ebben a tekintetben is az utolsók között kullogunk az Európai Unió újonnan belépő tagállamai között. Igen, szinte a huszonnegyedik órában nyúlunk a probléma rendezéséhez. Pedig az elmúlt szocialista-kommunista rendszer bűneiért történő felelősségre vonás nem példa nélküli Európában, az elmúlt húsz évben egyfajta európai trendet figyelhetünk meg, hiszen a volt szocialista országokban a kilencvenes évek eleje óta törekszenek a jogállamiság eszközeivel történő elszámoltatásra, és általában véve megállapíthatjuk, hogy ezeknél az igazságtételeknél a hangsúly a jogállami eszközökön van, ami nem teszi könnyűvé a múlt lezárását, hiszen - valljuk be őszintén - sok esetben az elévülés miatt a korábbi cselekedetek már nem kérhetők számon.

Mint bizonyára képviselőtársaim emlékeznek - talán vannak közöttünk olyanok, akik az első ciklusban itt ültek a parlamentben -, az Országgyűlés asztalán már akkor szerepelt egy ilyen javaslat, de ahogy elhangzott az előttem szólóknál is, konszenzus hiányában nem sikerült a múlttal való szembenézés jogi kereteit megteremteni. És ez a probléma. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy az első ciklusban nagy vitát kiváltott Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat feküdt a Ház asztalán. Világos, hogy egy nagyon fontos kérdésről van szó a visszaható szabály tilalma, illetve az elévülés miatt.

(23.40)

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az objektív akadályok miatt minél előbbre megyünk az időben, annál nehezebb lesz az igazságtétel. Ahogy a szereplők távoznak, úgy egyre nehezebb lesz a valós események feltárása és a bűnösök felelősségre vonása. Tehát éppen a 24. órában vagyunk, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház asztalára kerül, a mi tisztánlátásunk és a gyermekeink tisztánlátása érdekében is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy említettem, a szocialista rendszer bűneiért való felelősségre vonás nem példa nélküli Európában. Ezért is érdemes egy kicsit körülnézni az immáron európai uniós tagállamok között, ahol szinte mindegyik igyekezett hol több, hol kevesebb sikerrel, ismétlem: a jogállam keretei között, szembenézni kommunista-szocialista múltjával, azaz tanulni és okulni közelmúltbeli történelmükből. Nem árt röviden felidézni ezeket. Úgy hiszem, hogy a törvény alkotói ezt kellően körüljárták, de jól bizonyítja, hogy nem a magyar parlament az egyetlen, amelyik ezzel a nehézséggel birkózik, hanem ezt hála istennek már megtették a körülöttünk lévő, most már európai uniós tagországok, amelyek volt szocialista országok voltak.

Számunkra is példa Németország esete, ahol a Stasi ügynökei már a berlini fal lerombolásakor, '89-ben elkezdték megsemmisíteni a levéltárakban felhalmozott dokumentumokat. A keletnémet polgárok, és közöttük is elsősorban a rendszer ellenzékének számítók, elfoglalták a politikai rendőrség központját, még időben, és így biztosították azt, hogy ne vesszenek el az anyagok.

'90 márciusában aztán felállítottak egy, a belbiztonsági minisztérium feloszlatásának ellenőrzésével megbízott bizottságot. Ennek Joachim Gauck evangélikus lelkipásztor lett az elnöke. Megjegyzem, hogy ezzel Közép-Európában elsőként jött létre egy olyan intézet, amelynek feladata a történelmi emlékezet ápolása lett, és amely befogadott minden, '92-től kutatható iratot.

Ezzel egyidejűleg a Bundestag még 1990 augusztusában elfogadott egy átvilágítási törvényt, amely előírta valamennyi, a jövőben kinevezendő magas rangú hivatalnok múltjának szisztematikus ellenőrzését. Németországban meg kellett szabadulni a volt kommunistáktól, hogy helyreálljon az igazság és a morális rend a közéletben, hogy megerősödhessen a demokrácia - hangzott el nemrégen egy német konferencián Berlinben. Számunkra rendkívül tanulságos ez a mondat.

Az újraegyesítés lendületében Németország gyorsan akart előbbre jutni, és a dekommunizáció felgyorsítására olyan eszközöket vett igénybe, amelyek egyetlen másik országnak sem álltak rendelkezésére a berlini faltól keletre. Megjegyzem, a Gauck Intézet évi 100 millió eurós költségvetéssel gazdálkodhat.

A Stasi néhány vezető munkatársát ebben az időben, tehát '90-től elítélte a bíróság, de ahogy a feljegyzések mutatják, sokan megtértek az új rendszerhez. A magas rangú hivatalnokok múltjának ellenőrzésére vonatkozó törvény hatályát eredetileg 2006 végéig tolták ki, attól tartván, hogy a Stasi vezetőinek rehabilitálásához vezetne, így meghosszabbították. Megjegyzem, tessenek megkapaszkodni: Németországban 2 millió ember volt érintett.

Az átvilágításnak a némethez hasonló prompt formáját választották a csehszlovákok is. Egyébként ők voltak az elsők, akik ezt a fogalmat, hogy tudniillik lusztráció, először használták az 1991-ben elfogadott törvény elnevezésére. Ez a törvény kitiltotta a kommunista párt volt vezetőit és a politikai rendőrség ügynökeit az állami vállalatok adminisztratív, politikai és gazdasági funkcióiból.

Mindazonáltal, ellentétben Németországgal, a politikai rendőrség fennmaradt anyagaihoz a hozzáférés, talán szándékosan vagy hanyagságból, gyakran korlátozott maradt. Ugyanakkor szabaddá tették a hozzáférést a levéltárakban lévő iratokhoz. Megjegyzem, hogy 2007 júniusában a Cseh Köztársaság egy új történelmi emlékpont, a 2008-ban megnyíló totalitarizmus tanulmányozásának intézete felállításáról döntött. Megjegyzem, hogy a szocialista rendszer funkcionáriusainak nyugdíjelvonásával kapcsolatban a cseh parlament, 20 évvel a rendszerváltás után, megszavazott egy speciális extraadót, amely a korábbi pártfunkcionáriusokat sújtja. Ez is tanulságos számunkra.

És itt van Lengyelország. 1989 áprilisában a demokratikus ellenzék, élén a Szolidaritással, és a kommunista rendszer közötti kerekasztal-tárgyalások nyomán született megállapodások meghirdették a nemzeti megbékélés politikáját. A cél a negyvenöt évig tartó, totalitarizmusban meggyengült társadalom megvédése volt.

Aztán 1989 szeptemberében a szabad Lengyelország első miniszterelnöke, Tadeusz Mazowiecki a parlament előtt mondott beszédében arra szólította fel az országot, hogy nyisson új fejezetet a történelemben, és forduljon a jövő felé, mert soha nem fog kilábalni Lengyelország abból, amiben benne volt az elmúlt 40 év kommunizmusa alatt. A kompromisszumos ajánlat mögött azonban nem túl sokáig tartott a konszenzus, és a korábbi demokratikus tábor két félre szakadt. A kommunista korszak iratokkal zsúfolt levéltárai ettől kezdve a politikai játszmák eszközévé váltak. Ugye, milyen ismerős áthallás ez?

Aztán 1997-ben fogadta el a szejm a törvényt: mindenki, aki jelentős közfunkciót (kormánytag, parlamenti képviselő, bíró) tölt be, vagy ilyenre pályázik, előzőleg köteles tájékoztatni a közvéleményt arról, ha esetleg együttműködött a diktatúra politikai rendőrségével. Ugyanebben az évben több, a törvényhozói választásokon induló képviselőjelölt nyilvánosan beismerte, hogy együttműködött a korábbi államhatalommal. Ennek ellenére kettőt közülük megválasztottak. Ugye, itt is mennyi az áthallás?

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy Románia esete még tanulságos számunkra, ahol 1994-ben nyújtották be a lusztrációs törvényjavaslatot, amit a szenátus csak 2006-ban tudott elfogadni, de a képviselőházban elakadt, és végül 2010 májusában fogadta el a parlament. Bár a parlamenti többség megszavazta, de a szociáldemokrata párt nem támogatta a lusztrációs törvényt, sőt a párt az alkotmánybírósághoz fordult miatta. 2010. június elején alkotmányellenesnek találta a törvényt az alkotmánybíróság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sorolom tovább a példákat. Látszik az, hogy minden volt közép-európai ország megpróbált szembenézni a múltjával, azért, hogy megtisztulva építhesse fel az új demokráciát. Különösen megkívánta volna ezt az, miután mindnyájan tagjai lettünk az Európai Uniónak, hogy ne fordulhattak volna elő olyan visszás események és jelzések, hogy például a NATO-ba a volt szovjet titkosszolgálatokkal együttműködő embereket válasszanak akár Magyarországról vagy Lengyelországból, vagy éppen Litvániából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a gazdasági stabilitás, a gazdasági célok és a társadalom általános állapota között van némi összefüggés. És talán nem véletlen ezeket a példákat nézve, hogy Németország keleti tartományaiban, Lengyelországban vagy Csehországban, ahol a múlttal való szembenézés, a múlt lezárása megtörtént, ott tovább tudtak lépni. Elválasztották a hamisat az igaztól, és megnevezték a felelősöket.

Ezek a társadalmak és ezek az országok mára leelőzték Magyarországot. Tehát úgy hiszem, képviselőtársaim, a feladatunk nem kevesebb, mint hogy a több mint húsz elszalasztott esztendő után a társadalom egésze számára elfogadható, civilizált és európai módon, a jogállam eszközeivel tárjuk fel a múltat, és vonjuk felelősségre a felelősségre vonandókat. Csak így kaphat elégtételt Magyarország.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A villamos energia felhasználásának az egyik sajátos és nagyon kedves módjáról szeretnék két percben szólni. Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy ezekben a percekben állították fel az ország karácsonyfáját a Parlament előtt. (Dr. Józsa István tapsol.) Örömmel tudok beszámolni, hogy ez a több mint tizennyolc méter magas karácsonyfa, amire majd villanyégő is kerül, nyilván energiatakarékos, a zempléni hegységből, szűkebb pátriámból, választókerületemből származik, Erdőhorváti község határából. (Szórványos taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik ajánlásponthoz tartozik? - Dr. Józsa István: Ügyrendben kellett volna szólni, képviselő úr!)

Örömmel tudok arról is beszámolni, hogy Takács Gábor polgármester úr elkísérte ezt a fenyőfát, ugyanúgy, mint az elmúlt esztendőben, és az erdőhorváti fiatalok is itt voltak, és felajánlották a képviselők számára ezt a nagyon szép karácsonyfát.

Kérem képviselőtársaimat, ha majd kimennek a Parlament elé, beszállnak késő éjszaka az autóba, akkor ne csak az jusson eszükbe, hogy valóban energiatakarékos égőket kell felszerelni manapság a karácsonyfákra, hanem jusson eszükbe Zemplén erdeje is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a sok kétperces pengeváltás után most röviden elmondjam összefüggő gondolataimat az előttünk fekvő, fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslatról.

Úgy hiszem, hogy a patkó minden oldalán elhangzott az az állítás, hogy több szempontból is egy fontos törvényjavaslat fekszik előttünk. Igen, egyrészt sajnos köztudomású az a tény valamennyiünk számára, hogy a dohányzás ártalmas az emberi szervezetre. És ha már a felnőttek módszeresen tönkreteszik az egészségüket, még ezért havi meg éves kemény adót is fizetnek, hogy cigarettát vásároljanak, legalább ha már saját egészségüket nem, de gyermekeik és unokáik egészségét próbálják megóvni, hogy legalább ők kapjanak esélyt arra, hogy nem szoknak rá erre a káros szenvedélyre. Úgy hiszem, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy olyan mederbe tudjuk terelni egyrészt a törvényeket, másrészt a szokásokat, hogy valóban efelé haladjunk. Másrészt a javaslat, úgy vélem, egy új koncepciót jelent Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének a piacán, amely szándéka szerint munkahelyek teremtését is célozza.

Ékes képviselőtársam megemlítette és én is hadd említsem meg, hogy fontos ez a törvény abból a szempontból is, hogy bizony az elmúlt húsz esztendőben, talán sokan vannak, akik itt ültek az első Országgyűlésben is, nos, azóta a nemdohányzók védelmében nagyon sokszor nekirugaszkodtunk, hogy valamifajta megoldást hozzunk, és valahogy mindig elakadt a jó szándék. Vajúdnak a hegyek, és egér születik - sőt, semmi nem született. Most végre közel állunk a megoldáshoz, hogy valamifajta megoldást hozzunk, hogy valóban egy olyan törvény szülessen, amely megfelelő korlátok közé szorítja a káros szenvedélyt, a dohányzást.

Nézzük először is röviden a törvénynek az alapvető célját, nevezetesen a fiatalkorúak védelmét! Ez a gondolat nemcsak a törvény első részét, hanem a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló részt is ez hatja át. A törvényjavaslat napvilágra kerülését követően a sajtóban megjelent visszhangokból is egyértelmű volt, hogy az vitán felül álló, hogy sajnos a fiatalkori dohányzás valóban súlyos probléma, különösen a 18 év alattiak körében.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy bár vannak ma is hatályos tiltó rendelkezések, azok véleményem szerint nem elég hatékonyak. Elég, ha itt utalok arra, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság idei ellenőrzései, vagyis a próbavásárlások alapján a következő megállapítás született: a fiatalkorúak 70 százaléka akadálytalanul hozzájutott a dohánytermékekhez, annak ellenére, hogy még nem töltötte be a 18. évét. Képviselőtársaim! Ez egy megdöbbentő adat: 70 százalék.

Gondolom, egyet fognak velem érteni abban is, hogy szinte bármelyikünk szomorú tényekkel szembesülhet, ha érdeklődik a saját környezetében élő tizenévesektől afelől, hogy az iskoláskorúak körében mennyire elterjedt ma a dohányzás. Mindenki a gyermekét, az unokát attól félti, hogy nehogy droghoz jusson. Könyörgök, ma már nem is sikk, ha kijön az általános iskolából a gyerek, és előveszi a cigarettát! Régen ez tiltásnak számított, ma már szemet hunyunk felette. Igen, nem szabad szemet hunyni felette, tisztelt képviselőtársaim! Nem tehetjük fel a kezünket, nem tehetjük fel, még akkor sem, ha tudjuk, hogy teljes mértékben nyilvánvalóan nem lehet megszüntetni ezt a problémát. Talán együtt kell élni vele, de legalább próbáljuk meg! Mindent el kell követni annak érdekében, hogy elmondhassuk, hogy megpróbáltuk megnehezíteni a fiatalkorúak dohánytermékhez való hozzájutását. Ez egy kegyetlen játék. Ha már tiltással nem tudjuk, legalább próbáljuk meg fizikailag megnehezíteni annak a gyermeknek, hogy hozzájusson a cigarettához!

Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat előterjesztői világosan gondolták, hogy az előttünk fekvő javaslat fizikailag is megnehezíti a dohánytermékekhez való hozzájutást, és ezáltal mindenképpen valamifajta hatékonyabb eszközt jelent a mainál. Másrészt véleményem szerint, ha a koncessziós rendszer megvalósul, a koncesszió jogosultjai anyagilag is érdekeltek lesznek abban, hogy az üzletet, a koncessziót hosszabb távon is meg tudják tartani, és ne kockáztassák azzal, hogy a dohánytermékeket a fiatalkorúaknak kiszolgálják.

Természetesen hallottuk itt a vitában is azokat az ellenérveket, hogy a dohánybolt semmilyen visszatartó erővel nem bír majd, semmilyen valódi eszközt nem jelent. Nos, szeretnék utalni arra, hogy a javaslat igenis súlyos szankciókkal bünteti, és a jogosultság elvesztésével is fenyegeti a törvényt megszegő dohányboltost.

Hadd említsek egy nagyon gyakori példát! Tudjuk például, hogy a nagyvárosi élelmiszerboltokban a pénztáraknál a pénztárosnő feje felett egyszerűen ott van a dohány, nem ér rá ellenőrizni, hogy az előtte megjelenő személy valóban elmúlt-e 18 esztendős vagy nem, mert a sorban még tizenhatan vagy harmincan állnak hátul, és már türelmetlenek, hogy túljussanak a kasszán. A dohányboltosnak viszont egyrészt erre joga lesz, sőt kötelezettsége, másrészt pedig módja is. Az egzisztenciális vagy anyagi fenyegetettség véleményem szerint mindenképpen azt fogja eredményezni, hogy sokkal jobban fogják ellenőrizni a kisboltokban, a trafikokban, hogy kinek ad el dohányterméket vagy nem. Elég egyszer hibázni, és akkor megszűnik a biznisz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a törvényjavaslat másik aspektusát, a munkahelyek teremtésének a kérdését. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a kiskereskedelem egy speciális területét különválasztja a kiskereskedelem más részeitől anélkül, hogy az először is munkahelyek elvesztésével járna.

(17.10)

Ugye itt is a vitában hallottuk az ellenérveket is, hogy nem készültek háttérszámítások, továbbá egyes piaci szereplők, például a vendéglátósok munkahelyek elvesztését vizionálják.

Nos, engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak önöknek. Tudjuk, hogy az élelmiszerboltokban zajlik Magyarországon a dohánytermékek értékesítésének legalább 65 százaléka, és ehhez jönnek még a benzinkutak, a szállodai, éttermi egységek s a többi, s a többi. Tehát összesen ezek fedik le az értékesítési csatornáknak majdnem 90 százalékát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel önöknek a kérdést: komolyan gondolják, hogy bármi élelmiszerüzletben vagy benzinkúton az eladókat önmagában azért fogják elbocsátani, mert egy terméket, mondjuk, a cigarettát leveszik a polcról? Ráadásul pont azt a terméket, amelyen a sajtóban megjelent álláspontok szerint is minimális az árrés? Nincs visszatartó erő! Kérem önöket, hogy a kisebb falusi boltokkal kapcsolatban olvassák el a törvényt. A kétezer fő alatti településeken éppen ezek a kis boltok lehetnek az új koncepció nyertesei, mert ott nem szükséges külön dohányboltot nyitni, lehet úgynevezett elkülönített helyen árulni. Azon lehet vitatkozni, hogy most annak négy fala van vagy öt fala van.

A lényeg azonban itt is megmarad, hogy a fiatalkorú ne láthassa, ne érhesse el a terméket. Majdnem azt mondom, hogy az ember bemegy a benzinkútra és látja a sajtótermékeket, a csak 18 év feletti sajtótermékek legfelül vannak, és le vannak takarva, hogy ne juthasson a fiatalkorú ezekhez a termékekhez. A törvényjavaslat deklarált célja ugyanakkor, hogy a családi vállalkozásokat előnyben részesítse, csakúgy, mint azokat, akik a munka világába kívánnak visszatérni. Itt, a vitában is sokan említették azt az érvet, hogy a trafik üzemeltetésére ezen amúgy is nehéz sorsú embereknek nem lesz pénzük. Honnan lesz tőkéjük? Lehet, hogy lesz ilyen. De ha valaki igazán tenni akar valamit azért, hogy munkához jusson és vállalkozni akarjon, akkor e törvény alapján is fog tudni tenni, úgy vélem.

Olvassák el, képviselőtársaim, nemcsak az jut szándékunk szerint előnyhöz, aki nehezebb sorsú vagy éppen a gyermekgondozási szabadságról visszatérő személyként jelentkezik a koncesszióra, hanem az is, aki ilyen személyeket alkalmaz. Tehát a legóvatosabb előzetes becslés szerint is igaz, hogy legalább közvetett módon mindenképpen munkahelyeket teremthet az új javaslat, hiszen ezek az emberek éppen a dohánybolt által juthatnak munkalehetőséghez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, érdemes felsorakozni a törvényjavaslat deklarált célja mögé. Kérem a képviselőtársaimat, hogy amíg még lehetséges, módosító indítványokkal próbálják jobbá tenni ezt a törvényt. Természetesen az eszközökön lehet vitatkozni, de az is biztos, hogy a jelenlegi eszközrendszer alkalmatlan immáron a rendszerváltoztatás óta eltelt 21-22 esztendőben a gyermekeink jövőjét is fenyegető problémával szemben. Mi úgy látjuk, a javaslat nem munkahelyek elvesztéséhez, sokkal inkább azok megteremtéséhez vezet, és mindenképpen hatékonyabb megoldásnak tűnik annál, mintsem hogy tétlenül szemléljük azt, hogy tizenévesek lényegében akadálytalanul dohányozzanak Magyarországon. Őrizzük meg, ha a magunk egészségét már nem akarjuk, akkor legalább gyermekeink, unokáink egészségét!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Az európai ügyek bizottsága ma délelőtti ülésén megtárgyalta a Horvát Köztársaság csatlakozási szerződésének kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, és azt ellenszavazat nélkül támogatta. Számomra nem volt meglepő, hogy bizottságunk egyhangúlag szavazott, hiszen bizottságunkban nem volt ismeretlen maga a téma, ugyanis a magyar soros elnökség alatt Martonyi János külügyminiszter úr és Győri Enikő államtitkár asszony folyamatosan tájékoztatott bennünket a horvát tárgyalások helyzetéről, a még nyitott tárgyalási fejezetek lezárásáról. A kormány munkája mellett az európai parlamenti képviselőink is, az európai ügyek bizottságának tagjai is mindent megtettek a parlamenti diplomácia keretei között, hogy Horvátország minél hamarabb tagja lehessen az Európai Uniónak. Megjegyzem, például, hogy bizottságunk egyik alelnöke, Firtl Mátyás képviselő úr maga is horvát származású.

Tisztelt Elnök Úr! Horvátország európai uniós csatlakozása, úgy vélem, hogy mindannyiunk sikere, de elsősorban a horvát csatlakozás Horvátország sikere, amely ország felismerte, hogy Európában az EU-n kívül nincs más út, és nemcsak hajlandó, hanem képes is volt tenni ezért, hogy a közösség tagja lehessen. De úgy érzem, hogy ez a csatlakozás siker az egész Unió számára is, mivel a legnagyobb válság közepette is bővíteni tudta tagjainak számát, és ezzel együtt, ahogy Martonyi külügyminiszter úr említette, egy erős üzenetet küldött az egész nyugati Balkánnak, hogy igenis, reális lehetőség a térség országai számára az európai uniós tagság.

S végül, de nem utolsósorban mindenképpen szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a csatlakozási szerződés a korábban többször kritizált magyar EU-s elnökség legnagyobb sikere, hiszen emberfeletti munka árán éppen a magyar elnökség volt az, ahogy külügyminiszter úr elmondta, amely lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. Úgy hiszem, olyan eredmény ez, amelyre méltán lehetünk büszkék, hiszen erre egész Európa elégedetten bólintott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Horvátország csatlakozásának segítése nemcsak erkölcsi, történelmi kötelezettségünk, hanem nemzeti érdekeink is egyértelműen ezt diktálják. Horvátországgal egy olyan taggal bővül az Unió, ahogy miniszter úr említette, amely ezer szállal kötődik hazánkhoz, ráadásul sok esetben egybeesik a magyar és a horvát érdek. A csatlakozással tehát nemcsak a közép-európai térség érdekérvényesítő ereje nő meg az Unión belül, hanem minden bizonnyal Magyarországé is. Éppen ezért a visegrádi négyek parlamenti dimenziójának következő budapesti ülésére, mint az elnökséget betöltő Magyarország nevében, egyetértésben a cseh, a lengyel, szlovák elnöktársaimmal, szeretnénk meghívni a horvát parlament európai ügyek bizottságát, mert a V4-ek meggyőződése egyértelműen az, hogy Horvátországgal mindenképpen erősödhet Közép-Európa érdekérvényesítő ereje.

A fentiek fényében az európai ügyek bizottsága véleményét is tolmácsolva arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 2012. február 13-i ülésén megtárgyalta a kormány által előterjesztett H/5834. számú határozati javaslat általános vitára alkalmasságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már mindenki előtt világos, hogy az Európai Unió történetének legnagyobb gazdasági és pénzügyi válságán megy keresztül, és soha nem látott kockázatnak van kitéve a valutaunió. A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2011. december 8-9-ei csúcstalálkozójukon jutottak arra a döntésre, hogy a válság kezelése, a tagállami politikák nagyobb összehangolása érdekében egy új kormányközi szerződésre van szükség. Bizottsági ülésünkön elhangzott, hogy a kormányközi szerződés rendelkezései, amelyek a gazdaságpolitikai és költségvetési politikai koordinációra is kiterjedtek, az aláíró euróövezeti tagállamok számára kötelezőek, ugyanakkor a szerződés a még nem euróövezeti tagok számára is biztosítja a csatlakozás lehetőségét úgy, ahogy külügyminiszter úr az előbb elmondta.

Hangsúlyozandó, hogy az adóharmonizációra nem terjed ki a szerződés hatálya. Külön kiemelendő továbbá, hogy a szerződés előírja az adósságcsökkentést szolgáló alkotmányos szabályok megalkotását, amelyben az alaptörvény adósságfék-rendelkezése a többi tagállam számára is, úgy vélem, egy lehetséges modellként szolgálhat. Az Európai Tanács 2012. január 30-i informális ülésén 25 tagállam, köztük Magyarország jelezte csatlakozási szándékát a szerződéshez.

(20.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat az említett kormányközi szerződés aláírásának a támogatására irányul. Azaz nem utólagos megerősítést kér a kormány, hanem - ahogy külügyminiszter úr is említette - a március 1-jén tervezett aláírást megelőzően tartja szükségesnek a parlamenti támogatást. Nos, a kormányközi szerződés súlyát és a parlamenti döntés szükségességét jól mutatja, hogy uniós ügyekben hasonló előzetes parlamenti felhatalmazásra igen-igen ritkán került sor, legutóbb talán az alkotmányos szerződés kapcsán történt mindez. Az Országgyűlésnek pedig a választóktól kapott felhatalmazás alapján, úgy vélem, kötelessége, hogy a kormánynak a fenti szerződés aláírására vonatkozó támogatását méltó formában kifejezze.

Továbbá arra is felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a kormányközi szerződés kidolgozása tekintetében a kormányzat több alkalommal is tájékoztatta az Országgyűlés európai ügyek bizottságát, Győri Enikő államtitkár asszony már a bizottság 2011. december 19-ei ülésén beszámolt az akkori állapotról, január hó folyamán pedig írásbeli háttéranyagot küldött a bizottság tagjainak, hogy hogyan is áll, milyen formában van ez az úgynevezett paktum.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányközi szerződés számos aspektusa felmerült már a korábbi vitákban, és talán még fel is fog merülni az elkövetkezendő vita szakaszaiban, azonban egy elemét engedjék meg, hogy kiemeljem, ami ránk, a parlamentre tartozik. Ez pedig a szerződés azon rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy a szerződő felek nemzeti parlamentjei az Európai Parlamenttel közös vitákat, konferenciákat tartsanak a költségvetési politikák és a szerződésből fakadó kérdések kapcsán. Nagyon lényeges pont, hogy a szerződés nem zárja ki a nemzeti parlamenteket, hanem megnyitja, lehetőséget teremt a demokratikus viták előtt, ami különösen fontos számunkra, különösen a lisszaboni szerződés után, hogy megnövekedett a nemzeti parlamentek szerepe. Úgy érzem, ez a momentum rendkívül fontos.

A mai vitában a bizottság jelen lévő tagjainak túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy Magyarország számára a szerződés támogatásának nincs valós alternatívája.

Tisztelt Elnök Úr! A fentiek alapján az európai ügyek bizottsága a H/5834. számú határozati javaslatot 1 nem szavazat ellenében, 13 igen szavazat mellett támogatta, általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, még ma is kevesebb aktuális téma van, mint a világméretű pénzügyi válság, amelyben kiemelt szerepe van az eurózóna instabilitásának. Úgy tűnik, hogy az eddigi intézkedések nem tudták igazán megnyugtatni sem a nemzetközi pénzpiacokat, sem pedig az európai polgárokat.

Hazánk gazdaságát alapvetően határozza meg az eurózóna helyzete. Találóan fogalmazta ezt meg Győri Enikő államtitkár asszony legutóbbi bizottsági ülésünkön, amikor azt mondta: "Ha az eurózóna köhint egyet, akkor Magyarország tüdőgyulladást kap."

Bizony, az elmúlt időszakban láthattuk, hogy a közös valuta gyengélkedése hatványozottan éreztette a hatását a térség valutáin, így sajnos a forinton is. Bár Magyarország egyelőre nem tagja az eurózónának, de ne felejtsük, hogy az Unióhoz való csatlakozásunkkor azt vállaltuk, hogy a Monetáris Unióhoz is csatlakozni fogunk.

Egyértelmű tehát, hogy hazánknak elementáris érdeke fűződik az euró stabilizálódásához, ám ugyanakkor ahhoz is, hogy az egységes Európai Unió a lehető legnagyobb mértékben fennmaradjon.

Pontosan azért van kiemelkedő jelentősége a magyar soros elnökség emblematikus ügyévé vált 6-os csomagnak és a hozzá tartozó európai szemeszternek, mert azok egyformán vonatkoznak az Unió minden tagállamára. Bár a 6-os csomag elfogadására végül csak a lengyel elnökség alatt került sor, de meggyőződésem, hogy a csomag legalább annyira a magyar elnökség sikere, és úgy vélem, hogy ezzel az Unió valamennyi döntéshozója és tagállama tisztában van.

A francia-német kezdeményezésből született versenyképességi paktummal a tagállamok egy csoportja tehát szorosabb gazdasági együttműködést határozott el. A paktum adóharmonizációs rendelkezései miatt több ország, közöttük hazánk is az abból való kimaradás mellett döntött, ami anno nagyon sok vitát váltott ki.

Nos, ma már látszik, hogy ez a döntés mindenképpen helyes volt, hiszen csatlakozásunk azonnali nagy összegű kiesést jelentett volna a költségvetésnek. Azt pedig a jelen gazdasági helyzetben semmiképpen sem engedhettük volna meg magunknak, hogy a GDP 0,5 vagy 0,9 százalékos csökkenése következzen be.

Megjegyzem, hogy mára sajnos nyilvánvaló, hogy a versenyképességi paktum sem volt elegendő, hogy visszaállítsa a pénzügyi bizalmat az Unió irányába, ráadásul a megállapodással sajnos újabb választóvonal született, amely a többsebességes Európa felé vezet, amit mindenféleképpen szerettünk volna elkerülni.

Tisztelt Elnök Úr! Ebben a helyzetben került sor az Európai Tanács decemberi ülésére, amelyen az eredeti forgatókönyv alapján 27 tagállamban kellett volna módosítani az Unió alapszerződését, a költségvetési fegyelmet erősítendően. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Királyság nem fogja jóváhagyni az effajta módosítást. Tehát így merült fel a B verzió, a kormányközi megállapodás ötlete.

Nos, itt a sebtében összeállított javaslattal kapcsolatban az eurózónán kívüli tagállamok mindegyike haladékot kért. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a sajtó tévesen állította, hogy Dániát az aláírók között említette, hazánkat pedig vétózó államként állította be, és megjegyzem, hogy a vétó nem is értelmezhető az adott kontextusban. De mindez már a múlté. Az uniós válságkezelés tehát, láthatjuk, már eddig is eléggé rögös utat járt be. Tehát célszerű megvizsgálnunk, hogy Magyarországnak érdekében áll-e csatlakozni az új kormányközi megállapodáshoz.

Először is arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy alkalmas-e a szerződés, hogy elérje a célját, vagyis hogy helyre tudja-e állítani a bizalmat az európai zóna iránt. Véleményem szerint a bizalmi válság mögött adósságválság áll, a szerződés pedig minden eddiginél szigorúbb adósságféket állapít meg, csökkenő pályára állítja az államadósságot, ezzel egyszerre megoldva az adósság- és a bizalmi válságot is.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy nekünk ezzel kapcsolatban nincs mitől tartani, hiszen Magyarországon - ahogy már többször elhangzott - január 1-je óta érvényben van az alkotmányos adósságfék intézménye, amely lehetővé teszi, hogy hazánk csökkenő pályára állítsa az államadósságot. Vagyis ez azt jelenti, hogy a magyar gondolkodás most az európai gondolkodáshoz rendkívül közel áll.

(20.30)

Másodszorra azt is meg kell vizsgálnunk, hogy milyen kötelezettséget ró a megállapodás hazánkra. Nos, a szerződés valamennyi részes félre ugyanazon szigorú kötelezettségeket rója, azonban - és ezt én is kiemelem - a jelenleg nem eurózóna-tagállamokra csak a Monetáris Unióhoz való csatlakozás után érvényesek a kötelezettségek. A megállapodás létrehoz egy újfajta eurócsúcsot, amelyen minden részes állam részt vehet, ezzel megteremti a nem eurózóna-tagállamok érdekképviseletének lehetőségeit is. Ezt egy nagy eredménynek tartom, bárki harcolta ki. Mi ebben a vonatkozásban Lengyelországot szövetségesként maximálisan támogattuk, hiszen Lengyelországnak is ugyanez volt az érdeke.

Azt látjuk tehát, képviselőtársaim, hogy a megállapodáshoz való csatlakozással egy fontos lépést tettünk a válság leküzdésére, úgy, hogy érdekérvényesítő képességünk nem csökkent, hanem növekedett, miközben kötelezettségek csak később hárulnak ránk, ráadásul a magyar alkotmányos adósságfékszabályok egyébként is nagyon szigorúak.

Sajnos nem sikerült valamennyi tagállamot maga mögé állító javaslatot létrehozni, így a megoldás rendhagyó formát ölt, bár jelen pillanatban úgy tűnik, hogy tényleg ez az egyetlen lehetséges megoldás. Mindenképpen szükségesnek tartom leszögezni, hogy frakciónk továbbra is az egységes Európa híve.

A fentiek alapján arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója nevében, hogy támogassák a csatlakozásunkat támogató határozati javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot, ami véleményünk szerint méltó megemlékezése annak a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló szerződésnek, amit éppen 20 esztendővel ezelőtt írt alá Antall József magyar miniszterelnök és Helmut Kohl német kancellár. Talán vannak közöttünk olyan képviselők, akik emlékeznek rá, hogy az európai uniós csatlakozásunk folyamatában, a kezdetekben ez a szerződés 20 évvel ezelőtt számunkra milyen fontos reményt és segítséget jelentett, hogy az európai integráció rögös útján Magyarország elindulhasson.

Tisztelt Elnök Úr! Ezzel kapcsolatban a mostani országgyűlési javaslatnak pusztán egy rövid passzusára szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. Az 1992-ben aláírt szerződés egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy Németország mint az akkori Európai Közösségek egyik alapító országa, segítségére lesz Magyarországnak, hogy minél hamarabb csatlakozhasson az európai népek nagy családjához. Ez akkor nagy bátorítást adott számunkra. Mint az európai ügyek bizottságának akkori első elnöke és azóta is tagja, az 1992 óta eltelt mintegy 20 év során személyesen is tapasztalhattam ezt a támogatást. Ma már kevesen vagyunk itt a parlamentben, akik emlékezünk rá, milyen parázs viták között, de mégis szilárd elhatározással döntöttük el, hogy csatlakozni szeretnénk az Európai Közösségekhez. De valljuk be őszintén, hogy 1992-ben bizony még nem tudtuk pontosan, hogy mit is kell teljesíteni, kik lesznek a szövetségeseink, kik fognak bennünket segíteni.

Ma már, 20 év távlatában, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Németország az elmúlt két évtized során, különösen a '92 és 2004 közötti időszakban nemcsak kormányzati szinten vagy a gazdaság területén, hanem a parlamenti kapcsolatok dimenziójában is sokat tett hazánk európai integrációjáért. Húsz év alatt több tucat parlamenti delegáció fordult meg Bonnban, majd Berlinben, és a Bundestag képviselői számtalan alkalommal nyújthattak kézzelfogható segítséget a magyar jog- és intézményrendszer átalakításában, illetve az európai jog hazai átültetésében.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Magyarország mindig hálás lesz azért a segítségért, amelyet a német képviselők nyújtottak nekünk tapasztalataik, meglátásaik átadásával; és nemcsak a Bundestagban, hanem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, különösen pedig az Európai Parlamentben. Engedjék meg, hogy két nevet különösen is megemlítsek: Egon Klepsch, aki a '90-es évek közepén volt elnöke, és Hans-Gert Pöttering, aki a 2000-es évek közepén volt elnöke az Európai Parlamentnek.

Végül engedjék meg, hogy még egy nevet megemlítsek, egy bajor európai parlamenti képviselő nevét, Habsburg Ottó nevét, aki haláláig segítette Magyarország ügyét Európa-szerte. Neve minden magyar számára megtestesítette nemcsak a jól ismert osztrák-magyar, hanem a magyar és a német nép közötti sok évszázados közös múlton alapuló különleges kapcsolatot, hiszen sokan elfelejtették, hogy Habsburg elnök úr bajor európai parlamenti képviselő volt. Most, amikor 20 évvel a '92-es baráti szerződés aláírása után megújítjuk kapcsolatainkat Németországgal, emlékezzünk egy pillanat erejéig az előbb említett Habsburg Ottóra is, aki élete alkonyán is úgy nyilatkozott: "mint bajor európai parlamenti képviselőnek, nekem sosem volt probléma magyarságomat megtartani".

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Ezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák az előttünk lévő határozati javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ebben a kései órában tisztelettel végigvártam azt a másfél órát, hogy az eredeti, tegnap, tegnapelőtt összeszedett gondolataimat a konkrét két országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban el tudjam mondani.

Talán ez a ma esti vita hasonlít ahhoz, amit az európai uniós elnökségünk első hónapjában az Európai Parlamentben a magyar európai uniós elnökség prioritásáról kezdett vitát, maga ez volt a napirend. Körülbelül 10-15 percben került szó a konkrét napirendről, az elkövetkezendő másfél-két óra pedig sok mindenről szólt, csak a témáról nem.

Ezért szeretném elmondani röviden összefoglalva, hogy hogyan látom én a két országgyűlési határozati javaslatot, mit látok a javaslat háta mögött, mi motiválta ezt a javaslatot, és miért szeretném, ha az Országgyűlés támogatná. Nos, tisztelt képviselőtársaim, különösen az elmúlt hónapok során kevés olyan ülésnapja volt a Magyar Országgyűlésnek, ahol valamelyik ellenzéki képviselőtársam ne dörgölte volna a kormánypárti padsorokban ülők orra alá, hogy már megint milyen kritika látott napvilágot akár a magyar kormányról, a Magyar Országgyűlésről a nemzetközi sajtóban.

Valóban, az elmúlt egy-másfél évben az újságolvasó polgár is kapkodta a fejét, amikor mindez a napisajtóban is napvilágot látott. Azt hiszem, mindnyájunk számára tény, hogy a nemzetközi sajtóban a magyar európai uniós elnökség kezdete óta egyfajta - és nyugodtan ki merem jelenteni ezt a szót - hisztériakeltés folyik Magyarország ellen. Tudniillik magukat a kiegyensúlyozott tájékoztatás eszközeként aposztrofáló orgánumok illetik sokszor valótlan kritikával a magyar törvényhozást és a kormányt, sokszor - meg kell mondani - el tudom képzelni, hogy tájékozatlanságból, más szóval viszont bennem ott bujkál a kisördög, hogy azt feltételezzem, hogy valóban sajátos szándékoktól vezérelve. Szomorúan kell azt is megállapítanom - különösen az elmúlt egy év hazai és külföldi sajtóját áttekintve -, hogy a hazai baloldal bizonyos képviselői, újságírók és politikusok - tisztelet a kivételnek - sajátos módon ehhez hozzájárultak.

Így történhetett meg, hogy valóban neves lapok internetes blogjain megjelenő magánvéleményeket a hazai sajtó bizony sokszor vezércikké minősítette, vagy az, hogy például a múlt héten a képviselők indítványára elfogadták a Magyarországot elítélő határozatot az Európai Parlamentben. Nos, azt tartom szomorúnak, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény egy szegmense - azon lehet vitatkozni, hogy ez többség vagy kisebbség -, jól körülhatárolható szegmense igyekszik a saját véleményét sokszor egyedüli, legitim véleményként tárgyalni. Igyekszik azt a látszatot kelteni, ami itt, ebben a vitában is elhangzott, hogy Magyarországnak és kormányának nincsenek szövetségesei az Európai Unióban, hogy Magyarország külpolitikailag elszigetelődött.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ennek a téves képnek egyfajta ellensúlyozása miatt számunkra fontos az a politikai és civil összefogás, amely az elmúlt hónapokban kibontakozott Lengyelországban és Litvániában. Nem lehet letagadni, hogy előbb Lengyelországban tüntettek közösen politikusok és civil szervezetek Magyarországért, hangsúlyozva - idézem a híradásokból -, hogy Magyarországnak elvitathatatlan joga saját fejlődési útjának megválasztása. És Litvániában is volt hasonló tüntetés, de hagyjuk ezeket.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előttünk lévő két határozati javaslat a fentebb említett két ország kiállását köszöni meg, de az ő kiállásuk következtében nyilván mások is megszólaltak, és képviselőtársaimnak mondom: lehet ezt a határozati javaslatot nem támogatni, lehet támogatni, mindenkinek a szíve joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a magyar kormány nem hibátlan, mint ahogy mi, a törvényalkotók sem vagyunk hibátlanok. A magyar törvényeket nemcsak lehet, hanem kell is kritizálni, amennyiben a kritika tényszerű és hozzáteszem, talán építő jellegű. De természetes, hogy a magyar kormány meg akar és meg is fog egyezni az Európai Bizottsággal a nemrégiben kifogásolt törvények ügyében, úgy, ahogy a külügyi államtitkár úr elmondta a hozzászólásában.

Úgy hiszem, a továbbiakban sem fogjuk elviselni az igaztalan vádaskodást és sokszor rágalmat, ráadásul ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, úgy hiszem, ezt üzenik a lengyel és litván tüntetők táblái; ahogy ők fogalmazták: el a kezekkel Magyarországtól!

Tisztelt Képviselőtársaim! Roppant egyszerű dolgunk van. Végigolvasva ezt a két önálló bizottsági indítványt, amit a külügyi bizottság terjesztett be: lehet megszavazni, vagy lehet nem megszavazni.

(21.30)

Egy biztos, hogy a határozati javaslat arról szól, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a megfelelő csatornákon nyilvánítsa ki köszönetét a Lengyel Köztársaság kormánya felé Magyarország melletti szolidaritásvállalás kinyilvánításáért. Úgy hiszem, hogy ez nem bűn, ez egy magától értetődő természetes reakciója a Magyar Országgyűlésnek. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a két javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága mai ülésén tárgyalt a kormány által előterjesztett T/5950. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Engedje meg, elnök úr, hogy röviden tájékoztassam az Országgyűlést a bizottság többségi véleményéről.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat hátterében az Európai Tanács 2011. március 24-25-ei ülésén elfogadott határozat kötelező hatályának elismerése áll.

(17.30)

A 2011/199/EU európai tanácsi határozat egy egyszerűsített szerződésmódosítás, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének kiegészítését irányozza elő azon tagállamok számára létrehozandó stabilizációs mechanizmus tekintetében, amelyek pénzneme az euró. A szerződésmódosításra az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkelyének 6. bekezdése alapján a nemzeti parlamenti képviselőket is magában foglaló Konvent összehívása nélkül kerül sor annak érdekében, hogy a szerződésmódosítási eljárás minél gördülékenyebben megvalósuljon. Ezen egyszerűsített eljárás alkalmazására csak azért kerülhet sor, mivel nem jár az uniós hatáskörök bővülésével.

Tisztelt Elnök Úr! Az előterjesztő részéről elhangzott, hogy a szerződésmódosítás az euróövezeti tagállamokat érinti közvetlenül, ugyanakkor minden EU-s tagállamban le kell folytatni a ratifikációs eljárást. A határozat alapján létrehozandó európai stabilitási mechanizmus a jelenleg fennálló európai stabilitási eszköz és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus helyébe fog lépni. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a válságkezelés, amiről szólt államtitkár úr is, az euróövezet tagjaitól a fentieken túl számos intézkedés megtételét tette szükségessé az elmúlt hetekben, hónapokban, amelyek mind kormányközi alapon születtek.

Ennek keretében az euróövezet - és különösen, jól tudjuk, Görögország helyzete - azt tette indokolttá, hogy már e szerződésmódosítás hatálybalépését megelőzően létrejöjjön a 17 euróövezeti tagállam között az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés, amely aláírását követően az állandó válságkezelés mintegy legújabb eszközeként fog szolgálni, várhatóan 2012 júliusától.

Szintén a válságkezelés kormányközi eszközeinek körében megemlítendő a Gazdasági és Monetáris Unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés is, amely az Európai Tanács soron következő ülésén, március 1-2-án szerepel, amelynek az aláírására az Országgyűlés nagy többsége egy hete adott felhatalmazást a miniszterelnök úrnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja tehát, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény alapján az Országgyűlés felhatalmazást adjon a kormánynak az európai tanácsi határozatok kötelező hatályának elismerésére. Végül kiemelem, tisztelt elnök úr, hogy miután a törvényjavaslat az alapszerződés módosítását eredményezi, hasonlóan Horvátország csatlakozási szerződéséhez, annak támogatásához az alaptörvény E. cikke alapján minősített kétharmados többségre van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ülésen az európai ügyek bizottsága a törvényjavaslatot 14 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett támogatta, általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Zemplén országgyűlési képviselője, az előttünk fekvő hungarikumtörvénnyel kapcsolatban szeretném röviden felvázolni, hogy ez a jogszabálytervezet mit adhat, azaz mit jelent Zemplén, illetve Tokaj-Hegyalja számára, illetve hogy Tokaj-Hegyalja mivel járul hozzá ennek a törvénynek a kiteljesedéséhez.

Tisztelt Elnök Úr! Tokaj-Hegyalja számára 2012 első pár hete elhozta az összes olyan régóta várt jogszabályi keretet, amely hosszú távon is meghatározhatja a térség értékvédelmét, és az ahhoz illeszthető fejlesztéspolitikai alapokat: így a 2012. január 1-jétől hatályos világörökségi törvény, amely igenis alapja az értékvédelmet biztosító tokaj-hegyaljai világörökségi kezelési terv elkészítésének; ehhez is kapcsolódóan 2012. február 15-től hatályos Tokaj-Hegyalja nemzeti szintű védelme a történeti táj kategóriában. És 2012 januárjában elindult a nemzeti vidékstratégia, a Darányi Ignác-terv megvalósítása, amely igenis lehetőséget ad a borvidék fejlesztéspolitikai kereteit biztosító Tokaj-Hegyalja világörökségi térségfejlesztési program elkészítésére. Ezekhez a folyamatokhoz illeszkedik a hungarikumtörvény tervezete is, amely itt van a tisztelt Ház asztalán, tovább erősítve a térség értékvédelmi és fejlesztéspolitikai lehetőségeit, de megjegyzem, tennivalóit is.

Tokaj-Hegyalja és a zempléni térség esetében nagyon könnyű értelmezni a törvénytervezet kapcsán a hungarikumok körét: vitathatatlanul az a tokaji bor és a hollóházi porcelán mint két áru, mint két termék. Itt tartok a kezemben egy orvosságos üveget, amely az újjáalakult Hollóházi Porcelángyárnak a terméke, és benne 2000. évi 6 puttonyos tokaji aszú.

(13.20)

Ez is mutatja, hogy a két zemplénikum, hogy a két hungarikum egymást hogyan tudja erősíteni, mert így, együtt könnyebb eladni a piacon, mint akár talán külön-külön. De, tisztelt elnök úr, magát Tokaj-Hegyalját is, azt a világörökségi borvidéket, mint egyedülálló turisztikai célpontot, nevezhetnénk nyugodtan hungarikumnak. Sőt, miután értéket csak érték teremthet, a külföld számára is értéknek, hungarikumnak tekinthető a tokaji bor egyik alapja, a furmint szőlőfajta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most röviden rátérjek arra, hogy Tokaj-Hegyalja mit adott a magyar nemzet számára, ami az előttünk fekvő törvénytervezet szempontjából megemlítendő, ami nem más, és én nyugodtan ki merem jelenteni, a legmagyarabb termék: a tokaji és a tokaji borkülönlegességek.

A tokaji borkülönlegességek más ismert termékeknél sokkal komplexebb tényezők révén szerezték meg "a legismertebb hungarikum" címét. Létrejöttükhöz nem lettek volna elegendők csupán például a talaj, a klíma, illetve az önmagában is hungarikumot jelentő fajtahasználat. Talán ebben a termékcsoportban valósul meg leginkább a természeti és az emberi tényezők harmonikus egymásra hatása. Hát ezért kaptuk meg többek között a világörökségi címet is.

A tokaji borok és különösen az aszúk gyógyító hatása a legendákon kívül is létezik, ezért szimbolikus ennek a tokaji aszúnak az orvosságos fiolában való elhelyezése. A tokaji még 80 évvel ezelőtt is szerepelt a Magyar Gyógyszerkönyvben: vinum tokajense passum. Sajnos ma még nem sikerült ezt újragondolni, talán a közeljövőben továbbra is lehet majd kapni a 6 puttonyos aszút vagy az aszúeszenciát receptre a gyógyszertárakban. A könnyen felvehető cukrok, a szerves savak, a magas kálium- és magnéziumtartalom, a botrytis működése révén létrejövő anyagok vagy az antioxidánsok, mint a rezveratol, kedvező élettani, egészségügyi hatásai azt hiszem, ma már közismertek.

A tokaji borkülönlegességek olyan földrajzi eredetvédelemmel rendelkező borok, amelyek más helyen nem termelhetőek. Nem márkatermékek, mert sokkal régebben alakultak ki, mint a mai értelemben vett iparjogvédelmi rendszerek. A termékkör fejlődése mintegy öt évszázada kezdődött. A borvidék területének 1737-es meghatározása évtizedekkel megelőzi a hasonló portugál vagy éppen francia példákat, tehát így a legrégebbi eredetvédelmi szabályozásnak minősíthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A termelők tudatos munkája hozta létre az első botrytises édes bort. Ezzel, azt is mondhatnánk, hogy fogyasztói igényt teremtett, majd a borból származó jövedelem visszahatott a termőhely társadalmi és kulturális életére. A tokaji bortermelés hatására szabaddá váló paraszti tömegek igenis jelentős társadalmi átalakítóerőt jelentettek. Kulturálisan pedig a borvidékhez kapcsolódik a késő középkori neolatin költészet több műve, melyek a termékenységi és az aranyvessző-legendák alapját jelentik. És itt alakult ki az iskolajátékok Bacchusa a huszár egyenruhában hordón ülő Baksus pajtássá, itt élte túl száz évvel a céhek megszűnését olyan hagyomány, mint az erdőbényei kádártánc.

A tokaji borvidék speciális szerepet játszik a reformációban és az újkori magyar történelemben. A Magyarország és Erdély közötti kapcsolat, a reformáció, a kuruc önállósodási törekvések, a nyelvújítás, a reformkor eseményei zajlottak itt, amelyek igenis mindig hatottak a tokaji borra, és a tokaji bor is befolyásolta ezeknek a folyamatoknak a kimenetelét.

A tágabban vett borvidék, Zemplén és Abaúj megyékhez kapcsolódnak születésük vagy munkásságuk révén: Károli Gáspár, Rákóczi Zsigmond, Szikszai Fabricius Balázs, Rákóczi György, Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, Lavotta János, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, gróf Andrássy Gyula, nem sorolom tovább. A reformáció kulcsszereplői az írott és a beszélt magyar nyelv megújítói, rebellisek és reformerek, tudósok és politikusok. Az elmúlt 400-500 év alatt hatásukra, a tokaji borok kultúrájának kiteljesedésével párhuzamosan, a Zemplén megyei magyar nyelvjárás az ország irodalmi nyelvévé vált. Az, hogy a magyar nemzeti imádság, a Himnusz említ egy bort, a tokaji nektárt, azaz a tokaji eszenciát, pedig bizonyítja, hogy a tokaji borkülönlegességek a magyar közvélemény számára már a XIX. század elején is a legmagyarabb terméket, valódi hungarikumot jelentenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világörökségi borvidék és a kapcsolódó csúcsterméke, a tokaji bor azonban számtalan más, nemzeti szinten is jelentős érték megszületéséhez járult hozzá, amelyek a hungarikumtörvény tervezete kapcsán végre méltó helyre kerülnek a kialakításra váró magyar értéktárban. Gondoljunk például az erdőbényei kádárságra, a hordókészítő iparosok kádártáncára, a tállyai Szent Vencel-napi szőlős búcsúra, vagy az utóbbi években fellendülő tokaj-hegyaljai gasztronómiára, a zempléni gombák feldolgozására és az egyre növekvő zempléni sajtkészítésre.

Zemplénben és Tokaj-Hegyalján nem a megőrzendő értékben van hiány, hála istennek, ezzel nincs problémánk, hanem inkább a helyi, főleg a kistelepülési értelmiséget, a helyi szakembereket és a jövőképet alakító víziókban. De ez utóbbi hiányosságban, azt gondolom, hogy a világörökségi törvény és a Darányi Ignác-terv nyomán induló tervezési munkákkal ebben az évben igenis előrelépünk, és elkezdjük Tokaj-Hegyalja felkészítését a 2014-2020-as fejlesztéspolitikai tervezési időszakra.

Annak érdekében, hogy erős és jövedelemtermelő közösségekkel újra értékeket, hungarikumokat, ahogy mi szoktuk mondani: zemplénikumokat tudjunk majd teremteni, a hungarikumtörvény az értékekkel foglalkozik, de a fő, talán a legfőbb érték maga a közösség, amely létrehozta és fenntartja azokat, és egy jó jogszabálynak a közösségre, annak a működésére is tekintettel kell lenni. De azért tisztelettel megjegyzem és kérdezem: vajon lehet-e jelenleg Magyarországon társadalmi mozgalmat indítani az értékvédelem központba helyezésével? Vajon lehet-e az értékvédelem érdekében hatékonyan megszervezni a helyi közösségeket? Mert erről is szól ez a történet.

Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hungarikumtörvénynek, illetve a végrehajtási rendeleteinek erre a kérdésre is választ kell majd adnia, és arra is, hogy az értékeket miként fordítjuk át jövedelemtermelésbe és munkahelyteremtésbe azon a területen, a Zemplénben, ahol értékeinkkel gazdagok vagyunk, de sajnos nagyon magas a munkanélküliség. Milyen programok épülnek majd az érdekvédelmi törekvések mögé, amelyek segítik például a tokaji bor marketingjét és piacra jutását? És milyen finanszírozási és szervezeti rendszerek segítik majd ezt a munkát? Ezért várjuk majd nemcsak a törvény megszületését mi, hegyaljaiak, hanem majd a végrehajtási utasítást is, hogy a gyakorlatban mindez hogyan fog működni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zempléni térség és Tokaj-Hegyalja a magyar kultúra alakításával és annak magasra emelésével évszázadok óta az értékteremtés és az érdekvédelem útját járja, és így teszünk a jövőben is, már a hungarikumtörvénnyel megerősítve.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok, valamint szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy mint Tokaj-Hegyalja és Zemplén országgyűlési képviselője, röviden elmondjam gondolataimat az előttünk fekvő országgyűlési határozattal kapcsolatban hiszen mi, tokaj-hegyaljaiak érintve vagyunk: tíz éve nyertük el a világörökség kitüntető címét.

Tisztelt Elnök Úr! Mint az előterjesztésben is olvassuk, a 2012. esztendőre számos kerek nemzetközi és magyar világörökségi évforduló esik. Úgy vélem tehát, hogy ez valóban fontos indokot ad arra, hogy a világ és Magyarország kivételes kulturális és természeti világörökségi értékei tiszteletére a 2012. évet a világörökség évének nyilvánítsuk.

Sokakban talán felvetődik a kérdés, hogy van-e erre szükség és van-e erre pénz, érdemes-e erre a célra pénzt költeni egy olyan gazdasági helyzetben, amikor különösen a kultúrában minden egyes garast meg kell becsülni. Nos, engedjék meg, hogy megismételjem a határozati javaslat indoklásában idézett Irina Boková, az UNESCO főigazgató asszonyának gondolatait: "Az örökség nem luxus, hanem a jövő tőkéje. Biztos alap, amely nélkül semmi tartós nem épülhet. Nem venni tudomást az örökségről, elvágni a gyökereket, ez elkerülhetetlenül a szárnyak letörését jelenti."

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom a javaslat azon szándékát, hogy vonjanak be minden érintett szereplőt az együttgondolkodásba és ennek az évfordulónak a megünneplésébe, amelynek témája tehát a világörökség, a fenntartható fejlődés és a helyi közösségek szerepe. Mi Tokaj-Hegyalján nemcsak azért támogatjuk ezt a gondolatot, amit említettem, mert éppen 10 éve nyertük el a világörökségi címet, hanem azért is, mert úgy látjuk, hogy 10 év után is nagy szükség van arra továbbra is, hogy felhívjuk a figyelmet magának a világörökség tényének a fontosságára. Hogy beszéljünk a világörökségről, mit jelent a világörökség: 10 év után is, ha az egyszerű átlagpolgárt megkérdezzük Tokaj-Hegyalján, mindenki csak a szerencsi erőműre emlékszik, hogy volt valami vita. De hogy konkrétan ez milyen előnyöket, milyen lehetőségeket ad, ezt kevesen tudják, és ebből származik az a téves és sok-sok felesleges információ, ami körbejár az önkormányzatoknál vagy a polgárok fejében.

Úgy érzem, hogy nagyon fontos, hogy magyarázatot adjunk az ott élő polgároknak, hogy ez egy lehetőség. És mi szeretnénk, hogy az elnyert világörökségi címek mögött a meghúzódó kulturális, természeti és szellemi értékeink mögött észrevenné az azt létrehozó, fenntartó és gondozó embert a világörökségi helyszíneken működő közösségeket és a vidék Magyarországát, azaz ez az ünnepség rólunk szól, akik ott élünk. Igen, mert már a világörökségi törvény tárgyalásakor a polgármesterekkel vagy a lakossági fórumokon meghallgatva a polgárokat, számtalan kérdés vetődött fel, és úgy érzem, hogy ezekre a kérdésekre ez az ünnepségsorozat talán alkalmat kínál arra, hogy válaszoljunk. Mert olyan kérdések vetődtek föl, hogy hogyan lesz a világörökségi címből és a törvényből, képviselő úr, több munkahely a vidék Magyarországán; miként fognak a helyi közösségek, a helyi társadalmak újra úgy megerősödni, hogy ezeken a világörökségi helyszíneken ne csak arra fussa továbbra is az energiájukból, hogy fenntartsák vagy éppen a leromlástól óvják meg az értékeiket, hanem a gazdasági kiszámítható stabilitás alapján újra kultúrformáló, kultúrát létrehozó erővé váljanak.

Hiszen a vidéki világörökségi helyszíneken most leszámítva Budapestet vagy Pécset - közel 350 ezer ember él. Maga a világörökségi törvény nemcsak a kulturális természeti és szellemi értékekről, azok megóvásáról, hanem ezekről az emberekről, a vidéki Magyarország egyik jelentős szeletéről szól. Arról is szól, hogy végre tudnak-e az ott élő emberek és közösségek, önkormányzatok élni a kulturális értékeikkel és a világörökségi címmel. Ez az ünnepség talán szembesíti az ott lévő polgárokat, hogy mit mulasztanak el, vagy éppen milyen lehetőségük van e törvénnyel, illetve határozati javaslattal.

Tisztelt Elnök Úr! Végül engedjék meg, hogy három dologra felhívjam a figyelmet. Tehát mi jónak tartjuk ezt a kezdeményezést, de nagyon fontos, hogy a Budapest Világörökségéért Alapítvány, aminek külön köszönet, hogy ezt a tisztelt Ház elé hozta, Horváth János professzor úrnak is, nagyon fontos, hogy a továbbiakban történjék meg az egyezetés a világörökség vidéki helyszíneivel is, és javaslom, hogy ezen ünnepségek megszervezésének a gazdája a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal legyen, egyeztetve természetesen a világörökségi helyszínek képviselőivel is.

(20.30)

Hiszen rólunk szól, ha úgy tetszik, saját magunkat ünnepeljük, ezért fontos - ha már ilyen konszenzus alakult ki a tisztelt Házban -, hogy ennek legyen következménye magában az ünnepségsorozatban is, tehát nemcsak a főváros világörökségi helyszíne, nemcsak a fővárosi egyesület, hanem a többi szervezet a világörökséghez tartozóan.

Másodszor, úgy vélem, hogy ez a megemlékezés akkor lesz igazán sikeres és hasznos, ha az ünneplés mellett fontos a világörökségi törvény nyomán keletkezett szakmai feladatok elvégzése is, amit Demeter Ervin képviselőtársam vagy Pál Béla képviselő úr is megemlített. Azaz fontos lenne, hogy például a mi esetünkben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minél hamarabb indítsa el a Tokaj-Hegyalja világörökségi kezelési terv elkészítését, plusz hozzon döntést a törvény nyomán, hogy mely szervezet lesz, lehet a világörökségi gondokság, azaz Tokaj-Hegyalja munkával szeretne ünnepelni, a fenti kezelési terv elkészítésével. Úgy hiszem, hogy ehhez megadja a lehetőséget a minisztérium, ha organizálja ezen ünnepségsorozatot ezzel kapcsolatban.

És végül: nagyon fontosnak tartom és nagyon nagy eredménynek, hogy a minisztérium költségvetésében 200 millió forint áll rendelkezésre a világörökségi helyszínek számára az évben, azonban fontosnak tartom, hogy ez elsősorban ne a látványos ünneplésre menjen el, hanem igenis úgy ünnepeljünk, hogy a világörökségi helyszíneken fontos szakmai munkát tudják elvégezni, mert más senki nem fogja elvégezni, és más egy forintot sem fog adni, hogy ezt a munkát elvégezzük.

Összességében tehát Tokaj-Hegyalján mi támogatjuk ezt a javaslatot, jó kezdeményezésnek tartjuk, és reméljük, hogy ennek lesz folytatása, és lesz értelme Tokaj-Hegyalján is, hogy minél több polgár rádöbbenjen, hogy ez egy érték és nem pedig teher.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 2012. március 26-ai ülésén tárgyalt a T/6391. számú törvényjavaslat és a H/6392. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról. Az európai ügyek bizottsága elnökeként azért tartottam fontosnak, hogy a mi bizottságunk is megtárgyalhassa ezeket az indítványokat, mert ezek a kormány és az Országgyűlés európai uniós ügyekben történő együttműködésének a szabályait is érintik.

Tisztelt Elnök Úr! Közel nyolc éve, nem sokkal az uniós csatlakozásunk után született meg a 2004. évi LIII. törvény, ahogy azt mondani szoktuk, a mi bizottságunk bibliája, amelynek a kimunkálásában én is részt vettem, és amely a Házszabály vonatkozó fejezetével együtt az Országgyűlés és a kormány európai uniós együttműködésének a legfontosabb elemeit tartalmazza, úgymint az egyeztetési eljárás szabályait, amelynek során a kormány a magyar álláspontot az Országgyűlés részvételével, állásfoglalásának alapulvételével alakítja ki, a kormány európai uniós ügyeket illető tájékoztatási kötelezettségeit, az Európai Tanács csúcstalálkozói előtt megtartott úgynevezett konzultációs ülés szerepét és végül a szubszidiaritás elve alkalmazásának vizsgálatát.

(10.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő a tegnapi bizottsági vitában hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat az Országgyűlés európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárásának hatályos szabályrendszerét döntően nem változtatja meg, azonban néhány esetben módosításokat javasol. Ilyen módosítást jelent az Európai Tanács csúcstalálkozóit megelőzően összehívandó európai uniós konzultációs testület intézményesítése, amely a mai nevén a konzultációs ülést váltaná fel.

A Házszabály tervezett módosítása az európai ügyek bizottsága tekintetében azonban új hatásköröket is meghatároz, összhangban a lisszaboni szerződésnek a nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseivel - ezt ismételten hangsúlyozni kívánom -, úgymint a szubszidiaritás elvének megsértését megállapító, úgynevezett indokolt vélemény, aztán a parlamenti kifogás, vétó, illetve az úgynevezett szubszidiaritáskeresetek kezdeményezése tekintetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága tegnapi ülésén a fentiek mellett számos további észrevétel is elhangzott. Több képviselőtársam reményét fejezte ki, hogy a javaslatok tovább erősítik az Országgyűlés európai uniós ügyekben betöltött szerepét, különös tekintettel a szubszidiaritás elvének biztosítására, itt is kiemelem, összhangban a lisszaboni szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyv rendelkezéseivel. Ellenzéki képviselőtársaim kezdeményezték, hogy a tanácsi döntéseket követő kormányzati szóbeli tájékoztatókra, különösen olyan kérdésekben, amikor a kormány eltér az Országgyűlés álláspontjától, a jövőben gyakrabban kerüljön sor.

A vitában szintén szóba került továbbá a kormány európai uniós ügyeket illető tájékoztatási kötelezettségének egyik aspektusát jelentő uniós dokumentumok országgyűlési kezelése. Az Európai Unió Tanácsa által üzemeltetett, úgynevezett U 32-es szerverről érkező dokumentumokat, mint közismert, 2003 óta a kormány a kézhezvételt követően haladéktalanul elektronikus úton továbbítja az Országgyűlésnek. Az információs technológiák fejlődésével modernizálódtak a Tanács és a tagállamok közötti dokumentumok továbbítási csatornái és módjai, így az elektronikus továbbítást az igény szerinti egyedi felhasználókhoz, és hozzáférési szintekhez kötött online lekérdezés válthatja fel. Megfontolandó és indokolt, hogy a javaslatok a dokumentumokhoz való hozzáférés több módját is lehetővé tegyék. Ennek alapján én módosító javaslatokat kívánok benyújtani, ami az elmúlt hétéves gyakorlatot összegzi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi ülésén az európai ügyek bizottsága 13 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett támogatta, általános vitára alkalmasnak találta a két dokumentumot.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A második polgári kormány kétéves működésének egyik meghatározó és hozzáteszem: sikeres tevékenysége volt az európai uniós elnökségünk fél éve. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a bennünket követő lengyel elnökséggel együtt Európa polgárai előtt bizonyítottuk, hogy a kezdeti hatalmas ellenszél és a sok-sok hazai és külföldi ellendrukker ellenére is sikerült felnőni a feladathoz, és képesek voltunk hat hónapon keresztül irányítani az Unió legfontosabb döntéshozó szervét, a Tanácsot.

Jól vizsgázott a miniszterelnök, helytállt a kormány, és a tisztviselői kar is kiválóan teljesített. Ugyanakkor nagy eredménynek tartom azt is, hogy e fél év alatt sikerült a magyar nemzeti érdekeket összecsiszolni vagy összhangba hozni az európai közös érdekekkel, hiszen célunk az erős Európa volt, hogy a válság ellenére is előrehaladást tudjunk elérni a közös európai napirend vonatkozásában, és egyfajta határozott magyar karaktert adjunk az elnökségünknek.

Tisztelt Elnök Úr! Idő hiányában tényleg csak távirati stílusban tudom felsorolni mindazt, amit végül is Európa is elismert. A horvát csatlakozás terén elért eredményünk növelte hitelességünket és tekintélyünket, nem csak a Balkánon. Segítségünkkel adott pontos választ Európa a válságra, a gazdasági kormányzásról szóló hatos jogszabállyal, az európai szemeszter elindításával. Meghatároztuk egy erős, közös gazdaság-, agrárpolitika kereteit, letettük az alapjait egy megvalósítandó új energiapiacnak.

Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy az uniós teljesítményünket mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az Orbán-kormány elmúlt kétéves gazdaságpolitikájának és nem kevésbé az uniós érdekérvényesítésének köszönhetően Magyarország végre lekerülhet az Unió szégyenpadjának tekintett túlzottdeficit-eljárás alól, amely bizony a 2004-es uniós csatlakozásunk óta sújt bennünket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az európai ügyek bizottsága elnökeként egy olyan évfordulóról szeretnék megemlékezni, amely nemcsak az Országgyűlés, hanem az egész ország integrációs közeledése szempontjából meghatározó volt.

Bizonyára jól emlékszik államtitkár asszony arra, hogy éppen húsz évvel ezelőtt kezdeményezésemre, az ön segítségével, a tisztelt Ház egyhangú támogatásával alakult meg az európai közösségi ügyek bizottsága, aminek államtitkár asszony volt az első, fiatal munkatársa. A húsz éve különböző elnevezéssel, eltérő jogállással, néha kormánypárti, néha ellenzéki elnökség alatt dolgozó bizottság hozzájárult ahhoz, hogy ma Magyarország az Európai Unió teljes tagja. Engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek ezen elmúlt húsz esztendő eseményeire.

Tisztelt Elnök Úr! A 15 tagú különbizottság 1992. szeptember 24-én tartotta a tisztelt Ház életében valóban történelmi jelentőségű alakuló ülését. A bizottság életének az első korszaka a jó értelemben vett útkeresés időszaka volt, hiszen mindenki kezdő volt az integrációs folyamatban, kormánypárti és parlamenti oldalon egyaránt tanultuk a szakmát, és nagy hangsúlyt helyeztünk az európai partnerekkel történő kapcsolatépítésre.

A bizottság második korszaka egybeesett a '94-98 közötti országgyűlési ciklussal, immár állandó bizottságként a testület tevékenysége kiteljesedett az úgynevezett jogközelítés, a tagságra történő felkészülés ellenőrzésének a területére. Az egyik legfontosabb lépés ekkor a társulási parlamenti bizottság '94-ben történt megalakulása volt. Megjegyzem, hogy mellettem az első társelnöke ennek a bizottságnak Habsburg Ottó volt. A társulási intézmény magyar oldalát bizottságunk tagjai alkották. Ez az intézmény egyébként meghatározó szerepet játszott az Európai Parlamenttel történő kapcsolatok megerősítésében, és ami igenis jó szolgálatot tett az ország integrációjának az előmozdításában.

A harmadik korszak a '98 márciusában megkezdődött csatlakozási tárgyalások időszaka volt, ami a tárgyalások 2002. decemberi lezárásával ért véget, és az egyik legizgalmasabb kihívást jelentette számunkra. Ekkor a hangsúly a csatlakozási tárgyalások parlamenti ellenőrzésére helyeződött át. A 2000 szeptemberében elfogadott hatpárti nyilatkozat nemcsak egyfajta konszenzust demonstrált, de bizottságunkra is új feladatokat testált. Ebből a korszakból szeretném kiemelni, hogy tagjai közül többen tevékenyen vettek részt az alkotmányos szerződést létrehozó európai konvent munkájában. Itthon pedig emlékezetes marad számunkra az a népszerűsítő kampány vagy road-show, amit az akkori kormány mulasztása helyett 2002 őszén bizottságunk szervezett meg, mintegy előkészítve a majdani sikeres uniós népszavazást.

A bizottság életének negyedik korszaka az interim időszak, a tárgyalások bezárásától átmenetet képzett a teljes jogú tagság felé. Számunkra ekkor a legfontosabb feladat az Országgyűlés uniós szerepéről szóló törvény elfogadása volt, és a sikeres népszavazás után 24 magyar képviselő immáron megfigyelőként vehetett részt az Európai Parlament munkájában, számosan közülük ma is az Európai Parlament megbecsült képviselői.

Bizottságunk történetének utolsó szakasza az uniós tagságunkkal kezdődött, amikor is a parlament elfogadta az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködését szabályozó 2004. évi LIII. törvényt. E törvény felhatalmazása alapján bizottságunk kivételezett státust kapott, tudniillik a plenáris ülés helyett folytatja le bizottságunk a kormány ellenőrzését az általa képviselt tárgyalási álláspontokról.

Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés a 2004-es uniós tagságunk előtt több mint egy évtizeddel hozta létre az integrációs bizottságát, Közép-Európában elsőként, amely szakértelmével és elkötelezettségével egyfajta katalizátorként segítette hazánk uniós célkitűzéseit. Azt gondolom, tisztelt elnök úr, minden szerénytelenség nélkül, hogy erre nyugodt szívvel lehetünk büszkék, hiszen a nagy alapító országok, például Németország, Franciaország parlamentjei az Európai Közösségek megalakulása után csak évtizedekkel később alapították meg saját bizottságaikat.

Végül, tisztelt elnök úr, a bizottság alapító elnökeként is szeretnék megemlékezni a bizottság későbbi elnökeiről, megköszönve munkájukat Orbán Viktornak, Szájer Józsefnek, Szent-Iványi Istvánnak, Eörsi Mátyásnak. Az ő munkájuk és valamennyi bizottsági tag elkötelezettségei az elmúlt két évtizedben hozzájárultak bizottságunk sikeres működéséhez.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból. - Karácsony Gergely tapsol.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint az európai ügyek bizottsága elnöke, uniós tagságunk és kötelezettségeink szempontjából szóljak néhány szót az előttünk fekvő törvényjavaslatról.

Nem véletlen, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat tárgyalásakor különös figyelem kíséri a külföldiek földtulajdonszerzésének kérdését. Nemcsak Magyarországon probléma ez, hanem más uniós, újonnan csatlakozott tagországokban is, s ennek rendezése nemcsak Magyarországon vált rendkívül időszerűvé, hanem például Szlovákiában, Lengyelországban vagy Litvániában úgyszintén. Az Európai Unióhoz történt csatlakozást szabályozó, úgynevezett csatlakozási okmány alapján a tíz új EU-s tagállam közül Magyarország mellett hat másik országnak sikerült elérni úgynevezett átmeneti moratóriumot a külföldiek termőföldszerzése tekintetében.

Tisztelt Elnök Úr! Szeretném leszögezni, hogy az új földtörvénytervezet megfelel az európai normáknak, a dán, az osztrák, a francia vagy éppen annak a német joggyakorlatnak, amelyet követni szeretnénk. Magyarán, szeretnénk követni azt a jó példát, ahogy például Németországban, Franciaországban vagy Dániában is védik a saját gazdáik érdekeit. A használatban lévő ekevas csillog, az állóvíz bűzlik, tartja egy régi-régi német közmondás. A magyar földpiac, úgy vélem, azok előtt áll nyitva, akik elsősorban fölműveléssel, termeléssel akarnak foglalkozni, és nem pedig a spekulánsok előtt. Ebben, úgy hiszen, hogy mindnyájan egyetértünk.

Tisztelt Elnök Úr! Magyarország 2004. május 1-jével tagja lett az Európai Uniónak, ezért szükséges az, hogy mielőbb meghozzuk ezt a törvényt, egy pillantást vessünk, hogy mi a helyzet az Európai Unióban, pontosabban, meg kell vizsgálnunk a csatlakozási okmányunkat, amely tartalmazza az egyes tárgyalási fejezetek vonatkozásában elért, úgynevezett átmeneti intézkedéseket. A földtulajdonszerzés korlátai a tőke szabad mozgásáról szóló III. fejezetben jelennek meg. Emlékezhetünk arra, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárására bizony négy évig kemény huzavonás tárgyalás után Koppenhágában, 2002 decemberében került sor. A földtulajdonszerzés tekintetében akkor az általunk elért 7 plusz 3 éves moratóriumnál kedvezőbbet egyébként, 12 éves átmeneti időszakot egyedül Lengyelországnak sikerült kialkudnia.

Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a 2014. április 30-ig tartó moratórium eléréséhez a polgári kormány határozott és egyben eredményes fellépésére volt szükség. A kormány 2010. szeptember 10-én nyújtotta be az átmeneti időszak meghosszabbítására irányuló kérelmét az Európai Bizottságnak arra hivatkozással, hogy továbbra is jelentős különbségek állnak fenn Magyarország és a régi tagállamok között a mezőgazdasági termelők jövedelemszintje, valamint a termőföld ára tekintetében. Az Európai Bizottság 2010. decemberi határozatában jóváhagyta az átmeneti időszak hosszabbítására irányuló magyar kezdeményezést, amelynek eredményeképpen tehát a hétéves átmeneti időszakon túl további három évig állhat fenn a korlátozás a nem magyar állampolgárok és jogi személyek földtulajdonszerzése tekintetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföldről szóló hatályos törvényünk, közismert, hogy '94-ben került elfogadásra, ugyanakkor a külföldiekre vonatkozó módosult tulajdonszerzési szabályok 2004. május 1-jével léptek életbe. Tehát ennek alapján külföldi magánszemély és jogi személy a termőföld tulajdonjogát jelenleg nem szerezheti meg. Kivételt ez alól csak azok az uniós állampolgárok kaphatnak, akik huzamosabb ideje Magyarországon laknak, és ténylegesen mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.

Az előttünk lévő törvényjavaslat éppen a földtulajdonszerzés szabályait kívánja új alapokra helyezni, fő szabályként ugyanis a mezőgazdasági termelést folytató személyek, földművelők tulajdon- és használatijog-szerzését teszi lehetővé. Ennek következtében, a fő szabály szerint kizárja a mezőgazdasági termelést nem folytató személyek földtulajdon-, illetve földhasználatijog-szerzését, a javaslat a mezőgazdasági termelő, gazdálkodó szervezetek, jogi személyek esetében pedig különböző földhasználati jog szerzését teszi lehetővé.

Tisztelt Elnök Úr! Szeretném világossá tenni, hogy a kizárási feltételek tehát nem állampolgársági alapon tesznek különbséget, hiszen az Európai Gazdasági Térség tagállamainak földművelői számára nemzeti elbírálást biztosítanak a rendelkezések ugyanúgy, mint bármely más európai tagországban. Ennek értelmében tehát a belföldi és tagállami illetőségű földművelők között érvényesül a nemzeti elbírálás elve. Az előzetes uniós tárgyalásaink során többen világossá tették számunkra, hogy amennyiben a magyar szabályozás a tulajdonszerzés tekintetében bizonyos korlátokat kíván meghatározni, úgy, mint például Dániában vagy éppen Franciaországban, annak objektív, állandó, átlátható és nyilvános feltételeken kell alapulnia, amelyeket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni.

A javaslat minden egyes földtulajdon-adásvételi, illetve földhaszonbérleti szerződés előzetes engedélyezését írja elő, nagyon helyesen. Szeretném megemlíteni, hogy az Európai Bíróság esetjoga lehetővé teszi a földszerzés engedélyhez kötését. Úgy hiszem, hogy ezzel összhangban fogalmaz a már előbb általam említett csatlakozási szerződés, idézem: "Amennyiben az átmeneti időszak alatt Magyarország a mezőgazdasági földterület megszerzését engedélyhez köti, az engedélyezési eljárásnak objektív, állandó, átlátható és nyilvános kritériumokon kell alapulnia."

(13.40)

Tisztelt Elnök Úr! Tehát ez az uniós elvárás, amelyhez a tagállami szabályozás, így tehát az új magyar tervezett földtörvény is igazodik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat esetében ilyen általános objektív tulajdonszerzési korlátként értékelhető, hogy a földtulajdonszerzés fő szabályként előzetes hatósági engedélyhez lesz köthető.

Hadd vessünk egy pillantást például Németországra, ahol a termőföldtulajdon szerzését rendező törvények alapján a földadásvételi szerződések hatósági jóváhagyás mellett érvényesek. A jóváhagyás akkor tagadható meg, ha a szerződés eredményeként egy hektárnál kisebb, azaz úgynevezett életképtelen üzemméret jönne létre. A helyi lakosoknak, illetve a helyi önkormányzatoknak elővásárlási joguk van, ha a vevő nem főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozó, vagy, ha nem rendelkezik megfelelő mezőgazdasági képzettséggel. Tehát ez csak egy példa a sok uniós közül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földtulajdon európai uniós összefüggései kapcsán még szeretnék kitérni a közös agrárpolitika keretében folyósított egységes területalapú támogatások rendszerére is. Ennek keretében ez évben közvetlen kifizetési jogcímen mintegy 300 milliárd forint kerül kifizetésre közel 170 ezer gazdálkodónak. Az Európai Unió következő többéves pénzügyi keretében a közvetlen kifizetések rendszere is jelentősen módosulhat, de nem tudjuk, mert ez most tárgyalás alatt van. A jelenlegi hektáronkénti támogatás megőrzésére a csökkentett alaptámogatás mellett a kiegészítő intézkedések - például a zöldítés, az ökológiai célterület tartása - teljesítése esetében lesz csak mód. Megjegyzem, elnök úr, hogy a támogatások esetleges csökkentése a magyar mezőgazdaság versenyképességét különösen hátrányosan érintené, és ezért számunkra nem elfogadható.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földszerzési moratórium lejártát követő időszakra tehát véleményem szerint olyan új szabályt kell megalkotnunk, amely egyszerre felel meg az uniós vállalásainknak, ugyanakkor biztosítja, hogy ne spekulánsok, hanem tényleg a földművesek juthassanak majd a földekhez. A tét nagy, mindnyájan jól tudjuk, hiszen 2014. május 1-jével a földtulajdonszerzés új szakasza köszönt be, amely piaci versenyfeltételeket is hozhat. Tehát nyolcévi tagságunk után, úgy vélem, nem árt alaposan körbenézni, mi a helyzet földügyben a többi európai uniós tagállamban. Érdemes azután pillantást vetni a többi jelentős mezőgazdasági hagyományokkal bíró tagországi gyakorlatokra, például ugye Dániában vagy Franciaországban, hogy ők hogyan csinálják, hiszen egy biztos: a termőföld mindenhol sajátos nemzeti érték, mindenütt bizonyos védelemben részesül, amely megfelelő védelmet igényel minden tagországban.

A szóban forgó javaslatban szereplő előzetes hatósági engedélyezés leginkább az eddig sikeresen alkalmazott francia megoldásra emlékeztet. Úgy hiszem, követendő példa, hogy az objektív feltételek rögzítésével a magyar szabályozásnak is a ténylegesen földműveléssel foglalkozó, több éve életvitelszerűen helyben lakókat, a családi gazdaságokat, a középbirtokokat kell előnyben részesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy 2014. május 1-jével a mezőgazdasági ágazat terén az idén 20 éves uniós belső piac kiteljesedik. Ugye, azt is nagyon sokszor hallottuk, hogy külföldön a pluszmoratóriumok bevezetése legfőbb ellenzőinek ez a legfőbb érvük. De mi lesz a közös belső piaccal? Azok a vélemények és ezek az állítások egyvalamit azonban elfelejtenek, tudniillik azt, hogy a tőke szabad áramlása és a letelepedés joga sem korlátlan alapszabadság, ezek bizony megfelelő indokokkal korlátozhatók, mint Dániában vagy Franciaországban. Úgy vélem, a hazai élelmiszer-ellátás fenntartása, minőségének javítása érdekében termőföldjeinknek a földművelők kezében kell maradniuk, kizárva a spekulánsok térnyerését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Varga képviselőtársamnak szeretném említeni: itt nem arról van szó, hogy alávetettek vagyunk az Európai Unióban, szó sincs erről. (Varga Géza: Teljes mértékben!) Szó sincs róla! Képviselőtársam! 2004. május 1-jével csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Kötelezettségeink vannak, mégpedig figyelembe kell venni bizonyos uniós jogszabályokat, figyelembe kell venni azért is, ahogyan aláírtuk a csatlakozási szerződésben, hogy megfeleljünk azoknak a szabályoknak, amelyeknek például Franciaország vagy Dánia is megfelel.

Hadd említsem: azért fontos ezt szem előtt tartani, mert, ha a kötelezettségszegési eljárást indítanak ellenünk, az senkinek nem jó, elsősorban számunkra nem jó. Éppen ezért fontos tehát, hogy azt az európai uniós jogszabályt megnézzük, ami érvényes Magyarországra is, és amit megnéztek például Franciaországban vagy éppen Dániában sok évvel ezelőtt.

A kulcs, a megoldás kulcsa az, amit említettem. Azért kell körbenéznünk az Európai Unióban, hogy hogyan csinálják a dánok, és hogyan csinálják például a németek, akikhez szintén minden európai országból érkezhet földművelő, és vásárolhat földet, azonban mégis olyan feltételekhez kötik, ami megfelelő védelmet nyújt a dánoknak vagy a németeknek a nemzeti földjük védelmében.

Úgy hiszem, ez a földtörvény éppen nem szegi meg az európai uniós alapszabályokat, hanem a dán vagy éppen a francia, vagy a német gyakorlatot követi, hogy bizonyos olyan feltételeket adjunk a vásárlás elé, ami lehetővé teszi, hogy megfelelő védelmet kap a magyar föld.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném visszautasítani Z. Kárpát Dániel képviselőtársam állítását. Ez a földtörvény valóban megfelel a magyar gazdák és a magyar föld védelmének az érdekében.

Képviselőtársam, remélem, megérti, hogy a mi feladatunk az, hogy az új földtörvény megalkotásakor egyszerre kell megfelelni azoknak a vállalásoknak, amiket 2004. május 1-jén vállaltunk a többi tíz csatlakozó országgal együtt. Ugyanakkor meggyőződésem az, hogy ezt összhangba kell hozni a magyar nemzeti érdekekkel. Ez számomra és számunkra megfelel.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos javaslatnak tartom az előttünk lévő törvényjavaslatot, a konzuli védelemről szóló törvény módosítását. Úgy hiszem, megérett az idő arra, hogy a kor szavának megfelelően próbáljuk megerősíteni ezt a korábban létrehozott törvényt.

Szükséges ez Közép-Európában, a Kárpát-medencében, hiszen a konzuli tevékenység egyrészt klasszikus értelemben, másrészt pedig különleges vonatkozásaiban is nagyon fontos a környező országokkal való kapcsolatainkban. Azt is mondhatnám, hogy a konzulátusaink a környező országokban Magyarország szemei. Itt természetesen elsődlegesen az ott lakó magyar kisebbség ügyében bonyolítanak le nagyon-nagyon sok ügyet, és ez fontos, hogy az ott lévő, például szlovák állampolgárságú magyar nemzettársaink érezzék, hogy van összekötő kapocs az anyaország és a területük között.

Nagyon sokszor a konzulátus közreműködik abban, hogy például a felvidéki magyarjaink, például önkormányzatok kapcsolatokat alakítsanak ki a határ innenső oldalán. De nagyon fontos, nemcsak az ott lévő magyarjaink számára, hanem más állampolgárságúak számára, hogy azokat az üzleti kapcsolatokat segítsék, amik a határ mentén alakulnak ki.

(15.20)

Gondolok itt arra például, hogy Ukrajnában, Kárpátalján nagyon sok nehézségbe ütközik a határon való átkelés. Ennek segítésére nemcsak a hazautazást, hanem a kiutazást is nagymértékben fontos, hogy támogassák az ottani tevékenységükkel, mert ezzel a két ország közötti kapcsolatokat is szorosabbá tehetik. Különösen fontos ez ebben az esztendőben, amikor Magyarország júliustól átveszi a Közép-Európai Kezdeményezés elnöki tisztét, amikor is egy szorosabb politikai és gazdasági integrációt szeretnénk kiépíteni a környező országokkal. Tehát úgy érzem, épp itt az ideje, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, és a konzulátusunk tevékenységeit megerősítsük, mert úgy hiszem, ez a jövőben elősegíti azt a fajta integrációt, amit Magyarország betölt a Kárpát-régióban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Mint Zemplén és benne Tokaj-Hegyalja egyik választott országgyűlési képviselője, szeretném én is megerősíteni az előttem szólókat abban, hogy elérkezett az idő a hegyközségi rendszer átalakítására, illetve egy új hegyközségi törvény megalkotására, már csak azért is, mint ahogyan az előttem szóló Balázs képviselőtársam is említette, mert a hegyközségek megalakulása óta az elmúlt 20 esztendőben bizony nagyot változott a világ, a jogi és a piaci környezet különösképpen.

Megjegyzem, hogy a hegyközségi törvény most beterjesztett második számú változata az első változathoz képest alaposabb, jobban előkészített anyagot jelent. Ez is azt bizonyítja, hogy szükség volt arra a konzultációs folyamatra, amelyet - Font Sándor képviselőtársam ezt kifejtette - a szakmai szervezetek képviselőivel, a tervezet benyújtóival a Vidékfejlesztési Minisztérium az elmúlt hetekben lefolytatott. Itt szeretném megköszönni Tiffán Zsolt előterjesztőnek a kitartó munkáját.

(18.30)

Úgy vélem, hogy abban itt a felszólalók között, különösen a kormánypárti oldalról, sokan egyetértünk, hogy a hegyközségi törvény módosítására szükség van. Hiszen ezt az időközben megnövekedett feladatok, a megváltozott környezet, valamint a közigazgatási és önkormányzati feladatok szétválasztása is indokolja.

Mindenképpen szeretném üdvözölni, hogy a szervezeti felépítés továbbra is a hármas tagozódásra épít, hiszen az önkormányzatiság elve, a feladatok helyben történő kezelése és a termelők kiszolgálása igényli Tokaj-Hegyalján is a településszintű hegyközségi szervezetek fennmaradását. Saját térségemben erről győztek meg egyébként a borvidék szereplői.

Tisztelt Elnök Úr! A hegyközségi szervezetek megalakulása óta a magyar borok piaci helyzete is igen komoly változáson esett át. Ne feledjük el, hogy közben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és számunkra is megnyílt az Európai Unió hatalmas piaca, és mi is megnyitottuk teljesen piacainkat az európai termékek előtt. Ilyen környezetben a hitelesség és a terméki garancia olyan fogyasztói elvárássá nőtte ki magát, amelynek hiánya a piacra való belépésnek is bizony komoly akadálya. A termékek nyomon követhetősége, ellenőrzöttsége ma már alapkövetelmény itt is.

Tisztelt Elnök Úr! Az új hegyközségi törvény koncepciójából hármat szeretnék kiemelni az idő rövidsége miatt.

Első. Az új közösségi eredetvédelmi szabályok alapján a ma is használatos bornevekhez kapcsolódó szabályok megalkotása nem tagállami feladat, hanem a bornevet használó közösségé. A bornevek használatát meghatározó termékleírások benyújtói így a borvidéki tanácsok, amelyek egy borvidék közös érdekeit szolgáló köztestületek. A bornevek piaci érvényesülését ezért az szolgálhatja jobban, ha az egyes bornevek mögött egy egységes termelői közösség áll. Ennek érdekében a szabályozási környezetnek az életképes és működését hosszú távon is fenntartani tudó hegyközségi rendszer elősegítését kell ösztönöznie, így a hegyközségek vonatkozásában szigorodnak a minimális területi feltételek, meghatározásra kerülnek a feltételeknek meg nem felelő hegyközségek másik hegyközségbe történő beolvadásának szabályai.

Az úgynevezett szakmaközi szervezetekről szóló uniós jogi és hazai szabályozás adta lehetőséggel élve a törvényjavaslat nagyon helyesen megteremti annak a lehetőségét, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a jövőben kezdeményezhesse szakmaközi szervezetként való elismerését.

Tisztelt Elnök Úr! A hegyközségi törvény másik fontos alappillére a hegybíró státusának a rendezése. Ahogy hallottuk, a hegybíró jelenleg a hegyközség választott tisztségviselője, akinek az érdekvédelem és a hatósági ügyek vitele egyaránt feladata. Nos, a hatósági ellenőrzést, hatósági feladatokat ellátó személyként elkerülhetetlenül érdekellentét alakul ki a hegyközség tagsága és a hegybíró között, ami kényszerűen bizony rontja a hatósági tevékenység végzésének a hatékonyságát. Tehát szükséges a hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetleníteni a hegyközség tagságától és a választhatóságát megszüntetni.

A közigazgatási feladatok egységes ellátásának és színvonalának emelése érdekében a hegybírók kinevezését a nemzeti tanács titkárának feladatává kell tenni, aki így közvetlen szakmai felügyeletet tud ellátni a hegybírók felett. Az egymástól eddig teljesen függetlenül működő köztestületekben működő hegybírók munkáját a nemzeti tanács főtitkára jelenleg nem irányíthatja. A hegybíró státusának megváltozása azt is jelenti, hogy a hegyközség elnöke látja el a hegyközség érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. Azt hiszem, így helyére kerülnek a dolgok, hogy a hegyközségben folyó hatósági munka és az érdekvédelem feladata, továbbá a feladatvégző személy elválik elkülöníthetően egymástól, ugyanakkor a hegybíró a hegyközség hatáskörébe tartozó ügyek ellátására külön megbízással felkérhető.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a hegyközségek közigazgatási ügyeinek kellően rugalmas intézése érdekében szakítani kellett az "egy hegyközség-egy hegybíró" elvével. A nemzeti tanács titkára egyébként a helyi viszonyok alapján ki tudja jelölni a hegybírók illetékességi területét, így a jelenlegi hatályos törvénynél jóval rugalmasabban szervezhető az államtól átvett közigazgatási feladatok ellátása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Harmadszor. A hegyközségek megalakulása óta bizony komoly vitára ad okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere. A hegyközségek megfelelő működéséhez szükséges az, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak elsősorban bele, akik helyben végzik a tevékenységüket. Valljuk be őszintén, hogy az egy-egy hegyközségben zajló szakmai és piaci fejlődést, magyarán a minőség iránt elkötelezett szőlészeti és borászati tevékenységhez fűződő érdekek érvényesülését a hegyközségek megalakulása óta jelentősen nehezítette az "egy tag-egy szavazat" elve. A szavazati jogot ezért a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához javasolt kötni, amelynek érdekében területalapú szavazati rendszer kerül a törvényben kialakításra, továbbá limitálásra kerül az egy tagot megillető maximális szavazati hányad is.

Ezzel úgy vélem, hogy a hegyközségek működésében, ahogy képviselőtársam említette, sok-sok ellentétet, anomáliát lehet kiküszöbölni, különös tekintettel arra, hogy a tag szavazati jogát csak személyesen gyakorolhatja. Számtalan példát lehetne mondani Tokaj-Hegyaljáról is, hogy mik történtek az elmúlt időszakban. A területi alapon adott szavazatoknak egyébként komoly történelmi hagyománya van például a XX. század elején is Magyarországon. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az ágazat szereplőinek a köre és a tevékenysége napjainkra nagyon-nagyon megváltozott, és valljuk be őszintén, igenis vannak kiemelkedő kapacitással rendelkező borászati vállalkozások, amelyek jelenléte nélkül a termelők nagy száma igen-igen nehéz helyzetbe kerülne, ha nem lenne, aki fölvásárolná.

Számukra az új törvény a területi elv érvényesítésével megváltoztatja a korábbi szavazati arányokat. Hadd hozzak egy példát. Tokaj-Hegyalján az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Zrt. közel 2500 kistermelővel, azaz szőlőtermelő polgárral vagy kisvállalkozással áll kapcsolatban. Évente mintegy százezer mázsa szőlőt és usque 3-5 ezer mázsa aszút vásárol és dolgoz fel. Ez egy olyan érték és tevékenység, amit Tokaj-Hegyalján különösen meg kell becsülni. Ma már számunkra alapvető kritérium a minőség, és örömmel számolhatok be, hogy mi Hegyalján ma már a minőségi bor termeléséről beszélhetünk. Ehhez azonban van egy alapvető feltétel, a minőségi szőlőtermelés, mert ez az alapja.

Úgy hiszem, hogy ebben a vonatkozásban jó úton jár a kereskedőház, hiszen egyre inkább a minőségi szőlőtermelésre ösztönzi a kistermelő partnereit, s egyre szorosabb kapcsolat, üzleti kapcsolat alakul ki közöttük. Ezért a kereskedőház ebben az esetben úgynevezett szimbiózisban tudja érvényesíteni az akaratát a vele szerződésben álló szőlőtermelők voksain keresztül a hegyközségekben, és nem önmaga mondja meg, dönti el, hogy merre tovább. Ez nem baj. Sőt, ezáltal válik még szorosabbá a kapcsolatuk, és előremutatóan a minőségi szőlőtermelés felé ösztönzi őket, ami alapvető feltétele a kereskedőház minőségi bortermelésének.

Tisztelt Elnök Úr! Összefoglalva tehát elmondhatjuk röviden, hogy a magyar szőlészeti, borászati szakma egyedisége a hegyközségi rendszer, amely annak közigazgatási szerve is egyben. Véleményem szerint a rendszer mindenképpen, ahogy elmondtam, átalakításra szorul, amelyet úgy hiszem, hogy Tiffán Zsoltnak köszönhetően a mostani törvényjavaslat kellően megjelenít.

(18.40)

Tehát új eleme a területalapú szavazati jog, amiről nagyon sokat vitatkoztak, amely azonban a régmúltra tekint vissza. Ez a XX. század elején jól működött a gyakorlatban, és demokratikusabbá tette a szavazati arányokat azzal, hogy egy termelő esetében maximalizálták a szavazati jog mértékét. Tehát ezt követi a mostani törvényjavaslat. Ezzel nincs semmi probléma. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy 10 százalék vagy 5 százalék legyen, ezt úgyis majd képviselőtársaim eldöntik a módosító javaslatok során.

Úgy hiszem, azt is üdvözölni kell, hogy végre szétválasztja a szakmai önkormányzatiság és a szakmai közigazgatás feladatait. Utóbbiakat a hegybíróra bízza, és munkáltatói vonalon is függetlenné teszi a helyi hegyközségtől, megszüntetve ezzel az összeférhetetlenségi kérdéseket. Ezt nagyon sokszor az üzleti ügyekbe is belekeverték, egy személy több funkciót is betöltve nem tudta, hogy éppen melyik lábán áll, kiket képviseljen. Úgy hiszem, hogy ezt rendezi ez a törvény. A szakmai egyeztetések eredményeképpen tehát egy olyan hegyközségi rendszer alapjait teszi le ez a törvény, amely igenis jó kezdetet adhat a szakmaközi szervezet létrehozásához, amelynek a létrehozása szakmai törvényi kötelezettség is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy ez a törvénytervezet egy útmutatás a minőségi borok és a minőségi szőlők termelése felé, hiszen most nemcsak a kistermelők, hanem a nagyok is az európai piacon egyedül csak a minőséggel tudnak megállni, és Magyarországon is elindult egy óriási verseny a minőség tekintetében. Sajnos, ahhoz hozzá kell szokni, hogy aki nem tud felzárkózni a minőségi borok előállításában és a minőségi szőlőtermelésben, az el fog hullani, a piac ezt diktálja.

Végül szeretném megköszönni Tokaj-Hegyalja szőlő- és bortermelői nevében is Tiffán Zsolt képviselőtársamnak azt a munkát, amit itt láthatunk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy elnök úr is említette, a hegyközségi törvényhez számos módosító és kapcsolódó módosító indítvány érkezett be. Engedjék meg, hogy ezek közül csak nagyon röviden kiemeljek néhányat, amelyeket magam is érdemesnek tartok támogatni.

Egyrészt a területalapú képviselettel kapcsolatban, másrészt pedig a hegyközségek anyagi függetlenségével kapcsolatban szeretnék szólni, mindkét kérdéskört érintik Demeter Ervin képviselőtársam módosítói.

Az ajánlás 50. pontjában Demeter Ervin képviselőtársam azt javasolja, hogy erősítsék a hegyközségek területalapú, illetve területarányos döntéshozatalát. Nagyon helyesen a kapcsolódó módosító javaslatában azt tisztázza, hogy a területi tanácsba delegálandó két küldött megválasztásakor a termelők és a felvásárlók a részaránytól ne függetlenül küldhessenek delegáltat. Ami tehát azt jelenti, hogy ne válasszák szét a delegáltak választását, és ezzel továbbra is erősödne a területarányos delegálás érvényesülése a hegyközségekben, hiszen Tiffán Zsolt képviselőtársam törvényjavaslatának ez az egyik leglényegesebb vonulata.

Tisztelt Elnök Úr! A törvény másik, általam lényegesnek vélt momentuma a hegyközségek önkormányzatisága. Demeter Ervin képviselőtársamnak az 51. szám alatt található kapcsolódó módosító javaslata szintén a hegyközségek autonómiáját próbálja meg elősegíteni, ugyanis az eredeti szövegben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyoldalúan határozná meg a működésekhez szükséges bevételek nagyságát, azt azonban nem tisztázza, hogy ez pontosan mit jelent. Úgy vélem, hogy képviselőtársam kapcsolódó módosító javaslata ezt tisztázza, és az ebben szereplő 3 százalék, illetve 6 százalék meghatározása elősegítheti a hegyközségek, illetve a hegyközségi tanácsok nagyobb anyagi mozgását.

Úgy hiszem, erre szükség van, hiszen ahhoz, hogy a hegyközségek valóban be tudják tölteni azt a szerepüket, amire a törvény szerint hivatottak, éppen ezért szükséges a megfelelő, biztos anyagi háttér. Úgy hiszem, itt is, képviselőtársam harmadik javaslata is, mely az 53. pont alatt található, szintén ezt javasolja erősíteni, hogy a mulasztási bírság a helyi hegyközségekhez folyjon be, és ne a nemzeti tanács bevételét növelje. Tudom, hogy van sok ellenérv, hogy esetleg ellenérdekeltek lehetnek a helyiek abban, hogy talán több büntetést rójanak ki, én pontosan a fordítottját látom. Hiszen egy hegyközség területén mindenki ismer mindenkit, és ha valaki vétett vagy hibát követett el, akkor az helyben kell hogy kijavításra kerüljön, és a helyiek ismerik azt leginkább, és ehhez a megfelelő pénzügyi eszköz ne Budapestre jöjjön, hanem a helyiek tudják meghatározni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy ezek az apró módosítások is nagyban segítik, hogy a helyi hegyközségek megőrizzék a kvázi önkormányzatiságukat, és hogy megfelelően, függetlenül tudjanak működni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Mint Zemplén országgyűlési képviselője nap mint nap szomorúan tapasztalom a tavaszi időjárás közúti következményeit a választókerületemben, ami Északkelet-Magyarország jelenleg 45 települését foglalja magában. Közel a szlovák határhoz nagyon sok alsórendű útszakasz köti össze a településeket, ahol például vasúti közlekedés sincs, uniós csatlakozásunk óta pedig jelentős mértékben megnőtt a kamionforgalom, ami még inkább rontja az utak állapotát. A téli fagykárok után szinte járhatatlan lett több nagy forgalmú, sok településre az egyetlen útvonalat jelentő közút, például a Hegyközben ilyen Pálháza és térsége.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt örömmel tapasztaltam, hogy végre Zemplénben is elkezdődtek a felújítási munkálatok mintegy 17 kilométeres szakaszon, például a Sátoraljaújhely-Pácin, Cigánd-Pácin, Sárospatak-Vajdácska vagy Bodroghalom-Tiszakarád útvonalon, azonban sajnos a Cigánd-Sárospatak 3814. számú út jelenleg nem szerepel ezen a listán. Ez egy nagyon fontos útszakasz, hiszen ez köti össze Hegyalját a szabolcsi térséggel Ukrajna felé. Egyes szakaszai mára már szinte járhatatlanok, az Ukrajnából érkező kamionok miatt pedig egyenesen életveszélyes a közlekedés rajta. Például a hétvégén ezt az útszakaszt 20 kilométeres átlagsebességgel tudtam megtenni tengelytörés nélkül.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy rendkívül szűkösek a keretek, és nagyon-nagyon sok utat kell kijavítani csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tavaszra, de tisztelettel kérdezem, hogy a Cigánd-Sárospatak 3814. számú út teljes felújítása mikorra várható.

Várom az államtitkár úr megtisztelő válaszát.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tokaj-Hegyalját 1737 óta Európában, sőt világszerte úgy tartják számon, mint az első zárt történelmi borvidék. Nem véletlenül nyerte el 2002-ben a világörökség kitüntető címét. Tehát Tokaj-Hegyalja kiemelt jelentőségű borvidék, annál is inkább, mivel a kezemben tartott tokaji aszú (Felmutatja.), ami itt termett, nemcsak a magyar borok zászlóshajója, hanem a nemzet jelképe is; 27 település határában 5200 hektáron tucatnyi nagyobb cég mellett közel 10 ezer kistermelőnek jelent megélhetést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, Tokaj-Hegyalja legnagyobb borászata, az egyetlen százszázalékos állami tulajdonban lévő tolcsvai székhelyű Tokaj Kereskedőház Zrt. ez évben ünnepelte a húszéves fennállását. Túlélte a szovjet időket, a rendszerváltás időszakát - amiben személyesen is részem volt -, túlélte a privatizációs időszakot és az új, nem hagyományos tokaji borkészítési technológiák trendváltozását is.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nemrég vezérigazgató-váltásról döntött, a kereskedőház a térségben közel 3 ezer kistermelő, azaz 3200 család megélhetését biztosítja az évenkénti szőlőfelvásárlással. Információim szerint az új vezérigazgató a minőségi szőlőtermelés jegyében a térség polgármestereivel, hegyközségeivel és kistermelőivel egy szorosabb integrátori kapcsolatépítésbe kezdett. A hegyaljai szőlőtermelő polgárok pedig várakozással tekintenek 2013 őszére, milyen lesz a szőlő felvásárlása.

Kérdezem államtitkár urat, hogy a tulajdonos MNV Zrt. az igazgatóváltással milyen új célkitűzéseket, milyen portfóliót kíván kialakítani, amely reményeim szerint továbbra is garancia lesz a Tokaj-Hegyalján élőknek.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint Zemplén országgyűlési képviselője szeretném üdvözölni ezt a megállapodást, amit a két ország közötti kombinált árufuvarozásról szóló egyezmény kihirdetése jelent.

Miért fontos számunkra ennek az egyezménynek a megkötése? Mert az ukrán határ mellett élők naponta megszenvedik azt a forgalmat, ami átdübörög például a 4-es úton, de nemcsak az M3-as úton, hanem a 4-es útról leágazó, a Zemplén felé, Záhony, Kisvárda, Cigánd, Sárospatak, Sátoraljaújhely felé a három- vagy négy számjegyű utakon. Mi, ott élő polgárok nemcsak Zemplénben, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is naponta megszenvedjük az ukrán kamionok által okozott problémákat, ami leginkább, ahogy az államtitkár úr is említette, a kamionsofőrök által okozott balesetekben tapasztalható. Ezért számunkra nagyon fontos, régi vágyunk, de nemcsak Ukrajnával, hanem például Szlovákiával, Lengyelországgal kapcsolatban is, hogy azt az irgalmatlan mennyiségű kamionforgalmat vasútra tudjuk áttenni. Ebben, úgy hiszem, nagy segítséget ad az egyezmény, hiszen ahogy a törvényjavaslat is elmondja, az ukrán kamionok vasúton történő szállításával várhatóan mérséklődik a forgalom, ez pedig nemcsak környezetvédelmet jelent, hanem balesetmentes közlekedést is jelenthet a térség polgárai számára.

Sajnos, szomorúan kell elmondanunk, hogy 1994-ben, amikor Cigándon a Tisza-hidat megnyitottuk, hogy örültünk annak, hogy végre Zemplén elzártsága megszűnik és összeköttetésünk lesz Ukrajnával, akár Záhonyon keresztül. Tíz-tizenöt év elteltével ennek leginkább csak a hátrányát látjuk, és sajnos az említett négy számjegyű út Záhony, Kisvárda, Cigánd és Sárospatak között szinte járhatatlan, éppen az ukrán kamionok nagyszámú forgalma miatt. Ezért mi mindenféleképpen örülünk annak, hogy ez az egyezmény megkötésre kerül, és várjuk, hogy ez a forgalom mérséklődik, nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg, hanem Zemplén és Abaúj polgárai is.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Mezőzombor-Sátoraljaújhely vasútvonal ügye nem tegnap íródott. Évtizedes problémáról van szó, amelynek tartós rendezése, úgy gondolom, nem várhat tovább.

A rendszerváltás időszakában a két sínpárból sajnos egyet megszüntettek, majd az oly népszerű, úgynevezett hegyközi és bodrogközi kisvasutat is megszüntették. Az itt élő mintegy százezer ember nagy része lassan kénytelen volt személyautót vagy buszközlekedést választani. Sajnos, azóta a vonalak villamosítása mindmáig elkerült ezt a szakaszt, hiszen a szűkös források nem tették lehetővé, hogy olyan útvonalat fejlesszenek, amelyik nincs rajta az európai közlekedési folyosón. Így sajnos még uniós összegeket sem lehetett a fejlesztésre fordítani.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, a közútjaink állapota is erősen leromlott, uniós csatlakozásunk óta a schengeni határok életbelépését követően megtöbbszöröződött a szlovák-ukrán határ menti kamionforgalom. Úgy gondolom, hogy a térség idegenforgalma, gazdasági fejlődése, a diákok iskolába járása és számos terület indokolja az említett vasútvonal teljes felújítását és villamosítását. Sajnos, a mindennapjainkban érzékeljük ennek hiányát, hiszen az úgynevezett ütemes menetrend gyakori pontatlansága miatt a szerencsi állomáson átszállásra kényszerített utasaink rengeteget bosszankodnak, lekésik a csatlakozást.

Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel vettük, hogy ebben az évben a MÁV végre elkezdte a pályamunkálatokat, a sínpár egyes szakaszainak a felújítását. Örülünk a kezdeti lépésnek, hiszen már-már az utazósebesség drasztikus csökkenésének a veszélye is fenyegetett. Úgy gondolom azonban, hogy a fent említett problémákra ez csak tüneti kezelésként szolgálhat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tolmácsolva a Zemplénben élők évtizedes kérését, kérdezem államtitkár úrtól, hogy mikorra várható a Mezőzombor-Sátoraljaújhely vasútvonal teljes felújítása és villamosítása. Várom megnyugtató válaszát. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból. - Dr. Józsa István tapsolva: Jó kérdés!)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház napirendjén az elmúlt hónapokban több olyan indítvány szerepelt, amelyekben az Országgyűlés aktuális európai uniós kérdésekre reagálva fejtette ki álláspontját. Emlékeztetem képviselőtársaimat, ilyen volt Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős biztosnak a Tobin-ügyben tett lépéseivel kapcsolatos jelentés, majd ezt követte az ír jegyzőkönyvhöz kötődő politikai nyilatkozat, jelenleg pedig az Európai Parlament által a héten elfogadott Tavares-jelentés szolgáltat alkalmat a parlamenti vitára.

Felvetődik a kérdés, hogy ilyen ügyekben kell-e vagy lehet-e megszólalni a tisztelt Háznak. Nos, úgy vélem, épp itt az ideje, hogy a Magyar Országgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás letéteményese, hallassa a hangját. Egyrészt saját védelme érdekében, másrészt pedig az Unió működésének megőrzése érdekében is. Mert mi is a közös ezekben az ügyekben? Mi is a közös ezekben az indítványokban? Megítélésem szerint a közös dolog az, hogy mindhárom ügyben az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás és ezen keresztül az Unió működését szabályozó alapelvek sérülnek, szenvednek csorbát. Mindaz, amit a lisszaboni szerződés megalkotásakor például patikamérleg-pontossággal szabtak meg. Nos, ez látszik sérülni, ami pedig, úgy vélem, komoly veszélyt jelent az európai integráció jövőjére. Különösen a Tavares-jelentés statútumai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a Tavares-jelentés támogatói egyet elfelejtenek, hogy az Unió működésének alapja a hatáskör-átruházás elve, amelynek alapján az Unió csak a szerződések által ráruházott hatáskörökkel rendelkezik. És a másik fontos elv, amit különösen lényegesnek tartok, a tagállamok egyenlőségének elve, amiről már sok szót ejtettünk. Az alapszerződés 4. cikke rögzíti, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok szerződés előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Tehát e cikk alapján nem lehet alkalmazni kettős mércét a szerződések rendelkezésének való megfelelés szempontjából. A most tárgyalt határozati javaslat esetén arra is szeretnék emlékeztetni, hogy a Tavares-jelentésről a magyar kormány az Európai Parlament elnökének átadott memorandumban részletesen kifejtette álláspontját.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megalapozatlan és sok szempontból elfogult jelentés kapcsán, az idő rövidsége miatt, pusztán a jelentés egyetlenegy passzusára szeretnék kitérni, az intézmények javaslatait kívánom kiemelni. Ugyanis úgy vélem, hogy ez az Unió jövőbeni zökkenőmentes működésével kapcsolatban komoly aggályokat vethet föl. Mert a jelentés olyan új megoldást javasol, amely az alapító szerződések alapján működő Unió mai rendszerének igenis súlyos sérelmét eredményezi. Az alapító szerződések szigorú betartására épülő uniós működési renddel szemben teljesen önkényesen állapítja meg a kötelezően követendő kritériumokat, kreál egy új intézményt, vezet be új eljárásokat. Tessék mondani, hová vezet ez?

A jelentés egy új, az uniós szerződések által eddig nem ismert egyedi intézményt kíván felállítani, az úgynevezett 2. cikk trilógust, amely az Európai Parlament jelentéstevői, a Tanács és a Bizottság képviselőit foglalná magába. Tehát ez a testület ellenőrizné az Európai Parlament ajánlásainak Magyarország általi megvalósítását. Tisztelettel kérdezem, hol van e kvázi testület szerződésbeli legitimitása. Milyen kritériumok alapján fog majd működni? Tessék mondani, Magyarországgal szemben lehet kikerülni a féltve őrzött alapszerződést? Nos, eszembe juttatja a régi római mondást: Quod licet Iovi, non licet bovi! Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Amit tőlünk kérnek számon, pontosan ők nem tartják be.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány tagjai és az Országgyűlés képviselői is a múltban mindig készen álltak arra, hogy megbeszéljék a Magyarországot érintő kérdéseket, és azokról konzultációt folytassanak. De csak az egyenlő elbánás és a partnerség alapján. Ezért úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország és az uniós intézmények közötti viszony a jövőben is a szerződések által meghatározott keretek között kell hogy maradjon. Hát ezért van helye és ideje az Országgyűlés előttünk lévő határozati javaslatának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bana Tibor képviselőtársam felszólalásában említette, hogy Magyarország európai uniós tagsága ráfizetéses, ha mindent egybeveszünk. Nos, szeretném megállapítani, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét. Azt hiszem, hogy nézzük meg a számokat tényként, hogy csak ha a 2012. esztendőt nézzük, amiről most vita van, a zárszámadásról, akkor itt mi a helyzet. Az Európai Unió költségvetésébe történt hazai befizetések és az uniós támogatások kapcsán a költségvetésben megjelenő EU-források összege jelentősen meghaladta a korábbi évek átlagát, ha szám szerint nézzük, ez 1088 milliárd forintnyi uniós forrást jelent. Az uniós támogatások kapcsán a költségvetésben megjelenő EU-források összege tehát jóval meghaladta az előző évit, és további 347 milliárd forint közvetlen kifizetésként jutott el elsősorban a termelőkhöz, vagyis az összes EU-forrás összege 2012-ben 1435,5 milliárd forint.

Az Európai Unió költségvetésében teljesített hazai hozzájárulás, ha jól emlékszem, 234 milliárd forintot tett ki, a költségvetésben megjelenő strukturális és vidékfejlesztési támogatások esetében a hazai társfinanszírozások összege 278 milliárd forint volt. Így tehát, ha megvonjuk az egyenleget csak 2012-ben, akkor azt látjuk, hogy 923 milliárd forintnyi az aktívumunk. Erre azt mondani, hogy ráfizetésesek vagyunk?

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nehezen vitatkozunk, hiszen jelenleg a 2012. évi költségvetésről van szó, és a költségvetések fejezetekből, számokból állnak. Természetesen arról lehet vitatkozni, hogy 1990-től vagy 2004-től vagy '87-től mi az egyenlegünk az Európai Közösségekkel vagy az Európai Unióval, azonban jelenleg a 2012. évi költségvetést nézzük, és a számok makacs dolgok.

Egy biztos, hogy Magyarország a számok szerint tehát nem ráfizetéses, sőt. Ha megnézzük a magyar mezőgazdaságot, ha nincs földalapú, területalapú kifizetés, akkor nem tudom, hogy ebben a pillanatban hol állna a magyar mezőgazdaság.

(16.10)

Az más kérdés, hogy 2004-ben kezdtük el a csatlakozásunkat, és akkor a földalapú támogatásunk sajnos az akkori szocialista kormány tárgyalásainak eredményeképpen 25 százalékról indult. 2012-ben értük el a 100 százalékot a földalapú, illetve területalapú kifizetéseknél, ami 62 ezer forint jelenleg. Úgy hiszem, jó úton vagyunk, és igenis az új földtörvény is hozzásegít ahhoz, hogy Magyarország megvédje az érdekeit.

A mezőgazdaság szempontjából természetesen más kérdés, hogy 2000 óta mennyi piacot veszítettünk el csak itthon - nyilván multinacionális cégek tevékenysége következtében is -, de azt hiszem, hogy a vidék Magyarországának mezőgazdasági megújulása jó úton van ahhoz, hogy a korábbi piacainkat legalább részlegesen vissza tudjuk szerezni.

Úgy hiszem tehát, hogy most számon kérni azt ettől az évtől, hogy veszteségesek vagyunk, és ettől a kormánytól, úgy hiszem, hogy egészében kell látni; nem most kezdődött ez a történet. Mi megpróbáljuk a magyar érdekeket képviselni minden tekintetben Brüsszelben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy egészében kell szemlélni a 2004-13-as uniós költségvetési keretet, honnan indultunk és hova érkeztünk. Én úgy hiszem, hogy minden évnek megvolt a maga problémája, és egy szóval se mondtam azt, hogy például az elmúlt esztendőben hibátlanul történt az európai uniós pénzek lehívása. Küszködünk az uniós, küszködünk a brüsszeli és a magyar bürokráciával, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, és sorolhatnám tovább.

Említettem azt, hogy az elmúlt évben 1088,5 milliárd összegben tudtuk érvényesíteni az uniós támogatást. Sok ez vagy kevés? Mihez képest hasonlítjuk össze, hiszen 2012-re 1567 milliárd volt a felhasználási tervezet, és ezt 69, usque 70 százalékban tudtuk csak teljesíteni egy évre, tehát van még 30 százalék. Éppen ezért fontos, és felhívom a képviselőtársaim figyelmét is arra, amit az ÁSZ is elismert, hogy igenis a kormány éppen ezért hozta azokat az intézkedéseket, hogy az EU-források igénybevételét próbálja meg felgyorsítani.

Van még 3-4-5 hónapunk, és nem mindegy, hogy Magyarország abszorpciós képessége, ha megnézzük, 2004-13 között milyen százalékot fog mutatni, mennyi pénzt tudtunk lehívni, természetesen lekötni 2004. december 31-ig. Tehát úgy hiszem, hogy amiről most beszélünk, a 2012. év költségvetéséről, azt hiszem, hogy egy pozitív tendenciát látunk, hogy igenis több forrást sikerült lehívni, de még ez nem elegendő ahhoz, hogy elérjük azt, amit szerettünk volna.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az utolsó kétperces felszólalásomban már nem maradt idő arra, hogy szót ejtsek arról, milyen intézkedések történtek 2012-ben, amelyek megpróbálták felgyorsítani az uniós kifizetéseket. Szó sincs arról, hogy mi meg vagyunk elégedve. Hiszen ez az európai ügyek bizottsága ülésén is többször felszínre került, ugyanis szeretnénk elmozdulni a korábbi évek gyakorlatától, és mint említettem, attól a 69 százaléktól, hogy próbáljunk meg följebb rugaszkodni, hogy még többet próbáljunk elkölteni. Nos, szeretnék két dolgot említeni, amit a magyar kormány azért lépett meg, hogy ugye lassan következik a határidő, a teljesítés határideje, hogy addig próbáljunk meg minden eszközt felhasználni, hogy ezeket a forrásokat le tudjuk hívni.

(16.40)

Az egyik a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság létrehozása, amely, úgy hiszem, alapvetően a döntéshozatalt gyorsította meg. Ez tehát azt jelenti, hogy nagyon sok kiemelkedő program nevesítése történt meg, vagyis akcióterv beemelése történt ezen a fórumon keresztül.

A másik nagyon fontos lépés volt az EU Önerő Alap létrehozása, amely, úgy tudom, '12 őszén történt meg, és itt 30 milliárd forint keret állt rendelkezésre (Babák Mihály: Így igaz!) az év végén. Ebből durván 12 milliárd forint volt az, ami effektív támogatásként lett kifizetve, tehát ennek a szűk fele, ami azt jelenti, amit például az Állami Számvevőszék is megállapított a jelentésében, hogy ennek az abszorpcióra gyakorolt hatása csak részben teljesült '12-re, itt elég sok kifizetés áthúzódott a következő évre. (Babák Mihály: Bizony ám!) Tehát most is azon vagyunk, és lám, most újabb 30 milliárd forintos keret van, hogy ezt az EU Önerő Alapot, főleg az önkormányzatok számára lehetővé tegyük, hogy le tudják hívni a pályázataiknak az illető összeget.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága a T/12228. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a tegnapi napon, a 2013. október 7-i ülésén vitatta meg.

Tisztelt Ház! Az Európai Parlament tagjainak, így a magyarországi EP-képviselők jogállását is alapvetően uniós szinten érvényes jogszabályok rendezik, mint hallottuk államtitkár úrtól, legyen az például az 1976-os okmány vagy az európai parlamenti képviselők statútumáról szóló 2005. évi európai parlamenti határozat. Ahogy olvastuk, a szóban forgó törvényjavaslat indoka alapvetően egy uniós rendelkezés, avagy pontosabban a Tanács és az Európai Parlament között létrejött úgynevezett intézményközi megállapodás az Európai Parlament tagjainak a minősített adatokhoz való hozzáférés tekintetében. Tehát a törvényjavaslat célja nem más, mint hogy az uniós minősített adatokhoz a magyar európai parlamenti képviselők ugyanolyan könnyített módon férhessenek hozzá, ahogy például mi, a Magyar Országgyűlés képviselői számára ezt lehetővé teszi a törvény a feladatunk ellátásához szükséges minősített adatok vonatkozásában.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy az országgyűlési képviselőknek az uniós dokumentumokhoz való hozzáférése kérdését a házszabályi rendelkezések szabályozzák, legyen szó akár az uniós intézményekről, akár a kormánytól érkező dokumentumokról. A bizottsági ülésen a kormány képviselője röviden ismertette a szabályozás indokát, a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit, hangsúlyozva, hogy az alapvetően technikai jellegű módosítás célja, hogy a közös kül- és biztonságpolitikán kívül eső körben keletkezett, úgynevezett uniós minősített adatokhoz való hozzáférést megkönnyítse az Európai Parlament magyarországi képviselői számára. A kérdésre válaszolva a kormány képviselője elmondta, hogy a törvényjavaslat megteremti a Nemzeti Biztonsági Felügyeletnek a jogalapot a felhasználói engedélyek kvázi automatikus kiállítására az Európai Parlament magyarországi képviselői számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi ülésen az Országgyűlés európai ügyek bizottsága tehát a T/12228. számú törvényjavaslatot 18 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállását szabályozó törvény 2004-ben született, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz.

Ennek a törvénynek az előkészítését akkor egyfajta konszenzus övezte, minden frakció támogatta, és ennek a rendelkezéseit - aminek a megalkotásában magam is részt vennem - a vonatkozó európai uniós szabályok figyelembevételével határoztuk meg, legyen szó akár az európai parlamenti képviselők függetlenségéről vagy összeférhetetlenségi szabályairól, vagy éppen mentelmi jogáról.

Tehát ismétlem: nagyon fontos körülmény volt a Magyar Országgyűlésben, hogy egyfajta konszenzus övezte ennek a törvénynek a kimunkálását, és ezen törvény kimunkálásában - emlékeztetem képviselőtársaimat - minden frakcióból részt vettek, például Szájer József, Szent-Iványi István, Ékes József képviselőtársam vagy éppen Tabajdi Csaba.

(10.20)

Nos, kilenc évvel ezelőtt a kiindulópontot tehát az akkori hatályos uniós jogszabályok jelentették, aminek alapján ezt a törvényt meghoztuk. Mindennek tehát több mint kilenc éve, és úgy hiszem, hogy ez a szabályozás alapvetően kiállta az idők próbáját, a törvénynek csak egy kisebb módosítására került sor.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a törvény egyik legérdemibb változtatására az európai képviselők javadalmazása miatt került sor, amely alapján ebben az európai parlamenti ciklusban már az Európai Parlament költségvetéséből egységes feltételek mellett határozzák meg az európai parlamenti képviselők tiszteletdíját. Annak előtte a Magyar Országgyűlés határozta meg az európai parlamenti képviselők javadalmazását, most ennek a törvénynek az akkori változtatásával igazodtunk az európai jogszabályokhoz, ami a többi európai uniós tagországban megtalálható volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottuk államtitkár úrtól is, hogy a lisszaboni szerződés alapján az Európai Parlament hatásköre kibővült. Úgy hiszem, hogy ez egy pozitív fejlemény. Alapjában véve azt szoktuk mondani, hogy ez az úgynevezett demokratikus deficit csökkentése, hogy közelebb hozzuk a választott képviselőket az európai intézményekhez, és ugyancsak a lisszaboni szerződés a nemzeti parlamentek szerepét értékeli föl. Ez is rendkívül fontos, különösen, hogy jövőre európai parlamenti választások lesznek Európában, és talán segíti azt, hogy a részvétel valamivel nagyobb lesz, mint amit idáig számítunk.

Nos, tehát az Európai Parlament hatásköre is kibővül. A rendes jogalkotási eljárás alapján valódi, úgynevezett társjogalkotói szereppel rendelkezik. Ennek egyik eredményeként a korábbinál több minősített adathoz is hozzájuthatnak az európai parlamenti képviselők. Éppen ezért tavaly februárban az Európai Parlament és a Tanács között létrejött a már említett intézményközi megállapodás, ami meghatározott feltételek teljesítése esetén hozzáférést biztosít az európai parlamenti képviselők számára, például a Tanácsban keletkezett úgynevezett minősített iratokhoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó törvényjavaslat célja, ahogy hallottuk, az Európai Parlament magyarországi képviselőinek az uniós minősített adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése, figyelemmel az intézményközi megállapodás rendelkezéseire. Örömmel hallottam Staudt képviselőtársam hozzászólását, ezek szerint tehát ismételten e törvény módosítására egyfajta konszenzusos hajlam van a magyar parlamentben. Ez nagyon fontos megállapítás a későbbiek folyamán.

Erre a változtatásra azért van szükség, mivel a jelenlegi hazai szabályozás alapján tehát az Európai Parlament magyarországi képviselői számára az általános szabályok vonatkoznak, és nem biztosított, hogy a Nemzeti Biztonsági Felügyelet értesítést adhasson az Európai Parlament elnökének a minősített adatokhoz való hozzáférés jogosultságáról. Tehát, ahogy Lipők képviselőtársam is elmondta, ez az európai parlamenti képviselőink munkájának a megkönnyítését is eredményezi.

Tehát véleményem szerint egyfajta technikai módosítással van dolgunk, ráadásul igen kis terjedelemben, ugyanakkor mindnyájunk érdeke, hogy mind a jelenlegi, mind a következő európai parlamenti ciklus magyarországi képviselői számára megfelelő törvényi feltételeket biztosítsunk a feladataik teljesítéséhez. Tehát én is kérem a Fidesz-frakció nevében, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, legyenek azok törvényjavaslatok vagy éppen nemzetközi szerződések. Úgy vélem, hogy a most tárgyalandó uniós vonatkozású napirendi pont, amit említett elnök úr, a J/12694. számú jelentés vagy a H/12695. számú határozati javaslat alaposan eltér az eddigi, megszokott gyakorlattól. Hiszen nem egy már elfogadott európai uniós jogszabály hazai jogba történő átültetése a cél. Nos, ebben a különleges eljárásban, igenis most először a tisztelt Ház történetében, azt vizsgáljuk, hogy egy még el nem fogadott uniós jogalkotási tervezet vajon megfelel-e a szubszidiaritás elvének vagy sem.

Tisztelt Ház! A Házszabály szerint a szubszidiaritás egy olyan különleges parlamenti eljárás, amelyben az európai ügyek bizottsága kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a szubszidiaritás elvének sérelmét megállapító határozatot fogadjon el. Ennek kellő számú, hasonló tartalmú parlamenti indokolt vélemény esetén jogi következménye is lehet. Rendkívüli és úgy vélem, fontos esemény alkotói lehetünk most itt, a tisztelt Házban, mert uniós tagságunk történetében most első alkalommal folytathatunk le egy úgynevezett szubszidiaritásvizsgálatot, amelynek tárgya az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet.

(21.10)

Engedjék meg, hogy tényleg a késői órára tekintettel is csak nagyon röviden szóljak néhány dologról, egy kicsit a jobb megértés érdekében. Az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, az itt, nálunk a tagországoknál marad. Tehát az uniós hatáskörök gyakorlása a szubszidiaritás és az arányosság elve; ez a két fontos momentum irányadó az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerint.

Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek a lisszaboni szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják gyakorolni. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a szubszidiaritás elve vizsgálatának a lehetőségét a lisszaboni szerződés biztosítja a tagállami parlamentek számára. Ez egy lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem. A szubszidiaritás elve annak biztosítását célozza, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Ez az irányadó elv a tagállami és az uniós hatáskörök elhatárolása során.

Tehát úgy vélem, hogy ez az elv, amiről itt szó van, egyértelműen mind a 28 tagország tagállami szuverenitását védelmezi. Tehát fontos megállapítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szubszidiaritás tehát politikai és nem jogi kategória. Úgy hiszem, hogy az Európai Unió demokratikus működése, a polgárokhoz közelebb lévő Unió megteremtése az Unióban már egy több évtizedes célkitűzés, és e vonatkozásban a hangsúly mindig a megvalósítás mikéntjén volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen tehát, hogy az alkotmányos szerződést kidolgozó Európai Konvent például 2002-ben egy külön munkacsoportot hozott létre, éppen a nemzeti parlamentek uniós szerepvállalásáról, illetve a szubszidiaritás elve hatékonyabb érvényesüléséről szóló vizsgálathoz. Az emlékezetes konvent közös gondolkodásának az eredménye éppen a szerződéshez csatolt 2. számú jegyzőkönyvben testesült meg, amely egyszerre biztosítja a parlamenti ellenőrzés és a fenti elv érvényesülésének a lehetőségét. Tehát az EU-tagállam nemzeti parlamentje éppen e jegyzőkönyv alapján jogosult az európai uniós jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban egy jogilag nagyon-nagyon szabályozott eljárásban vizsgálni a szubszidiaritás érvényesülését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a jelenlegi eljárás célja kettős. Az első: a nemzeti parlamentek közvetett bevonása az uniós döntéshozatalba azért, hogy szükség esetén esetleg megakadályozhassák, hogy az uniós jogalkotói intézmények átruházott hatásköreit túllépjék. A tagállami szuverenitást megtestesítő parlamentek tehát őrködhetnek afelett, hogy az Unió csak a ráruházott hatáskörök keretei között járhasson el. Amennyiben tehát az adott parlamenti kamara ennek az elvnek a megsértését állapítja meg, akkor egy úgynevezett indokolt véleményt a jogalkotási javaslat előterjesztésétől számított nyolc héten belül megküldhet az uniós jogalkotóknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A ma délelőtt lefolytatott európai ügyi, illetve alkotmányügyi bizottsági üléseken elhangzott hozzászólások kapcsán engedjenek meg néhány megjegyzést, gondolatot. Ez az eljárás a nemzeti parlamenteket jogosítja a véleményük kifejtésére, konkrét uniós jogalkotási javaslat kapcsán. Ezt a véleményt indokolni kell, éppen a parlamenti döntés megalapozottsága érdekében. Nem általában tehát a szubszidiaritás érvényesülése az eljárás tárgya, hanem konkrét, az Európai Bizottság által elfogadott vagy javasolt dokumentum.

Szeretném külön hangsúlyozni, hogy a parlament indokolt véleménye jogilag nem köti a kormányt a tanácsi döntéshozatalban. Az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazott döntés nálunk tehát két szavazatot jelent abból a 14-ből, amely ahhoz szükséges, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja a javaslatot. Ha ezt a szavazati küszöböt nem sikerül elérni bizonyos határidőig, akkor az uniós döntéshozatal folytatódhat ugyanúgy, mint korábban az EU intézményeiben, ugyanakkor, ha mégis sikerül átlépni ezt a küszöböt, akkor a parlamentek által kialakított vélemények úgynevezett megfontolás tárgyát képezhetik a Tanácsban vagy az Európai Parlamentben.

Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egyetlen szót megemlítsek az úgynevezett Monti II rendelettervezetről, amely ez idáig az Unió történetében az egyetlen alkalom volt, amikor a nemzeti parlamentek véleményének hatására az Európai Bizottság visszavonta ezt a javaslatot. A nemzeti parlamentek 12 indokolt véleményt adtak ki a Monti II rendeletére irányuló javaslatról, amely 19 szavazatot képviselt, meghaladva a szavazatküszöböt. Ez 2012. szeptember 26-án történt.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, megfontoltan célszerű ezzel az eszközzel bánni. Álláspontom szerint a szubszidiaritásvizsgálat egy különleges eszköz, amelyet csak kiemelkedően fontos ügyek során érdemes alkalmazni. Csak akkor javasolt a szubszidiaritás elvét ilyenformán vizsgálni, ha mondjuk, egy uniós javaslat társadalmi-gazdasági következményei indokolják, vagy ne adj' isten, az államszervezet működését alapvetően befolyásolja. Jelen esetben igenis ez utóbbiról van szó, mert a javaslat a magyar ügyészség működését érintené alapjaiban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyészségről szóló tanácsi rendelettervezet az európai ügyek bizottságának jelentése és személyes meggyőződésem szerint is egy ilyen uniós javaslat. A tanácsi rendelettervezet kétségkívül alapjaiban sértené a magyar ügyészség függetlenségét, szervezetét, és működését. Nyilvánvaló az is, hogy a tervezet jelen formában történő elfogadása esetén Magyarország Alaptörvényét és a büntetőeljárási kódexet is módosítani kellene.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy összefoglaljam az európai ügyek bizottságában lefolytatott vizsgálat és a benyújtott jelentés főbb megállapításait. Tehát ez a jelentés, amit délelőtt elfogadtunk, megállapítja, a szubszidiaritás elvének sérelme megalapozott, mert 1. az európai ügyészség kizárólagos hatáskörgyakorlása túlterjeszkedne az EU működéséről szóló szerződés 86. cikkében biztosított általános felhatalmazáson; 2. az európai ügyészség szupranacionális modellje aránytalanul korlátozná a büntetőjog tekintetében meglévő tagállami szuverenitást; 3. a rendelettervezet nem igazolja kielégítő módon, hogy az európai ügyészség eljárása a jelenlegi helyzetnél ténylegesen hatékonyabb lenne, valamint 4. az uniós fellépés tényleges hozzáadott értéke a rendelettervezetben vázolt modell mellett nem nyilvánvaló.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján az európai ügyek bizottsága a Házszabály 134/D. §-ának megfelelően lefolytatta a szubszidiaritásvizsgálatot, és álláspontom szerint megalapozottan jutott el arra a következtetésre, hogy az európai ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentés és az azt elfogadó határozati javaslat országgyűlési elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A vitában elhangzott, hogy vannak olyan európai uniós parlamentek, amelyek támogatják ezt a szubszidiaritásvizsgálatot. Szeretném pontosítani az elhangzottakat. Tehát: a francia szenátus, vagyis a francia parlament felsőháza, a brit parlament két háza, a holland parlament alsóháza és a cseh szenátus támogatja ezt a javaslatot. Ebből is látszik, hogy ez nem csak a magyar parlament ügye, ez összeurópai ügy. És hat parlamentről van tudomásunk, amelyekkel napi kapcsolatban vagyunk, amelyek már elkezdték az eljárást, de még nem fejezték be, hiszen még van két hetük október 28-ig, hogy a határozataikat elküldjék.

Abban az esetben, ha a 14 szavazat összejön, a Tanács vagy a Bizottság figyelembe veszi, de ha nem, akkor megy minden a maga útján. Tehát én nem venném drámaira a hangot, akár elfogadják, akár nem. Mindenesetre úgy vélem, hogy nekünk mint a magyar parlamentnek kutya kötelességünk - elnézést a kifejezésért -, hogy a sarkunkra álljunk. Erre lehetőséget biztosít a lisszaboni alapszerződés, pontosan azért, hogy érzékeltessük a polgárokkal, akik talán nem tudják figyelemmel kísérni a vita lényegét, mert nem értenek hozzá, esetleg túlságosan jogásziasnak gondolják, hogy szeretnénk közelebb hozni az uniós döntéshozói szerveket az egyszerű polgárokhoz. Mi a nép által választott képviselők vagyunk, akiken keresztül talán hallathatják a hangjukat. Ezért fontos, hogy legalább mi, a Magyar Országgyűlés ezt megtegyük.

Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dolgot szeretnék pontosítani az elhangzottakkal kapcsolatban. Mint a bizottság elnöke, október 1-jén levélben kértem tájékoztatót a külügyminiszter úrtól október 8-ai határidővel, és a külügyminiszternek címzett levelemben külön kértem, hogy a kormányzati álláspontjavaslatba a szubszidiaritás és arányosság elve érvényesülésével kapcsolatos kormányzati véleményt is szíveskedjen belefoglalni.

Nos, szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy a kormányzati álláspont, amit egymás közt csak úgy szoktunk jelezni, hogy a TÁPOGY, a múlt csütörtökön, tehát október 10-én érkezett meg, a tagok aznap 14 órakor kapták meg. Nos, ebben a TÁPOGY 8 oldalas szövegben - most nem szeretném ezt idézni, ezt minden képviselőtársam megkapta -, nos, ez a jelentés utal a legfőbb ügyész véleményére is, ugyan röviden, amely szerint a javaslat a jelen formájában nem támogatható, az európai ügyészség nem hordoz hozzáadott értéket. Tehát ez is az igazsághoz tartozik, hogy valójában itt van a legfőbb ügyész véleménye is, és természetesen itt, ebben a háttéranyagban, amit minden képviselőtársam megkapott, olvasható a kormány álláspontja. Vagyis a kormány szerint a szubszidiaritásvizsgálatról, idézem: "nem indokolatlan, hogy az Országgyűlés megindítsa ezt az eljárást".

Egyébként hadd mondjam el, hogy az országgyűlési határozat javaslat jogilag nem köti az Európai Tanács ülésén a kormány véleményét. Tehát mi azért egy szuverén testület vagyunk, jó, ha a kormány elfogadja azt, amilyen határozatot mi hozunk, de ebben a vonatkozásban nem köti jogi kötelem. Köszönöm szépen.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az európai ügyek bizottsága által benyújtott, az európai ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet vonatkozásában a szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálatáról, valamint az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról a J/12694. számú jelentés és a H/12695. számú határozati javaslat élénk, sokszor szenvedélyes vitát váltott ki bizottsági és plenáris szinten egyaránt, különösen a tegnap éjszaka lefolytatott általános vitában. Az európai ügyek bizottsága mint az indítványok előterjesztője képviseletében engedjék meg, hogy röviden reagáljak a vitákban elhangzottakra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azt szeretném kiemelni, hogy a Ház történetében történelmet írtunk. Tudniillik ez az első alkalom, amikor lefolytattunk egy eljárást, ezért mindannyian tanuljuk ezt a folyamatot. Ez látszott a tegnapi vitában is, hogy sok képviselőtársam nem pontosan érti, hogy miről van szó, és a bizottsági ülések vitáiban is vagy akár a benyújtott módosító javaslat vitájában is számomra ez derült ki. Tegnap előterjesztőként az általános vitában már részletesen szóltam arról, hogy az európai konvent tíz évvel ezelőtt milyen megfontolások alapján dolgozta ki az úgynevezett 2. számú jegyzőkönyvet, ami igenis biztosítja a parlamenti ellenőrzést a szubszidiaritás elvének érvényesülése felett. Nem véletlenül történt ez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lisszaboni szerződés 2009-es hatálybalépése óta az Országgyűlésben, amint említettem, első alkalommal jut el egy uniós jogalkotási javaslat plenáris ülésig a fenti elv megsértése miatt. De nem ez az első alkalom, hogy az európai ügyek bizottsága ezen elv kapcsán foglalkozik egy uniós tervezettel. Tudniillik ez év februárjában, talán bizottságunk tagjai emlékeznek, a bizottságunkban két ülésen is tárgyaltuk az úgynevezett dohány irányelvtervezetet a szubszidiaritás elvének érvényesülése miatt, de akkor döntés született, hogy véleményünket egy úgynevezett politikai párbeszéd keretében küldjük meg az Európai Bizottság elnökének. Tehát ez egy másik változata, hogy a bizottság eljuttassa véleményét az európai illetékes szervekhez. Egyébként ez a bizottsági vélemény olvasható az ipax.eu honlapon is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap arra is rámutattam, hogy az az álláspontom ma is változatlan, hogy a szubszidiaritásvizsgálat egy eszköz. Egy különleges eszköz, amit csak kiemelkedően fontos ügyek során érdemes alkalmazni. Csak akkor javasolt a szubszidiaritás elvét ilyen módon vizsgálni, ha egy uniós javaslatnak például társadalmi vagy gazdasági következményei indokolják, vagy éppen az államszervezet működését alapvetően befolyásolja. Ez az eset erről is szól, tisztelt képviselőtársaim, amit jó néhány képviselőtársam megemlített.

És itt kívánok néhány gondolattal reagálni Mile Lajos képviselő úr felvetésére, aki szerint a svéd parlament listavezető a szubszidiaritásvizsgálatokban. Ez alapjában véve igaz, de a kép teljességéért szeretnék idézni az Európai Bizottság 2012. évi jelentéséből a szubszidiaritásról és az arányosságról. Idézem: "2011-hez hasonlóan a nemzeti parlamentek között most is a svéd parlament, a riksdag adott ki messze a legnagyobb számban indokolt véleményt, 20, közel kétszer annyit, mint 2011-ben, 11. A riksdag az összes bizottsági javaslatot megvizsgálja a szubszidiaritás szempontjából, és a vizsgálatot úgynevezett decentralizált formában végzi, az egyes parlamenti bizottságok hatáskörébe utalva azt, amelyek a jelek szerint eltérő kritériumokat alkalmaznak. Ez befolyásolhatja a riksdag által kiadott indokolt vélemények számát."

Nos, ezzel szemben mi a helyzet a Magyar Országgyűlésben? Nos, ezzel szemben az Országgyűlés Házszabálya 130/D. §-a egy centralizált modellt vezetett be, amelyben az európai ügyek bizottsága kizárólagosan jogosult ezen eljárás lefolytatására. Tehát nyilvánvaló, hogy a magyar modellben, ahol az illetékes bizottság e feladat mellett központi szerepet játszik az egyeztetési eljárásban, állandó bizottsági feladatokat is ellát, tehát ebből következően kevesebb számú szubszidiaritásügyet képes évente tárgyalni. Ez az igazsághoz hozzátartozik.

(13.40)

Ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék rávilágítani az eljárás talán legnehezebb részére, tudniillik milyen módszerrel jut az európai ügyek bizottsága arra a következtetésre, hogy egy uniós javaslat kapcsán sérül a szubszidiaritás elve. Legyünk őszinték, hogy ez bizony nincs szabályozva a Házszabályban. Talán ezért is okozott kisebb nehézséget, hogy képviselőtársaim megértsék ennek a menetét. Elvileg egy uniós jogszabálytervezet bármely rendelkezése sértheti a szubszidiaritás elvét. Ami a vizsgálati módszert illeti, megítélésem szerint csak a jogalkotási aktus tervezetének alapos, többszöri elolvasása, értelmezése, elemzése és a vélemények ütköztetése lehet az egyetlen járható út. Tehát emiatt a vizsgálat bizony szubjektív elemekkel is telített, ugyanakkor hozzáteszem, hogy nagyfokú felkészültséget, mondhatni, széles látókört, valamint sok időt és bizony sok-sok energiát igényel.

Igen, tisztelt elnök úr, amíg egy javaslat eljut arra a szintre, hogy az Európai ügyek bizottsága napirendjére tűzi, több hét telik el a javaslat elemzésével és értelmezésével. Nos, a vizsgálat tárgya in concreto az Európai Bizottság által elfogadott uniós javaslat, tehát maga a javaslat szövege és semmi más. Ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert például a tegnap esti vitában is sok mindent ráaggattak az európai ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezetre képviselőtársaim, azt is mondhatnám, hogy a képviselői fantázia hatalmas. Mivel a szubszidiaritás politikai és nem jogi kategória, ezért minden esetben külön érdemes elemezni, hogy milyen ismérvek esetén lehet az elv megsértéséről beszélni.

Itt szeretnék szólni arról a módosító javaslatról, amiről már Balczó képviselőtársam is szólt, amely véleményem szerint is tévúton jár. Tudniillik az európai ügyek bizottságának nem feladata a Házszabály 134/D. §-a szerinti eljárásban, hogy bemutassa az európai ügyészségnek a tanácsi rendelettervezet szerinti működését akadályozó belső jogi akadályokat. Ha valakinek van ilyen feladata, az a kormány, és azt ellenzéki képviselőtársaim számon is kérték, hogy a kormány miért bújik a parlament mögé, hol van a kormánynak a véleménye, miért hallgatja el, s a többi, s a többi. Hadd tegyem hozzá, hogy ezt a kormány meg is tette, amit tegnap el is mondtam, felhívtam a képviselőtársaim figyelmét. Ezt megtette a kormány az európai ügyek bizottságához október 10-én megküldött tárgyalásiálláspont-javaslatában; ez az úgynevezett TÁPOGY-dokumentum. Igen, ezt a dokumentumot tehát a bizottság tagjai kellő időben megkapták, hogy az álláspontjuk kialakításakor fel tudják használni.

Nagyon sajnálatos, hogy például akik a módosító indítványt benyújtották, azon képviselőtársaim, olybá tűnik, hogy ezt el sem olvasták. Hiszen vártuk, hogy a frakcióktól írásbeli vélemény érkezzen, hogy a hétfői bizottsági ülésen legyen miről vitatkozni. Itt egy szakmáról van szó, tisztelt képviselőtársaim. Nem kaptunk semmit, tehát gyakorlatilag nem volt miről vitatkozni, de mégis megtettük ezt.

Nem igaz az, hogy a kormány el akarja rejteni a véleményét a parlament mögé. Azt is mondhatnám, hogy ezt kikérem magunknak, az európai ügyek bizottságának stábja és a magam nevében, hiszen mi kezdeményeztük. Éppen külföldi kollégák hívták fel a figyelmet, hogy ezen eljárást elindíthatjuk, mert ez nemcsak magyar ügy, nemcsak a magyar parlament ügye, hanem jó néhány, már európai uniós tagország parlamentje elfogadta, és még hatban vagy hétben vizsgálat alatt van, ami a jövő év elejére be is fejeződik. Éppen ezért fontos az, hogy a bizottságunk tehát önállóan alakította ki ezt a jelentést és küldtük meg a kormánynak, és jellemzően a KIM csak néhány apró észrevételt tett. Tehát ebből látszik, hogy igenis, az európai ügyek bizottságának szakmai stábja a helyén áll és érti a dolgát. Csak sajnos néhány képviselőtársam ezt nem tudja átlátni.

Tisztelt Parlament! A vitában nagyon sok érvet hallottunk, leginkább politikai töltettel. Ez ebben az esetben nem helyénvaló, mert sok mindent ráakasztunk, ami elvisz bennünket a lényegtől. Itt szeretném megköszönni Balczó képviselőtársamnak, hogy aktívan részt vett már korábban a bizottsági ülések vitáiban és a plenáris ülésen is, hogy konstruktívan állt a bizottság előterjesztéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága J/12694. számú jelentésében tehát arra törekedtünk, hogy a rendelettervezet szakaszainak pontos megjelölésével támasszuk alá az indokolt véleményünket. Ennél szakszerűbben és alaposabban kidolgozott érveléssel a konkrét javaslat kapcsán sem pró, sem kontra nem találkoztam. Tehát ezért hangsúlyozom, tisztelt elnök úr, mert a jelenleg rendelkezésünkre álló tagállami indokolt vélemények sokszor más tagországokban alig vagy kevésbé kidolgozottak. Illusztrációként engedjék meg, hogy szabad fordításban idézzem a nemrég hozzám megérkezett, a holland parlament véleményének egy mondatát, ami magyar fordításban így hangzik. "A parlament azon a véleményen van, hogy az Európai Bizottság elmulasztotta kellően megindokolni az európai megközelítés hozzáadott értékét." Magyarul: véleményük szerint hiányzik a szerződés 5. cikkében rögzített feltétel, és ezért sérül a szubszidiaritás elve. Hasonló megállapítást tettek a francia szenátus képviselői is.

Mivel megítélésem szerint még mindig sok a félreértés és a bizonytalanság az eljárással kapcsolatban, néhány tisztázó jellegű gondolatot szeretnék újra elmondani befejezésül.

1. Nem általában a szubszidiaritás érvényesülése az eljárás tárgya, hanem a konkrét, az Európai Bizottság által elfogadott javaslat.

2. Külön hangsúlyozandó, hogy a parlament indokolt véleménye jogilag nem köti a kormányt a tanácsi döntéshozatalban. Tehát szó sincs arról, hogy mandátumot adnánk a kormánynak vagy befolyásolnánk a kormányt, hiszen ez nem egyeztetési eljárás, és fordítva sem igaz, hogy a kormány befolyásolja a bizottságot vagy a parlamentet. A kormánynak is megvan majd a maga szerepe az Európai Tanács ülésén, amikor ez napirendre kerül, ha egyáltalán napirendre kerül.

3. A Házszabály 134/D. §-a szerinti eljárásban az Országgyűlés indokolt véleményt fogalmaz meg az uniós jogalkotó intézmények számára egy konkrét javaslat vonatkozásában.

4. Az eljárás célja nem az uniós javaslat megtorpedózása, de a szükséges szavazati küszöb elérése elvezethet ahhoz, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja a javaslatot, vagy esetleg visszavonja, ahogy már egyszer történt a Monti II. jelentéssel kapcsolatban másfél évvel ezelőtt.

Végül 5.: ha ezt a szavazati küszöböt nem sikerül elérni a határidőig, az EU intézményeiben a döntéshozatal tovább folytatódhat, ugyanakkor a parlamentek által kialakított vélemények megfontolás tárgyát képezhetik a Tanácsban és az Európai Parlamentben is. Az Európai Parlamentnek is meg fogjuk küldeni ezt a véleményünket, amire éppen Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársunk hívta fel a figyelmet, aki részt vett az ülésünkön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül arra bátorítom a tisztelt Házat, hogy kellően indokolt esetben éljünk a lisszaboni szerződés által biztosított joggal, azt is mondhatnám, hogy ez nem játékszer, de csak felkészülten, az eljárás folyamatát és a következményeit ismerve.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentés és az azt elfogadó határozati javaslat országgyűlési elfogadását. Remélem, hogy a következő ilyen alkalommal már sokkal felkészültebb képviselőkkel találkozhatunk. (Balczó Zoltán: És sok ilyen lesz!)

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Országgyűlés pontosan egy hónappal ezelőtt, az általam vezetett bizottság előterjesztése alapján határozatban állapította meg a szubszidiaritás elvének megsértését az európai ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet vonatkozásában. Ezzel a határozatunkkal több más uniós parlamenttel együtt talán meg tudjuk gátolni azt, hogy az Európai Bizottság szükségtelenül túllépje a hatáskörét a nemzeti szuverenitás kárára. Az Európai Bizottság rendelettervezete által ugyanis az Európai Unió, különösen a bel- és igazságügyi együttműködés egyik fordulópontját hozhatja, ami egyaránt érinti a nemzeti szuverenitást, a tagállami ügyészséget és az uniós intézmények fejlődését. Tehát ezért volt számunkra fontos, hogy mi lesz ennek a tervezetnek a sorsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, rendkívüli és emlékezetes esemény alkotói lehettünk egy hónappal ezelőtt itt az Országgyűlésben, mert uniós tagságunk történetében első alkalommal folytattuk le az úgynevezett szubszidiaritásvizsgálatot egy uniós jogszabálytervezetről. Egyebek között azt vizsgáltuk, hogy az uniós jogalkotó, tehát a Bizottság a szerződések által ráruházott hatáskörében vajon megfelelően jár-e el vagy sem. Nos, az európai ügyek bizottságának vizsgálata végül is arra a konklúzióra jutott, hogy a javasolt megoldás nem felel meg a szubszidiaritás elvének, és a tisztelt Ház ezt megerősítette határozatával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel számolhatok be a tisztelt Háznak, hogy az európai ügyek bizottsága előkészítő munkája, a képviselők aktív hozzáállása és az Országgyűlés megalapozott döntése végül is meghozta eredményét. Az előírt határidőn belül 14 parlamenti kamara küldött indokolt véleményt az Európai Bizottságnak, amely így tehát rákényszerül álláspontjának megváltoztatására. Az Európai Bizottság a múlt héten arról értesített bennünket, hogy a fenti rendelettervezet esetében a nemzeti parlamentektől beérkezett, úgynevezett indokolt vélemények 18 szavazatot jelentenek. Ennek alapján elindult a 2. számú jegyzőkönyvben leírt, úgynevezett sárgalapos eljárás a Bizottság ellen. A lisszaboni szerződés négy évvel ezelőtt történt hatálybalépése óta egyébként ez a második alkalom az Unió történetében, hogy ilyen sárgalapos eljárás elindult. Mit is jelent, tisztelt képviselőtársaim, ez a gyakorlatban? Nos, az eljárásnak igenis van jogi következménye, hogy az Európai Bizottság 2. számú jegyzőkönyve alapján elvégzi az európai ügyészség létrehozásáról szóló tervezet felülvizsgálását, hogy netán fenntartja vagy akár módosítja, vagy éppen visszavonja ezt a javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a Barroso vezette Európai Bizottság utolsó évének talán legjelentősebb tervezete elbukott az első megmérettetésen, és nagy bizonyossággal kijelenthetem, hogy az európai ügyészség a javasolt formában nem fog létrejönni. A tagállamok parlamentjeinek indokolt véleményei gyakorlatilag ízekre szedték ezt a bizottsági javaslatot, kifogásolva többek között az uniós szintű fellépés megalapozottságát, a hozzáadott érték hiányát, a túlterjeszkedést a jogalap nyújtotta felhatalmazáson. Itthon, a bizottsági vitákban az az álláspont került előtérbe, hogy a rendelettervezet célját jobban szolgálná az európai bűnügyi jogsegély, illetve az együttműködés meglévő eszközeinek erősítése. Tehát azt kell használnunk, amit a lisszaboni szerződés számunkra előírt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akárhogy alakul a tervezett európai ügyészség sorsa, úgy gondolom, egy rendkívül fontos tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Nevezetesen, úgy vélem, az Országgyűlésnek ezentúl érdemes időt és energiát szánni a kiemelkedően fontos uniós tervezetek vizsgálatára, mert lám, a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Úgy vélem, a nemzeti parlamentek együttes fellépése megerősítette álláspontomat abban is, hogy a szubszidiaritásvizsgálat egy olyan különleges eszköz, amelyet kiemelkedően fontos ügyekben érdemes alkalmazni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Történelmet írtunk, aminek megvan az eredménye. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik frakciójában.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. és a 6. ajánlási pontokhoz szeretnék röviden hozzászólni. Ékes József képviselőtársam említette, hogy a nemzeti fejlesztési terv 2030-as, hosszú távú koncepciójának az első fontos pillére az uniós költségvetés 2014-2020-as szakasza.

Nos, valóban, ebben a hosszú távú koncepcióban mind-mind visszaköszönnek azok a hazai prioritások, amelyek a 2014-2020-as uniós költségvetés magyar prioritásainak legfontosabb tételei. Nagyon helyesen tehát a 2030-as, hosszú távú nemzeti fejlesztési koncepció harmonizál az Európai Unió Európa 2020-as stratégiájának és kohéziós politikájának a céljaival. Ezt egyébként az úgynevezett partneri megállapodás rögzíti.

Ennek a véglegesítés alatt álló megállapodásnak tehát a célja az, hogy Magyarország a következő pénzügyi időszakban egy fenntartható, magas hozzáadott értékű, termelésre és foglalkoztatásbővítésre épülő gazdasági növekedést érjen el. Ez pontosan egybevág az Európai Unió Európa 2020-as stratégiájával. Ezért a jövőbeli operatív programoknak a magyar gazdaság erősítését, különösen a munkahelyteremtést, továbbá a kis- és közepes vállalkozások fejlesztését kell szolgálniuk.

Engedje meg, elnök úr, hogy csak röviden utaljak erre az öt pontra, ami a nemzeti fejlesztési tervben előjön, és ami szintén visszaköszön a 2014-2020-as költségvetési prioritásokban is.

Az első ilyen, hogy a gazdasági szereplők versenyképességét javítsuk, és a nemzetközi szerepvállalásokat fokozzák. Tehát a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak a közép-európai régióban próbáljunk meg segítséget adni.

A második a foglalkoztatás növelése például a gazdaságfejlesztési, a foglalkoztatási, oktatási, társadalmi befogadási szakpolitikák által, tekintettel a területi különbségekre.

(11.00)

A harmadik, legalább ilyen fontos: az energia- és erőforrás-hatékonyság növelése, a negyedik a társadalmi felzárkózási és népesedési kihívások kezelése, és az ötödik a gazdasági növekedést segítő helyi és térségi fejlesztések megvalósítása.

Szeretném számszerűleg is említeni, hogy milyen források bevonása történik mindehhez, amit elmondtam. A legtöbb forrás, várhatóan mintegy 1200 milliárd forint a foglalkoztatás ösztönzésére jut 2014-2020 között. Úgy hiszem, hogy ez megfelelően irányt ad annak, hogy ezt az irányt folytatni kell 2020 után is, ami megjelenik egyébként a nemzeti területfejlesztés 2030-as hosszú távú programjában is. Megjegyzem, hogy ez az összeg a duplája a korábbi, hétéves időszaknak.

A kis- és közepes vállalkozások versenyképességének a javítására több mint 1100 milliárd forint jut. A harmadik legtöbb forrás, közel 900 milliárd forint a közlekedésre, több mint 800 milliárd forint, a jelenlegi keret háromszorosa az energiahatékony gazdaságra jut, míg a kutatás-fejlesztésre, az innovációra több mint 700 milliárd forint lesz várhatóan, a jelenleginek a duplája.

Végül még néhány szót szeretnék szólni arról, hogy milyen újdonságok jelennek meg a 2014-2020-as tervezési időszakban, ami egyébként már beépül és harmonizál a "Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióban" is.

Az első ilyen, hogy a 2007-2013-as időszakban az uniós források gazdaságfejlesztésre fordított aránya csak 16 százalékot tett ki. A 2014-2020-as időszakban a kormánynak az az egyértelmű szándéka, hogy az új programozási időszakban az uniós pénzek 60 százalékát közvetlen gazdaságfejlesztésre fordítja. Azt hiszem, hogy ez egy óriási ugrás.

Másodszor: a jelenlegi 16 operatív program helyett, ami sokszor átláthatatlan volt, 9 operatív program keretében tervezik a források felhasználását - ez egyszerűsíti a pénzeknek a lehívását is.

Harmadszor: a korábbi központi irányítású rendszer, az NFÜ helyett központi koordinációval - amit a Miniszterelnöki Hivatal végez - intézményrendszer kerül kialakításra, ahol az irányító hatóságok a szakpolitikáért felelős tárcák irányítása alá tartoznak. Tehát egyszerűbb eljárásrendek kidolgozása alatt állnak, leváltva a korábbi, sokszor bizony komoly adminisztratív nehézségekkel járó eljárásrendeket. Én úgy hiszem, hogy ez is alapvetően meg fogja gyorsítani a következő ciklusban az európai uniós pénzek lehívását.

Negyedszer: további cél volt a pénzügyi eszközök hozzáférhetőségének a javítása. Várhatóan a visszatérítendő források részaránya emelkedni fog a vissza nem térítendőkkel szemben, vagyis több olyan konstrukciót tervezünk, amely lényegében 0 százalékos hitelként értelmezhető. Tehát úgy hiszem, hogy ez is alapvetően hozzájárulhat a forrásfelhasználás elősegítéséhez.

Ötödször: a valós térségi decentralizáció - erről nagyon sok szó hangzott el - például megyei szinten valósul meg, a térségileg decentralizált fejlesztési csomagok tervezésének felelősei tehát a megyék, a kis- és közepes városok és térségeik, a megyei jogú városok és térségeik. Itt alapvetően az Európai Unió egyik alappillérének az elképzelése, a szubszidiaritás elképzelése jelenik meg.

A hatodik: a következő időszak szabályozásában jelentős előrelépés, hogy a vidékfejlesztés terén a LEADER-módszertanként már közismert közösségvezérelt helyi fejlesztéseket a kohéziós politika és a halászat alapjaiból is lehet finanszírozni, és ezzel tagállami szándék esetében megvalósulhat a helyi akciócsoportok több alapból történő finanszírozása. Ez nagyon-nagyon lényeges az úgynevezett vidékfejlesztés finanszírozása szempontjából, hogy a helyiek szava legyen a döntő. Fontos eredmény, hogy a helyi fejlesztési tervek kiválasztása akár két körben is történhet, továbbá hogy a helyi fejlesztési stratégiák által lefedett területek előírt jellemzőitől megfelelő indoklás esetében a tagállam eltérhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy hiszem, hogy mindezek visszaköszönnek sűrített formában abban a "Nemzeti fejlesztés 2030 - az országos fejlesztési és területfejlesztési koncepcióról" szóló előterjesztésben, amely egyrészt harmonizál az Európai Unió célkitűzéseivel, tehát senki nem mondhatja azt, hogy mi nem igyekszünk az európai célokat teljesíteni, mert az európai célok a mi céljaink is, például a kis- és közepes vállalkozásoknak a fejlesztése vagy éppen a fiatalok munkanélküliségének a csökkentése. Tehát ezért fontos, hogy ez az anyag, amely előttünk van, egyrészt azokat a prioritásokat veszi elő, amelyeket az Európai Unióban hallottunk, éppen tegnap az Európai Parlamentben mondtam el mindezt, hogy ez a harmonizáció mennyire fontos és lényeges, amit egyébként a spanyol kormány is lassan realizál a programjában. Tehát ugyanúgy megjelennek a fejlesztések azon prioritásai az ő programjainkban, és most már látszik, hogy ezen az úton, amelyen mi elindultunk 2010-ben, a válságból lassan kijövünk, és ez más országokban is követendő, például a spanyol gazdaság egy részében is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága elnökeként és a bizottság előadójaként néhány fontos szempontot szeretnék a Tisztelt Ház figyelmébe ajánlani az előttünk lévő két törvényjavaslat általános vitájában. Bizottságunk a két előterjesztést a tegnapi nap folyamán tárgyalta meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk vitájában először is örömmel állapítottuk meg, hogy az uniós ügyek kezelésének országgyűlési szabályai az újrakodifikálás során tartalmilag érdemben nem változnak, ugyanis megmarad az európai ügyek bizottságának ügydöntő hatásköre a kormánnyal folytatott egyeztetési eljárásban, és megmaradnak egyéb jogkörei is más uniós eljárásban. Az új házszabályi rendelkezések egy különálló része, a 140-146. § szabályozza majd az európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióval kapcsolatos országgyűlési feladatok és eljárások jogi szabályozása három szinten jelenik meg: 1. az alaptörvényben; 2. az Országgyűlésről szóló törvényben; és végül a házszabályban. Ez a háromszintű jogi szabályozás az uniós tagság óta érvényesül a legfontosabb eljárásban, amit úgy nevezünk, hogy az egyeztetési eljárás, a 2004-ben kialakított szabályok az idők folyamán egyébként csak kisebb korrekcióra szorultak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, azt igazolja, hogy a magyar modell kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. A hazai egyeztetési eljárásra az a jellemző, hogy az Országgyűlés a kormánynak az Európai Unió kormányzati részvétellel történő intézményeiben folytatott tevékenysége felett az ellenőrzési jogokat az európai ügyek bizottsága útján látja el ügydöntő hatáskörrel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felvetődik a kérdés: miért van erre a kívülállók számára sokszor igen nehezen érthető, speciális parlamenti eljárásra szükség? Nos, röviden erre úgy tudnék válaszolni, hogy először is a szuverenitásunk, másodszor a tagállami hatáskör átruházásvédelme érdekében, azért, mert az Országgyűlés számára, hasonlóan a többi tagállami parlamenthez, ez az eljárás biztosítja az ellenőrzés lehetőségét az uniós intézmények által végzett jogalkotási tevékenység felett.

(10.50)

Az uniós szinten elfogadandó jogszabályok a mindennapi életünknek számtalan részletét szabályozzák, ezért az előzetes és a lehető legszélesebb körű parlamenti kontroll elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy az alaptörvény 19. cikke rögzíti az egyeztetési eljárás főbb kereteit. Az egyeztetési eljárás keretében az európai ügyek bizottsága előtti kihívás, úgy vélem, jelzőkkel nehezen írható le, mert elég, ha csak arra utalok, hogy az uniós joganyag az elmúlt tíz év során mennyiségileg legalább 30 százalékban bővült, és napjainkban több százezer oldalt tesz ki. Minőségi szempontból a változás egyébként még szembetűnőbb, hiszen a gazdasági válság, az euró megmentése egy új területre terjesztette ki a jogi szabályozást, például az európai szemeszterre vagy a bankunióra. Ezek mind húsba-, pontosabban mind a tagállami szuverenitásba vágó kérdések, ezért kell számunkra mindezt figyelemmel kísérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam ismertetett néhány példa, úgy hiszem, jól szemlélteti, hogy milyen sokrétűek az uniós ügyek, és milyen komoly felkészültség, szaktudás szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk ezzel a lehetőséggel.

A bizottsági vitákban megvitattuk a határozati javaslat új elemét, az úgynevezett notifikációs eljárás szabályait is. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az európai ügyek bizottsága nemzetközi tárgyalása és a hazai folyamatok jobb megértése érdekében nagy szükség lenne arra, hogy az Országgyűlés alapvető működésének szabályait tartalmazó törvényi, házszabályi rendelkezések idegen nyelven, például angolul bárki számára hozzáférhetőek legyenek.

A tegnapi ülésen az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 13 igen és 5 nem szavazattal, valamint szintén 13 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a két előterjesztést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottságának tevékenységét, akár a kormány felé, akár az uniós intézmények felé irányul, mindig az a cél vezérli, hogy megfelelő parlamenti ellenőrzés érvényesüljön az uniós politikák, jogszabályi tervezetek vonatkozásában, itthon és Brüsszelben egyaránt. Húszéves bizottsági múltunk, tízéves tagsági tapasztalatunk arra predesztinálja a bizottságot, hogy folytassuk a munkánkat, és ellássuk a ránk ruházott feladatokat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)