Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként Isépy Tamás úr, a Fidesz képviselője következik.

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én úgy érzem, hogy nem kell csodálatraméltó jóstehetség annak a megjövendöléséhez, hogy az elkövetkezendő percekben minden igyekezetem ellenére nem fogok senkit lázas izgalomba hozni, sőt még az érdeklődés felkeltése és szinten tartása is komoly erőfeszítést igényel majd, pedig jó lenne, ha egy rövid időre még a képernyőre tapadók is nemcsak a parlament zajos botrányaira figyelnének, hanem azokra az unalmasnak tűnő, ihletett percekre és órákra is, amikor komoly viták folynak és jelentős törvények születnek. Most éppen ezért az ígért erőfeszítést az egyébként oxigénhiányt okozó bonyolult jogi nyelvezet helyett igyekszem majd az egyszerűségre és a közérthetőségre összpontosítani.

Minden nagyképűség nélkül most ugyanis ilyen ihletett perceknek és óráknak - ha igaz - nézünk elébe, hiszen a sokat hangoztatott tudásalapú társadalom kiépítését is szolgáló jelentős törvényjavaslat vitáját kezdjük meg.

(16.00)

Mindjárt elöljáróban a teljes egyetértés jegyében szeretném idézni a törvényjavaslat általános indokolásának bevezető mondatát: "Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, Magyarország versenyképességének kulcsfontosságú tényezője." Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket telefonkönyvek, lexikonok, szótárak, internetes adatbankok vagy számítógépes lemezekről lehívott információk nélkül, viszont ezeknek az adattáraknak az előállítása számottevő emberi, műszaki és pénzügyi ráfordításokat igényel, és ezek magas szintű és hatékony jogi védelem hiányában elmaradnának.

Ne alakoskodjunk, és a kultúra világában se legyünk álszemérmesek! A szerzői jog ugyanis kezdettől fogva a kulturális ipar, mai szóval: a tudásipar befektetéseinek a védelmét célozza. Ne feledjük, hogy a világ első szerzői jogi törvénye Stuart Anna 1790. évi Statútuma a könyvkiadók érdekében, az ő ráfordításaik védelmére született! A szerzői jognak tehát már a bölcsőjét is azok az üzleti vállalkozások ringatták, amelyek a műveket a közönséghez eljuttatták. Csak azután ébredhetett történelmi álmából a szerzői öntudat, amely a szerző személyiségét próbálta meg a védelem középpontjába helyezni. Előbb szolgálta tehát a szerzői jog a műveket terjesztő vállalkozások üzleti érdekeit, s csak utóbb vált - ahogy Kant minősítette - a legszemélyesebb joggá, a ius personalissimusszá. Nem volt ez másként hazánkban sem, hiszen az 1875-ben fogant első szerzői jogi szabályaink is a kereskedelmi törvénykönyvbe illeszkedtek, és a kiadói ügyletek feltételeit rendezték.

Ezzel a rövid visszatekintéssel nem mentegetni, hanem indokolni kívántam, hogy a benyújtott törvényjavaslat szemérmesen egyáltalán nem rejtegeti, hogy a fő rendeltetése a befektetésvédelem. Az adatbázisok másolása ugyanis olcsó mulatság, míg az előállításuk drága szórakozás. Tehát az előállítók jogi védelmének megteremtése elengedhetetlen. Hogyan teljesíti a törvényjavaslat a kívánt jogalkotói célt? Akként, hogy a szerzői jogról szóló törvényben a szerzői jogi védelem tárgyai közé beemeli a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist, és a szerzői jogi védelemben részesülő tevékenységek felsorolását kiegészíti az adatbázis-előállítók teljesítményeivel. Ezen túlmenően meghatározza az adatbázis két feltételt rögzítő fogalmát akként, hogy a törvény alkalmazásában adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, ez az első feltétel; a második feltétel: amelynek tartalmi elemeihez számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.

Képviselőtársaimat és az esetleg elszántan még figyelni tudó hallgatókat nem szeretném az előbb általam már említett oxigénhiányos légtérbe terelni, de mégsem hagyhatom említés nélkül azt az éles logikai felépítést és finom jogi fogalmazást, amely szerzői jogi vonatkozásban a gyűjteményt teszi a legszélesebb fogalommá. Vagyis gyűjtemény a gyűjteményes mű és a gyűjteményes műnek egyébként nem minősülő adatbázis is. Tehát minden adatbázis és minden gyűjteményes mű gyűjtemény, viszont nem minden gyűjtemény gyűjteményes mű vagy adatbázis. Az adatbázis egyébként állhat önálló művekből, azaz önálló irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokból éppúgy, mint más elemekből, illetve mindezek összetételéből.

Bármilyen bonyolultnak látszik, mégis nagyon szeretném érzékeltetni azt a jogi különbségtételt - s ezért külön is szeretném felhívni a figyelmet arra -, hogy más és más az adatbázis szerzői jogi és külön jogi védelmének a tárgya, illetve tartalma. A szerzői jog az adatbázis egyéni, eredeti jellegű elrendezését, az adatbázis struktúráját védi, az adatbázis mint gyűjteményes mű egészére vonatkozik. Ugyanakkor a 11/A. fejezet szerinti úgynevezett sui generis védelem tárgya pedig a jelentős ráfordítást tükröző adatbázis-előállítói teljesítmény.

Az adatbázisnak ugyanis valójában négyféle jogi státusa lehet, és külön ki kell hangsúlyozni, hogy ha nem számít gyűjteményes műnek, akkor az adatbázis előállítóját csak akkor illeti meg ez a bizonyos 15 éves sui generis védelmi jog, ha az adatbázis tartalmának a megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, és a védelem alapján csakis ilyen esetben szükséges az előállító hozzájárulása ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét kimásolják és újrahasznosítsák.

Az adatbázis-előállítók jogainak ez a 15 évre szóló különleges védelme tehát kifejezetten a ráfordítások és a befektetések védelme. Ez a védelem megállna a saját lábán is, hiszen az eddigiekből egyértelmű, hogy az adatbázisok előállítói védelmet élvezhetnek olyan adatbázisokon is, amelyek gyűjteményes műként egyébként nem tartoznak szerzői jogi védelem alá, és védett lehet az olyan adatbázis is, amelynek tartalmi elemei között egyetlen szerzői mű sem található. A törvényjavaslat érthetően és indokoltan a szerzői joghoz kapcsolódó, de nem szomszédos jogi kategóriaként szabályozza az adatbázis-előállítók külön jogi védelmét. Jelentős vita előzte meg tudomásom szerint a jogi megoldás megválasztását, és csak dicsérni lehet, hogy a változást kikényszerítő fejleményekre jogalkotásunk nem a szabályozás rendszerének, dogmatikájának és terminológiájának felforgatásával, ötletszerű újításokkal válaszolt, hanem inkább az alkalmazkodó konzervativizmus jegyében a hagyományos kategóriák felhasználásával és a tartalmuk gazdagításával.

Többen észrevették, hogy a felszólalásban egyaránt használtam az adattár és az adatbázis fogalmát. A most módosítani kívánt, tehát az eredeti szerzői jogi törvény az adattár megnevezést használja, ami ténylegesen inkább fedi a fogalomtartalmat. Az embernek a bázisról inkább a légi vagy a flottabázis jut az eszébe, de a részletes indokolásban kifejtettekre tekintettel kényszeredetten tudomásul kell vennünk, hogy az érintett szakmai szervezetek - az informatika nyelve egy bonyolult nyelvezet - egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak.

Tisztelt Országgyűlés! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok mindenről kellene beszélni, de megszólalt már a csengő is, mert ennyi fért bele a tíz percbe. S ha már méltatlanul ilyen kevés időt szánunk ennek a törvénynek, akkor befejezésül engedjék meg utolsó mondatként, hogy "a tudás hatalom". Akkor is az, sőt talán akkor még inkább, ha adattárba, illetve adatbázisba rendezik, s ezt a hatalmat mindannyian (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyugodt szívvel építgethetjük és oltalmazhatjuk, ezért a Fidesz nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Serfőző András úr, az MSZP képviselője.

(16.10)

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy az elmúlt hetekben és napokban a közvélemény figyelmét nem elsősorban a szerzői jogi kérdések, hanem a háborús események kötötték le, nehéz kivonni magunkat a képen látottak hatása alól. Egy oldalról egy csillagháborús haditechnika, más oldalról pedig kőkorszaki állapotok néznek farkasszemet egymással, és bizony látjuk azt is, hogy a kőkorszak nem adja meg magát könnyen.

De hát mi köze a háborúnak a szerzői jogok témaköréhez? A háborúnak közvetlenül semmi, hiszen tudjuk, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák, azok az információk viszont, amiket róla kapunk, azokból az adatbázisokból származnak, amelyeket korábban készítettek el, és azon eszközrendszerek segítségével jutnak el hozzánk, amelyek bizony már kapcsolódnak a szerzői jogokhoz. Az előttünk fekvő törvénymódosítás ugyanis az adatbázisokról, azok készítőiről és jogi védelmükről szól.

Miért kell védeni az adatbázisokat, azok szerzőit, hiszen az adatokat legtöbbször pont azért készítik, hogy azokat mások is felhasználják? A válasz egyszerű. Az adatbázisok előállítása jelentős emberi munkával, műszaki és pénzügyi beruházásokkal jár. A rendszerezett, feldolgozott adatok másolása, terjesztése az előállítási költségekhez képest jelentéktelen összegből megoldható. Ha az adatbázis szerzőinek védelme nem valósulna meg, akkor leértékelnénk az alkotó, teremtő munkát, és felértékelődne mások munkájának a jogtalan kisajátítása. Ennek megakadályozása céljából a hazai jogalkotás igyekszik lépést tartani az Európai Unió előírásaival és elvárásaival is. Ezért került sor a törvényjavaslat benyújtására, szerintünk is helyesen, még akkor is, ha nem túl régen, 1999-ben átfogó törvényi szabályozást fogadott el a parlament a szerzői jogokról.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió irányelveiben megjelent egy új jogi kategória, amelyet sui generis, azaz elkülönült, önálló jogként emlegetnek. Tartalma alapján magyarul beruházásvédelmi jognak lehetne nevezni, mert a szerzői jogtól elkülönítve a széles értelemben vett és tekintélyes mennyiségű pénzügyi és szakmai befektetést honorálja, amely egy adatbázis létrehozásában, az adatok hitelesítésében, ellenőrzésében és frissen tartásában, tehát az adatbázisba felvett munkában ölt testet. Ez a sui generis jog hivatott védeni az adatkészítők érdekeit a mások munkáján élősködő magatartással, az adatbázis kirablásával és illetéktelen újrahasznosításával szemben. Ez a jog mindig az adatbázis-készítőt illeti meg, akié a kezdeményezés, az elvégzett munka és a befektetői kockázat is.

Azért kellett egy új jogi kategóriát teremteni, mert a befektetések védelmére leginkább hivatott jogot, a tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályokat nemzetközi szinten nem sikerült egységesíteni, ahány ország és ahány gazdaság, annyiféleképpen rendezik a tisztességtelen piaci magatartás szabályait. A sui generis jog alkalmazása teszi lehetővé, hogy a felhasználók ne lépjék túl az őket megillető jogosítványokat, és ezzel ne ártsanak a befektetőknek. Így válik lehetővé eljárás lefolytatása azok ellen a versenytársak ellen, akik konkurens termékeikhez élősködő módon merítenek más forrásokból, és azokkal utána saját termékként lépnek fel a piacon.

Tisztelt Országgyűlés! Az információs társadalom kiépítése alapvető fontosságú Magyarország számára is. Az információk adatbankokból való lehívását nagymértékben segítette az internet terjedése. Bevezetőmben említettem már a háborút. A valósághoz tartozik, hogy a háborúra való felkészülés döntő mértékben segítette az internet létrehozását.

Az amerikai hadügyminisztérium kutatási programjának célja az volt, hogy egy számítógépek közötti adatkommunikációs hálózatot úgy építsenek ki, hogy a hálózat egy elemének kiesése esetén is a hálózat többi eleme korlátlanul működőképes maradjon. Egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan kommunikációs rendszert építettek így ki. 1998-as adatok szerint akkor 70 ezer hálózatból álló rendszert kötöttek össze, az akkori becslések szerint 50-100 millió között volt a felhasználók száma, amely szám azóta is állandóan emelkedik.

A fejlődés persze nem állt meg, ma már megfigyelhető a telefon és a számítástechnika mellett a televízió betársulása is az informatikai adatátviteli rendszerekbe. Korábban elképzelhetetlen mennyiségű adatbázishoz jutnak hozzá a hazai internetfelhasználók is. Talán ezért is várja el tőlünk az Európai Unió, hogy mi is az ő normáikhoz hasonlóan védjük az adatbázisok készítőinek jogait.

Tisztelt Országgyűlés! A közismert mondás szerint a puding próbája az evés. A gyakorlat dönti majd el, hogy jól szabályoztuk-e a szerzők, adatbázis-előállítók védelmét. A tervezetben van néhány előírás, amely mindenképpen pontosítást igényel. Például a 84/A. § (5) bekezdése alapján az adatbázis előállítóját akkor illetik meg az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. A jelentős ráfordítás fogalmát célszerű lenne a törvényben pontosítani, a későbbi viták elkerülése céljából.

Vagy: a 84/C. § (1) bekezdés 3. pontja szerint bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható a célnak megfelelő módon és mértékig. Vajon ki dönti el, hogy mi a megfelelő mód és mérték? Hatósági eljárás keretében egy bizonyítási eljárás során miért kell és kinek kell dönteni az újrahasznosításról? Ezek a túlságosan tág szabályok sérthetik a szerzők érdekeit.

A törvénytervezet indoklása többször is hivatkozik az európai uniós csatlakozás feladataira. Kedvező tendencia, hogy a kormány előterjeszti az egyes tárgyalásra kerülő témáknál a csatlakozási követelményeknek megfelelő joganyagot. Azt is látni kell azonban, hogy az Európai Unió egy rendszer, amelyhez való csatlakozásunk nem valósul meg automatikusan egy-egy átvett jogi norma segítségével.

Az alkotáshoz, a művek szerzéséhez, létrehozásához alkotó légkörre is szükség van. Ez a légkör ma hiányzik Magyarországon, és ezen sürgősen változtatni kell. Ha ezt nekem nem hiszik el, javaslom elolvasni Macskássy Izolda művésznő közelmúltban megjelent nyilatkozatait a művészek életérzéseiről a mai Magyarországon.

Tisztelt Országgyűlés! Törekednünk kell arra - és ehhez mi minden szükséges támogatást megadunk -, hogy a magyar munkaerő ne értékelődjön le az uniós csatlakozás során se. Hazai szerzőink minél nagyobb számban váljanak adatbázisok készítőivé, és ne rekedjünk meg csak a felhasználás szintjén. Mert mennyit is ért jelenleg egy magyar műszaki ember, egy potenciális alkotó? Külföldön munkát vállalók beszámolóiból tudom, hogy jelenleg a többségük hazai végzettségéhez képest alacsonyabb munkakör betöltésére kényszerül. Például a mérnök technikusi, a technikus szakmunkási, a szakmunkás betanított munkákat végez. Ez sajnos akkor is így van, ha egy részük ezt itthon nem szívesen vallja be, a kizsákmányolás egyéb formáiról már nem is beszélve.

Ha idehaza közös erőfeszítéssel alkotó légkört tudunk teremteni, akkor a hátrányunkat fokozatosan le tudjuk dolgozni. Bízom benne, hogy e jogszabály szolgálja a fenti célokat, ezért a törvényjavaslatot frakciónk is támogatni tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Koppánné Kertész Margit asszony, a Független Kisgazdapárt képviselője.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja a T/4978. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja.

Tisztelt Ház! Magyarország az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon vállalta, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt úgy módosítja, hogy az a vonatkozó közösségi jognak megfeleljen. A T/4978. számú törvényjavaslat tehát - melynek az általános vitáját most folytatjuk le - egy igen fontos kérdést rendez, történetesen előremutat az információs társadalom kiépülésében. Ez Magyarország jövőjének záloga és versenyképességének kulcsfontosságú tényezője. Hogy pontosan idézzem az Igazságügyi Minisztérium európai közösségi jogi főosztálya vezetőjének szavait, melyeket a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán az alkotmányügyi bizottságban mondott el: "Az információnak piaca van és a piacnak információra van szüksége." Ez napjainkban különösen igaz.

Az információ az, amely lendítő erővé válhat a kultúrában, az oktatásban, a tudományban, a közigazgatás korszerűsítésében, valamint elősegíti a polgárok jobb tájékozódását is. Ismeretes, hogy az információs társadalom létrejöttének és működésének nagyon fontos eszközei az adatbázisok, amelyeknek a kiépítése meglehetősen számottevő ráfordításokat igényel; miközben előfordul a másolásuk, és a másolások e költségek töredékéből is megoldhatók.

(16.20)

A javaslat célja tehát, hogy e ráfordítások magas szintű és hatékony védelmét teremtse meg egy új védelmi forma bevezetésével, nevezetesen, az adatbázis-előállító számára külön jogi védelem biztosításával, ami természetesen nem érinti az adatbázisok gyűjteményes művek tekintetében eddig szabályozott szerzői jogi vagy szomszédos jogi védelmét.

A védelem lényege tulajdonképpen az adatbázis-előállítót illeti meg, és tételesen rendezi a szerzői jogról szóló törvény 84/A-84/E. §-aiban mindazokat a jogokat, amelyek védik az adatbázis előállítóit. Ez a védelem arra vonatkozik, aki saját nevében és kockázatára kezdeményezi az adatbázis létrehozását, másként szólva azt jelenti, hogy az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy mások az adatbázis-tartalom egészét vagy jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák.

Ennek a sajátos védelemnek az ideje tizenöt év. Azt is pontosan szabályozza, hogy az előállítás évétől vagy az előállítás évét követő évtől számítják ezt a tizenöt évet.

A tervezetben viszont nagyon fontos szabályok a szabad felhasználásra és a jogszerű felhasználóra vonatkozó szabályok, amelyeknek célja, hogy az adatbázis-előállítók érdekei és a közérdek között megfelelő egyensúly teremtődjék. Kitűnően meghatározza azokat az eseteket, amikor szabad felhasználást lehet engedni az adatbázis tekintetében. Ebbe a körbe tartozik az adatbázis jelentős részének a magáncélú másolása, az iskolai oktatás, a tudományos kutatás céljára történő kimásolás vagy pedig bírósági, hatósági eljárásokban történő felhasználás.

Az adatbázis jogszabályi környezete eddig is működött, és az adatbázisok nagyobb konfliktusok nélkül tudták betölteni szerepüket a piacgazdálkodásban. Az aktualitást természetesen az élet szolgáltatja, amennyiben a technikai fejlődés, illetve ezzel párhuzamosan a felhasználói igények lehetővé tették, hogy az adatbázisokat gyorsan lehessen nagy kapacitásra kiépíteni, illetve teljesen új csatornákon: CD-n, interneten, modemen, on-line kapcsolattal terjeszteni.

Az Európai Unióban az Európai Parlament és a Tanács 96/9-es európai közösségi irányelve rendelkezik az adatbázisok jogi védelméről. Az irányelv nemcsak az adatbázisok szerzőijog-védelmét szabályozza, hanem jogvédelmet biztosít az adatbázisok előállítói számára. Az irányelveket '96-ban fogadták el, és a tagállamoknak a jogszabály kiigazítására megszabott határidő '98. január 1-jén járt le, éppen ezért van kötelezettsége a parlamentnek, hogy ezt a kötelezettségét teljesíteni tudja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1999-es törvény már az uniós joganyagnak való megfelelés szellemében készült, de egyes részkérdésekben - amint már korábban is említettem - az adatbázisok szerzői jogi védelme, a harmonizáció nem valósult meg, és ennek a módosításnak pontosan az a célja, hogy az adatbázis-irányelvek a magyar jogba, a szerzői jogi törvény keretében beillesztésre kerüljenek.

Az irányelv erre vonatkozó részéhez azért csak megfelelő idő elteltével volt lehetőségünk igazodni, mivel a nemzetközi fejlődés eredményeit, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályokat és a hazai viszonyokat így lehetett pontosan feltérképezni és alaposan mérlegelni. Világossá vált, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezetében a közeljövőben nem jön létre az adatbázisok jogi védelmére olyan nemzetközi szerződés, amelynek figyelembevétele érdekében célszerű volna tovább halasztanunk a hazai kodifikációt. Az Európai Unió tagállamai mára eleget tettek ennek az irányelvi előírásnak, és a törvényjavaslat épít is az irányelv végrehajtásával kapcsolatos tagállami tapasztalatokra, nemzeti jogszabályi megoldásokra.

Az adatbázis-előállítók védelmének biztosításán túlmenően a módosítás tisztázza az adatbázis-előállítók jogainak viszonyát az adatbázis szerzői jogi védelméhez, rendezi az adatbázisba illesztett szerzői műveken, illetve a szomszédos jogi teljesítményeken fennálló jogok és az adatbázisra vonatkozó szerzői, előállítói jogok viszonyát. E viszonyok könnyebben áttekinthetők és egyértelműen szabályozhatók ugyanabban a törvényben, nevezetesen a szerzői jogi törvényben, mint ha két külön jogszabály rendelkezéseit kellene összeegyeztetni.

Ez nem csupán jogalkotási szempont, a jogalkalmazást is megkönnyíti, ha lényegében ugyanazon a dologi hordozón megjelenő különféle szellemi teljesítményeken, ráfordításokon fennálló különböző, de természetükben hasonló jogok viszonyát nem két vagy több törvény egybevetésével, hanem egyetlen törvényben, egységes szabályozás alapján lehet elbírálni.

A módosítás kiterjedt és kiterjed bizonyos fogalmak meghatározására, valamint az irányelvekkel történő egybehangolás érdekében a definíciók pontosításáról is rendelkezik. Az adattár helyett az adatbázis fogalmát használja, ezek a fogalmak általánosságban kerültek megfogalmazásra, amelyek mindenféleképpen előnyét jelentik a törvénytervezetnek. A terminológiai változtatás azt is eredményezi, hogy a szerzői jogi törvényben a gyűjtemény válik a legszélesebb fogalommá. A gyűjtemény egyik fajtája az adatbázis, amely jogi védelemben részesül, ha egyben gyűjteményes műnek is számít, illetve külön jogi védelemnek is tárgya lehet, ha jelentős ráfordításon alapuló adatbázis-előállítói teljesítményt hordoz.

Minden adatbázis és minden gyűjteményes mű gyűjtemény, viszont nem minden gyűjtemény gyűjteményes mű vagy adatbázis. Ez a terminológiai változtatás pontosan tükrözi az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény gyűjteményekre vonatkozó rendelkezéseit is.

Röviden összefoglalva a törvényjavaslat lényegét, azt mondhatjuk, hogy bár egy kis terjedelmű módosításról van szó, melyek főleg jogharmonizációs célúak, megalkotását széles körű, átfogó egyeztetés előzte meg, koncepciója kialakításánál a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek is kinyilváníthatták véleményüket, a szerzői jogi törvény módosítása tehát széles körű egyeztetésen alapuló konszenzust testesít meg. Az információs társadalom kiépítését természetesen a Kisgazdapárt támogatja, hiszen enélkül nincs jövőképe sem az országnak, sem az egyénnek, az ismeretek rendszerezése, az adatbázisok kiépítése nehéz és fontos feladat, ezért ezt a munkát segíteni, támogatni kell jogi eszközökkel, jogi garanciákkal is. Az ugyanis tény, hogy a másolás - vagy mint azt a hétköznapi nyelven mondják, egy kicsit pejoratív módon: a koppintás - létezik, ezért indokolt az adatbázisok védelme és az adatbázist létrehozó munka védelme is.

Nem kétséges tehát, hogy a törvényjavaslat végső szavazásán igennel fogunk szavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós úr, az SZDSZ képviselője.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyszerre vagyok könnyű és nehéz helyzetben. Azért vagyok könnyű helyzetben, mert az a szerencsés helyzet alakult ki most, délután fél ötre, a sokadik törvényjavaslat után most első alkalommal, hogy úgy gondolom, hogy az ellenzék is jó szívvel és teljes terjedelmében tudja támogatni azt a törvényjavaslatot, amely elénk került. Azért vagyok egy kicsit nehéz helyzetben, mert negyedik felszólalóként egy 14 szakaszból álló törvénynél - egyébként nem a jelentőségét próbálja csökkenteni, pusztán csak a terjedelmét ez a 14 szakaszra utalás -, tehát ebben a témában újat mondani, azt hiszem, szinte lehetetlen. Már csak azért is, mert nemcsak ez a négy felszólalás hangzott el, hanem túl vagyunk egy miniszteri, illetve államtitkári expozén és egy bizottsági vitán.

Tehát ezzel a törvényjavaslattal, szerencsére úgy tűnik, nagyjából minden rendben van. Nagyon fontos a törvényjavaslat, bár rövid terjedelmű, de a későbbiek során az adatbázisok előállítóira, kezelőire nagyon lényeges szabályozásokat fog hatályba léptetni.

Én most nem szeretném megismételni a törvényjavaslat egészének ismertetését, hanem csak nagyon röviden szeretnék kitérni az általános indokolásban foglaltakra és az elfogadás egyes körülményeire, ha megengedik.

Kimondottan dicséret illeti a minisztérium munkatársait és az előkészítőket azért, mert egy nagyon színvonalas, nagyon szépen kifejtett általános és részletes indokolást találhatunk a törvényjavaslat mögött, amely nagyon jól végigvezeti az olvasót azon, hogy most miért kell, miért így kell és miért most kell ezt a törvénymódosítást végrehajtanunk.

Pontosan tudjuk azt, hogy a társulási megállapodás, az Európai Megállapodás '91-ben történő megkötése, majd az erről szóló egyezmény '94. évi kihirdetését követően született meg az az irányelv, az a 96/9-es EK-irányelv, amelynek a harmonizációját most ez a törvényjavaslat teljes mértékben összeegyeztethető módon elvégzi.

(16.30)

Aki egy kicsit is bővebb ismeretekkel rendelkezik erről a területről, az is pontosan tudhatja, hogy az Európai Megállapodásban milyen harmonizációs kötelezettségek terheltek bennünket konkrétan. De miután mind az irányelv, mind pedig az 1999-ben elfogadott szerzői jogi törvény ezt követően született, nyilvánvalóan lehetnek - és vannak is, illetve voltak - olyan területek, amelyek akkor nem oldhatták meg a teljes harmonizációt.

Nagyon szép kifejtését találhatjuk az indokolásban annak, hogy miért volt indokolt az 1999-ben megalkotott szerzői jogi törvény hatályba léptetése kapcsán ezzel a területtel valamelyest várni, és csak részben összeegyeztethető szabályozást megteremteni, hiszen nemcsak az Európai Unióban, hanem más szervezetekben is folyik, illetve folyt ezzel kapcsolatban előkészítő munka, így nevezetesen a Szellemi Tulajdon Világszervezetében. A javaslat előterjesztői kifejtik, hogy meg kívántuk várni, amíg kialakul egy egységesebb szabályozás erre vonatkozóan, és csak most vált nagyjából egyértelművé és világossá, hogy újabb jelentős változások ezen a téren rövid időn belül nem várhatók, tehát az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve most érdemes megteremteni a teljes harmonizálást.

Az Európai Megállapodás 67. §-a, ha jól emlékszem, az "amennyire lehetséges" kifejezést használja a harmonizációra vonatkozóban. Ebben a tekintetben ebben az esetben elfogadható az, hogy miért nem 1999-ben történt teljes harmonizálás, miért most történik. Ez a folyamat így teljes egészében összhangban van a vállalásainkkal. Úgy gondolom, az Európai Unióban is kell hogy méltányolják ezt a teljesítményt, és remélhetőleg a csatlakozási tárgyalások folyamatában ezen a téren további probléma nem lesz.

Őszintén örülök annak is, hogy minden szakmai szervezet, vagy legalábbis a szakmai szervezetek döntő többsége, megelégedéssel vette tudomásul ezt a megoldási javaslatot. Remélem, hogy ezen a téren további problémára nem fogunk bukkanni.

Szeretném, ha a még hátralévő hosszú vita idejéből meg tudnánk menteni egy kicsit, éppen ezért igyekszem rövidre fogni a dolgot, és befejezésül csak annyit mondani, hogy talán egy kicsit olyan világba kezdünk átmenni, amely világban félő, hogy a számítógépes vírusok és a terroristák terjesztette baktériumok fognak híreket szolgáltatni nap mint nap, hiszen ennek tanúi lehetünk. Remélem, hogy ez a törvényjavaslat, ez a törvény majd kiállja úgy az idő próbáját, hogy legközelebb csak akkor kell módosítani, amikor Magyarország európai uniós tagállamként egy irányelvet lesz köteles megfelelően átültetni a magyar jogba.

A törvényjavaslatot teljes egészében támogatni tudjuk, az SZDSZ elfogadja a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szerzői jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzői jogi szabályozás ugyanis elsősorban vagyoni és személyi viszonyokat rendez.

Sajátosságai, számos különleges funkciója következtében mindazonáltal az idők során önálló, elkülönült jogterületté alakult, mind nemzetközileg, mind hazai jogrendünkben.

A szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú kötelezettséget állító jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerző személyiségéhez kötődő jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli.

Hadd folytassam a szerzői jog anyagi jelentőségére vonatkozó pénzügyi adatokkal hozzászólásomat. Az elmúlt évben a szerzői jogvédő irodák 5,1 milliárd forint jogdíjat szedtek be Magyarországon, 28,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az összes bevételen belül a legnagyobb részt, 1,7 milliárd forintot a gépzenei jogdíj tette ki, ezt követi 712,4 millió forinttal a televíziós csatornák befizetése. Öt nagy nemzetközi hangfelvétel-kiadótól származott a díjbefizetések 49 százaléka, amelyeknek a nyugat-európai és az amerikai piacon való részesedése meghaladja a 80 százalékot. A beszedett összeg mintegy 5 ezer magyar szerző, zeneműkiadó és jogutód, illetve több tízezer külföldi személy és szerzői jogvédő társaság között oszlik meg. Tavaly 170 ezer művet sugároztak, és a nyilvántartások szerint ezek 1,6 milliószor szerepeltek a nyilvánosság előtt. A befolyt jogdíjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből például a hanghordozók esetében 50 százalék a zeneszerzőket és az írókat, 30 százalék az előadóművészeket, 20 százalék a hangfelvételek előállítóit illeti meg. A jelenlegi törvény pontosan meghatározza a képhordozók révén látható vagy fénymásoló révén sokszorosítható művek utáni díjazás felosztását is.

A hazai szerzői jogi törvények tökéletesen harmonizálnak az előadóművészek és szerzők jogait összefoglaló, 1961-ben megszületett római egyezménnyel. Az 1999. évi, a szerzői jogról szóló LXXVI. törvény is sokat közeledett az Európai Közösség e tárgyban hatályos irányelveihez. Ahol nem történt közeledés, részben az adatbázisok jogi védelmére vonatkozó Európai Unión belüli nézetek különbözősége miatt, az a telefonkönyvek, enciklopédiák, szakmai ismereteket tartalmazó adattárak, szótárak, lexikonok szerzői jogi védelmének megoldása.

Ezeknek a - közös szóval jellemezve - adatbázisoknak az összeállítása viszonylag nagy szakmai ismeretet, aprólékos munkát és számottevő anyagi ráfordítást igényel, másolásuk viszont az előállítási költség töredékéből megoldható. Ezek részei, alkotóelemei általában nem tekinthetőek eredeti műnek, hanem épp az összegyűjtésük révén áll össze a szellemi alkotás. A törvényjavaslat elfogadását követően az előállító hozzájárulása kellene ahhoz, hogy az adatbázisokat másolat útján továbbterjesszék vagy újrahasznosítsák. Így tilos lesz az adatbázisnak az előállító hozzájárulása nélkül történő adásvétele és bérbe adása is.

Ma az ország számára nem a jogdíjakból elnyerhető összeg hiánya okozza a nagyobb kártételt, hanem ennél nagyobb kárt okoz az, hogy a jogi védelem hiánya miatt nálunk számos hiányzó adatbázist nem állítanak össze. Az adatbázis-előállítók számára ugyanis ma nem éri meg a jelentős ráfordítást igénylő munka elvégzése, hiszen a legtöbb esetben a jogtalanul elkészített másolatok is szinte azonnal megjelennek a piacon. Ez a nemzetközi versenyképesség szempontjából is lényeges hátrányt okoz a hazai adatbázis-előállítóknak, mert sok esetben nem tudják felvenni a versenyt a jogi védettséget élvező és szolgáltatásaikkal a magyar adatbázispiacon is megjelenő nyugat-európai cégekkel szemben.

A törvényjavaslat átveszi az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1975. évi berni egyezmény gyűjtemények védelmére vonatkozó alapelvét is, miszerint a szerzői jogi védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek vagy nem is részesülhetnek szerzői jogi védelemben.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Magam is szerző vagyok, tehát ilyen szempontból is vizsgáltam a törvényjavaslatot, és szétküldtem szerzőtársaimnak az országban. Valamennyien megállapíthatták, hogy a tárca jó előkészítő munkát végzett. A törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja általános vitára alkalmasnak tekinti, és elfogadását támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Erkel Ferenc úr (Derültség.), a MIÉP képviselője.

(16.40)

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt néhány mondatban kifejteném a MIÉP-frakció észrevételeit a T/4978. számú, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt módosító javaslatról, figyelmükbe ajánljak egy könyvet. A kezemben tartott mű, "A szerzői jogi törvény magyarázata", címéből is következően nemcsak a törvény paragrafusait foglalja össze, hanem bőséges értelmezést is ad minden cikkelyéhez.

Már az 1999-es vita során is bebizonyosodott, hogy erre az értelmezésre fölöttébb nagy szükség van és lesz a jövőben is. Az érintett szakterület ugyanis nem kifejezetten hétköznapi nyelvet használ, 113 paragrafusa - 16 fejezet összefüggéseinek rendszerében is - nehezen áttekinthető, jobban laikusoknak; feltételezem, hogy hivatásosoknak sem könnyű. Ugyanakkor ismerete, megértése és alkalmazása már egy kezdő, sőt még a tanulmányait folytató fiatal művésznek, tudósjelöltnek - s a többi - is rendkívül fontos. Őszintén örülök, hogy a könyv megalkotásával kapcsolatban még a viták során jelzett kívánságom alig több, mint fél év alatt teljesült, bár nem vagyok annyira öntelt, hogy e kettőt - kívánság és megjelenés - közvetlen kapcsolatba hozzam egymással.

Aki az elmúlt percet tiszteletkörnek tekintette, tévedett. Ugyanis az elhangzott mondatok alapozzák meg a T/4978. számú törvényjavaslat kritikáját is. A tervezett módosítás lényege egy töredékmondatban kifejezhető, ugyanis az első fejezet - bevezető rendelkezések - 1. §-ának (2) bekezdése szerint: "szerzői jogi védelem alá tartozik, függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e, az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen" - itt fejezzük be az idézetet, mert a kettőspont után egy 15 pontból álló, példálózó felsorolás következik, végén az o) ponttal, az ipari tervezőművészeti alkotással. Ez a 15 pont egészül most ki a 16.-kal, olvasom: "p) a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis". A paragrafust követően ezen módosítás logikus következményei beépülnek valamennyi érintett fejezetbe.

Aki annak idején, két évvel ezelőtt a hatályos törvényt megszavazta, ezt a bővülést természetesként kell hogy elfogadja, annál is inkább, mivel a p) pont megjelenítését a példálózó jellegű felsorolásban - természetes következményeivel együtt - képviselőtársaim ugyancsak szorgalmazták már 1999-ben. Sürgetésüket, úgy gondolom, nemcsak a 96/9/EK irányelvvel való egyeztetés követelménye miatt igazolta vissza ez előterjesztő, hanem amint ők is írják az általános indoklásban: "az adatbázis-forgalmazók és az információs társadalom más kulcsszereplői a hazai piacra is egyértelműen igénylik az adatbázis-előállítók jogainak védelmét".

Amennyiben ezt a kétéves késést valóban igazolni fogja a nemzetközi jogfejlődés, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályok és a hazai viszonyok pontos feltérképezése és alapos mérlegelése, akkor ez a két év nem volt túl hosszú.

A következőkben néhány általánosan jelentkező, ám részemről konkrét hibának vélt jelenségre szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő figyelmét. A változtatás alapját képező töredékmondat, p) alpont: "a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis" egy olyan idegen eredetű szót kényszerít a hatályos törvénybe, amelynek tiszta magyar változata - az adattár - tökéletesen megfelel a törvény céljainak, és semmilyen félreértést nem vált ki. Úgy vélem, az közömbös, hogy emiatt és kizárólag emiatt hány helyen kell belenyúlni a LXXVI. törvény eredeti szövegébe, de hogy ezt csupán azt indokolja, hogy az érintett szakmai szervezetek egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak, elfogadhatatlan, hiszen ez nem érv, csak szimpla, üres tájékoztatás. Szíves emlékezetükbe idézem a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló T/4899. számú tárca-előterjesztést. Ez a mentalitás egyszerűen összeegyeztethetetlen annak szellemével.

Ezt követően szeretnék visszatérni e felmutatott és joggal dicsért könyvre, "A szerzői jogi törvény magyarázatá"-ra. A most elfogadásra javasolt módosítás természetesen belekerül majd, a magyarázatok pedig kiegészülnek a részletes indoklás bekezdéseivel, illetve nagy valószínűséggel azokra épülhetnek. Számunkra tehát, éppen azért, mert az előterjesztésnek általunk módosító indítványokkal nem befolyásolható, így meg sem szavazható vagy elutasítható harmadik formai egységéről van szó, nem közömbös, hogy az például értelmes vagy szimplán érthető-e. Néhány példa:

Az első a 4. §-hoz: "Meg kell jegyezni, hogy az irányelv preambulumának 19. pontja szerint a zenés előadó-művészi teljesítmények különféle hangfelvételeinek összeállításából, válogatásából álló CD-k nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel sem az adatbázis, sem pedig a külön jogi védelemhez előírt feltételeknek nem felelnek - ráerősít -, nem felelhetnek meg e zenés hangfelvételek, válogatások." Majd belső indoklás következik, elképesztő tárgyi ismerethiányt bizonyítva: "összeválogatásuk, elrendezésük, szerkesztésük nem tekinthető egyéni, eredeti jellegűnek, illetve nem alapulnak jelentős ráfordításon". Nos, a Magyar Rádió komolyzenei és könnyűzenei szerkesztői nem sokáig maradhatnának munkahelyükön, ha évente sok száz műsorukkal nem cáfolnának rá erre a képtelen dogmára: "nem felelhetnek meg".

Érezhetett valamit a fogalmazó, amikor az előbbiekhez hozzáfűzte: "Ez azt is jelenti, hogy e tétel ellenkezőjének bizonyítása esetén e CD-k is részesedhetnek az adatbázisokat megillető védelemből." Akkor most megfelelhetnek vagy nem? És ez kegy vagy konkrét minőségi jellemzők alapján eldönthető? Ha ez utóbbi forog fenn, akkor pedig miért nem arról beszél ez a magyarázat? Mégis, a győztes mondat csak ezután következik: "Az irányelv megalkotásakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy e gyűjtemények aligha elégítik ki a szerzői jogi, illetve a külön jogi védelem követelményeit."

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy feltételezésre építeni ilyen lefitymáló következtetést, nem intelligens magatartás. Még szerencse, hogy ez csak az irányelv talán nemigen szerencsés fordítása, nem pedig az eredeti magyar álláspont - legalábbis remélem.

Második példa. Az 5. § részletes indoklásából csak egy mondatot idézek fel: "A gyűjteményes műnél csupán az a követelmény, hogy a tartalom összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű legyen. Az egyéni, eredeti jelleg követelménye pedig kielégíthető rendszeresség vagy módszeresség hiányában is." Mivel számomra mint rendező számára a válogatás, a rendezés és a szerkesztés a legegyénibb, legeredetibb jelleg mellett sem lehet rendszertelen vagy módszertelen, így számomra a mondat értelmetlen lila gőz, belőle paragrafust magyarázni átgondolatlan vállalkozás volt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben megtapasztaltuk, hogy politikai elitünk némely reprezentánsai képtelenek megkülönböztetni olyan egyszerű kifejezéseket, mint az őszinte részvét kinyilvánítása után és a részvét kinyilvánítása helyett. Számukra a legegyszerűbb magyar beszéd is bonyolult, ne fokozzuk tehát fölöslegesen nehézségeiket!

A Magyar Igazság és Élet Pártja örömmel fogadja a szerzői jog mind teljesebbé válását, és a szükséges módosításokkal a T/4978. számú törvényjavaslat elfogadását melegen támogatja.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Felszólalások:   46-68   69-83   83-105      Ülésnap adatai