Felszólalás adatai

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Az államtitkár urat is felírtam, nincs itt, de tisztelettel köszöntöm őt is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének elmúlt évi tevékenységéről szóló beszámolója kapcsán engedjék meg, hogy a bevezetőben röviden beszéljek az ember és a hatalom bonyolult kérdéskörének néhány történelmi eseményéről is, hiszen a 2000. év egyben az emlékezések éve is.

A Parlament Kupolacsarnokában a fejedelmek mellett található néhány márványtábla. El kell mondjam őszintén és férfiasan, hogy sokszor elmentem az egyik mellett, míg megálltam, elolvastam, és miután elolvastam, rájöttem, hogy részünkre olyan fontos intelmeket tartalmaz, amelyeket le kell írni, és szinte minden napirendhez fel lehet használni. Az egészet nem idézem az időterjedelem miatt, de engedjék meg, hogy néhány nagyon fontos gondolatot felolvassak: "Töltsük be hitünket jó cselekedettel! Maradjon távol tőlünk a harag, kevélység és gyűlölség! Hasson át mindnyájunkat a szeretet, a türelem és az igazságosság! Tanácskozásaink legyenek megfontoltak, hogy minden cselekedetünket a bölcsesség mértékéhez mérjük!" Megkérdezném ezután, hogy eddig mértük-e minden cselekedetünket a bölcsesség mértékéhez. Azt kell válaszolnom, hogy sajnos nem. Ha mértük volna, akkor a jelenlegi napirendi pont tárgyalására sem lenne szükség, vagy csak nagyon rövid terjedelemben.

A fenti emléktáblától néhány méterre található egy másik emléktábla. Ez Rákóczi fejedelemnek állít emléket. Lakóhelyemen, Szécsény városában nagyon nagy tisztelet övezi a vezérlő fejedelem emlékét, nemcsak a házak, hanem a fű és a fa is Rákócziról mesél. Az országgyűlésen hozott döntéseket iskolai tananyagként tanítják is. Azt már csak kevesen tudják, hogy az ottani országgyűlés szünetében egy Brémer Antal nevezetű ezredes kapitányt árulással gyanúsítottak, ott helyben elvégezték fölötte az ítélkezést, és ki is végezték. Enyhén szólva nagyon furcsa együttállása ez a hatalmi ágaknak akkor, amikor tőlünk nyugatra a hatalmi ágak szétválasztásáért már nagyon komoly harc folyt.

Csínján kell bánni a nyugati példákkal - ezt is elmondom őszintén -, hiszen az egyik kirándulásom során tapasztaltam, hogy annyi kínzóeszközt, mint amennyit a salzburgi várban kiállítottak, én életemben Magyarország összes múzeumában együtt véve nem láttam. A látvány megdöbbentő, és attól szomorúbb, hogy tudom, ezeket az eszközöket használták is. Viszont tény és való, hogy az akkori hóhérok csak valami gyenge előfutárai voltak a XX. század különböző színezetű diktatúráinak és diktátorainak és az intézményesített halálgyáraknak. Orwell képzelete is csak helyenként közelítette a véres valóságot.

Nem csoda - most visszatérek a témához -, ha ilyen előzmények után az emberiség egy része garanciák után kiáltott legalább az emberi élet védelmére vonatkozóan. A rendszerváltást követően nálunk is elemi társadalmi igény jelentkezett az állampolgári jogok intézményes védelmére. Az erről szóló törvényt a rendszerváltás fontos törvényei között kell számon tartani. Komoly erő nem is lépett fel az intézmény ellen, még akkor sem, ha sokuknak nincs ínyére a rendszer megszületése és működése a mai napig sem. Az állampolgári jogok védelme rendszerének, működésének már vannak tapasztalatai: jók is, rosszak is. Az idő mindenesetre igazolta az országgyűlési biztosok munkájának fontosságát, hasznosságát. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a mostani beszámoló megvitatását hét parlamenti bizottság is igényelte és napirendjére tűzte.

Tisztelt Ház! Milyen fontos következtetéseket lehet levonni a beszámolóból? Általános érvénnyel megállapítható, hogy még mindig sok ellentmondásos intézkedést szül a két rendszer alatt született jogszabályok esetenkénti együttélése, illetve a rendszerváltás utáni jogalkotás alkalmanként kazuisztikus vonása. A biztosok jelzései is elegendők ahhoz, hogy kellő érvanyagot szolgáltassanak a szükségtelen vagy időszerűtlen joganyag hatályon kívül helyezéséhez.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy lassan, de biztosan az Európai Unió joganyagát is át kell vennünk, akkor talán nem kellene megvárnunk, hogy egy történelmileg túlhaladott rendszer, egy átmeneti nehézségeket magán viselő korszak, a mai és az Európai Unió joganyagának összevetése okozzon majd megoldhatatlan gondokat az állampolgárok, a hatóságok és a biztosok részére egyaránt.

Tisztelt Ház! Egy társadalom életében nagyon fontos a gyakorlatban meglévő tendenciák ismerete és elemzése. Ehhez a beszámoló rendkívüli bőséggel szolgáltat érvanyagot. Nézzünk meg néhányat közelebbről! A panaszok száma csökkenő tendenciájú: 1998-ban 7019 ügy, az ezt követő esztendőben pedig 5617 ügy volt. Az utóbbi adat mégis 6339 panaszt tartalmazott, mert egy ügyiratban több különféle panaszt is előterjesztettek. Tehát a statisztika egy kicsit csalóka az ügyek számának csökkenését illetően.

A beszámoló szerint az ügyek több mint 87 százaléka egyéni ügy. Ez igaz, de minden egyénnek van családja. Tehát a család egy tagjának ügye közvetve - ha másképpen nem is -, hangulati elemeken keresztül befolyásolja sok ember, sok család életét. A panaszok több mint egyharmada sérelmes döntés, másik harmada sérelmes eljárás ellen irányul. Ezeket túl magas arányoknak tartjuk. Egy jól működő jogállamban nem lehetne tömeges panasz a nagyon sok pénzbe kerülő hivatalok működése ellen.

A nagy elosztórendszerek reformja elmaradásának, halogatásának negatív hatását jól visszatükrözi a beszámoló: például a betegek jogai, a fogyatékkal élők problémái, a gyermekek jogai, a diákok jogai és az oktatási intézetek fejezeteinek megállapításai a legtöbb esetben visszavezethetők egy rosszul működő rendszer zavaraira. Fenn fognak maradni addig is ezek a problémák, amíg a rendszereket nem reformáljuk.

Nagyon sok panasz érkezik a helyi önkormányzatok működésével kapcsolatban is.

(11.40)

A helyzet ezekben az ügyekben azért veszélyes, mert egy-egy elmulasztott vagy rossz intézkedés családok százainak vagy egyének sokaságának okoz általuk nem megoldható problémákat, amelyek egy része alapvető megélhetési gond, létkérdés.

A legfőbb probléma itt az, hogy az önállóság jegyében zúdítja a kormány az önkormányzatokra a feladatokat, de anyagi fedezetet nem biztosít az ellátásukhoz. Már előre látható, hogy felkészülhetnek a biztosok az okmányirodák működéséből adódó problémák kezelésére, mert én amennyi előadót hallottam ebben az ügyben, annyi, egymásnak ellentmondó kijelentés hangzott el a működés feltételeinek a megteremtéséről.

A beszámoló híven tükrözi a fontos társadalmi változásokat is. Például lefutóban vannak a kárpótlással kapcsolatos ügyek, és előtérbe kerülnek a környezettel, a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok. Úgy véljük, az emberekben lassan, de biztosan tudatosul, hogy nemcsak nekünk, de gyerekeinknek, unokáinknak is szükségük van a jó levegőre, iható vízre és a lakható Földre.

Tanulságos a beszámoló szerint az is, ahogy az egyes szaktárcák reagálnak a biztosok ajánlásaira. Az egyik bevált formula például: "folyamatban van", "előkészítés alatt áll, "megoldjuk" s a többi. Ilyen eset például a "megengedett határérték feletti zaj" fogalmának meghatározása, illetve ennek elmaradása. Lehetséges, hogy az ügy előkészítés alatt áll, sőt, minden minisztériumban vannak előkészítés alatt álló ügyek, de a fenti, garanciák nélküli gumiválaszok nem elfogadhatók.

Egy másik esetben például: "a lefoglalás időbeli terjedelme szükségességének vizsgálata", "a tárca nem látott az ügyben tennivalót". Sajnos, ez sem elfogadható válasz, mert a jelenlegi helyzet a gazdálkodás biztonságát veszélyezteti. Mai közéletünkben még nem ritka, hogy a piaci harc nemtelen eszközeit alkalmazzák egymás ellen néhányan, és ok nélkül feljelentik a konkurenciát. A hatóság az ilyen alaptalan bejelentésekhez nem nyújthat segédeszközt kifogásolható intézkedésekkel. Az ügyben garanciát jelenthet az a biztosi ajánlás, amely szerint a lefoglalás szükségességét egy, a lefoglalást foganatosító szervtől különböző hatóság ellenőrizze.

Fontos szóbeli kiegészítés volt a beszámolóhoz az alkotmányügyi bizottság ülésén a professzor asszony azon kijelentése, amely szerint a hatóságokkal alapvetően jó az intézményes kapcsolat - ez itt is elhangzott -, a politikai jellegű befolyásolásra példa nem merült fel.

Tisztelt Országgyűlés! Mind mondottam már, az intézmény munkáját nagyon fontosnak tartjuk, a biztosok munkáját frakciónk jónak értékeli. A beszámolót elfogadásra javasoljuk.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a költségvetési vitában a természetes fény jogát biztosítsuk a szervezetek munkatársai részére, hiszen akik sötétben élnek és dolgoznak, másokat se tudnak a fényre segíteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)