Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság Országgyűlése által 1991-ben elfogadott, a számvitelről szóló XVIII. törvény új fejezetet nyitott a számviteli szabályozás terén azáltal, hogy önálló törvényt alkotott e fontos témakörben. Az akkor elkészült számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, jól szabályozta a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. A törvény kerettörvény jelleggel bírt, azaz helyesen a részleteket a vállalkozásokra bízta az önállóan elkészítendő számviteli politika keretében.

A fejlett piacgazdaságokban általános gyakorlat a számviteli szabályozás terén, hogy törvényi szinten keretszabályozást alkalmaznak, és a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják. Ezek a sokat emlegetett sztenderdek azt jelentik, hogy a számviteli munkában közismerten legjobb szakemberek folyamatos munkával dolgozzák fel a számvitel aktuális ügyeit, és az érdeklődő szakemberek számára, könyvelők, könyvvizsgálók számára folyamatos információval elősegítik azt, hogy azonos gazdasági eseményeket az ország bármely pontján azonos módon könyveljenek el.

Az 1991. évi XVIII. törvény is ezt a célt tűzte ki, ezáltal szükségessé vált volna a magyar számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos, ez az elmúlt tíz év alatt nem valósult meg, sőt még hivatalos formában kezdeményezés sem történt ez irányban, ezért aztán az elmúlt közel tíz év alatt a számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett. A módosítások általában a gyakorlatban felvetett új és újabb problémákat próbálták mindig utólag törvénymódosítással rendezni. E módosítások nagyobbik részét sztenderdekben lett volna indokolt szabályozni.

A számviteli törvény így egyre nagyobb, egyre részletesebb lett, szinte áttekinthetetlenné vált, elveszítve ezzel korábbi kerettörvény jellegét.

A fenti gyakorlattal speciális szakmai kérdések kerültek a parlament elé - most is odakerült -, tovább terhelve az amúgy is feszített jogalkotási munkát. Véleményem szerint ezt a folyamatot meg kell állítani, és vissza kell térni abba a mederbe, hogy a parlament csak az elvi keretekkel foglalkozzon, míg a szakmai testületek dolgozzák ki a részletes szabályokat.

Ami az előttünk lévő T/2517. számú törvényjavaslatot illeti, alapvető koncepcionális különbség van az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara álláspontja között, mely szerint szerintük a számviteli törvénynek viszonylag rövidnek, elveket magában foglaló kerettörvénynek kellene lennie. A részletes szabályozást a szakemberekre kellene bízni, azaz a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a számviteli sztenderdekben előírni.

A pénzügyminiszter előterjesztésében benyújtott törvényjavaslat részletes, mindenre kiterjedő szabályozást tartalmaz, a maga elrettentő 150 oldal terjedelmével, közel 180 paragrafusával. Ezen szabályozás egyik fő hibája, hogy az élet nem áll meg, a gazdasági eseményeket, fogalmakat nem lehet e törvényhez igazítani, mert új és új problémák, új és új fogalmak merülhetnek és merülnek fel, mint az elmúlt időszakokban is. Ezt az elmúlt évek gyakorlata is igazolta.

A számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság érzete is. Ez a veszély a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is fennáll.

A részletes szabályozás hátrányos a kisvállalkozások számára azért is, mert olyan tömegű információból kell kiválasztani a saját magukra érvényes és használt kis részt, melyek számukra általában érdektelenek, bonyolultak, ezzel is nehezítve az eligazodást a törvényekben.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara illetékes bizottsága az új számviteli törvényjavaslatot áttanulmányozva a következő véleményt alakította ki.

A törvényjavaslat abból a téves álláspontból indul ki, hogy a számviteli információs rendszer lelke a beszámoló és a könyvvezetés. E tekintetben is nagy a törvényjavaslat hiányossága, olyan elméletileg és módszertanilag helytelen fogalmakat és fogalomtartalmakat használ, amely alapján a számviteli információs rendszert meghatározni és értelmezni nem lehet. Például a továbbiakban sem tudjuk megmondani - és nem is mondja meg a szabályozás -, hogy mit ért a kettős, illetve az egyszeres könyvvezetés alatt, mert nem ismerteti ezek tartalmi meghatározását.

A számviteli törvénytervezet benyújtása megelőzi az államháztartás elszámolási rendszerének változásait, az adótörvény-korrekciókat, ezen belül külön kiemelten a társaságiadó-törvény várható változását, ezért fennáll a veszélye annak, hogy azok elfogadása után a számviteli törvény lényeges paragrafusait ismét változtatni kell.

A javaslat nem veszi figyelembe, hogy a könyvvizsgálói kamara immáron megkezdte a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek honosítását, és a 2000-es gazdasági év könyvvizsgálatától kezdődően kötelező alkalmazását írta elő tagjai számára. Tehát az a furcsa ellentmondás állt elő, hogy 1991-ben kerettörvény került elfogadásra a sztenderdek kidolgozása nélkül, most viszont, amikor a közeljövőben a sztenderdek honosítása várható, ezúttal olyan részletes szabályozást tartalmazó javaslat került elénk elfogadásra, amely egyáltalán nem minősíthető kerettörvénynek.

A törvényjavaslat sem szellemével, sem szabályainak megfogalmazásával nem tükrözi a nemzetközi normák alapján kialakított és elfogadott nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdekben foglaltakat, sőt esetenként mind tartalmában, mind fogalmi meghatározásában ellentétes a sztenderdekben foglaltakkal. Így például továbbra is megmaradt a "záradék" fogalma a nemzetközi gyakorlatban használt, lényegesen rugalmasabb "könyvvizsgálói vélemény" megfogalmazással szemben; csak részben veszi figyelembe a sztenderd üzleti jelentéssel kapcsolatos véleményét, formájában nem fogadja el a vélemény nemzetközileg szokásos formáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három részterületre külön is ki szeretnék térni.

1. A bizottsági üléseken és a vita eddigi hozzászólásaiban többször elhangzott az, hogy 2002-ben új, az európai uniós szabályozáshoz illeszkedő törvényt kell majd az akkori parlamentnek elfogadnia.

2. A most tárgyalt törvénytervezet elfogadása esetén tehát maximum két-három évet él.

3. Ez a két-három év éppen elegendő lesz a számviteli dolgozók fizető oktatásához, egy olyan törvényhez illeszkedve, amely a képzés befejeztével várhatólag már megszűnik, viszont az új európai uniós szabályokhoz hangolt új számviteli törvény lép életbe, a képzés és átképzés kezdődhet elölről.

Ezt a három gondolatot egymáshoz kapcsolva megállapítható, hogy ez a törvény legalább annyira oktatáscentrikus, mint amennyire a konkrét gyakorlati munkák javítását szolgálja.

Összefoglalva: egyértelmű, hogy a törvényjavaslat előkészítése és főleg a törvényi környezete, a bevezetés időzítése szakmailag nincs megalapozva. Ezt támasztja alá az is, hogy egyeztetésre indokolatlanul rövid idő állt a szakmai szervezetek rendelkezésére. A szakmai viták során a tárgyaló felek nem ismerték a törvényjavaslat indoklását, így arról megalapozott véleményt sem tudtak adni, azaz gyakorlatilag a vita formálissá vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! A problémák kezelésére jelentős mennyiségű és terjedelmű, 102 módosító javaslatot nyújtottunk be. Javaslatainkat két irányba dolgoztuk ki. Egyrészt 67 módosító javaslat szól arról - és ez kiteszi a terjedelem 80 százalékát -, hogy javasoljuk, hogy a felesleges paragrafusokat töröljük el a törvényből a részletes szabályozás csökkentése érdekében, ezáltal erősítve keretjellegét, másrészt pontosításokat, módosításokat fogalmaztunk meg.

E módosítások elfogadása esetén a számviteli törvény lényegesen kisebb terjedelemben, de kerettörvény jelleggel, a kidolgozás alatt álló számviteli sztenderdekkel új és a gyakorlatban jól hasznosítható számviteli törvény elfogadását teszi lehetővé.

Természetesen magam is érzem azt, hogy a számviteli törvény így, ahogy van, nem vethető el, és én magam is kizárom azt, hogy ezt a kormány visszavonja. Viszont lehetőséget látok arra, hogy megmutatjuk a következő generáció és a következő parlament számára, hogy igenis, van igény a kerettörvény jelleg erősítésére, és igenis, van igény arra, hogy egyszerű módon, egyszerű fogalmazással és olcsóbban, a mindennapi élethez lehet illeszteni a számviteli törvényt is.

(18.20)

Készek vagyunk az egyeztetésre, van 35 olyan módosító javaslatunk, amelyek kétségkívül pontosító, értelmező és javító szándékúak. Kíváncsian várom, hogy a kormánypárti frakciók közül ebből a 35 javaslatból mit tudnak megemészteni és magukévá tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.