Felszólalás adatai

DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor első olvasatban a végére értem a benyújtott kormányprogramnak, az a benyomás alakult ki bennem, hogy szerkezetében, nyelvezetében, retorikai fordulataiban mindenáron a másság látszatát kívánja kelteni. A szerzők kínosan ügyeltek, hogy ahol csak lehet, elkerüljék a közismert fogalmakat, ugyanazokat a tényezőket lehetőleg más szavakkal írják le. Ennek eredményeként a kormányprogramban bravúros nyelvi leleményeket fedezhetünk fel szinte minden fejezetében, de különösen igaz ez a szociális biztonság területére. Valamennyit természetesen nem áll módomban itt most fölsorolni önöknek a szorító időkorlát miatt, de néhány gyöngyszemet azért kiemelnék.

A munka világa fejezetében szerepel az a mondat, hogy "A kormány az érdekegyeztetést a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni." Nem tudhatom, hogy mire gondoltak a szerzők, amikor ezt a mondatot leírták, de az bizonyos, hogy a kormánynak már megalakulása előtt sikerült ezt a követelményt teljesíteni, miután a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével kapcsolatos törvényjavaslatnál olyan magas szintre emelte az egyeztetést, hogy az már nem is látható.

A kormány "szociális párbeszédet fog folytatni" az érdekképviseletekkel. Ez valóban filozófiai fordulat - mi eddig ugyanis párbeszédet folytattunk a szociális partnerekkel.

Az otthonteremtéssel összefüggésben azt írja a program: "a kormány olyan piaci alapú lakáspolitikát alakít ki, amelyben helye van az állami szerepvállalásnak is." Érdeklődéssel várjuk, hogy milyen lakáspolitika az, amely piaci alapú. Az a cizellált megfogalmazás, hogy "helye van az állami szerepvállalásnak", tényleg alkalmas arra, hogy később bármilyen kormányzati magatartást magyarázni lehet vele - ha növelte az állami szerepvállalást, akkor azt, ha csökkentette, akkor azt.

Egy fejezeten belül szerepelnek a következő kifejezések: "leginkább rászorulók", "legrászorultabbak", "rászorulók". Kíváncsi vagyok, hogy ez a nyelvi sziporka mikor kel majd önálló életre. (Sasvári Szilárd: Ősszel!)

A szociális területen is fájdalmas gyakorisággal fordul elő a "törekszik" kifejezés, mintegy bizonyítva, hogy ez egy törekvő kormány lesz.

Azt hiszem, már mások is észlelték, hogy a "megvizsgálja", "átvilágítja", "megfontolja" kifejezések arra engednek következtetni, hogy a politikai programjának jelentős részét a leendő kormány az említett kifejezésekkel megszelídítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyra fogva a szót, meggyőződésem, hogy a program gazdasági részét írók nem ismerték a program második részét, és ugyanez érvényes fordítva is. Az erre utaló tények közül megemlítem, hogy a kormányprogram első részében, ahol ismét csak nyelvi lelemények segítségével szól az általa elképzelt adóreformokról, sejtetni engedi, hogy a bérjárulékokat be akarja építeni a munkabérekbe, hogy megkönnyítse az adóként való beszedését. Szeretném jelezni, hogy ha a társadalombiztosítási járulékokat átminősítjük adóvá, akkor ezt követően már nem beszélhetünk társadalombiztosításról, hanem adóból finanszírozott egészségügyről és időskori ellátásokról lesz szó.

(16.40)

Így nincs értelme a társadalombiztosítási résznek, és ezen belül a sokszor hangoztatott járulékcsökkentésnek. Valamennyiük figyelmét szeretném ráirányítani arra, hogy ha ezt - ami egyébként nem feltétlenül alkotmányellenes - a kormány megteszi, úgy a munkaadókat tehermentesíti e területen az érdekegyeztetés alól, miután a reformot követően csak a munkavállalóknak kell küzdeniük az ilyen irányú közterhek csökkentéséért.

Külön szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy a jövőbeni állami magatartás egyik stratégiai kérdése miért csak a program 33. oldalán, a "Segélyezés, pénzbeni támogatások" című részben jelenik meg. Szinte fenyegetően hangzik ebben a szövegkörnyezetben: "A kormány csökkenti az állam újraelosztó szerepét.".

Továbbá azt is szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy egy másik fontos állami kötelezettség miért pont a "Családpolitika" című részben jelenik meg, nevezetesen miért itt tartja fontosnak leszögezni a kormány, hogy az állam felelősséggel tartozik az adófizető polgárok befizetéseinek célszerű és hatékony felhasználásáért is. Azzal ugyanis, hogy ugyanabban a mondatban szembeállítja a támogatásra, segélyekre szorulókat az adófizetők érdekeivel, nem segíti elő a társadalmi szolidaritást, ellenkezőleg, csökkenti azt.

Annyiban egyetértek a kormányprogrammal: a polgárok legfőbb vágya, hogy szociális biztonságuk garanciális elemei stabilak legyenek, de ez a stabilitás iránti igény egyformán jelentkezik a szegény, a módos és a gazdag családoknál, ugyanakkor más-más mozgástér nyílik számukra, hogy a biztonságért önmaguk is tegyenek valamit. Őszintén remélem, hogy a kormány nem téveszti el, mely körbe tartozó családoknak kell igazán segítenie. Azért csak remélem, mert számomra elfogadhatatlan, hogy a családok, gyermekek esélyegyenlőségét úgy értelmezi a kormányprogram, hogy az átlagosnál jobb jövedelmű családoknak a szociális forrásokból való részesedését növeli, megfosztva ezzel a szerény anyagi körülmények között élő családokat attól, hogy a rájuk irányuló támogatások jelentős mértékben emelkedhessenek.

Az elmúlt időszakban szinte minden lehetséges alkalommal a Horn-kormány fejére olvasták, hogy nincs családpolitikája, ugyanakkor a családok többségéhez folyamatosan emelkedő támogatásokat tudott eljuttatni. A kormányprogram szerint az új kormánynak van családpolitikája - utalnak erre a tegnapi viták is -, de ennek címzettjeiként a családok kisebbik részét érti, mindenkire rábízom, milyen következtetéseket vonhat le ebből.

A demográfusoknak minden bizonnyal megvan a maguk véleménye arról, hogy a családtámogatások növelése mennyiben alkalmas eszköz a népesedéspolitikai célok elérésére. A fejlett országok többsége - kivételek persze mindig vannak, de külön vizsgálatot igényel, hogy a kivételes helyzetük milyen tényezők összetevőiként jött létre - jóval bőkezűbb támogatást biztosít, a családok is magasabb életszínvonalon élnek, mégsem születik több gyermek náluk.

A 32. oldalon, a családtámogatási fejezetben szerepel: "Újraszabályozott formában visszaállítja a gyed intézményét.". A tegnapi napon, némi meglepetésre, a kormány titkos szövetségese, a MIÉP részéről láttunk itt egy javaslatot a gyed visszaállítása érdekében - nagy megdöbbenésemre a Fidesz szakértője ezt a javaslatot úgymond mereven elutasította. De szerepelt az adó, nyugdíj és szociális segélyezés rendszerének elismerése majd a nők esélyegyenlőségének megteremtésében, hogy elismerjük a családban végzett munkát. A kormányprogramban kerestem ezt a fejezetet - nem találtam. Azt sem igazán értem, hogy ha a gyedet vissza kívánják állítani, és a gyes alanyi jogon jár majd mindenkinek, akkor kinek kívánják biztosítani a gyedet.

Külön szeretnék szólni az idősek ügyéről. A kormányprogram rendkívül szerényen emlékezik meg róluk. A nyugdíjaknál a reálérték növelésére nem vállal kötelezettséget, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos ígéretei merésznek és az újdonság erejével hatónak egyáltalán nem nevezhetők. Az idősek ügye nem egyenlő a nyugdíjak és a szociális szolgáltatások területével. Sokkal többről van itt szó, hiszen a demográfiai folyamatok, az idősek arányának folyamatos emelkedése új megközelítéseket igényel, amelyekkel a kormányprogram adós maradt. Külön szeretném megkérdezni a miniszter urat, hogy fenn kívánja-e tartani az idősekkel való közvetlen párbeszédet, működtetni kívánja-e a jövőben is Idősügyi Tanácsot, mert ez nem szerepel a kormányprogramban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem kis önmérséklettel mind ez ideig nem szóltam az egészségügy területéről, ebben az ügyben Schwarcz Tibor képviselőtársam már intézett kérdéseket a kormányhoz. Az egészségügyről szóló fejezetben azonban felbukkan egy nagyon régi, halott fogalom, miszerint a kormány "rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét és új bérrendszert vezet be". Az idősebbek talán még emlékeznek erre a megfogalmazásra, és arra is, hogy ez pontosan mit takar. Őszinte örömmel fizetném ki intézményvezetőként az ígéretekben elhangzott 200, illetve 400 százalékos béremelést, de azt nem szeretném, hogy rajtunk, intézményvezetőkön kérjék számon a dolgozók, mondván azt: a kormány ezt már beígérte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül: reménykedhetünk abban, hogy az új kormány az ország valamennyi lakosát polgárnak tekinti, és ennek megfelelően tartózkodni fog minden olyan lépéstől, amely megrendítené a társadalmi szolidaritást és amely az egészségügyi ellátásoktól és a szociális támogatásoktól jelentős társadalmi rétegeket megfosztana. Remélem továbbá azt is, hogy a realitások a hivatalba lépést követően növelik a kormány józan ítélőképességét, és a kormányprogramhoz képest bölcsebben tudja majd integrálni a különböző társadalmi rétegek érdekeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)