Felszólalás adatai

ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Immáron a nyolcadik órája folyik a kormányprogram vitája, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy ellenzéki képviselőtársaim eltérő színvonalú bírálatai ellenére ez a vita indulatoktól mentesen folyik. A bírálat az ellenzék legfőbb eszköze, van azonban a politikának olyan területe, ahol szerencsés esetben az ellenzék nem a kormánnyal való szembenállásban fogalmazza meg önmagát, hanem az együttgondolkodásban. Ilyen terület a külpolitika.

Az elmúlt nyolc év folyamán sokszor és sokan elmondták már, hogy kívánatos a magyar diplomáciát a nemzeti egyetértés elvére alapozni. Tény, hogy az Antall-kormány második évére kialakult külpolitikai konszenzus a legújabbkori magyar történelem olyan tradíciójává vált, amelyre szívesen és örömmel hivatkozott mindenki, ha fontos döntések alapjául szolgált, illetve azonnal heves viták középpontjába került, ha sérelem érte ezt az elvet. Ilyenkor a vitatkozó felek, ha másban nem, legalább abban egyetértettek, hogy a külpolitikai konszenzus fenntartása vagy újraalkotása az ország eminens érdeke.

De vajon valóban így kell-e ennek lennie? Valóban szükséges-e, hogy a külpolitika felülemelkedjék párt- és egyéb csoportérdekeken, és nemzeti egyetértést fejezzen ki? Hiszen nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy az európai integráció ügye például milyen heves vitákat vált ki a nyugati országok némelyikében, mennyire megosztja a pártokat és a közvéleményt. Elég csak a dán, norvég vagy svájci népszavazások élességére, a francia vagy angol parlamenti viták harsányságára gondolnunk, hogy belássuk, nem minden nép ismeri el az össznemzeti külpolitika fontosságának elvét.

Szükséges-e akkor nekünk, magyaroknak a nemzeti egyetértésre alapozni az ország diplomáciáját? Meggyőződésem, hogy igen. Hazánk földrajzi helyzete, történelmi öröksége és kiváltképp a nemzet érdeke ezt kívánja tőlünk. Könnyen belátható, hogy az egységes akarat sikeresebb lehet, mint a széthúzó. A magyar diplomáciának ráadásul kettős érdeket kell egyszerre érvényesítenie: a magyar állam és a magyar nemzet érdekét, egyfelől tehát azt a célt, hogy hazánk elnyerje végre az őt megillető helyét az európai országok közösségében; másfelől, hogy minél hatékonyabban munkálkodhassék a határainkon túl élő magyar közösségek érdekében.

Ha végigtekintünk az elmúlt nyolc éven, azt tapasztaljuk, hogy a magyar diplomácia akkor volt a legsikeresebb, ha széles konszenzuson nyugodott. A parlamenten belüli teljes egyetértés övezte hazánk NATO-tagságának kérdését, s lám, Magyarország tagsága a NATO-ban néhány hónapon belül valósággá válik. Hasonló a helyzet az Európai Unió esetében, hiszen az elmúlt nyolc év közös eltökéltsége és erőfeszítései reményeink szerint belátható időn belülre hozták hazánk teljes jogú csatlakozását e szervezethez. És kevésbé volt sikeres a magyar diplomácia ott, ahol számos alapkérdésben nem sikerült egyezségre jutni a magyar politikai élet főszereplőinek. Nagyobb egyetértéssel talán több diplomáciai eredményt érhettünk volna el a határon túli magyarok érdekében. És különösen nehéz helyzet alakult ki akkor, ha még a célok meghatározásában sem sikerült az országon belül közös nevezőre jutni. A bős-nagymarosi gátrendszer kérdése ilyen: a nemzeti egyetértés hiánya kudarcos tárgyalássorozatot eredményezett.

Szükségünk van a nemzeti konszenzusra a külpolitikában. Éppen ezért e törekvés kiemelten fontos helyet kapott a kormányprogram külügyi fejezetében. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, a konszenzusteremtésért a kormány tud a legtöbbet tenni. Az is igaz ugyanakkor, hogy az ellenzék partneri hozzáállása nélkül ez a cél meg nem valósítható. Magam biztató jelnek tekintem, hogy Martonyi János kijelölt külügyminiszter úr bizottsági meghallgatásakor azt tapasztaltam, hogy a külügyi bizottság minden tagja - pártpolitikai hovatartozás nélkül - őszintén fontosnak tartja, hogy az ország jövője érdekében a külpolitikában újra teljes legyen a nemzeti egyetértés.

Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy az elkövetkezendőkben minden eszközzel segítse a kormányprogramban megfogalmazott közös külpolitikai céljaink megvalósulását. Tegyék ezt ugyanazzal a konstruktivitással, ahogyan ez a külügyi bizottság keddi ülésén történt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)