Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokadszor hangzott el az a vád a kormánnyal szemben, miszerint nem hajlandó meghallgatni a másik oldal észrevételeit, nem ismeri azoknak a csoportoknak az életét és kívánságait, amelyeknek ügyében törvényjavaslatot nyújt be.

Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most egy rövid részletet felolvassak az 1995. április 28-án elhangzott miniszteri expozéból. Akkor is a munka törvénykönyvének módosítására került sor, illetve ezt terjesztette be a kormány. Tehát a szöveg a következő:

"A megegyezés hiánya sajnálatos. Az érdekegyeztetést és a megállapodásra való törekvést változatlanul a kormányzati munka nélkülözhetetlen formájának tartom, de a döntés kormányzati felelősségét a kormány senkire át nem háríthatja. Az egyezségelérés érdekében a kormány három alkalommal is különböző kompromisszumokkal terjesztette a törvény tervezetét az Érdekegyeztető Tanács elé. A tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy a munkáltatói és szakszervezeti oldal között éles érdekellentét húzódik, amelyet számos esetben úgy kívánunk feloldani, hogy előre jeleztük, ha a munkaadók és a szakszervezetek meg tudnak állapodni egymással a vitatott kérdésekben, a kormány el fogja fogadni a megállapodásokat. Sajnos, e törekvésünk nem járt sikerrel."

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy önöknek, akik itt ültek az előző kormányzati ciklusban, bizonyára ismerős volt ez a szöveg.

Hasonló volt a kormány, mármint a polgári kormány álláspontja is: ha a két oldal meg tud állapodni egymással a vitatott kérdésekben, azt természetesen elfogadja.

(14.50)

Nem a kormányoldalon múlott, hogy elmaradt a megállapodás, sokkal inkább bizonyos szakszervezeteknek olyan politikai törekvésein, amely kevéssé szolgálja a munkavállalók érdekeit, sokkal inkább egy meghatározott csoport, illetve politikai párt érdekeit szolgálja.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)