Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény kapcsán én egy speciális területről, a női vállalkozók helyzetéről, lehetőségeiről és esélyeiről fogok szólni Borsod megyei tapasztalataim alapján.

Ne gondolják azt, hogy feminista törekvések vagy pedig a most az Európai Unióban oly kedvelt bűvszó, az esélyegyenlőség indított erre a felszólalásra, bár a módosító javaslataimban az esélyegyenlőség vizsgálatát felvetem. Szép és jó dolog az esélyegyenlőség, de én onnan szeretném indítani beszédemet, hogy láttam, hogy megyénkben a rendszerváltás kapcsán a hagyományos férfiszakmák megszűnésével hogyan rendeződött át a családi munkamegosztás, és hogyan lettek a nőkből családfenntartók, és sokszor kényszerből vállalkozók.

Borsod megyéhez hasonlóan Nógrád megye, sőt Baranya bányászvidékeire is jellemző az, hogy egykeresős családmodellként a férfi dolgozott, a nő pedig otthon volt, és nevelte a gyerekeket, ellátta a háztartást. A család a férfi fizetéséből meg is élt az adott kor színvonalán, és a rendszerváltás ezt a családi munkamegosztást tette semmissé azáltal, hogy megszűnt a nehézipar, megszűnt a kohászat, a bányászat, és a biztos keresetű férfiak ezrei kerültek utcára. Sokuknál a munkahely elvesztése olyan sokkot okozott, amit nem tudtak kiheverni, és a változásokhoz nagyon nehezen tudtak alkalmazkodni. Élni pedig kellett tovább, a gyereknek cipő kellett, tankönyv kellett, és az alkalmazkodási képességeik hiányait látva a feleség, aki addig vagy nem dolgozott, vagy pedig hasonlóan olyan szakmában dolgozott, amely szintén megszűnt, családfenntartóvá vált, és kényszerből vállalkozóvá. De végül is az előző kenyérkereset is, amennyiben ezen iparágakban dolgozott, az sem az egyéniség kiteljesedése volt, hanem az is kenyérkereseti kényszerűség.

A nők meghatározó része ezen anyagi kényszerűségből lett vállalkozóvá, de az elmúlt 15 évben sokan vállalkozásaikat településük megbecsült vállalkozásává fejlesztették. Hiszen egy jól menő kis bolt, egy kis vendéglő, egy varrónő vagy pedig egy fodrászműhely egyben a helyi közéletnek is fontos terepe. Minél több az ilyen kis mikrovállalkozás egy településen, annál nagyobb az ott élők komfortérzete, hiszen a szolgáltatásért nem kell a szomszéd településre menni, és gyakran fél napot ezzel eltölteni. Tehát nemcsak a mikrovállalkozásból megélőknek, hanem a közösségeknek is fontos, hogy ilyen jól prosperáló, a szolgáltatás széles spektrumát felölelő vállalkozások nagy számban legyenek a vidéki településeken, ezáltal létrehozva a vidéki élet gazdasági hálóját.

E vállalkozások uniós követelményekhez való alkalmazkodásának segítése most a legnagyobb feladatunk. A női vállalkozások jelentős része családi vállalkozás is egyben, ahol besegít a gyerek, a nagymama, a ráérő férj, mindenki, aki tud tenni valamit a család megélhetéséért, és már csak ezért sem kezelhető csak esélyegyenlőségi kérdésként a női vállalkozások problematikája. Bár nem az esélyegyenlőség volt a kiindulási pont, de ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődését segíteni tudjuk, fontos tudni, hogyan állunk a női vállalkozók esélyeinek tekintetében.

(14.10)

Fontos tudni, mert az Európa Tanács '86. december 11-ei irányelve értelmében valamely önálló vállalkozói tevékenységet - beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is - folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvét tőlünk is elvárják.

Módosító javaslataimmal, azzal, hogy az esélyegyenlőségi kategóriák szerinti bontásban kelljen az adatszolgáltatást megteremteni, ezen esélyegyenlőség elemzésének a lehetőségét kívánom szolgálni, és remélhetőleg az elkövetkezendő években az ezen napirendi pont után következő beszámolóknál már ilyen adatokat is fogunk tudni olvasni az elemzéseknél.

Köszönöm, hogy meghallgattak.