Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én generáltam ezt a vitát, és szeretnék önkritikát gyakorolni, hogy térjünk vissza az eredeti témához. Az első két napirendi pont a parlamentben viszonylag konszenzussal történt, és azt gondolom, hogy tényleg nem egy gazdaságpolitikai vita közepén vagyunk.

Abban a tekintetben vetettem fel a Széchenyi-tervet, hogy az vállalkozásélénkítő, sőt országos gazdaságfejlesztési programmá lett kikiáltva. Ha ez valóban így volt - márpedig így volt -, akkor gondolom, le kellene vonni ennek a pozitív és negatív tapasztalatait. Azt nem mondtam, hogy ennek nem voltak pozitív tapasztalatai, sőt azt sem mondtam, hogy a külső gazdasági körülmények nem befolyásolták Magyarországot. Tehát visszatérnék ehhez. Mindössze annyit mondtam, végig kell gondolni, hogy lehet-e igazságosan. Meg kell érteni, hogy van 850 ezer vállalkozás az országban, és ha 4 ezret támogatunk vissza nem térítendő formában, akkor hogy érzi magát az a 845 ezer, amelyet nem tudunk ilyenben részesíteni.

(13.40)

Tehát mi azért próbáljuk az arányokat változtatni, hogy az adott pénzből inkább kamattámogatásra és egyéb olyanra, ami kevesebbe kerül, de látható támogatás... - igaz, hozzáteszem, kisebb, de arányait tekintve többszörös vállalkozás támogatható ebből. Vagy közösen vizsgáljuk meg, hogy a lakásépítés milyen hatással van például a magyar piacra. Én láttam olyan tanulmányokat - nem tudom, önök olvastak-e ilyesmiről -, hogy a lakásépítés során beépített termékek 60 százaléka import. Tehát egy olyan országnál, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Franciaország, ahol minden termékből van gyártmány, ott ez valóban a hazai ipar százszázalékos terméke. Valószínűleg ez nálunk nem így van, meg kell néznünk a külkereskedelmi hiány alakulását, ezzel összefüggésben van.

Tehát még egyszer: azt gondolom, hogy csak súlypontot kell áthelyezni, és azokat a pozitív elemeket kell meghagyni, amelyek jók voltak, és azokat kell továbbfejlesztenünk. Köszönöm szépen.