Felszólalás adatai

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségek jelen levő Vezetői és Képviselői! Azt hiszem, hogy csatlakozhatom az előttem szólókhoz sok tekintetben, és rögtön Fodor Gábor képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni a tekintetben, hogy talán az elmúlt hónapokban, években kicsit már divatos lett a törvényt szidni, idézőjelbe téve, azaz többet beszélni a gyengéiről, mint az erősségeiről. Azért itt álljunk meg egy-két percre, és legalább valóban mondjuk azt el, hogy az immáron több mint tíz évvel ezelőtt elfogadott kisebbségi törvény azért mondhatom, hogy történelmi jelentőségű esemény volt Magyarország, a Magyar Köztársaság életében, és azt gondolom, hogy alapvetően jó törvény mind a mai napig ez a kisebbségi törvény.

Ha az értékét talán egy mondatban össze kellene foglalnom, akkor úgy fogalmaznék, az az értéke, példamutató, példaadó értéke, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogainak biztosítása mellett valóban lehetőséget teremtett, még ha nem is túl izmos módon, de a kisebbségek számára a kulturális és esetenként nemcsak a kulturális autonómia létrehozásához vagy megteremtéséhez a feltételrendszert, a jogi feltételrendszert legalábbis megteremtette ez a törvény. Az más kérdés, hogy többek között ezért vagyunk ma itt és ezért vitázunk, hogy ezt a feltételrendszert kellene tovább erősíteni és izmosítani. Tehát megítélésünk szerint az idő bebizonyította, hogy ez a törvény alapvetően jó törvény, de nyilvánvaló az is, és az elmúlt tíz esztendő alatt ezek a tapasztalatok most már megérettek arra, hogy ezt a törvényt módosítani kell, jó néhány ponton a tapasztalataink összefüggésében kell módosítani ezt a törvényt.

Én is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akár az egyik oldalon, akár a másik oldalon, de szeretném mondani, hogy nemcsak a két oldalon, hanem a sok-sok oldalon, akik ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésében együttműködtek, együttműködnek több év óta most már, nemcsak az elmúlt hónapokban vagy az elmúlt években, hanem hosszú-hosszú esztendők óta, és akiknek köszönhető, hogy egyáltalán a törvényjavaslat általános vitáját ma itt megkezdhetjük, pici kis kritikával, hiszen azt mondhatom, hogy kis késéssel vagyunk itt, és kissé akadozott egyeztetésekkel, de azt gondolom, mégiscsak nagyon fontos dolog, és érték az, hogy ma megkezdhettük, megkezdhetjük ennek a törvénynek az általános vitáját.

(10.40)

Természetesen ebben a törvénycsomagban sok-sok előremutató javaslat van, bár jobbnak láttuk volna, jobbnak tartottuk volna azt, ha nem egy csomagban tárgyalunk erről a tulajdonképpen két külön törvényről, de mégis azt gondolom, hogy most már ezt a vitát le kell folytatni. Tehát a törvénycsomagban sok-sok előremutató és pozitív javaslat van, amelyeket részleteiben nem szeretnék felsorolni, most itt utolsó hozzászólóként elég nehéz helyzetben vagyok, hiszen gyakorlatilag szinte részleteiben ki lettek vesézve az előttem szólók által a törvényjavaslatnak a konkrét és előremutató részletei, amiket mi magunk is támogatunk, egyetértünk vele, pozitívnak tartjuk, és várjuk tőle azt a pozitív hatást és hatékonyságot, hogy a kisebbségi törvényt valóban jobbá teszi, megerősíti, a kisebbségi önkormányzatok rendszerét megizmosítja, az intézményműködtetést lehetővé teszi, és talán még a finanszírozás is erősödik majd mellé.

De azt gondolom, hogy valóban van néhány lényegi kérdés, amire - legalábbis számunkra - a tervezet nem ad igazán jó választ, illetve vitát jelent közöttünk, vagy esetleg nem beszél ezekről a kérdésekről a törvényjavaslat, és jó lenne beszélnünk róla; ezért is tartom jónak azt, hogy lesz még időnk majd az elkövetkezendő időszakban ezeket a nézeteinket egyeztetni.

Az első ilyen lényegi kérdés a választási rendszernek a megszigorítása - többen a legvégére hagyták a beszédükben ezt a kérdést, én szeretném akkor az elején elmondani az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Mi azt gondoljuk, hogy a választási rendszernek a megszigorítása nem egy l'art pour l'art kérdés, nem egy önmagában való ügy, hanem nagyon is összefüggésben áll a hatáskörök pontosításával, a kisebbségi önkormányzatok hatásköreinek, ha tetszik, a megerősítésével vagy kibővítésével és pontosításával, növelésével és a valódi kulturális autonómia és a valódi kisebbségi autonómia megteremtésével.

Egyetértünk azzal az alapelvvel - sőt, ezt szeretnénk aláhúzni háromszor -, hogy valódi hatásköröket csak korrekt, ellenőrzött, ha úgy tetszik, szigorú választási szabályokkal létrehozott testületeknek lehet adni. A kérdés most már az, hogy ez a tervezet, az előterjesztett törvényjavaslat eléri-e ezt a célt. A tiltakozó népcsoportok vezetői szerint nem, hiszen továbbra is módot ad az etnobiziszben utazók bejutására, míg a valódi kisebbségi polgárt riasztja az eljárásnak a bürokratikus volta, a listára iratkozás körülményei és vélt következményei. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket az érveket mindenképpen komolyan kell venni, mert a javasolt megoldás megítélésünk szerint valóban nem garantálja a kisebbséghez nem tartozók teljes kiszűrését.

Szeretném leszögezni, hogy a választói névjegyzékkel magával a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja is egyetért, és indokolatlannak tartjuk azokat az aggályokat, amelyeket a névjegyzék ellen tiltakozók rossz történelmi tapasztalatokra hivatkozva megfogalmaznak. Megértjük őket, kötelességünk őket természetesen megérteni az átélt történelmi tapasztalataik alapján, de ebben az esetben nem értünk velük egyet.

Nem látjuk azonban a módosításból pontosan, hogy hogyan fog működni a névjegyzékes választás, koncepcionális és gyakorlati problémáink is vannak. A módosítás a “kisebbséghez tartozóö helyett a “kisebbségi kötődésűö fogalmat használja, és a 115/F. § 5. pontjában felsorolt nyolc kritérium bármelyike egyenként is elegendő a kötődés bizonyítására. A kisebbségi nyelv ismerete csak egy a többi között. Hogy bárki beleférjen, a nyolcadik szerint elegendő a kisebbség érdekében végzett egyéb, a kisebbséggel kapcsolatba hozható tevékenység. Tehát miközben a törvény szigorít, per definitionem lehetővé teszi, hogy kisebbséghez nem tartozók is listára vetessék magukat.

Más vonatkozásban viszont megítélésünk szerint úgy megnehezíti ez a rendszer a választást, hogy a valódi kisebbségek számára is gyakorlatilag lehetetlenné válik a bejutás a testületekbe; elméletileg nem, de gyakorlatilag nagy kérdéseket és problémákat vet föl. Mi magunk is túlontúl bürokratikusnak tartjuk a javasolt megoldást.

A választás elrendeléséhez szükséges harminc, listára feliratkozott fő és a minimálisan öt jelölt matematikailag lehetővé teszi ugyan a jelöltállítást, a valóságban azonban csak akkor, hogyha a jelöltek tudják, hogy kik vannak a választói névjegyzéken, ajánlást ugyanis csak az adhat, aki azon szerepel. A névjegyzék viszont titkos, a jelöltté válni akarók nem tekinthetnek abba be. Képzeljük magunk elé ezt a folyamatot egy kistelepülésen vagy egy kisvárosban, amint a jelöltté válni akaró végigkérdezi a lakosságot vagy akár csak az általa kisebbséginek vélt személyeket, hogy feliratkoztak-e. Ha ajánlást kap, hogyan ellenőrzi, hogy az ajánlók feliratkoztak-e a névjegyzékre?

A cél az volt, hogy a megszigorítással valóban a kisebbséghez tartozók körére szűkítsük a kisebbségi választói közösséget, különösen a tisztségviselőket illetően, nem pedig az, hogy irreálisan megnehezítsük maguknak a kisebbséghez tartozóknak is az önkormányzat megalakítását. Tehát megítélésünk szerint ez a megoldás egyszerre indokolatlanul laza, ugyanakkor indokolatlanul túl bürokratikus és szigorú.

A másodikként említett lényegi probléma a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az anyanyelvnek a kérdése. De tulajdonképpen elsőként kellett volna említenem, hiszen valójában a mi véleményünk szerint ez a legfontosabb kérdés, tulajdonképpen a kisebbségi lét, a kisebbségi megmaradás, a kisebbségi közösségek megmaradása és jövendője szempontjából a kérdésnek az alfája és ómegája. Idestova tíz éve vitatkozunk a kisebbségi törvény módosításának szükségességéről, de talán a legkevesebb szó a leglényegesebbről, a kisebbségek anyanyelvének védelméről és ezzel párhuzamosan, természetesen ebből következően a kisebbségi kultúrának a védelméről esik.

Talán kritikával és önkritikával kell elmondanunk, hogy a viták középpontját sokkal inkább a szervezeti kérdések, a finanszírozási kérdések, az intézményi kérdések uralják, de igazából arról, hogy mindez miért van, tehát miért beszélünk szervezeti kérdésekről, miért beszélünk az intézményekről, miért beszélünk az önkormányzatokról, miért beszélünk a finanszírozásról, hogy tudniillik mindez maguknak a kisebbségeknek, a kisebbségekhez tartozó személyeknek és közösségeiknek a megmaradását és jövendőjét kell hogy szolgálja, erről szinte szó sem esik.

Azt gondoljuk, hogy tehát a szervezet, azaz az önkormányzat legitimációja, a jogalanyiság tisztázásának hiánya miatt bizonytalan; a törvény definiálja ugyan a népcsoportot mint közösséget, de nem definiálja a jog egyéni alanyát, a kisebbséghez tartozó személyt. Ez a valódi oka a rossz választási rendszernek. A mostani szigorítás, amely, mint mondtam, csak kvázi szigorítás, a célrendszert tekintve azt a célt szolgálná, hogy az úgynevezett kakukktojás-jelenséget, azt etnobiznisz jelenségét próbáljuk kiiktatni.

(10.50)

Természetesen ez az egyik legfontosabb probléma, de nem a legnagyobb vagy a valódi probléma, hiszen a valódi probléma az, hogy a rendszer működése következtében az anyanyelvcentrikus kisebbségi identitás egyfajta származáscentrikus identitássá változott vagy változik. Nem kell tudni a kisebbség nyelvét ahhoz, hogy kisebbségi önkormányzatot válasszanak az érintettek, még képviselője is lehet anélkül, hogy tudná a nyelvet. Az a megítélésünk, hogy a módosítás ezt a kérdéskört - foglalkozik ugyan vele, de nem oldja meg - nem oldja meg megnyugtatóan, sőt azt gondoljuk, hogy el is mélyítheti ezt a problémát, ha nem fogjuk megoldani akár módosító indítványokkal, akár kompromisszumokkal, hiszen megteremtheti az anyanyelv nélküli identitás közjogi alapjait.

Miért jelent ez problémát? Megítélésünk szerint elsősorban azért, mert hatásában, eredményében, következményeit tekintve kisebbségellenes. Ha elfogadjuk, hogy térségünkben a nemzeti és kisebbségi identitás központja a nyelv és nem a származás vagy az akárhogyan értelmezhető kötődés, akkor meg kell kérdeznünk, hogyan fogja az anyanyelvet védeni az a közösség, amely úgy választ képviselőt, hogy azoktól nem követeli meg az anyanyelv tudását, ismeretét. A nyelvet nem tudó képviselő saját tisztségviselői létét kérdőjelezné meg, ha elismerné, hogy legfőbb célja az anyanyelv védelme kellene hogy legyen. Erre egyébként a módosítás szerint esküt is kell tenni, amit, ha komolyan venne, nyelvtudás híján a jelöltséget sem fogadhatná el.

Megítélésünk szerint tehát ez egy rossz üzenet lehet az Országgyűlés részéről, egy rossz üzenetet küldhetünk egy ilyen törvényjavaslattal, vagy ha ilyen módon fogadnánk el ezt a törvényjavaslatot, rossz üzenet lenne a kisebbségek irányába, és nem csak a határainkon belül élő kisebbségek irányába. Ez a rossz üzenet úgy foglalható össze, hogy nem probléma, ha kihal a nyelv, a kötődés és az egyéb tevékenység is elég lesz ahhoz, hogy fenntartsuk a kisebbségi önkormányzati rendszert. Ezért szeretnénk javasolni, hogy a múlt év decemberi szövegváltozatban még benne lévő kötelező jelölti nyilatkozatot emeljük vissza majd a törvényjavaslatba, amelynek kötelező eleme volt az anyanyelv ismerete.

Szeretnék arra még utalást tenni, hogy az Európai Unió alkotmánytervezete - és erre Hargitai János képviselőtársam is utalást tett - nagyon pontosan fogalmaz, és ez már bizonyára benne lesz az Európai Unió alkotmányában abszolút mértékben, konszenzus van ebben, és az előző évek gyakorlata is ezt mutatja. Tehát nemcsak kulturális sokszínűségről beszél az uniós alkotmány, hanem nyelvi, anyanyelvi és kulturális sokszínűségről, és a kisebbségi jogok védelméről. Azt gondoljuk tehát, hogy fontos lenne, és kérem az államtitkár urat is és a kormányzatot és minden parlamenti pártot, hogy tudjunk az elkövetkezendő időszakban erről is majd szót ejteni.

A következő probléma, ami nincsen benne a módosításban: hiányzik a kisebbséghez tartozó személy definíciója. A nemzetközi jog, az európai dokumentumok számára a kisebbséghez tartozó személy a központi kategória, ott éppen a kollektív jog gyakorlásához szükséges definíció hiányzik. Az, hogy a magyar jogban ez megvan, nem jelentheti azt, hogy mi fordítva, a kisebbséghez tartozó személy definícióját mellőzzük. A törvény és a módosítás használja is ezt a fogalmat nagyon helyesen, de hiába keressük az értelmező rendelkezések között a definícióját. Ez nemcsak elvi, hanem gyakorlati kérdés is, hiszen jogvita esetén vajon minek alapján dönthető el, hogy ki a kisebbséghez tartozó személy vagy a kisebbségi választópolgár; minek alapján dönt a közigazgatás vagy a bíróság jogvita esetén.

Az értelmező rendelkezésekkel kapcsolatban más problémát is látunk. Az előterjesztő azt ígéri, hogy pontosan és részletesen definiál néhány régi és újonnan bevezetett fogalmat. Ezzel szemben úgy érezzük, hogy inkább a bizonytalanság fog növekedni, például a kisebbségi közügy fogalmának a bevezetésével. A módosítás olyan definíciót ad, amely szerint bármi lehet kisebbségi közügy. Ezzel a megítélésünk szerint a jogviták tömegét építjük bele a törvénybe. Furcsa definíciója van a kisebbségi közoktatási intézménynek is, idézem: “feltéve, hogy e feladatokat a közoktatási intézmény ténylegesen ellátjaö. Rögzíthető-e jogszabályban az a feltételezés, hogy egyes intézmények ténylegesen nem látják el a feladatukat?

Kérdéses a Magyar Demokrata Fórum számára a területi szint ügye, bár szeretném megjegyezni, hogy fontosnak tartjuk, nem vagyunk ellene, de nem tartjuk meggyőzőnek a területi szint jelenlegi, a törvényjavaslatban szereplő feladat- és hatáskörét. Tehát nem vagyunk ellene, csak szeretnénk jelezni, hogy nagyon jól és pontosan át kellene gondolnunk a területi szintnek is, a középszintnek is a feladat- és hatáskörét, tartalommal kellene megtöltenünk akkor, amikor tulajdonképpen létrehozunk egy következő apparátust, illetve következő testületet. Mindezek számára, azt gondoljuk, nagyon fontos lenne átgondolnunk, hogy milyen feladat- és hatásköröket gyakorolhatnak, és ez fontos lenne a helyi, a települési kisebbségi önkormányzatok esetében is, pontosabban megfogalmazni a feladat- és hatásköröket, és át kellene gondolni a kötelező feladatokat, amelyeket ezek a szintek megkapnak vagy megkaphatnak.

Megfontolandónak tartjuk megőrizni a törvény azon eredeti korlátját, amely a kisebbségi jogokat a magyar állampolgárokra korlátozza. Az EU-állampolgárokkal egyetértünk, de azt gondoljuk, hogy oda kell figyelnünk arra a hangra is, amelyet a bizottsági ülésen több önkormányzat vezetője megfogalmazott, különösen a román kisebbségi országos önkormányzat elnöke, aki annak a véleményének adott hangot, hogy a kisebbségi jogok gyakorlásával csak magyar állampolgárok élhessenek.

Nagyon röviden, befejezem most már: tehát a törvényjavaslat a törvénycsomag céljával, célrendszerével egyetértünk. A regisztrációval is egyetértünk mint céllal, de azt gondoljuk, hogy néhány esetben az eszközök jelen pillanatban alkalmatlanok ezen célok megvalósítására, és nagyon fontos lenne, hogy nyerjünk időt a vélemények, a módosító indítványok egyeztetésére. Készen állunk erre az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, és bízunk abban, hogy valóban konszenzussal tudjuk elfogadni majd ezt a nagy jelentőségű törvénymódosítást.

Köszönöm szépen a türelmüket és figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)