Felszólalás adatai

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 210 igen, 16 nem szavazattal, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Mai határozathozatali eljárásunk végére értünk. (Mozgás.)

Munkánk folytatása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. Kérem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, hogy megbeszéléseiket lehetőleg ne a plenáris ülésteremben folytassák, lehetővé téve a munkánk minél hamarabbi folytatását. Köszönöm. (Rövid szünet.)

(10.00)

Ismételten megkérem a tisztelt képviselőket, államtitkárokat, frakcióvezetőket, hogy tegyék lehetővé a munkánk folytatását, és a fontos tárgyalásaikat ne a plenáris ülésteremben folytassák. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának megkezdése. A Rogán Antal, Gulyás Gergely, Cser-Palkovics András, Fidesz; Harrach Péter, Rétvári Bence és Rubovszky György, KDNP, képviselők által benyújtott előterjesztéseket T/13254. és H/13253. számokon kapták kézhez.

Tájékoztatom önöket, hogy ma délelőtt az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalásaira kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában holnap, első napirendi pontként lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gulyás Gergely úrnak, a napirendi pont előadójának, 40 perces időkeretben. Képviselő úr expozéját az emelvényről fogja elmondani. Képviselő úr, öné a szó.

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! 1994 után újabb házszabály elfogadására tesz kísérletet az Országgyűlés, illetve a beterjesztett javaslat és az ennek folytán javasolt együttes vita tartalmazza az országgyűlési törvény ezzel összefüggő módosítását is.

Az új házszabály elfogadásának indokoltságát senki nem vitatta. Ez annyiban természetes, hogy könnyű belátni, a 386 helyett 199 képviselőből álló Országgyűlés nem tud ugyanabban a struktúrában működni, mint az eddigi, majdnem kétszer ugyanekkora testület. A 2010-ben megválasztott parlament komoly érdeme, hogy nemcsak szavakban értett egyet a parlamenti képviselők számának csökkentésével, hiszen ez a látszólagos kompromisszum már a megelőző ciklusokban is fennállt, de most először voltunk képesek arra, hogy saját munkahelyünk majdnem felének a megszüntetéséről döntsünk.

Ezzel egyidejűleg azt is kimondtuk, hogy nemcsak kevesebb képviselőt tartunk elegendőnek, hanem az eddigitől eltérő, más típusú képviselői munkát is szeretnénk látni az Országgyűlésben. Ezért állítottuk vissza a polgármesteri és az országgyűlési képviselői tisztség közötti közjogi összeférhetetlenség 1990 és 1994 között már működő szabályait, és ezért terjesztettük ki ezeket a szabályokat valamennyi területre, így 2014 tavaszától a képviselői jogállás minden más keresőtevékenységgel összeférhetetlen. Ezzel egyidejűleg 2014-től az Országgyűlés összetétele is tükrözni fogja, hogy a magyarországi nemzetiségek az alaptörvény rendelkezése szerint államalkotó tényezők, így joguk van a parlament munkájában való részvételre.

E fontos lépések, ha önmagukban nem is elegendők, mégis elősegíthetik azt, hogy az Országgyűlés tekintélyét helyreállítsuk, a parlamenti munkát a korábbinál több tartalommal töltsük meg, a törvényhozási munkát átláthatóbbá és szabályozottabbá tegyük. Új házszabályra tehát azért is szükség van, hogy a parlament a 2014-es választásokat követően működőképes legyen, de e minimális célkitűzésen túl bízunk abban, hogy a javaslat a tartalmasabb és a jelenleginél kevésbé öncélú közéleti vitákat is elősegíti.

A javaslat bizottsági vitájában többen amellett érveltek, hogy elsősorban nem a házszabály javaslatának tartalmával, hanem időzítésével nem értenek egyet, úgy gondolják, hogy a következő Országgyűlésre vonatkozóan az utánunk következő parlamentnek kell házszabályt alkotni, illetve azt hangoztatták, hogy bár a javaslatban lefektetett törvényhozási eljárás iránya üdvözlendő, a jelenlegi kormánytöbbségnek az elmúlt három és fél év ettől eltérő gyakorlata nem biztosít kellően szilárd erkölcsi alapot a javaslat előterjesztésére, illetve elfogadására.

Ami az időzítést illeti: az Országgyűlés akkor járna el felelőtlenül, ha olyan helyzetet teremtene, hogy az új parlament és az újonnan megválasztott képviselők érdemi munka helyett azzal töltenék az új parlament megalakulása utáni első heteket, hogy az Országgyűlés belső működéséről kényszerülnek legalább egy hónapos vitát folytatni, amelynek a befejezéséig nemcsak a törvényhozás lenne működésképtelen, hanem a megválasztott nemzetiségi képviselők, illetve szószólók rájuk vonatkozó szabályozás hiányában semmit sem tehetnének. Ilyen alkotmányos adósságot felelőtlenség lenne magunk után hagyni.

Az eddigieken túl legalább még egy okból megfelelő a házszabály mostani elfogadása és a következő parlamenti időszak elején történő hatálybalépése. Mivel a választások eredményétől függ, hogy ki lesz kormányon és ki lesz ellenzékben, és a sajtóból úgy értesülhettünk, hogy valamennyi párt választási győzelemre készül, így a választások ma még ismeretlen eredményétől függ az, hogy kinek fontosabbak az ellenzék ellenőrzési jogosítványai, és kinek lesz fontosabb a kormánytöbbség hatékony törvényalkotáshoz fűződő joga. Tekintsük tehát az új házszabály elfogadása szempontjából ezt az időszakot olyan kegyelmi pillanatnak, amikor valamennyi oldal abban érdekelt, hogy olyan, a Ház működésére vonatkozó rendelkezéseket tudjunk elfogadni, amelyek egyaránt biztosítják a kormánytöbbség számára a hatékony és minőségi törvényalkotás esélyét és az ellenzéknek a kormányzati ellenőrzésre vonatkozó jogosítványait.

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Földesi Gyula váltja fel.)

Ami pedig azt a kritikát illeti, hogy a kormánypártoknak a javaslatban vázolttól eltérő és valóban sokszor erőltetett törvényhozási menetrend miatt, amit eddig tapasztalhattunk, nincs erkölcsi alapja a jelenleginél szabályszerűbb, megfontoltabb és tervezettebb törvényalkotási eljárásrend elfogadására, ezzel kapcsolatosan azt mondhatom az Országgyűlés bal oldalán helyet foglaló képviselőknek, hogy ha önök tisztességesen járnak el, akkor nem fogalmaznak meg olyan kritikát ez ügyben, amiért ne kellene, hogy saját maguknak is szemrehányást tegyenek. Emlékezzünk arra, hogy nem kisebb jelentőségű politikai döntést hoztak meg az előző ciklusban szocialista többséggel az utolsó pillanatban előterjesztett zárószavazás előtti módosító indítvánnyal, mint a közszférában dolgozók 13. havi fizetésének megvonása. De mindezeken túl az országgyűlési viták színvonala és a politikai pártoknak a parlament működéséhez való hozzáállása is okot ad a változtatásokra.

Tisztelt Országgyűlés! Az új házszabály számtalan fontos újítást tartalmaz, de támaszkodik az elmúlt 23 év parlamentarizmusának gyakorlatára, sőt még az ennél régebbi hagyományokra is. Ne felejtsük el, Magyarországon a korszerű kormányzati felelősség megteremtésével egyidejűleg már az 1848. évi IV. törvénycikk kimondta a parlament jogát saját ügyrendjének meghatározására.

(10.10)

Amikor méltatlan vitákat folytatunk arról, hogy az önmagukat szavakban kifejezni képtelen, a saját jelentéktelenségük miatt érzett frusztrációt molinókkal ellensúlyozni próbáló törpe pártok képviselői a szabad véleménynyilvánítás jogával élnek-e, amikor megsértik az Országgyűlés rendjét, akkor érdemes visszagondolni arra, hogy a XX. század közepéig, a kommunista hatalomátvételig akár az udvariassági szabályok megsértéséért is a képviselőknek nyilvánosan itt, az Országgyűlésben kellett elnézést kérni, és amíg ezt valaki nem tette meg, addig nem folyósították a javadalmazását.

Ehhez képest a jelenlegi szabályozás kifejezetten kedvező azokra nézve, akik maguk is érzik, hogy ha gondolataikat szavakba öntik, akkor azzal legfeljebb még egyértelműbb módon negatív értelemben kelthetnek feltűnést, ezért az Országgyűlés normális működési rendjének megsértésére hívhatják csak fel a figyelmet saját maguk.

Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a házszabályi rendelkezések részleteire, az Országgyűlés politikai tagozódására irányuló rendelkezések, a képviselőcsoportokra vonatkozó szabályok nagy része változatlan marad, a javaslat csupán azt rögzíti, hogy a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselők függetlenek lesznek, és nem csatlakozhatnak frakcióhoz.

A parlament létszámának csökkenése folytán a frakcióalapítási küszöb öt főre csökken, de minden párt jogosult a frakcióalapításra, ha az 5 százalékos parlamenti küszöböt sikerült elérnie.

Az új Országgyűlés működésével összefüggésben a házszabálytervezet célja, hogy hatékonyabbá, ésszerűbbé tegye a parlament munkáját és azon belül a törvényhozási eljárás egészét. Emellett a mindenkori ellenzék számára továbbra is biztosítja, sőt erősíti azokat a garanciákat, amelyekkel befolyásolhatják a törvényhozás működését, és amelyek a kormány ellenőrzéséhez szükségesek.

A javaslat elfogadása esetén a legjelentősebb változás a törvényalkotási eljárás menetében következik be. A javaslat újraszabályozza a törvényhozás folyamatát. Eszerint a törvényalkotási eljárás öt, egymástól elkülönülő szakaszból állna: az első a benyújtás és a napirendre vétel, a második az általános vita, a harmadik a bizottsági részletes vita, a negyedik a részletes vita részeként a törvényalkotási bizottság eljárása, az ötödik az országgyűlési vita és az ezt követő zárószavazás.

A kormány, a köztársasági elnök, illetve az országgyűlési bizottság által benyújtott törvényjavaslat automatikusan az Országgyűlés tárgysorozatába kerül. Ezt követően a Ház határozat a napirendre vételről. E módosítás egy felesleges formalitást szüntet meg, hiszen gyakorlatilag soha nem fordult elő, hogy a kormány indítványát ne vette volna tárgysorozatba a bizottság.

A korábbiaktól eltérően nem a plenáris ülés, hanem a bizottságok folytatják le a törvényjavaslat részletes vitáját. Ennek során a szakbizottság a támogatott módosító indítványok alapján részletes vitát lezáró bizottsági módosító indítványt fogad el. A törvényjavaslatot a házelnök által kijelölt bizottság köteles megtárgyalni, de szabad döntés alapján bármely bizottság jogosult a javaslat egy részét vagy egészét megtárgyalni.

Teljesen új jogintézményként jelenik meg a részletes vita következő szakaszában a törvényalkotási bizottság, amely a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán a bizottságokban lezajló részletes vitaszakaszt követően az egyes bizottsági módosító javaslatokat és állásfoglalásokat összegzi, és ezáltal biztosítja az elfogadandó törvény koherenciáját. A javaslat garanciális szabályokat vezet be annak érdekében, hogy a mindenkori ellenzék ellenőrzési jogosítványait az eddiginél hatékonyabban gyakorolhassa.

A házszabály tervezete a törvényjavaslat benyújtásától az általános vita megkezdéséig legalább hatnapos felkészülési időt biztos a javaslat megismerésére és további legalább két napot a módosító indítványok előterjesztésére.

A tervezet szűkebb körben biztosít lehetőséget az általános szabályoktól eltérő, gyorsított eljárásokra. A sürgős tárgyalásra vonatkozó kezdeményezési javaslat elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának egyetértése szükséges. Garanciális szabály, hogy a sürgős tárgyalás elrendelése, valamint a törvényjavaslat zárószavazása között legalább hat napnak el kell telnie. További korlátozás, hogy sürgős tárgyalás elrendelésére félévente legfeljebb hat alkalommal kerülhet sor.

Az eddigi kivételes sürgős eljárást a tervezet "kivételes eljárás" elnevezés alatt tartalmazza. Ez az eljárás nem alkalmazható az alaptörvény, nemzetközi szerződést kihirdető törvény, sarkalatos törvény, házszabályi rendelkezés, központi költségvetésről szóló törvény elfogadására, illetve módosítására. Az elrendeléshez szükséges többséget a javaslat kétharmad helyett az összes képviselő több mint felének támogatásához köti, és félévente - a rendes és rendkívüli ülésszakra tekintettel biztosított eddigi 12 alkalom helyett - csak négy alkalommal engedi meg. Meggyőződésünk, hogy az ismertetett korlátok miatt szűkre szabott törvényhozási tárgykörökben a mindenkori kormány számára biztosítani szükséges, hogy adott helyzetben gyorsan reagálhasson, ezért az intézmény fenntartása ebben a szűkebb körben, a szó legszorosabb értelmében kivételes eljárásként indokolt.

A házszabálytól eltérést a benyújtott tervezet az eddigi négyötödös többség helyett a képviselők kétharmadának szavazatával is lehetővé teszi, azonban előírja, hogy az eltéréshez legalább öt ellenzéki képviselő támogató szavazata is szükséges.

Az új házszabály külön rendelkezik a köztársasági elnöki vétó esetén alkalmazandó eljárásról. A köztársasági elnök átiratát a törvényalkotási bizottság tárgyalja, kialakított álláspontjáról jelentést nyújt be a házelnöknek. Módosító javaslatot csak a törvényalkotási bizottság nyújthat be, amely csak a köztársasági elnök által kifogásolt rendelkezésekre terjedhet ki. Hasonlóan változnának az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánított rendelkezés miatt visszaküldött törvény tárgyalására vonatkozó eljárási szabályok is.

Az Országgyűlés munkájának hatékonyságát segítő változás, hogy a képviselők bizottsági helyettesítésének rendje megváltozik. Aki egy ülésszakban a bizottsági szavazások több mint felén nincs jelen, az a következő havi jövedelmének a szavazásról való távolmaradásokkal arányos részét elveszíti. A rendelkezés azért is fontos, mert itt az új törvényalkotási eljárás az eddigieknél nagyobb szerepet szán a bizottsági munkának, így a rendelkezés az érdemi, szakmai munkát és a képviselő személyes részvételét hivatott biztosítani.

A házszabálytervezet szerint pénzbüntetéssel sújtható a szavazásról bejelentés nélkül távol maradó képviselő. A házszabályhoz kapcsolódó országgyűlési törvény módosítása szerint, ha az Országgyűlés az előzetesen napirendben feltüntetett szavazás időpontjában nem határozatképes, akkor a bejelentés nélkül távollévők tiszteletdíját a házelnök egyhavi tiszteletdíjuk harmadával csökkentheti. Az Országgyűlés elnökének fegyelmi, illetve rendészeti jogkörét érintő módosításokat az országgyűlési törvény már tartalmazza, azokat korábban részben konszenzussal fogadtuk el, de e jogosítványokkal kapcsolatosan arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság IV/1022/2013. számú határozatában az Országgyűlés elnökének fegyelmi jogköreit az alaptörvénnyel összhangban állónak minősítette.

A hatályos házszabály számtalan olyan előírást tartalmaz, amely az elmúlt két évtizedben üres formalizmussá vált. Az új házszabály egy törvény elfogadásának időszakát érdemi, tartalmi eljárási cselekményekkel bővíti, és annak érdekében, hogy ez ne hosszabbítsa meg jelentősen a törvény elfogadásának időtartamát, kiiktatja azokat a felesleges intézményeket, amelyek a gyakorlatban mára értelmüket vesztették. Ilyen változtatás, hogy a bizottságokban ezután nem kellene a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szavazni, és álláspontjukat nem az általános vitában, hanem a részletes vitában fejthetnék ki a bizottságok. Szintén megszűnik a részletes vitára bocsátás felesleges, formálissá vált intézménye.

Az általános vita során, az időkeretes tárgyalás esetén 30 percről 20 percre csökken az időkeret, de valamennyi ülésszakban frakciónként három alkalommal ez az időkeret a kétszeresére növelhető, illetve a frakciók és a függetlenek számára átadható. A napirendi pont előterjesztője, valamint a kormány képviselője számára biztosított, hogy bármikor felszólalhasson, de annak időtartamát a javaslat - a miniszterelnök kivételével - 16 percben korlátozza. Az előterjesztői zárszó időtartamának maximuma a javaslat szerint 30 perc.

Az új házszabály tervezete a módosító javaslat hiányában történő tárgyalás és a határozathozatal esetére új eljárási lehetőséget biztosít. Az előterjesztő indítványozhatja, hogy az Országgyűlés az általános vita lezárását követően ugyanazon az ülésnapon döntsön a törvényjavaslat elfogadásáról, ha az általános vitájának megkezdéséig nem nyújtottak be módosító javaslatot a törvényjavaslathoz.

A kezdeményezésről való döntés a napirend elfogadását megelőzően az Országgyűlésben születik vita nélkül. Garanciális elem ugyanakkor, hogy az általános vita megkezdéséig módosító javaslat benyújtásával bármelyik képviselő megakadályozhatja a gyorsított eljárást.

A bizottsági részletes vita részleteivel kapcsolatosan érdemes elmondani, hogy mind ez idáig a plenáris ülés előtt zajlottak ezek a viták, sokszor apró, technikai részletekbe menő kérdések merültek fel, nagyon csekély parlamenti érdeklődés mellett.

(10.20)

Azt is láthattuk, hogy sokszor a részletes vita az általános vitában elhangzott érvek megismétlődését hozta magával. A szakmaibb és érdemibb viták elősegítése érdekében az eddig tisztán plenáris részletes vita nagy részére, de nem egészére, a módosító javaslatok megtárgyalására és azokról történő határozathozatalra is a jövőben a parlamenti bizottságokban kerülne sor. A házelnök a törvényjavaslat tárgyalására egy bizottságot jelöl ki, ezzel párhuzamosan más bizottság is folytathat a tárgyalandó részek meghatározásával részletes vitát, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslat feladatkörét érinti.

Amennyiben a képviselők módosító indítványt nyújtanak be, azt meg kell jelöljék, hogy az adott módosító indítvány tárgyalását mely bizottságtól kérik. Változás, hogy nem az általános vita végéig, hanem az általános vita lezárását, napirendjét tartalmazó ülésnapot követő 3. munkanap 16 óráig lehet benyújtani az indítványokat.

A bizottságok a tárgyalást bizottsági jelentéssel zárják, melynek mellékleteként elkészítik azt a bizottsági módosítójavaslat-csomagot, amelyet benyújtanak a házelnöknek, és amely a támogatott képviselői módosító javaslatokból, illetve a bizottságok saját javaslataiból áll.

Teljesen új elem a törvényhozásban a törvényalkotási bizottság. Feladata, hogy összegezze a bizottságok módosító javaslatait, majd azokat, figyelemmel az alkotmányossági és jogszabály-szerkesztési elvekre is, összegző módosító javaslatban foglalja össze. Az előterjesztőnek továbbra is megvan a lehetősége, hogy nyilatkozzon arról, hogy a bizottsági módosító javaslatokban foglalt mely módosításokkal ért egyet. Ha nincs bizottsági vagy képviselői módosító indítvány, akkor a törvényalkotási bizottság sem jár el.

A törvényalkotási bizottság létrehozása reményeink szerint érdemben járulhat hozzá a törvények alkotmányosságának és koherenciájának megerősödéséhez. Az országgyűlési vita során a vita első részében a bizottságok ismertetik megállapításaikat, tehát ez a részletes vita utolsó szakasza, illetve a törvényalkotási bizottság javaslatával kapcsolatos álláspontjukat.

A mostani rendszerhez hasonlóan többségi és kisebbségi vélemények is elhangozhatnak. Ezután az előterjesztő és a kormány képviselője ismertetheti az álláspontját, a vita második szakaszában, időkeretes tárgyalási rendben a képviselőcsoportok, független képviselők, szószólók fejtik ki álláspontjukat, majd az előterjesztő a vita lezárását követően közvetlenül zárszóban reagálhat a vita során elhangzottakra.

Az Országgyűlés ezután a törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatáról szavaz, majd a zárószavazás során a törvényjavaslat egészéről dönt. A zárószavazás előtti módosító indítványok tekintetében a korábbi, nehezen kontrollálható kereteken szigorít a javaslat, és csak szűk körben a valódi koherenciazavar feloldása, valamint kodifikációs vagy nyelvhelyességi hiba javítása érdekében teszi lehetővé zárószavazást előkészítő módosító javaslat benyújtását. Ebben az esetben a törvényalkotási bizottságnak újra össze kell ülnie.

A zárószavazás előtti módosító javaslatról az Országgyűlés szintén időkeretes vitát folytat, majd egyetlen szavazással dönt. A koncepció részeként változás az is, hogy miután az Országgyűlés a szakbizottságok módosításait egybefoglaló, a törvényalkotási bizottság által elkészített összegző módosító indítványról szavaz, így nem dönt az Országgyűlés a képviselői módosító indítványokról, hanem azok sorsát a bizottságok döntése határozza meg. Ezzel kapcsolatosan szeretném egyértelművé tenni, hogy ma sem része a képviselőket megillető jogoknak, hogy a képviselő által benyújtott módosító indítványról az Országgyűlés szavazzon, hiszen ha egy javaslat nem kapja meg a szakbizottság tagjai egyharmadának támogatását, úgy a javaslatról az Országgyűlés ma sem dönt. Ezt a helyzetet csak nagyon szerény mértékben orvosolja az, hogy a frakciók néhány módosító indítványról ebben az esetben is kérhetnek szavazást. Ez azonban már frakciójogosítvány és nem képviselői jogosítvány. Így tehát ma is az a helyzet, hogy a képviselői módosító indítványok jelentős részéről a szakbizottságok döntenek, és számtalan módosító indítvány a szükséges támogatás hiányában már a bizottságban elhal.

Az új házszabály tervezete semmilyen formában nem interpretálható úgy, mintha az képviselői jogokat csorbítana, mert senkit nem lehet olyan jogtól megfosztani, amivel az eddigi szabályozás során és alapján sem rendelkezett.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvény a legfontosabb törvények egyike, a parlamentarizmus kialakulásának egyik oka és alapja. Mint ahogy az alaptörvény is kiegészült a korábban hiányzó közpénzügyekre vonatkozó szabályokkal, például a költségvetésre és az államadósságra vonatkozó legfontosabb rendelkezésekkel, ugyanúgy a házszabály is részletesen tárgyalja a költségvetési eljárás szabályait. A költségvetési törvény esetében még nagyobb a jelentősége annak, hogy megfelelő felkészülési idő álljon valamennyi képviselő rendelkezésére. A költségvetési törvény tárgyalásában a legnagyobb változtatás, hogy egyszakaszossá válik. Ettől egészében az elfogadási eljárás nem lesz rövidebb, de logikusabb és ésszerűbb lesz, az eddig követett gyakorlatnak is jobban megfelel annyiban, hogy most január 1-jét követően már bármikor lehetett módosítani az egyébként az első szakaszban módosító fejezeteket érintő számokat is. Tehát e tekintetben ez a változás indokolt, érthetetlen, miért ne lehetne decemberben megtenni azt az Országgyűlésnek, amit az azt követő januárban már minden korlát nélkül lehet.

A központi költségvetésről szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának legkisebb kötelező időtartama nem változik, ez továbbra is 30 óra. A törvényalkotási bizottság szerepét a költségvetési törvény tárgyalása során a költségvetési bizottság veszi át. Továbbra is kizárt lesz a költségvetés sürgős és kivételes eljárásban történő tárgyalása. A központi költségvetés és a fejezetek bevételi és kiadási főösszegére és egyenlegére vonatkozó módosító javaslatot kizárólag a költségvetési ügyekkel foglalkozó bizottság nyújthat be. Kivételesen a kormány is terjeszthet elő ilyen módosító javaslatot, de csak akkor, hogyha a javaslat nem felel meg az államadósság-szabálynak.

Az általánostól hosszabb, 13 nap áll rendelkezésre a javaslat megismerésére, a benyújtás és az általános vita megkezdése között. A költségvetési javaslat tárgyalását valamennyi állandó bizottságnak és a nemzetiségeket képviselő bizottságnak is le kell folytatnia. Az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében a házbizottság határidőt állapíthat meg a bizottságoknak a részletesvita-szakasz lefolytatására.

Az egységes költségvetési törvényjavaslatot a Költségvetési Tanácsnak is meg kell küldeni annak érdekében, hogy a tanács az alaptörvény szerinti államadósság szabályainak való megfelelést vizsgálni tudja. A vélemény megadására a tanácsnak az eddigieknél hosszabb ideje, 3 napja van. A zárószavazás előtti módosító javaslat nem irányulhat a bevételi vagy kiadási főösszegek, illetve az egyenleg megváltoztatására. A zárószavazás előtti módosító javaslatról való döntést követően ismételten meg kell küldeni a javaslatot a Költségvetési Tanács elnökének az államadósság szabályainak való megfelelés vizsgálatára. Erre a vizsgálatra a gazdasági stabilitásról szóló törvény - még egyszer - egy napot biztosít.

Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési törvény garanciális jellegű rendelkezése, hogy minden olyan héten, amikor az Országgyűlés ülést tart, az interpellációk és kérdések tárgyalására időt kell biztosítani. Ez az időtartam továbbra is 90 perc, annyi változik csupán, hogy az új házszabály szerint a nemzetiségi szószóló is kérdést tehet fel. Az általuk feltett kérdés ideje pedig nem számít bele a 90 perces időkeretbe. Az interpellációt és kérdést az ülésnapot megelőző 3. nap délig lehet benyújtani.

A 2014-ben megalakuló Országgyűlés egyik nagy újdonsága lesz a nemzetiségi részvétel. Az új házszabály egyik fontos feladata a nemzetiségi képviselőkre és szószólókra vonatkozó szabályok megállapítása, akikre jellemzően kedvezményes szabályok vonatkoznak.

(A jegyzői székben Földesi Gyulát dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

A nemzetiségi bizottságban valamennyi nemzetiségi képviselő és szószóló helyet kap. A nemzetiségi képviselők nem lehetnek tagjai parlamenti frakciónak, így független képviselőként látják el munkájukat. Nem is csatlakozhatnak egyetlenegy frakcióhoz sem. A megalakuló nemzetiségeket képviselő bizottság a nemzetiségi képviselők és szószólók kvázi frakciójaként fog működni, itt a szószóló is rendelkezik szavazati joggal, a bizottság elnöke pedig részt vehet a házbizottság ülésén. A bizottság a szakbizottságokhoz hasonló törvénykezdeményezési joggal rendelkezik, egészen pontosan ezzel megegyező törvénykezdeményezési joggal rendelkezik.

A nemzetiségek érdekeit, jogait érintő határozati javaslathoz a képviselőkre vonatkozó feltételek szerint még a szószóló is módosító javaslatot nyújthat be. A tárgysorozatba-vételre kijelölt bizottság vizsgálni köteles azt is, hogy a határozati javaslat érinti-e a nemzetiségek érdekeit, jogait. A tárgysorozatba-vételre kijelölt bizottság által elutasított határozati javaslat tárgysorozatba-vételét a nemzetiségeket képviselő bizottság ülésszakonként legfeljebb három alkalommal kérheti.

(10.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízunk abban, hogy a parlament jobb működése, színvonalasabb és érdemibb vitái a közéleti viták színvonalát is emelhetik. Erre elengedhetetlenül szükség van. Elég, ha csak arra gondolok, hogy a most megvitatandó, a szakmai fórumok többségén üdvözölt és még az ellenzéki pártokat is a megszokottnál árnyaltabb véleményalkotásra indító házszabály tervezetével a tömegtájékoztatás legtöbb fórumán csak azért találkozhattunk, mert néhányan elfogadhatatlannak találták, hogy a képviselőknek hetente egyszer, az ülés kezdetekor fel kellene állniuk, megadva ezzel a tiszteletet a választópolgároknak és egymásnak. Ez kétségkívül megzavarhatja, sőt akár meg is szakíthatja az ülés kezdetekor eddig zavartalanul és változatlanul tovább folytatott beszélgetéseket, és esetleg még méltóságot is biztosít a legfőbb népképviseleti szerv működésének.

Mindez azonban nem elegendő pozitívum, mert a gesztus esetleg értelmezhető az ország harmadik közjogi méltósága iránti tisztelet kifejeződésének is. Ez a vita önmagában méltatlan, káros és értelmetlen. Már az is furcsa, ha e bevett európai és a világ demokráciáiban is ismert gyakorlat, amely éppúgy része az angol alsóház, mint ahogy a német Bundestag vagy az amerikai kongresszus üléskezdésének, valaki számára tűrhetetlen vagy elfogadhatatlan, de egészen biztosan képviselői megbízatásra való teljes alkalmatlanság ékes bizonyítéka, ha valaki a házszabály több száz, a törvényalkotás egész rendjét meghatározó szabályozásában kizárólag ezt tartja kiemelésre érdemesnek.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat korrekt ajánlat a magyar politikai élet valamennyi parlamenti szereplőjének; azoknak a pártoknak és képviselőknek, akik ma tagjai a parlamentnek, éppúgy, mint azoknak, akik ezután kísérlik meg a képviseleti demokrácia minél hatékonyabb működését parlamenti munkájukkal szolgálni. Olyan keret, amely meggyőződésünk szerint több tartalommal tölthető meg, mint amennyit az elmúlt 20 év mára sok tekintetben formálissá vált eljárásrendje biztosított. Olyan keret, amely a jelenleginél alaposabb képviselői munkára, több megfontolásra és kevesebb formális, de több érdemi beleszólásra ad lehetőséget valamennyi képviselő számára. Csak rajtunk múlik, mennyit váltunk valóra ebből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a két előterjesztés szabályozási körére figyelemmel a kormány előzetesen jelezte, hogy az Országgyűlés önállóságát tiszteletben tartva nem kívánja ismertetni álláspontját.

Így most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Szakács Imrének, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. SZAKÁCS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tegnapi ülésén elhangzottakról. Az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta az Országgyűlésről szóló T/13254. számú törvényjavaslatot és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló, H/13253. számú határozati javaslatot. A többségi kormánypárti képviselők felszólalásai jobbára az ellenzéki képviselők elhangzott kérdéseire, illetőleg aggályaira való reagálást jelentették.

Elhangzott a többségi vélemény tolmácsolása során a bizonyos ülésszakonként a felállással történő, egymásnak, illetőleg a választópolgároknak megadandó tisztelet kérdése. Azt gondolom, hogy most előterjesztői expozéjában Gulyás Gergely képviselőtársam erről részletesen beszélt, tulajdonképpen a bizottsági ülésen is ez hangzott el.

A másik nagyobb kérdéskör a kétperces hozzászólások kérdése volt az általános, illetőleg a részletes viták során. Képviselőtársaim is tapasztalhatták, de azok az állampolgárok is, akik érdeklődéssel figyelik adott esetben a parlament üléseit, hogy zavaró, amikor az írásban előre jelzett vagy a normál felszólalásra jelentkezett képviselőtársaim egymás közötti érvelését, vitáját a kétperces hozzászólások úgymond teljesen értelmezhetetlenné vagy követhetetlenné teszik. Hiszen nem egy esetben előfordul, hogy az egyik álláspontra adott válasz vagy ellenérv között akár órák is eltelnek. Így ez egyszerűen követhetetlen. Az új javaslat erre tesz kísérletet, hogy valamilyen módon rendezzük ezt. A vita során az alkotmányügyi bizottságban az előterjesztő Gulyás Gergely jelezte, hogy ezzel kapcsolatban az esetleges ellenzéki érveket és véleményeket hajlandó akceptálni, de a lényeg az lenne, hogy áttekinthetőbb és folyamatosabb legyen a viták lebonyolítása.

Kérdés, hogy miért pont most foglalkozik ezzel az Országgyűlés. Ez is felmerült a vita során. Gyakorlatilag azok a képviselők, akik több ciklus óta itt ülnek a parlamentben, tudják, hogy időről időre felmerülnek olyan szervezési, lebonyolítási kérdések az ülésvezetésben, illetőleg magában a parlament munkájában, amelyek anomáliákat, problémákat, adott esetben feszültségeket okoztak. Nos, a lehetőség most megvan arra, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy jobbított, javított házszabály kerüljön a Ház elé. Valóban, ennek már a kihatása elsősorban a 2014-ben felálló új parlamentre fog vonatkozni. Az érvek sorában elhangzott, hogy talán szerencsésebb is az, ha a 2014-es új parlament rögtön a kormányprogram, illetőleg a választási ígéretek megvalósításával kezd el foglalkozni, nem pedig mindjárt az elején esetleg hosszabb vitákba vagy egyeztetésekbe kezdeni arról, hogy milyen keretek között folyjon ennek a törvényalkotásnak a folyamata.

Ebből a szempontból természetesen nem kötjük meg ezzel a ciklus végén a következő parlament kezét, ez is elhangzott a vitában, hiszen minden parlamentnek jogában áll az adott kérdést, ez esetben a házszabályra vonatkozó rendelkezéseket újra megnyitni, esetlegesen az akkori többségnek vagy az akkor igényeknek megfelelően. Tehát a 2014 tavaszán felálló új parlamentnek természetesen lehetősége lesz ezt módosítani, ha úgy gondolja.

Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy mindkét kérdésben 18 igen szavazattal, 3 nemmel és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta az alkotmányügyi bizottság.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Staudt Gábornak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy hallhatták, tartózkodások és nemek is voltak a szavazás során. Én megpróbálom szintetizálni az elhangzott véleményeket, mivel egyetlenegy kisebbségivélemény-előadót állított a bizottság személyemben.

Először is elhangzott az ellenzéki képviselők részéről, hogy sokkal inkább helyénvaló lett volna a minimális mértékre szorítani a módosításokat, például a nemzetiségi szószólók pozíciójából kifolyólag, illetve a 200 fős parlament működésének igazítására gondoltak legfőképpen. Valóban elhangzott az is, hogy nincs erkölcsi alapja a mostani kormányzó pártnak, hogy ilyen mértékű változtatásokat vigyen véghez. Elhangzott az is, hogy sok esetben azok a szabályok, amelyek az új szabályokban, az új házszabályban, az Országgyűlésről szóló törvény módosításában megjelennek, bár részben üdvözlendőek, itt akár említhetnénk, hogy a 6 napnál előbb nem kezdődhet meg a tárgyalás a benyújtáshoz képest, viszont jelen pillanatban sem működik ez így az Országgyűlésben. Ez tulajdonképpen a beismeréseként is értékelhető annak, hogy a jelen működéssel bizony problémák vannak. Viszont ennek megoldását az ellenzéki képviselők szerint jobb lett volna nagyobb mértékben az új parlamentre bízni.

A törvényalkotási bizottság felállításával kapcsolatosan elhangzott, hogy a részletes vita színtere alapvetően nem a plenáris ülés lesz, hanem a bizottságok, illetve a törvényalkotási bizottság, ami tulajdonképpen felveti annak kérdését is, hogy milyen mértékben lehet ennek a vitának a nyilvánosságát biztosítani.

(10.40)

Itt a rádió- és a televízióközvetítésnek az igénye merült fel akár a törvényalkotási bizottság, akár más bizottságok esetében, hiszen a nyilvánosság egy olyan fontos elem, ami a kormány ellenőrzésének is egy fontos eszköze.

A kétperces hozzászólásokról valóban sok szó esett. Itt megoszlottak a vélemények. Abban az ellenzéki képviselők egyetértettek, hogy az, amit az új házszabály be szeretne vezetni, az túlságosan korlátozó, bár elhangzott, hogy valamiféle, a jelenlegi helyzethez képest valamiféle korlátozást bevezetni indokolt lehet, lévén, hogy vannak olyan notórius kétpercező képviselők, akik, egyébként nem betartva a házszabályt, a mondandójukat szétdarabolva, kétpercesekben mondják el, és így akár órákat kell arra várni, hogy egy előre bejelentett hozzászóló sorra kerülhessen, és akár reagálhasson, mondjuk, a kormánypárti képviselők által előadottakra. Ez egyrészt nem jó, viszont az, hogyha csak egy darab kétpercest lehet frakciónként elmondani a különböző felszólalások között, az viszont az érdemi vitát ölheti meg, tehát átlendül a ló túlsó oldalára, és csak kinyilatkoztatások terepévé fogja alakítani az Országgyűlést, és nem az érdemi, valódi vita terepévé.

A házelnök köszöntése, illetőleg felmerült az ellenzéki képviselők részéről, hogy ha önök valóban a házelnököt szeretnék köszönteni, akkor ezt így kellene beleírni a törvénybe, és ez a kicsit trükkös megoldás nem feltétlenül méltó. Elhangzott egy olyan javaslat is, hogy ez megoldható lenne olyan formában, hogy a házelnök bejön, leül, majd felszólítja a képviselőket, hogy közösen tisztelegjenek a választópolgárok előtt, és ez ilyen formában megoldható lenne, hogy ne tűnjön úgy, hogy a házelnöknek állnak fel a képviselők.

Szó volt a köztársasági elnök kapcsán is a felállva köszöntésről, amit a képviselők szintén nem feltétlenül tartottak indokoltnak, illetve az Állami Számvevőszék, az OBH elnöke, a Kúria elnöke mentelmi jogának, illetve az elmozdíthatóságának a kétharmadosról felessé alakításáról, itt voltak pozitív vélemények ezzel kapcsolatban, ezt alapvetően támogathatónak tartották az ellenzéki képviselők.

A pénzbírságok és a szigorú szankciók esetében viszont felmerült, hogy ha a képviselők egyéb munkavégzését szigorúan tiltjuk '14-től, ami egyébként helyes, akkor ez néhol veszélyezteti majd a véleménynyilvánítás szabadságát is, lévén, hogy nem mindenki lesz abban a helyzetben, hogy megtehesse.

Köszönöm, elnök úr, ennyiben szerettem volna ismertetni a bizottság kisebbségi álláspontját. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Ékes Ilonának, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának.

ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékozatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/13254. számon benyújtott, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és azzal összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint a H/13253. számon benyújtott, egyes házszabályi rendelkezésekről szóló határozati javaslatot megtárgyalta, és ezeket mindkét esetben 14 igen, 3 nem szavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen minden parlamenti párt képviselője egyetértett abban, hogy a 2014-ben megalakuló új Országgyűlésnek a jogszabályi változásokból következően új házszabályra van szüksége. Az utalt változások közül talán a leglényegesebb az országgyűlési képviselők létszámának drasztikus csökkenése, mely intézkedés az egyike azoknak, amelyeket a 2010-ben felálló Országgyűlés megszavazott. Illetékes bizottságként azonban nem szabad elfeledkeznünk a nemzetiségi szószólókról sem, akik az új ciklusban új házszabály nélkül igen nehezen vagy egyáltalán nem tudnák jogaikat gyakorolni, megkezdeni tevékenységüket.

Fontosnak tartom kimondani, hogy az új házszabály, ahogyan eddig is, az Országgyűlés működését szabályozza, nem véletlen, hogy határozati szinten kell döntenünk a kérdésről, hiszen magunkra nézve fogadhatjuk el kötelezőnek a későbbiekben betartandó szabályokat.

Ellenzéki kritikákban is felmerült a kétszintű bizottsági rendszer bevezetésének javaslata, amelyet a szűrőrendszer gyengítéseként értékelnek. Valójában a bizottsági szűrés elvi szinten 2014-ről erősödik. A kétszintű bizottsági rendszerben a szakbizottságok vitatják meg a javaslatokat, a törvényalkotási bizottság pedig a koherenciát biztosítja ezek között. Természetesen emellett bármelyik bizottság szabadon dönthet úgy, hogy a javaslat egészét vagy részét megtárgyalja. Érdekesség, hogy az ellenzék a részletes viták bizottságokban történő lefolytatását is kifogásolja, holott éppen az előző esetben a bizottsági szerep erősödésének a szükségessége mellett érveltek.

Egyértelműen az Országgyűlésben zajló szakmai munka színvonalának emelését szolgálhatja a javaslat azon eleme, hogy a törvényjavaslatot annak tárgyalása előtt hat nappal be kell nyújtani, a megfelelő előkészítést pedig gyakorlatilag kikényszeríti a belső és külső túlterjeszkedés kizárása.

A fegyelmi szabályok ellen leginkább azok ágálnak, akik nélkül a rendelkezések alkalmazására az elmúlt hónapokban nem is került volna sor. Éppen a bizottsági ülésünkön tanúsított magatartása egyes ellenzéki képviselőknek teszi ezeknek a szabályoknak a fenntartását indokolttá.

Kiemelném, hogy valamennyi képviselőtársam helyeselte a bizottsági ülésekről való hiányzás anyagi szankcionálását. Ezek szerint ők is elkötelezettek egy komoly, konstruktív munka mellett, amelyhez a kereteket az előttünk fekvő törvény- és határozati javaslat biztosítja, meggyőződésem, hogy az eddigiekhez képest hatékonyabban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ketten ismertetnék, Lendvai Ildikó, valamint Gaudi-Nagy Tamás. Egyikük sincs jelen a plenáris ülésen, így nekik nem tudok szót adni. A kisebbségi vélemények nem hangzanak el.

Megadom a szót Hörcsik Richárdnak, az európai ügyek bizottsága előadójának. Elnök úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága elnökeként és a bizottság előadójaként néhány fontos szempontot szeretnék a Tisztelt Ház figyelmébe ajánlani az előttünk lévő két törvényjavaslat általános vitájában. Bizottságunk a két előterjesztést a tegnapi nap folyamán tárgyalta meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk vitájában először is örömmel állapítottuk meg, hogy az uniós ügyek kezelésének országgyűlési szabályai az újrakodifikálás során tartalmilag érdemben nem változnak, ugyanis megmarad az európai ügyek bizottságának ügydöntő hatásköre a kormánnyal folytatott egyeztetési eljárásban, és megmaradnak egyéb jogkörei is más uniós eljárásban. Az új házszabályi rendelkezések egy különálló része, a 140-146. § szabályozza majd az európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióval kapcsolatos országgyűlési feladatok és eljárások jogi szabályozása három szinten jelenik meg: 1. az alaptörvényben; 2. az Országgyűlésről szóló törvényben; és végül a házszabályban. Ez a háromszintű jogi szabályozás az uniós tagság óta érvényesül a legfontosabb eljárásban, amit úgy nevezünk, hogy az egyeztetési eljárás, a 2004-ben kialakított szabályok az idők folyamán egyébként csak kisebb korrekcióra szorultak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, azt igazolja, hogy a magyar modell kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. A hazai egyeztetési eljárásra az a jellemző, hogy az Országgyűlés a kormánynak az Európai Unió kormányzati részvétellel történő intézményeiben folytatott tevékenysége felett az ellenőrzési jogokat az európai ügyek bizottsága útján látja el ügydöntő hatáskörrel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felvetődik a kérdés: miért van erre a kívülállók számára sokszor igen nehezen érthető, speciális parlamenti eljárásra szükség? Nos, röviden erre úgy tudnék válaszolni, hogy először is a szuverenitásunk, másodszor a tagállami hatáskör átruházásvédelme érdekében, azért, mert az Országgyűlés számára, hasonlóan a többi tagállami parlamenthez, ez az eljárás biztosítja az ellenőrzés lehetőségét az uniós intézmények által végzett jogalkotási tevékenység felett.

(10.50)

Az uniós szinten elfogadandó jogszabályok a mindennapi életünknek számtalan részletét szabályozzák, ezért az előzetes és a lehető legszélesebb körű parlamenti kontroll elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy az alaptörvény 19. cikke rögzíti az egyeztetési eljárás főbb kereteit. Az egyeztetési eljárás keretében az európai ügyek bizottsága előtti kihívás, úgy vélem, jelzőkkel nehezen írható le, mert elég, ha csak arra utalok, hogy az uniós joganyag az elmúlt tíz év során mennyiségileg legalább 30 százalékban bővült, és napjainkban több százezer oldalt tesz ki. Minőségi szempontból a változás egyébként még szembetűnőbb, hiszen a gazdasági válság, az euró megmentése egy új területre terjesztette ki a jogi szabályozást, például az európai szemeszterre vagy a bankunióra. Ezek mind húsba-, pontosabban mind a tagállami szuverenitásba vágó kérdések, ezért kell számunkra mindezt figyelemmel kísérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam ismertetett néhány példa, úgy hiszem, jól szemlélteti, hogy milyen sokrétűek az uniós ügyek, és milyen komoly felkészültség, szaktudás szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk ezzel a lehetőséggel.

A bizottsági vitákban megvitattuk a határozati javaslat új elemét, az úgynevezett notifikációs eljárás szabályait is. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az európai ügyek bizottsága nemzetközi tárgyalása és a hazai folyamatok jobb megértése érdekében nagy szükség lenne arra, hogy az Országgyűlés alapvető működésének szabályait tartalmazó törvényi, házszabályi rendelkezések idegen nyelven, például angolul bárki számára hozzáférhetőek legyenek.

A tegnapi ülésen az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 13 igen és 5 nem szavazattal, valamint szintén 13 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a két előterjesztést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottságának tevékenységét, akár a kormány felé, akár az uniós intézmények felé irányul, mindig az a cél vezérli, hogy megfelelő parlamenti ellenőrzés érvényesüljön az uniós politikák, jogszabályi tervezetek vonatkozásában, itthon és Brüsszelben egyaránt. Húszéves bizottsági múltunk, tízéves tagsági tapasztalatunk arra predesztinálja a bizottságot, hogy folytassuk a munkánkat, és ellássuk a ránk ruházott feladatokat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Balla Györgynek, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

BALLA GYÖRGY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság egy nem túl hosszú vitát folytatott a tárgyban, ami indokolt is volt természetesen, hogy ne legyen túl hosszú a vita, hiszen a költségvetési bizottságnak értelemszerűen, a feladatából adódóan a javaslat költségvetési vonzatait kellett elsősorban figyelni. Erről pedig megállapítható akár két mondatban is, hogy egyfelől a 200 fős parlament nyilvánvalóan egy olcsóbb parlamenti működést jelent, mint a jelenlegi, másfelől pedig megállapítható az, hogy a már korábban tisztázott kérdéseket, amelyeket a képviselőkre, a frakciókra, a Ház működésére vonatkozóan már rendeztünk, ez a törvényjavaslat most nem nyitja újra. Tehát valójában nem szerepel benne semmi olyan javaslat, amely költségvetési szempontból az újragondolását indokolná ennek a két törvénytervezetnek.

Természetesen a bizottságban is fölvetődtek általános kérdések. Az egyik ilyen úgy hangzott, hogy miért van erre most szükség, miért nem bízzuk a következő parlamentre, hogy a következő parlament alkossa meg a saját szabályait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tesszük, a következő parlamentre bízzuk, de nem lehetünk olyan felelőtlenek, hogy a következő parlament megalakulásakor nem teszünk le egy olyan javaslatot, amely egy teljesen új működési rend szerint működő parlament, egy 200 fős parlament indulásához legalább ne adná meg a megfelelő muníciókat. Most az zajlik a tisztelt Házban, hogy megteremtjük ezeket a feltételeket. Természetesen, ha ez az új parlament jelentős többségének nem tetszik, akkor bármikor jogában áll módosítani rajta, de kifejezetten felelőtlenség lenne és azt gondolom, komoly hiba lenne, ha nem tennénk le egy olyan javaslatot, hogy az új, a választásokat követő parlament a megalakulásakor már egy normális működési rendben tudjon dolgozni. Én azt gondolom, hogy ez a két javaslat egyébként ennek a kívánalomnak mindenképpen megfelel.

Felvetődtek olyan természetű kérdések is, amelyek az újragondolását tartották volna indokoltnak a különböző képviselői és frakcióműködés szabályozásának anyagi szempontból is, de én úgy gondolom, hogy azt a kérdést, amit egyszer már tisztáztunk, nem érdemes most semmiképpen kinyitni, éppen ezért nem támogatott a bizottság semmilyen olyan javaslatot, amely ezt a célt szolgálta volna.

Nyilván előkerült a javaslat leglényegesebb eleme is, mégpedig az, hogy szerepel a törvényjavaslatban az új Országgyűlés vonatkozásában, hogy a képviselők a házelnök, az ülést vezető elnök megjelenésekor a választópolgárokat felállva köszöntik. Természetesen ez előkerült a bizottsági ülésen is, mint egy valamilyen borzalmas javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem vitatom, hogy ez az elgondolás egyébként könnyen bulvárosítható és könnyen karikírozható - ez meg is történt. A javaslat benyújtását követően, másnap Mesterházy Attila már Facebook-üzenetében nyomban arról beszélt, hogy innentől kezdve, tehát ha majd a törvény hatályba lép, Kövér Lászlót, mint egy osztályfőnököt, felállva kell üdvözölni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szögezzük le, hogy Mesterházy Attila ezzel két dolgot mondott. Az egyik, hogy nem ismeri a törvényt, hiszen senki nem a házelnökről beszél, hanem a választópolgárokról, márpedig azt gondolom, hogy azoknak a választópolgároknak, akik ideküldtek bennünket, kijár az a tisztelet, hogy köszöntsük őket, és minden egyes alkalommal tegyük számukra világossá, hogy ha különböző módon is, attól függően, hogy hol ülünk, mi az üléspontunk, de mindenképpen kifejezzük a tiszteletünket, és őket képviseljük.

De van egy másik üzenete is Mesterházy Attila mondandójának, mégpedig az, hogy ezzel azt közölte, hogy ő teljes egészében biztos a Fidesz választási győzelmében, hiszen 2014 után, mint mindig, az a párt adja a Ház elnökét, aki megnyeri a választásokat. Mesterházy Attila tehát nem mondott mást, mint hogy 2014-ben a Fidesz nyeri meg a választásokat, hiszen csak akkor lehet Kövér László a házelnök. Mi köszönjük Mesterházy Attilának a bizalmat, mi magunk nem vagyunk ennyire biztosak a sikerben, de azt meg tudjuk neki ígérni, hogy mindent megteszünk azért, hogy 2014 után is olyan kormánya legyen Magyarországnak, amely a multikkal, a bankokkal és az EU-bürokratákkal szemben megvédi az országot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Nyikos Lászlónak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elöljáróban hadd tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést arról, hogy jóllehet hat előterjesztő képviselő jegyzi ezt a két tervezetet, egyikük sem tudta megtisztelni a költségvetési bizottságot a személyes jelenlétével, Balla képviselő úr volt az, aki felhatalmazással rendelkezvén vállalta, hogy az előterjesztők helyett képviseli a két tervezetnek az ügyét.

Az ő többségi véleményt ismertető hozzászólásában jó néhány kérdés szóba került abból, ami a bizottsági ülésen elhangzott, tulajdonképpen Balla képviselő úr abból építkezett, amit az ellenzéki képviselők megfogalmaztak. Kormányoldalról túl sok érdeklődés nem mutatkozott a téma iránt, viszont Balla képviselőtársam korrekt módon elmondta azt, amit ott is hangoztatott, jóllehet ez a kis színes, ez a Mesterházy-sztori így nem hangzott el, most hallottam először. De nem akarok erre leágazni, mert nem ez a lényege a kisebbségi véleménynek, hanem az egyik az időszerűség, hogy tudniillik miért köti gúzsba úgymond ez az Országgyűlés a leendő Országgyűlésnek a kezét azzal, hogy gyámolítani akarja a leendő Országgyűlést. Erre Balla képviselő úr válaszolt, nem ismétlem meg az indokait, mert ezt hallhattuk az imént.

(11.00)

A másik, talán ennél fontosabb kérdés a határozatképesség megállapítására vonatkozó szabály továbbéltetése, annak a rossz szabálynak a továbbéltetése, ami lehetővé teszi azt, hogy helyettesítéssel, úgymond két kézzel lehessen szavazni. Ez példátlan az európai jogállamok történetében. Az általam ismert parlamenti működésekben ilyen szabályt, hogy ne a jelenlévők többsége döntsön a szavazásoknál, és ne az határozza meg a határozatképességet, ilyet én nem ismerek.

Fölkínáltam a lehetőséget Balla képviselő úrnak, hogy nézzen utána, esetleg tud engem cáfolni, tehát ha talál olyan országot a Lajtán túl civilizált világban, ahol ezt a szabályt alkalmazzák, amit a magyar parlament alkalmaz és alkalmazni kíván, akkor szíveskedjék nekem vagy nekünk ezt jelezni, és én hajlandó leszek őt megkövetni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szóba került - szintén a képviselő úr említette a többségi vélemény kapcsán - a költségvetés tárgyalásának a reformja, illetve annak a hiánya. A költségvetés különleges tárgyalása szerepel a tervezetben is, tehát már csak azért is megért volna egy misét az előterjesztők részéről részt venni a bizottság ülésén, mert hiszen a költségvetés tárgyalása egy különleges eljárásban történik, aminek itt a lényegét nem kívánom érzékeltetni, lesz erre módom az általános vitában.

Az ellenzéki képviselők részéről az MSZP és a Jobbik részéről hangzottak el észrevételek, valóban szóba került ez a felállásos köszöntés. Az a véleményünk, hogy a nemzet előtti főhajtást nem ilyen formában kell kifejezni. Erről sem kívánok többet mondani; ez kicsit ilyen poroszos, kisiskolás, drillszerű megoldást kísérel meg. De nem akarok ilyen gumicsonton lovagolni, mert nem ez a dolog lényege.

Szóba került a képviselői költségtérítések aránya, illetve aránytalansága, különösképpen a 200 kilométeren túl élő képviselők költségtérítése, mondván, hogy ez nincs kellőképpen szabályozva.

Utoljára, de nem utolsósorban szóba került, hogy az országgyűlési törvény több törvényt módosít, többek között a számvevőszéki törvény módosítását is tartalmazza. Ennek kapcsán szóba került az a kérdés, hogy itt lenne az ideje a számvevőszéki törvény olyan, értelmi módosításának, aminek az eredményeképpen világos, egyértelmű és áttekinthető szabályok kerülnek a törvénybe arról, hogy mi a feladata a Számvevőszéknek, mit kell ellenőrizni. Ez a hatályos törvényben homályos. Nem véletlen, hogy ezek a viták folynak a NAV ügyében végzendő vizsgálatokról. Ezért itt lenne az ideje annak, hogy mind a Számvevőszék feladatait, mind a számvevőszéki ellenőrzés szakmai tartalmát és a gyakoriságát is törvény szabályozza.

Erre vonatkozóan Balla képviselő úr arra biztatott - tessék ellenőrizni, képviselő úr, jól adom-e vissza a szavait -, illetve azt sugallta, mondta nekem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy csak nyugodtan nyújtsak be módosító javaslatot a számvevőszéki törvényhez, majd talán esetleg azt akceptálni fogják. (Az elnök ismét csenget.) Ennek reményében fogok tenni javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Üdvözlöm a tisztelt Országgyűlést. Átvettem az ülés vezetését Balczó alelnök úrtól, és ha már itt tartunk, egy ülésvezetési kérdésben kell határoznunk.

Balczó Zoltán alelnök úr jelezte, hogy fel kíván majd szólalni a tárgyalt napirendben. Ahhoz, hogy az alelnök képviselői felszólalása esetén a vita további szakaszában ismét vezethesse az ülést, ahogy máskor is, az Országgyűlés hozzájárulása szükséges. Kérdezem tehát, hogy hozzájárulnak-e, hogy alelnök úr hozzászólhasson és utána ülést is vezethessen. (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megkaptuk ezt a lehetőséget, elfogadta az indítványt az Országgyűlés.

Megyünk tehát tovább. A vezérszónoki felszólalásokra kerül most sor, 30-30 perces időkeretben. Elsőként Vas Imre képviselő úrnak adom meg a lehetőséget, a Fidesz vezérszónokának. Öné a lehetőség.

DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlésről és azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/13254. számú törvényjavaslat, illetve a párhuzamosan benyújtott, a házszabályi rendelkezésekről szóló H/13253. számú határozati javaslat együttes vitája indokolt egyrészt azért, mert az Országgyűlésről szóló törvényjavaslatot az országgyűlési határozati házszabályról szóló javaslatban megfogalmazott új eljárási rendre tekintettel szükséges és indokolt módosítani, másrészt szükséges mind a házszabály, mind az Országgyűlésről szóló törvény hozzáigazítása az alaptörvény elfogadása óta létrejött jogszabályi környezethez.

Az új határozati házszabály megalkotását egyrészt az alaptörvény elfogadása óta Magyarország közjogi berendezkedésében bekövetkezett változások, másrészt az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai indokolják. A házszabályi rendelkezésről szóló határozati javaslat egyik fő változása a törvényhozás menetének átalakítása egy kiszámíthatóbb, átláthatóbb törvényhozási munka kialakítása érdekében.

A kialakított eljárási rend szerint a törvényalkotás folyamata öt szakaszra tagolódik, és az egyes szakaszokon belül is számos új elem jelenik meg.

A törvényalkotás első szakaszában - a benyújtástól az általános vita megkezdéséig - a határozatiházszabály-javaslat legalább hatnapos felkészülési időt biztosít a törvényjavaslat megismerésére, illetve a javaslat szerint ezt követően két további nap állna rendelkezésre a módosító javaslatok benyújtására. Nem lesz szükség azonban bizottsági döntésre az államfő, a kormány és a bizottságok törvényjavaslatairól, azok automatikusan, bizottsági döntés nélkül kerülnének tárgysorozatba.

A törvényalkotás másik szakasza a törvényjavaslat általános vitája. A javaslat elfogadása esetén nem kerül sor az általános vitára való alkalmasság megállapításával kapcsolatos bizottsági eljárásra, tekintettel arra, hogy az új eljárásrend szerint a bizottságok a törvényalkotás későbbi szakaszaiban vesznek részt, az eddigi szabályozáshoz képest szélesebb körű feladat- és hatáskörrel. Egyebekben az általános vita szabályai annyiban változnak, hogy a rendes, vagyis legfeljebb 15 perces felszólalások között minden frakcióból egy képviselő jelentkezhet kétperces felszólalásra.

A harmadik szakasz a bizottsági részletesvita-szakasz. A határozati javaslat szerint a plenáris részletes vita helyett a módosító javaslatok megtárgyalása és az azokról történő határozathozatal is a bizottságok feladata, amennyiben a javaslatot az Országgyűlés elfogadja.

A törvényjavaslat tárgyalására a házelnök jelöl ki egy állandó bizottságot, ez azonban nem zárja ki, hogy párhuzamosan másik bizottság, állandó bizottság vagy nemzetiségek képviselői bizottsága is folytasson le részletes vitát a törvényjavaslat egészére vagy egy részére vonatkozóan, amennyiben feladatkörét érinti, úgy a vitához kapcsolódó bizottságként.

A tárgyaló bizottságok ebben a szakaszban kialakítják álláspontjukat a javaslat egészéről, illetve a benyújtott módosító javaslatokról is. A tárgyaló bizottság fogalmát a határozatiházszabály-javaslat vezeti be, és azon a házelnök által kijelölt állandó bizottságot, illetve a vitába bekapcsolódó bizottságot egyaránt érteni kell. Valamennyi tárgyaló bizottság az általa megtárgyalt módosító javaslatokat egy indítványba foglalva nyújtja be a házelnöknek.

A negyedik szakaszban a törvényalkotási bizottságé a főszerep. A törvényalkotási bizottság új jogintézményként, sajátos jogállású és feladatkörrel rendelkező bizottságként kerül bevezetésre. Feladata, hogy összegezze a bizottságok módosító javaslatait, és azt összegző módosító javaslatba foglalja össze. A plénum kizárólag erről határoz majd.

A törvényalkotás ötödik szakasza a bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája, a törvényalkotási bizottság módosító javaslatáról való döntés, valamint a zárószavazás. Zárószavazás előtti módosító indítvány benyújtására csak a zárószavazás elhalasztása esetén van lehetőség, legfeljebb egy alkalommal.

(11.10)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatról két szavazással dönt. Először az Országgyűlés egyetlen szavazással dönt a törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatáról, majd az egységes javaslatról zárószavazást tart.

Változik a zárószavazás előtti módosító indítványok benyújtásának szabályozása is. A házszabály eddig hatályos rendelkezései alapján ilyen indítványt csak azokhoz a már elfogadott módosító indítványokhoz lehet benyújtani, amelyek nincsenek összhangban az alaptörvénnyel vagy más törvénnyel, illetve az előterjesztés többi rendelkezésével. Az új rendelkezés szerint az első helyen kijelölt bizottság, valamint az alkotmányügyi bizottság tartalmi korlátozások nélkül is nyújthat be zárószavazás előtti módosító indítványt. A záróvitában minden frakciónak azonos, meghatározott idő áll rendelkezésére. Ha érkezett javaslat, zárószavazás előtti módosító indítvány, akkor az előterjesztésről csak a záróvita utáni ülésnapon lehet szavazni. Az elfogadott országgyűlési határozat a közzétételt követő napon lép hatályba.

A javaslat egyik legfontosabb újítása tehát, hogy a korábbitól eltérően nem a plenáris ülés, hanem a bizottságok folytatják le a törvényjavaslat részletes vitáját, mégpedig úgy, hogy a részletes vita kétszakaszossá válik. Az első szakaszban a tárgyaló bizottság a házelnöknek részletes vitát lezáró módosító javaslatot nyújt be, míg a második szakasz a törvényalkotási bizottság eljárása.

A javaslat a törvényjavaslat tárgyalásának általános rendjén túl speciális, különleges eljárásokat is szabályoz. A törvényalkotási eljárás gyorsítását célzó speciális eljárások: a sürgős tárgyalás, a kivételes eljárás, a határozati házszabály rendelkezéseitől való eltérés, valamint a tárgyalás és határozathozatal módosító javaslat hiányában. Sürgős tárgyalás elrendelésére félévente hat alkalommal kerülhet sor, a kezdeményezéshez legalább 25 képviselő támogatása szükséges. A kezdeményezés elfogadásához pedig a jelen lévő képviselők kétharmadának egyetértése szükséges. Garanciális szabályként ugyanakkor rögzíti a javaslat, hogy a sürgős tárgyalás elrendelése, valamint a törvényjavaslat zárószavazása között legalább hat napnak kell eltelnie.

A kivételes eljárás egy különösen gyors döntéshozatalt lehetővé tevő eljárás. Az előterjesztő a házelnöknél írásban kezdeményezheti a tárgysorozatban lévő törvényjavaslatának kivételes eljárásban történő tárgyalását. A képviselő által benyújtott kivételességi javaslathoz a képviselők legalább egyötödének támogató aláírása szükséges. Kivételes eljárást legkésőbb annak az ülésnek a megnyitása előtt egy órával lehet indítványozni, amely ülésre az előterjesztő vagy a képviselők legalább egyötöde a törvényjavaslat megtárgyalásának, elfogadásának napirendre vételét indítványozza. Korlátozza azonban a kivételes eljárás kezdeményezésének lehetőségét a javaslat, amikor kizárja azt például, hogy az alaptörvény elfogadására vagy módosítására, az alaptörvény alapján sarkalatosnak minősülő rendelkezés elfogadására vagy módosítására, a házszabályi rendelkezés elfogadására vagy módosítására, a központi költségvetésről szóló törvény elfogadására irányuló indítványt ebben a formában tárgyalni lehessen.

A kivételes eljárás egyebekben abban tér el a törvényalkotás általános rendjétől, hogy az általános vitára, valamint az összegző módosító javaslat és a bizottsági jelentések vitájára összevontan kerül sor, és a részletes vitát a törvényalkotási bizottság folytatja le. Garanciális szabályként rögzíti a javaslat ugyanakkor azt is, hogy a kivételes eljárás elrendelésére félévente legfeljebb négy alkalommal kerülhet sor.

Szintén a törvényalkotás gyorsítását lehetővé tevő intézmények közé tartozik a határozati házszabályi rendelkezésektől való eltérés. Kivételesen a Ház - a házbizottság javaslatára - az országgyűlési képviselők legalább kétharmadának és ezen belül legalább öt ellenzéki képviselőnek a szavazatával vita nélkül úgy határoz, hogy valamely ügy tárgyalása, illetve döntéshozatala során a határozati házszabályi rendelkezésektől eltér. A javaslat azonban néhány esetben kizárja e szabály alkalmazásának lehetőségét, így például az alaptörvény elfogadására vagy módosítására, a házszabályi rendelkezés elfogadására vagy módosítására vagy a központi költségvetésről szóló törvény elfogadására irányuló javaslat esetén.

A törvényalkotás általános rendjétől eltérő szabályokat állapít meg a javaslat a költségvetési törvénnyel kapcsolatban, illetve annak elfogadásával kapcsolatban. A javaslat szerint a költségvetésről szóló törvény módosítását tartalmazó törvényjavaslat tárgysorozatba-vételére kijelölt bizottságként a költségvetési bizottság jár el, azaz a törvényalkotási bizottság szerepét ez esetben a költségvetési bizottság veszi át. A javaslat kizárja a határozati házszabályi rendelkezésektől való eltérést a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat, illetve a központi költségvetésről szóló törvény módosítását tartalmazó olyan törvényjavaslat esetén, amely a központi költségvetés főösszegeit megváltoztatná vagy hiánya mértékét növelné.

Továbbá lehetővé teszi a költségvetési bizottság részére, hogy határidőt szabjon a megismételt részletes vita lefolytatására, a központi költségvetésről szóló, a központi költségvetésről szóló törvény végrehajtásáról szóló, illetve a központi költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatokra vonatkozó eljárás során.

További újítása a javaslatnak, hogy a nemzetiségi képviselők és a nemzetiségi szószólók részvételével állandó, nemzetiségeket képviselő bizottság jön létre. A nemzetiségi szószólók a nemzetiségek érdekeit és jogait érintő napirendi pont esetén felszólalhatnak akár anyanyelvükön is, ugyanakkor szavazati joggal nem rendelkeznek, ezért a határozatképesség megállapításánál sem vehetők figyelembe. A nemzetiségi szószóló a nemzetiségek érdekeit és jogait érintő napirendi pont esetén határozati javaslat benyújtására is jogosult. Számukra a javaslat kérdésfeltevési jogot is biztosít, sőt a nemzetiségi képviselő és szószóló a független képviselőkhöz képest kedvezőbb feltételekkel tehet fel kérdést, mivel minden ülésen, amelyen kérdések tárgyalására lehetőség van, legalább egy nemzetiségi képviselő vagy szószóló élhet ezzel a jogával, az általuk feltett kérdés ideje pedig nem számít bele a 90 perces időkeretbe. Interpelláció esetében ilyen kedvező feltételek nem érvényesülnek, interpellációra csak a nemzetiségi képviselőknek van lehetőségük, a független képviselőkre vonatkozó szabályok szerint.

Összegzésként elmondható, hogy ha az új törvényhozási időszak elején hatályba lépő parlamenti házszabályi tervezet alapján módosulna a törvényhozás menete, a plenáris ülésről egy kétszintű bizottsági rendszerbe terelődne a részletes vita, és tervezhetőbbé válna az előterjesztések benyújtásának határideje, mindemellett a jelentősen, 386-ról 199-re csökkenő Országgyűlésben megerősödne a nemzetiségi képviselet is, mindez annak érdekében, hogy a következő Országgyűlés átláthatóbb törvényhozási mechanizmus keretében kezdhesse meg a törvényalkotási munkát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A Fidesz vezérszónoklatát követi az MSZP vezérszónoklata, Bárándy Gergely képviselő úr, aki jelzi, hogy idejön a pulpitusra. Ugyancsak 30 perces időkeretben öné a szó, képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita tárgya a törvényjavaslat tartalma, benyújtásának indokoltsága, annak módja, oka, az előzmények és a várható következmények elemzése. Én is ehhez tartom magam és ezt a struktúrát követem.

(11.20)

Legfontosabb megállapításaim egyike - amire Gulyás Gergely képviselőtársam az expozéjában már utalt, hiszen több fórumon volt szerencsénk egymás véleményét meghallgatni, többek között az alkotmányügyi bizottság ülésén is - az, hogy ennek az Országgyűlésnek semmiféle erkölcsi alapja nincs új házszabályt elfogadni.

Nem vitatom, hogy bizonyos házszabályi változtatások beterjesztése és elfogadása szükséges a következő parlament működőképességének megteremtéséhez, hiszen valóban megfeleződik az Országgyűlés létszáma, valóban új intézmények kerülnek bevezetésre, ilyen például a nemzetiségi szószóló, akire a vonatkozó hozzászólási rendet és egyéb rendelkezéseket szükséges szabályozni ahhoz, hogy a Ház működni tudjon majd. Azonban ehhez elég lett volna, ha nem egy új házszabályt alkotunk, nem egy új házszabályt, ami új törvényalkotási folyamatot vezet be, új tárgyalási rendet állít fel, hanem mindössze egy olyan módosító javaslatot fogadunk el, amely a következő Ház működőképességéhez elengedhetetlenül szükséges, és a következő Országgyűlésre bízzuk azt, hogy milyen új házszabályt fogad el.

Miért mondom azt, hogy nincs erkölcsi alapja? Azt gondolom, hogy ennek a tisztázása feltétlenül szükséges. Negatív példákat - ahogy egyre-kettőre talán Gulyás képviselőtársam is utalt az expozéjában - mindegyik elmúlt parlamenti ciklusból lehet idézni. Ezt én nem is vitatom. Azonban ahogy az elmúlt három és fél évben működött az Országgyűlés, az maga volt a méltánytalanság, a méltatlanság, a jogállamiatlanság és a cinizmus.

De nem vagdalkozni szeretnék, tisztelt képviselőtársaim. Nézzünk néhány olyan működési anomáliát, amire alapozom az előbbi kijelentésemet! Úgy hiszem, hogy jelen esetben azzal a mondattal, azzal az elegáns mondattal, amit Gulyás képviselőtársam elmondott, hogy máshol is voltak ilyenek, ezen lépjünk túl, jelen esetben nem lehet túllépni ezen a problémán. A parlamenti gyakorlat ebben a ciklusban sokszor nem csupán a fékek és ellensúlyok rendszerét sértő módon, de formálisan legitim, hanem szándékosan és tudottan tartósan és rendszerszerűen jogellenes volt. Ez pedig nem csupán a hatalommegosztás alkotmányos elvét, hanem a jogállami működést is megkérdőjelezte, ami független attól az elméleti vitától, hogy a parlamentek egyáltalán mennyiben tekinthetőek még kormányzati ellensúlynak a modern demokráciákban.

Mindenkor és minden kormány törekedett arra, hogy elképzeléseit az Országgyűlés ne változtassa meg. Hogy ezt milyen mértékben tudta elérni, azt a pillanatnyi politikai helyzet határozta meg. De aggály nélkül megfogalmazható az az álláspont, hogy ebben a parlamenti ciklusban a kormányfő a parlamentet a jogállami látszat fenntartása érdekében formálisan ugyan működő, de szükséges rossznak tartotta, amelynek szerepe a gyakorlatban csupán annyi, hogy lelassítsa a kormányzati elképzeléseket tükröző jogszabályok kihirdethetőségét. Ezért a kormány minden eszközt felhasznált ahhoz, hogy a jogalkotás országgyűlési szakasza a lehető legrövidebb legyen. Ki kell emelni, hogy ez lényegesen több annál, mint hogy bizonyítékul szolgáljon ahhoz, hogy a kormány és a parlament egy hatalmi tömböt képez. Ez egyrészről a jogállami működési modell elvetése, másrészről pedig az alkotmányos szinten még önálló hatalmi ágat képező parlament függetlenségének majdnem nyílt tagadása.

Nézzünk néhány konkrétumot! Az első pontban a képviselői önálló indítvány formájában benyújtott, de valójában a kormánytól származó előterjesztések. A teljes parlamenti ciklusra jellemző volt, de a ciklus első harmadában szinte mással sem találkoztunk, mint hogy a kormány az országgyűlési képviselőket mintegy strómannak használva, velük nyújtatta be a törvényjavaslatait. Talán nem gondolja senki, hogy egy kormánypárti képviselőnek egyszer csak eszébe jutott, hogy alkotmánymódosítást kezdeményezve megváltoztassa az alkotmánybírák jelölési rendjét, avagy hogy egy új működési modellt vezessen be az Országos Választási Bizottságot illetően.

Ugyanide sorolható, hogy kifejezetten nagy terjedelmű, komoly kodifikációs, szakmai munkát és speciális tudást igénylő, a jogalanyok széles körét érintő törvényjavaslatokat egyes képviselők önálló indítványként terjesztettek elő. A parlamenti vitában mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy alapvető kérdésekkel nincsenek tisztában formálisan saját javaslatukat illetően.

Erre talán legjobb példa a környezetvédelmi termékdíjról szóló 58 oldalas törvényjavaslat vitája volt, ahol az ellenzéki képviselők az alkotmányügyi bizottság ülésén viccet csináltak abból, hogy belekérdeztek a javaslat egyes részleteibe, amivel az előterjesztőt komoly zavarba hozták. Egészen addig, míg a képviselő a többedik ilyen jellegű kérdés után elvesztette a türelmét, és érdemi válasz helyett annyit mondott: higgyék már el, hogy tudjuk, hogy mit miért csinálunk, és hogy mit szeretnénk kihozni belőle. Hát, ez még viccnek is rossz, tisztelt képviselőtársaim.

A módszer oka rendkívül egyszerű volt: ha a javaslatot a kormány terjesztette volna elő, a jogalkotási törvény alapján szükség lett volna a szakmai és tárcaközi egyeztetésre, a képviselői indítvány esetében ez megspórolható. Megjegyzem, hogy ennek alkotmányellenességét már megállapította az Alkotmánybíróság.

De nézzünk további példákat a rendszerszerűen jogellenes működésre, a benyújtástól számított egy-két munkanapon belül tárgyalt törvényjavaslatokra!

A parlamenti ciklus első felében ez a módszer volt általánosnak mondható, de a ciklus második felében sem nevezném kivételesnek. A kormánypártok jellemzően képviselői önálló indítványok formájában benyújtották a nemritkán több száz oldal terjedelmű törvényjavaslatot, általában a hét vége felé, sokszor péntek délután. Egy munkanappal később, hétfőn az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta, és még ugyanazon a napon avagy másnap a plenáris ülésen lefolyt az általános vita. Ezzel egyidejűleg lezárult a módosító javaslatok beadásának a lehetősége, a következő héten lefolyt a részletes vita, az azt követő héten pedig már szavazott a Ház a javaslatról.

Ennek a gyakorlatnak ciklikusan voltak olyan esetei is, amikor a hétvégén törvényjavaslatok tömegét nyújtották be az Országgyűlés elnökének; legutóbb, ha jól emlékszem, a múlt héten történt ilyen.

A házszabály még a törvényjavaslatok sürgős tárgyalása esetén is csak azt tette lehetővé, hogy legkorábban a sürgős tárgyalás elrendelését követő ülésen kezdődjön meg a törvényjavaslat tárgyalása; ebből következően normál ügymenetben ennél csak később. Ennek áthidalására a kormánypártok egyszerű módszert választottak - hogy megint utaljak a kifejezett és effektív jogsértésre -, nem terjesztették elő a sürgősségi kérelmet, hanem egyszerűen akár a benyújtás napján tárgyalni kezdték a törvényjavaslatot.

Hadd emeljem ki következő problémának az elmúlt időszakból, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány sok esetben gyakorlatilag bojkottálták a parlamenti vitát. Nem egy esetben azonban sajnos nem beszélhetünk még vitáról sem: az ellenzéki képviselők kritizáltak akár több órán keresztül is, a kormány és a kormánypárti képviselők pedig tényszerűen ismertették a törvényjavaslatot, azután pedig meg sem szólaltak a vitában. Erre egyébként az egyik legjobb példa volt az előttem szóló Vas Imre képviselőtársam monoton és kissé akadozó felolvasása; az anyagot vélhetően valamelyik frakciószakértő állította össze, és vélhetően most látta először képviselőtársam.

Rendszeresnek volt mondható az is, hogy a kormány képviselője előterjesztőként nem vett részt a vitában, csak a zárszóban nyilvánított véleményt, ami után képviselő már nem kaphatott szót, így az érdemi vita eleve kizárttá vált. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra a választási eljárási törvényről folytatott vitára, ahol az államtitkár asszony úgy hallgatta végig hét órán keresztül a vitát, hogy ahhoz egyetlenegyszer nem szólt hozzá. Azt gondolom, ez önmagáért beszél.

A bizottsági vitákban a kormánypárti képviselők rendszeresen meg sem szólaltak egyes napirendi pontok tárgyalásakor. Alig telt el például úgy alkotmányügyi bizottsági ülés, hogy ne lett volna olyan napirendi pont, amelyet az elnök úgy bocsátott szavazásra, hogy ahhoz egyetlen kormánypárti képviselő sem szólt hozzá, akkor sem, amikor kérdés érkezett hozzájuk. A ciklus második felére ráadásul ritka jelenségből gyakorivá vált, hogy a módosító javaslatok bizottsági megtárgyalásakor a kormányt képviselő helyettes államtitkár vagy főosztályvezető egyszerűen nem válaszolt a kifejezetten hozzá intézett képviselői kérdésre, sőt még csak szót sem kért.

Ügyrendi javaslattal lezárt viták és csomagban szavazások, tisztelt képviselőtársaim, a következő ilyen nagy téma. Nemritkán fordult elő - és elsősorban bizottsági ülésen, de volt olyan, hogy a plenáris ülésen is -, hogy ha a vita túl sokáig húzódott, ügyrendi javaslattal lezárták azt, avagy a hozzászólásokat 2-3 percre korlátozták, akár olyan nagy jelentőségű törvényjavaslatok vitájában is, mint az új büntető törvénykönyv vitája. Talán Vas Imre emlékszik rá, hiszen a saját indítványa volt, amivel ez megtörtént.

Az pedig mindennapos gyakorlattá vált a bizottsági üléseken, hogy kormánypárti ügyrendi indítványra nem külön-külön lehetett érvelni egyik vagy másik módosító javaslat mellett, hanem a vita együttesen, csomagban zajlott, miként a szavazás is.

(11.30)

A kormánypárti vagy a kormánytól származó módosító javaslatokról való együttes szavazás azt fejezi ki, hogy a javaslatokat a benyújtó alanya szerint ítélték meg a képviselők, és ez alapján támogatták vagy vetették el őket. Még a látszata sem maradt meg annak, hogy a módosító javaslatokat tartalmuk alapján valóban megfontolták volna a bizottság tagjai.

Nézzünk még egy példát: éjszakára időzített időkeretben lefolytatott parlamenti viták. Azokban a témákban - legyenek akár olyan jelentőségűek is, mint a munka törvénykönyve vagy a büntetőeljárási törvény komolyabb módosítása, esetleg népi kezdeményezés megvitatása -, amelyek a kormánypártok számára kellemetlenek voltak, a parlamenti vitákat rendszeresen késő estére, éjszakára, bőven a televíziós közvetítési időszakon kívülre időzítették, hogy azt minél kevesebben követhessék nyomon. A jelenségre válaszul az ellenzék egy idő után obstruálni kezdett, és a vitát a másnapi ülés kezdetéig elhúzta. Néhány ilyen alkalom után a kormánypártok 2012-ben közel két ülésszakra időkeretessé tették a fontosabb törvények vitáját. Aztán ez megszűnt. A meghatározott időkeretben zajló vitákban a kormánypártok rendszeresen a felszólalási idejük tört részét használták csak fel, megvárták, míg az ellenzéknek elfogy az időkerete, aztán lezárták a vitát.

Az országgyűlési munka jelentéktelenné tételét eredményezte az is, hogy azok a vezető kormánypárti politikusok, akik jegyeztek és a nyilvánosság előtt a médiában képviseltek egy-egy fontosabb törvényjavaslatot, nem vettek részt a parlamenti vitában, általában aláíratták más képviselőtársaikkal a javaslatot, és ők előterjesztőként, hadd fogalmazzak úgy, hogy nem teljes mértékben hozzáértő módon képviselték ezt vagy igyekeztek képviselni az Országgyűlés ülésén, legalább formálisan.

Jellemző volt a vizsgált parlamenti ciklusban, hogy a törvényjavaslatokhoz fűzött indokolások rendkívül sablonosak voltak, sok esetben nem tartalmaztak mást, mint hogy az indokolásban folyó szövegben, esetleg egy-egy szó felcserélésével megismételték a normatív rendelkezést. S végül volt a javaslatoknak egy olyan nem igazán szűk körű csoportja, ahol egyes rendelkezésekhez egyáltalán nem írtak indokolást.

Pár szót szólnék a vizsgálóbizottságokról is. A teljes parlamenti ciklus alatt - és ezt szeretném hangsúlyozni, mert most megint csak viszonylag aktuális a kérdés, lásd NAV-vizsgálóbizottság - egyetlen parlamenti vizsgálóbizottság sem vizsgálta ennek a kormánynak a tevékenységét. Egyetlenegy sem, tisztelt képviselőtársaim! Annál több volt viszont, amelyet a megelőző két ciklus kormányzati tevékenységének a vizsgálatára állítottak fel. Márpedig a vizsgálóbizottságok feladata nem az utólagos igazságtétel vagy az ellenzék ellenőrzése, hanem az Országgyűlésnek az aktuális kormányzatot ellenőrző funkcióját elősegítő munka elvégzése. A vizsgálóbizottságok munkája tehát soha nem terjedt ki a hivatalban lévő kormány időszakának a vizsgálatára. Ebből a legérdekesebb és legabszurdabb a Malév-vizsgálóbizottság volt, hogy nem terjedt ki annak a kormánynak az időszakára, amikor a Malév csődbe ment és megszűnt.

Utolsó előttiként - persze lehetne még lényegesen több példát is mondani -: a házbizottság üléseinek, a kormány jogalkotási programjának formálissá válása. Korábban a házbizottság 2-2,5 órás ülések keretében érdemben tárgyalta meg a vitás kérdéseket, ami a tárgyalt ciklusban általában negyedórára redukálódott, de nem voltak ritkák az 5-10 perces időtartamot el nem érő ülések sem. Azt gondolom, az időtartam önmagában is jelzi, hogy a bizottság szerepe teljes mértékben formálissá vált; önök formálissá tették. Látható, hogy a házelnök a házbizottsági üléseket egy formálisan megtartandó eseménynek kezelte, melyben meg sem kísérelt kompromisszumot keresni, s amely után maga, illetve a kétharmados többség az ellenzék egyetértése nélkül dönthetett minden vitás kérdésben.

A ciklus második felében gyakorlattá vált, hogy a képviselőknek kiküldött napirendi ajánlás még a szavazás napján is olyan javaslat napirendre vételét tartalmazta, amelyet még be sem nyújtottak, illetve amelyet egyetlen bizottság sem vett tárgysorozatba. A kormány minden parlamenti ülésszak előtt közzéteszi a törvényalkotási programját. Azt elismerem, hogy sohasem voltak ritkák az ettől való eltérések, hiszen nem lehet előre látni a félév eseményeit. Ebben a ciklusban azonban alig volt átfedés a program és a valóság között. Mindez újabb bizonyítéka a koncepció nélküli, kapkodó és sokszor nehezen beazonosítható érdekeket szolgáló jogalkotásnak.

Végül a módosító javaslatokról két gondolat. A módosító javaslatok sok esetben az eredeti törvényjavaslat oly jelentékeny részét írták át, hogy végül az elfogadott törvény lényegesen más lett, mint az eredeti javaslat.

Végezetül - erről tényleg csak említést teszek - elérünk oda, ami a legbotrányosabb volt ebben a ciklusban, ez pedig a zárószavazások előtti módosító javaslatok gyakorlata. Talán megengednek nekem két-három példát képviselőtársaim. Nyilván emlékeznek a Szijjártó Péterrel kapcsolatos esetre, amikor a képviselők jogállásáról szóló törvény módosításával a miniszterelnök szóvivőjének a fizetését csökkenteni hivatott, a hatályba léptető rendelkezésekkel együtt két szakaszból álló indokolással fél oldalt sem meghaladó előterjesztéshez a szavazás napján zárószavazás előtti módosító javaslatként benyújtották az energiaszektort és a gázszektort komolyan átalakító elképzelést. Nem véletlen, hogy a módosító javaslat az Országgyűlés egyik legcinikusabb záróvitáját eredményezte.

De mondhatnék másfélre rekordot is ebben a körben: például amikor a 2011. december 11-ei éjszakába, sőt hajnalba nyúló ülésen összességében a kormánypártok által benyújtott 240 oldalnyi, zárószavazás előtti módosító javaslatot tárgyalt a Ház. Ez törvényjavaslatonként átlagosan 22 oldalt jelentett, de volt olyan törvény, amelyre 75 oldal jutott, és ezzel gyakorlatilag a teljes jogszabályt átírták.

De említhetnék még más törvényjavaslatokat is. Hogy egyet tényleg más körből említsek meg: a költségvetési törvényhez 54 oldalnyi, zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtottak be, és a módosító javaslatokkal a rendszerváltozás óta példa nélküli módon a költségvetés fő számait írták át. De utalhatnék arra is, hogy zárószavazás előtti módosító javaslattal mozdították el mandátuma lejárta előtt pozíciójából a Legfelsőbb Bíróság elnökét vagy a Költségvetési Tanács elnökét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez után a parlamenti gyakorlat után, amit szándékosan elemeztem ilyen hosszan ebben a vitában, azt gondolom, nem megalapozatlan az az álláspontunk, amely szerint azt mondjuk, hogy ennek a parlamentnek egy ilyen működés után semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy elfogadjon egy új házszabályt, hanem maximum arra van lehetősége, hogy a legszükségesebb módosításokat átvezesse a törvényen.

De ha már benyújtották tisztelt képviselőtársaim ezt a javaslatot, akkor persze érdemes beszélni pár szót annak a részleteiről is. Gulyás képviselőtársam nézi az óráját, hogy miért most térek rá. Azt gondolom, az elég logikus magyarázat volt, amit adtam, képviselő úr, ugyanis tisztázni kell azt, főleg egy általános vitában, főleg egy ilyen törvényjavaslatnál, hogy mik a benyújtás előzményei - nemcsak a következményei, az előzményei is -, és mi vezetett oda, hogy önök ezt benyújtották, milyen előzmények után tették meg mindezt, és vajon bármiféle - még egyszer hangsúlyozom - erkölcsi alapjuk van-e erre.

Nézzük a részleteket! Önök azt emelték ki, valóban teljes joggal, hogy a részletes vita a bizottságokba tevődik majd át. Erre azt tudom mondani, hogy ezzel önmagában, ha a megfelelő környezetet kialakították volna vagy kialakítanák, nem lenne különösebb probléma, hiszen tudjuk azt - s itt szándékosan leegyszerűsítem a dolgot -, a törvényalkotás és a rendeletalkotás között a legfontosabb különbség az, hogy míg a rendeletet zárt ajtók mögött meghozza a kormány, a miniszter, az önkormányzat vagy az, aki erre jogosult, addig a törvény a nyilvánosság előtt születik meg. A törvény egyik leglényegesebb vonása - és ezt egy alkotmánybírósági határozat is kiemeli -, hogy a nyilvánosság előtt keletkezik. Márpedig ha nem biztosítjuk ugyanolyan mértékben a részletes vita esetén a nyilvánosságot, mint ahogy biztosítjuk itt a parlament plenáris ülésén, akkor ez az elv sérülni fog. Ilyen rendelkezést pedig sem az új házszabályban, sem az országgyűlési törvény módosításában nem találok, sem azokban a csatlakozó vagy azokhoz kapcsolódó törvények módosításában, amelyeket egyidejűleg nyújtottak be. Gondolnék itt például a médiát, a média világát szabályozó törvényjavaslatra.

(11.40)

Azt gondolom, ezt mindenképpen orvosolni kellene, ha ugyanis ezt nem teremtjük meg, akkor valóban rosszabb lesz a rendszer, mint amilyen eddig volt, már ami a nyilvánosságot érinti.

A másik, amit komoly kritikával illetnék, az az általános vitában a felszólalási rend szabályozása. Ugyanis abban egyetértünk, és addig egyetértünk - erről a bizottsági ülésen is elég bőven volt szó -, hogy annak érdemes elejét venni, hogy kétperces felszólalások tömegével egyesek, egyes képviselőtársaink, akik önkontrollt kevesebbet ismernek, szétbombázzák a teljes parlamenti vitát. Én is éltem meg több olyan ülést, ahol két rendes felszólalás között másfél-két órányi kétpercezés zajlott, és ez valóban igencsak zavaró volt, én is úgy ítélem meg, hogy ez a vitának nem tett jót.

Azzal a javaslattal viszont, amit önök beterjesztettek, átesnek a ló túloldalára, ugyanis praktikusan a kétpercest mint műfajt, a kétperces hozzászólás lehetőségét kiveszik a rendszerből. A kétperces felszólalásnak nemcsak az a lényege, hogy röviden hozzá lehet szólni, hanem a soronkívüliség, ez az, ami elsődleges fontosságú. Ha egy teljes vitában egyetlen kétpercest engednek frakciónként, és ez sem kötelező, hanem a levezető elnök eldönti, akkor azt gondolom, ez itt problémát jelent, de még az is problémát jelent, ha egyetlen kétpercest akarnak engedélyezni két felszólalás között. Ugyanis ha egy képviselő vagy akár több képviselő nem tud azonnal reagálni a felszólaló valamelyik megjegyzésére vagy érvére, akkor mire a normál felszólási körben, mondjuk, két, három vagy négy óra után ismét hozzájut a sor, addigra okafogyottá válik. A vitát pedig nem mozdítja előre az, ha kinyilatkoztatások sorozatából áll. A vitát az mozdítja előre, ha az érvek és az ellenérvek viszonylag gyorsan, egymást követve tudnak elhangozni.

Azt gondolom, ez nemcsak érdekesebbé, hanem lényegesen hatékonyabbá teszi a vitát. Egy parlamenti vitának az érdekessége legfeljebb annyiból fontos, hogy lekösse azt, aki nézi, és ez fontos szempont, tisztelt képviselőtársaim, mert ahogy mondtam, a nyilvánosság előtt zajló vita nem jelentéktelen körülmény. Viszont hasznosabbá is teszi, hiszen a további felszólalások adott esetben már a vita közben kialakult pengeváltások során alakulhatnak, és ez az, ami előbbre vihet; a kinyilatkoztatások sorozata soha nem visz előbbre. Ha önök egy minőségi parlamentet akarnak, és ha önök valóban azt szeretnék, amit Gulyás képviselő úr elmondott, hogy próbáljuk egymást ténylegesen itt meggyőzni akár a plenáris ülésteremben, akkor ahhoz kell hogy kialakulhasson a vita, és ne kinyilatkoztatások sorozata legyen.

Éppen ezért azt gondolom, hogy van erre megoldás, körvonalazódni látszott az alkotmányügyi bizottságban is, hiszen azt tudjuk mondani, hogy valamilyen szinten korlátozni lehet a frakciók kétperces hozzászólási lehetőségét, de legalább két, esetleg három kétperces hozzászólási lehetőséget lehetne engedélyezni két rendes felszólalás között minden vitában. Azt gondolom, ez lehet egy olyan kompromisszum, ami a vitát is lehetővé teszi, és megakadályozza azt is, hogy a mértéktelen kétperces hozzászólások valóban szétverjék a vitát.

Helyesnek tartom a képviselői munka minimuma elmulasztásának szankcionálhatóságát. Régóta mondom - és ezt szeretném most is az asztalra tenni -, hogy nem csupán a távolmaradást kéne szankcionálni, mert ez az én meglátásom szerint kevés, főleg akkor kevés, ha főállású képviselőkről beszélünk. Úgy hiszem, kell az is, hogy egy képviselő bizonyos fokú aktivitást kifejtsen a bizottsági ülésen és a plenáris ülésen is, éppen ezért meg lehetne határozni olyan hozzászólási minimumot, amit teljesítenie kell egy képviselőnek ahhoz, hogy a teljes tiszteletdíját felvegye. Akik itt a teremben ülünk - nagyjából, ahogy körbenézek -, ez a minimum mindenkinek meglenne, mondjuk, félévente tizenöt perc szerintem bőven beleférne mindenkinek az életbe, főleg egy 200 fős parlamentben.

Szokták mondani, hogy nem ez a képviselői munka lényege. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, már hogy más lényeges vonás is van, azonban ne felejtsék el azt, hogy ha önök nem akarnak hozzászólni a plenáris ülésen, hanem csak lobbizni akarnak, mondjuk, egy térség érdekében, ahhoz nem kell országgyűlési képviselőnek lenni, ahhoz bőven elég lobbistának lenni, és azt gondolom, ez a párton belül megoldható. Az országgyűlési képviselő kell hogy saját maga az Országgyűlés plenáris ülésén és bizottsági ülésein képviselje azt a véleményt saját felszólalásában. Éppen ezért ezt beépíteni javasolnám mindenképpen a törvényjavaslatba.

Egyetértek, messzemenőkig egyetértek azzal, hogy - főleg szembeállítva az elmúlt időszak gyakorlatával - a tárgyalási határidők jelentősen módosulnak; az általános vita legkorábban a törvényjavaslat benyújtását követő hatodik napon kezdhető meg; a módosító javaslatok benyújtásának határideje későbbre tolódott, az általános vita lezárása helyett a napirendre vételt követő harmadik napra.

Egyetértek azzal, és önkritikaként is tudom értékelni a Fidesz részéről, hogy a zárószavazást megelőző vagy előkészítő módosító javaslatok benyújtásának és tárgyalásának kötelezően hosszabb tárgyalási időt biztosítana az új házszabály, és hogy visszatér ahhoz a szabályhoz, hogy csak koherenciazavar miatt lehessen e műfajt alkalmazni. Sajnos mintegy kétévnyi időtartamra eltértünk ettől az egyébként természetesnek veendő szabálytól.

Egyetértek azzal, hogy túlterjeszkedő módosító javaslatra ismét meg kell nyitni az általános vitát, én azonban azt is felvetném, hogy ez ne csak a túlterjeszkedő javaslatra legyen igaz, ugyanis abban az esetben, ha mondjuk, egy eredeti törvényjavaslatnak azonos szakaszában, de lényegesen nagyobb változást eszközölnek módosító javaslattal, mint mondjuk, akár az eredeti előterjesztés, akkor ott indokolt ismételten megnyitni a vitát. Ugyanis előfordulhat az, hogy egy kétoldalas törvényjavaslathoz, mondjuk, húszoldalnyi módosító javaslatot csatolnak, úgy, hogy egyébként az formálisan nem feltétlenül minősül túlterjeszkedésnek. Ezekre az esetekre is beépítenék egy olyan limitet, hogy itt a teljes törvényjavaslatról ismételten meg kelljen nyitni a vitát.

Nem értek azzal egyet, hogy a miniszterelnök - leszámítva természetesen a rendkívüli helyzeteket és azt a jogkört, amikor gyakorlatilag napirenden kívül szól hozzá bármikor a vitához, ha mondjuk, az országban rendkívüli esemény történik - egy sima törvényjavaslat vitájába időkeret nélkül is bármikor be tudjon avatkozni. A kormánynak megvan erre a szabályozott lehetősége, a szakminiszter ezt megteheti. A miniszterelnök amúgy sem szokta megtenni, ezt a lehetőséget sokkal inkább tartom egy olyan általános felhatalmazásnak, hogy a miniszterelnök kénye-kedve szerint akkor szóljon, amikor akar, és egyébként nem egy szakmai érvekkel indokolható javaslatnál.

Sok mindenről fogunk még beszélni az általános vita folytatásában, de engedjék meg, hogy ebben a körben szándékosan a legvégére hagyjam ezt a felállástémát, hogy fel kell állnia a parlamentnek, amikor a házelnök bevonul.

Két megjegyzést engedjenek meg ehhez. Az egyik, hogy nekem az ellen semmi kifogásom nincsen, hogy a választópolgárokat az Országgyűlés a jelenleginél erőteljesebb módon megtisztelje, hadd fogalmazzak így, de akkor legyen ez egyértelmű. Ebből a javaslatból azt lehet kiolvasni, hogy önök nem merték felvállalni azt, hogy a házelnöknek álljon fel az országgyűlési képviselők kara, amikor bevonul, hanem beleiktattak egy olyat, hogy amikor a házelnök bevonul, akkor a választópolgárok tiszteletére tegye meg ezt az Országgyűlés, és véletlenül ez a két időpont egybeesik. Ha önöknek nincs ilyen szándéka, képviselőtársaim, akkor módosítsák akként ezt a passzust, hogy a házelnök bevonul, leül, megnyitja az ülést, majd együtt a képviselőkkel feláll, és tiszteleg a választópolgárok előtt. Azt gondolom, ha a szándékuk ez, akkor ilyen módon a pohárba tiszta vizet lehet önteni.

A másik, ami miatt annyi kritika érte ezt a rendelkezést, azt szeretném még kiemelni. Az pedig nem más, mint hogy egy picit álságos, tisztelt képviselőtársaim. Ugyanis, ha... Egy perc hosszabbítást, elnök úr?

ELNÖK: Vezérszónokiban nincs rá lehetőség.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Akkor rövidre zárom. Önök megszüntetik a népszavazás valódi lehetőségét, és ezt szimbolikus intézkedésekkel igyekeznek pótolni. Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb lenne, ha nem állna fel az Országgyűlés, ezzel szemben viszont a népszavazás lehetőségét ismét és valójában lehetővé tennék. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Utolsó mondat, elnök úr. Frakciónk arra kíváncsi, hogy - bár egy párt nyújtotta be ezt a javaslatot - érdemben hajlandóak-e a kompromisszumra, és ettől teszi függővé azt, hogy milyen módon áll hozzá. Egy-két módosító javaslat befogadása (Az elnök ismét csenget.) - most mondom előre - nem lesz elégséges. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Az MSZP vezérszónoklatát követően Balczó Zoltán alelnök urat kérem fel, a Jobbik frakciójának vezérszónokát. Ő is jelzi, hogy az előadói pulpitusról fog beszélni. Ilyen formában még úgysem találkoztunk egymással.

Öné a szó.

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Választópolgárok Közössége! Ha már ez a részletkérdés ennyire középpontba került, akkor én is hadd folytassam azzal beszédem elején, ahogy Bárándy képviselő úr befejezte.

Szeretném leszögezni: a Jobbik a választópolgárok iránti tiszteletét többféle módon is kifejezi, és nemcsak azoknak köszönjük meg, hogy itt lehetünk, akik ránk szavaztak, hanem mint országgyűlési képviselők valamennyi választópolgárért teszünk, azokért is, akik adott esetben nem is szavaznak.

Az a javaslat, amit e tisztelet kifejezésére választottak, valóban túl formális, és ráadásul félreérthető. Én nem feltételezem azt, hogy Kövér házelnök úr a saját maga tiszteletére, az iránta való tisztelet kimutatására várja el a felállást, de gondoljuk végig! Egy választópolgár meg tudja azt fejteni, hogy amikor indul az ülés, és bejön a házelnök, abbamarad itt a beszélgetés, és ahogy fölér ide, mindenki feláll? Hát miért sértődjünk meg azon, hogy mindenkinek az iskolai emlékét idézi, hogy bejön a tanár, és a diákok felállnak? Valóban, én is azt mondom, hogy akkor tegyük egyértelművé, és ugyanezt a javaslatot gondoltam, mint az előttem felszólaló, hogy a házelnök bejön, elfoglalja a helyét, és utána együtt feláll a képviselőkkel.

A másik: nem tudom, hogy hogyan jutottak erre a javaslatra, de vajon ezzel sok mindent tudunk kompenzálni a választópolgárok számára? Lehetséges, hogy önök a körülbelül 900 millió forintért csináltattak egy szokásos nemzeti konzultációt, feltettek egy kérdést a választóknak: mit vár el az Országgyűléstől? Első kérdés: oldja meg véglegesen a devizahitelesek problémáját; a másik: minden ülés elején felállással fejezze ki az önök iránti tiszteletet - és lehet, hogy nagy többséggel ez a javaslat kapott igen szavazatot. Bár kétlem, hogy így lenne. Tehát ezért én valójában formálisnak érzem; megtarthatjuk, de valóban azt javaslom, hogy a félreértéseket oszlassuk el.

A házszabály tárgyalása valójában az Országgyűlés belső ügye lenne, de mégis a jelentősége nagy, főleg azon változások tükrében, amit ez most tartalmaz, tudniillik amikor a képviselők jogai csorbulnak, egyben azoknak a választóknak a jogai is csorbulnak, akik a képviselőket a parlamentbe küldték. És a Jobbiknak egy határozott negatív véleménye van erről a házszabályról, amit röviden így foglalnék össze: az új házszabálytervezet elfogadhatatlan módon csorbítja a képviselői alapjogokat, sérti az alaptörvényből levezethető egyenlő mandátum elvét, korlátozza és kiüresíti a plenáris vitát, és emellett félreérthetetlenül készíti elő az egyszerű többségű Fidesz-parlamenthez számítva a mostani kétharmados kiváltságok megtartását.

Érdekes, hogy a preambulum a következőt tartalmazza, Magyarország Alaptörvényének azon rendelkezését szem előtt tartva, amely szerint az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tiszteletben tartva a képviselők parlamenti szólásszabadságát, biztosítva az egyéni képviselői jogok érvényesülését, született meg ez a házszabály és országgyűlési törvény, ami éppen ezeket nem teljesíti.

És kezdjük a lényeggel! A módosító javaslatoknak nem csupán a tárgyalása, hanem az arról való döntéshozatal is részben átkerül a bizottságba. Egy törvényalkotásnak a módosító javaslatokról történő döntés elemi, meghatározó része. És itt van félreértés a Gulyás képviselő úr által elmondottak és az általunk fontosnak tartottak között.

A képviselő úr mindig arról beszél, hogy olyan módon sérül-e egy képviselői jog, személy szerint az enyém, hogy az énáltalam benyújtott módosító indítványról tudok-e én magam szavazni. Zárójelben és tényleg csak zárójelben mondom, ez a lehetőség is csökken, hiszen eddig általam benyújtott módosító indítványokról volt alkalmanként nagyon ritkán többségi támogatás, és szavazni lehetett róla. Volt, ami egyharmados többséget kapott a bizottságban, és a plenáris ülésen szavazni lehetett róla. És volt, ami nem kapta meg ezt a többséget, de a frakció kikérte. De nem erről van szó. Én nem azt a jogot tekintem csorbítottnak, hogy a saját módosítómról tudok-e szavazni, hanem azt, hogy jelenleg például egy határozathozatal során szavaztunk 30 módosító indítványról. Nekem jogom volt 30 módosító indítványról törvényt hozni a szavazatommal. Adott esetben fontos volt Ángyán József fideszes képviselő alkotmányhoz, alaptörvényhez benyújtott módosító javaslatáról szavaznom, adott esetben név szerinti szavazással szavazni.

Ezek a lehetőségek gyakorlatilag meg fognak szűnni, hiszen a képviselők által benyújtott módosító javaslatokról a döntés meg fog születni az adott tárgyaló bizottságban, illetve azt követően ebben a bizonyos "szuperbizottságban", és igen, a kulcsszereplő ebben az új rendszerben a törvényalkotási bizottság, és hadd idézzem akkor pontosan, hogy hogyan is fogalmazza meg ennek a feladatát.

A törvényalkotási bizottság az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége során eljáró, annak javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésében meghatározott esetekben - most jön a vastag betű - ügydöntő bizottsága, amely törvényben, határozati házszabályi rendelkezésekben, továbbá az Országgyűlés egyéb határozataiban meghatározott hatáskörét gyakorolja. Tehát ez az alapvető különbség aközött, hogy eddig is a módosító indítványokról a bizottságban történt szavazás, ajánlás történt. Most pedig gyakorlatilag ott fog megszületni az alapvető döntés.

És egy kérdést hadd tegyek fel, ami számomra nem világos: hogy ha egy törvényjavaslat módosító indítványa kétharmados többséget igényel, arról itt a parlamentben kétharmaddal szavaztunk. Mivel a szavazás áttevődik a bizottságokba, a tárgyaló, avagy a törvényalkotóba, akkor ott is lesz külön kétharmados döntés? Mert ameddig csak ajánlást tettek, addig ez nem volt releváns kérdés, hogy a támogatás milyen. De a döntéshozatal kétharmados kellett hogy legyen. Tehát ezek szerint bizottsági kétharmados döntés is lesz?

Tehát az, amire azt mondom, hogy csorbítja a képviselői jogokat, erről szól. Adott esetben egy törvényjavaslat 30 módosító indítványáról két bizottságnak, mondjuk, 40 képviselőnek van joga dönteni, a többiek pedig nem fognak dönteni, hanem végül egyetlenegy indítványról, amit a "szuperbizottság" összeállít.

Egyébként ebben sérül az egyenlő mandátum elve, hogy adott képviselők a törvényhozási aktusban tevőlegesen döntéshozatallal részt tudnak venni, a nagy részük pedig nem. Egyébként a kapcsolódó módosító indítvány ebben a rendszerben meg fog szűnni.

Még néhány szót, például a bizottsági általános vitáról. Gulyás képviselő úr egy dolgot úgy említett, mint ennek az új rendszernek nagy előnyét, mert azt mondta, meg lehet nézni a jegyzőkönyvet, hogy a kormány indítványának tárgysorozatba-vételére nem kerül sor, mert az úgyis formális volt, mert azt tárgysorozatba vették. Nem, a kormányindítványt eddig sem kellett soha tárgysorozatba venni, csak a képviselőit, ez meg is marad. Az általános vitája történt meg, ami most elmarad. És ebben én azt a hiányosságot látom - akár a mostani ciklusban, akár '98-2002 előtt más parlamenti viszonyok és erőviszonyok között -, hogy egy benyújtott kormány-törvényjavaslathoz hogyan álltunk hozzá, annak szakmailag a legfontosabb információforrása az általános vita volt, ahol adott esetben nem egy minisztériumnak egy ügyben valójában nem szakértő államtitkára ül itt a padok között, hanem az adott ügyben a minisztérium felkészült - mondjuk - főosztályvezetője volt az, akivel érdemben az ottani általános vita során a törvényjavaslatnak nagyon lényeges kérdéseit tisztázni lehetett.

(12.00)

Tehát ez, tegyük világossá, most el fog maradni.

A tárgyaló bizottságok indítványait ez a törvényalkotó bizottság megkapja, állást foglal, és saját módosítókkal is kiegészíti. És végül a támogatott és saját módosítókból lesz ez az összegzett módosító javaslat. Milyen módon támogat? Egyértelmű, hogy csak kodifikációs alapon fogja megvizsgálni a tárgyaló bizottság a szavazással elfogadott módosító indítványokat, kizárólag, vagy adott esetben tartalmilag is? És egy kérdést megint tisztázatlannak látok. Adott esetben van két tárgyaló bizottság, amelyik nagyon könnyen hozhat eltérő döntést. A múltkori, hétfői döntéshozatal során öt olyan javaslatról szavaztunk, ahol azt kellett levezető elnökként felolvasnom, hogy az egyik bizottság támogatja, a másik bizottság nem támogatja. Most is előfordulhat, hogy egy javaslatot a fenntartható fejlődés bizottsága mint tárgyaló bizottság támogat, mondjuk, a gazdasági bizottság meg nem támogatja. Talán a bizottságok profilja alapján világos is, hogy itt nem ellenzéki és kormánypárti alapon oszolhat meg a támogatás, hanem az adott bizottság feladata iránt elkötelezett képviselők esetében.

No, ilyenkor megismételt részletes vitára kerül sor, mert a "szuperbizottság" visszaküldi. De hát ebből hogyan lesz végül eredmény? Vagy ennek mi a menetrendje? Elvárjuk, hogy végül mind a két bizottság az adott módosítóról azonosan nyilatkozzon? Vagy pedig azt mondjuk, hogy lesz a két bizottságnak egy együttes ülése, és akkor, amelyiknek nagyobb a létszáma, az dominál? És akkor hadd mondjam el, hogy ebben a mostani rendszerben ez mennyire egyszerű volt. Itt ülünk valamennyien, 386-an, törvényhozásra jogosultak. Valamennyien tudunk élni azzal a lehetőséggel, hogy ebben a kérdésben, ha egy módosító indítvány esetében az egyik bizottság így foglalt állást, a másik úgy, szavazunk és döntünk. De erre nem kerül sor, mert mi itt a plenáris ülésen egyetlenegy összegző indítványról tudunk egy szavazással dönteni. Ez olyannak felel meg, mint ha most kizárólag a támogatott módosító indítványokról tudnánk szavazni.

Szerény reménnyel, de azért a Jobbik nevében én beadtam egy olyan módosító indítványt, amelyik a végső, összegző módosító indítványról történő szavazást megelőzően lehetővé tenné a frakciók számára az eddigi gyakorlat szerint három módosító indítványról való külön szavazást - aminek érdekében az összegző módosító indítványról, ha ütközés van, külön szavazást kérhet -, és ezt követően kerülne sor az összegző módosító indítvány adott esetben megváltoztatott variációjáról szóló szavazásra, majd zárószavazásra. Tehát teszünk egy halvány kísérletet arra, hogy legalább ilyen módon tételesen egy frakció számára néhány fontos módosítóról lehessen dönteni.

Mire mondom azt, hogy arra számítva a Fidesz, hogy egyszerű többsége lesz - amire nyilván jelenleg reális lehetőség van -, bizonyos eljárási rendeket fönn akar tartani egyszerű többséggel? A Jobbik a kivételes eljárást, a sürgős kivételest, ami most kivételessé válik, hétfőn elindulunk, kedden végszavazás, nem támogatta. Nem azért, mert nem fogadta volna el, hogy vannak rendkívüli esetek, amikor a társadalom érdeke ennyire gyors törvényhozást kíván. De azt mondtuk, hogy akkor a négyötödös eltérés, a házszabálytól való eltérés legyen az, amivel ezt meg tudjuk oldani. És most bevezették ezt a kivételes sürgős tárgyalást, kétharmados többség kellett hozzá. Az új rendszerben pedig, furcsa módon, egyszerű többség. Tehát egy egészen más eljárás, mint amit a saját szabályuk előír, attól egyszerű többséggel el lehet térni, és meg lehet csinálni ezt.

Persze lehet mondani, mennyire mértékletes az, aki majd ezzel élhet többségben, persze nem tudjuk, ki lesz véglegesen, mert tulajdonképpen 32 ilyen törvényhozási folyamat lehetséges egy négyéves ciklusban. Mi természetesen ezt is soknak tartjuk, és igen, teljesen érthetetlen, hogy az egyszerű többség irányába lép el ebben az esetben. A házszabálytól való eltérés a kezdetektől egy olyan súlyos döntés, amikor gyakorlatilag az Országgyűlés azt mondja, hogy nem érdekel a saját magam eljárási rendje, nem érdekelnek a saját szabályaim, félredobom, áthágom. Lehet erre szükség? Lehet. Milyen többség kellett ehhez? Négyötödös. Most ezt a négyötödös többséget is lejjebb viszi kétharmadra, benne öt ellenzékivel. Tehát ezek számunkra elfogadhatatlan módosítások, teljesen függetlenül attól, hogy ki és hogyan kerül kormányra. Tehát a Jobbik semmilyen pozícióban az ilyen mértékű eltérést saját tárgyalási rendünktől nem fogadja e. Aki a házszabálytól el akar térni, szerezzen hozzá négyötödös támogatást.

Néhány szót a vita módosuló szabályairól az általános vitában. A vezérszónoki 20 perc helyett lehet 15 is. Igen, lehetséges olyan téma, ahol ez elegendő. Azt halljuk, hogy az időkeretes tárgyalásnál a frakciók alapidőkeretét 30 percről 20 percre csökkentenék azért, mert feltehetőleg sok ilyen időkeretes tárgyalásra kerülhet sor. Hát, én pont fordítva látom. Az alaphelyzet az kellene legyen, hogy a tárgyalásnak nincs időkerete, ha volt most 30 perc, azt mondják, most nagyon sokszor lesz, akkor nemhogy a 30 percet megtartják, hanem azt mondják, nagyon sokszor lesz, de még csökkentsük is. Hát ez megint azt jelenti, hogy egy frakció esetében egy lényeges, fontos témában ez bizony kevés idő.

És hadd térjek ki én is erre az egykörös kétperces vitaszakaszra. Ugye, arról van szó, hogy elhangzik egy 15 perces felszólalás valamelyik képviselő részéről, és erre, és ez a vita lényege, adott esetben közvetlenül, két percben reagálási lehetősége van valamennyi képviselőnek. Hát, ebben az Országgyűlésben alapvetően képviselők vannak, akik természetesen részben a pártjuk támogatottsága alapján frakciót alkotnak, és a frakcióknak adott esetben van egy közös irányvonaluk. De hogy egy 15 perces felszólalást követően az arra szükséges és fontos reagálásra egy frakcióból egyvalaki bejelentkezik, és attól kezdve a másik képviselő, aki egész más módon akar vitába szállni a felszólalóval, ettől kezdve ettől a lehetőségtől elesik - hát, ez valóban a vita érdemi részét alapvetően korlátozza!

Ha ennyire úgy tekintenénk, hogy úgyis hatalmas a frakciófegyelem, amit önök megszoktak, nálunk ez azért másképp van. Igyekszünk frakcióként működni, de azért meg kell nézni: számtalan szavazásnál van képviselőnek lehetősége a maga szakmai vagy lelkiismereti álláspontját tekintve másképp szavazni, másképp megnyilatkozni. Tehát egy ilyen vasfegyelemnél akár úgy is működhet a frakció, hogy azt mondjuk, mindenkinek van egy mandátumaránya, annak arányában egy bajnok, egy képviselő odaáll, és minek kell itt nekünk valamennyiünknek bejönni. Ezt egyszerű elfogadhatatlannak tartjuk. Persze, jómagam is számtalanszor tapasztaltam és küzdöttem, ha tetszik, ülésvezető elnökként azzal a nehézséggel, hogy valóban úgy elszabadulhat ez a vita, ami már nem arról szól, ami a napirend. De ennek nagyon egyszerű megoldása van. Egy eddig meg nem történt, egységesítő ülésvezetési gyakorlat igenis a tárgyra való rátérésre figyelmeztetéssel, adott esetben szómegvonással elejét tudja venni annak, hogy ez a kétperces vitakör ne a maga eredeti célját szolgálja.

Hadd szóljak néhány mondatot az úgynevezett szemléltetőeszközök használatáról. Ugye, ezt mondja a háztörvény, az Országgyűlés ülésén vagy bizottsági ülésen tárgyi, képi vagy hanghordozó útján történő szemléltetés - továbbiakban szemléltetés - nem alkalmazható.

(12.10)

Nos, én úgy gondolom, hogy a szemléltetésnek, a tárgyi, képi szemléltetésnek létezik kulturált, az Országgyűléshez nem méltatlan formája is. Na most, ebben az a furcsa, ha végigtekintjük ennek a parlamentnek a történetét, az én tudomásom szerint - az interneten meg lehet nézni - ezt a szemléltető tiltakozást Kövér házelnök úr, még fiatal fideszes korábban indította el, amikor a "Come back Stadinger!" táblát tartotta fel, annak érdekében, hogy ezzel fejezze ki elégedetlenségét Szabad György levezető elnökkel, sőt az Országgyűlés elnökével szemben, arra utalva, hogy még a pártállam utolsó országgyűlési elnöke is sokkal méltóbb volt erre a tisztségre, mint Szabad György. Tehát nyilván fiatal korában ilyenek voltak. Voltak itt D208-as trikóban megjelenő fidelitasosok, és nem tudom, most még, elnök úr, most még szabad, ugye, szemléltető eszközt használni?

ELNÖK: Bármit.

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tehát akkor itt mutatok önöknek egyet. (Felmutat két fényképet.) Ez nem olyan régen készült, 2009-ben, "Felelős kormányt Budapesten!"... (Dr. Schiffer András: Tessék!)

ELNÖK: Csak nekem is mutassa! (Balczó Zoltán az elnöknek is megmutatja a két fényképet.)

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Gulyás képviselő úr indítványozó társa, aki benyújtotta ezt a javaslatot, itt áll, itt emelik fel, benn, a padsorokban. Én tehát elfogadom azt, hogy önök ezt teljesen normálisnak tekintik, tekintették, és azt mondják, hogy: hát, igen, bohó fiatal ellenzéki korunkban így volt. Úgyhogy én beadtam egy módosító indítványt, amely arra épít, hogy ha fiatalabb és ellenzéki korában többször élt a véleménynyilvánításnak ezzel a hatásos formájával, méltányos és empatikus, ha a mai fiatal képviselők esetében sem deklarálják törvénybe foglalva ennek a szankcionálását, magyarul, a 35 év alatti képviselőknek akkor tegyék lehetővé, visszagondolva az önök múltjára.

Egyébként a bizottságokkal kapcsolatban nyilván egy pozitívumot is tudok mondani, ami arra vonatkozik, hogy például bizottsági ülést plenáris ülés ideje alatt csak házelnöki írásbeli engedéllyel lehet tartani. Nem tudom, hogy ez hogyan fog majd megvalósulni, de egy kicsit tartok attól, hogy ez a két- vagy háromhetes ülésezésre fog majd vonatkozni. Természetesen pozitívum az, hogy csak a benyújtás után hat nappal lehet megkezdeni egy indítványnak a vitáját.

Egyébként azt, hogyha a bizottságokban nem lesz helye minden frakciónak, én nagyon kétségesnek tartom, hogy ez, ha tetszik, alkotmányos. Az Alkotmánybíróság több esetben kimondta már azt, hogy mindazok a pártok, amelyeknek a listájára leadott szavazat az össz-szavazatok 5 százalékát meghaladta, frakciót alakíthatnak, és a frakciójogok teljességével kell rendelkezniük a parlamentben. A bizottságokban is eddig így volt, valamennyi bizottságban lehet egy képviselőjük, és az önök munkaanyagában is így szerepelt, hogy mandátumarányosan kell meghatározni a bizottsági tagságot, de minden bizottságban legalább egy helye lehet egy frakciónak. Természetesen lehetséges, hogy a csökkentett létszám és egy szerényebb létszámú frakció esetében, itt nem a Jobbikot féltem ebben a tekintetben, tehát nem hazabeszélek, de lehet olyan frakció, hogy 5-6 képviselővel kerül be, és azt lehet mondani, hogy ki tudják-e tölteni valamennyi bizottsági helyet. Én azt mondom, hogy a lehetőséget meg kell adni - a tiszteletdíjban itt nem lesz többszörözés -, mert adott esetben nagyon fontos bizottságokban nem tudnak rendelkezni azzal a lehetőséggel, ami most azáltal, hogy a szavazások is áttevődtek oda, még különösen nagy súlyú lett.

A kétkezes szavazásnak a megmaradása nekem nagyon nagy csalódás. Én adtam be módosító indítványt arra, hogy a bizottságokban helyettesítésre ne kerülhessen sor. Nagyon egyszerű, amiért én ezt alkotmány-, alaptörvénysértőnek tartom. A bizottságnak egy lényeges része a vita, elvileg a bizottsági vitában alakul ki egy álláspont, ami alapján valaki szavaz és dönt, most már nemcsak ajánlásról, hanem például módosító indítványokról. Na mármost, vegyük a legélesebb esetet, ami megmaradt: kétharmados többséggel fel lehet venni a bizottság napirendjére olyan javaslatot, amely a kiküldött javaslatban nem szerepelt. Annak a képviselőnek, aki egy másik képviselőnek megbízást adott az adott napirendhez kapcsolódóan, annak fogalma nincs arról, hogy ott egy új javaslat majd napirendre kerül, erről vitatkoznak, döntenek. Vitázunk, én ott vagyok, mert mi a bizottságunkban - hárman vagyunk - konzekvensen sosem helyettesítünk senkit, van a vita végén egy szavazatom, és ugyanabban a döntésben, ami most már adott esetben törvényhozás, egy velem szemben lévő képviselő két szavazattal fog dönteni. Hol van a mandátumok egyenlőségének az elve ebben az esetben? És amikor én ezt a javaslatot mint házszabály-módosítást beadtam az alkotmányügyi bizottságban, tudja, hány ellenszavazat volt, tisztelt Gulyás képviselő úr? Megmondom: egy sem. És akkor miért nem lett elfogadva? Mert mindenki tartózkodott, és azt mondták... (Gulyás Gergely: És két kézzel!) És két kézzel tartózkodott, így van. És elhangzott: kérem szépen, nem kell vele foglalkozni, jön az új parlament, főállású képviselők lesznek, tőlük már elvárható, hogy jelen legyenek - és változatlanul fenntartják. Úgyhogy csak jelzem, hogy azt, amit normakontrollként ebben az ügyben beadtam az Alkotmánybírósághoz, 2012. január 1-jétől nem voltam rá jogosult, és nem vagyunk 98-an, hogy beadjuk, de most, ebben a helyzetben én úgy döntöttem, miután valóban azt vártam, hogy ebben ezt a lehetőséget megszüntetik, főállású képviselők, hogy ez nyilvánvalóan alkotmányjogi panaszt jelent az én részemről, a személyemben, tehát ezzel a lehetőséggel élni is fogok.

Az interpellációk vagy kérdések tárgyalása esetében meglehetősen furcsa és nem egyértelműen értelmezhető számomra, amikor az hangzik el, hogy: interpelláció és kérdés vagy interpelláció vagy kérdés feltevésére van lehetőség, tehát "vagy"-gyal, amivel lehetséges az, hogy adott esetben, ha egy ülés nem egy hétig tart, hanem van benne, mondjuk, két hétfői nap is a mai rend szerint, akkor a következő alkalommal már nem kell mind a kettő; tehát a dolog mindenesetre új, és nem elég világos számomra. De mivel látható terv van két- vagy háromhetes ülésre, gondoljunk bele, háromhetes ülés esetén egy azonnali kérdésre 9 hét után kapunk választ! Én tehát beadtam egy olyan módosító indítványt, amelyik egy ülésszak minden hetében egy időpontban lehetővé teszi vagy kötelezővé az interpellációk, kérdések, azonnali kérdések megtartását, mert a parlament ellenőrző szerepével csak így lehet élni.

Érdekesség a parlament ellenőrző szerepével kapcsolatban az is, hogy az állandó bizottságok eddig azért vizsgálhattak, behívhattak valakit, és vizsgálatot folytathattak. Most ez kiegészíti az állandó bizottságokat egy kötelemmel, hogy ugyanaz vonatkozik rájuk, hogy ők bármit vizsgáljanak, mint az igazi vizsgálóbizottságra, tehát az állandó bizottság hivatalból tud indítani egy vizsgálatot, míg egy vizsgálóbizottsághoz nyilván 78 képviselő kell jelenleg. Igen ám, de beemelte oda azt a paragrafust, hogy: amennyiben interpellációval, kérdéssel, azonnali kérdéssel az ügy nem tárható fel. Ettől kezdve az állandó bizottság sem tud napirendre venni egy lényeges, fontos kérdést, amit ezzel visszaélve azt lehet mondani, hogy kérem szépen, mondjuk, a NAV-ügyben tisztázni a kérdést - miért kéne egy adott bizottságban erre vizsgálat? Lehet tisztázni interpellációval, tessék megkérdezni a minisztert; a miniszter válaszol, hogy minden rendben van, és a kérdés tisztázódott. Tehát ez az új feltétel az állandó bizottságok vizsgálati lehetőségét is erőteljesen csökkenteni fogja.

Mindezek alapján én megerősítem azt a véleményemet, meggyőződésünket, hogy erőteljesen csorbítja a képviselői jogokat, a plenáris ülést bizonyos szempontból kiüresíti, és nyilvánvalóan a Jobbik ezt elutasítja, és kicsit azon csodálkozunk, hogy a Fidesz-KDNP együtt nyújtotta be, a KNDP magát konzervatív pártnak vallja, a Fidesz a maga változó párttörzsfejlődése során most ott van, hogy a konzervatív értékeket vállalja, de az, ami jelenleg történt ennek a házszabálynak a módosításával, itt nem a feltétlen szükséges és javítandó módosítások történtek meggyőződésünk szerint, hanem az értékmegőrzés helyett nagyon furcsa módon egy, "a múltat végképp eltörölni" típusú döntés született, amit nem hiszem, hogy itt és ebben az esetben kellett volna megtenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik, az LMP és az MSZP soraiban.)

(12.20)

ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr. A Jobbik frakcióját követően Schiffer András LMP-frakcióvezető vezérszónoklata következik. Öné a szó, ugyancsak 30 percben.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az a házszabálytervezet, amely itt fekszik előttünk egy országgyűlésitörvény-módosítási javaslattal együtt, kétségtelenül egy olyan újraszabályozását vetíti előre a parlamenti munkának, ami egyrészt jó néhány formális, kiüresedett intézménytől, illetve felesleges körtől mentesíti a parlamenti munkát, áttekinthetőbbé teszi a parlamenti eljárást, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az LMP számára két dolog fontos akkor, amikor egy házszabályt tárgyalunk.

Az egyik az, hogy a parlamenti eljárás mennyiben ad garanciát arra, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok ne tudják meghekkelni a törvényalkotás folyamatát, hiszen én ugyan nem akarok egy 20 perces előadást tartani arról, hogy mi történt az elmúlt három évben, de tudjuk pontosan, hogy volt olyan, hogy pár perccel az ülés megnyitása előtt laptopon egy érdekcsoport beküldte a módosító javaslatát, és nem sokkal később ebből törvény lett. Tehát az egyik, ami minket érdekel, az, hogy ez az új parlamentáris eljárás mennyiben védi meg a magyar polgárokat attól, hogy az ő mandátumukat gyakorlatilag különböző lobbicsoportok, gazdasági érdekkörök elrabolják.

A másik kérdés, hogy mennyiben biztosított a parlamenti munkának a nyilvánossága. A két dolog ráadásul összefügg. Minél inkább képesek arra a magyar választópolgárok, hogy ellenőrizzék a törvényhozás eljárását, a törvényhozás munkáját, annál jobban csökken a korrupciós nyomás magán a törvényalkotáson, annál inkább fel lehet azt fedni, le lehet azt leplezni, ha különböző gazdasági érdekkörök például a dohánykereskedelem szabályozásánál vagy az alkoholtermékek forgalmazásnál megpróbálnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Természetesen üdvözöljük éppen ezért azt, hogy például a kivételes sürgős eljárástól, amit most hat alkalommal kezdeményezhet praktikusan a Fidesz, hiszen egy alapelve van jelenleg a parlamenti működésnek, az, hogy csak a Fidesz, minden egyébtől bármikor el lehet térni... - a probléma az, hogy e helyett az eljárás helyett az új házszabály, illetve a házszabálytervezet is tartalmazza az úgynevezett kivételes eljárást, valóban nem hat, hanem négy alkalommal. (Gulyás Gergely közbeszól.)

Szeretném összegezni, hogy ebben a házszabálytervezetben melyek azok az eljárási problémák, amelyek nyitva hagyják a kiskaput a különböző gazdasági érdekkörök előtt. Először is elfogadhatatlan az LMP számára, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatot továbbra is néhány órával az ülés megkezdése előtt be lehet nyújtani. A mi javaslatunk szerint legfeljebb 72 órával az ülés megkezdése előtt lehessen benyújtani zárószavazás előtti módosító javaslatot. Arról van szó, hogy az előttünk fekvő tervezet, bár a jelenleginél korrektebb módon írja azt körül, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat egyébként mire való, konkrét indokolási kötelezettséget, tehát ami az általános szabályt alkalmazza az adott zárószavazás előtti módosító javaslatra, nem tartalmaz. Ennél nagyobb probléma viszont az, hogy olyan szűk az idősáv a lehetséges benyújtási időpont és a zárószavazás időpontja között, hogy ez gyakorlatilag megint csak az érdemi parlamenti kontrollt és így a nyilvánosság kontrollját kizárja. Az, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat intézményével visszaélve, azt kicselezve gyakorlatilag teljesen új szabályozásokat lehet alkotni, újra azt veti fel, hogy különböző hatalmasok, gazdasági érdekkörök, oligarchák praktikusan tollba, illetve laptopba tudják mondani azt, hogy milyen szabályozást szeretnének.

A következő probléma a kivételes eljárás intézménye. Ugyancsak négy alkalommal, de immáron feles többséggel egynapos törvényalkotást lehet produkálni a parlamentben. Egy fokkal korrektebb lenne ez a javaslat akkor, ha legalább szűkítené azt a tárgykört, illetve azt az esetkört, amikor ilyen eszközhöz a parlamenti többség egyébként folyamodhat.

Harmadrészt, szintén tág teret enged a különböző visszaéléseknek az, ha egy órával az üléskezdés előtt a képviselőcsoportok vezetője, illetve a kormány a napirend átírására javaslatot nyújthat be. Amikor felborul a képviselői munka, teljesen újraírják a napirendet üléskezdéskor, ez nem pusztán kényelmetlenség a képviselőknek, ezt azért hangsúlyozzuk. Túl azon, hogy van egy hatályos jogalkotási törvény, amely azzal számol, hogy az alkotmányos rend szerint nem Vas Imre képviselőtársunk kormányoz, hanem a kormány kormányoz, tehát nem a frakció jogosult Vas Imre képében törvényjavaslatokat előterjeszteni, éppen ezért a jogalkotási törvény azt is előírja, hogy hatástanulmányokat kell a törvényjavaslatok előtt készíteni, társadalmi egyeztetést kell lefolytatni. Igen, Gulyás képviselőtársam, ezt együtt szavaztuk meg 2011-ben.

Ehhez képest akkor, amikor a napirendet teljesen átrendezi az Országgyűlés az utolsó pillanatban, üléskezdéskor, nagyon kétséges az, hogy egyébként a képviselőcsoportok, a frakciók, tehát a parlamenti pártok, amelyeknek az a szerepük egy modern alkotmányos demokráciában, hogy a népakaratot valamilyen módon becsatornázzák az Országgyűlés munkájába, le tudják-e folytatni a megfelelő szakmai, politikai, társadalmi egyeztetéseket. Tehát itt nem a képviselők kényelméről van szó. Arról van szó, hogy egy törvényjavaslatnál adott-e a tér arra, hogy azok a képviselők, legyenek azok szocialisták, zöldek, szélsőjobboldaliak, konzervatívok, bárkik, akiket meghatározott mennyiségű választópolgár beküld a parlamentbe, ha beérkezik egy törvényjavaslat, legyen arra idő, legyen arra tér, keret, hogy a különböző társadalmi csoportokkal a megfelelő egyeztetéseket ők is le tudják folytatni, miután ezeket az egyeztetéseket, feltételezem, Vas Imre is mindig lefolytatja, mielőtt egy törvényjavaslatát napirendre tűzeti a Házzal.

Az egész történetet megfejeli az, hogy az utolsó négyötödös szabálytól is búcsút kíván venni a jelenleg kétharmados többség. A házszabálytól eltéréshez kétharmad is elegendő, jóllehet el kell ismerni, hogy ezt a kétharmadot úgy fogalmazza meg a javaslat, hogy ebben kell lennie ellenzéki képviselőnek. (Gulyás Gergely közbeszól.) Ezzel együtt én azt gondolom, hogy ha könnyítünk azon, hogy a házszabálytól mikor lehet eltérni, akkor tágabbra nyitjuk annak a lehetőségét, hogy gyakorlatilag a most elfogadásra kerülő szabályoktól bármikor, bármilyen módon el lehessen térni.

Összességében ebben a körben az LMP aggályosnak tartja azt, ha röviddel, pár órával az üléskezdés előtt még zárószavazás előtti módosító javaslatokat be lehet nyújtani, aggályosnak tartjuk azt, hogy sima többség kivételes eljárásban egy nap alatt átverhet a Házon törvényeket, és aggályosnak tartjuk azt, hogy a napirendet fel lehet forgatni egy órával üléskezdés előtt. Mi ebben a körben egyébként arra teszünk javaslatot, hogy egy órával üléskezdés előtt a napirendi pont levételét lehessen kezdeményezni. Azt gondolom, hogy ezek az intézmények, függetlenül attól, hogy Gulyás Gergely jó szándékában nem kételkedem, de arra jók, hogy bármikor, függetlenül attól, hogy éppen ki élvez többséget a parlamentben, különböző gazdasági érdekkörök megkörnyékezve egyes, tipikusan kormányoldali képviselőket, a saját szájuk íze szerint tudják átalakítani a törvényhozás munkáját, így azokat a közös szabályokat, amelyek az itt élő emberek mindennapjait meghatározzák.

A másik kérdéskör, ami az LMP számára fontos, és az előbbivel, az eljárási szabályokkal szorosan összefügg, a nyilvánosság kérdése, a parlamenti munka átláthatósága, nyilvánossága. Ez természetesen szorosan összefügg azzal is, hogy egyrészt a tévéközvetítést, a médianyilvánosságot egy mediatizált társadalomban hogyan kezeli a parlament. Javaslatot fogunk előterjeszteni arra is, hogy ne fordulhasson elő többé olyan szégyen, ami múlt kedden esett meg, amikor a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló szőnyeg alá söprési törvényt a Fidesz eldugta éjszakai órára, hogy éjjel 10-12 óra felé, éjféltájban senki ne lássa azt, hogy két mamelukon kívül a kormánypárti képviselőcsoportokból senkit nem érdekel ez a javaslat, senkit nem érdekel közülük sem, hogy egyébként az ellenzék nyomásának engedve legalább egy szőnyeg alá söprési törvényt hogyan próbálnak itt eljátszani a Házban, miközben ugyanezen a napon, tehát múlt kedden a nagyérdeműt a tévéközvetítés alatt olyan részletes vitákkal szórakoztatták, amelyeknek a feleslegességéről önök is pontosan meg vannak győződve, hiszen itt van a javaslat, hogy meg akarják szüntetni.

(12.30)

Tehát azt a cinikus hozzáállást produkálták, hogy berakták tévéközvetítésre a senkit nem érdeklő részletes vitákat - önök pontosan tudják, hogy ez nem érdekel senkit (Gulyás Gergely: Kampány van.) -, és az olyan törvényjavaslat vitáját, ami jelentős érzelmeket válthat ki a társadalomban, és adott esetben a Fidesz-KDNP szavazótáborában is - hogy mondjam - komoly kétségeket ébreszthet a Fidesz-KDNP szavahihetőségét illetően, azt eltolják éjszakára. Mi javaslatot teszünk arra, hogy bizonyos törvénytípusok általános vitáját a közszolgálati televíziós közvetítési időben legyen kötelező megvitatni.

Mi nem vonjuk azt kétségbe, hogy önmagában a részletes vita intézményének mellőzése, illetve megszüntetése egy racionális lépés, viszont a történet akkor kerek egész, ha az úgynevezett törvény-előkészítő bizottságban a nyilvánosság ugyanúgy biztosított, mint a plenáris üléseken. Tehát adott esetben a tévéközvetítés, illetve az online közvetítés biztosított, egyáltalán a bizottsági munkát illetően a nyilvánosság biztosított, a jegyzőkönyveket viszonylag rövid időn belül bármely állampolgár olvashatja a parlament internetes felületén.

És ha már az átláthatóságról, a nyilvánosság kontrolljáról beszélünk, akkor nem lehet megkerülni azt a gyermeteg, infantilis javaslatot, ami itt van az országgyűlési törvény módosításában, amit Balczó képviselőtársam nagyon szemléletesen szemléltetett is, mert most még megteheti, nem cipeli el a házőrség - másként lesz ez majd a jövő évtől, amikor már alelnököt is az őrség kivezethet, ha ilyen fotókat és szemléltetőeszközöket mutogat fönt a pulpituson. Szóval, hol élünk? Tudomásul kéne venni, hogy itt egy XXI. századi parlamentről van szó, XXI. századi Országgyűlés XXI. századi házelnököt kíván, nem pedig egy XIX. századi pedellust. Balczó alelnök úr is bemutatta, hogy egyébként a Fidesz is, amikor éppen ellenzékben volt, nagy kedvvel mutogatott mindenféle molinókat, transzparenseket, beöltöztek. Gulyás Gergely még nem volt, azt hiszem, képviselő, de például Ágh Péterre én emlékszem még egy tévéközvetítésből, ő akkor éppen volt, beöltözött mindenféle antigyurcsányista trikókba. Tehát a kor divatjának megfelelő szemléltetőeszközöket használt a Fidesz-frakció is, hogy kimutassa ellenszenvét a szocialistákkal szemben; ehhez képest most kormányon fel vannak háborodva, hogy ez sérti a Ház méltóságát. Tudják, mi sérti a Ház méltóságát? Az, hogy egy ilyen szőnyegalásöprési törvénynél két mamelukot ültetnek ide az igazságügyi államtitkár mögé. Na, ez sérti a Ház méltóságát! A Ház méltóságát az sérti, amikor megpróbálják a nyilvánosságot kicselezni, az sérti a Ház méltóságát, hogy a Fidesz-frakció gyakorlatilag vitaképtelen, és úgy ülnek végig általános vitákat, hogy nem szállnak vitába az ellenzéki javaslatokkal - ez sérti a Ház méltóságát! Az, hogy valaki transzparensekkel vagy más szemléltetőeszközökkel próbálja meg a véleményét nyomatékossá tenni, ez hozzátartozik a XXI. századi nyilvánossághoz. (Dr. Répássy Róbert Gulyás Gergellyel beszélget.)

És még valami: önök nem véletlenül folyamodtak ilyen eszközökhöz ellenzékben, mert pontosan tudták... Megvárom, míg Répássy államtitkár úr befejezi a hozzászólását. (Dr. Répássy Róbert: Gulyás Gergellyel beszéltem, elnézést!) Köszönöm szépen. (Az elnök csenget.) Tehát önök ellenzékben pontosan tudták azt...

ELNÖK: Államtitkár úr, ilyenkor még itt az elnöki székben is egészen pontosan lehet hallani, amit átkiabál, átbeszélget a képviselőtársához. Csak jelzem, hogy főleg, amikor üres a terem, akkor visszhangzik az egész minden egyes bekiabálástól vagy éppen megjegyzéstől.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tehát az a helyzet, hogy a Fidesz is ellenzékben pontosan tisztában volt azzal, hogy az állampolgárok figyelmét egy XXI. századi társadalomban azzal lehet felhívni politikai javaslatokra, ha olyan eszközöket, olyan megoldásokat, olyan médiaképes gesztusokat használnak, ami egyébként a mai világban az emberek figyelmét leköti. Nem ez az egyetlen eset, ahol önök homlokegyenest másként viselkednek hatalmon, mint ahogy azt ellenzékként tették. Szégyelljék ezért magukat, mert azt gondolom, hogy lehet itt vihorászni ezen, de előbb-utóbb ezért a választópolgárok be fogják nyújtani a számlát. Én azt gondolom, hogy elég sok embernek elege van ebben az országban abból, hogy az elmúlt 25 év pártjai azzal szórakoznak, hogy homlokegyenest ellentétes véleményt fogalmaznak meg hatalmon, mint amit ellenzékben tettek. Előbb-utóbb ezért a választópolgárok be fogják nyújtani a számlát, nem lehet folyamatosan a kettős mércével szórakozni.

Ha a nyilvánosság kontrolljáról beszélünk, ennek lényegi eleme az is, hogy a választópolgárok pontosan el tudják különíteni a különböző politikai javaslatokat, nézőpontokat, magyarul a választópolgár, amikor a választófülkébe megy, pártlistákra, egyéni képviselőkre szavaz, vagy éppen egy időközi választáson egy parlamenti képviselőjelöltre szavaz, akkor ezt olyan jól informált módon tegye meg, hogy minden olyan információnak a birtokában van, ami arról szól, hogy egy adott párt, egy adott képviselő különböző, számára, az egyes ember élete szempontjából fontos kérdésekben milyen álláspontot képvisel. Ezért szeretnék én is visszatérni arra, amit Balczó alelnök úr a hozzászólásában elmondott, ez a módosító javaslatoknál az egyes frakciójavaslatok vagy képviselői javaslatok kérdése. Én értem a szándékot, hogy egyszerűsíteni akarja a parlamenti döntéshozatalt az előterjesztő, nem is feltételezem, Gulyás képviselőtársam, hogy azért akarnak egyetlen csomagban szavazni a módosítókról plenáris ülésen, mert így kívánnák, mondjuk, a demokráciát felszámolni; én ilyet még véletlenül sem feltételezek önökről. Pusztán csak arról van szó, hogy akkor, amikor a módosító javaslatoknál önök ugyan gépiesen leszavazzák az ellenzéki javaslatokat, mondjuk, 99 százalékban, amikor a név szerinti szavazáson is, rinocéroszbőrt fölvéve lehet ellentmondani olyan javaslatoknak, amelyeknél pontosan tudjuk, hogy egyébként egyes kormánypárti képviselők tudják az igazságát, ebben az esetben is az, hogy külön, transzparens, áttekinthető módon kijönnek a Ház elé ellenzéki javaslatok, ennek megvan az a funkciója - tekintsük kellően bölcsnek a választópolgárokat -, hogy akinek a számára, akinek az élete szempontjából egy-egy törvény, egy-egy javaslat fontos, az pontosan meg tudja nézni, hogy mely pártok, mely frakciók, mely képviselők szavazták azt meg, mely képviselők szavaztak ellene. Ennek igenis van egy lényegi funkciója, arról nem is beszélve, hogy azért ne gondolják azt, hogy a kétharmados többség mindörökké tart.

Az elmúlt ciklusokban, ahol sokkal szűkebb többség volt, a jelenleginél izgalmasabb szavazások voltak az ülésteremben, tehát egyáltalán nem volt annyira biztos egy-egy, akár ellenzéki javaslatnak is a sorsa. De hangsúlyozom még egyszer, annak, hogy a bizottsági, egységesen előterjesztett módosító javaslat mellett megjelenjenek - én azzal egyetértek, hogy ne vég nélkül, tehát meghatározott keretben megjelenjenek - ellenzéki vagy renitens kormánypárti képviselői indítványok, annak megvan az a funkciója, hogy a választópolgár tud képet alkotni arról, hogy egy-egy számára lényeges kérdésben ki milyen álláspontot foglal el. Nyilván ezt ésszerű keretek közé kell szorítani, de lássuk azt is, hogy a mérleg egyik serpenyőjében ott van az ésszerű, energiahatékony működése a parlamentnek, a mérleg másik serpenyőjében meg ott van a polgároknak az az igénye és joga, hogy átlássák, mi miért történik, ki miért és mi ellen nyom gombot az Országgyűlésben.

Ebbe a körbe tartozik az a javaslata is az LMP-nek, hogy miközben nem vitatjuk a jogosságát annak a felvetésnek, hogy a részletes vita intézményét így, ebben a formában szüntessük meg, mégis vannak olyan törvénytípusok, ahol a részletes vita intézményének, a plenáris részletes vita intézményének a fenntartása indokolt, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ezeknél a törvényeknél érdemi diskurzus folyik az ülésteremben. Mikről van szó? Sarkalatos törvények - ideértve az alaptörvényt, az alaptörvény módosítását -, a költségvetési és adótörvények, valamint a nagy kódexek, tehát a polgári, illetve a büntető törvénykönyv.

(12.40)

Ha visszaemlékszünk, ezeknek az indítványoknak a részletes vitájánál érdemi politikai vita folyt. Hiába plenárisra került egy-egy módosító javaslat, tipikusan olyan jelentős életviszonyokat átfogóan szabályozó módosító javaslatokról vitatkozott az Országgyűlés, amit nem lehetett vagy nem lett volna célszerű eltolni egy szakmai grémiumba.

Megfontolásra ajánlom, hogy egy szűk körben a plenáris részletes vita intézményét tartsuk fenn, pontosan azért, mert ezeknél a törvényeknél igenis van jelentősége annak, hogy nem egy szűk képviselői grémiumnak, hanem valamennyi, az emberek által beküldött parlamenti képviselőnek legyen lehetősége, hogy akár a költségvetésről, tehát az újraelosztás kérdéseiről, az adózásról, a polgári, illetve a büntető törvénykönyv szabályairól szabadon vitatkozhasson. Ezek igen élénk viták voltak, igen hasznos értékkonfliktusok voltak itt a Házban.

Összegezve én azt látom, hogy akkor biztosított az, hogy az emberek tudják ellenőrizni azt, hogy az általuk választott képviselők mit tesznek az Országgyűlésben, ha egyrészt a nyilvánosság szabályai egy hatékonyabb működésnél a bizottsági munkán is rajta vannak, másfelől pedig abban a körben, ahol igenis van politikai jelentősége a képviselői véleménynyilvánításnak, ott kikerül az asztalra, hogy adott kérdésekről ki hogyan foglal állást. Nem utolsósorban akkor érvényesül a nyilvánosság kontrollja, ha a képviselői véleménynyilvánítás szabadságát senki nem próbálja meg rossz pedellusként, XIX. századi módon korlátozni. Sőt, továbbmegyek: akkor érvényesül a nyilvánosság kontrollja, ha nemcsak a képviselőknek, de a parlament ülését látogató választópolgároknak is - az ülést meg nem zavaró módon - van lehetőségük véleménynyilvánításra. Be nem látom, Gulyás képviselőtársam, hogy egészen addig, amíg valaki nem zavarja meg az ülés menetét, miért ne lehetne egy szabad országban véleményt nyilvánítani egyik vagy másik pártról vagy éppen a kormány álláspontjáról?!

Önök teljes tévedésben vannak, a Ház méltósága nem valami mindenek felett álló érték. A Ház méltóságát 386 képviselő folyamatosan alakítja. Azok, akik elbújnak a nyilvánosság elől, azok, akikről, azt hiszem, Bárándy képviselő úr is beszélt, akik folyamatosan mamelukként, gombnyomogató-jánosként csak azt tudják, hogy a kiadott kormánypárti kotta szerint hogyan kell szavazni, azok súlyosan sértik a Ház méltóságát. Azok, akik felháborodnak a képviselői véleménynyilvánításon pedellus módjára, sértik a Ház méltóságát. Szerintem a Ház méltóságát növeli az, hogyha nem próbálják meg elfojtani a képviselői véleményt, nem próbálják meg elfojtani az állampolgári véleményt, és erősíti a Ház méltóságát, hogy ha úgy lehet véleményeket megfogalmazni egy parlamenti vitában, hogy az a XXI. században az internetes társadalomban, egy mediatizált társadalomban is könnyen felfogható, közérthető legyen az emberek számára. Önök egy hatalmas tévedésben vannak. Azokat az eszközöket, amelyeket önök is kedvvel alkalmaztak ellenzékben, és most valóban a két új frakció ennek az elmúlt három évben, hogy mondjam, újabb formáit adta meg itt a Házban, önök lazán cirkuszoknak nevezik. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy ezek a kifejezési módok alkalmasak arra, hogy közelebb hozzák az emberekhez azt a szakmai favágást, amiről a legtöbb ember azt sem tudja, hogy micsoda. Természetesen én megértem azt, hogy vannak képviselők, tipikusan kormánypártiak, akiknek addig jó, amíg az embereket nem érdekli a politika. Mi viszont arra szerződtünk, hogy próbáljuk meg a politikát közelebb vinni az emberekhez, és elérni azt, hogy az embereket ebben az országban újra érdekelje a politika, és minél több ember kompetens módon bele tudjon szólni a közös ügyeink intézésébe. Ehhez hozzátartoznak olyan kifejezési módok, amelyek ebben a világban akár a legújabb generációkat is oda tudják kötni akár egy parlamenti internetes közvetítés, akár egy parlamenti tévéközvetítés elé.

Elmúlt az a világ, ami a kilencvenes évek elején volt, amikor akár Szabad György elnöklése vagy Torgyán József vezérszónokija százezreket vagy milliókat láncolt a tévék elé. (Cseresnyés Péter közbeszól.) Egy másik világ van. Lehet, hogy a bekiabáló fideszes képviselő számra nem világos, de egy olyan társadalomban, ahol a felnövekvő generációk gyakorlatilag már az internetről tájékozódnak, rövid képek azok, amik egyáltalán a figyelmet lekötik akkor, ha politikáról van szó, akkor ehhez alkalmazkodni kell. Ha önök ezt cirkuszolásnak nevezik és a Ház méltósága megsértésének, akkor azt hiszem, nagyon el vannak tévedve, és nagyon nem értik azt a világot, amelyre egyébként szabályokat kívánnak alkotni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr.

A vezérszónoki felszólalások végéhez érkeztünk. Az együttes általános vitát elnapolom, a folytatására holnap első napirendi pontként kerítünk sort.

Most pedig következik a Magyarország és a Szerb Köztársaság között a szociális biztonságról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, amelyet T/13207. számon ismerhettek meg.

Előterjesztői expozét hallgatunk meg először. Halász János államtitkár úr, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, maximum 20 perces időkeretben, öné a szó.

Felszólalások:   27   27-57   57-59      Ülésnap adatai