Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, a szót. Már nagyon hosszú ideje elhúzódik ez a vita, de ha megengedik, akkor mégis visszatérek egy régi kérdésre, amely ezzel kapcsolatos, és az általános vitában már elmondtam, hogy a probléma abból adódik, hogy Magyarországon az előző negyven év időszakában a gazdaság, a társadalom, a lakosság ahhoz szokott hozzá, hogy az energiaárak a Magyarországon akkor olcsón megszerezhető szovjet olaj- és gázforrásokra bazírozódtak, és kialakult egy sokkal olcsóbb - erről Szalay úr itt az előbb említést tett -, még ma is, az áremelkedés után sokkal olcsóbb árszínvonal, mint amit a világ ismer.

Ennek van egy súlyos negatív következménye a magyar társadalomra vonatkozóan, aminek családonként vagy személyenként esetleg a haszonélvezői vagyunk, de az egész társadalom számára káros, nevezetesen az, hogy Magyarországon a nemzeti jövedelem, vagy a GDP mértékéhez képest az energiafogyasztás - most nem készültem, nem tudok statisztikát idézni, de higgyék el, hogy meggondoltan és megfelelő alapok alapján mondom - nagyságrendileg magasabb, mint más országokban.

(17.00)

Tehát nem arról van szó, hogy az energia olcsó ára energiapocsékoláshoz vezet társadalmi méretekben, ami a gazdaság és a társadalom fejlődését súlyosan akadályozza. A liberalizáció kivált egy olyan helyzetet, amiben a termelés racionális költségei előbb-utóbb csökkenni fognak, és remélhetőleg gyors ütemben fognak csökkenni. Csak az a csökkenés már egy olyan árszínvonalhoz fog igazodni vagy egy olyan alaphelyzethez fog igazodni, ami a tegnapinál lényegesen rosszabb, és ez nagyon sok embernek és vállalkozónak is kedvezőtlen. Hiszen az energiaköltségek jelentős tételt jelentenek különböző iparágak, különböző gazdasági tevékenységek költségstruktúrájában, és ha ott általános emelkedés következik be, ez zavart okoz. Ennek a nehézségnek a megoldása előttünk áll, és én sajnálom - annak ellenére, hogy most már hosszabb ideje itt vitatkozunk róla -, hogy nem elég alapos az a vita, amit ezzel kapcsolatosan folytatunk.

Fontosnak tartom azt az előterjesztői módosítást, ami a 61. pontban szerepel, és örülök annak, hogy ezt a kormány lényegét tekintve remélhetőleg el fogja fogadni. Mert ki kell mondani, hogy kiken és hogyan akarunk segíteni ebben a feszültséget okozó, elkerülhetetlen változásban. Az első érvem az volt, hogy a változás elkerülhetetlen. A változásnak vannak racionális elemei, amelyek javítanak is az ország helyzetén, ugyanakkor nagyon sok személynek, nagyon sok családnak és nagyon sok vállalkozónak is bajt okoz. Ennek egy részét át lehet vállalni, ezt az átvállalt költséget pedig az államnak, az adófizetők együttesének kell vállalnia. Tehát egyetértek azzal, és határozottan hangsúlyozni szeretném, hogy nem az önkormányzatokra kell bízni ezt a feladatot, mert indokolatlan az, hogy az energiaárakban egy gazdagabb önkormányzat másképpen támogassa a családokat, mint egy szegényebb önkormányzat, és hogy ebben ilyen véletlenszerű tételek jelentős szerepet játsszanak.

Ha az az érv nem volna érv, hogy az önkormányzatok költségvetése jelenleg sincs egyensúlyban, és az önkormányzatok pénzügyi ellátását különben is támogatni kellene, akkor is az előbb elmondott érv érvényesülne. De sajnos az is igaz, hogy általában a regionális kasszák helyzete rossz, és ezért a regionális kasszák támogatását és nem további terhelését kell célnak tekinteni.

Köszönöm a figyelmet.