Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem megismételve mindazt, amit Szalay Gábor elmondott, de teljes egészében egyetértve vele, én szeretném tovább fokozni ezt a helyzetet.

Kérem képviselőtársaimat, gondolják végig: ha innen a Házból mi azt akarjuk üzenni azoknak a fogyasztóknak, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, annak a néhány százezer fogyasztónak, akkor ebben a törvényjavaslatban valamely olyan paragrafust kell megfogalmaznunk, amely számukra némi garanciát jelent, hogy ők is igénybe tudják venni legalább a villamos energiát, egy bizonyos mennyiséget, hogy olvasni tudjanak, vagy valamennyire komfortos legyen a környezetük.

Az eredeti javaslatban ennek a forrása eredendően a felemelt díj. A felemelt díj szerencsére eltűnt Braun képviselő úr indítványában. Ugyancsak ő ezt tovább is vezeti a 89. §-sal, de megmaradt az, amiről Szalay Gábor beszélt, hogy állami, önkormányzati és önkéntes felajánlások.

Tessék végiggondolni: az önkormányzati forrás miből áll? Én azt a részét nem akarom már ragozni, amiről beszélt Szalay Gábor, hogy az önkormányzatok rendre feladatot kapnak, források nélkül. Ha az önkormányzatok mégis itt valamit tennének, akkor az nagy valószínűséggel pénzbeli hozzájárulás lesz. Márpedig ennek a hozzájárulásnak a forrása állami forrás lesz; vagy normatíva, vagy személyi jövedelemadó megadott részének visszahagyása.

Tehát azt gondolom - újra megismétlem, amit mondtam az általános vitában -, hogy mivel az energiaellátás eredendően kormányzati feladat, a privatizáció előnyeit általában a költségvetés élvezi, ezért célszerű lenne azt bevállalni ebben a törvényjavaslatban, amit mi tettünk a 63. számú indítvány alatt, szintén Fritz Péter és Podolák György képviselőtársammal, miközben kimondjuk, hogy a szociális villamosenergia-ellátás állami feladat, és ennek forrása a központi költségvetés. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy korlátokat kell felállítanunk, hogy a kormány milyen keretek között alkothatja majd meg a rendeletét, ha már egyszer elfogadjuk azt, hogy a villamosenergia-törvény egy kerettörvény legyen.

A másik, amiről azt gondolom, mindenképpen kell beszélni, figyelemmel arra a rövid polémiára, ami Lezsák Sándor és Szalay Gábor között zajlott, hogy az árak valamilyen formában a fogyasztók döntéseit befolyásolják. Abban, hogy Magyarországon az energiafelhasználás hatékonysága azon a ponton van, ahol van, ebben az áraknak is szerepe van. Én nem akarok olyan messzire visszamenni, hogy a hetvenes évek torz döntései milyen következményeket okoztak Magyarországon, milyen torz döntéseket okoztak, amelyek a mai energiastruktúrára is kihatással vannak. Ez ma ugyanúgy igaz. Tehát, miközben kicsit szemforgató magatartást tanúsítva beszélünk arról a néhány százezer, nagyon hátrányos helyzetű fogyasztóról, és van egy torz árszerkezetünk, ami rossz döntésekre ösztönzi a fogyasztókat, én azt gondolom, e Ház falai között ki kell mondani: az energiát a termelőnél a költségek jelentik, az importnál az importárak, és ezt valahol ki kell fizetni. Akkor mondjuk ki azt, hogy ezeknek a költségeknek x százalékát vállalja a költségvetés, és nem engedjük, hogy továbbháruljon a fogyasztókra, de akkor ezt le kell írni; de valamilyen formában előre kell lépnünk, hogy ösztönözzük a fogyasztókat arra - kicsit és nagyot egyaránt -, hogy hatékonyabb, olyan berendezéseket használjanak, amelyek sokkal jobb hatásfokkal használják fel az energiát, mert csak így leszünk képesek arra, hogy kevesebbet használjunk fel, és csökkentsük összességében az energiaköltségeinket.

(16.40)

Tehát visszatérve, én azt gondolom, hogy ebben a csomagban, úgy, ahogy Szalay Gábor hivatkozott rá, nagyon sok indítvány van, külön-külön mindegyikről érdemes lenne beszélni. Talán van még remény arra, hogy a gazdasági bizottságban kialakítsunk egy olyan álláspontot, amely tényleg érdemben foglalkozik a szociális villamosenergia-ellátás kérdésével, de nemcsak foglalkozik vele, hanem erre valamilyen garanciákkal megtámogatott indítványt is tesz.

Köszönöm szépen a figyelmet.