Felszólalás adatai

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy hasznos volt ez a mai vita, és az integráció ügye előrelépett. Előreléptünk még bizonyos belső viták területén is, én legalábbis így érzékeltem.

Örömmel hallottam azokat a megállapításokat az ellenzéki képviselők oldaláról is, hogy kedvező az országjelentés, kedvezőbb, mint a tavalyi volt. Még az "éllovas" kifejezést is hallottam ellenzéki képviselőtől. Szalay Gábor képviselő úr mondta, hogy ez a jelentés megerősíti a vezető pozíciónkat. Ezzel mind egyetértek, és ez különösen azért okozott örömet, mert korábban hallottunk eltérő nyilatkozatokat is, még olyat is hallottunk, hogy esetleg ez az eltávolodást jelzi az európai uniós tagságtól. Ilyen szempontból a vita számomra megnyugtató volt. Úgy tűnik, hogy azonos az álláspontunk - mármint a kormánynak és az ellenzéki pártoknak - az egyéni teljesítmény, az egyéni elbírálás területén is. Erre majd még esetleg egy-két szóval visszatérek.

Tehát azt hiszem, hogy mindazok az aggodalmak, amelyek megjelentek az elmúlt napokban, hetekben, hogy tudniillik Magyarország elvesztette volna a korábbi vezető helyét, vagy akár nincs már a vezető csoportban - mert hiszen tíz ország kapta meg a lehetőségét annak, hogy 2002 végére befejezze a felkészülést és tárgyalásokat -, nos, mindezek az aggodalmak alaptalanok, Magyarország vezető helyen van. Mi nem szívesen mondjuk azt, hogy Magyarország az éllovas egyedül, vagy az első, mi általában azt a formulát szoktuk alkalmazni, ehhez viszont ragaszkodunk, hogy Magyarország az elsők között van, és akárhogy is alakuljon a bővítés első köre, mi mindenféleképpen ebben a körben benne leszünk. Tehát én úgy értékelem, hogy az elmúlt esztendőkben Magyarország nem egyszerűen megőrizte, hanem javította a helyzetét, javította a helyezését. Ugyan nem szívesen megyünk összehasonlításokba a többi jelölt ország helyzetével, mégis azt hiszem, hogy ilyen szempontból is előreléptünk.

Óhatatlanul előállt az a helyzet, hogy a vitanap jelentős része az éves jelentéssel foglalkozott. Én azt is természetesnek tartom, hogy kormánypártok és ellenzéki pártok más és más mondatokat olvasnak fel vagy hivatkoznak meg az éves jelentésből. Ez mindig is így volt. Azt azonban nem érzem megnyugtatónak, hogy elhangzott néhány olyan, idézőjelbe vett idézet is, amely egyáltalán nem szerepel a jelentésben. Most nem tudok ezekre mind visszatérni, hiszen elég sok ilyen megnyilatkozás hangzott el. Engem, őszintén szólva, kicsit meg is leptek, csak egy vagy kettőre szeretnék visszatérni. Például elhangzott az, hogy a jelentés szerint helyre kell állítani a demokratikus intézmények alkotmányos működését. Kérem szépen, egy szó sincs erről! Ezzel szemben azt mondja az éves jelentés, hogy Magyarország megteremtette a demokráciát és jogállamiságot biztosító intézmények stabilitását.

Aztán elhangzott az is, hogy a jelentésben szerepelne, miszerint helyre kell állítani a közszolgálati médiumok pártatlanságát. Nem mondja ezt a jelentés. A jelentés foglalkozik ezzel a kérdéssel, azt mondja, hogy meg kell oldani a médiakuratóriumok elnökségében fennálló helyzetet, és szó szerint az szerepel, hogy a kormány kezdeményezései ellenére a parlament az erre vonatkozó döntést eddig nem hozta meg. Azt hiszem, ez tökéletesen így van. Szó van arról is, hogy a közszolgálati médiumok pénzügyi eszközeinek szűkössége veszélyeztetheti a közszolgálatiság ellátását. Ez valóban így van, időközben megszületett a zárszámadási törvény, tudomásom szerint a fogyatékosság orvosolva lett, köszönhetően legalábbis azoknak a képviselőknek, akik ezt a zárszámadási törvényt megszavazták. (Dr. Horváth János: Úgy van!)

Azt sem mondja ez a jelentés, hogy nem működik a szociális párbeszéd. Azt mondja, hogy jellemző rá a bizalomhiány. Valóban így van. Úgy tűnik, mindkét oldalra jellemző a bizalomnak legalábbis a nem teljes volta, erre is vannak példák. Én a bevezetőmben utaltam is arra, hogy ami például az európai integrációs tanács működését illeti a szociális párbeszéden belül, ott én úgy látom, hogy a bizalomhiány igenis megszűnőben van, sőt van bizalom, együttműködés is van.

Nos, ezeket csak azért mondtam el, mert bízom benne, hogy ugyanazt a jelentést fogjuk a jövőben is olvasni. Egyet kérek csak kizárólag, ez pedig az, hogy ha idézzük a jelentést, akkor ezt pontosan tegyük, mert hiszen nem tudja minden polgár elolvasni ezt a százoldalas anyagot. Én azt hiszem, hogy éppen a helyes tájékoztatáshoz - amiről egyébként helyesen ma sok szó esett - tartozik hozzá, hogy egy ilyen jelentést lehetőleg pontosan idézzünk, függetlenül attól, hogy hogyan értelmezzük, melyek azok a mozzanatok, amelyek jobban megragadják a figyelmünket, vagy amelyeket adott esetben politikai elképzeléseinkkel inkább látunk összhangban állónak.

Két szót szólnék a tárgyalási fejezetekről. Itt is felmerült, hogy több tájékoztatás kellene. Egyetértek azzal, hogy a tájékoztatást folyamatosan és állandóan erősíteni kell. Ezt tesszük. Annyit hozzátennék, hogy tájékozódni is kell, nem csak tájékoztatni. Például - és ezt most igazán a legnagyobb udvariasság mellett mondom - a mai vitanapon is elhangzott jó néhány olyan észrevétel, amelyek érzésem szerint könnyűszerrel megválaszolhatók, és esetleges félreértések vagy tévedések eloszlathatók a most benyújtott információs csomag elolvasása útján. Tehát nagyon sok olyan részletkérdés szerepel ebben az információs csomagban, ami ma felmerült, és ami, azt hiszem, miután az időnk korlátozott, most itt nem igényelhet részletes választ. De azt a kérést talán meg tudom ismételni, hogy az információs csomagot mindenki tekintse át, mert jó néhány fenntartására, kétségére választ fog benne kapni.

Ami most már a tárgyalási fejezeteket illeti, én nagyon örülök annak, hogy most is egy olyan jellegű bírálat jelent meg, amely azt mondja, hogy egyes fejezetek tekintetében a kormány talán túlságosan nagyvonalúan, túlságosan rugalmasan tárgyalt. Ez egy jó dolog. Korábban évekig mindig azt hallottam, hogy a kormány túlságosan követelőző, túl sok igénnyel lép fel, netán arrogáns és így tovább. Helyreállt a természetes állapot, az ellenzék azért bírálja a kormányt, mert azt mondja, hogy nem így, hanem jobban kellett volna megállapodnod. Az egy más kérdés, hogy én ezekkel a bírálatokkal nem értek egyet. A munkaerő szabad áramlása tekintetében felhívom a figyelmet arra, hogy már öt tagállam jelezte, hogy a csatlakozás időpontjában teljes mértékben megnyitja a munkaerőpiacát. A sornak még nincs vége. Együttműködünk a szakszervezetekkel, munkaadói szervezetekkel, hogy ez a sor bővüljön, és még arra is van reális reményünk, hogy abban a két országban is, amely voltaképpen a korlátozás kezdeményezője volt, elérünk tényleges javulást a munkaerőpiac szabadabbá tétele tekintetében.

A másik kérdés, amely szintén felmerült, a föld ügye. Erre egy mondattal szeretnék mégis reflektálni. Kicsit csodálkozom azon őszintén szólva, hogy az a párt, amely helyteleníti, hogy a három évig velünk élő - és nem helyben lakó, helyesbítek, hanem itt élő - és mezőgazdasági tevékenységet élethivatásszerűen folytató közösségi polgárok, akik velünk élnek, itt telepedtek le, itt fizetnek adót, nos ők a három év eltelte után földtulajdonjogot tudjanak szerezni, ezt a párt kifogásolja, ezzel szemben azzal egyetértene, sőt azt javasolja, hogy a belföldi jogi személyek minden további nélkül szerezhessenek földtulajdonjogot azonnal. Belföldi jogi személy az, aki akar az lenni, mert hiszen társaságot mindenki alapíthat pillanatokon belül Magyarországon, ennek semmi különleges feltétele nincs, és ez nagyon jól van így. De egyben ez azt is jelenti, hogy ha belföldi jogi személyek számára megnyitjuk a földtulajdonszerzés lehetőségét, akkor ezt - lássuk tisztán - mindenki számára, az egész világ számára lehetővé tettük. Ezért csodálkozom ezen az ellentmondáson, de gondolom, ez is majd később feloldható lesz.

(15.00)

Szeretnék szólni két szót a kedvezménytörvényről, csak néhány tétel: az egyik az, ami nagyon lényeges, kitűnik egyébként az éves jelentésből is, nem ütközik az Európai Megállapodásba, ha a velencei bizottság ajánlásait figyelembe vesszük. Tagság esetén ennek a törvénynek az egyes rendelkezéseit feltehetően ki kell majd igazítani, hasonlóan más olyan témákhoz, amelyekben szintén a csatlakozás időpontjában kell majd kiigazításokat végezni, felmerült a közbeszerzés, de felmerült például az adókedvezmények kérdése is. Ez ebbe a sorba illeszkedik be. Ami a lényeg, és ez egyértelmű, hogy most nem kell módosítani ezt a törvényt.

Az "apparently" kifejezésről folyt itt vita, ez az éves jelentéshez kapcsol vissza megint. Kelemen András helyesen hivatkozott a német szövegre, amelyik a "scheinbar" szót tartalmazza. Azért azt szeretném jelezni, hogy a szótárban az első értelem persze a "látszólag" és a "látszat szerint", de miután valóban van egy kettős értelmezési lehetőség, mi a leghelyesebb eljárást választottuk, megkérdeztük az Európai Bizottság tisztviselőit arról, hogy melyiket kell értenünk ez alatt, és ők azt mondták, hogy az elsőt, tehát a "látszat szerint"-et, a "látszólag"-ot, úgyhogy én azt javaslom, hogy maradjunk ebben.

Hozzáteszem a Szabad Demokraták Szövetsége javaslataihoz, én azért nem hiszem, hogy Szent-Iványi képviselő úr komolyan gondolta azt, hogy a kormány el tudja halasztani egy törvény alkalmazását vagy hatálybalépését, bizonyos szomszédok esetében ez nyilvánvalóan jogi képtelenség, de ismételten jelzem azt, hogy ilyenre, tehát módosításra, halasztásra nincsen szükség.

Üdvözlöm a Szocialista Párt elnökének azt a javaslatát, amely közös álláspont kialakítására irányul. Szeretném jelezni, hogy a 2000. szeptember 11-én aláírt hatpárti megállapodás után körülbelül ennek az évnek az elején felmerült az, hogy ezt a hatpárti megállapodást fejlesszük tovább, tartsuk meg, de bővítsük ki, és egészítsük ki új elemekkel, a helyzet időközbeni alakulásának fényében, elsősorban Nizza után került ez a kérdés napirendre. Sajnos, ezt az elképzelést a Magyar Szocialista Párt a kezdeti támogatás után nem tudta támogatni, következésképpen nem tudtuk továbbfejleszteni a hatpárti megállapodást. Én úgy értelmezem ezt a mai javaslatot, hogy tulajdonképpen ennek a hatpárti megállapodásnak a továbbfejlesztésére, kiegészítésére, az új helyzethez való hozzáigazítására irányul, én ebben tökéletesen partner leszek; és ha a hatpárti egyeztetéseken valóban az érdemi megegyezés szándékával vesznek részt a pártok képviselői, megfelelő felhatalmazás birtokában, akkor én azt hiszem, egy ilyen közös álláspontot a mostani helyzetre nézve minden további nélkül ki fogunk tudni dolgozni.

Vastagh képviselő úr szólt az alkotmánymódosítás jelentőségéről, bizonyos késedelemre is utalt, amivel egyébként nem értek egyet, de az viszont lényeges dolog, hogy az alkotmánymódosítás, mármint a tagság által igényelt, szükségessé tett alkotmánymódosítás szerepel a 2002. évi programban, ezt a következő esztendő második felében kell a parlamentnek mindenféleképpen elvégeznie.

Most utoljára szeretnék szólni még néhány szót az egyenlő elbírálás kérdéséről, annál is inkább, mert itt Kovács László elnök úr ellentétet látott fennállni a miniszterelnök és a külügyminiszter álláspontja között annyiban, amennyiben a miniszterelnök úr jelezte azt, hogy nem szólunk bele abba a kérdésbe, hogy az Európai Unió első körben hány országot vesz fel, ez tökéletesen így van. Távol álljon tőlem, hogy bármikor beleszólnék abba a kérdésbe, hogy az Európai Unió nem Magyarország, hanem bármely más tagjelölt felkészültségét hogyan ítéli meg - ez nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy segítsük a többieket, együttműködjünk velük, bátorítsuk őket és mindenkit arra, hogy ők is feleljenek meg a feltételeknek, de mi azt nem mondhatjuk meg az Európai Uniónak, hogy ennek vagy annak a tagjelölt országnak a felkészültségét így vagy úgy ítélje meg.

Ezzel szemben amit szintén tehetünk, és amit nagyon határozottan mondunk, az az, hogy az egyenlő elbírálás elvét kell alkalmazni, és ezen belül a teljesítményelv kell hogy érvényesüljön. Ha mi megfelelünk a feltételeknek, akkor senki sem késztethet arra minket, hogy bármilyen okból várakozzunk olyan tagjelöltekre, akik ilyen vagy olyan okból a feltételeknek nem felelnek meg. Ez a dolog lényege, és én azt hiszem, hogy a magyar kormány ilyen szempontból az álláspontját világossá tette.

Emögött van egy nagyon fontos kérdés, amit még szeretnék röviden jelezni, még azon az áron is, hogy egy vagy két perccel talán túllépem az időt, de az expozémnál megtakarítottam 20 percet, úgyhogy talán elnézi ezt nekem az elnök úr. Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor ez a folyamat elindult, hiszen 1990 júniusában adtuk át azt az emlékeztetőt, akkor még az Európai Közösség Bizottságának, amelyben jeleztük, hogy Magyarország az Európai Közösségek teljes jogú tagja akar lenni. Két változat, lehetőség volt akkor: az egyik az, hogy sor kerül egy úgynevezett politikai felvételre; politikai okokból felveszik a tagjelölteket, akkor persze kevesebben voltak, mintegy megelőlegezik nekik azt, hogy majd később a gazdasági és minden egyéb kritériumnak megfelelnek.

A másik lehetőség az volt, hogy először végig kell menni egy folyamaton, meg kell felelni a feltételeknek, meg kell felelni valamennyi kritériumnak, amelyek akkor még meg sem voltak határozva, és amikor mindez megtörténik, akkor kerülhet sor a felvételre. Én azt hiszem, utólag, főleg Brüsszelből vagy a tagállamok fővárosaiból nézve mondhatjuk azt, hogy ez egy józan döntés volt, hogy tudniillik a második változatot választották. Nekünk talán jobban tetszett volna az első, de világos, hogy ez volt az a változat, amelyik biztosította azt, hogy egy működő rendszerbe és egy mozgó rendszerbe csak azok tudjanak bekapcsolódni, akik erre minden szempontból képesek. Most ott tartunk, hogy erre képesek vagyunk, a következő esztendő végén bizonyíthatóan, egyértelműen képesek leszünk.

Ebben a helyzetben azt mondani bárkinek, hogy te ugyan végigmentél egy 12 éves folyamaton, lényegében minden kötelezettséget előre átvállaltál, átalakítottad a jogrendszeredet, gazdaságilag versenyképes vagy, minden feltétellel rendelkezel áldozatok, nehézségek árán, most ennek a tagjelöltnek akkor azt mondani, hogy te még nem leszel tag, neked még várnod kell, ez politikailag, erkölcsileg és minden szempontból elfogadhatatlan. Ez a magyar kormány álláspontja, ez a magyar parlament álláspontja, ez a hat parlamenti párt álláspontja; ezt fogjuk megismételni abban a bizonyos közös álláspontban, amit majd ki fogunk dolgozni. Én azt hiszem, ennek az álláspontnak a kidolgozásához és általában véve az egész folyamat előreviteléhez ez a mai vitanap nagymértékben hozzájárult.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)