Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: "Demokráciánk védelmében III." címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes asszony. (Folyamatos zaj.)

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 26-a az ENSZ döntése alapján kábítószer-ellenes világnap. (Zaj. - Az elnök csenget.) E kábítószer-ellenes világnapon az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési Hivatala minden évben javasol a tagállamoknak egy témát erre a mai napra, és így próbálja a tagállamokon keresztül mozgósítani, figyelmet keltő módon mindenkinek a figyelmét a kábítószer veszélyeire ráirányítani.

Nos, az ENSZ az idei évben a kiskorúakra koncentrált, az idei év üzenete: "A kábítószer nem gyerekjáték!" Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a kábítószer nem gyerekjáték, hozzá szeretném tenni, nem is a politika játékszere... (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Elnézését kérem, frakcióvezető-helyettes asszony. Képviselőtársaim, kérem önöket, hogy aki a teremben tartózkodik, figyelemmel kísérje frakcióvezető-helyettes asszony felszólalását. Zavarják a felszólalót.

Folytassa, frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Szóval nemcsak nem játékszer a kábítószer, hanem a politikának sem lehet a játékszere.

(14.10)

Ezért négy évvel ezelőtt, amikor ebben az országgyűlési patkóban érveltünk az MSZP-SZDSZ által benyújtott liberalizált drogpolitika ellen, akkor kifejezetten annak adtunk hangot, hogy nem lehet nem tudomásul venni a kábítószer terjedését Európában és a világban.

Nos, a Magyar Demokrata Fórum négy évvel ezelőtt levelet küldött minden képviselőnek, aki részt vett abban a szavazásban. Ebben a levélben felhívtuk a figyelmet a veszélyre, elmondtuk, hogy nem kívánunk esélyt adni az életellenességnek, nem könnyíteni, hanem megelőzni kívánjuk az önsorsrontást, nem fogadtuk el, hogy a liberális értékek mentén minden beszámítható személynek joga lehessen az, hogy magát kábítószerekkel szabadon tönkretegye. Ez a levelünk válasz nélkül maradt. Az Országgyűlés többsége elfogadott egy olyan drogcsomagot, amelyet végül is az Alkotmánybíróság tett a helyére.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzük meg, próbáljuk megvonni azt a mérleget, hogy mi történt négy év alatt! A négy év visszaigazolta-e a jó döntéseit a kormánynak, illetőleg az élet adott-e választ a négy évvel ezelőtt feltett kérdéseinkre? Az Európai Unió kábítószerügyben létrehozott egy központot, amely 2005-ben a magyarországi jelentésében így fogalmaz: "Összességében a 11. és 12. évfolyamokra rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a középiskola évei alatt a tiltott szert kipróbálók száma Magyarországon jelentősen nőtt." A kutatás eredménye: a 11. és 12. évfolyamos középiskolások 47,5 százaléka azt válaszolta, hogy fogyasztott tiltott szert, és ami ettől még szomorúbb, hogy tíz vagy annál több alkalommal fogyasztott már tiltott szert.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évi hazai kriminálstatisztikai nyilvántartás rendszeréből is megállapítható, hogy 6670 visszaélés kábítószerrel bűncselekmény miatt indult és zárult le eljárás hazánkban. 2004-ben a visszaélés kábítószerrel bűncselekmények száma az azt megelőző évihez képest kétszeresére nőtt, azaz 197,5 százalékkal nőtt. Az ismertté vált visszaélés kábítószerrel bűncselekmények összbűnözésen belüli aránya 2004-ben 1,6 százalék volt, pontosan kétszerese, mint 2003-ban.

Miniszter úr, soha ilyen magas még nem volt ennek a bűncselekménytípusnak a részaránya az ismertté vált bűncselekmények között. A statisztikai adatok szerint az elkövetők 20,3 százaléka bizonyult kábítószerfüggőnek az elkövetés időpontjában, és valljuk be, ennek az indoka az, hogy a kedvező elterelési szokások miatt a dílerek egy része kábítószerfüggőnek vallja magát, így mentesül a felelősségre vonás alól.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, szomorú az, hogy főként a marihuána és az amfetaminszármazék esetében a hatóságok által lefoglalt mennyiség drasztikusan nőtt Magyarországon. 2000-ben 15 ezer tablettát foglaltak le, 2003-ban 135 ezret, 2004-ben több mint 170 ezer tablettát. A Nemzetbiztonsági Hivatal 2005-ben az évkönyvében megállapította, hogy a hazai kábítószerhelyzetet illetően fokozatos romlás észlelhető, feltűnő a szintetikus kábítószerek és a cannabis forgalmának jelentős növekedése, miniszter úr.

A legaggasztóbb ugyanakkor a 2004-es hazai kutatás, amely azt vizsgálta, hogy a fiatalok mennyire tartják veszélyesnek a kábítószerek kipróbálását, illetve rendszeres fogyasztását. Nos, ez alapján látható az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ha a politika bátorítja a fiatalokat, akkor ez a következménye. A marihuána esetében 1995-ben 80 százalék, '99-ben 76 százalék, 2003-ban pedig 50 százalék tartotta csak (Az elnök ismét csenget.) veszélyesnek ezt a kipróbálást.

Miniszter úr, a kábítószer-ellenes világnapon tegyen ígéretet arra, hogy ezen a helyzeten az elkövetkező években változtatni fognak!

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony, igyekeztem beszámítani a közbeszólásom idejét.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter urat illeti a szó a kormány részéről.

DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A napirend előtti felszólalásában egy rendkívül súlyos és komoly problémát vázolt fel. A kábítószer-ellenes világnapon talán a figyelem koncentráltabban helyeződik erre a témára, mint más napokon. A felszólalásában vázoltak közül sok elemmel ugyanakkor egyetértek, van azonban egy olyan elem, amely semmiképpen sem nyerte el az egyetértésemet, ez pedig az, hogy a politika bátorítja a fiatalokat a kábítószer-fogyasztásra.

Azt gondolom, hogy Magyarországon annak a veszélye, amit ön is vázolt a felszólalásában, valóban rendkívül nagy, éppen a tendenciája miatt, és éppen amiatt, hogy egyre több fiatal kerül kapcsolatba a kábítószerrel. Bár a felderítés aránya is valószínűleg pozitív irányba fordult, hiszen egyre hatékonyabb, egyre többször derül ki kábítószer-fogyasztás, és ezt követi egy büntetőeljárás. Azt gondolom, a kábítószer elleni küzdelemnek sem pusztán jogi eszközei vannak. Sok egyéb eszközt fel lehet használni. Én magam a megelőzésre helyezném a hangsúlyt annak érdekében, hogy a fiatalok a kábítószerrel való találkozáskor ismerjék fel ennek veszélyeit, és legyenek tisztában ennek jogi következményével.

Ami szerintem eltér a kormány által vallott kábítószer-politika - amit ön liberalizált drogpolitikának nevez - és mondjuk, az ellenzék felfogása között, az az a kérdés, hogy vajon a kábítószer-fogyasztásnak mely elemeit és részeit kell, úgymond, kriminalizálni, mely esetben kell a büntetőjog teljes szigorával lesújtani, és melyek azok az esetek, amikor talán nem a büntetőjogi szankció, esetleg nem is a büntetőjogi fenyegetettség az, ami segíthet e probléma megoldásában.

A kormány korábbi elképzeléseiben azt a politikát fogalmazta meg, hogy a kábítószer-fogyasztó fiatalok körében azokra, akik csak alkalomszerűen, eseti jelleggel fogyasztanak kábítószert, pusztán a környezet pillanatnyi hatása miatt, talán nem kellene végrehajtható szabadságvesztés büntetéssel lesújtani. Természetesen a jogi mozgásteret már behatárolja az Alkotmánybíróság úgynevezett droghatározata is, amely kijelölte azt a szabályozási mezőt, amelyben a jogalkotónak, tekintettel a fiatalkorúak és a gyermekkorúak védelmére és tekintettel e bűncselekménytípus veszélyességére, egyáltalán szabályozási mozgástere van.

Azt gondolom, hogy e kérdés megnyugtató rendezése az új büntető törvénykönyv elkészítése kapcsán a jogi problémákra talán tud egy olyan választ adni, amely egyrészt megfelel az Alkotmánybíróság által felállított követelményeknek, másrészt pedig a kormány úgynevezett drogpolitikai elképzeléseinek is. Keressük azt a megoldást, hogy hogyan lehetne olyan szabályozást találni, amely e két követelménynek egyszerre tesz eleget.

Én azonban a szabályozás és különösen a büntető szabályozás helyett inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a kábítószer elleni küzdelem széles körű társadalmi összefogást igényel, amelyben természetesen megvan az államnak is a feladata. De ha ezt a bűnmegelőzésre és a kábítószer-fogyasztás megelőzésére helyezzük, akkor elérhető lesz, hogy ez az összefogás járuljon hozzá ahhoz, hogy a drogfogyasztás Magyarországon is visszaszorulhasson.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)