Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket mai ülésünkön. Köszöntök mindenkit itt az ülésteremben, képviselőtársaimat, a kormány tagjait, mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunk munkáját akár itt az ülésteremben, akár a médiumok nyilvánossága előtt.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 27. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Béki Gabriella jegyző asszony és Móring József Attila jegyző úr lesznek segítségemre. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk olvasóba helyezéséről és a mobiltelefonok kikapcsolásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviselőcsoportja a május 21-22-23-ai ülésnapokra Gál Zoltán, Vadai Ágnes és Tóth József képviselőket frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja a május 21-ei ülésén visszavonásig Hankó Faragó Miklós urat; a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja pedig a május 21-ei ülésnaptól Katona Kálmán képviselő urat frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta. Gratulálok a megválasztott frakcióvezető-helyetteseknek, és kívánok mindenkinek sikeres és eredményes munkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: "Az igazság pártján" címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. (A Fidesz és a KDNP képviselői felállnak.) De kérem, hogy egy pillanatra még várjon, mert közben úgy látom, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja - kivéve a frakcióvezetőket - elhagyja az üléstermet, így ezt megvárjuk. (Rövid szünet. - A Fidesz és a KDNP képviselői - dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt kivételével - elhagyják az üléstermet.)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök asszony, megtenné, hogy újraindíttatja az órát?

ELNÖK: Természetesen, újra fogjuk, miniszterelnök úr, önnek indítani, nyilván azért is, mert húsz percet meg nem haladó, illetőleg húsz percet meghaladó beszéde esetén más-más az úzus. Kérem nullára állítani az órát. (Megtörténik.) Öné a szó, miniszterelnök úr.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Látom, hogy sokakat vonz a lehetőség, hogy a rendőrségnél az elmúlt napokban, hetekben történtek kapcsán bombasztikus kijelentéseket tegyenek. Mégis óvnám magunkat ettől. Óvnám magunkat attól, hogy egy szóval, egy mondattal, egy rövid ítélettel próbáljuk meg összefoglalni és leírni mindazt, amit gondolunk, hogy mi is történt, és mi van mögötte.

Azt tapasztalom, hogy ha azokat, akik nekünk fontosak, jellemezni kell, általában cizellált, hosszú mondatokban mondjuk el a véleményünket, ügyelünk az árnyalatokra. Aki pedig nemcsak hogy nem fontos, hanem perben vagy haragban vagyunk, vagy szándékaink támadóak, ilyenkor az ítéletünk egy-egy markáns szó, egy darab kemény kifejezés. Én azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége - bármi is történt az elmúlt hetekben vagy hónapokban - megérdemli azt, hogy okos, körültekintő, elemző mondatok után mondjunk véleményt. Nem azért, hogy - hogy mondjam? - se hús, se hal egyrészt, másrészt, hogy alaptalan véleményünk legyen, hanem azért, mert felelősségünk van a magyar rendőrségért, és felelősségünk van Magyarországért. S azt gondolom, az ország vezetőinek tudatában kell lenni annak a felelősségnek, hogy Magyarországon a közrendet, a közbiztonságot mások mellett - nem kizárólag, hanem mások mellett - akkor és azzal együtt lehet fenntartani, ha a közbizalmat élvező, jól felkészült, és eljárásában meggyőződéssel a jogszerűséget szolgáló rendőrséggel rendelkezik.

Hadd mondjak még valamit itt az elején! A rendőrség harminc-egynéhányezres állománya, belső tagolt viszonyai egészen biztosan sokfajta képet mutatnak. Nagyon sok mindenre találunk példát. Nyilván azon is múlik, hogy ki milyen példát talál, hogy milyen szándékkal keresi a példákat. Kifejezetten zavarna, ha akár egyetlenegy tisztességes, jól felkészült, testületének és hazájának elkötelezett, azt szolgáló rendőr úgy érezhetné a mostani, időnként felpaprikázott hangulatú vitákban, hogy tőle elvitatják tisztességét, felkészültségét és a haza szolgálatát. Ezért aztán, bár - hogy mondjam? - nyilvánvalóan be lehetne kerülni a legolvasottabb lapokba és a legnézettebb tévéműsorokba egy-egy jól irányzott verbális horoggal, egy-egy brutális kijelentéssel, mégis azt mondanám, hogy van ennél fontosabb: megőrizni a józanságot, és megőrizni a tisztességet akkor is, ha persze bonyolult, nehéz és ellentmondásos helyzettel kerülünk szembe.

Nézzék, a rendőrséggel kapcsolatban általában két ok szokott kritikára indokot adni. Az egyik, ha a rendőrség nem mer élni azzal a felhatalmazással, amivel rendelkezik; a másik, ha túlterjeszkedik ezen a felhatalmazáson. Mondhatom egyszerűbben is: ha a rendőrség nem él a jogával, vagy ha a rendőrség visszaél a jogával. Mind a kettő hiba. Úgy látom egyébként, hogy az elmúlt időszakban konkrét, egyedi eseményekben találtunk olyan példát, amely inkább az egyikre, meg olyan példát, amely inkább a másikra utal.

Nagyon sokan kérdezték az elmúlt napokban, hogy miért kellett ilyen határozottan közbeavatkozni a kormánynak, miért kellett elfogadni a miniszter lemondását, és miért kellett felmenteni rendőri vezetőket. Miért kellett ezt most megtenni, ha nem tettük meg ősszel? - így szól a kérdés. Hadd válaszoljak rá a lehető legegyszerűbben! Azért, mert a rendőrség ősszel védte a rendet, az elmúlt hetekben pedig egyes cselekményekben és egyes esetekben sértette a rendet. Ez két nagyon különböző dolog. Azért, mert ősszel a rendőrség egy rajta kívül álló politikai hatalmi küzdelemnek vált sokadik szereplőjévé - ha nem értenék félre, akkor azt mondanám, hogy a lényeget tekintve mellékszereplőjévé -, most pedig az erkölcsi-jogi megbillenésnek főszereplője volt. Ez nagy különbség! Aztán, hogy most tovább menjek, azt mondom, hogy ősszel alapvetően a meggondolatlan, helyenként ellenzéki támogatást élvező, szélsőséges magatartás ártott a rendőrségnek, most pedig önmaga önmagának. Ez nagyon különböző dolog. Ősszel meg kellett védeni a rendőrséget egy méltatlan, politikai természetű támadástól, most pedig fel kellett hívni a rendőrség figyelmét arra a felelősségre, amelyet egy pontig osztatlanul csak ő képvisel.

De hozzátennék azért itt még valamit. Nagy hiba lenne, ha azt gondolnánk, hogy az egyes jelenségekből lehet következtetni a rendőrség egészére. Ezt a hibát követte el egyébként szerintem ősszel nagyon-nagyon sok, nyilvánvaló politikai szándékkal rendelkező ellenzéki politikus. Ez hiba. De hiba lenne a másik fele is - nem akarok itt mély elemzésbe belemenni, de a rendőrség megér ennyit -, ha nem vennénk észre, hogy egyes, egyedi események mögött ott állhat egy sajátos szervezeti magatartás, kultúra és működés, azaz mindig meg kell nézni, hogy mi a viszony az egyedi történés és a testület egészének működése között.

(13.10)

Ez bonyolult dolog. Ez nem alkalmas arra, hogy egy mondatban vagy egy szóval ezt elintézzük. Azzal együtt is igaz, hogy ami az elmúlt hetekben történt, az együttesen alkalmas volt arra, hogy a rendőrségbe vetett közbizalom megrepedjen. Nagyon érdekes egyébként, hogyan ítélnek a közemberek, a hétköznapok emberei. Bár nem gondolom, hogy aszerint kell csinálni mindig és minden alkalommal a politikát, és úgy kell dönteni, hogy éppen adott pillanatban mi a többség véleménye, mert ez nagyon sokszor félre is vezethet, de ebben a konkrét esetben azt hiszem, hogy az emberek ítélete, ha úgy tetszik, az orra nagyon jól működött. Ősszel valamennyi felmérés szerint a túlnyomó többség a rendőrség pártján állt, és azokkal nem értettek egyet, akik támadták a rendőrséget; és azt mondták, hogy igaza van a kormánynak, amikor nem engedi meg, hogy hatalmi célokkal rendelkezve nekimenjenek ennek a rendőrségnek. A rendőrség megerősítést kíván és védelmet. Ezt tettük.

Most meg, azt hiszem, a többségnek igaza volt akkor, amikor azt mondta pár nap után, hogy lehet, hogy az egyik-másik ügy nem pont olyan, mint amilyennek kinéz első rálátásra, de ahogyan történt ez így egyben, ez megingatott bennünket abban, hogy vajon a rendőrség mindig bennünket szolgál-e. És ha megingott a közbizalom, és azt helyre kell állítani, akkor annak egy pont után fontos feltétele - nem egyetlen és nem az utolsó, sok minden más is -, hogy az ember azt kérje a rendőrség irányításáért felelős legbefolyásosabb, legnagyobb hatáskörrel rendelkező vezetőktől, hogy engedjék át az irányítást, az átépítkezést másoknak, ezzel segítve a közbizalom helyreállításának bonyolult folyamatát.

Hogy a háttérben pontosan mi van, azt gondolom, érdemes lesz ezt a következő hetekben végiggondolni. Talán nem tanácsos, mégis azt mondom, nincs igazuk azoknak, akik csak rendőrségen belüli okokat keresnek - az is van. De nem lehet azt mondani, hogy a rendőrség csak simán tükörképe mindannak, ami kívül zajlik, ezért nem is kell vele foglalkozni. Mi történt az elmúlt jó néhány évben Magyarországon, mi történt a rendőrség környezetével? Az egymást követő kormányok mit tettek jól, és mit tettek rosszul? Talán érdemes feltenni ezt a kérdést is. Talán érdemes megvizsgálni, hogy mit ártott a rendőrségnek, hogy a rendőrség szerepére vonatkozóan nemcsak hogy megingott, mondjuk úgy, az elmúlt ősszel a korábban alapvetően konszenzust élvező közös ítélet, hanem kettészakadt.

Nem szeretném eltúlozni, de muszáj azt mondanom, számomra nem kétséges, hogy ha egy testületről hónapokon keresztül azt állítják, azt mondják, hogy nem hazáját, nem a demokratikus Harmadik Köztársaságot szolgálja, hanem a politikai bűn szolgálóleánya, hogy a diktatórikus szándékok szolgálóleánya, akkor ez a rendőrség büszkeségének, önbecsülésének nemcsak hogy nem tesz jót, hanem megingatja a rendőrséget. Azt láttam, hogy tudatos és félreérthetetlen szándék vezetett nagyon sokakat az elmúlt ősszel, hogy az egyébként, azt gondolom, alapvető feladatainak tisztességesen megfelelni kívánó rendőrségről szégyenbizonyítványt állítsanak ki. Rendőrállamot kiáltottak, és megbélyegeztek egy egész testületet.

Nem arról beszélek, hogy az intézkedések során történtek-e egyes jogsértések. Nem arról! Ma már azt valószínűsíthetjük, hogy egyes esetekben igen. A rendőrség egészéről beszélek. Arról beszélek, hogy micsoda felelősség egy testületről ilyen módon véleményt mondani. Hadd tegyek hozzá még valamit: most már ott tartunk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt hét végén kiadott programnyilatkozata, amelyet frakcióvezető úr jegyez, a következőképpen szól. Egy mondatát szó szerint fogom idézni: "A hatalom pedig hideg politikai racionalitással, erkölcsileg cinikus módon még az október 23-ai Fidesz-nagygyűlést is szétverette rendőrségi eszközökkel." De kérem! De kérem! Erre még a lehető legnyugodtabban is azt mondja az ember, hogy ez nem igaz. Ugye, tudjuk, hogy ez nem igaz? Mondják, mire jó ez?

Mondhatom egyszerűbben is: ugye, tudják, hogy ez olyan hazugság, amelynek a mocska sajnos sokkal messzebb fröccsen, mint az, aki ezt a hazugságot elmondja vagy leírja. Mondják, miért kell azzal vádolni a magyar rendőrséget több hónapos távlatból is, hogy széjjelverte egy politikai párt egyébként előre bejelentett és törvényesen megtartott tüntetését? A napnál is világosabb, hogy aki ezt írja, az nem mond igazat. A napnál is világosabb, hogy itt valakik bele akarják törölni a lábukat a magyar rendőrségbe. Persze, ezzel nem állítom azt, hogy a konkrét események és cselekedetek ilyen megjegyzések által felmenthetőek. Ugyan, dehogy! Ugyan, dehogy! De azt állítom, hogy akinek fontos Magyarország, és fontos a rendőrség ügye, az tízszer is meggondolja, hogy ilyet leír-e hivatalos dokumentumban, és legkésőbb a tizedik meggondolás után elszégyelli magát, és azt mondja, hogy na, ezt már nem, ennyit nem ér meg a politikai érdek. Például azért sem, mert a szóban forgó fejezet úgy fejeződik be, hogy ma már csak a rend, az őszinteség és a hitelesség menthet meg bennünket. Ez valóban megmenthetné a szóban forgó pártot. Egy nagy baj van, hogy nem őszinte, és ezért nem hiteles. A rendre pedig, hogy arra tudjunk vigyázni, arra meg kell a rendőrség; azért nem kellene bántani ilyen módon.

Végül, még ha talán nem is tanácsos, hadd mondjak egypár mondatot azokról, akiknek a felmentését kezdeményeztem. Mert azt gyanítom, hogy ilyenkor az illik, hogy átkokat szórunk azok fejére, akiket felmentettünk. Én pedig nem így gondolom. Azt gondolom, hogy Bene főkapitány úr és Gergényi főkapitány úr éveken keresztül szolgálta a hazáját. Azt gondolom, hogy jó rendőrök kívántak lenni, és alapvetően jó rendőrök voltak. Azt gondolom, hogy bármit megtettek volna a testület védelme érdekében, és bármit megtettek volna a hazájukért. Az adott és szóban forgó ügyekben, figyelmeztetek még egyszer, egyik-másiknak olyan zavaros a környezete, hogy nem csodálkoznék, ha kiderülne egyik vagy másik esetben, hogy a tény rendkívül messze esik a vádtól. Szóval, a szóban forgó esetekben nem mutatható ki a közvetlen felelősségük, de kimutatható a vezetői felelősség, hiszen ők közvetlenül felelősek a testületért. Így szól a rendőrségi törvényünk.

És nemcsak hogy nem ellentmondásosnak gondolom, hanem az egyetlen helyénvaló magatartásnak megköszönni a felmentett rendőri vezetőknek mindazt, hogy lényegében egész pályájuk során szolgálták Magyarországot, és vezették a rájuk bízott szervezeti egységet, az állományt. Azért, mert még ha van is vitánk, és ha egy ilyen szituációban elválnak az útjaink, érteni kell, hogy leginkább még ilyenkor is szükségünk van egymásra. Ezek az emberek, azt gondolom, az adott szituációban nem kerülhették el a felmentést, de az adott szituációban is megérdemlik a köszönetet. Köszönöm nekik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.20)

Hadd mondjak még egy mondatot Petrétei József miniszter úrról, aki tegnap benyújtotta lemondását! Talpig becsületes és tisztességes embernek gondolom Petrétei Józsefet. Olyannak, aki kiváló jogtudósként mindig az alkotmányosságot, a demokratikus államműködést védte. Lehetett rá számítani. Elmondhatom önöknek itt, hogy amikor egy évvel ezelőtt felkértem arra, hogy vezesse ezt a minisztériumot, azt a minisztériumot, amely már nemcsak Igazságügyi Minisztérium, hanem a rendészet is hozzátartozott, sokat beszélgettünk arról, hogy vajon az ő habitusa mennyire alkalmas erre.

Őszintén szólva, én két dologgal érveltem. Az egyik maga a rendőrségi törvény. A rendőrségi törvény, amely lényegében alig ad közvetlen beavatkozási lehetőséget a miniszternek, nagyfokú önállóságot ad a rendőrségnek, és mindig azt mondtam, hogy soha nem fogom azt megengedni, hogy az történjen, miniszter úr, hogy ha baj van, akkor majd téged fognak elővenni, hogy miért nem avatkoztál be, hiszen a te dolgod, ha pedig egyébként beavatkozol, akkor pedig azt fogják kiáltani, hogy a politika beavatkozik a rendőrség dolgába. Ezért egyetlenegy dolgot tudok neked mondani: meg kell tartani a rendőrségi törvény betűjét és szellemét. És azt mondtam neki, hogy látva az elmúlt éveket, látva az előző struktúra működését, a korábbi miniszter működését, azok a képességek és az a fajta erős demokratikus elköteleződés, ami a tiéd, az ehhez elég lesz.

De valamit nem tudtam, nem tudhattam, és ez nem Petrétei Józsefről szól, ez Magyarországról szól. Azt nem tudtam, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, miután elveszíti másodszor is a választásokat, politikai poklot kíván csinálni az országból. Ezt nem tudtam. Nem tudtam, hogy idáig merészkedik, és nem tudtam, hogy alapvetően meg fog változni az a közhangulat és az a társadalmi szituáció, amelyben a rendőrségnek teljesítenie kell a feladatát. De nyugodtan mondhatom, ezt akár még Boross Péter volt miniszterelnök úrnak, aki korábban volt belügyminiszter is, akit egyébként - hogy mondjam - erős vezetőnek tartottak, hogy azokban a szeptemberi napokban, amikor legitimálta egy politikai párt az utcai zavargást, mi több, azt mondta, hogy bármit lehet, mert semmi nem drága, volt-e olyan bárki közülünk, aki az első éjszakát meg tudta volna oldani, amire nemcsak a rendőrség, ez igaz, nemcsak az ország, de azt gondolom, hogy egyikünk sem volt igazából felkészülve.

Végig fogunk menni ezen az úton. Kezdeményezni kell változásokat. A személyi változások nem oldják meg ezt a kérdést, az egy feltétel. Végig kell gondolni, hogy mit csináltunk jól, és mit csináltunk rosszul, és nem fog leesni az ujjamról a gyűrű, hogyha az fog kiderülni, hogy az elmúlt öt-hat évben is voltak hibás döntések. De egy dolgot kérek, kérek, mert ez a kötelességem: rövid távú politikai haszonlesésre ne ezt az ügyet szemeljék ki maguknak - van elegendő. Ha valaki kicsinyes akar lenni, talál hozzá területet, ebben inkább a nagyszerűséget és a nagyvonalúságot ajánlom, kellő elkötelezettséggel a hazáért és a köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. A frakcióvezetők részére 5-5 perc áll rendelkezésre. Felszólalásra elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr.

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzászólásom lényegére térnék, egy lábjegyzetben hadd utaljak arra, hogy köszönjük szépen, hogy miniszterelnök úr olvassa a vitairatunkat. A múlt héten még csak annyit mondott, hogy olvasni jó, most már látom, hogy valóban olvas is, és ez rendkívül pozitív dolog. (Zaj, moraj az MSZP soraiban.) Ugyanakkor hadd jelezzem azt, hogy miközben pontos volt az idézet, az interpretáció nem volt pontos. Az idézet pontos volt, valóban a vitairatban az áll, hogy a hatalom megverettette a rendőrséggel a nagygyűlésen részt vevőket, miniszterelnök úr utána végig arról beszélt, hogy mi a rendőrségre mondtuk azt, hogy megverte.

Itt szerintem ez a látszólag nüansznyi különbség fontos, tekintettel arra, hogy mind a mai napig fennáll a pártok között egy vita abban a tekintetben, hogy október 22-én, 23-án, amikor többször találkoztak a rendőri vezetők a kormánytagokkal, többször beszéltek egymással, akkor valójában lett volna-e lehetőség arra, hogy megakadályozzák azt, hogy a rendőrök egy előre bejelentett békés nagygyűlés résztvevőire rontsanak rá, és egyébként számos sérülést okoztak. De az igazságszolgáltatás végzi most a maga dolgát, valóban vannak eljárások rendőrök ellen, a politikai részét pedig már valószínűleg a levéltárak megnyílásáig soha nem fogjuk megtudni.

Miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásának az volt a címe, hogy "Az igazság pártján". Szerintem ez egy nagyon pozitív és nagyon jó cím. Érdemes az igazság pártján állni, érdemes az igazság pártján maradni. Nem érdemes indokolatlanul egymást hazudozással és hazugságokkal vádolni szerintem. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Viszont az, hogy valaki az igazság oldalán áll-e, az részben a tetteiből, a gesztusaiból, részben a szavaiból következik; részben abból, hogy hogyan viselkedik, részben abból, hogy mit mond.

Miniszterelnök úr múlt héten hétfőn, napirend előttijében a viszontválaszban, amire már nem volt lehetőség válaszolni, azt mondta: "Ki mondja azt, hogy ha csökkentjük az adókat, akkor az adók csökkentése olyan lendületet ad a gazdaságnak, amely gazdasági növekedésből több bevétel fog majd befolyni az államháztartásba, mint annak előtte volt? Ki mondja ezt a förtelmes butaságot?"

Nos, ezt a förtelmes butaságot Gyurcsány Ferenc mondja, mondta, egyrészt 2004-ben egy szegedi lakossági fórumon, 2004. szeptember 17-én, legalábbis a www.webradio.hu forrása szerint: "Radikálisra csökkenteni a társadalombiztosítási terheket meg az adóterheket, mert ha radikálisan csökkentjük, akkor talán több lesz a bevallott jövedelem, több lesz a nem fekete-, hanem fehérmunka, és ennek a sokkal több bevallott jövedelemnek és ennek a sokkal több munkának a sokkal kevesebb adójából több fog bejönni, mint amennyi most bejön." Ezt mondta. Továbbá azt is mondta egy évvel később, hogy "A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb - legőszintébb - becsületszavamra mondom."

Azt hiszem, hogy itt most nem kell hazugsággal vádolni, rosszul emlékezett, miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr, előfordul, hogy későbbi olvasmányélményei hatására az ember megváltoztatja a nézeteit, és van nézetkülönbség a pártok és gazdaságpolitikai elképzelések között. Nem kell förtelmes butaságnak tartani a másik nézetet, a világban tudjuk, hogy elég sokan vannak, akik az adócsökkentéshez kötik a gazdasági növekedés egyik alapfeltételét is. Természetesen önmagától nem fog az adócsökkentéstől nőni a bevétel, olyan kormányzati politika kell, amely a gazdasági növekedés révén ezt elő tudja teremteni.

De mondhatom azt is, hogy ugyancsak a múlt heti napirend előtti hozzászólásában, valószínűleg nem volt szerencséje, merthogy két adatot is említett: egy vizitdíjas felmérést és egy boncolási adatot is, amit pár órával később már az internetes lapok cáfoltak. Kiderült, hogy nem volt igaz, és nem úgy volt igaz, ahogyan ön mondta.

Miniszterelnök Úr! Az igazság pártján állni dicséretes dolog, azért sokat kell tenni. Az ember időnként megbicsaklik, de nem az ellenfeleket kell hibáztatni azért, ha nem sikerül időnként az igazság pártján állni. Alaposabban körül kell nézni.

A gesztusokról: ma kaptunk egy levelet - bocsánat, pénteken kaptuk a levelet -, hogy ma 10 és 12 óra között nem kevesebb mint tíz törvényjavaslatot nyújt be a kormány. Fél 12-kor érkeztek meg ezek a törvényjavaslatok a titkárságunkra. És nem akármilyen törvényjavaslatokról van szó, én nem finnyáskodni akarok: az állami vagyonról szóló törvényjavaslat, a villamos energiáról, a köztisztviselői törvény, a fegyveres szervekről szóló, a közalkalmazottak jogállásáról, a termőföldről szóló törvény. Nincs idő! Persze, fel fogunk készülni, de ha komolyan gondolják, hogy vitassuk meg ezeket a törvényjavaslatokat, akkor becsüljék meg a parlamentarizmust.

Én házelnök asszony közbenjárását is kérem, hogy ha valóban olyan nagy hangsúlyt fektetünk most a Ház tekintélyének megóvására (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), a parlamentarizmus tekintélyének megóvására, akkor ennek érdekében is...

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): ...legyenek az igazság pártján. Köszönöm szépen, elnézést az időtúllépésért.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vannak témák, amelyeket már a házbizottsági ülésen egyébként megbeszéltünk. Semjén Zsolt frakcióvezető urat illeti a szó, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr.

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt ne keverjük össze az okot az okozattal. Nem a rendőrség bűnei az okozója az ön politikai válságának, hanem az ön politikája okozója a rendőrség bűneinek. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps az ellenzék soraiban.) Mégpedig azért, mert október 23-án kiengedte a rendőri erőszak szellemét a palackból. A kormánytól törvénysértő utasításokat kaptak, falaztak nekik, kitüntették azokat, akik utasításokat adtak emberek összeverésére, ezért gondolták azt ezek a figurák, hogy őnekik mindent szabad, hogy őnekik mindent lehet, és ezért van az, hogy joggal meg lehet kérdezni, hogy ezek után ki érezheti ma magát biztonságban ebben az országban.

(13.30)

És arról is szólnunk kell a Ház falai között, hogy egy rendőr lopott a bankból. Igen. (Horn Gábor: Ez jó! - Podolák György: Igen! Még egyszer! Igen!) De ez a rendőr végeredményben semmi mást nem csinált kicsiben, mint amit önök csináltak nagyban. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: Ne! - Göndör István: Szégyen!) Azt tette kicsiben, amit önök nagyban az állami vagyonnal. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Itt van az Országgyűlés előtt az állami vagyonról szóló törvény. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Újabb privatizációs elképzeléseik. (Balogh József: Meggyónhatod ezt is!) A Szerencsejáték Rt.-től a Nemzeti Színházig, ami még megmaradt, azt is el akarják tüntetni.

Arra kérem a választópolgárokat, a tévénézőket, és önöknek sem ártana, egyszer vegyenek elő egy papírt és egy ceruzát, nézzék meg, hogy hova fajult el az államadósság (Podolák György: Például?), hova tűnt el az állami vagyon; olvassanak el közgazdasági tanulmányokat azokról az offshore cégekről, ahova hihetetlen vagyonokat, hogy úgy mondjam, mentettek át, és utána egy egyszerű osztásos művelettel önök is eljuthatnak arra az eredményre, amit most el fogok mondani. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Halljuk!) Amit ez a rendőr elvett, az kevesebb, mint egymilliomod része annak, amit önök eltüntettek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Ezért a megoldás az, hogy nem elegendő a rendőri vezetők menesztése (Dr. Eörsi Mátyás: ...a Torgyán...!), nem elegendő az igazságügy-miniszter leváltása, hanem az egyetlen megoldás az ön távozása.

Köszönöm. (Folyamatos közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Tellér Gyula tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! (Horn Gábor: Kérjél elnézést, te sötét bunkó! - Dr. Semjén Zsolt: Kérném jegyzőkönyvezni!) Képviselőtársaim! Kérem szépen, fejezzék be... (Horn Gábor közbeszól. - Dr. Semjén Zsolt: Ezt is kérném jegyzőkönyvezni!) Képviselő úr! Kérem szépen, hogy fejezzék be a jegyzőkönyvvezetők felé történő utasításokat; tudjuk, hogy az ő dolguk is, hogy minden, ami elhangzik az ülésteremben, kerüljön a jegyzőkönyvbe. Nyilván ez a sors illeti a felszólalásokat is.

Gál Zoltán frakcióvezető-helyettes urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid szubjektív megjegyzést tegyek. Nagyon-nagyon régen szóltam én így napirend előtt, az első ciklusban azonban mint az MSZP frakcióvezetőjének sokszor volt módom. Meg kell mondani, hogy sokkal kellemesebben éreztem magam az akkori vitákban, mert nem volt annyira egyértelmű és durva az, ami most van, nevezetesen, hogy szoktassuk le az embereket a bonyolult dolgok bonyolult megjelenítéséről, vagy ha ez nem megy, akkor beszéljünk olyanról, ami éppen a PR szempontjából jónak ígérkezik. Na, ezt elöljáróban el kellett mondanom, hallgatván Navracsics és Semjén frakcióvezető urak reagálását a miniszterelnök úr szavaira.

A témát illetően pedig a szocialista frakció véleménye nagyon röviden a következő. Először is természetesnek tartjuk, hogy a kialakult helyzetre és a kialakult hangulatra tekintettel azok az állami vezetők, akik közvetetten felelősek ezért a helyzetért, levonták és levonják a következtetéseket, és a miniszterelnök úr pedig meghozta a szükséges döntéseket. Ezt mi a parlamenti demokrácia természetes jelenségének tekintjük, és a miniszterelnök úr ennek a szellemében hozta meg a döntéseit, nem pedig az ellenzék nyomására. Hozzáteszem, hogy ha jól emlékszem, az elmúlt 17 esztendőben erre nem volt példa, pedig sok-sok állami vezetőnek lett volna erre oka. Mindezekre tekintettel a frakció nevében én is megköszönöm a miniszter úr és az érintett rendőri vezetők munkáját. Erre egész pályájukkal és a jelenlegi beosztásukban végzett munkájukkal okot adnak. Azon leszünk, hogy velük egyetértésben, szakmai tudásukat, tapasztalatukat a jövőben is hasznosítani fogjuk.

Másodszor. Manapság divatos az ország morális válságáról beszélni, és a napvilágra került esetek kapcsán a rendőrség testületi válságát emlegetni. Ezeket a durva általánosításokat visszautasítjuk. Visszautasítjuk annak a mintegy 36 ezer rendőrnek a nevében, akik nehéz körülmények, korábban nem volt, nem látott jelenségek közepette jogszerűen és eredményesen tették és teszik a dolgukat. Minden kirekesztés általánosítással kezdődik, és ki tudja, mi a vége. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a rendőri tevékenység, mint az állam egyik legitim erőszakot is alkalmazható funkciója, veszélyeket is hordoz. Ezért tartjuk folyamatosan napirenden, mint ahogy ezt két hete már elmondtuk az Országgyűlés előtt, azt a kérdést, hogy ki vigyáz az őrzőkre. Erre figyelemmel is született meg a rendőrségi törvény módosításában az a javaslat, amely egy független testület felállítását jelentené az állampolgári panaszok kivizsgálására és orvoslására. De nyitottak vagyunk minden más megoldásra, hogy erre a kérdésre jogállami választ adjunk, vagyis hogy ki vigyáz az őrzőkre.

Végezetül, ismert, hogy a kormány hosszú, az ellenzékkel való egyeztetés után benyújtotta a rendőrség és a határőrség integrációját lehetővé tevő törvényjavaslatokat. Ez feltétele, hogy betetőzzük a csatlakozást a határok nélküli Európához, hogy a mindennapokban is megélhető legyen az egységes Európához való tartozásunk. A Fidesz legújabb felelőtlen akciójával, vagyis hogy kihátrált az ötpárti egyeztetésből, ezt akarja meggátolni, és egyben meggátolni, hogy létrejöjjön egy egységes, masszív, jól felszerelt, ütőképes, jobb anyagi körülmények között dolgozó rendőrség.

Gondolják meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy lehet ütni a kormányt, de azért vigyázzunk, hogy ne az országot és ne a rendőrséget üssék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Eörsi Mátyás frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr!

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Semjén Zsoltot, az ő gagyiságát hallgatva, az ember arra gondolhat, hogy nincs itt semmi baj, csak egy normális politikai csetepaté a parlamentben. Én azonban úgy gondolom, még miniszterelnök úr elmondásához képest is, hogy a helyzet súlyosabb, mint gondolnánk.

Arra gondolok, hogy ha ez a Múzeum körúti nő nem tesz feljelentést, és nem fordul a nyilvánosság elé, akkor semmi nem történik a rendőrség körül. Holott ez egy egyedi ügy; csak az elmúlt héten öt bűncselekményről számoltak be a médiák - az M5-ös, az OTP-ben történt lopások -, és még nem tudunk azokról a bűncselekményekről, amelyekről csak hírek keringenek, amelyek vannak olyan súlyosak, mint az állítólagos Múzeum körúti, hogy mást ne mondjak, hogy rendőrök közlekedési balesetek áldozatait kifosztják, vagy hogy bandaháborúban, emberrablásban aktív rendőrök részt vesznek.

Tisztelt Országgyűlés! A tét nagyon komoly. A tét az, hogy ha holnap valaki az autópályán autójával megy, és a rendőr megállítja, az autós továbbhajt, és a magyar társadalom ezzel egyet fog érteni, attól tartva, hátha maffiózók állítják meg. A tét akkora, hogy ha egy bankot kirabolnak, a rendőröket nem fogják beengedni, mert félnek, hogy ők is meglopják őket. Vagy ha egy nő egyedül vezet éjszaka az autójával, és a rendőrök meg akarják állítani, tovább fog hajtani, és a társadalom egyetértésével fog ez találkozni, mert nem lehet tudni, hogy nem kell-e félni a rendőröktől.

Tisztelt Országgyűlés! A tét akkora és olyan súlyos, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szerint a személycserék szükségesek, ugyanakkor nem elégségesek ahhoz, hogy a fennálló helyzetre megoldást találjunk. Én nem vitatom miniszterelnök úr elismerő szavait az elmozdított rendőrtábornokokkal kapcsolatban, azt sem vitatva, hogy mindenkinek jogában áll társaságot alapítani azzal, akivel csak akar. De azért én végiggondolnám, hogy milyenek a mai magyar közállapotok, ahol Gergényi Péter főkapitány Pintér Sándor volt belügyminiszterrel lép azonos gazdasági társaságba.

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! Amire igazából szükség van, az a helyzet alapos elemzése. Hogyan alakulhat ki Magyarországon egy olyan helyzet, egy olyan kultúra a rendőrségen belül, ahol kritikának nincsen helye? Emlékezzünk vissza, mit mondott a Rebisz a Múzeum körúti események napvilágra kerülése után! Azt mondták, hogy öt rendőr nem fér bele egy autóba, sose ül benne. Az első reakció mindig az elutasítás, hogy őket nem lehet bírálni. Át kell tekinteni a rendőrség irányítását, valóban lehetnek olyan pozíciók; érdemes a köztársasági elnöknek adni kinevezési jogot, persze kormányzati ellenjegyzéssel. Át kell alakítani a büntetőeljárásról szóló törvényt, amelynek a hatályos szövege szerint ma a rendőrség dönt ügyekben lényegi kontrollok nélkül, és ez nem helyes. Át kell tekinteni, tisztelt Országgyűlés, az egész rendőrségi törvényt úgy, ahogy van. Gál képviselő úr beszélt a panaszbizottságokról; ezekre szükség van, és szükség van arra, hogy civil kontroll legyen ezekben a panaszbizottságokban, hogy ne lehessen elhallgatni és eltussolni azokat az ügyeket, amelyek szerintem joggal aggasztják állampolgárainkat.

Azt kérjük a miniszterelnök úrtól, hogy amikor megtalálja a jelöltjét a miniszteri posztra, akkor követelje meg tőle, hogy olyan átfogó intézkedési tervet tegyen a kormány asztalára, amely intézkedési terv alapján garantálhatónak látszik, hogy a mostani anomáliák tömkelege meg fog szűnni. Engem, tisztelt Országgyűlés, megdöbbentett az a hír, hogy a rendőrség visszaállítja a belső ellenőrzést, amiből megtudtam, hogy korábban megszüntette azt. Micsoda arrogancia, felelőtlenség azt gondolni, hogy a rendőrnek mindent szabad, belső ellenőrzésre sincsen szükség!

Befejezésül én bátorítanám a Fideszt, hogy továbbra is vegyen részt az ötpárti tárgyalásokon. Nemcsak azért, mert a tét a schengeni csatlakozás, és csak nem teszik ezt kockára, hanem azért is, mert ha tényleg szükség van erre a tengernyi intézkedésre, hogy a rendőrség az eddigieknél hatékonyabban és - ahogy a miniszterelnök úr is és mások is mondták - a közbizalom érdekében dolgozzon, akkor vegyenek részt és mondják el észrevételeiket.

Tisztelt Országgyűlés! A tét óriási, a szabadság csak renddel képzelhető el, és ez a szabadság a tét. Kérem, fogjunk össze!

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! A miniszterelnök úr a mai felszólalásának azt a címet adta, hogy "Az igazság pártján". Persze, erre választ nem kaptunk, hogy ki áll az igazság pártján: ön, miniszterelnök úr, a kormánya vagy a frakciója, vagy ki áll ma az igazság pártján. Persze, nehéz egy ilyen épületben ezt eldönteni, ahol minimálisan három igazság van: egy szocialista, egy liberális meg egy konzervatív igazság. Ismerjük a régi viccet: adott egy hegedű, és el kell dönteni, hogy kinek adjuk a hegedűt; a szocialista igazság azt mondja, hogy keressünk egy szegény embert; a liberális igazság azt mondja, hogy egy virtuóznak; a konzervatív igazság pedig azt mondja, hogy adjuk oda a jogos tulajdonosának. (Közbeszólásra:) Jogos tulajdonosa.

Nos, ebben a mai napirend előtti felszólalásában a miniszterelnök úrnak nem derült ki, hogy melyik igazságra gondol, mert bizony az is igazságot mond, miniszterelnök úr, aki kifogásolta a szombati napon azt, hogy Magyarország miniszterelnöke ilyen kérdésben egy pártrendezvényen, egy választmányi ülésen mondja ki a verdiktet olyan körülmények között, hogy lehetetlen helyzetbe hozza saját miniszterét; azt a minisztert, akinek egyébként feladatköre és hatásköre lett volna ezeket megtenni. Átnyúlva a feje felett, magáról a miniszterről állított ki alkalmatlansági bizonyítványt, aki még arra is alkalmatlan, hogy egyébként a két főrendőrt felmentse. Ön hagyta két napig előtte magát a miniszter urat magyarázkodni, hogy semmiféle összefüggés nincs a rendőri vezetés és maga az elkövetett, mindannyiunk által elítélt szörnyűséges tett között.

Az, hogy ma kaotikus állapotok vannak, nem csak a rendőrségre igaz; sajnos, sok más területre is, nyilván sokféle mozaik áll ennek a hátterében, hogy ez miből adódik. Része ennek az a reformfolyamat is Magyarországon, ami elég nagy bizonytalanságot szült az elmúlt időszakban. Én igazán támogatója vagyok a reformfolyamatoknak, de nem annak a fajtának, ami nem számol a bizonytalanságokkal, és előre nem próbál tisztázni. Hány ezer beteg, hány ezer egészségügyi dolgozó és orvos van ma bizonytalan helyzetben, hogy mi lesz holnap, ki hol fog gyógyítani vagy fogja magát gyógyíttatni?!

A miniszterelnök úr azt mondta a felszólalásában, hogy megvédi a rendőröket attól az otromba támadástól, amit feltételezett. Nos, nyilván senki nem kíván otromba támadásokba belekezdeni, de egy dologban én önnel maximálisan egyetértek: önnek nem is állna jól egyébként nem megvédeni a rendőrséget, hiszen a rendőrség olyan irányítás alatt állt az elmúlt tizen-egynéhány évben, amelyik többé-kevésbé eredményesen el tudta látni a feladatát. Önök a kormányuk megalakulásakor belenyúltak ebbe a rendszerbe, megszüntették a Belügyminisztériumot. Kimondva-kimondatlanul is azt kell állítanom, hogy az eddigi miniszteriális képviselet helyett egy szakállamtitkárnak megfelelő vezetése van a rendőrségnek, miközben megszüntették a közigazgatási államtitkárságot, megszüntették azt a határozott szakmai irányvonalat, ami korábban élesen elválasztódott a politikaitól; nem a kinevezés napján, a négyéves működések napján. Megszüntették ezt, nincs szakmai vezetés, nincs közigazgatási államtitkár, egy szakállamtitkárt pedig négy évre választanak, és politikai lojalitása az elsődleges, nem pedig a szakmaisága.

Amikor a Belügyminisztérium megszűnt, utána már rögtön lehetett látni, az első nagy kihívásnál, hogy bedobja a gyeplőt a politika, és ezek a rendőrök, akik az elmúlt hónapokban, szeptember-október hónapokban arra kényszerültek, hogy kiálljanak vitázni újságírókkal és politikusokkal, azt érezték, hogy mögöttük nem áll ott az értük felelős politika, és teljesen joggal értelmezhették mindezt. Szóval, úgy ítélem meg, miniszterelnök úr, hogy a Belügyminisztérium visszaállítása rendkívül fontos feladat lenne.

Ha már igazságoknál tartunk, azért a mai napon néhány másik igazságra is szerettünk volna választ kapni, miniszterelnök úr, például arra, hogy pénteken szóvá tettük a tíz nappal ezelőtt megjelent Menedzser Magazinnak azt a számát, amelyben az szerepel, hogy egy vezető kormánypárti politikus nem fizeti ki a számláját magánrendezvényre hivatkozással, beküld maga helyett egy asszisztenst, a munkatársát, aki egyébként céges borítékban áfa nélkül akar fizetni. Ez is az igazsághoz tartozna hozzá, hogy erre minél hamarabb választ várjunk a miniszterelnök úrtól, de az is az igazságnak a része, hogy a megoldatlan fővárosi parkolással szemben miért nem próbál érdemi választ keresni a Szocialista Párt, miért burkolózik és bújik eljárási kérdések mögé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi az igazságot szeretnénk ebben a két kérdésben is a miniszterelnök úrtól várni.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: A miniszterelnök urat illeti a szó viszontválaszra. Miniszterelnök úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Hát nem könnyű műfaj ez a napirend előtti. Azon gondolkodom, hogy hányszor kaptam én már kritikát az MDF elnök asszonyától, hogy itt előkészítés nélkül idehozok kérdéseket. Most azt hallom hozzászólásában, hogy a rendőrségről elmélkedve ebbe az öt percbe aztán belefér, kérem szépen, az egészségügyi reformtól egy heti- vagy havilap egyik számában elhangzott valamilyen vádig minden. Nyilván nem járok messze az igazságtól, elnök asszony, hogy az utóbbi két kérdést talán azért hozta szóba, mert pártja számára újabban ez a kommunikáció fő iránya. Csak azt kérném öntől, hogy olyan heves kritikával illessen engem itt a napirend előtti témaválasztásban, ami erőteljes és egyértelmű meggyőződéssel vezeti az ön szavait a tekintetben, hogy saját pártpolitikai céljait használja-e ezekben az öt percekben, vagy arra használja-e, hogy a szóban forgó kérdés ön által sokszor igényelt okos megvitatását tartja szem előtt.

Azért is mondom ezt, mert ön bizonyára tudja, hogy az egyik állítása nem felel meg a valóságnak. Tudja, hiszen igazságügyi miniszter volt, és biztosan tudja azt, hogy az országos rendőrfőkapitány felmentése nem tartozik az igazságügyi és rendészeti miniszter hatáskörébe. Ezért aztán, tudja, nem hagyhattam meg neki ezt a jogot, mert a miniszterelnök hatásköre. De ezek apróságok, őszintén szólva, csak arra utalnak, hogy ennél énszerintem érdemes akkor árnyaltabban közelíteni a kérdést, ha az ön igénye rendszerint hasonló helyzetben éppen ezt fogalmazza meg.

(13.50)

A Szabad Demokraták Szövetsége átfogó intézkedési tervet követel az új főkapitánytól. Az átfogó intézkedési terv igénylése szerintem helyes. Az helyes. De óvnám magunkat attól, hogy most, amikor ez a kérdés hirtelen napirendre került, most aztán azt mondjuk, hogy jön az új főkapitány, és azonnal nyújtson be intézkedési tervet. Ez jól hangzik. Holnap le lehet írni, hogy akkor ez így rendben van. Na de hát ez sokkal bonyolultabb, őszintén mondom! Hát nagyon sokakat meg kellene ám hallgatni!

A kormány az elmúlt hetekben döntött egy átfogó rendészeti stratégia megalkotásának szükségességéről. Ezt a döntést meghoztuk, nyilván ön ismeri ezt, frakcióvezető úr mint kormánypárti politikus. Ehhez bölcs elemzésekre van szükség, okos, előrelátó tervekre, amelyeket a rendőri vezetéssel közösen kell megalkotni. Nincs olyan főkapitány, legyen új vagy régi, akinek ha azt mondjuk, hogy akkor holnapra tessék idehozni a következő tíz év átfogó fejlesztési tervét, az megalapozott lesz. Bár ez megnyugtathatja azokat, akik, hogy mondjam, nem látnak a politikacsinálás hétköznapjainak részleteibe, de tudjuk jól, hogy ez is inkább csak egy ilyen kommunikációs válasz.

Egy darabig azt hittem, amikor a Fidesz-KDNP-frakció végül kettévált, és megjelent önálló pártfrakcióként egy olyan párt, amely egyébként korábban nem nagyon volt látható Magyarországon, hogy ennek egyetlenegy célja van: kapni önállóan költségvetési támogatást. Ez utóbbit egyébként megkapták. Mára úgy látom, hogy ennél árnyaltabb a kép. Annak vagyunk szemtanúi, hogy egy egyébként minden tekintetben összeforrt pártszövetség, ahol az elmúlt egy évben lényegében nem tudunk kimutatni egyetlenegy olyan ügyet sem, ahol a két frakció vagy két párt egymástól eltérő álláspontot foglalt volna el, legalább komoly ügyet semmiképpen nem (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), egy nagyon sajátos szereposztásba kezdett. Ezt látjuk most már hetek óta.

Semjén frakcióvezető úr itt gyakorolja a szelídség keresztényi erényét velünk (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és egy inkvizítor bátorságával és - hogy mondjam? - szenvedélyes kioktatásával, helyenként brutalitásával tör pálcát, azt mondanám egyébként majdnem, hogy Isten és ember fölött, bár azért nem mondom, mert hátha ezt félreértené (Derültség az MSZP soraiból.), és azt gondolná, hogy ez valamilyenfajta beavatkozás a hit dolgába, amitől én távol tartanám magamat. De muszáj azt mondanom, frakcióvezető úr, hogy amit ön művel, az bántó, brutális és méltatlan. (Kontur Pál: Istennek képzeled magad?!) Azt remélem, hogy önhöz is méltatlan. Ha ez önhöz méltó, amit művel, akkor ön nagy bajban van. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Azt szeretném önnek mondani, hogy ahhoz nem kell ám politikai bátorság, hogy valaki személyeskedő legyen, durva és helyenként ocsmány. Ehhez nem kell! (Kontur Pál: A miniszterelnöknek sem!) Ehhez egyetlenegy dolog kell, hogy valaki nem egyszerűen a keresztényi mércét nem ismeri, hanem az emberi normalitás mércéjét nem ismeri. Tudja, amit ön tesz, és ahogyan ön beszél hétről hétre, az Magyarország számára egyetlenegy tekintetben példa: hogyan nem szabad. Ha ön ennek akar példát állítani, azt hiszem, ön nagyon sikeres politikus. (Dr. Semjén Zsolt: Találva érzi magát?)

Ami pedig Navracsics úr hozzászólását illeti, egyetlenegy megjegyzést hadd tegyek, merthogy Navracsics úr pedig nagyon találóan az elmúlt hetek napirend előtti vitáiról nyitott vitát. Nem ismerem azt az idézetet, amelyet ön most 2004-ből idehozott. Az sem kizárt, hogy az a mondat elhangzott, hogyha ön mondta. Megbízom abban, hogy - hogy mondjam? - kellő körültekintéssel választotta ki. Még az is lehet, hogy nem volt igazam. Egy nagy különbség van - hogy akkor már beszéljünk igazságról -: a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége vagy együtt a kormány pártjai ezt a szándékot vagy feltételezést soha nem tette hivatalos politikájává. Nem tette, mert ha korábban gondolta is, kellő okossággal, bölcsességgel belátta, hogy arra nem vezet út. (Dr. Navracsics Tibor: Adócsökkentés!) A Magyar Szocialista Párt 2002 és 2006 között a Szabad Demokraták Szövetségével közösen egyébként adót csökkentett. Ön ezt jól tudja. Adót csökkentett. Pontosan jól ismerjük a számokat. Sokszor megvívtuk ezt a küzdelmet korábban. Adót csökkentett, azzal szemben, amit önök korábban ígértek. Egyvalami biztos: azt a dőreséget hivatalos politikaként, ajánlatként a választóknak, hogy 14. havi nyugdíjat fogunk fizetni abból, hogy közben csökkentjük a társadalombiztosítási járulékot, ezt a dőreséget Magyarországon egyetlenegy párt tudta elmondani, ezek önök voltak.

Én belátom, hogy ez - hogy mondjam? - utólag magyarázatra szorul. Belátom, hogy ön ezt szégyelli. Az ön által jegyzett programból az intellektuális színvonal egy elfogadható mércéje sugárzik. Amit pedig korábban mondott, amit korábban önök képviseltek, hát én is azt gondolom, hogy az felülvizsgálatra szorul. Hogy önök ezt a felülvizsgálatot megteszik, és a mostani programból például ez már kimaradt, az azt jelenti, hogy képesek az önkorrekcióra. Azt javaslom, hogy ezen az úton menjenek tovább, az önkorrekció útján.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)