Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A munka törvénykönyvének egy közepes terjedelmű módosításáról tárgyalunk, egészen pontosan 29 szakaszban módosítjuk most a munka törvénykönyvét.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy azzal kezdjem, hogy némiképp nehéz helyzetbe hozott minket a tárca. Ennek pedig az a magyarázata, hogy különösen kormánypárti oldalon örömmel adjuk áldásunkat minden törvénymódosításra, ami a háttérben az Érdekegyeztető Tanács megállapodásán nyugszik.

(17.40)

Örültem neki, hogy miniszter úr maga hozta a szóba az expozéban, hogy ebben az esetben nem így van, az Érdekegyeztető Tanács nem állapodott meg nagyon fontos kérdésekben, amiket ez a törvénymódosítás érint. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy a parlament módosítsa a hatályos törvényt, csakhogy a kormányoldal szemében, személy szerint az én értékítéletemben is fontos szempont volt, hogy ez a kormány és ez a munkaügyi tárca komolyan veszi az érdekegyeztetést, komolyan veszi az Érdekegyeztető Tanácsot, figyelembe veszi a véleményét. Ilyen előzmények után egy kicsit nehezebb a dolgunk, amikor véleményt mondunk erről a javaslatról.

Fontossági sorrendben én is először a minimálbérről, a kötelező legkisebb munkabérről, illetve a garantált bérminimumról beszélnék. Ezt alaposan körüljárja ez a törvénymódosítás. Azért fogalmazok így, mert a hatályos törvény is szólt egy keveset, valamennyit a bérminimumról, de tulajdonképpen most tartunk ott, hogy ezt pontosan rögzítené ez a törvény, mégpedig a létminimumban, azt is egészen pontosan az egy aktív korú felnőttből álló, tehát egyszemélyes háztartásra számított létminimumban kifejezve.

Nekem az alapgondolat, hogy a létminimumra történő utalás bekerüljön a törvénybe, megmondom őszintén, tetszik. Ha az aktuális számokat nézem, azt látom, hogy alatta vagyunk ennek az értéknek, legalábbis az idei számaink alapján, következésképp elvileg is logikus lenne egy ilyen építkezés. A probléma ezzel az, hogy egy oldalon keresztül meglehetős részletezéssel leírja a javaslat, hogy hogyan is kellene a létminimumot figyelembe venni, utal az Érdekegyeztető Tanácsra, tehát fenntartja az egyeztetés szerepét. Kiderül ebből a javaslatcsomagból hogy természetesen a létminimum fölött is meg lehet állapodni a minimálban, hiszen egészen precízen úgy fogalmaz, hogy nem lehet kevesebb a KSH által számított éves létminimumnál. Egyébként pedig az egyik sokadik bekezdésből kiderül, hogy alá is lehet menni a minimumnak. Erről már bizottsági ülésen is vitatkoztunk, de hát a 8. § “csak különösen a fiatal munkavállalók és megváltozott munkaképességűek tekintetébenö kifejezéssel megengedi - ha így fogalmazunk, hogy különösen rájuk nézve, akkor talán másokra nézve is - a létminimum alá kerülését ennek az összegnek.

De nem ez a legnagyobb baj ezzel a szabályozással, hanem az, hogy én magam sem tudok elképzelni munkavállalói oldalt, aki akár egy forinttal fölé menne a létminimumnak a tárgyalások során, ha egyszer itt van a törvényben, hogy ez a minimum már járható. Azt gondolom, a szakszervezeteknek, tehát a munkavállalói oldal képviselőinek az a legnagyobb bajuk ezzel a javaslattal, hogy úgy érzik, formálissá válik az érdekegyeztetés, hiszen a munkaadói oldal ki fog tartani a létminimum szintjén a javaslatával, s ha a munkavállalói oldal egy időn keresztül nem tud eredményes lenni, akkor ott a megoldás a törvényben, hogy a kormány eldönti. Itt szerepel a november 30-ai határidő, ha nincs megállapodás, akkor létrejön az a megoldás, amit a kormány dönt. Miniszter úr csóválja a fejét; ha rosszul értem ezt a koncepciót, akkor vitatkozzunk róla. Azt gondolom, hogy ezek az aggodalmak okkal élhetnek a szakszervezetek képviselőiben.

Szeretnék röviden szólni azokról a kérdésekről is, amelyekkel kapcsolatban nagyobb az egyetértésem, ilyen például a teljesítménybérrel kapcsolatos teljesítménykövetelmény, illetve a teljesítménykiigazítás. Ezek olyan felvetések, amiket a hosszú új 143/A. §-ban részletez a javaslat, amit rendesen indokoltak, hiszen jó néhány olyan visszaélésről tudunk, hogy még a minimálbért sem adja oda a munkaadó arra való hivatkozással, hogy a teljesítmény alacsonyabb. Itt körül van írva, hogy ha a munkavállalóknak legalább a fele nem éri el a százszázalékos teljesítményt, akkor ott normát kell igazítani. Nekem nagyon tetszik a (4) bekezdés is, amely arról szól, hogy nem kell figyelembe venni a technológiaváltás során, illetve a munkába állás, tehát a betanulás idején teljesített eredményt, merthogy ez nyilván lefelé húzná az átlagot.

Nagyon egyetértek azzal is, hogy hozzányúl a törvénymódosítási csomag a munkaerő-kölcsönzés problémájához, hiszen azt tapasztaljuk, hogy elterjedtek az úgynevezett színlelt kölcsönzések. Nem tudom pontosan, hogy mekkora mértékben, de úgy jártunk ezzel a munkaerő-kölcsönzős rendszerrel, hogy azok az aggodalmak, amik bennem is bennem voltak akkor, amikor néhány évvel ezelőtt ez bekerült a hatályos szövegbe… - hogy tudniillik a munkaadók ezzel a lehetőséggel majd ügyeskedni fognak, hiszen különböző juttatások a kölcsönzött munkaerő után nem járnak, következésképp olcsóbb a kölcsönzött munkaerő foglalkoztatása, hogy az ügyeskedések el fognak indulni. Ez meg is történt, és azt lehet mondani, hogy a tárca megy az események után, és megpróbálja a visszaéléseket különböző törvényi garanciákkal féken tartani.

Nagyon röviden, két mondatban szeretnék szólni a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról is. Egyetértek azzal, hogy a bírság megemelésre kerül, és tulajdonképpen azzal is, hogy differenciált lesz, bár a jelenlegi állapotában, őszintén szólva, némiképp túldifferenciált: egy jogsértés egy munkavállalót érintve, több jogsértés egy munkavállalót érintve, egy jogsértés több munkavállalót érintve, több jogsértés több munkavállalót érintve. Rettentő részletező és bonyolult, s ehhez még be kell kapcsolni, hogy milyen területen éri a munkavállalót a sérelem s a többi. Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy itt nem egyszerűen a bírság megemeléséről van szó, nemcsak a felső összeghatárok növekednek, hanem az alsó határ is megy lefelé 50 ezerről 30 ezerre. Azt gondolom, alaposan ismernünk kellene a tényszámokat - hogy munkaügyi ellenőrzés kapcsán bírságolásokra milyen összegekben került sor - ahhoz, hogy ezt a differenciálást tényleg érdemben a helyére tudjuk tenni.

Meglepetéssel olvastam a tanács létrehozását ebben a javaslatban. Őszintén mondom, nem tudom, hogy szükség van-e munkaügyi ellenőrzést támogató tanácsra, miközben valójában a munkaügyi miniszter irányelvei alapján zajlik az ellenőrzés.

Köszönöm a figyelmet.