Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy legendás székely történet egy apáról és a fiáról, akik elindulnak a határba dolgozni reggel, és a reggeli hidegben, amikor az apa fújkálja a kezét, akkor a fiú megkérdezi tőle, hogy miért fújja a kezét édesapám? Mire mondja az apa, hogy azért fújom, mert hideg van, fázik a kezem, fel kell melegítenem. Pár órával később az ebédnél az apa a levest fújja, és a gyerek megint megkérdezi, hogy édesapám, a levest most miért fújja. Mire mondja az apa, hogy a leves nagyon forró, és ki kell hűtenem, ezért fújom. Mire a gyerek megjegyzi, hogy csuda pofája van kendnek, édesapám, egyszer hideget, egyszer pedig meleget tud fújni.

Ez a történet, ez az anekdota újra és újra az ember eszébe jut akkor, amikor a nagyobbik ellenzéki párt politizálását figyeli gyakorlatilag bármilyen kérdésben. Vegyünk egy külpolitikai jellegű kérdést a közelmúltból! A Fidesz nem is olyan régen végigpanaszkodta a teljes hazai sajtót a miniszterelnök némely amerikai megnyilatkozása miatt, miközben saját maga rendszeresen állít valótlant külföldön a hazai közállapotokról. S hogy nem idegen tőle az a módszer, hogy a belpolitikai csatákat nemtelen eszközökkel az országhatárokon kívül vívja meg, arra jó példa az is, amikor nem olyan régen a párt egyik, mondjuk ki, habzó szájú házi publicistájának társaságában a párt egyik vezető politikusa Erdélyben gazemberezte és hazaárulózta a magyar kormányt.

A gazdaságpolitikában a Fidesz aggódik, egyébként joggal a költségvetés hiánya miatt, a másik oldalon persze gátlástalan demagógiával a hiányt növelő intézkedéseket javasol nap mint nap. Jogos kritikát fogalmaz meg a Fidesz az euró bevezetésével kapcsolatban akkor, amikor az időpont bizonytalanságából fakadó következményekre hívja föl a figyelmet, ugyanakkor maga persze nem ragaszkodik a 2010-es euróhoz.

Orbán Viktor nem olyan régen adócsökkentésről és a bürokrácia csökkentéséről beszélt, majd két nappal később Semjén Zsolt az egyházi esküvők automatikus elismerését, az egyházak nagyobb állami támogatását és a kötelező etikaórák bevezetését javasolta. Természetesen az egyházi esküvők közül persze nem mindegyiket ismerné el automatikusan, csak azokat, amelyek ízlésének, konzervatív értékrendjének megfelelnek. (Tóth István: Beteg vagy!)

Mi, liberálisok, természetesen elutasítjuk ezt a konzervatív javaslatcsomagot. Azt gondoljuk, hogy Magyarországon nem az állam és egyház kapcsolatának szorosabbá tétele, hanem a következetes elválasztás a cél, s azt is gondoljuk, hogy a rendszerváltáskor a valamennyi politikai erő által elfogadott konszenzust rúgja föl az, aki az állam és egyház szétválasztásának elvét zárójelbe akarja tenni. Az egyházak, mondjuk ki, ma is több támogatást kapnak, mint amennyit az adófizetők 1 százalékos felajánlásaik alapján szánnak nekik. Azt gondoljuk, hogy nem szükséges növelni ezt a támogatást. Természetesen minden olyan esetben, amikor közfeladatot látnak el egészségügyi, szociális, oktatási vagy más területen, diszkriminációmentesen szükséges a normatív finanszírozás, de mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy az államnak nem lehet feladata a hitéleti tevékenység finanszírozása, s pláne nem lehet feladata az, hogy történelmi vagy más szempontok alapján különbséget tegyen a különböző felekezetek között.

Visszatérve a Fideszhez: melyik az igazi Fidesz? Melyik a hiteles Fidesz? Az, amelynek polgármestere az egyik nap a zsidókat mentő igazaknak állít emlékfalat saját kerületében, másik nap pedig a világháború áldozataira emlékezik, a két világháború közötti soviniszták és antiszemiták, valamint a rendszerváltás utáni neonácik egyik kedvelt jelképévé avanzsált turullal? (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Vajon az az igazi Fidesz, amelynek egyik vezető politikusa oktatási miniszterként holokauszt-emléknapot vezet be az iskolában, vagy az, amelynek ugyanez a vezető politikusa Fidesz-alelnökként a nyilasokat Európa hőseinek tituláló Demokrata születésnapján bulizik együtt skinhead zenekarokkal? (Dr. Fónagy János: Te is tudod, hogy ez nem igaz.) Az a Fidesz, amely középről és balról is igyekszik támogatókat szerezni, vagy éppen az, amelyik az említett Demokratát ajánlja híveinek? Vajon melyik a Fidesz igazi arca?

És ha már a Demokratánál tartunk, érdemes újra feltenni a kérdést, hogy vajon még mindig ez a lap-e Orbán Viktor és a Fidesz vezető politikusainak kedvence. Csak felidézném, hogy a napokban éppen a magyar liberális pártot egy ávós szocializációjú, magyarellenes pártnak titulálta, és a két világháború közötti szélsőjobboldali politikát és újságírást, no meg persze a hitleri szóhasználatot idézve az SZDSZ-t megoldandó problémának nevezte ez az újság.

Akár így van, akár úgy, az biztos, hogy attól joggal lehet tartani, hogy miközben ez a párt a tegnap legyőzéséről és a holnapról szónokol, saját ellentmondásain túl önmagában egy kicsikét túl sokat hordoz a tegnapelőttből, amiből nem kérünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)