Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, a reagálását. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr.

Képviselőtársaimat pedig kérem, hogy tisztelettel és csendben figyeljenek!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezzel kezdtem volna, de ha már a miniszterelnök úrral itt látszólag nézeteltérésünk támadt kiskapuk ügyében, akkor azért hadd mondjam el, hogy persze, persze, az igaz, hogy itt mindenki igyekszik minden lehetőséget kihasználni, csúnya szóval: így vagyunk szocializálva, de amikor már annyi a kiskapu, hogy az azok állandó nyitogatása miatt keletkezett huzat kiviszi az ajtón a költségvetési bevételeket, akkor azért ezzel a dologgal mégiscsak érdemes foglalkozni.

Mert jó dolog-e a minimálbér adómentessége? Hát ki tud megélni a minimálbérből? Nyilván valahogy segíteni kellett. De jó dolog-e az, hogy ennek következtében ma már másfél milliónyian vannak bejelentve minimálbérre, ami képtelenség. Jó dolog-e, ha egyszerűsítjük a kisvállalkozások adózását? Az eva bevezetése jó dolog. De jó dolog-e, ha az áfabevételeket ilyen módon részben visszaadjuk a vállalkozóknak, bevételként, ami nem őket illetné? Ráadásul erre mindenki létrehozza a maga evás cégét, hogy ilyen módon elkerülje az adózást. Ugyanez a helyzet egyébként az ekhóval kapcsolatos látszatfoglalkoztatási ügyekre vonatkozóan is.

Vagy például jó-e az adókedvezmények rendszere? Hát persze, mindenki valamilyen kedvezményt igénybe vehet. De amikor már a kedvezmények válnak általános szabállyá, és azok nem igénybevétele válik kivétellé, akkor ez megint nem szerencsés. Jó-e, ha nem engedjük be a gázáremelkedést a hazai piacra, mármint a világpiaci emelkedést? Látszólag jó, csak ennek az a következménye, hogy mindenki megfizeti a különbözetet, az is, aki nem használ gázt, illetve ahogy az már elhangzott, minél többet használ valaki, annál nagyobb támogatást kap.

Azért érdemes, tisztelt képviselőtársaim, erről beszélni, mert annak a bizonyos csomagnak a fogadtatása, ami arról szól, hogy lépjünk végre túl ezen a helyzeten, rendezzük ezeket az ügyeket, annak érdekében, hogy rendezzük a költségvetés helyzetét - meglehetősen vegyes fogadtatásra talált. Abban egyetértés volt, hogy stabilizálni kell, helyre kell állítani a költségvetés egyensúlyát, ugyanakkor viszont ezt mindenki csak másra akarja vonatkoztatni, saját magára nem. Ennek a következménye aztán, hogy például az imént említett ügyekben mindenki védi a status quót, nem akar változtatni, mert ezeket a jogokat már megszereztük, amelyek, még egyszer mondom, többnyire kiskapukra és visszaélésekre is lehetőséget adnak, de ha mindegyikről így gondolkodunk, akkor ebből nem fog kijönni az, hogy itt lesz egy versenyképes, az Európai Unióhoz felzárkózó és megfelelő szabályokkal rendelkező ország. Nincs pedig más útja a sikernek, tisztelt képviselőtársaim, mint ennek az iránynak a felvétele és következetes érvényesítése Magyarországon.

És még mindig nem elég ezeknek az intézkedéseknek a sora, hanem valóban kellenek a reformok, amelyek az egyensúly fenntartását hosszú távon is lehetővé teszik - igenis, kell az egészségügy átalakítása, a közigazgatásé, az önkormányzati igazgatásé, az oktatásé. Éppen ezért arra buzdítjuk a kormányt és a kormánypártokat, hogy tartsanak ki ezek mellett a reformok mellett. Törekedjünk persze arra, hogy szerezzünk hozzá minél több támogatót, de nem lehet enélkül megváltoztatni az ország helyzetét, és nem lehet enélkül felzárkózni az európai fejlett országok átlagához.

És még egy dologhoz kell mindez, tisztelt képviselőtársaim: ezen keresztül érhetjük el, hogy igenis legyen Magyarországon versenyképesség-növekedés. Ehhez az kell, hogy igenis legyen Magyarországon adócsökkentés. És ebből a szempontból nagyon helyesnek gondoljuk azt a döntést, hogy a kormány végül is nem csinálja azt, hogy 25-ről leviszem az áfát 20-ra, aztán onnan visszaviszem 23-ra, hanem eldöntötte az egy, 20 százalékos kulcsot, és emellett kitart. Mert az is nagyon fontos, képviselőtársaim, hogy a döntéseink mutassanak egy irányba, hozzunk létre működőképes, racionális, az ország hosszú távú céljait elősegítő rendszereket.

Az adórendszer esetében az egyszerűsítés, az átláthatóság, a jó ellenőrizhetőség ilyen, akkor, ha a mértéke pedig olyan, ami elősegíti a gazdaság versenyképességének növelését. És ebből a szempontból támogatják a liberálisok a 20 százalékos áfakulcsot, azzal, hogy a későbbiek során, ha az intézkedéseink eredményre vezetnek, igenis lépjünk tovább, lépjünk egy bátrat és merészet, vezessük be az egykulcsos adót Magyarországon, a gazdaság sikeressé tétele érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány részéről megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak.

Miniszter úr!

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Frakcióvezető Úr! (Folyamatos zaj.) Azt gondolom, hogy nincs nagy megosztottság abban a kérdésben, amellyel kezdte a hozzászólását, még ha látszólagos véleménykülönbség is tűnt ki. Azt gondolom, hogy a gondolatok alapvetően egy centrum körül forognak, és ennek az egy centrumnak érdemes kimondani ismételten azt a lényegét, hogy Magyarországon szükség van arra, hogy a stabilizáció érdekében lépések történjenek, mint ahogy szükség van arra is (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy a tartós...

ELNÖK: Elnézését kérem, pénzügyminiszter úr, de kérem képviselőtársaimat, hogy ne zavarják a felszólalót. Pénzügyminiszter úr!

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Mint ahogy a tartós egyensúly érdekében pedig arra van szükség, hogy az államháztartás nagy rendszereinek átalakításáért szükséges reformok is elindulhassanak, amelyek nyilván nem fognak rögtön eredményt hozni, de belátható időn belül azért ezeknek a hatása érzékelhető lesz.

A mi számításaink azt igazolják, hogy 2006-ban a most megkezdett lépéseknek a költségvetési megtakarítás szempontjából hatása nem lesz, de a 2007-es évben már érdemi, néhány tíz milliárdos hatásával számolni lehet. Ez is fontos lehet akkor, amikor az egyensúly tartós fenntartásáról beszélünk.

Szólt a frakcióvezető úr a fogadtatás változatosságáról. Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára tanulságos lehet az a publicisztika, ami megjelent az elmúlt hét közepén két részben, egy nagy lapban, Kornai János írásaként. És meggyőződésem szerint tanulhat mindenki abból is, hogy hogyan kell felelősen, nagyon mélyen töprengve hozzáállni ahhoz a kérdéssorhoz, amit ezek a változások elindítottak Magyarországon.

Tudván azt, hogy nincs senkinek sem a kezében vagy a zsebében a bölcsek köve, senki sem lehet biztos abban, hogy minden, amit kezdeményez intézkedésként, bizonyosan a legjobb és a legtökéletesebb. Ezzel együtt szerencsére ez a cikk is azt igazolja, és ez a megközelítés is azt igazolja, hogy a töprengés közepette is bizonyosan szükség van arra, hogy változások indulhassanak el és kezdeményezhessünk, ráadásul abba az irányba, amely irány az elmúlt évtizedek európai és világfejlődése során azt igazolta, hogy egyensúlyt helyreállítani nagyjából kiadáscsökkentéssel és bevételnöveléssel együttesen lehetett más országokban is.

(14.40)

Nem volt arra példa az Európai Unió azon országaiban, ahol az egyensúly érdekében döntéseket kellett hozni, hogy ezt csak egyik vagy csak másik intézkedéssorozattal sikerülhetett volna bárhol is megvalósítani. Ezért gondolom, hogy amit elindítottunk, az egyrészt illeszkedik az európai trendhez, másrészt másutt is hasonló intézkedésekkel és hasonló módszerek vállalásával tudták megteremteni az egyensúly helyzetét vagy az egyensúly közeli állapotot. Éppen ezért gondolom, hogy az idő múlásával, az érettebb és végiggondoltabb minősítések és vélemények megjelenésével sokkal inkább elfogadottá és sokkal inkább helyesnek minősítetté válik az a program, amit elindítottunk.

Egyébként a programról magáról az elmúlt héten csütörtökön mind Frankfurtban, mind Londonban azok az elemzők, akik részt vettek a kormány tagjaival folytatott konzultáción, általában sokkal inkább megfontolt véleményt formáltak, semmint amit lehetett idehaza hallani különböző szakértőinek nevezett megnyilatkozásokból. Úgy gondolom, az a perspektíva, amiről szólt a versenyképesség érdekében, illetve az egyszerűbb adórendszer érdekében, alapvetően a kormány szándékaival egyezik. Egyezik a kormány szándékaival, hogy a meghozott egyensúlyi lépéseket és a kialakuló egyensúlyi helyzetet követően van lehetőségünk dönteni arról, hogy a korábban elhatározott szándékainknak megfelelő adócsökkentés irányában mely területen és milyen módon lehet lépéseket tenni. Ez természetesen nem 2006-os és nem 2007-es döntéseket jelent a mostani ismereteink szerint, hiszen mindkét évben szükség van arra, hogy a beterjesztett javaslatok elfogadásával konzekvensen végigvigyük ezeket a lépéseinket. Ekkor teremtődik meg 2008-ra az a helyzet, hogy Magyarország ismét önmaga döntheti el azt, hogy az egyensúlyi helyzet biztosításával hogyan és mint viszonyuljon a konvergenciafolyamathoz, hogyan és mint viszonyuljon az euró előszobájához, majd pedig az euró bevezetéséhez Magyarországon.

Úgy vélem, ez valamennyiünk szándéka, hiszen ebben a kérdésben nem volt véleménykülönbség kormánypárti és ellenzéki frakciók között az elmúlt időszakban. A megteremtés módjában pedig a következő időszakban ki fog alakulni az a nemzeti konszenzus, amire szükség van. Bízom benne, hogy ebben valamennyi parlamenti erő együttműködésére számíthatunk a jövőt illetően.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)