Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A rákbetegek érdekében kívánok felszólalni így, napirend után.

Ismeretes, azt hiszem, mindenki előtt, hogy Magyarországon a rákbetegség ott van  idézőjelben mondom  természetesen az élvonalban a szív- és érrendszeri betegségek mellett, és sajnálatos módon borzasztóan nagy a halálozási ráta is ezen a területen.

Az Európai Unióban évente mintegy 1,2-1,3 millió ember hal meg; sajnálatos módon Magyarország  ahogy említettem  az élvonalban van ezen a területen. Miközben persze tudjuk, hogy a betegség körülbelül 40 százaléka megelőzhető lenne, éppen ebből kiindulva az Európai Bizottság a múlt évben részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Amikor benyújtottam először interpelláció formájában, most pedig jelentkeztem napirend utáni felszólalásban, utánanéztem, hogy a költségvetésben mekkora hányadot fordítanak az egészségügyben fejlesztésre, illetve betegségmegelőzésre. Nos, az egészségügyi büdzsében, az egészségügyi költségvetésen belül mindösszesen 3 százalékot. Azt gondolom, hogy ez gyalázatosan kevés!

Visszatérve az Európai Bizottság állásfoglalására, a múlt évben egy rákellenes tervet fogadott el az Európai Bizottság, ami egy politikai elköteleződés, és arra kérték a tagállamokat, hogy ki-ki készítse el a maga rákellenes tervét azért, hogy az Európai Bizottság tudja segíteni a tagállamoknak az ebbéli munkáját akár anyagi juttatásokon keresztül is; természetesen azon túl, hogy a szakmának szinkronizálni kell nagyon sok mindent.

Ahogy tanulmányoztam ezt az európai dokumentumot, számomra, leegyszerűsítve öt pont körül kristályosodott ki a legfontosabb erőfeszítése az Európai Bizottság részéről. Az egyik volt a megelőzés, a másik a korai felismerés, a harmadik a diagnózis felállítása, a negyedik a gyógykezelés, és végezetül, ahogy én érzékeltem és értékeltem, a rákbetegek, illetve túlélők életminőségének javítása. Nagyjából ez az az öt olyan terület, amelyben az Európai Bizottság biztatja a tagállamokat, hogy ki-ki dolgozza ki a saját rákellenes tervét, és hozza szinkronba ezzel az európai rákellenes tervvel.

Bármennyire is kutakodtam és kerestem, idehaza nem találtam ilyen rákellenes tervet.

(16.10)

Nem találtam sem egy leküzdési stratégiát, sem egy programot, sem egy tervet, amit az Európai Bizottság támogathatna. Nagy valószínűséggel így az Európai Bizottság nem is tud támogatni, mert csak meglévő és elfogadott programot lehet.

Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy ki a felelős a magyar rákellenes terv elkészítéséért. Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy mikor mutatják be a nagyközönség számára, bevonjáke a civil szervezeteket, hogy meg tudják ezt vitatni, jobbító szándékkal véleményeiket továbbítsák a minisztériumba, és ezt véglegesítve harmonizálják az európai rákellenes tervvel.

Hogy miért időztem e mellett a téma mellett, a közelmúltban a rádiót hallgatva hallottam, hogy egy magyar cég egy nagyon különleges díjat kapott, „A jövő unikornisa” díjat kapta egy magyar vállalkozás, amely kifejlesztett egy olyan szoftvert, ahol másodpercek alatt ez az intelligens tudás megmondja azt, hogy melyik az a terápia a rákbeteg számára, amely a leghatékonyabban tudja őt kezelni, illetve gyógyítani. Azt gondolom, hogy az ilyen tudásokra nagyon nagy szüksége van mind az Európai Uniónak, mind Magyarországnak.

Mostanában divatos szlogennel szeretnék élni a felszólalásom végén: ugye, minden élet számít? Várom megtisztelő válaszát, miniszter úr. Köszönöm szépen, elnök úr.