Felszólalás adatai

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A tervezett aranybánya környékén élők egészsége, a kárpáti táj védelme, a Maros és a Tisza-völgy élővilága szempontjából a Magyar Köztársaság kormánya azt szeretné, hogy egyáltalán ne valósuljon meg a verespataki beruházás.

1997-ben kértek engedélyt erre a projektre a beruházók. A magyar hozzáértők előtt 1998 óta ismeretes ennek a beruházásnak a terve. Ennek ellenére magyar kormányzati fellépésre első alkalommal 2002 júliusában került sor. Ekkor az Espoo-i egyezmény alapján kértünk tájékoztatást a román társtárcától, és azóta rendszeresen, néhány havonta felvetjük az ügyet. Nem tudok úgy találkozni a román miniszter kollégámmal, hogy az első kérdés ne az lenne, hogyan áll most ez a program, mi a kormány pozíciója Romániában ezzel kapcsolatban.

Mi minden történt? 2002 júliusában a minisztérium kérdezte a társtárcát, először ekkor kért tájékoztatást. 2002 decemberében levelet írtunk az Európai Unió környezetvédelmi főbiztosának, hogy támogassa egy nemzetközi szakértői csoport felállítását. 2003 májusában kétoldalú tárgyaláson vetettem fel miniszter kollégámnak, hogy szeretnénk magyar szakértővel is részt venni a vizsgálatban. Júliusban ugyanezt megismételtem, amikor a román kollégám arról szólt, hogy a Roşia Montană Gold Corporation visszavonta az engedélykérelmét a román hatóságoktól. Szeptemberben megalakult a román-magyar környezetvédelmi vegyes bizottság, és aláírtuk végre a határvízi egyezményt a két fél között, 15 évi előkészítő munka után. Ez egy olyan lehetőség, amely valamilyen jogi garanciát ad a magyar fél kezébe.

Szeptemberben kezdeményeztem egy helyszíni látogatást, amelyre a román fél kérésére ekkor nem került sor. Decemberben kétoldalú tárgyaláson ismét felvetettem, ekkor egy újabb miniszter kollégámnak, majd márciusban a Külügyminisztérium bekérette Románia nagykövetét hivatalos tájékozódásra.

(13.50)

Júniusban került sor személyes látogatásomra, és ugyancsak júniusban írtam, illetve személyesen is találkoztam az Európai Unió főbiztosával, és kértem ebben az ügyben fellépését. Válaszlevelét pár héttel ezelőtt kaptam meg, ebben azt írta Wallström asszony, hogy arra bátorítjuk Romániát, hogy tartsa be a Tanácsnak a környezeti stratégiákkal kapcsolatos 1998. szeptember 24-ei következtetéseit, amelyek megállapítják, hogy minden új beruházás esetében eleget kell tenni a környezetvédelmi joganyagnak.

Tisztelt Képviselő Úr! Következetesen képviselt álláspontunk az, hogy jóllehet a tervezett aranybányával kapcsolatos végső döntés Románia hatáskörébe tartozik, de mind a román, mind pedig a szomszéd országok természeti környezetének veszélyeztetése miatt be kell tartania nemzetközi előírásokat. Erre folyamatosan felhívjuk a román partnerek és a román kormány figyelmét.

Amennyiben a terv mégis megvalósul, akkor pedig mindent meg kell tennünk a megfelelő technológiai megoldások érdekében, de azt szeretnénk, hogy ne valósuljon meg. De részt akarunk venni az espooi egyezménynek megfelelő környezeti hatásvizsgálatban, szorgalmazzuk egy független nemzetközi szakértői csoport létrehozását, természetesen magyar részvétellel, és biztosítjuk ennek a feltételeit. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy teljesüljenek az uniós előírások, a legjobb elérhető technológiát alkalmazzák a bányászati meddőkezelésben, az Unióban pedig fellépünk egy új, a bányászati hulladékok kezelésével foglalkozó irányelv meghozatalánál, amely az új létesítményeknél a zagyra türelmi idő nélkül ötször szigorúbb határértéket írna elő.

Megnyugtató jelként lehet értékelni a határozott magyar fellépés oldalán is, hogy Adrian Năstase román kormányfő egy nagy visszhangot kiváltó rádiónyilatkozatot tett két héttel ezelőtt, amelyben gazdasági szempontból is felvetette a terv létjogosultságát.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ügyben továbbra is a legelszántabbak vagyunk, kérem, hogy szíveskedjen válaszomat elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)