Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Fogyatékossággal élő gyermekük jövője miatt aggódó szülők kérdését továbbítom önnek.

A sérült gyermekek is növekednek, és elérkeznek a számukra egyre több bizonytalanságot tartogató felnőttkor küszöbéhez. Ma megoldatlan a huszadik életévüket betöltött, önálló életvitelre képtelen személyek gondozása. A legtöbb esetben a szülők vállalják immáron felnőtt sérült gyermekük otthoni gondozását, de ők is tudják, hogy a kényszer diktálta tehervállalásuk nem valódi megoldás. Nem megoldás azért, mert ők közel sem tudják pótolni a gyermekeiket korábban gondozó személyzet szakértelmét. A szülőknek gyakran a gondozás érdekében fel kell adniuk kereső munkájukat, és emiatt rövid idő elteltével szűkös anyagi körülmények közé kerülhetnek. Az idősebb szülők romló egészségi állapotuk miatt nem tudják vállalni gyermekük napi ápolását, például fürdetését vagy a szabad levegőn történő sétáltatását. Több esetben egyházi szociális intézmények vállalják a felnőttkorba lépett, fogyatékossággal élő személyek gondozását, de a rendelkezésre álló férőhelyek száma nagyon kevés.

Távlatban a megoldás csak az lehetne, ha a kormányzat kiépítené a felnőtt korba lépő, fogyatékossággal élők lakóotthonrendszerét, és megoldaná az ilyen otthonok orvosi, ápolói felügyeletét. Kérdezem, miniszter asszony, milyen elképzelés alapján, milyen program keretében kívánja a tárca megoldani a huszadik életévüket betöltött, önálló életvitelre képtelen személyek gondozását. Bár azt látom, hogy a kérdésre a választ miniszter úr fogja megadni, de úgy gondolom, hogy mindkettőjükhöz tartozik ez a kérdés.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)