Felszólalás adatai

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sokan vagyunk itt a teremben, akik foglalkoztunk szervezéssel, szervezéselmélettel, egyszerűen azért, mert muszáj volt megoldani problémákat. Bennem megragadt az, hogy ott volt egy hármas rendszer, hogy cél, folyamat, szervezet. Abban szerintem abszolút közös nevező van, hogy a cél az, hogy a közigazgatás jobban menjen. Ezt követően vannak aztán már eltérések és gondok.

Én ma azt látom, hogy a közigazgatás legfontosabb problémája az - aki ebben benne volt, az tudja -, hogy nem világos a folyamat, a törvények bonyolultak, átláthatatlanok, folytonosan változnak. Ebben kell aztán eligazodni annak a köztisztviselőnek, akit most egyes számú bűnbaknak sikerült neveztetnünk, egyszerűen azért, mert velük szeretnénk megoldani azt a problémát, ami a közigazgatásban nem megy.

Itt azért - és itt Apáti képviselőtársammal messzemenően egyetértek - nagyon lényeges a közigazgatásban, hogy valaki valahol elkezdje, ügyintézőként, csoportvezetőként, osztályvezetőként, főosztályvezetőként, és ha ezt ő tudja, akkor én úgy gondolom, hogy alkalmas más funkcióra is. Miért mondom?

Konkrét miskolci példát tudok hozni. Nagy a lendület, rendet kell csinálni, és sikerült azt megvalósítani az első döntéssel, hogy a pénzügyi főosztályvezetőt és a helyettesét is kirúgták. Kirúgták, megalázták, ügyintézői beosztást ajánlottak fel nekik, pedig hát önök nyilván tudják - miért ne tudnák? -, hogy ha valaki nem politikai indíttatású személy, az mindig a pénzügyi osztályvezető, akinek a legnagyobb kínja van, hogy honnan a fenéből lehet a forrásokat előteremteni.

Azért hivatkoztam Apáti képviselő úrra, mert pont olyan emberekről volt szó, akik elkezdték ügyintézőként, csoportvezetőként, tehát kiépült egy rendszer. Ha ebbe belenyúlok, Miskolcon az lett a következménye, hogy a költségvetést úgy tudják csak megcsinálni, hogy egy korábbi, réges-régen ott dolgozott kollégát - aki szakember volt - visszahívtak.

(10.40)

Egyszerűbb lett volna, ha azt mondják, hogy hadd maradjanak már azok, akik értenek hozzá.

Mindezt csak azért mondom, mert az önkormányzati törvény vitájában is elhangzott, hogy mi a garancia, kérem szépen, arra, hogy a főnök el tudja azt dönteni, hogy ha a beosztott azt mondja, hogy ez most szabálytalan, törvénytelen, esetleg nem lehet megcsinálni, erre a főnök azt mondja, hogy A-változat: te kekeckedsz, B: te ellenség vagy. A rossz változat az, hogy ha nem tudja a főnök megítélni, mert az ő képzettsége vagy végzettsége vagy egyebek sem alkalmasak erre, akkor azt mondja, hogy te ellenség van, és ezért ki kell hogy rúgjalak.

Mindezt csak azért mondom, mert a nagy bajt én ma abban látom - hogy József Attilát is behozzuk a terembe -, hogy fortélyos félelem igazgat. Az az ember, aki köztisztviselőként valahol dolgozik, elsősorban azt szeretné, ha őt békén hagynák, el tudná végezni nyugodtan a feladatát. Ha fél - és ezért mondom államtitkár úrnak, hogy ez egy nagyon lényeges dolog -, akkor a következőt fogja csinálni: betartja a jogszabályokat. Betartja és betartatja a jogszabályokat. Miután ezek beláthatatlanul kuszák, ezekhez tényleg nagyon nagy tapasztalat kell. A dolgokat állítja meg. Be fogja tartani a határidőket, nem fogja gyorsítani a folyamatokat, és bármilyen jó is a szándék, hogy én itt valami nagy rendet csináljak, bekövetkezik az a dolog, hogy lebénul nagyon sok szervezet, mert betartják a szabályokat.

A forradalmi hevülethez el szeretném mondani - és ezzel zárom gondolataimat -, hogy nagyon sok történelmi tapasztalat van. A történelemben a hatalomra kerültek majdnem mindig azzal kezdték, hogy szét kell csapni az államigazgatásban, és az eredménye az lett, hogy eltelt egy kis idő, és akik ott dolgoztak, azok szép csendesen visszaszivárogtak; szép csendesen a francia forradalomban, az orosz forradalomban pillanatok alatt visszaszivárogtak, ugyanis egy nagy probléma volt velük: hogy ők értették ezt a szakmát, mindenféle vizsgák meg egyebek nélkül, egyszerűen azért, mert ők erre készültek fel, nekik ez volt az indíttatásuk és a küldetésük.

Poénnak még csak annyit, hogy az én személyes tapasztalatom az, hogy az építészeket és a főépítészeket viszont ne rakjuk bele a rendszerbe, mert ha ők le tudnak tenni egy vizsgát, az csak úgy működik, hogy hathatós az együttműködése mindenkinek, aki vizsgáztatásban részt vesz, hiszen ez az a szakma, amelyik nehezen szorítható bele ebbe a skatulyába.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)