Felszólalás adatai

Aztán most a napokban is elénk került, de már előtte több héttel ezelőtt is más esetben elénk került olyan törvényjavaslat, amely a magyar közigazgatás átszervezéséről szól, és ezeknek a törvényeknek a preambulumában rendre-módra előkerül a Jó Állam megteremtésének illúziója, csupa nagybetűvel, nem is idézőjelben. Olyan lendülettel, hogy úgy gondolom, hogy Morus Tamás valószínűleg irulna-pirulna ezen ambíció láttán. No, hát mindenesetre mindezen rendkívül romantikus, mondjuk így, pásztorjáték kellős közepette egy rendkívül prózai és kijózanító ez az etűd, amivel most szembe kell hogy nézzünk. És miért gondolom azt, hogy hiba lenne erre az előttünk fekvő javaslatra mint egy törvényalkotói munkára gondolni? Azért gondolom ezt, mert tudjuk, a jogalkotási törvény szerint a törvényjavaslat benyújtójának kötelessége lenne társadalmi egyeztetést kezdeni, szakmai szervezetekkel konzultálni, meghallgatni e fórumok véleményét, hatásvizsgálatot csináltatni egy-egy ilyen nagy jelentőségű törvényjavaslat kapcsán. Na, erről már réges-régen nincs szó. Hallhattuk itt az imént is, és olvashattuk a szakmai fórumokon is, hogy a kormányzat csak a Magyar Régészeti Szövetséget kerülte ki ebben az ügyben, senki mást, és azok nem győznek tiltakozni e módosítás ellen. Tehát nyugodtan mondjuk ki, hogy itt nem törvényalkotási munkáról van szó. Mondjuk azt, hogy egy irodalmi munkásság részeként kell hogy tekintsük ezt az előttünk fekvő irományt, amelyben egy politikai ars poetica van.

És akkor nézzük ezt, mint egy szövegelemzést, egy olyan dolgozatot, amely szövegelemzést igényel. Ugye rögtön két tételmondattal kezdődik, két fogalommagyarázattal. Az egyik fogalommagyarázat a nagyberuházást jelenti, a másik pedig az elfedést. A nagyberuházás címszava alatt, most már tudjuk, hogy ezentúl a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházást avagy pedig a részben vagy egészben európai uniós forrásból megvalósuló beruházást érthetjük minden más mellett. És amikor az előbb azt mondtam, hogy a kormányzat valószínűleg elfelejtett egyeztetni vagy nem fordított rá kellő energiát, hogy a szakmai fórumokkal egyeztessen, egyfajta egyeztetésen ezek alapján biztosan átesett ez a törvényjavaslat-módosítás, nevezetesen olyan beruházókkal, mint - nevesítem - Nyerges, Csányi, Simicska, Pomázi és így tovább és így tovább, valószínűleg lehetne ezt a sort még hosszan folytatni, ezekkel bizonyosan megtörtént az egyeztetés. Ebben nyugodtan biztosak lehetünk.

A másik fogalom, amelyet megmagyaráz tételmondatként ez az előttünk fekvő iromány, ez az elfedés. Elfedésnek pedig ezentúl nevezhetjük a megelőző feltárásra nem kerülő régészeti lelőhelyek megóvása érdekében előírt intézkedéseket, illetve azok fizikai védelmét biztosító jogszabályban vagy a hatóság határozatában meghatározott megoldásokat. Hogy ez mit is jelent, ez a fizikai védelem, gondoltam, rákérdezek az államtitkár úrnál, illetve a minisztérium egyik magas beosztású illetékesénél, hogy mondják meg, magyarázzák meg nekem, egyszerű kisembernek, naiv laikusnak, hogy vajon mit jelenthet ez műszaki szempontból. Hát, kérem, talán nem meglepő módon nem kaptam rá választ. Talán most itt az államtitkár úr a tévé- és rádióközvetítés előtt megmagyarázza nekünk, hogy mit is jelent ez műszakilag. Attila király sírjára rátolunk még két métert a biztonság kedvéért, és elfedjük? Azt mondta a minisztérium illetékese, hogy majd a későbbiek során megvalósuló későbbi beruházások esetén esetlegesen feltárásra fognak kerülni ezek a régészeti leletek, ezért egyelőre meg kell őket óvni. Na, de most tessék már nekem megmondani, hogy ha mondjuk, odaépül egy Nabucco-gázvezeték, vagy odaépül egy autópálya, akkor mi lesz az a későbbi beruházás, amelynek az érdekében most egyelőre el kell fedni a múltat? Vagy pedig az, ami ezer éve, kétezer éve ott pihen a mélyben, az még várhat száz évet, kétszáz évet? Telik az örökkévalóságból, mondhatjuk? Melyik lesz az a beruházás, amikor már úgy érzi majd a magyar kormány, hogy érdemes feltárni a múltat? És aztán menjünk tovább! Itt azért vannak más, nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások, amelyek valójában műemléki jelentőségű területeket érintenek, illetve régészeti szempontból kiemelt jelentőségű területnek minősíthetők, például a budai Vár. Ott is nagyberuházások kezdődnek most! És akkor mondhatjuk, hogy az egyszerűség kedvéért, hogy ott valójában biztosan nem lesz elég 200 millió forint bruttóban, amely nettó 157 millió forint. Hát fedjük el az egész budai Várat, nem igaz? Nem egyszerűbb, nem korrektebb megoldás talán? És akkor majd nyerges vontatóval fel lehet oda húzni szép nagy toronyházakat, hiszen nemzetgazdasági szempontból az fontosabb. És hát mennyi-mennyi munkahelyet teremthetne, hát ezzel nem lehet vitatkozni! Ehhez képest pár csont a föld alatt vagy egy-két ezüstpénzecske mit jelentene, ugye? Régebben a múltat végképp el akarták törölni, most meg végképp el akarjuk fedni? Ez törvényalkotás?

(10.30)

Ahhoz képest már a többi része ezen törvényjavaslatnak, vagy az előttünk fekvő irománynak már csak technikai pontosítás, hogy hogyan is próbálja a kormányzat ezt az elfedést az életbe építeni, mondjuk így, úgymint az eljárási időtartamok csökkentése, a gépi földmunka időtartamának 10 napra való korlátozása, a próbafeltárás maximum 30 napra degradálása, illetve a próbafeltárások engedélykötelességének eltörlése és így tovább és így tovább.

De ezzel kapcsolatban még egy dolgot hadd kérdezzek meg. Amikor egy település helyi építési szabályzatot készít, számtalan szakhatóságot be kell vonni, 20-25-öt egészen biztosan, többek között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is egy ilyen szakhatóságnak számít, és a műemléki jelentőségű területet, illetve a régészeti területet nemcsak a helyi építési szabályzatba mint rendeletbe, hanem az annak mellékletét képező szabályozási tervbe is bele kell rajzolni. Minden olyan ingatlant, amelyet ez bármilyen módon érint, a későbbiek során bekövetkező építkezéseknél kötelező jelleggel meg kell kutatni. Tehát egy önkormányzati beruházás esetében ez majd kötelező lesz, csakúgy, mint mondjuk egy bármilyen magánház felépítése esetén, de amikor nagyberuházásokról van szó, nagy fejlesztő mogulok állnak mögötte, akkor majd nem lesz kötelező? Jól értem ezt a kettős mércét? Vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek a Fidesz-kormányzat szerint?

Ez aztán a normatív szabályozás! Ez aztán a törvényalkotás! Azt gondolom, hogy ezen a törvényjavaslaton nincs mit szépíteni, nincs mit igazítani. Ugyan be fogunk adni módosító indítványt, de alapvetően azt kérjük és kezdeményezzük a kormányzatnál, hogy ezt az egész javaslatot vonják vissza, mert egyszerűen méltatlan a magyar törvényhozáshoz. Ez semmilyen módon semmilyen mércét nem üt meg. Így akkor majdhogynem egy doktori dolgozatot is lehetne ebből írni, mondhatjuk, mert mostanában az a mérce a kormányzat számára. Azt gondolom, hogy nekünk itt törvényalkotó képviselőknek az a feladatunk, hogy a magyar nemzeti értékeket megvédjük. Adott esetben úgy is, hogy más beruházások ezáltal hátrányt szenvednek, vagy valamifajta időcsúszásban lesznek. De ez nem írhatja felül azt a szempontot, hogy megismerjük a múltunkat, hogy valójában ténylegesen minőségi módon az dokumentálva legyen, és tisztességesen meg legyen őrizve a jövő nemzedékek számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)