Felszólalás adatai

TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A modern ipari társadalmak minden szempontból bonyolultabbak az elődeiknél. Ez a gazdasági struktúrára és természetesen ezen belül a kereskedelemre is érvényes. Alig vonható kétségbe, hogy a kereskedelem, a csere lebonyolítása, a szükségletek vásárolt termékekkel való kielégítése már egyáltalán nem hasonlít még az egy emberöltővel ezelőtti lehetőségekhez, módokhoz vagy esélyekhez sem, hát még a régebbiekhez. A technika, technológia soha nem ismert ütemű fejlődése az élet minden területén olyan mértékben határozza meg a kapcsolatok formáit, kényszeríti ki a módosításokat, a piaci szereplők tanulását, az ismeretek folyamatos gyarapítását, aminek rendkívül nehéz eleget tenni. Tanulásra kényszerülnek a vevők csakúgy, mint a termelők vagy a hiánygazdaságban kereskedelmi munkára felkészített kereskedők, akik számára akkor a vevőnek nem volt értéke.

A hétköznapi életben is valósággá vált a tanuló társadalom modellje, amelynek mindannyian elszenvedői és élvezői lettünk. A mai fogyasztónak tanulnia kell még azt is, hogyan, mikor, hol és kitől vásároljon, mint ahogyan az eladónak is: mit, mikor, hogyan s hol kínáljon. Az alkalmazkodás kényszer, és nem megkerülhető a törvényalkotó számára sem.

(13.10)

A törvényjavaslat a kamarába tömörült kereskedelmi vállalkozók részéről is nagy figyelmet váltott ki, fontos kormányzati kezdeményezésnek tartják, véleményük szerint is több előremutató lépést tartalmaz.

A kereskedelmi törvény előkészítése során számukra ismert volt, hogy a jogalkotó nem egy átfogó ágazati kódex megalkotására törekszik, a kereskedelmi viszonyok nagyobb részét ugyanis a hatályos polgári jogi normák szabályozzák. Ennek figyelembevétele mellett is megfogalmaznak olyan véleményt, hogy a törvénytervezet számos ponton kiegészítésre szorul azért, mert a kereskedelmi vállalkozók által felvetett problémákra nem ad a gyakorlatban működőképes válaszokat.

A szakmai közvélemény álláspontja szerint a jelzett keretek teljesebb és nagyobb mélységű szabályozásra adnának lehetőséget. Példaként említik, hogy a törvény elvi koncepciójában felvázolt témakörök közül teljes egészében elmaradt a kkv-k támogatási rendszerének rögzítése. A kereskedők széles körét érintő, fontos kérdéseknél - így a vitában korábban már elhangzott beszerzési ár alatti értékesítés tilalma, a nagy alapterületű üzletek nyitásának körültekintőbb mérlegelése - további egyeztetések szükségesek ahhoz, hogy a szabályozás a gyakorlatot befolyásoló tényezővé váljon.

Véleményük szerint a keretjellegű, a rendeleti szintű jogalkotásnak széles teret hagyó, rövid törvényjavaslatban több olyan jellegű norma van, amely valójában összefoglal, és nem rendeleti módon szabályoz. Az természetes, hogy a kamara egy erős, életképes kkv-szektor kialakulását a kereskedelmi ágazatban is fontos érdeknek tartja, és ehhez a jelenlegi kereskedelmi tendenciák mellett szükségesnek látja egy kkv-barát szabályozási környezet kialakítását. Véleményük szerint ez nem mond ellent a versenysemlegesség jogi követelménye tiszteletben tartásának, mert nem jelent többet és mást, mint a nagyobb kereskedelmi vállalkozások tőkeerejéből adódó piacalakító tevékenység közérdekű ellenőrzés alatt tartását.

Fogadóórákon, egyéb beszélgetéseken, de a törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát tárgyaló bizottsági ülésen is, most, a vitában is elhangzott, hogy a multinacionális csatornák terjeszkedése, a bevásárlóközpontok, a hipermarketek és diszkontáruházak térnyerése a kis üzletek kimúlásával fenyegetett még a kisebb településeken is. Tények igazolják, hogy a magyar fogyasztó nagyon gyorsan tanulta meg az új kereskedelmi formák előnyeit, fogadta el a nagy alapterületű boltok széles és differenciált kínálatát, és feledkezett meg a korábban kedvelt kis boltokról.

A vevőre jellemző változások között találhatók olyanok is, amelyek alapvetően hatnak a kisebb üzletek forgalmának csökkenésére. Ilyen például az élelmiszer és háztartási vegyi cikk vásárlásánál a gépkocsihasználat gyakorisága. Kutatási adatok is, de a gyakorlat is igazolja, hogy a napi szükségletet szolgáló termékeket vásárlók 15 százaléka gépkocsival megy vásárolni, s ennek megfelelően az egy alkalommal vásárolt termékeik mennyisége, választéka több, mint amennyit a kisebb üzletek kínálni képesek.

A kisebb üzletek életben maradása a jövőben csak a beszerzési szövetségek keretei között képzelhető el, mert a nagy láncokkal szemben beszerzésiár-hátrányban vannak, és ez bizony rontja versenyképességüket. Véleményem szerint a kis boltok a rosszabb infrastruktúrával rendelkező területeken a lakosság szükségleteinek ellátásában meghatározó szerepet játszottak és játszanak ma is. Még a fővárosban és nagyobb városokban is van szerepük a napi szükségleti cikkek forgalmazásában. Kutatások ugyancsak igazolják azt is, hogy a lánchoz tartozó kis boltok, közösen beszerző, azonos néven működő, de nem egy tulajdonos kezében levő üzletek tudták növelni piacrészesedésüket. Amíg a nagy alapterületű üzleteket működtető hipermarketek egy év alatt 16 százalékról 18 százalékra növelték piacrészesedésüket - természetesen a napi szükségletek piacára gondolok -, addig a kis boltokat összefogó láncok megkétszerezték piacrészesedésüket, 5 százalékról 10 százalékra növelték. Ugyanezen idő alatt a szövetségben működő láncokba egyre több kistulajdonos lépett be, amelynek következtében az önálló kis üzletek aránya országosan 30 százalékról 26 százalékra csökkent.

Az elmúlt tíz év alatt a lakosság minden rétegének megváltoztak a vásárlási szokásai. Gyorsan növekedett a heti, kétheti nagybevásárlás, de a napi szükségleti cikkek beszerzésénél a korábbi gyakoriság - napi vagy kétnapi - változatlanul dominál. Ez utóbbi vásárlások többségét az ország egész területén - a legtöbb, nagy alapterületű hiper- vagy szupermarkettel ellátott településen is - lánchoz tartozó vagy nem tartozó kis boltokban bonyolítja a lakosság. A kicsik fennmaradásának tehát egyik választható módja a szövetkezés, a társulás, a közös márkanév és beszerzés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kereskedelem a magyar gazdaság meghatározó ágazata. Az utóbbi majd három évtizedben a szabályozása csak rendeleti szinten követte a változásokat. Most előttünk van a törvényi szabályozás tervezete is. Az ágazatban foglalkoztatottak aránya, a nemzeti össztermékhez való hozzájárulása is indokolja, hogy szereplői biztonságosan végezhessék munkájukat, egyszerű, betartható és egyenlő esélyeket teremtő szabályozással. A kereskedő ereje azonban, tisztelt képviselőtársaim, továbbra is abban rejlik, hogy egy dolgot elhoz onnan, ahol bőségben van, és elviszi oda, ahol drága.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)