Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy elfogult hozzászólást fognak most hallani, mégpedig abból az aspektusból, hogy az idei esztendőben a fél hektár szőlőültetvényem mínusz 153 200 forintot eredményezett, ezenfelül pedig nagyon jó ismerője vagyok az alföldi borvidéken Jánoshalma és környéke borászatainak és azok problémáinak. Ezért mondom, hogy egy igen elfogult hozzászólást mondok, és nem is kívánok foglalkozni a törvényjavaslat korábbi pontjaival, mert hiszen azok már elhangzottak. Mondhatnék még én is három-négy olyan okot, amelyek alapján azt mondanám, hogy nem. Csak kizárólag a borkérdéssel és a 6. §-sal kapcsolatban szeretnék egy-két elfogult gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Biztosan látták képviselőtársaim annak idején az Indul a bakterház című nagy sikerű filmet, amelyben van egy olyan jelenet, hogy a Sanyi ló megdöglik, s akkor jön a Patás, és elküldi a Bendegúzt, hogy szaladjon be a Szabó bakterhez a bicskáért, hogy le tudja még nyúzni a döglött ló bőrét, hogy az se vesszen kárba. Nos, nekem most az jut eszembe, hogy erről a bizonyos döglött lóról még azt a bőrt mi is le akarjuk húzatni. Ez a 8 forint látszólag nem nagy összeg, de ha most levezetem, hogy ez az utolsó olyan csepp a pohárban, amitől az alföldi borász már szívbajt kap és levegő után kapkod, akkor alátámasztom ezt az állításomat.

Segítségül először is Gyurcsány miniszterelnök úr egyik kijelentését hívom. Ő azt mondta, nagy igazságtalanság az, hogy a magyar paraszt egyharmad támogatását kapja - nem ezt a szót használta, hanem azt mondta, hogy a magyar termelő -, mint az európai uniós versenytársa. Azt mondta erre, hogy ez nagy igazságtalanság. Ehhez képest most pedig arról vitatkozunk, illetve azt próbáljuk elhitetni talán magunkkal is, milyen jó az, ha a bortermelők, illetve a forgalmazók még ezt a 8 forintot is be fogják fizetni. Kérem szépen, szeretném elmondani önöknek, hogy a kunsági borvidék 27 ezer hektár ültetvényen gazdálkodik. A hegyközségi tanács adataiból tudom, hogy 27 ezer hektáron.

(16.10)

Ebben a pillanatban 3,5 ezer hektár olyan igény jelent már meg, aki azt mondja, hogy szeretné kivágatni a szőleit. A következő esztendőben is újabb 3500 hektár kivágására jeleztek előzetesen felmérés alapján igényt. Ez annyi, mint egynegyede; az ültetvények egynegyedére azt mondja a szőlősgazda, hogy immáron nem képes 30 forintos szőlőárral szőlőt termeszteni. Magyarán: ez a ló megdöglött. Ezt már mindenki tudja ott lent, azon a vidéken, csak még itt fent nem akarunk erről tudomást venni, hiszen ezért kerül ide egy ilyen törvény. Amikor egyszer egy jó döntés születik arról a bizonyos jövedékiadó-eltörlésről, akkor most egy másik címen hozunk egy másikat, de ugyancsak olyant, amit már egyszerűen a verseny miatt nem képes a termelő tolerálni.

Erről biztosan önök is tudnak, nem csak én. Ma Olaszországban egy hektár támogatása bújtatott és nyílt módon körülbelül 1200 euró. Ez annyit jelent, hogy ha annak az olasz gazdának ott egy szem szőlője nem terem - bár egyébként terem -, ő akkor is a pénzénél van. Ezzel szemben a magyar támogatás most éppen 17 ezer forint, és ha még most szerencséje van, belekerül ebbe az agrár-környezetgazdálkodási programba, akkor ez feljebb mehet, de négyszeres, ötszörös támogatási különbséggel egyszerűen nem képes versenyt futni, mondjuk, ezzel az olasz példával. Akkor, amikor a különböző nagy áruházláncokban meglátjuk a termékeket, akkor bizony látjuk, hogy a százforintos külföldi borokkal egyszerűen nem lehet versenyt tartani.

Mit tenne ilyenkor egy olyan kormány, amelyik szívén viseli a szőlőtermelés, a borforgalmazás sorsát? Legalábbis azon gondolkodna, tud-e olyan kedvezményt, olyan - ha úgy tetszik, kimondom - bújtatott támogatást adni, amiért az Unió még nem fedd meg bennünket, de azért ezt a versenyhátrányt valamilyen módon csökkentheti. Ez a mostani javaslat erről nem szól.

Egyébként meglepődve hallottam arról, hogy itt a bortermelők vagy a különböző érdekképviseletek mintha erre a 8 forintra igent mondtak volna. Azok a borászok, akikkel én beszéltem - hozzáteszem, ezek középkategóriás pincészetek, tehát 15-25 ezer hektó kibocsátású pincék tulajdonosaival értettem szót -, rendkívüli módon félnek attól, hogy innentől kezdve egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az asztali boraikkal, hiszen a 8 forint, ha önök is kiszámolják, nem csak 8 forintot jelent. Ha egy kereskedőhöz beviszi, ha ez nettó árra rakódik, akkor arra rá kell számolni a 25 százalék áfát, vagyis januártól a 20 százalékot, akkor a nagykereskedelmi árrést, a kiskereskedelmi árrést; mire odakerül a fogyasztóhoz, ez a 8 forint éppenséggel 14-18 forint pluszpénzt generál ezen az olcsó boron. Ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar borász, ezzel már nem tud mit kezdeni a magyar bortermelő, így tehát kiszorul a piacról.

Ami pedig a megosztást illeti, felvetődik, hogy 60:40 százalék arányban osszák meg a befolyó pénzeket egyrészt a bormarketingre, másrészt az OBI-ra. Kérem szépen, önök valószínűleg velem együtt tudják, egy borvizsgálat ma 15 ezertől 45 ezer forintig terjedhet, egyetlenegy bevizsgálás. Nem tudom, ez például hogyan áll arányban azzal, hogy ugyanazt a vizsgálatot, ami ugyanazokat az értékeket méri, ha valaki egy maszek laborba, tehát nem akkreditált laborba viszi, ugyanezt a vizsgálatot megcsinálják 1800 forint plusz áfáért. Tehát valami hihetetlen mértékű kizsákmányolást folytat az OBI a termelővel szemben, hiszen olyan mérhetetlen költséggel végzi ezeket a vizsgálatokat, hogy az ember egyszerűen csak áll és néz, hogy még mindig meg lehet ilyent tenni a XXI. század elején.

A magam részéről kétféle módosító indítványt fogok beadni. Az egyik a 8 forintra próbál egyfajta igazságossággal, egyfajta differenciálással hatni, különös tekintettel az asztali borokra, különös tekintettel a tájborokra, a minőségi és a különleges minőségű borokra - hiszen ezek nem egy kategória -, ezekre állapítsunk meg külön-külön szorzószámot. A javaslatom szerint ez négyféle összeget tartalmazna, 3, 5, 20 és 50 forintos összegben, hogy legalább a differenciálással segítsünk a szerencsétlen alföldi termelőknek, akik egyébként kitűnő borokat állítanak elő, de mint tudjuk, nem mindenki a 4-5 ezer forint/literes bort fogyasztja, hanem bizony itt vannak olyan tömegigények is, amelyeket ilyen módon lehet kielégíteni.

Így tehát a 6. § hihetetlen durva, a versenyhátrányt még inkább fokozó volta miatt ezt a javaslatot semmiképpen nem tudjuk támogatni. A többiről most csak időhiány miatt nem szóltam, majd a részletes vitában talán arról is lehet. Tehát nem támogatjuk. Kérjük a kormányt, fogadja meg a miniszterelnök úr bölcs megvilágosodását, amikor is azt mondta, hogy kérem szépen, egyharmad támogatással nem lehetünk versenyképesek. Tehát mindent éppen arrafelé kellene terelni, hogy a tárca, a lehetőségek próbálják ezt a versenyhátrányt csökkenteni, ne pedig ily módon növelni. Ez így elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps.)