Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A pszichológusok kimutatták, hogy azok az emberek, akik világosan megfogalmazzák maguknak a hosszú távú céljaikat, az életben sokkal sikeresebbek, mint azok, akik ezt nem teszik. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Sőt, azt is kimutatták, hogy még náluk is sikeresebbek azok az emberek, akik ezeket a hosszú távú céljaikat írásban is rögzítik a maguk számára.

Azt hiszem, hogy helyes, ha egy kormány nem egyik évről a másik évre készíti a költségvetését, hanem hosszabb távra, esetleg 3 évre költségvetési irányelveket határoz meg magának. Helyes, ha egy kormány folyamatosan szem előtt tartja azokat a célokat, amelyek azt rögzítik, hogy milyen irányba kell mennie a kormánynak, milyen irányba kell mennie a parlamentnek, milyen irányba kell mennie a gazdaságnak. Helyes, ha ez le van írva, hiszen az úton szirénhangok hangzanak minden irányból.

A kormány leírta: elsődleges cél a gazdasági növekedés fenntartása, az infláció leszorítása, mert ez teremti meg a feltételeit az életkörülmények érezhető javításának. Szirénhangok mindenfelől hallatszanak: adjunk magasabb béreket, legyenek olyan társadalmi csoportok, amelyek 20 százalékos béremelésben részesülnek (Dr. Kóródi Mária: Választási kampány...), építsünk hatalmas, pazarló, presztízsberuházásokat. Ezeket a visszhangokat hallottuk az ellenzéki padsorokból az elmúlt időszakban (Dr. Kóródi Mária: A választási kampányban...).

Ajánlom tisztelt képviselőtársainknak, gondoljuk végig, hogy mi lett volna abban az esetben, ha ezeket a javaslatokat a jelenlegi kormány elfogadta volna. (Derültség az SZDSZ padsoraiból.) Egy dolog biztos: ha 20 százalékos mértékben emeltük volna egyes társadalmi csoportok bérét, akkor ez az inflációs szint, ahova ma elértünk, ebben az időszakban nem lett volna elérhető, nem következett volna be. Sőt... (Kuncze Gábor: Ilyen hülyeséget csak ti mondtatok!) Kuncze Gábor képviselőtársam figyelmét felhívom, hogy, mondjuk, a nyugdíjasok 20 százalékos béremelése, amely vita elég hosszú ideig tartott a parlamentben (Moraj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Kuncze Gábor: Az nem bér, az nyugdíj!), azt gondolom, semmiképpen sem segítette volna az infláció leszorulását. De még tudnék egy-két társadalmi csoportot említeni, amelyeknél jelentős többlet-bérkövetelések hangzottak el.

Szóval, ha azokat a követeléseket, amelyek elhangzottak a parlamentben, s amelyek több száz milliárd forintra rúgtak volna, ha ezeket a követeléseket a kormányoldal a magáévá tette volna, akkor most nem lenne más lehetőségünk, mint hogy nekünk is meg kellett volna hozni a saját Bokros-csomagunkat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ami késik, nem múlik!) Azt gondolom, jó, hogy ezt nem így tettük, és nem tévesztettük szem elől azt az utat, amelyen járni akarunk.

Tisztelt Ház! Még egyszer kiemelném, hogy alapvetően helyes, ha nem egy évre gondolkodunk előre, hanem hosszabb távon tekintjük át a céljainkat, lefektetjük, és nem tévesztjük szem elől azokat. Ha hosszú távú fejlődésben gondolkodunk, akkor elengedhetetlen, hogy a hosszú távú fejlődés érdekében befektessünk. Nem szabad felélnünk a pillanatnyilag rendelkezésre álló lehetőségeket, mert a fejlődés előbb-utóbb kifullad.

Az egyik legfontosabb terület, amelyre különösen nagy figyelmet kell fordítani az elkövetkező években, azt gondolom, az oktatás területe. Az oktatás területére - éppen a hosszú távú fejlődés miatt - jelentős összegeket kell befektetni. Több olyan törvénytervezet, több olyan törvény volt már a parlament előtt, amely jelentős befektetéseket irányoz elő az oktatás céljaira. Jelenleg is a parlament előtt fekszik a közoktatási törvény módosítása. Ki kell emelni, hogy ez a módosítás azzal jár, hogy ha a parlament ezt elfogadja, akkor a közoktatásba éves szinten több mind 50 milliárd forint pluszösszeget fektetünk be (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Miből?), és azt hiszem, ez mindenképpen helyes, nem elveszett pénz, s tulajdonképpen ez biztosítja azt, hogy a fejlődés hosszú távon is megmaradjon.

El lehet érni a közoktatási törvénytervezet módosításának az elfogadásával, hogy a közoktatás költségeinek 80 százalékát a központi költségvetés fedezze. Ha a normatív támogatás növekszik, ez lehetőséget ad a pedagóguskeresetek felzárkózási programjának a teljesítésére. Ehhez az adórendszert és a közalkalmazotti bértáblát együttesen kell kezelni, és azt hiszem, ez meg tudja teremteni ennek a hosszú távú feltételeit.

A felsőoktatás területén a következő években folyamatosan folytatódni fog a hallgatói létszám növekedése, ezen belül az államilag finanszírozott hallgatók létszáma a jelenlegi 152 ezer főről 2002-re a terveink szerint 192 ezer főre emelkedik. A létszámtöbblet természetesen többlettámogatást tesz szükségessé, amelynek a mértéke évente 10-20 milliárd forint.

A felsőoktatás minőségi követelményeinek a záloga a felsőoktatásban folytatott kutatások és a doktori iskolák fokozottabb támogatása. Erre a célra az oktatási tárca az idén 4 milliárd forintot javasol, s a ciklus végére évente 10 milliárd forintot javasol pluszban költeni.

Növelni kell a hallgatói juttatásokat, a tervek szerint 25-30 százalékkal, s külön ki kell emelni a kollégiumi szolgáltatások növelését. Elfogadtuk a felsőoktatással kapcsolatosan az integrációs törvényt. Az integrációs törvény megvalósulása részlegesen világbanki hitelekből folytatódik, ugyanakkor ehhez a magyar költségvetésnek is hozzá kell járulnia, a számítások szerint mintegy 13-18 milliárd forinttal.

A kormányprogram célul tűzi ki ezenfelül azt is, hogy az ország kutatási-fejlesztési ráfordításainak a GDP-hez viszonyított, jelenlegi 1 százalék körüli arányát a ciklus végére 1,5 százalékra kell növelni. Ez annyit jelent, hogy a K+F-ráfordítások ez évben várható 106 milliárd forintos volumenét 2002-re a tervek szerint 230 milliárd forintra szükséges növelni. Ebben nagyon nagy szerepe van az állami költségvetésnek is, hiszen ha a jelenlegi költségvetési részesedést vetítjük előre, ez azt jelenti, hogy az 1999. évi 63 milliárd forintnyi költségvetési ráfordítást 3 év alatt 140 milliárd forintra kell emelni, amennyiben nem sikerül a vállalkozói szféra kutatás-fejlesztési ráfordítások terén elért, viszonylag alacsony részesedését érzékelhető módon bővíteni.

Természetesen tudjuk, hogy nem lesz egyszerű ezeket a célokat megvalósítani, és tudjuk azt is, hogy ezek nagy terhet jelentenek a költségvetés számára. Ha az oktatásra költünk, akkor ezeket az összegeket nem költhetjük bérekre, vagy bármilyen más fontos célra.

(13.20)

A vázolt költségvetési irányelvek, úgy érzem, biztosítják a magyar gazdaság fellendülését. Optimista vagyok, biztos vagyok abban, hogy kell pluszköltségeket biztosítani az oktatás számára. Bízom abban, hogy a költségvetési irányelvek teljesíthetők, bízom abban - optimista vagyok -, hogy jövőre nem lesz ekkora árvíz, nem lesz ekkora belvíz, nem lesz hó, nem lesz a jövőben háború (Dr. Hack Péter: Erre épül az egész!), bízom abban, hogy a csökkenő infláció önmagában jótékonyan hat a gazdasági növekedésre. Ha a képviselők, vállalkozók, munkavállalók együttesen, sokan hisznek és bíznak abban, hogy ez így lesz, akkor biztos vagyok abban, hogy a költségvetési irányelvekben foglalt célkitűzések megvalósíthatók.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)