Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az elmúlt időszakban megnövekedett az illegális műkincs-kereskedelem. A régészeti lelőhelyek kifosztása jól menő illegális üzletággá nőtte ki magát az utóbbi két évtizedben. A rendőrség évente 900-1100 műtárgyakkal kapcsolatos bűncselekmény miatt indít nyomozást, amelyek összesített kárértéke eléri a 400-700 millió forintot, az eszmei érték pedig felbecsülhetetlen. Ennél feltehetően lényeges több a bejelentetlen, a rendőrség látókörén kívüli, engedély nélküli kincskeresések száma. Évente 30-50 esetben indul illegális régészeti feltárás miatti szabálysértési eljárás. Sajnos, az informatika fejlődésének köszönhetően mindinkább hozzáférhetővé válnak azok a szakdokumentációk, térképek, gyűjtemények, lexikonok, levéltári anyagok, amelyek segítik az illegális feltárók munkáját. Ezek alapján ugyanis viszonylag pontosan behatárolhatóak a még feltáratlan nagyobb hazai leletegyüttesek.

Az idei év legnagyobb fogása az a 65 kartondoboznyi kincs volt, amit augusztusban foglaltak le a kaposvári rendőrök egy Budapest felé tartó kisbuszban. A dobozokban antik pénzérméket, szobrokat, dísztárgyakat, ékszereket, fegyvereket találtak.

A becslések szerint a leletek értéke 70-80 millió forint. A rendőrség szerint mindez csak töredéke annak, amit a gyanúsított az elmúlt években összegyűjthetett, mivel a műkincsek nagyobb részét minden jel szerint külföldön értékesítette.

Tisztelt Ház! Az illegális leletgyűjtők leggyakrabban használt keresőeszköze a kézi fémdetektor. A fémkereső használata amúgy nem tiltott tevékenység. Szabálysértést az követ el, aki a keresőt régészeti leletek felkutatására használja. A műszeres lelőhely-felderítés ugyanis a régészeti feltárás egy része, amit a hatályos jogszabályok szerint csak megfelelő szakmai bázissal rendelkező intézmények és csak szakemberek végezhetnek el. Ilyen értelemben a kincskeresés szabálysértés is egyben, és kimeríti a lopás, valamint a rongálás tényállását a büntető törvénykönyvben, hiszen a földben lévő lelet állami tulajdon. Értékesebb műkincsekért gyilkolnak az illegális kereskedők. Feltehetően ez történt a minden valószínűség szerint Magyarországról külföldre került Seuso-kincsegyüttes megtalálójával is. A magyar műkincseket Nyugat-Európa és Észak-Amerika tehetős rétegei vásárolják meg. A törvényjavaslat elfogadása után a korábbiaknál nagyobb eséllyel kerülhetnek vissza az országba az illegálisan kivitt műkincsek. Mindemellett az előterjesztés uniós irányelvek hazai érvényre juttatását is szolgálja. Az Európai Unió tagjelöltségének egyik előfeltételeként ugyanis meg kell teremteni a magyar jogrendszerben egy 1993. évi uniós irányelvben meghatározott visszaszolgáltatási eljárás jogszabályi és szervezeti hátterét, amelyet ez a törvény valósít meg. Nagyon időszerű tehát ennek a törvénynek az elfogadása.

Tisztelt Ház! Végezetül egy sajátos időszerűségről is kívánok szólni. Ugyanis sajátos időszerűsége van ennek az előterjesztésnek a háború alatt elrabolt magyar műkincsek visszaszolgáltatásának az ügyében. Ismeretes, hogy az Orosz Föderáció alkotmánybírósága nem rablásnak, hanem jogszerűnek ítélte meg magyarországi műkincsek 1945 és 1948 közötti Oroszországba történő szállítását. A műkincsek elszállítása azonban a nemzetközi jogászok szerint nem tartozik a háborús eseményekkel kapcsolatba hozható cselekmények közé. Ha ezeket a cselekményeket olyan jogszerűnek ismernék el a békeszerződés rendelkezései, amelyekkel kapcsolatban Magyarország nem támaszthatna igényeket, akkor a Szovjetunió minden mozgatható tárgyat, értéket jogosult lett volna elszállítani Magyarországról, ad absurdum az egész állatállományt, minden élelmiszert, gépet, beleértve a lakosság ingóságait is. Nyilván nem lehetett a békeszerződés része egy ilyen felhatalmazás. Ha pedig az atlanti charta és a jaltai egyezmény rendelkezéseit és szellemét vesszük figyelembe, akkor az Orosz Föderáció alkotmánybíróságának a határozata, azaz az előírt és teljesített jóvátételen túlmenő jóvátétel elfogadhatatlan. Ha figyelembe vesszük a Szovjetunió akkori nyilatkozatait, amelyek mind arról szóltak, hogy Magyarországot felszabadítani kívánják és nem kirabolni, akkor megállapítható, hogy illegális műkincskivitel, egyértelműen fogalmazva: brutális műkincsrablás áldozata volt Magyarország. Az Orosz Föderáció alkotmánybíróságának határozata azért is megalapozatlan, mert Magyarországgal a Szovjetunió 1945. január 20-án fegyverszüneti szerződést kötött, tehát ez után Magyarország már nem volt ellenséges állam, így semmiféle, háborúval kapcsolatban álló jogcím nem lehetett ürügy a magyar kulturális javak kiszállítására. Nagyon remélem, hogy ennek a törvénynek a léte is elősegíti a jogellenesen Oroszországba szállított magyar műkincsek visszaszolgáltatását.

Összegezve véleményünket: a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tekintem, és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében elfogadását javasolom.

S hogy mennyire lényegesnek tartja képviselőcsoportunk ezt a törvényjavaslatot, jelzi, hogy ketten is készültünk az általános vitában megszólalni. Balogh László képviselőtársam még ezt követően mondja el és egészíti ki véleményünket. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)