Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor behozták ezt az iratcsomót (Az asztalán lévő iratokra mutat.), a másik oldalon többen elsápadtak. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy ez nem a beszédem vázlata (Sasvári Szilárd: Nem! A vecsési számlák! - Derültség a Fidesz padsoraiból.), ez azoknak a javaslatainknak az összessége, amelyeket az elmúlt három és fél évben (Zaj. - Az elnök csenget.) nyújtottunk be a parlamentben az ország sorsának jobbítására, és amelyeket önök érdemi megfontolás nélkül söpörtek le. (Dr. Répássy Róbert: Mert rosszak voltak!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön által felvázolt Magyarország-kép... (Zaj. - Pillanatnyi szünetet tart.) Tisztelt miniszterelnök úr, az ön által felvázolt Magyarország-kép kétségtelenül igen vonzó.

(10.50)

De van egy rossz hírem: ez nem annak a Magyarországnak a képe, amelyben az emberek többsége él, hanem azé, amelyről miniszterelnök úr álmodni szokott, és amelyben a kormány és a kormányhoz közel állók élnek. Ezt miniszterelnök úr meglehetősen önkényesen összeválogatott adatokkal, féligazságokat tartalmazó állításokkal próbálta alátámasztani. Mivel nekem nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam ezeket az állításokat, így a több tucatnyiból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Több is van! - Kósa Lajos: 210 perced van! Annyit beszélhetsz, amennyit csak nem szégyellsz elmondani! - Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Az elnök csenget. - Kósa Lajos: Na, mondd már!)

Elnök asszony, döntsük el, hogy én szólalok föl vagy a Fidesz-frakció, mert egyszerre nem tudunk beszélni! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ne idegeskedj!)

ELNÖK: Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tiszteljék meg egymást azzal, hogy végighallgatják, megjegyzések nélkül. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Bánki Erik: Igazat kell mondani, nem összevissza beszélni!) Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tehát, mivel nincs közel másfél órám, hogy tételesen cáfoljam miniszterelnök úr állításait (Kósa Lajos: De van, ne mondjál már ilyet! - Bánki Erik: Három és fél órád van!), szeretnék csupán egyetlen jellemző példát kiragadni.

Miniszterelnök úr új családtámogatási formaként említette a kiegészítő családi pótlékot, pedig csak a korábbi, általunk 1997-ben bevezetett rendszeres gyermekvédelmi támogatást keresztelték át más névre. Igaz, 3640 forintról 4000 forintra egészítették ki, havonta.

Miniszterelnök úr büszkén említette, ha jól emlékszem, még meg is ismételte a számot, hogy 850 ezer gyermek után jár ez a támogatási forma. Azt azonban nem említette, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, hogy ennyi gyermek él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum összegét, azaz a 18 310 forintot. Megjegyzem: 1997-ben a mi kormányzásunk idején ez a szám 200 ezerrel kevesebb, 650 ezer volt. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti képviselők padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormány tevékenységének reális mérlegeléséhez elengedhetetlen felidézni, hogy milyen helyzetben vették át önök az országot 1998 júliusában. Én részletes érvelés, adatok és tények helyett csupán emlékeztetni szeretnék. Emlékeztetni arra, hogy 1998. szeptember elején, néhány hetes kormányzás után miniszterelnök úr, az akkori pénzügyminiszter és az akkori gazdasági miniszter idehaza és külföldön rendszeresen hangoztatta, hogy a magyar gazdaság a világ egyik legstabilabb és leggyorsabban fejlődő gazdasága. Nem állították, nem is állíthatták, hogy mindez néhány hetes kormányzásuk eredménye. Ezt bizony, tisztelt kormányoldal, önök örökölték. Ennek köszönhetően a rendszerváltás óta az Orbán-Torgyán-kormány volt az első, amelynek nem a gazdasági válság kezelésére kellett összpontosítania, hanem az emberek gondjainak enyhítésére fordíthatta volna a figyelmét. Bár a feltételek megvoltak hozzá, a Fidesz vezette kormány nem teljesítette választási ígéreteit, nem élt a lehetőségekkel, elpazarolta a pénzt és elvesztegette az időt.

Az ígért évi 7 százalékos gazdasági növekedés csak egyetlen évben, tavaly haladta meg az 5 százalékot, az infláció viszont nem csökkent az ígért 5 százalék alá, három éve folyamatosan annak kétszerese, azaz 10 százalék körül mozog. Elmaradt az adó- és járulékrendszer megígért reformja, a megígért nagyarányú adócsökkentés. Nem került sor az egészségügy reformjára, veszélybe került az intézmények működése, a betegek ellátása. Megakasztották a nyugdíjreformot, sőt célul tűzték a korábbi intézkedések visszafordítását.

Nincs magyarázat arra, hogy miért nem folytatódott két és fél évig az autópálya-építés. Az elvesztegetett időt a hátralévő hónapokban akarják, legalábbis látszólag, behozni. Új ígéretekkel próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy mindeddig egyetlen kilométer új autópályát sem adtak át. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy a közbeszerzési eljárást mellőzve olyan cég kapott megbízást az autópálya-építésre, amely korábban egyetlen kilométer autópályát nem épített, ehhez sem szakemberei, sem gépei, sem tapasztalatai nem voltak. (Zaj a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Az adófizetők pénzén folyó, átláthatatlan finanszírozású autópálya-építés az Európai Unió értékelése szerint is korrupciógyanús. El is estünk az Unió pénzügyi támogatásától. A vesztesek az adófizetők, a nyertesek pedig azok, akik a Fidesz uralta kormány jóvoltából fő- vagy alvállalkozóként sokmilliárdos megrendelésekhez jutottak.

Általánossá vált és példátlan méretűvé duzzadt a korrupció. Nincs egyetlen olyan európai demokrácia, amelynek kormánya túlélné, ha politikusai és kormányzati intézmények vezetőinek egész sora ellen folyna rendőrségi, ügyészségi vizsgálat vagy bírósági eljárás. A Fidesz-kisgazda-koalíció kiérdemelte a rendszerváltás óta eltelt tizenegy esztendő legkorruptabb kormánya címet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

A kormány a kétéves költségvetés kierőszakolásával és az infláció szándékos alultervezésével a költségvetést lényegében kivonta a parlament ellenőrzése alól. Parlamenti felhatalmazás nélkül, tetszése szerint költ el vagy ígér oda százmilliárdokat. Már a választásokra tekintve ebből fedezi az eddig indokolatlanul visszafogott reálkeresetek és nyugdíjak emelését. Csakhogy a mostani emelés nem pótolja azt, amit a munkavállalók és a nyugdíjasok az elmúlt három és fél évben elvesztettek! A kormány valószínűleg abban bízik, hogy a választók csak az utolsó hónapokra fognak majd emlékezni, és nem számolják ki, hogy mennyivel jártak volna jobban, ha a jogos és lehetséges bér-, illetve nyugdíjemelést nem a kormányzati ciklus vége felé, hanem korábban kapják meg.

A kormány tagjai a legkisebb szégyenkezés nélkül juttatják gazdasági előnyökhöz, helyezik magas tisztségbe vagy tüntetik ki közvetlen hozzátartozóikat. Mindezért súlyos felelősség terheli a miniszterelnököt.

Megkerülhetetlen a miniszterelnök felelőssége a vidékfejlesztés elmaradásáért és a mezőgazdaság katasztrofális állapotáért is, hiszen éveken keresztül nemcsak elnézte a tárca vezetésének szakmai alkalmatlanságát, riasztó ámokfutását, hazug győzelmi jelentéseit, de még meg is védte őket az ellenzék és a sajtó bírálatával szemben. A hatalom megőrzése érdekében éveken át nem volt hajlandó szembenézni a mezőgazdaság teljesítményének rohamos csökkenésével.

Az utóbbi időben már egyértelmű jelek mutatják, hogy megingott a gazdaság egyensúlya. Nőtt a költségvetés, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg hiánya. Ismét növekedni kezdett Magyarország külföldi adósságállománya. A kedvezőtlen folyamatok nem drámaiak, de figyelmet érdemelnek. Annál is inkább, mert a kormány amúgy sem igazán vállalkozóbarát gazdaságpolitikájának kiszámíthatatlansága, előrejelzéseinek hiteltelensége, a külföldi tőkével szembeni időnkénti hangulatkeltés érezhetően csökkentette a hazai és főleg a külföldi befektetők bizalmát. Ezt jelzi a tőzsdei árfolyamok és a tőzsdei forgalom jelentős csökkenése.

Tisztelt Ház! A gazdaság működésének célja nem lehet más, mint előteremteni a forrásokat az emberek életkörülményeinek javításához és az ország, a nemzet jövőjének megalapozásához. A Fidesz vezette kormány mindkettővel adós maradt. A jelenlegi kormány hivatalba lépése óta évről évre lassult a reálkeresetek emelkedése. Tavaly, az 5,2 százalékos gazdasági növekedés évében a reálkeresetek már csak 1,5 százalékkal emelkedtek. A mostani, választási célú, hangulatjavító béremelések is nagy egyenlőtlenségeket takarnak. A kormány ígérete ellenére a közszférában dolgozók keresetnövekedése továbbra is elmarad a versenyszférától.

Ami pedig a minimálbér-emelést illeti: mivel az nem járt a személyi jövedelemadó és a munkaadók járulékának mérséklésével, ahogy mi javasoltuk, a munkáltatók által kifizetett többlet nagyobbik része került a költségvetésbe és csak a kisebbik a munkavállalókhoz.

1999-ben az Orbán-Torgyán-kormány 52 milliárd forintot vett ki a nyugdíjasok zsebéből a törvényben előírtnál kisebb nyugdíjemeléssel. 2000-ben a nyugdíjemelés 35 milliárd forinttal volt kevesebb, mint az infláció. Igaz, a kormány ezt novemberben visszamenőleg pótolta, de addig példátlan módon a nyugdíjasok hiteleztek a költségvetésnek. Csak most, a választások előtti évben emelkedik 6 százalékkal a nyugdíjak vásárlóereje.

(11.00)

A kormány állítása szerint a négy év alatt ez az emelkedés összesen 16 százalékos lesz; nem most, ahogy a miniszterelnök úr mondta, hanem a négy év végén lesz 16 százalékos, de ez is csak akkor, ha januártól végre egyszer valóságos és nem az alábecsült inflációhoz igazítják a nyugdíjemelés mértékét, továbbá az ígéretet betartva a törvény szerint járónál 3 százalékkal nagyobb mértékben emelik a nyugdíjakat.

Nem lehet büszke a kormány arra sem, hogy a legalacsonyabb nyugdíj összege mindössze 18 310 forint, főleg akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez kötődik egy sor szociális ellátás, amelyek reálértéke az elmúlt három és fél alatt lényegében nem emelkedett.

Vessünk egy pillantást, tisztelt Ház, a kormány büszkeségére, a családtámogatási rendszerre! Ne a családtagok állami vagyonhoz, állami megrendelésekhez, jól fizető állásokhoz juttatására vagy kitüntetésére gondoljunk, hanem a gyermeknevelés terheinek átvállalására. Erre 1998-ban a költségvetés a nemzeti össztermék 2,2 százalékát fordította, 2001-ben ennél mindössze 0,1 százalékkal nagyobb részt. A minden családhoz, így a rászorulókhoz is eljutó családi pótlék 1998 óta változatlan, így a ciklus végéig vásárlóerejének több mint 40 százalékát elveszti. Elismerést érdemel, hogy a családi adókedvezmény összege évről évre jelentősen növekszik, de ezt csak a megfelelő jövedelemmel rendelkező családok tudják igénybe venni, a családok 20 százaléka egyáltalán nem, egyharmada pedig csak részben. A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint a családoknak kevesebb, mint fele tudja csak teljes mértékben igénybe venni ezt a támogatási formát, és nyilván a könnyebben élő fele tudja teljes mértékben igénybe venni.

Tisztelt Ház! Nem tudok olyan országról, ahol bármilyen szociális támogatás úgy működne, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál kisebb a támogatás. Az Orbán-kormánynak ez a találmánya akár világszabadalom is lehetne.

Hasonló elv alapján működik a kormány másik büszkesége, az otthonteremtési támogatás. A kedvezményes kamatú hitel, a törlesztésnél igénybe vehető adókedvezmény kétségtelenül kedvező azoknak, akik jelentős pénztartalékkal és jövedelemmel rendelkeznek, minőségi lakáscserére vágynak, vagy befektetési céllal akarnak építkezni, lakást vásárolni, ám nem segíti az átlagos vagy alacsony jövedelmű fiatalok lakáshoz jutását. A 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban a kormány maga is elismeri, hogy a lakásépítők között jelentősen csökkent a fiatal, gyermekes családok aránya.

Tisztelt Ház! A Fidesz vezetése a kormányzást nem szolgálatnak, hanem uralkodásnak tekinti, lehetőségnek arra, hogy akaratát rákényszerítse a társadalomra; hogy klientúrát építsen, és azt előnyös helyzetbe hozza. Ez a törekvés szükségképpen együtt jár egyes alkotmányos elvek megkérdőjelezésével, törvények figyelmen kívül hagyásával, illetve önkényes értelmezésével, a demokratikus intézmények működésének korlátozásával, a jogállami normák sérelmével, a rendszerváltás utáni első két parlamenti kormányzati ciklus szokásainak felrúgásával.

A kormány a koalíciós képviselők támogatásával leértékelte az Országgyűlés szerepét, megfosztotta kormányt ellenőrző funkciójának tényleges gyakorlásától. Három és fél alatt egyetlen olyan vizsgálóbizottság sem kezdhette el működését, amelyet az ellenzék kezdeményezett, a parlament csak az előző kormány működését vizsgálhatja. Az interpellációk, a kérdések minden normálisan működő parlamentáris demokráciában az ellenzék számára jelentenek eszközt a kormány tevékenységének ellenőrzésére; nálunk az erre szánt amúgy is korlátozott idő közel felét immár kormánypárti képviselők álfelvetései teszik ki, veszik el, amelyek csupán a kormány sikerpropagandájához vagy az előző kormány, illetve a mostani két ellenzéki párt támadásához kínálnak alkalmat.

1998 őszén az önkormányzati választások előtt az éppen csak hivatalba lépett miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok elsődleges feladata a kormánypolitika végrehajtása. Ez a felfogás tükröződik az ellenzéki vezetésű önkormányzatok hátrányos megkülönböztetésében (Dr. Répássy Róbert: Ez nem igaz!), az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítésében, a terület- és településfejlesztési döntések állami befolyásolásában. A kormány lényegében felszámolta vagy legalábbis ellehetetlenítette a társadalmi párbeszéd, az érdekegyeztetés intézményrendszerét, rendre megsérti a civil szervezetek önállóságát.

Az első két kormányzati ciklusban a jogállami normáknak megfelelően elvált egymástól a politika és a közigazgatás, kialakult a köztisztviselői kar pártsemlegessége. Az elmúlt három és fél esztendő alatt ez a folyamat visszafordult, a kormányzat mindinkább maga alá gyűri és pártpolitikai érdekek kiszolgálójává teszi a köztisztviselőket. A személycserék során a politikai hűség fontosabbá vált a szakmai felkészültségnél. A demokráciával, a jogállami normákkal ellentétes az a mód, ahogy a kormány saját uralma alá vonta a közszolgálati televíziókat és a rádiót. Az adófizetők pénzén működtetett adók a választópolgárok pártatlan tájékoztatása helyett a kormányzati sikerpropaganda szócsövévé silányultak. Ellenzéki vélemények alig kapnak hangot, a kormánypolitikával ténylegesen szemben álló ellenzéki pártokat a közszolgálati médiumok egyes műsorvezetői részéről méltatlan támadások is érik. A Nemzetközi Újságíró Szövetség jelentése szerint, tisztelt Ház, idézem: "az indokolatlan politikai befolyásolás már a szólásszabadságot veszélyezteti Magyarországon". A kormány elfogadhatatlan hatalom- és demokráciafelfogása nyomán kialakult helyzet immár rendszeres bírálat tárgyát képezi az Európai Unió és a nemzetközi sajtó részéről.

Tisztelt Ház! Magyarország helytállása a globális versenyben nagymértékben függ attól, hogy a mindenkori kormányok megfelelő figyelmet fordítanak-e az ország modernizációjára, a tudásalapú és az információs társadalom feltételeinek megteremtésére. Ezek közül csupán az oktatásról szeretnék szólni, annál is inkább, mert az oktatás egyúttal az esélyteremtésnek, az esélykiegyenlítésnek is nélkülözhetetlen eszköze. Az oktatástól függ, hogy egy hátrányos helyzetű családban született, egy hátrányos helyzetű kistelepülésről induló fiatal pályaválasztási, elhelyezkedési és boldogulási esélyei legalábbis megközelítik-e szerencsésebb körülmények közé született kortársai lehetőségeit.

A Fidesz választási sikerében jelentős szerepet játszottak az oktatással kapcsolatos hangzatos ígéretek, melyek teljesítésével azonban a kormány adós maradt: nem kezdődött el az iskolák épületének felújítása, a taneszközök pótlása, korszerűsítése; nem csökkent, hanem nőtt a különbség a gazdag és a szegény települések iskolái között; leállították a Sulinet-program megvalósítását; a kerettantervekben csökkent az informatikai oktatásra szánt idő; az iskola nem javítja a végzősök versenyképességét a munkaerőpiacon; a felsőoktatás költségvetési támogatása a reálértékhez és a nemzeti össztermékhez viszonyítva is csökkent. Kétségtelen, hogy megszűnt a havi kétezer forintos tandíj, de folyamatosan nő az évente százezreket fizető költségtérítéses hallgatók aránya. Ebben a ciklusban sem a hallgatói normatíva, sem az ösztöndíj nem emelkedett, vagyis reálértékben mindkettő több mint 40 százalékkal csökkent.

Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormánykoalíció a külpolitika területén is kedvező örökséget vett át. (Rockenbauer Zoltán: Csak nem magadról beszélsz?) A Fidesz vezette kormány külpolitikája a célok tekintetében folyamatosságot mutat az előző ciklussal. Elismerést érdemel, hogy a koszovói válság időszakában, illetve a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés ügyében a kormány a parlamenti pártokkal konszenzusra törekedett, és a belpolitikai szempontból is érzékeny kérdésekben a kormány Magyarország érdekeit szem előtt tartva teljesítette a ránk háruló erkölcsi, politikai, illetve szövetségesi kötelezettségeket.

Ugyanakkor a képhez tartozik, hogy a kormányzat tett néhány olyan lépést, és egyes magyar politikusok részéről elhangzott néhány olyan nyilatkozat, amelyek károkat okoztak nemzetközi kapcsolatainknak és hazánk megítélésének. Ilyen volt az indokolatlanul szoros kapcsolat a Tudjman elnök vezette Horvátországgal; az osztrák szélsőséges erők kormányra kerülésével kapcsolatos magatartás; a kedvezménytörvénynek a szomszéd kapcsolatokban feszültségeket, az Európai Unióban pedig értetlenséget okozó ügyetlen kezelése; visszatetszést keltettek az Európai Uniót kioktató, fölényes hangú nyilatkozatok és a parlamentben is elhangzó kirekesztő nézetektől történő egyértelmű kormányzati elhatárolódás elmaradása.

(11.10)

Legutóbb az Egyesült Államok vezető köreiben keltett értetlenséget az, hogy a miniszterelnök válasz nélkül hagyta a terroristák akcióját magyarázni próbáló s ugyanakkor az Egyesült Államok felelősségét hangoztató megszólalásokat.

A Szocialista Párt a kormány integrációs politikája gyengéjének tartja, hogy az ismétlődően szóvá tett hiányosságok felszámolására nem fordít figyelmet, nem veszi komolyan az Unió figyelmeztetéseit. Nem fordít figyelmet a magyar társadalom felkészítésére sem, a csatlakozás előnyeinek és kedvezőtlen, de kivédhető vagy mérsékelhető hatásainak bemutatására. Aggasztó, hogy a legutóbbi felmérések szerint érzékelhetően csökken csatlakozásunk hazai támogatottsága. Feladata lenne a kormánynak az Európai Unió tagállamai közvéleményének megnyerése is, csakúgy, mint általában Magyarország nemzetközi megítélésének javítása. Az országimázs építésére jóváhagyott milliárdok nagy részét azonban idehaza kormányimázs-építésre költik el, sokszor törvénytelen módon.

A Külügyminisztériumra sajnos különösen igaz, hogy a kormány a kinevezéseknél a politikai hűséget fontosabbnak tartja a szakmai felkészültségnél, persze kétségtelenül a csábítás is erősebb, hogy diplomáciai posztokkal jutalmazzanak rokonokat, barátokat, üzlettársakat. Közben pedig nagy tapasztalatokkal, komoly kapcsolati körrel rendelkező, hazánk érdekeiért sokat tett diplomatákat szorítanak háttérbe vagy kényszerítenek a Külügyminisztérium elhagyására.

Tisztelt Ház! A vezérszónoklat időkeretét szétfeszítené, ha szólnék a vidék súlyos gondjairól, a mezőgazdaság szinte reménytelennek tűnő helyzetéről és az egészségügy válságáról, ezekről a képviselőtársaim a vitában fogják kifejezésre juttatni az álláspontunkat.

Befejezésül, szeretném néhány mondatban összefoglalni a Szocialista Párt elképzeléseit a kormányzati munka azon területeiről, amelyekről véleményt mondtam. Hiszen a jelenlegi ciklus első pillanatától arra törekedtünk, hogy ne csupán bíráljuk a kormány tevékenységét, de mutassuk is be, hogyan lehetne másként csinálni, hogyan lehetne jobban szolgálni az ország javát, az emberek többségének érdekeit. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Mondj valamit!)

A Magyar Szocialista Párt célja a demokratikus, kiegyensúlyozottan fejlődő, modern Magyarország felépítése; olyan állam, amely valamennyi állampolgárának esélyt teremt a boldogulásra, támaszt nyújt a rászorulóknak; olyan kormányzás, amely nem uralkodik, hanem szolgál, amely nem egy hozzá szorosan kötődő szűk csoport érdekeit érvényesíti, hanem a társadalomét, a nemzetét; olyan Magyarország, amely jó viszonyt ápol a szomszédaival, amely harmonikusan illeszkedik a fejlett demokratikus országok közösségébe, a világfejlődés élvonalába. Ehhez kérjük majd jövő tavasszal a választók bizalmát.

A miniszterelnök úr a bevezetőjében kedvet csinált egy vonzóan szép Magyarországhoz. Hogy Magyarország valóban ilyen is legyen, önöknek menniük, s nekünk jönnünk kell.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)