Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az előre megírt beszéd elmondása helyett inkább arra vállalkoznék, hogy reagáljak az eddig elhangzottakra, és talán egy kicsit vitát is provokáljak ezzel. Rögtön azzal kezdeném, amiről Harrach képviselőtársam beszélt, és rögtön egy egyetértéssel hadd kezdjem! Ön úgy fogalmazott, hogy egy költségvetésnek az a feladata, hogy a benyújtó politikai elveivel összhangban legyen, és hogy a valósághoz igazodjon. Én ezt egy picit másképp megfogalmazva mindig azt szoktam mondani, hogy egy költségvetés mindig értékválasztás is, hiszen arra adunk pénzt, arra adunk finanszírozást, ami számunkra a legfontosabb, és annak a megvalósíthatóságát biztosítjuk a legmagasabb szinten. De abban is egyetértek önnel, hogy négy fő pontot sorolt fel, hogy a közeljövő  de akár inkább a középtávot is mondhatom  kapcsán melyek azok a fő területek talán, amelyeken Magyarországnak kihívásokkal kell szembesülnie: egy ilyen válsághelyzet után az egyik egészen biztosan a gazdaság megerősítése, a foglalkoztatásnak a bővítése, valóban  kicsit leegyszerűsítve  a családoknak a támogatása és egy újabb, a potenciális második hullámra való felkészülés. Szerintem ezek a vitának az alapját képezhetik, ha egy ilyen struktúrában haladunk előre.

Ehhez még talán három ilyen előzetes gondolatot hadd tegyek hozzá, hiszen ön is és több képviselőtársa is beszélt erről! Én nem látom azt a hatalmas biztonságot ebben a tervezésben. Minden évben azt mondták, hogy a transzparencia, a biztonság meg az előreláthatóság növekszik azzal, hogyha minél korábban fogadják el a költségvetést, sokan el is fogadták ezt az érvelést.

Én magam ezt azért vitattam, hiszen állandóan jelentős mértékben módosítják a költségvetési számokat, tehát nem sokkal vagyunk átláthatóbbak, sőt, és nem kiszámíthatóbb a magyar költségvetés azáltal, hogy korábban fogadják el, mint az ezt megelőzően az elmúlt években szokás volt; sőt egy ilyen krízishelyzetben, egy ilyen válsághelyzetben, amikor nem tudjuk kiszámolni, hogy a világgazdasági környezet, a magyar gazdasági hatások, más országok Magyarországra, a magyar gazdaságra gyakorolt hatása mennyire lesz erőteljes, mikor milyen mértékben érint bennünket, talán egy ilyen helyzetben még inkább indokolt lett volna egy kicsit a türelem, a várakozás, hogy minél biztosabb számok alapján lehessen a magyar költségvetést tervezni.

A másik  és talán erről is érdemes szót váltani, vagy ezt is érdemes idetenni az asztalra a vita közben , hogy jelentős különbség van, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Nemzeti Bank forgatókönyve és a Pénzügyminisztérium, tehát a magyar kormány forgatókönyve között, konkrétan, ha jól emlékszem, 7 százalékos eltérés van, ami  az államtitkár úr pontosan tudja  több száz milliárdos eltérést jelent az előrejelzésekben. A Magyar Nemzeti Bank elnöke folyamatosan arról értekezik, hogy itt ez egy W típusú válság lesz, hogy lemegy a magyar gazdaság, visszapattan, és mivel annyira fantasztikus volt itt eddig minden, mint a csuda, ezért tulajdonképpen nagyon meg sem fogja érezni Magyarország ezt a válságot, eközben a pénzügyminiszter ennél sokkal óvatosabb becslést tett le az asztalra. Hogy őszinte legyek, szerintem racionálisabb Varga Mihály megközelítése, mint Matolcsy úré, bár biztos, hogy mindenki jobban örülne, hogyha Matolcsynak lenne igaza, hiszen az azt jelentené, hogy a magyar gazdaság könnyebben, sőt szinte veszteségek nélkül vészeli át ezt a válsághelyzetet, de mégiscsak azt gondolom, hogy egy ilyen esetben, egy ilyen költségvetési tervezéskor, ilyen külső körülmények okán talán a nagyobb óvatosság bizony indokoltabb lenne.

A következő, amivel kapcsolatban még megjegyzést szeretnék tenni, korábban hangzott el, amit majd az államtitkár úr biztos segít összerakni. Ugye, azt mondjuk, hogy nincsen hitelfelvétel, tehát nem bővül az államadósság, a GDP viszont csökken, a bevételeink csökkennek, a kiadások növekednek, és nincsen megszorítás. Ez a matematika vagy a közgazdaságtan mai állása szerint így nem lehet, kivéve, hogyha az állam nyerhet valahol a lottón. Az tehát nem lehet, hogy a bevételeink csökkennek, növeljük a kiadásainkat, mindenre több pénz lesz, mind az előző évi költségvetésben, nem veszünk fel pluszhitelt, tartjuk a GDP-arányos deficitcélt, és az államadósság sem fog növekedni. Én azt gondolom, hogy ebben valahol azért  angol kifejezéssel  a wishful thinking, a reményteljes gondolkodás biztos hogy megjelenik, de valószínű, hogy azért ennél sajnos bonyolultabb lesz a következő évünk, és egészen biztosan ez az évünk is.

Arról nem is szólva, hogy amikor önök arról beszélnek, hogy nem veszünk fel hitelt, akkor azért három-négy körülményre vagy tényre hadd hívjam fel az önök figyelmét. Az egyik a paksi hitelfelvétel, hiszen látható módon a paksi projekthez nagy várakozásokkal áll a kormány, ugyanez igaz a Belgrád-Budapest vasútvonalra, az egyik mintegy 3000 milliárdos hitelfelvétel, a másik egy 750 milliárd körüli hitelfelvétel; igaz, nem IMF, ez tény és való, hanem az egyik Oroszország és Putyin, a másik pedig a Kínai Kommunista Párt, tehát tény és való, hogy ez jelentős különbség, már csak azért is, mert mondjuk, például az IMF-nél meg az Európai Unióban Magyarországnak van szava, mert tagsággal bírunk, míg, úgy tudom, Kínában és Oroszországban még nincs ilyen beleszólásunk a gazdasági döntésekbe. Illetőleg azért volt egy 4 milliárd eurós államkötvény-kibocsátás  talán az államtitkár úr is beszélt róla korábban , és ha jól értettem a miniszterelnöknek a szavait, tervezi az Európai Unió által biztosított hitelfelvételt is. Ezt csak azért akarom leszögezni, hogy azok a fideszes és KDNP-s  hogy mondjam?  megszólalások nem a frakcióvezető úr, hanem a kollégája részéről, amelyek szerint tulajdonképpen azért fantasztikus ez a költségvetés, mert önök hitelfelvétel nélkül menedzselik azt, amit az előző kormányok nem tudtak hitelfelvétel nélkül menedzselni, az, kérem, konkrétan hazugság, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak.

Visszatérve ahhoz, amit Harrach képviselőtársam mondott, mi azt látjuk, hogy a gazdaság megerősítéséhez nem elégségesek a források, mi tehát azt gondoljuk, hogy ennél egy nagyságrenddel nagyobb gazdaságélénkítésre lenne szükség, ezért fogalmaz úgy a frakcióvezetőnk, hogy az újjáépítés költségvetését kellett volna beterjeszteni a cserbenhagyás költségvetése helyett. Mi azt gondoljuk, hogy nem az a megoldás, és nem az a jó irány, hogyha például a magyar kis- és középvállalkozói szektort hitelfelvételbe kergetjük bele, és ezáltal eladósítjuk őket, hiszen ez hosszú távon egészen biztosan nem fog segítséget nyújtani a számukra, mint ahogy azt is gondoljuk, hogy a foglalkoztatás területén sem elégséges az a megoldás, amit önök alkalmaznak.

(14.40)

Harrach képviselő úr úgy fogalmazott, hogy krízishelyzetben rendben van az, hogy segélyezzük a munkanélkülieket és a rászoruló családokat. Illő tisztelettel kérdezem frakcióvezető urat: most miben vagyunk, nem krízisben? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy az egész világ arról beszél, hogy krízishelyzet van, sőt Magyarországon is a miniszterelnök öntől két méterre arról beszélt, hogy hatalmas krízis van. Ezért szerintünk is igaz, és nagyon szépen köszönöm, hogy ezt végre egyszer valaki elismerte, hogy jogosak azok az ellenzéki vagy éppen MSZP-s felvetések, hogy bizony emelni kéne a krízishelyzetben a munkanélküliek támogatását, természetesen átmenetileg. Minden munkanélküli-támogatást azért hívnak álláskeresési támogatásnak, mert arra kell hogy kifusson, hogy legyen ideje a munkavállalónak, a munkanélkülinek újra állást keresnie. Tehát egyetlen politikai párt sem, az MSZP biztos nem amellett érvel, hogy örökre tartsunk meg munkanélkülieket munkanélküli státuszban, és hadd fizessünk nekik az idők végezetéig segélyt. Pontosan addig kell fizetni nekik támogatást, segélyt, ameddig képviselő úr, frakcióvezető úr elmondta, nevezetesen, amíg a válságból és a krízisből segítjük őket kivezetni. Éppen ezért szükséges az a javaslat, hogy növeljük az álláskeresési juttatás időtartamát is, és növeljük ennek az összegét is, átmeneti jelleggel akár, én készséggel elfogadom ezt a felvetést.

A másik a családok és a gyermekek támogatása. Ez a feladat szerintem még előtte áll a kormánynak, hiszen nem látjuk a gazdasági problémák mélységét és az ebből fakadó társadalmi konfliktusok és problémák mélységét, de tény és való, hogy a magyar embereknek több pénzt kellene adni, hiszen elolvassuk, hogy jövőre a magyar gazdaság egyik hajtómotorja vagy a legfontosabb hajtómotorja nem az export, hanem a fogyasztás tud lenni, vagy legalábbis ebben az évben is, a hátralevő időszakban. Éppen ezért azt gondolom, az a helyes, ha az embereket hozzájuttatjuk forrásokhoz. Erről szólt az MSZP számos javaslata, hogy adjunk több pénzt az embereknek, és számunkra elfogadhatatlan az, hogy a Budapest-Belgrád vasútvonal nagyjából akkora egyszeri támogatást kapott már az elmúlt időszakban, több mint 80 milliárd forintot, majdnem annyit, amennyit elköltenek a munkahelyek vagy a munkabérek támogatására.

Szerintünk, és ezt nem lehet történelminek minősíteni, meg soha nem látottnak, szerintünk sokkal több pénzt kellene adni a magyar családoknak, nemcsak adókedvezmények meg hitelmoratórium formájában, hiszen a hitelmoratórium csak annyit jelent, hogy majd később vissza kell fizetniük, megnyúlik a futamidő, ami hasznos és jó kezdeményezés, félreértés ne essék, de mégiscsak ennél közvetlenebb, direktebb támogatásra van szükség. Nézzék meg Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat, Németországot, sokkal könnyebben és nagyobb nagyságrendű forrásokhoz juttatják hozzá az ottani családokat, mint ahogy ezt a magyar kormány teszi, sokkal egyszerűbb módon egyébként, és nem túlbonyolítva, ez egészen biztosan nagyobb hasznosságot jelentene.

Tehát magyarul, mind a foglalkoztatásbővítés, mind a családtámogatás, mind a gazdaság megerősítése tekintetében több forrásra, egyszerűbb megoldásokra, nagyobb léptékű tervekre és intézkedésekre lenne szükség. Mindig el szoktam mondani, hogy amikor önök a családbarát kormányról beszélnek, ezt akkor tudom elfogadni, ha egy jelzőt még hozzáteszünk, hogy ez a sajátcsalád-barát kormány, abban az értelemben is, hogy az önök haverjainak a családját meg ismerőseit kitömik pénzzel, láthatóan most is. Kérem, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy Mészáros Lőrinc 11 milliárd forint osztalékot vesz fel, majd rögtön utána kap a magyar államtól 18 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást! Kérem, miért nincs benne annyi nemzeti érzés, szolidaritás, keresztényi becsület, hogy azt mondja, hogy figyeljetek, ebben az évben nem veszek fel 11 milliárdot, csak egyet, 10-et meg visszatolok a vállalkozásomba, a magyar munkavállalókba, a magyar cégekbe, nemzeti elköteleződésből? Nem. Kiveszem a 11 milliárdot a saját családom számára, majd elmegyek az államhoz, és kérek egy kis segélyt, hogy adjon már nekem egy kis pénzt, hogy meg tudjam védeni a magyar állásokat! 17 milliárd forint!

Tehát, magyarul, én azt gondolom, hogy lenne még itt mit finoman hangolni a költségvetés és a politikai realitások tekintetében is, ahogy fogalmazott frakcióvezető úr, mint ahogy a járványra való felkészülésnél is egészen biztosan nagyobb léptékű lépések kellenek. Bár hozzáteszem, hogy azokat a híreket  hogy ne mondják azt, hogy csak negatív dolgokat sorolok , amiket lehet látni, hogy megkezdődött a magyar kapacitásfejlesztés, a logisztikai felhalmozása ezeknek az eszközöknek, bevallom őszintén, ezt nem tartom feleslegesnek, még akkor sem, ha számos, akár sajtóorgánum, szakértő megkérdőjelezi ennek a szükségességét, én azt gondolom, hogy ez egy helyes lépése a kormánynak.

Még amiről pár mondat erejéig szeretnék beszélni, és ha egy kicsit kibontanánk ezt a családtámogatást, egy picit másik aspektusból szemlélnénk, akkor azt kell mondjam, bizony, ahogy ezt a frakcióvezető úr elmondta, az oktatásra, az egészségügyre, a szociális háló befoltozására, a nyugdíjakra jóval többet kellene költenie ennek a költségvetésnek. Államtitkár úr nagyon jól ismeri a számokat, úgy tűnik, hogy egyelőre az állam a saját maga működésére többet költ arányában, mint az előző, mert mindig szokták emlegetni az elmúlt nyolc évet, meg mi volt akkor.

Ha 2010-hez hasonlítjuk, akkor az állam kevesebbet költött GDP-arányosan, és most viszont önök a jóléti kiadásokra költenek kevesebbet GDP-arányosan. Tehát mi ezért mondjuk, hogy a tetejéről a talpára kellene állítani ezt a költségvetést, ahogy ön mondta, a realitásokat kellene figyelembe venni, valóban a politikai elveinknek megfelelően kellene eljárni, úgy, hogy az a magyar emberek számára, a magyar családok számára minél jobb és hasznosabb legyen.

Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy az az értékválasztás, amit mi javaslunk, az a magyar családok számára, a magyar emberek számára sokkal nagyobb előrelépést jelentene, sokkal nagyobb biztonságot jelentene, és nagyobb lehetőséget adna arra, hogy újratervezzük Magyarországot, ehhez pedig természetesen az újraépítés költségvetésére lenne szükség a cserben hagyás költségvetése helyett. Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)