Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Elnök Urak! Én vagyok az a szerencsés vagy szerencsétlen képviselő a költségvetési vezérszónoklatok során, akinek első alkalommal van megszólalási lehetősége baloldali képviselők megszólalása után. (Z. Kárpát Dániel: Jaj, ne szórakozz már!) Két új baloldali képviselő beszélt már előttem. (Z. Kárpát Dániel: Erről beszéltem!) Kőrösi Anita meglepett. Őt mindig úgy szoktam jellemezni, hogy a szakmai előélete alapján ő többnyire értékelhető hozzászólásokat tesz az ilyen gazdasági jellegű témákhoz; ezúttal felnőtt az elvárásokhoz, és egész más tónusban beszélt. Tőle hallottam  ez a legenyhébb kifejezés, és erre majd kitérünk , hogy átláthatatlan ez a költségvetés, ez még akár mozoghat szakmai mezőben is; hogy ez a bosszú költségvetése, a bosszú az ő gondolkodásában elsősorban az önkormányzatokat éri, erről is beszélni fogok; hogy büntetjük az embereket, nyilvánvalóan ezzel a tudatos szándékkal hozunk létre költségvetést, hogy az embereket büntessük; és hogy egyfajta hadigazdálkodás. Na most, hogyha az új baloldali képviselők ilyen jelszavakkal illetik ezt a költségvetést, mi várható majd még utánam, amikor meg fognak szólalni a tegnap is baloldaliak, az MSZP, a DK, a Párbeszéd képviselői? Érdeklődéssel várom az ő jelentkezésüket is majd ehhez a vitához.Az expozéban a miniszter úr, Varga miniszter úr úgy fogalmazott, hogy rendhagyó időket élünk, és ezért rendhagyó intézkedésekre is van szükség. A rendhagyó idők, az hogy egy olyan időszakot élünk, amelyre nem készülhettünk fel, azt gondolom, senki számára nem kérdéses. Sikeresen megvívtuk talán a járvány, a járványveszély első időszakát: ugyan 550 halottunk van, ami pont 550-nel több  550 fájdalom , mint amennyinek lennie kellene, mégis azt mondom, hogy nem szabadult el Magyarországon a járvány úgy, ahogy az Európa néhány országában megtörtént, és én ezt annak tudom be, hogy a kormány időben lépett, időben meghozott olyan intézkedéseket, amely intézkedéseket persze az emberek követtek, partnerek voltak hozzá, betartottak. Ennek a kormányzati és az embereket érintő közös erőfeszítésnek az eredménye az, hogy sikeresen kezelhettük ezt a járványhelyzetet. Amikor költségvetésben gondolkodunk, akkor persze ennek a járványnak a nem várt gazdasági hatásai kezeléséről szól most napokig majd a vita.

Húsz éve vagyok parlamenti képviselő, már megéltem költségvetési vagy gazdasági krízishelyzetet a szocialista kormányok ideje alatt. Idő hiányában nem nyúlok vissza 1995-re, a Bokros-csomagra  arról is lehetne beszélni az ő időszakukból , de a 2008-as gazdasági világválságra és annak a Magyarországon megélt hatásaira nyilvánvalóan vissza kell tekinteni, mert példa, mert ott volt egy példa, hogy a baloldal hogyan kezeli az ilyen típusú válságokat. Számunkra a kérdés az, hogy vissza kelle nyúlnunk azokhoz a módszerekhez, amelyeket a baloldal akkor alkalmazott, vagy azt a gyakorlatot kell követnünk, amelyet mi követünk 2010 óta egyfajta válság kezelése, gazdasági válság kezelése kapcsán.

Az eddigi gazdasági válságok, azt mondhatom, a gazdaság bajaiból adódtak, ilyen volt egyébként a 2008-as világválság is. Magyarország akkor nyakig el volt adósodva, nem véletlenül Magyarországot érintette a legtragikusabban az akkori válság – mondjuk, Görögország mellett, ez a két európai uniós tagország volt, amelyet, azt lehet mondani, elsodort a válság. Ez a válság, amelyben most vagyunk nyakig, nem a gazdaság önbajaiból adódik, hanem az egészségügyi krízishelyzetből, a pandémiából, ez a járvány okozta helyzetnek a gazdasági kivetülése. Ez egy olyanfajta válság, amilyenre a világ nem készült fel  nyilvánvalóan nagyon sok tanulsága lesz, hogyha túl leszünk ezen a válságon , és most az a kérdés, hogy ezt a válságot mi hogyan kezeljük.

A miniszter úr azt mondta, hogy ha rendkívüli időket élünk, akkor ahhoz rendkívüli intézkedések is kellenek. Az ő gondolkodását én úgy fordítom le magamnak, hogy igazán a rendkívüli intézkedéseknek a megközelítésében látok újat, és ez elsősorban a költségvetés szerkezetéből adódik. Eddig megszokhattuk azt, hogy a költségvetésünk érdemben igazán minisztériumi fejezetekre volt bontva, és ott voltak elhelyezve, mondjuk, fejlesztési tételek  soha nem nevesítve minden egyes fejlesztési tételt név szerint, mert az teljesen életszerűtlen lenne. A költségvetés szerkezete annyiban új, hogy követjük a 2020. évi módosított költségvetést, ugyanis ebben a költségvetésben, tehát a most folyó költségvetésben a krízis kezelésére azonnal két alapot hozott létre a kormány saját hatáskörbe  ezeket az Országgyűlés a maga döntésével az év végéig továbbviszi , az egyik alap a gazdasági krízishelyzet, a másik az egészségügyi és járványügyi helyzet kezelésére szolgál, és ezt a gondolkodást viszi tovább a kormány 2021-ben; kétségtelenül más tehát a költségvetés szerkezete.

Önmagában ezért azt mondani, hogy ettől átláthatatlan az egész, és a tegnapi sokkal átláthatóbb volt, lehet  én ehhez nem találok érveket. Körősi Anita képviselő asszony indokként felhozta a „Magyar falu” programot vagy a „Modern városok” programot, ezekre a későbbiek során visszatérek, ezek ugyanúgy szerepelnek a költségvetésben most is, mint ahogy egy évvel ezelőtt szerepeltek benne.

Ha 2009-hez vagy 2008-hoz, tehát a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz visszanyúlok  mert akkor láttunk egy baloldali válságkezelést, ezért érdemes feleleveníteni azt, hogy az akkori válságot milyen módszerekkel kezelte az akkori baloldali kormány , többször felemlegettem, és újra megteszem, hogy a baloldali kormányok egyik legfontosabb dokumentuma a 282/2008. (XI. 28.) számú kormányrendelet, amelynek gyönyörű, hangzatos címe van: „A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti Egyetértési Megállapodás kihirdetéséről” szól ez a kormányrendelet. A kormányrendelet belső tartalma pedig azt mondja nekünk, hogy nemzetek feletti erőcentrumoktól, gazdasági erőcentrumoktól 20 milliárd eurót kapunk, ha végrehajtjuk azokat a döntéseket, amelyeket ők elvárnak tőlünk. 2008 végére bekövetkezett az az állapot, hogy a baloldali kormány áldásos tevékenysége folytán Magyarország teljes egészében elveszítette gazdasági szuverenitását, és miután kifogytunk a külföldiek pénzéből  Margaret Thatcher idézhető itt: a szocialistákkal az a gond, hogy előbb vagy utóbb kifogynak mások pénzéből, ami 2008 végére bekövetkezett, addig nyakló nélkül kaptuk a pénzt ezektől a nemzetek feletti erőcentrumoktól , és 2008-ban már azt látták, hogy kevés a garancia arra, hogy Magyarország talpon marad, hogy vissza tudja fizetni ezeket a forrásokat, ezért azt mondták, hogy adunk mi nektek újabb 20 milliárdot, mert rákényszerültök, de feltételekkel: apró részletekben lehet lehívni ezt a 20 milliárd eurót, és teljesítenie kell az országnak azokat a feltételeket, amelyeket ezek az erőcentrumok diktálnak.

(10.50)

A bérek befagyasztására utalok itt, a közszférában a 13. havi bérek elvétele, a nyugdíjak esetében a nyugdíjak átmeneti befagyasztása, ott is a 13. havi nyugdíj elvétele, és így tovább, áfaemelés, és még jó néhány tétel szerepel ebben. Tehát azt láttuk, hogy a baloldali kormány a válságkezelésre hiteleket vesz fel, és a hitelfelvétel nyilvánvalóan azzal is jár, hogy persze eladósítják az országot, de tűzoltásszerűen, valamilyen módon kezelik a bajt azzal, hogy egyfajta elosztási politikát érvényesítenek, és a válságkezelés kapcsán átmenetileg forrásokat juttatnak az államháztartás különböző szereplőihez.

Mi azt mondtuk már 2008-ban, hogy ez az út járhatatlan. Nem hiteleket kell felvennünk onnan, ahol a pénz egyébként a rendelkezésünkre áll, hanem a magyar költségvetést, a magyar gazdaságot a saját lábára kell állítani, munkát kell biztosítani az embereknek, egy munkaalapú társadalmat kell létrehozni, munkán keresztül kell jövedelmet biztosítani az embereknek. Ez a megnövekedett jövedelem, ami az emberekhez eljut, belső keresletet generál, és ez a belső kereslet a növekedésnek egy meghatározó forrása lesz. Tehát akkor, amikor mi most irányt választunk, nem nyúlhatunk oda vissza, amit a baloldaliak egyszer bemutattak, már többször bemutattak, hogy az járhatatlan. Én azt gondolom, követnünk kell azt az utat, amit egyszer már sikeresen jártunk.

Az Állami Számvevőszék elnökének volt egy nagyon okos okfejtése a 2021-es költségvetés kapcsán: tartani akarjuk még ebben a nagyon nehéz helyzetben is az államháztartási hiánycélt, nem akarunk 3 százalék fölé menni, 2,9 százalékra van kalibrálva az államháztartás hiánya. Domokos László arról beszélt, hogy célszerű most elmennünk a 3 százalékos hiányig, de ne lépjük túl ezt a hiányt, még ha erre biztatásokat is kapunk, olyannyira, hogy az Európai Bizottság, aki eddig kritikusan őrizte, főleg Magyarországgal szemben ezt a 3 százalékos hiánycélt  megjegyzem, velünk nem volt nehéz dolga, mert a kormány tíz év óta követi ezt a gyakorlatot, és mindig 3 százalék alatt volt megtervezve a hiány, és persze a kormány ezt mindig teljesítette is, vagy akár még lefelé teljesítette, tehát év végén még kedvezőbb számok jöttek ki, mint amivel indulásnál kalkuláltunk -; a Számvevőszék elnöke azt mondja, hogy most ebben a válságos helyzetben költeni kell, tehát közelítsük meg a 3 százalékot, de ne lépjük túl, még akkor se, ha ezt az Európai Bizottság most átmenetileg engedélyezné. Sok helyen ezt a módot, ezt az utat fogják választani.

Amikor a baloldaliak azt mondják, és akkor most felfogásom szerint a legszélsőségesebb gondolkodásukra akarok itt utalni, mondjuk, osszunk minimáljövedelmet munka nélkül az embereknek, ezt nem lehetne másként megtenni, mint hogy hitelt veszünk fel, és szétosztjuk az emberek között munkavégzés nélkül az ilyenfajta jövedelmet. Én azt gondolom, hogy ez egy járhatatlan út, ellenkezik az emberi természettel az ilyen típusú hozzáállás a munkához, ezért én azt mondom, helyes az a törekvésünk, hogy 3 százaléknyi hiány alatt maradjunk, de azt megközelítjük akkor, amikor többletköltésekre van szükség ebben az esztendőben.

A bővülés 4,8 százalékra van tervezve. Ha ezt teljesíteni tudjuk, és miért ne tudnánk teljesíteni, akkor igaz lesz az az állítás, hogy egy visszapattanás-szerű növekedés várható. Az igazi kérdés az, hogy honnan kell visszapattannunk. Itt érzem a legnagyobb bizonytalanságot, hogy mi lesz az a mélység, amit el fogunk érni ilyen szempontból 2020-ban, mert persze tudjuk az első negyedévi adatokat, 2,2 százalékkal növekedett a magyar gazdaság, ez még egy nagyon szép szám európai összevetésben, 5 százalékkal több, mint az Európai Unió átlaga, de ezek első negyedévi adatok. Áprilisban a válság nyilvánvalóan már nagyobb volt, májusban is nagyobb volt, júniusban talán már elindul egy kilábalás. Az igazi kérdés az, hogy mit látunk majd a második negyedév végén; ezeket a számokat persze csak ősszel fogjuk látni. Ez nem indok arra, hogy eltoljuk a költségvetés megalkotását, mert addig, ameddig az orvosok azt mondják nekünk, hogy jöhet egy újabb járványhelyzet, mindenki bizonytalan, nyilvánvalóan ezt a költségvetést célszerű az eddigi tapasztalataink alapján megtervezni, és célszerű abban az ütemben is létrehozni és kihirdetni, ahogy azt az elmúlt tíz évben a polgári kormánytól megszokhattuk.

Az inflációs hiánycél 3 százalékra van tervezve. Megjegyzem, mindig teljesítettük az elmúlt tíz évben ezeket a betervezett hiánycélokat is, és még azt mondhatom, hogy most is egy kellően nagy tartalékkal készül az ország költségvetése, mert az a GDP fél százalékával egyező méretű.

2009-hez visszanyúlva azt mondhatom, hogy akkor a lehető legfelkészületlenebb és legbetegebb állapotban ért minket a válság. Egy dologra utaltam, az eladósodottságunkra. 2019-ben ez a gazdasági válság, ami persze az egészségügyi járványhelyzetből adódó válság, egy olyan időpontban ért minket, amikor egy kis túlzással  vagy nem is túlzással  azt mondhatjuk, hogy a növekedésünket tekintve az Európai Unió egyik motorja vagyunk. Ha a növekedési számokat nézem, ezeket azért jó felidézni, 2017-ben 4 százalékkal nőtt a magyar gazdaság, 2018-ban 4,9 százalékkal, 2019-ben is 4,9 százalékkal nőtt. Bár tartani tudnánk egy ilyen ütemet hosszú távon, mert ez felzárkózást jelentene a fejlett világhoz képest! 2020-ra azzal kalkulálunk, hogy ez mínusz 3 százalék lesz, tehát a tavalyi évhez képest nyilvánvaló számunkra a visszaesés. Azok, akik itt elemezték a költségvetést, azt mondták, hogy ez egy konzervatív, reálisnak tűnő becslés, de ami a legörvendetesebb, hogy a most folyó vitában azt mondhatjuk, hogy jövőre már 4,8 százalék növekedéssel kalkulálunk, tehát visszakerülünk abba a helyzetbe, amilyen helyzetben a válság előtti időszakban voltunk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A miniszter úr uralt arra is, hogy egy növekedési fordulat 2013-ban következett be, 2013 óta pedig 30 százalékkal nőtt a magyar gazdaság. Óvatosságra int minket akkor, amikor erről a költségvetésről gondolkodunk, ha azt nézem, hogy milyen ipari termelési adatokról számol be az erre hivatott intézet. Áprilisban azt látjuk, hogy 36,8 százalékkal csökkent az ipari termelés az előző év adataihoz képest, és ez április, erre mondtam azt, hogy nem látjuk, hogy az elkövetkezendő hónapokban még milyen mélyre kerülhet ilyen szempontból az ipari termelés. A járműgyártás az, ami leginkább alulteljesített, de az elektronikai ipar, a számítógépipar, az optikai ipar, az élelmiszeripar, az ital- és dohánygyártás is nagy csökkenéseket mutat. Egyetlen olyan ágazat van, ahol növekedés volt, értelemszerű, ez a gyógyszergyártás, mert ennek volt keletje a válság időszakában.

Beszéltünk arról, és ez megint a válságkezelésünk, az akkori válságkezelésünk sikeressége, és ez megerősíti azt, hogy most is valahogy így járjunk el, kilenc év alatt 840 ezer munkahelyet sikerült létrehoznunk. Én is azok közé tartozom, többször elismertem itt, amikor a miniszterelnök úr vagy tíz évvel ezelőtt arról beszélt, hogy egymillió munkahelyet kell tudnunk létrehozni, és akkor is csak azt mondta, hogy Csehország erre képes volt, ott már akkor több volt a foglalkoztatott egy ugyanolyan népes országban, mint mi, mi is képesek leszünk erre, én is tamáskodtam kormánypárti képviselőként, azt mondtam, bárcsak így lenne! Most azt látom, hogy ezt teljesíteni tudtuk, mert 4,5 millióra nőtt fel a magyar foglalkoztatottak létszáma az akkori 3,5 millióval szemben, és hozzáteszem, annak a 3,5 millió akkori foglalkoztatottnak egy jó része nem fizetett adót, tehát ez jelzi az akkori költségvetés tragikus helyzetét, hogy még a foglalkoztatottak se fizettek adót, most pedig mindenki adót fizet a költségvetésbe, és ilyen szempontból részt vesz a közös teherviselésben.

(11.00)

A bérek alakulásáról is beszélt a miniszter úr, mert az embereket persze ez érdekli, nem önmagában a foglalkoztatási adatok. Az annyiban érdekli őket, hogy én foglalkoztatva vagyok, tegnap nem ez az állapot volt, és ez egy örömteli helyzet. De nyilvánvalóan mindenki bérből él, ezért érdemes megemlíteni ezt a számot, hogy 2010-ben 132 ezer volt az országban a nettó bér, ez 2019-re 244 ezerre nőtt. Tehát 80 százalék növekedés, évente 7 százalékos növekedés volt a nettó bérek tekintetében. A bérek vonatkozásában persze mindig lehet egy nagyobb számot mondani. Egy pillanatig sem gondolom azt, hogy ez a Kánaán. Attól olyan messze vagyunk, hogy el sem fogjuk soha érni, de ebben az időszakban a tények alapján egyszerűen azt lehet mondani, hogy végre egy dinamikus bérnövekedéssel találta szemben magát a magyar munkavállaló.

A munkanélküliségi adatokat nézve 2010-ben szédítő magasságokban volt ez a szám, 11,7 százalék, 2019-re pedig 3,4 százalékra csökkent a munkanélküliség. Ez körülbelül az, amire azt mondhatjuk, hogy a teljes foglalkoztatás állapota. Ide kell tudnunk visszamenni, mert nyilvánvalóan ez az egészségügyből indult gazdasági válság átmenetileg persze megnöveli a munkanélküliek számát, de azt reméljük, hogy a különböző támogatási formákon keresztül viszonylag gyorsan tudjuk elkoptatni a munkanélküliek megnövekedett számát.

Az adósság kérdése nagy rákfenéje Magyarországnak. Már a Kádár-érában is nagyon nagy adóssággal élt ez az ország, sokkal nagyobb adóssággal, mint a közép-kelet-európai versenytársaink. Ennek a terhét mindig cipelni fogjuk. Ebben az összevetésben 2010-ben 80 százalék fölött volt az államadósság GDP-arányosan, ezt 2019-re 66,3 százalékra sikerült levennünk.

Az átmeneti növekedés után, azt gondoljuk, hogy ezek a számok újra ugyanígy fognak alakulni. Az ország egyik legnagyobb gondja volt az, hogy nemcsak eladósodva voltunk, de a külföldnek voltunk eladósodva, annak minden kockázatával, 2010-ben az adósságunk fele devizában volt, ez a lehető legsérülékenyebb állapot, ezt 2019-re sikerült letornászni már csak 21 százalékra, ami egy nagyon kezelhető állapot.

Ha a kiadási tételekre tekintünk, ez is mindig vitát vet, főleg akkor, ha átláthatatlannak állítják be ezt a költségvetést. Tehát azért, hogy segítsük a baloldaliakat a látásukban, illetve győzzük meg őket, főleg a minket hallgatókat, tényként rögzíthetjük, hogy minden egyes kiadási tételen több forrás szerepel 2021-ben, mint szerepelt a 2020-as vagy az azt megelőző költségvetésekben. Csak néhány adat.

Családok. Számunkra a legfontosabb kérdés, a konzervatív kereszténydemokrata politikának kulcseleme a társadalompolitika és azon belül a családpolitika. 2295 milliárdot fordítunk 2021-ben mindarra, amit családpolitikának hívunk, és ez 65 milliárddal több még ebben a gazdasági válság sújtotta helyzetben is, mint amit fordítani fogunk 2020-ban. GPD-arányosan ez 4,5 százalék. Európában sehol nincs példa arra, hogy családpolitikára a GDP 4,5 százalékát költené el egy ország. Ha ezt következetesen tesszük, hosszú időn keresztül tenni tudjuk, azon túl, hogy a népességi, demográfiai mutatókban ennek már látszanak hatásai, de hosszú távon is hatással lesz ilyen szempontból a népesség reprodukciójára, ami a jövőnk szempontjából sorskérdés. Trianon évfordulója kapcsán nem is kell erre utalni. Ha belakjuk a medencének azt a részét, amit meghagytak nekünk, akkor a miénk lesz, ha nem lakjuk be, akkor elfogyunk. Ez nem következhet be, ezért családpolitikára hosszú távon is költenie kell dinamikusan ennek az országnak.

Nyugdíjak. Mindannyiunk szüleiről van szó. 3907 milliárdot fordítunk nyugdíjakra 2021-ben, ez 327 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Itt kell megemlíteni azt a törekvésünket, hogy vissza akarjuk és vissza fogjuk építeni a 13. havi nyugdíjat, amit az a paktum, egyetértési megállapodás, amelyre hivatkoztam, a magyar kormány és a hitelezőink között, elvett és más pályára állított. Mi vissza fogjuk építeni a 13. havi nyugdíjat úgy, hogy minden egyes adott évben az előttünk következő években egyheti nyugdíjtöbblettel számolhatnak a nyugdíjasok. Az előbb említett éves többletben nyilvánvalóan ezek a számok is benne vannak. Ez azt jelenti majd, hogy 2024-re érjük el azt az állapotot, hogy egyhavi nyugdíjjal plusszal rendelkezik majd minden nyugdíjas. Az első ütemet jövő év januárjában fogják megtapasztalni a nyugdíjasok, 77 milliárd önmagában, ami odakerül a nyugdíjasokhoz. Mivel 4,8 százalék növekedéssel kalkulálunk, ez azt jelenti, hogy azt reméljük, a jövő év is egy olyan év lesz, amikor újra nyugdíjprémiumot fogunk fizetni a nyugdíjasoknak, 53 milliárd forintot jelent ez a költségvetésnek. A nyugdíjprémium intézményét most már egy-két éve a konzervatív kereszténydemokrata gazdaságpolitika eredményeként élvezik a nyugdíjasok. Előtte ez csak jogszabályi lehetőség volt, de a feltételei sohasem teremtődtek meg a magyar gazdaság növekedésében és a költségvetésben.

Az oktatásra 2227 milliárd, egészségügyre 2115 milliárd, védelemre  fontos tétel  704 milliárd, és 950 milliárd kerül rendvédelemre. A költségvetés tartalmazza nemcsak a nyugdíjasoknak juttatandó forrásokat, hanem bérek kapcsán a közszféra által érintett szereplők többletkereseti lehetőségét vagy a közfoglalkoztatásra nyújtott kereteket is tartalmazza természetesen a költségvetés. Tehát még egyszer: kiadás esetében minden egyes tétel többet takar, mint az egy évvel ezelőtti tételek.

A két gazdaságvédelmi alapban hatalmas összegek vannak csoportosítva. A Gazdaságvédelmi Alap 2550 milliárdot, az egészségügyi és járványügyi védelmi alap pedig 3000 milliárdot jelent. Ebben az utóbbiban plusz 138 milliárdot jelentenek azok a tételek, amelyek a gyógyító tevékenységet végzők esetében bérfejlesztésekre biztosítanak lehetőséget. Nyilvánvalóan fontos a mentősök járműparkjának korszerűsítése, a különböző népegészségügyi programok folytatása, szűrővizsgálatok kiteljesítése, és így tovább, és így tovább, és még ebben a 3000 milliárdos tételben is van egy nagy biztonsággal megalkotott tartalék, ez önmagában 30 milliárd.

Érdemese egy ilyen helyzetben a szűken vett járványügyi kiadásokat összecsomagolni az egészségügy általános kiadásaival? Azt gondolom, hogy ez így racionális, még ha azt is mondják a baloldaliak, hogy ettől átláthatatlan lesz az egész. Olyan nagy tételeket fordítunk járványügyi kiadásokra muszájból, ami egyben lehetőséget ad arra, hogy ezeken keresztül is, ezeknek a tudatos alakításával az egész egészségügyi rendszert is alakítsuk. Ezért célszerű ezeket a kérdéseket, ha úgy tetszik, egységesen kezelni.

Az utolsó gondolataimban arra akarok utalni, mielőtt még az önkormányzatokra kitérnék, hogy úgy kezelünk gazdasági válságot, hogy annak kulcseleme továbbra is a foglalkoztatás, a foglalkoztatáson keresztül a vásárlóerő növelése és semmiképpen sem valami hitelfelvétel. Egy-két hete, amikor az idei évi költségvetés módosításáról beszéltem, ezt akkor is szóba hoztam. Utólag megtámadtak, ha úgy tetszik, a baloldali képviselők, és példaként hozták fel, hogy hitelből épül a Paksi Atomerőmű, és hatalmas közlekedési rendszerek is hitelből épülnek. Ők is jól tudják, hogy olyasmit vetnek a szememre, amit nem állítottam, nem mondtam, hogy mi nem veszünk fel hiteleket. Széchenyi óta tudjuk, hogy a hitelnek mi a szerepe minden egyes gazdaságban.

(11.10)

Hitelt felvenni beruházásokra, fejlesztésekre teljesen racionális, főleg, ha jó és olcsó hitelt lehet felvenni, de folyó kiadásokra hitelt felvenni, az a totál eladósodás. Na, ennek ők művészei voltak. Én csak arra utaltam, hogy 2010-ben ezzel a gyakorlattal szakítottunk, és ide soha vissza nem akarunk térni.

Önkormányzatok. Nagy vitát ver ki a gyakorlatban, hogy mi történik az önkormányzatokkal. Én is azok közé tartozom, akik nem örülnek annak, hogy az önkormányzatoktól bármifajta forrást el kell vonni. Sok kistelepülés ezeket nagyon megérzi. (Moraj az ellenzék soraiban.) Tudom, tudom. 3000 milliárdos az önkormányzati költségvetési torta, és az elvonás, mondjuk, 34 milliárd. Összességében ez nyilvánvalóan egy nem nagy tétel a 3000 milliárdhoz képest. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Tudom jól, hogy a kicsiket ez nehezebben érinti, mint a nagyokat, a nagyok ezt jobban túlélik, a kicsiket nehezen érinti, ezért vannak ebben a költségvetésben lehetőségek arra, hogy átmenetileg hitelhez jussanak az önkormányzatok. Az önkormányzatokat azonban mindennél jobban érdekli, hogy azok a fejlesztési lehetőségek, amik eddig is megvoltak, folytatódjanak. „Magyar falu” program, ez érdekli az önkormányzatokat, a 2011-es költségvetésben ez 80-90 milliárd forint. A „Modern városok” programja 50 milliárd forint. Soha nem volt a költségvetésbe beírva az, hogy minden egyes fillért előre betervezetten ide meg ide fogunk eljuttatni. A „Magyar falu” egy pályázati rendszer, 104 településen van a választókörzetemben, 20, aki még nem jutott forrásokhoz. Azt remélem, hogy a következő évben ők is forrásokhoz jutnak. Tehát kiszámítható módon gazdagodnak ezeken a forrásokon keresztül az önkormányzatok, és ugyanez igaz a „Modern városok” programjára is.

Hogy az önkormányzatoknak egy válságkezelési helyzetben szolidárisnak kell lenniük, ez számomra teljesen evidens, csak átcsoportosítás történik önkormányzat és önkormányzat között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A kereszténydemokrata frakció támogatja az ország költségvetését, mert illeszkedik ahhoz, amit tíz éve megszoktunk ettől a kormánytól, és ez sikeresnek is bizonyult. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)