Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehrter Herr Vorsitzende, sehr geehrtes Parlament! Vor ungefähr einem halben Jahr habe ich meinen Diskussionsbeitrag bei dem Staatshaushaltsplan 2015. mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe begonnen. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muß zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház! Közel fél évvel ezelőtt a 2015. évi költségvetési vitában felszólalásomat a következő Johann Wolfgang von Goethe-idézettel kezdtem: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”

Hadd fejtsem ki Goethe idézetét a nemzetiségek vonatkozásában. Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétüket. Holott évszázadokon keresztül tették hozzá tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte. Magyarországért.

Az elfogadás tehát nem elég. Csak az elfogadás önmagában sértés. Többet akarunk, többet várunk. Elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad. Mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja a megismerés.

Engedjék meg, hogy én most ezúttal elsődlegesen a 2016. évi központi költségvetésről szóló törvénytervezethez kapcsolódóan adjak egy összefoglaló áttekintést a Magyarországon élő nemzetiségeket érintő legfontosabb területekről. Ennek keretében beszélni kell a 2015 előtti 25 évről, a 2015. évi központi költségvetési törvénynél elért pozitív áttörésről és természetesen a 2016. évi központi költségvetési törvényjavaslatról.

(15.50)

A múltról. Jómagam és szószólótársaim a 2015. évi központi költségvetéssel kapcsolatos hozzászólásainkban már részletesen feltártuk, hogy milyen méltatlan és kiszolgáltatott helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt 25 évben. Csak emlékeztetőül, címszavakban.

1. A nemzetiségi civil szervezetek működési és programtámogatása 2015-ig egyaránt 110 millió forint volt, amely 2002 óta, azaz immáron 14 éve nem emelkedett. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz az évente benyújtott érvényes pályázatok azt mutatták, hogy az igényelt jogos támogatások töredékét, mintegy egyhatodát lehetett csak megítélni forráshiány miatt. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra biztosított 30 millió forintos keret még szűkösebb volt, igazából már pályázni sem volt értelme a forráshiány miatt.

2. A települési és területi nemzetiségi önkormányzatok támogatási rendszerében 2008-ban a feladatalapú támogatásra történő átállás bevezetésével lehetetlenül alacsony összegűre változott az általános működési támogatás mértéke, és befagyasztásra került annak összege is. A települési nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása átlagosan havi nettó 14 556 forintnak felelt meg. Ráadásul ez az átlagos működési támogatás volt, a kisebb nemzetiségi önkormányzatok ennek is csak egy részét, havi nettó 9 ezer forintot kaptak. Ez a helyzet már minősíthetetlen volt, a legjobb szándékkal sem lehetett támogatásnak nevezni.

3. A rendkívül sokrétű és szerteágazó feladatokat ellátó országos nemzetiségi önkormányzatok esetében az államháztartási jogszabályok 2008. évi változásai, a 2012. évi további törvényi változások, majd a 2014. évi államháztartási és számviteli átállás folyamatosan és tartósan megemelték a működési költségeket. Mindezek ellenére azonban az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatása 2008 és 2010 között minimálisan, az elmúlt négy költségvetési évben pedig egyáltalán nem növekedtek. A finanszírozási problémák már rendkívül feszítőek voltak.

4. Az egyedi döntésű támogatások területén vegyes volt a helyzet. Egyrészről a kormányközi nemzetiségi vegyes bizottságok révén örvendetes módon több nemzetiségi közösség ‑ horvát, román, szlovák, szlovén, szerb ‑ jutott rendszeresen támogatáshoz. Ugyanakkor változtatni kellett azon a helyzeten, hogy a magyarországi nemzetiségek többsége esetében ez a lehetőség rendszerszerűen nem állt fenn. Erre égetően szükségessé vált külön forrás biztosítása annál is inkább, mivel a nemzetiségi önkormányzatok által átvett nemzetiségi intézmények számának örömteli növekedésével az ez irányú jogos igényekmár jelentősen emelkedtek és emelkednek folyamatosan.

Valamennyi felsorolt terület esetében azonban nemcsak az volt a probléma, hogy 8-10-14 éve nem nőtt a támogatás összege, hanem legalább ilyen súlyos gond volt, hogy már az indulásnál is mélyen alulfinanszírozottak voltak.

Ebben a nehéz helyzetben, élve a szószólói mandátum nyújtotta új lehetőségekkel, már 2014. év nyarán felmértük és összeállítottuk a magyarországi nemzetiségek 2015. évi központi költségvetéssel kapcsolatos igényeit. Javaslatainkat már jóval a költségvetés tervezetének benyújtása előtt megküldtük valamennyi frakciónak, szaktárcának. Több hónapon át tartó, folyamatos munkával, több lépcsőben történt egyeztetéssel, kompromisszumkész nyitottsággal eljutottunk egy olyan, konszenzuson alapuló, kétmilliárd forintos módosító csomaghoz, amelyet a szaktárcák szakmailag megalapozottnak ítéltek, amelyet támogatott minden parlamenti frakció, a független képviselők, természetesen a kormányzat, és egyhangúlag elfogadott a magyar parlament.

Ez egyértelmű áttörést, érdemi, pozitív elmozdulást, mérföldkövet jelentett a magyarországi nemzetiségek és a magyar politika kapcsolatában a következők miatt is. Egyrészt: az előző parlament 25 év után biztosította a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletét, ennek köszönhetően van lehetőségünk végre kifejteni véleményünket. Másrészt: 2013-ban a nemzetiségi intézmények nemzetiségi önkormányzati fenntartásba vagy tulajdonba vétele törvényi lehetőségeinek kibővítésével és az átvett nemzetiségi köznevelési intézmények működési támogatásának érdemi emelésével és normatívvá tételével jelentős előrelépés történt a kulturális autonómia bővítése irányába. Harmadrészt: az előbb említett 2015. évi kétmilliárd forintos támogatásemeléssel az új magyar parlament súlyt adott és hitelessé tette a nemzetiségi szószólók intézményét, ami azt jelentette, hogy a magyar politika valóban komolyan gondolja a magyarországi nemzetiségek parlamenti jelenlétét, szerepét, végre valóban egyenrangú partnernek tekint bennünket. Ezt mindenképpen óriási, pozitív változásnak kell értékeljük.

Utólag, őszintén szólva, el kell mondjam, jómagam mindvégig tisztában voltam vele, hogy a szószólók számára első, a 2015. évi költségvetésnél várható volt az úgymond nulláról való elmozdulás, számomra inkább csak a mértéke volt kérdéses, de nem mellékes. A fő kérdés azonban az volt, hogy mi lesz 2016-ban, mivel igazából ez határozza meg a továbbiakat is.

Ezért már 2015 januárjában kiértékeltük a szószólókkal és az országos elnökökkel a 2015. évi költségvetés előkészítésének, egyeztetési és döntési folyamatának tapasztalatait, és nekiláttunk a 2016. évi költségvetési igények előkészítésének, összeállításának. Tettük ezt jó okkal azért, mert a 2015. évi költségvetési törvény legfontosabb tapasztalata az volt, hogy folyamatos és szakszerű munka esetén is nagyon hosszú időt vesz igénybe a stratégiai kérdések megválaszolása, a jogos igények konkrét, megalapozott alátámasztása, a szakmai, politikai egyeztetések több lépcsőben történő, maradéktalan lefolytatása.

Az egyik alapvető stratégiai kérdés volt, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek részéről a pályázati támogatási források vonatkozásában az országos, úgynevezett nagy kalapokból próbáljunk többletforrásokat elérni, vagy pedig elkülönítve, kizárólag a Magyarországon élő nemzetiségek részére rendelkezésre álló vagy még nem létező kereteket próbáljunk létrehozni, illetve ezeket megemelni. Mindkettő mellett voltak bőségesen érvek és ellenérvek.

A közérthetőség kedvéért konkrét példaként említem a nemzetiségi egyesületek, kulturális programok, anyanyelvi diáktáborok támogatásának helyzetét. Amint a korábbiakban már elmondtam, ezeken a területeken 14 éve nem volt egyetlen forint támogatásemelés sem, és az eredeti keretek is mélyen a jogos igények alatt kerültek megállapításra. Így teljességgel érthető volt, hogy a 2015-ös költségvetési tárgyalások indításánál ennek a területnek a támogatásemelését kiemelt prioritásként kezeltük. Ugyanakkor az NGM-mel folytatott első tárgyaláson az államháztartásért felelős államtitkár úr azzal nyitott, hogy ha valamely területre vonatkozóan a 2015-ös központi költségvetési törvény emelést tartalmaz a 2014. évi bázishoz képest, akkor más soron hasonló növelési igényt ne fogalmazzunk meg, mert azt a kormányzat semmiképpen sem támogatja. Vagyis mivel a Nemzeti Együttműködési Alap támogatási kerete 3,1 milliárdról mintegy 5,2 milliárd forintra növelésre került, és ebben korlátozott mértékben ugyan, de a magyarországi nemzetiségek is pályázhatnak, így az EMMI kezelésében levő, úgynevezett EMET nemzetiségi keretek emelésére nincs lehetőség.

Mi akkor is tudtuk, hogy a 2,1 milliárd forintos emelésből a magyarországi nemzetiségek ‑ a számunkra diszkriminatív pályázati kiírások miatt ‑ várhatóan minimális mértékben fognak részesülni, de mivel ezt konkrét adatokkal még nem tudtuk alátámasztani, az államtitkár úr érvelését el kellett fogadjuk. Mindössze egyetlen területen, a legkisebb összegű, 30 milliós anyanyelvi diáktáboroknál ragaszkodtunk a háromszoros emeléshez, amelyet a kormányzat és a parlament el is fogadott.

Ezt követően idén mindjárt az első negyedévben hivatalos bizottsági ülésen meghallgattuk előbb az EMET nemzetiségi keretek felhasználása ügyében a pályázatkezelő főigazgató-helyettesét, majd ezt követően a Nemzeti Együttműködési Alap vezérigazgatóját. Részletesen kiértékeltük a pályázati adatokat, a pályázati kiírásokat, kikértük a személyes véleményüket a jövőbeni lehetőségeinkről, és mindezek alapján döntöttünk úgy, hogy a jövőben elsősorban az önálló, elkülönített, csak a Magyarországon élő nemzetiségek részére rendelkezésre álló pályázati és pénzügyi források megteremtésére, növelésére fogunk koncentrálni.

(16.00)

Ezt természetesen leegyeztettük a 13 országos nemzetiségi önkormányzattal is, a döntést velük teljes egyetértésben hoztuk. Ezzel a döntéssel később mind a szaktárcák, mind a frakciók is egyetértettek.

Az előkészítés ilyen stádiumában a 2015 áprilisában megjelent hír, mármint a 2016. évi költségvetési törvény elfogadásának tavaszi ülésszakra való előrehozatala természetesen bennünket is váratlanul ért, de nem felkészületlenül. Szűk két héten belül összeállítottuk az országos elnökökkel egyeztetett 2016. évi igényeinket, az ezek megalapozottságát indokló és igazoló, különböző részletezettségű háttéranyagokat, és elkezdhettük az egyeztetési folyamatot. Jelentős segítség és lényeges könnyebbség volt a 2016-os költségvetés egyeztetési folyamatában, hogy a 2015. évi költségvetési egyeztető tárgyalások során, még 2014 őszén már kijelölésre kerültek és kialakultak azok a közvetlen strukturális és személyes kapcsolatok az érintett szaktárcákkal, valamennyi parlamenti frakcióval, amelyek révén az egyezetések jelentősen felgyorsulhattak és hatékonyabbá válhattak.

Mindezek együttesen eredményezték azt a valószínűleg kevesek által remélt, rendkívül komoly újabb sikert, hogy a kormány 2015. május 13-án T/4730. számon a parlamenthez benyújtott 2016. évi központi költségvetési törvényjavaslata a Magyarországon élő nemzetiségekre a 2015. évi bázishoz képest újabb jelentős, összesen 2 milliárd 63,4 millió forint emelést tartalmaz. Az emelés ténye és mértéke mellett jelzésértékűnek tartom azt is, hogy a kormányzat már a saját javaslatába beletette a nemzetiségi igényeket, és így nyújtotta be a parlamenthez. Ezt ezúton is köszönjük.

Ugyanígy fontosnak tartom azt is elmondani, hogy a kormány javaslatában szereplő támogatásemeléseket természetesen már előre leegyeztettük valamennyi ellenzéki parlamenti frakcióval és a független képviselőkkel is, akik szintén egyhangú támogatásukról biztosították a Magyarországi nemzetiségek bizottságát. Ezt is köszönjük.

A 2016-os költségvetési támogatásemelések alapvetően három nagy területet érintenek. Először a már említett elkülönített nemzetiségi civil pályázati keretek ‑ civil egyesületek, kulturális programok, anyanyelvi diáktáborok, nemzetiségi pedagógus-továbbképzés ‑ háromszorosára emelése 640 millió forintot jelent. A nemzetiségi színházak részére az eddigi támogatások 100 millió forinttal történő megemelése, valamint a kis létszámú nemzetiségi köznevelési intézmények működési támogatására egy új keret létrehozása 80 millió forinttal, ezek mindösszesen 820 millió forint emelést jelentenek.

A második jelentős támogatásnövelés a helyi, értsd települési és területi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatásának 784,2 millió forinttal történő megemelése. Ezzel, a 2015. évi emelést is figyelembe véve, elérjük azt a kettős célt, hogy egyrészt a korábbi működési támogatás a háromszorosára emelkedik, másrészt a működési támogatás, illetve a feladatalapú támogatás aránya a korábbi 1/2-ről 1/1 arányra módosul.

Harmadrészt szintén jelentős emelésnek értékeljük, hogy a nemzetiségi intézmények által fenntartott nemzetiségi intézmények beruházása, felújítása pályázati önrészre 2015-ben létrehozott 441,2 milliós keret a 2016. évben a duplájára, azaz 882,4 millió forintra kerül megemelésre.

Az összességében 2 milliárd 63,4 millió forint emelés legkisebb része az Országos Lengyel Önkormányzat támogatásának még 2015. évben elmaradt 18 millió forintos emelése.

Mindezek a rendkívül örömteli változások természetesen nem jelentik azt, hogy az évtizedes elmaradások után minden nemzetiségi probléma egy csapásra megoldódott. Maradtak továbbra is finanszírozási gondok, esetenkénti aránytalanságok, amelyek megoldásán, összehangolásán tovább kell dolgoznunk. De ilyen gond például az is, hogy 2011. évet követően ismételten leépítések, kiszervezések történtek az MTVA-nál a nemzetiségi média területén. A mai állapotok mélypontot jelentenek, és úgy a szószólók, mint az országos nemzetiségi önkormányzatok számára minden szempontból elfogadhatatlan a nemzetiségi média mai helyzete az MTVA-nál.

Kiemelném még a KLIK fenntartásában működő több száz nemzetiségi köznevelési intézmény finanszírozásával, vezetésével, nemzetiségi pedagógusellátottságával, színvonalával, s a többi, kapcsolatos feladatcsomagot, amely egyértelműen első számú prioritást fog és kell élvezzen a 2017. és 2018. évi költségvetési törvényeknél.

Mindezen megoldandó feladatok mellett mégis meggyőződésem, hogy most jött el végre az a pillanat, amikor minden, még meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondanunk a magyar kormánynak és a parlamentnek. Ami az elmúlt szűk fél év alatt a 2015-ös és 2016-os központi költségvetési törvénynél történt, az szinte példa nélküli. Ezen két parlamenti döntés révén a Magyarországon élő 13 nemzetiség korábban kevesebb mint 4 milliárd forintos támogatása több mint 8 milliárd forintra került-kerülhet megemelésre. Túlzás nélkül mondható, hogy ez egy olyan mértékű pozitív változás, amelyre a magyar politikában a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatban az elmúlt száz évben nem volt példa. Végre valóban érezzük a Goethe által is hiányolt megbecsülést. Köszönjük szépen.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Jetzt fühlen wir wirklich die durch Goethe auch vermisste Anerkennung! Danke schön! Danke für Ihre Aufmerksamkeit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)