Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, az országoknak a költségvetése sokat elmond arról, hogy mennyire tartják fontosnak a nemzeti kultúrájukat. Ha ön körbenéz az Európai Unió országaiban, akkor azt láthatja, hogy az uniós országok átlagosan a nemzeti össztermékhez viszonyítottan a költségvetésen belül egy 0,5-0,6 százalékot költenek a kultúrára, nemzeti kultúrára. Fél százalék, egy picivel több  Magyarországon ez 1,2 százalék. Tehát több mint kétszeresével költünk többet mi nemzeti kultúrára itt, Magyarországon, minden évben a nemzeti össztermékhez viszonyítva, mint ami az európai uniós átlag. És ez nyilván nem ilyen összegről indult, tisztelt képviselő úr. Ha megnézi az előző évek költségvetéseit, akkor azt láthatja, hogy mintegy két és félszeresére emelkedett a kulturális célú működési kiadás a magyar költségvetésben. Az egyik legnagyobb mértékű emelkedés tehát itt látható, ön is láthatja, hogy évről évre növeltük a kulturális forrásokat, pontosan azért, hogy a nemzeti kultúrát megerősítsük, és ne váltsa föl egy globalista, fogyasztásra épülő, a fogyasztásban kialakuló identitásra épülő kultúra, amit a mainstream, amit a reklámok, a tömegmédia mindenkinek sugall, hogy azzal alakítod ki az identitásodat, hogy mit vásárolsz, mit fogyasztasz; mi ezzel szemben a nemzeti kultúrát tartjuk fontosnak.

Az is beszédes, tisztelt képviselő úr, hogy egyes nehéz időszakokban, mondjuk, válság idején egyes kormányok mit tesznek a kulturális szférában dolgozók fizetésével. Amikor 2006 és 2008 között kialakult egy gazdasági válság itt Magyarországon, akkor csökkentették a kulturális dolgozók fizetését, tőlük is elvettek egyhavi juttatást, ami azt jelenti, hogy éves szinten 8 százalékkal csökkentették az ő jövedelmüket.

Az idei évben ezzel szemben azért is nyújtottuk be ezt a törvénymódosítást, mert mi nem csökkentjük, nemcsak hogy megőrizzük, hanem 6 százalékkal növeljük a kulturális szférában dolgozóknak a fizetését. És azért nyújtottuk be azt a törvényjavaslatot, amit ön támad, hogy megmutassuk azt, hogy egy válság idején sem az a helyes út, amit az előző kormány követett, hogy csökkentette a kulturális dolgozók fizetését, hanem ilyenkor tovább kell növelni a kulturális dolgozók fizetését, és tartjuk azt az arányt is, hogy a nemzeti össztermékhez képest kimagaslóan nagy legyen Magyarországon a nemzeti kultúrára fordítható összegeknek a mértéke a költségvetésben.

És ennek van egy olyan része valóban, tisztelt képviselő úr, amely ebben a törvényjavaslatban is megtalálható, amire ön hivatkozott, hiszen egy nagy vita van mindig azzal kapcsolatban, hogy a közalkalmazotti bértábla, amelyet egyébként a valós fizetések nagy részben átléptek a kulturális szférában, tulajdonképpen előny vagy hátrány a kulturális szférában. Az, hogy jobban el lehet térni a megszabott bérkeretektől, előny vagy hátrány egy kulturális intézmény hatékony működtetése céljából?

Mi azt láttuk a szakképzésnél is, hogy egy 30 százalékos béremelés mellett egy jogviszony-átalakítás előnyösebbé tudja tenni a magyar szakképzést, és úgy gondoljuk, hogy a nemzeti kultúra megerősítéséhez is fontos, hogy nemcsak többletforrások, nemcsak fizetésemelés, nemcsak nagyberuházások, hanem a jogi kötöttségeknek is a szabadabbá tétele segít abban, hogy ezt a többletforrást mind bérekre, mind beruházásokra jobban tudják felhasználni, és erősebbé váljon Magyarországon a kultúra.

Azt mindig látjuk ilyen esetekben, tisztelt képviselő úr, és ez egyértelmű, hogy a szakszervezetek mindig tiltakoznak, mert az ő szakszervezeti intézményi működésük szempontjából előnyösebbnek tartják a közalkalmazotti jogi felállást, mintsem a munkavállalói jogviszonyokat. Úgyhogy ez egy szakszervezeti kérdés, szakszervezeti működési kérdés, fennmaradási kérdés, önigazolási kérdés, amelyben ez megnyilvánul, de tudják, az is nehezen érthető, ha egy szakszervezet ebben az esetben, amikor egy jogviszony-módosulással párhuzamos béremelésről van szó, akkor ezt a folyamatot ellenzi, amikor béremelésről beszélhetünk, csak azért, mert a szakszervezetek ilyesfajta automatikus jogosítványai vagy lehetőségei csökkennek ezen jogviszony-átalakítás során.

Tehát, tisztelt képviselő úr, ha van olyan ország Európában, és lehet, hogy ha világszerte nézzük, talán akkor is keveset találhatunk, amelyik ennyire fontosnak tartja a nemzeti kultúráját, amely hajlandó akár nemzetközi konfliktusokat is vállalni akkor, amikor kultúráról van szó, ha ön körbenéz Budapesten vagy Magyarországon, csak kilép a Parlament épületéből, és körbenéz a Kossuth téren, elsétál a Városliget felé, megnézi a felújított Zeneakadémiát, megnézi azokat a további budapesti vagy vidéki beruházásokat, a Skanzentől kezdve számtalan egyéb példát lehet mondani, vidéken is színházakat, kulturális intézményeket újítanak meg, akkor látja, hogy valóban a magyar nemzeti kultúrában egy olyasfajta felívelő korszak van, többlettámogatásban is, amelyet az előadó-művészet terén nyújtunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyre azért generációk óta nem volt példa Magyarországon, és mi ezt szeretnénk folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)