Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”  vetődött fel bennem a gondolat, amikor ezt az előterjesztést olvastam, már csak azért is, mert szintén a tisztelt Ház előtt van az a törvényjavaslat, amelyre államtitkár úr is utalt az expozéjában, amely hat magyar egyetemet kíván alapítványi formába átforgatni. Ahogy azt az akkori vezérszónoki felszólalásomban is kifejtettem, nem az alapítványi formával van itt sem a baj szerintem, de nem az alapítványi formától kell azokat a meglehetősen hosszan és megítélésem szerint meglehetősen túlzottan előadott érveket a felsőoktatás minőségének, illetve a tehetséggondozás minőségének a fokozására előadni  erről teljesen meg vagyok győződve , hanem a megfelelő finanszírozást kell az egyetemeknek odaadni, és a megfelelő kutatói és tehetséggondozási hátteret kell biztosítani az egyetemeknek, tisztelt képviselőtársaim.De menjünk még egy kicsit, néhány gondolat erejéig a teljes átfogó képhez tovább, hiszen mind államtitkár úr, mind pedig fideszes képviselőtársam is onnan indított, hogy így a felsőoktatás egészét próbálták elemezni, ezért engedjék meg, hogy erre én is hadd reagáljak ismételten annyit, hogy az egy érdekes metódus, amikor mindannyiunk közös vagyonából kiválasztunk egy intézményt, és juttatunk neki. A Corvinus Egyetem mintája megmutatta azt, hogy amikor egy ilyen vagyonhoz juttatás, mondjuk, részvények formájában történik, mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban is, akkor egyrészről ebben van egyfajta komoly rizikó, ami most a vírusjárvány kapcsán be is következett már a Corvinus Egyetemnél, mégpedig amikor nincs annyi osztalék, amiből aztán lehetne finanszírozni aztán az egyetemet.

Másrészről pedig nyilvánvalóan az is egyfajta nagy kérdés, hogy a kuratórium tagjait ki nevezi ki, és innentől kezdve ez a kuratórium milyen döntéseket hoz. Ahogy már a Corvinusnál is kifejtettem, az a minta megmutatta, hogy az akadémiai vezető szférát, tehát az akadémiai szabadságot és az egyetemi autonómiát hátraszorítja ez a fajta fenntartási mód, a Corvinus Egyetem mintájára. Ez szerintem rossz, és nem a minőség irányába mutat, hanem abba az irányba mutat, hogy egy kormány által kinevezett kuratórium dönt elevenek és holtak felett, mint ahogy az tavaly júniusban történt, ahol a Corvinus Egyetemen úgy választottak új elnököt, illetve úgy szabtak meg új szervezeti és működési szabályzatot, hogy arról a szenátus nem tudott érdemben nyilatkozni. Ez helytelen út, azt gondolom.

De térjünk át a tehetséggondozásra, hiszen erről is mind államtitkár úr, mind fideszes képviselőtársam meglehetősen nagyívű, magvas gondolatokkal egyfajta sikerpropagandát próbált itt nekünk elmondani. Itt azért hadd utaljak vissza rá, hogy húsz éve nem látott mélységekbe süllyedt az egyetemi világba jelentkezők száma, többek között az elmúlt tíz év fideszes tudás- és értelmiségellenes politikája miatt, azért, mert a tehetséges, de szegény sorból származó fiatalokat az önök politikája szorítja ki folyamatosan a felsőoktatásból. Hiszen a legutolsó pillanatig fenntartották, aztán végre, amikor már látták, hogy végleg csődöt mond az egész rendszerük, csak akkor oldották fel a nyelvvizsga-kritériumos kormányrendeletet is, amely kimondottan kizárja a felsőoktatásból azokat a tehetséges, de szegényebb családból származó fiatalokat, akiknek nincs pénzük magántanárra, ha már a magyar közoktatás nem képes azt a típusú nyelvi tudást közvetíteni a legkülönbözőbb okokból, ami ehhez szükséges.

Tehát azt gondolom, hogy ezeket a nagyívű bevezetőket egy kicsit most már érdemes volna visszafogni, mert meglehetősen komikus ezeket végighallgatni, miközben 30 vidéki kar egzisztenciális veszélybe került azért, mert annyira kevesen jelentkeztek rájuk. Tehát azt gondolom, hogy kicsivel több szerénységet, mondjuk, egy ilyen javaslat elővezetésekor szerintem most már az ország közvéleménye megérdemelne, meg némi szakmaiságot is.

A tehetséggondozásra visszatérve azt gondolom, hogy az egyetemi világban a tehetséggondozás egy kiemelt feladat. Egészen addig, amíg a kilencvenes évek elejétől meg nem indult a felsőoktatás tömegesedése, gyakorlatilag az egész felsőoktatás egyfajta tehetséggondozás volt, hiszen ’90-ben a 18-23 éves korosztály 9 százaléka jutott be az egyetemi világba, manapság pedig 50 százalék körüli  különböző módszertanok szerint  ez az arány, és erre reagálnunk kell természetesen. Én mint volt egyetemi vezető vagyok a legelső, aki ezt támogatja. Ugyanakkor lassan közeledünk a Gretchenfrage felé, hogy miért épp az MCC, tehát miért éppen a Mathias Corvinus Collegium, amely egyébként egy kiváló szakkollégium egyébként, félreértés ne essék. Jómagam személyesen is kiváló kollégákat ismerek onnan, rendszeresen részt veszek a rendezvényein, a Konrad Adenauer Stiftung rengeteg politikust küld oda.

Nincs ezzel semmi probléma, csak még egyszer kérdezem, hogy miért pont a Mathias Corvinus Collegium, és miért nem az olyan tisztességben megőszült szakkollégiumokat juttatja, mondjuk, ilyen vagyonhoz a fideszes kormány, akik egyébként már hosszú évtizede tehetséggondozással foglalkoznak. Utalnék, mondjuk, a Bibó István Szakkollégiumra is, ahonnan bizonyos pártok alapítói származtatják magukat, bár most már Bibó különböző idézeteire nem annyira emlékeznek a politikájukban. Tehát azt gondolom, amikor itt igazándiból arról beszélünk, ennek az intézménynek az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint állami vagyonhoz juttatása és felemelése révén olyanokat nyilatkoznak, hogy ez olyan intézménnyé kell hogy váljon, mint a Tudományos Akadémia vagy a Nemzeti Múzeum, azt gondolom, az egyfajta túllövése az amúgy kiváló szakkollégiumnak. Azt gondolom, nem ez a módja annak, hogy egy igazán kiemelt intézményt hozzunk létre a szakkollégiumi rendszeren belül.

(17.30)

Talán nem véletlen egyébként, hogy a Mathias Corvinus Collegium nem esett át azon az akkreditáción, mint szinte az összes többi szakkollégium hazánkban. Azt gondolom, ez sem véletlen. Ezért is értsék meg azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ilyenkor nyilvánvalóan az vetődik fel, hogy talán csak nem azért véletlenül a Mathias Corvinus Collegiumra esett a szó megint a kiválasztásban, merthogy az intézmény alapítója és kurátora korábban Habony Árpád hitelezője volt, illetve Mészáros Lőrinccel közös cége értékesíti a közmédia, a TV2 és az ATV reklámidejét is. Csak nem? De, nyilvánvalóan! Ez a napnál is nyilvánvalóbb.

Már többször kértem államtitkár úrtól, hogy az ilyen esetekben legalább egy picit vegyék már komolyan a magyar parlamentet, amikor ilyen törvényjavaslatokat idehoznak elénk, és ne azokat a termelési regényből származó indoklásokat olvassák itt föl, amiket megírtak önöknek, mert ez teljesen hiteltelen, tisztelt képviselőtársaim. Tehát ez teljesen hiteltelen. A Mathias Corvinus Collegium egy kiválóan működő intézmény mint szakkollégium, de nem feltétlenül őt kell arra kiválasztani  ugyanez vonatkozott és ugyanezt mondtam el a Corvinus Egyetemre is; ezek a Corvinusok már csak ilyenek , hogy gyakorlatilag aztán egy olyan típusú kiemelt szerepet kapjanak, amit, azt gondolom, hogy semmi nem indokol, hiszen rengeteg olyan szakkollégium van, amely kiválóan működik, mégsem gondoljuk azt, hogy egyfajta ilyen teljesen kiválasztott szerepbe kerül.

Összefoglalóan tehát: a Jobbik nevében ezt az előterjesztést nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)