Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Úr! A kormány szilárd meggyőződése, hogy igazságügyi reformra szükség van. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e igazságügyi reform, hanem az, hogy milyen reform legyen, melyek legyenek a reform fő célkitűzései, mennyibe kerül a reform, és egyszerre vagy lépcsőzetesen valósuljon-e meg, s az utóbbi esetben milyen legyen az időbeli ütemezés. Vagy önök úgy gondolták, hogy ezzel a reformmal elértük a Kánaánt? (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Az ítélőtáblák ügye a reformcsomag egy eleme. A kormány azonban komplex kérdésként kezeli a reformot, amelyből nem szabad egy elemet kiragadni és kizárólag arra összpontosítani, hanem egymással összefüggésben kell vizsgálni a reform egymással szoros összefüggésben álló szervezeti, szervezési, eljárásjogi és financiális elemeit. Amikor a kormány úgy döntött, hogy törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé az ítélőtáblák felállításának elhalasztására, nem az alkotmányban meghatározott szervezeti modell létjogosultságát kérdőjelezte meg; még kevésbé az volt a szándéka, hogy egy egyszerű többséggel elfogadható törvény segítségével bizonytalan időre elhalassza az alkotmány végrehajtására irányuló kötelezettségét.

A kormány nyílt, világos szóval elmondta, nem kell mögé látni a döntésének. A kabinet mindössze arra kért időt, hogy módjában álljon áttekinteni és a kormányprogramban meghatározott prioritásokkal egybevetni a reform egészét. Egyidejűleg kötelezettséget vállalt arra, hogy fél év múlva visszatér a kiemelkedő fontosságú ügyre, és nem csupán hatásvizsgálaton és más elemzéseken alapuló álláspontját tárja a közvélemény elé, hanem a szükséges törvényjavaslatokat is az Országgyűlés elé terjeszti, és ebbe bevonja a Legfőbb Ügyészség és az országos igazságszolgáltatás szakmai tapasztalatát.

A kormány véleménye szerint az állampolgárok jogos érdekei, biztonságérzete és a jogállamiság szempontjából az az alapvető követelmény, hogy a bírósági útra tartozó jogviták elbírálása a jelenleginél lényegesen rövidebb idő alatt, ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog és más eljárási garanciák mellett történjék. Nehezen viselhető ugyanis az eljárások egy részének három-öt évig történő elhúzódása. Büntetőügyekben az eljárások időtartamának alakulása szempontjából feltétlenül figyelembe kell venni azt az időtartamot is, ameddig a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyészség dolgozik az ügyön, hiszen a bíróság csak ezt követően kerülhet döntési szituációba. Megengedhetetlen, hogy az ügyek elhúzódása miatt a gazdasági élet elbizonytalanodjék, a gazdaság egyik szereplőjének tartozása egész sor más érintettet lehetetlenítsen el.

Ugyanígy elfogadhatatlan, hogy számos bűnelkövető csak hosszú évekkel a bűncselekmény elkövetése után álljon bíróság elé, s még később ezt javára is ítélje egy bíróság. A kormány feltett szándéka, hogy feltárja az igazságszolgáltatási eljárás szűk keresztmetszeteit, és először ott nyújt segítséget ezek felszámolásához, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Mivel a legnagyobb a technikai elmaradottság és a legtöbb ügy a helyi bíróságokat terheli, a kormány ezek megerősítésének ad elsőbbséget.

(15.40)

Összegezve: a kormány eltökélt abban, hogy az igazságszolgáltatás számára minden tőle telhető segítséget megad a gyorsabb és hatékonyabb munkavégzéshez, ugyanakkor az 1998-as választások nyomán létrejött Országgyűlés és kormány nem mechanikus folytatója a korábbi parlamenti ciklusban elkezdett reformfolyamatnak, hanem fenntartja magának a jogot a reform átfogó felülvizsgálatára és a reform kiszélesítésére is. Ebből adódóan az elsőbbséget élvező prioritásokat kritikus pontokként határozza meg - mindezt természetesen az alkotmány és a hatályos törvények tiszteletben tartásával teszi.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)