Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a vitában elhangzott hozzászólásokat, mert hogyha lefejtjük mindazokat a részben nem a törvényjavaslatot érintő, részben egyébként az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmán messze túlterjeszkedő észrevételeket, illetve kritikákat, amelyek elhangzottak, ha jól értem, az alapvető helyzet az, hogy valamennyi frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot. Az viszont, hogy egyéb kritikák is elhangzottak, arra indít, hogy ezekre is röviden azért igyekezzek reagálni.

Az első kérdés az, hogy vajon a Jobbiknak van-e bármilyen erkölcsi alapja arra, hogy bennünket a bankokkal kötött paktummal vádoljon. Természetesen a szólásszabadság keretében ezt a parlamentben és a parlamenten kívül is meg lehet tenni, de azért mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy csak a banki különadó az elmúlt öt évben 800 milliárd forint plusz költségvetési befizetésre kötelezte a bankokat. A tranzakciós adó további 100 milliárdok költségvetési befizetését hozta. A végtörlesztéssel kapcsolatos veszteségeket szintén a bankoknak kellett állni, azzal, hogy itt, igaz, ennek egy részét egyébként a bankadóból egy évben leírhatták; az elszámoltatási törvény pedig további 1000 milliárdos terhet jelent a bankoknak. Ha valaki belegondol abba a bankokat érintő politikai döntéshozatalba, ami 1990-2010 között folyt Magyarországon, akkor a nevetségessé válás nélkül aligha teheti azt meg, hogy a 2010 után hatalomra került kormányt vádolja meg bankbarátsággal.

Ami az elszámoltatási törvénnyel kapcsolatos észrevételeket illeti, többször megpróbáltuk elmondani az általános vitában is, és természetesen az alázatosság és szerénység jegyében úgy gondoljuk, hogy mi nem voltunk képesek elég világosan elmondani az egyértelmű érveket, és nem az ellenzéki pártok, különösen a Jobbik képviselői nem voltak képesek megérteni ezeket. Tehát, hogy egyértelmű és világos legyen: az a döntés, amelyet az Országgyűlés egyébként a Kúria döntésére hivatkozással meghozott, az a törvény, amit elszámoltatási törvény címén elfogadtunk, és amelyet most egyébként pontosítunk, módosítunk és még eljárási szabályokkal is a gyorsabb végrehajtás érdekében kiegészítünk, ez a döntés átlagosan 20-40 százalék közötti törlesztő­részlet-csökkenést eredményez. Ez pontosan ugyanazt jelenti, mint hogyha ezt a 20-40 százalék közötti csökkentést az árfolyamban érvényesítettük volna. Ezért, miután a jogellenesség mértéke más volt az egyes bankok esetében, nyilván az egyes hitelfelvevők, fogyasztók esetében is más lesz a csökkenés mértéke. Van, aki nagyon-nagyon jól jár, van, aki kevésbé jár jól, de mindenhol jelentős csökkentés lesz. Átlagosan azt tudjuk mondani, hogy ha 190 forinton történt volna meg a forintosítás, és nem lett volna semmilyen egyéb költségleírás, semmilyen egyéb, az egyoldalú szerződésmódosítás jogellenességéből adódó jogkövetkezmény, akkor pontosan ugyanígy jártak volna a hitelesek. Tehát egész egyszerűen nem igaz, vagy legalábbis nem pontos, megtévesztő, a valóság hamis színben való feltüntetése azt mondani, hogy 258 forinton történt meg a forintosítás. 258 vagy 256 forinton úgy történt meg a forintosítás, hogy egyébként a tartozás egy jelentős részét, 20-40 százalék közötti részét a bankok az általunk itt elfogadott törvény következtében kénytelenek elengedni.

Ami a semmisséggel kapcsolatos jobbikos felvetésre vonatkozik, arra továbbra sem kaptunk választ a vitában, hogy miként képzeli ezt el a Jobbik. Egyelőre még Magyarországon a római jog óta változatlan jogelvek minden egyébként ezzel kapcsolatosan elhangzott vád ellenére érvényesülnek. A semmisség jogkövetkezménye alapesetben az eredeti állapot helyreállítása. Semmi nem lenne annyira káros és annyira hátrányos a hitelfelvevőkre nézve, mint hogy az eredeti állapot helyreállítására kellene hogy sor kerüljön. Innentől kezdve pedig azt tudjuk mondani, hogy ha valaki a hitelfelvevők érdekében lép fel, akkor az a semmisségre semmilyen körülmények között ne hivatkozzon, mert ha valami ellentétes a hitelfelvevők és a fogyasztók érdekével, akkor az biztos, hogy a semmisség megállapítása az lenne.

A végtörlesztés, a banki elszámoltatás éppen ezért nem áll egymással szemben. Lesznek olyanok, akik jobban járnak a mostani elszámoltatási törvénnyel, mint hogyha a végtörlesztésben részt vettek volna 2011-ben, éppen azért, mert nagyobb lesz a mértéke annak a kedvezménynek, amelyet az Országgyűlés által elfogadott törvény, az elszámoltatási törvény következményeképpen megkapnak.

A Bankszövetséggel való megállapodásról pedig a képviselő úr először elkezdte azt kritizálni ‑ Z. Kárpát képviselő úrra gondolok ‑, majd jelezte, amúgy ők is egyetértenek azzal, hogy a hitelezés beindítása fontos. A hitelezés beindításának igenis ez az egyik eszköze, hogy az európai mértékben, még a megállapodást követően hatályban maradóan is kirívóan magas banki különadó, ami ettől függetlenül egyébként helyes, bizonyos mérséklésével elérjük azt, hogy a bankok garanciát vállalnak kikényszeríthetően arra, hogy a hitelezés az eddiginél jelentősebb mértékben beindul, ráadásul a 2 százalék alatti jegybanki alapkamat nyilván a forintkamatokban is érezteti a hatását. Ezek együttes hatása pedig olyan hitelfelvételi hullámot indíthat el, amelynek a gazdaság növekedésére gyakorolt hatása egyértelműen pozitív lesz.

Hogyha pedig itt a nagykoalícióról beszélünk, akkor nem javasolom a képviselő úrnak, főleg, hogy méltánytalannak találta az MSZP-Jobbik- nagykoalíció vádját, ezt követően a kurdisztáni szerepvállalás során történt szavazást példaként említeni nem biztos, hogy szerencsés, mert ott a Jobbik és az MSZP együtt szavazott. Tehát nem állítom, hogy ez dönti el, hogy ki kivel van koalícióba, de amit a képviselő úr kiválasztott, azzal egyébként, amit Witzmann képviselőtársam elmondott, csak alátámasztotta. Tehát úgy gondolom, a Jobbik a jövőben jobban teszi, hogyha a nagykoalícióval kapcsolatos vádaskodás során, amit ő is hangoztat, ugyanakkor rendkívüli módon a lelkére veszi, hogyha elhangzik, jobban teszi, hogyha ebben az esetben nem a mostani szavazásra hivatkozik.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy a nagykoalíciós hivatkozás, amit Szilágyi képviselőtársam is említett a devizahitelek létrejötte kapcsán, teljesen képtelen, légből kapott állítás. 2002-ben, amikor a Szocialista Párt kormányra került, néhány ezer devizaalapú hitelszerződés volt Magyarországon, 2010-ben pedig ezeknek a száma az 1 milliót meghaladta. Mindazok az intézkedések, amelyekre a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, illetve az eszközkezelővel, amely egyébként éppen a bajba jutott hitelfelvevőknek segített, azoknak, akiket a képviselő úr többször említett, akik már nem voltak képesek hosszabb ideje a lakásuk, az ingatlanjuk törlesztő­részletét fizetni, ezek az intézkedések összesen 360 ezer embernek segítettek az előző ciklusban is.

(15.00)

Most pedig az a döntés, amelyet az elszámolási törvény elfogadásával az Országgyűlés meghozott, teljes egészében megszünteti a devizahitelezést Magyarországon.

A svájcifrank-árfolyamot pedig kár a kormányon számon kérni ‑ e tekintetben a jobbikos és a szocialista érvelés egyébként szintén nem különbözött egymástól ‑, a svájci frank ugyanis az euróhoz képest 25 százalékot erősödött. Ezt a magyar gazdaságpolitikán számon kérni képtelenség.

Végül hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a magyar belpolitika eseményeit természetesen mindannyian követjük, és értesültünk a vasárnapi választás eredményéről, de ez nem változtat azon, hogy a Jobbiknak ebben az Országgyűlésben pillanatnyilag egy egyéni körzetben megválasztott képviselője lesz, a kormánypártoknak pedig 94. Ehhez képest az a mértékű kioktató stílus és arrogancia, amit a jobbikos képviselőktől megtapasztaltunk, aligha szorozható fel azzal, hogy mi lenne, ha ne adj’ isten, nem egy, hanem öt-hat körzetet nyernének meg, ami még mindig távolról sem elegendő ahhoz, hogy az Országgyűlésben akár csak a mandátumok egynegyedét megszerezzék.

Tehát azt javaslom jobbikos képviselőtársaimnak, hogy ha nem is a választási eredmény egészéhez mért szerénységet tanúsítanak, de legalább ne egy egészen kioktató, arrogáns hangnemben hozzák a kormánypártok tudtára azt, hogy egyébként azzal a törvényjavaslattal, amit előterjesztettünk, alapvetően egyetértenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)