Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, 25 év szolgálati idő, föld alatti munka mélyművelési ágban, vagy legalább 5000 műszak, néhány kivételtől eltekintve 5000 műszak, ez a feltétele tulajdonképpen a bányászjáradéknak, amely kifejezést én azért nagyon nem szeretem, mert ha visszagondolok a 2012-es vitákra, akkor azt gondolom, hogy annak a 2861 embernek, aki 2017. január 1-jei adatok szerint átmeneti bányászjáradékban részesült, nekik bányásznyugdíjasnak kellene lenni azért alapvetően. Azt gondolom, hogy akkor, nagyjából hat éve önök az egyik legnehezebb munkában nagyon kemény éveket eltöltő társadalmi csoporttól vettek el valami olyan jogosultságot, ami egyébként járt nekik, meg ráadásul egy életpályában terveztek vele, nyilván az egészségükre, a családi életükre és nagyon sok mindenre ez a kemény munka olyan hatással volt, ami miatt ez nekik járt.Egy ilyen öszvér megoldással jött létre ez az átmeneti bányászjáradék, és nyilván a konkrét javaslat tulajdonképpen arról szól, hogy a keresetkorlát ne vonatkozzon különös méltánylást érdemlő helyzetben ezekre az átmeneti bányászjáradékban részesülő személyekre. Különös méltánylást igénylő helyzetben, én azt gondolom, hogy ez sem a leghatékonyabb így. Egyetértek abban Varga-Damm Andreával, hogy erre ilyen értelemben nem lenne szükség. Járjon nekik a bányászjáradék, akármennyit is keresnek egyébként, és ne döntsön erről valaki, valami nagyon homályos helyen.

Itt azért pontosítanám vagy az asztalra tenném azt a helyzetet, hogy nyilván itt az a helyzet, hogy ha a minimálbér 18-szorosát elérte az ő jövedelmük munkaviszonyból, akkor az átmeneti bányászjáradék folyósítását arra az évre felfüggesztették, és az január 1-től indult újra. Az a döbbenetes szám, ha jók az információim, hogy 2017. januári adatok szerint az ONYF mindössze két fő átmeneti bányászjáradékának folyósítását függesztette fel. Ez jelent valamit szerintem. Ez azt jelenti, hogy ha nem pontos a szám, akkor feltételezem, hogy mindenképpen alacsony szám, ez azért fontos, mert vélhetően a bányásznyugdíj és a nyugdíjas státuszból fakadó sok jogosultság elvesztése után az átmeneti bányászjáradékban részesülők ezt is féltették annyira, hogy az egyébként ilyen jogi körülmények, környezet között nem mentek el dolgozni, még akkor sem, hogyha ez érdekük lett volna vagy lehetőségük lett volna, mert féltették azt is, amijük megmaradt.

Tehát ha ezt az egész környezetet vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy ha kiveszik ezt a méltánylást érdemlő körülményeket, és egész egyszerűen csak lehetővé teszik plafon nélkül az ő munkavállalásukat, akkor ez egy helyes törekvés. De nehéz erről úgy nyilatkozni, hogy nem tekintünk vissza a 2012-es állapotra, nem tekintünk vissza arra az időszakra, amikor még ezek az emberek megérdemelten bányásznyugdíjasok voltak vagy a nagyon nagy részük megérdemelten bányásznyugdíjas volt, és nem követeljük azt változatlanul, hogy őnekik ennek megfelelő jogosultsággal bíró ellátásuk legyen a kiérdemelt és nagyon keményen ledolgozott éveik után. Tehát az a minimum szerintem, hogy akkor nem valami méltánylást érdemlő helyzet kell ahhoz, hogy ők emellett dolgozhassanak, hanem bizony elismerik ezeket az éveket számukra.

Azt gondolom, hogy még egy dolgot tennék az asztalra. A korkedvezményes, korengedményes nyugdíjrendszert számtalanszor javasoltuk, hogy újra be kell vezetni. Lehet, hogy más paraméterekkel, számtalan olyan szakma van ma Magyarországon, amely ezt indokolja, akár a hivatásos sofőröktől a vegyiparon át, a forró környezetben, meleg környezetben dolgozók számára, akik magas hőfokban kénytelenek dolgozni, ezek mind-mind olyan egészségügyi kockázatot jelentenek számukra, amely ilyen magas, egyre magasabb nyugdíjkorhatár mellett indokolttá tenné a korábbi nyugdíjba vonulásukat.

Ezek olyan szakmák, és itt a mélyművelési ágban dolgozó bányászokról is mondhatom, egyik dédapám bányász is volt, és azt gondolom, hogy sokan beszélünk most erről a témáról úgy, hogy valamilyen módon a családunk érintett ebben a kérdésben, vagy érintett volt, a felmenőink érintettek voltak. Szóval az a helyzet, hogy ezek a szakmák olyan egészségügyi kockázatot jelentettek, jelentenek, amelyek adott esetben a szakmában dolgozók nagyon nagy részénél nem teszi lehetővé, hogy az illető elérje a nyugdíjkorhatárt.

Tehát meg kellene nézni azt, hogy egész egyszerűen egy ilyen átlagos munkakörben dolgozó ember milyen életkilátásokkal rendelkezik, milyen életkorra számíthat, és ehhez képest mit biztosít számára az állam. A kettőt szerintem arányba kell hozni, és a társadalomnak méltányolni kell azt, hogy ők milyen egészségi kockázatot vállalnak azért, hogy ez az ország haladjon, és a családjuk mit kénytelen elszenvedni azért, amilyen munkakörben ők dolgoznak.

Nehéz anélkül beszélni erről az előterjesztésről, hogy ezekről a kérdésekről nem beszélünk, mert csak egy szűk részletszabályt tartalmaz ez a javaslat, ami akár méltányolható is lehet, hogyha ezt az apró korrekciót megteszik. Én arra kérem önöket, hogy méltányolják azt a sok ezer, sok tízezer embert és a családjaikat, akik dolgoztak, a perecesi, a lyukói bányászok által a nemzetgazdaság és a nemzet asztalára letett értékeket, és természetesen ugyanezt el lehet mondani a többi bányászterület kapcsán is, a Mecsek vagy éppen az ország más területei szempontjából is.

Kérem, ezeket vegyék figyelembe, és vizsgálják felül a korábban meghozott döntéseiket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)