Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Nevetve:) Majd jövő héten átülünk! (Derültség.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen támogatható, ezt az elején el szeretném mondani, de természetesen nem szólaltam volna meg, ha nem tudnám kritizálni valamilyen okból. Ennek az a lényege, hogy rendkívül méltánytalan volt az, hogy a bányászoknak juttatott járadékot nem folyósították abban az esetben, ha más módon munkaviszonyt létesítettek, illetve  ahogy az eredeti törvény 83/B. §-a fogalmazott  amíg az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem éri, addig felfüggesztik a bérminimum 18-szorosa feletti összes keresmény miatt. Az a legnagyobb probléma ezzel a javaslattal, hogy azt nem nagyon értem, miért van ebbe belefoglalva, hogy mentesítést kaphatnak.

Most szeretnék a bányászok érdekében beszélni. Az előbbi törvényjavaslatban a sportolók elképesztő teljesítményéről, áldozatkészségéről beszéltünk. Nagyon sajnálom, de a bányászokról is legalább úgy tudok beszélni, mint a sportolókról. Az átmeneti bányászjáradékot a jogszabály úgy fogalmazta meg, hogy föld alatt dolgozott, legalább 5 ezer műszakot töltött el, a mecseki ércbányászatban elért műszakszámnak az 1,67-szeresét, vagy a mecseki szénbányászatban elért műszakszámnak az 1,25-szörösét teljesítette munkája során, az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, és biztosítási jogviszonyban nem áll. 2012-ben vették el a korábbi bányásznyugdíjat. Bányásznyugdíjnak hívták 2012. január 1-jéig, aztán lett ez átmeneti bányászjáradék.

Szóval, azt tudom mondani mindenkinek, hogy tessék szíves lenni utánozni azt a teljesítményt és azt a lelki megpróbáltatást, ami egy bányász életében fennáll. A bányászember minden áldott nap úgy megy le a föld alá, hogy nem tudja, kijön-e. A bányászembernek az idegenrendszere, a lelke, az elkötelezettsége, a fizikai állóképessége olyan szintű, amilyet egy átlagpolgár nem tud utolérni vagy el sem tud képzelni.

Azt hiszem, hogy a bányászokkal kapcsolatban bármilyen kedvező szabályt hozunk, egyet le kell fektetnünk magunknak: a bányászoknak bármilyen, az eddigiekhez képest pozitív változást hozunk, azt nem ajándékba adjuk, azt nem méltányosságból adjuk, nem azért adjuk, mert most éppen a gazdaság teljesítménye ezt diktálja, hanem azért adjuk, mert hálásak vagyunk nekik, hogy ezt a hivatást választották.

A bányászembereket nem véletlen becsülte meg egyébként már több évszázadon keresztül minden egyes ország kormánya és mindazok, akik dönthettek a sorsukról. Bár tudjuk, hogy Angliában elképesztő hosszú időn át hogy bántak velük, de az ipari forradalom után nagyon hamar felismerte jó pár ország kormányzata, hogy a bányászok áldozatkész tevékenysége nélkül nem volt ipari fejlődés.

Ma már természetesen más a világ, hiszen éppen nap mint nap e Ház falai között és a bizottságokban arról beszélünk, hogy a fosszilis energiaforrás mennyire szennyezi a környezetet, és egyébként is kifogyóban van, de ha tetszik, ha nem, bányász honfitársaink, hála istennek, itt élnek közöttünk. Azok a bányász honfitársaink, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, bizony teljesítették az előbb felsorolt elképesztő feltételű előírásokat.

Ezért én azt szeretném nagy tisztelettel megkérdezni az előterjesztőktől és a kormány képviselőitől, hogy ez miért csak lehetőség. Nem tudom pontosan, mennyi embert érint ez, de miért csak lehetőség, ha igaz az, ami az általános indoklásban le van fektetve, hogy az ő személyük munkaerő-tartalékot jelent iparunk számára, ha igaz az  és ezt mindannyian tudjuk , hogy elképesztően kevés a munkaerő, akiket be lehet vonni a gazdasági életünkbe egyrészről az elvándorlás miatt, másrészről amiatt, hogy mindenki kvalifikált munkát szeretne végezni vagy irodában dolgozni, tehát a fiatal korosztályban egyre kisebb a bányászmunka iránti hajlandóság. Ezt mind tudjuk.

(17.30)

Ezt mind tudjuk. Tudjuk, hogy nem véletlen vette elő ezt a témát a kormányzat, nem véletlen terjesztette ide a Házunk elé ezt a javaslatot a kormányzat, és az általános indoklásban le is írta ennek indokát: a munkaerő-tartalék. Hát, ha ezek az emberek ennyire fontosak hazánk gazdasága számára, ha ezeknek az embereknek a munkája elengedhetetlen hazánk gazdasága számára, akkor miért hozzuk őket abba a méltánytalan helyzetbe, hogy nekik kérniük kelljen ezt a lehetőséget, és aktuálisan aki majd erről dönt, annak kénye-kedve szerint lesz az a válasz, hogy igen vagy nem. Hangsúlyozom: nem tudom, mennyi embert érint, de ha ők a gazdaság vérkeringésében, a GDP-termelésünkben pozitív erőként ott állnak, akkor adjuk meg nekik azt a lehetőséget, nyújtsák be a kérelmüket, és ezt engedélyezni kell.

Természetesen nem várom el azt, hiszen a közigazgatás rendszere elképesztő munkateherrel terhelt, ráadásul az elbocsátásokat követően egy-egy dolgozónak még nagyobb a terhe, tehát azt nem gondolom, hogy azt kellene kérnem a kormány képviselőjétől, hogy hivatalból vizsgálják ezeket a helyzeteket, hiszen az informatikai rendszerben minden bányász honfitársunk adott helyzete ebben a kérdésben megtalálható, tehát odáig helyénvaló, hogy tegye meg a kérelmét az érintett bányász azért, hogy mentesítsék őt az alól, hogy elveszítse az átmeneti bányászjáradékát, de azt kérem, tessenek a szavazásig megfontolni: ne kaphassa, hanem jár, a bányászoknak minden jár.

Ha a Házban a 199 képviselő nem egyezik meg ebben, akkor olyan honfitársainkat helyezzük másodrangúvá, akiket elsőrangúként kell kezelni, mert ők hazánk gazdasági fejlődésében elképesztően fontos tényezők. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)