Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Én most nem leszek olyan udvarias, mint a képviselőtársaim voltak. Azt természetesen nem fogom pontosan megfogalmazni, hogy amikor ezt a javaslatot elolvastam, akkor a gondolataimban milyen szavak jelentek meg, mert az valóban nem tűrne nyomdafestéket, de azt tudom mondani, hogy ez a javaslat elfogadhatatlan egy demokratikusnak nevezett jogállamban. Nem tudom elképzelni, hogy egy nap reggel az jutott volna Bánki Erik képviselőtársunknak eszébe, hogy ő egy ilyen javaslatot beterjesszen. Majd egyszer vélhetően megtudjuk, hogy miért kell vezekelnie, hogy a lakás-takarékpénztár borzalma után ezt is neki kellett előterjeszteni, reméljük, hogy lassan ez a vezeklési idő lejár, és nem gondolom, hogy Bánki Erik képviselőtársunknak bármilyen szakmai, emberi, képviselői köze lenne ehhez a javaslathoz. Ez a javaslat a miniszterelnök úr megrendelésére készült, nem baj, ha ezt az életben nem fogja a képviselőtársunk elismerni, nem is várjuk el tőle, tudjuk mi azt amúgy is.

Azt tudnám mondani politikusként  majd jön a szakma is, most a politikus beszél , hogy drága miniszterelnök úr, ha önnek házi tanácsadó társaságra van szüksége a médiakérdésben, akkor tessék azt megfizetni. Tessék megfizetni őket, van miből! Tessék velük összeüldögélni kétnaponta, akárhány naponta, de ne tessék az állami költségvetést terhelni egy privát információs médiatanács játszásával! Ez ugyanis semmi más, mint játszás.

Miért mondom, hogy ez játszás? Ennek az intézménynek az eddigi működését, mindannyian tudjuk, az előbb a tisztelt kollégáink említették, a 2010. évi CLXXXV. törvény szabályozta, gyakorlatilag a médiatörvény, tökéletesen meg volt abban teremtve a 15. §-tól kezdve az, hogy ez a tanács mi, miért áll föl, mi a dolga, kompetenciák, feltételek, kinevezések, kinevezési idők, mik azok a fontos témák, amelyeket nélkülük nem lehet eldönteni a média területén, és elképedtem azon, hogy ez a javaslat hat darab paragrafusból áll, ebből az egyik a hatályba léptető, a másik a hatályon kívül helyező, és három darab paragrafus összesen öt darab mondatával alapítják újra ezt a testületet. Elnézést kérek, nem tudom elképzelni, hogy van a Fidesz-KDNP-frakcióból és a kormányból egyetlenegy ember is, akinek az jutott eszébe, hogy ez úgy fog itt átmenni, hogy az ellenzék nem szól hozzá egy szót sem.

(15.50)

Nem hiszem, hogy önök egy pillanatig is ezt gondolták. Sőt, nagyon azt gondolom, hogy azt gondolták, hogy hát, azért itt egypár nemszeretem, keresetlen szó lesz. Meg fogjuk természetesen őrizni a Ház tekintélyét, és nem hangoznak el olyan mondatok, amelyek egyébként indokoltak lennének egy ilyen javaslathoz. Megtiszteljük kormánypárti képviselőtársainkat azzal, hogy kifejezetten kimondjuk, hogy nem lehet közük ehhez a javaslathoz, bár meg fogják szavazni.

Az előbb képviselőtársaim arról beszéltek, hogy a nagy eséllyel 80 milliárdból várható beszerezések ügyében jobb, ha egy olyan tanács közreműködik a véleményezésben  bár ennek a leendő tanácsnak még nem is ismerjük a jogköreit, de ha abból indulunk ki, hogy az eredeti tanácsnak milyen jogkörei voltak, abban valóban a beruházások véleményezése ott volt, és semmiképpen nem lehetett komolyabb beszerezéseket eszközölni a tanács hozzájárulása nélkül.

Miután a tanács tagjait a miniszterelnök nevezi ki, nem tudjuk, mennyi időre, nem tudjuk, kiknek lehet lenni e tanács tagjainak, mert az eredeti törvényből legalább azt tudtuk, hogy e tanács tagjainak legalább 5 éves szakmai gyakorlatának kellett lenni. Ahogy az utolsó szabályozás volt, az 5 tagból 2 tagot a Médiatanács, egy tagot az MTA jelölhetett. Most gyakorlatilag ennek a komoly szervezetnek a takarító néni is lehet a tagja, meg egyébként miniszterelnök úr egész rokonsága is beválasztható ebbe a tanácsba, hiszen fogalmunk nincs, hogy majd a leendő kormányrendelet miként fogja ezt szabályozni.

Nagyon fontos volt a régi szabályozásban az, hogy csak a törvényeknek voltak alárendelve e tagok. Ezt kifejezetten kimondta a médiatörvény, sőt azt is, hogy nem voltak utasíthatók. Hát, ez pont az, mint ami egy országgyűlési képviselő jogállása, nem voltak utasíthatók, nem valakinek kénye-kedve szerint működhettek. Nem tehették meg, hogy bármire rávegyék őket, ami az elveikkel ellenkezett volna. Négy évre szólt a megbízás. Ma nem tudjuk, hogy a kormányrendeletben majd hány évre vagy mennyi időre szól majd a megbízásuk. Ami nagyon fontos volt még, hogy az illetményük is szabályozott volt. Mennyit fognak ezek az emberek keresni? 500 ezret vagy 5 milliót havonta? Bár az utóbbi években, ahogy látjuk, bizonyos szűk körbe tartozó embereknek 5 milliós fizetése is van.

Az eredeti médiatörvénybéli szabályozás 120., 121. és 122. §-ai tökéletesen határozták meg azt a jogkört, jogállást, kinevezési időt, szakmai feltételrendszert, a járandóság mellett az infrastruktúrát, ami nekik jár; és ami tényleg nagyon fontos volt: tudtuk, hogy miért vannak. Nem hallottam az elmúlt nyolc évben egyetlenegy kormánypárti kritikát sem arról, hogy ez a tanács a törvény szellemiségének megfelelően ne úgy működött volna-e. Nem hallottuk azt, hogy ez a tanács bármilyen tevékenységi körében akadálya lett volna bármifajta, a média területén szükséges kormányzati tevékenységeknek. Nem hallottunk arról, hogy olyan tagjai lennének, akik esetleg hitelességük megőrzése érdekében akadályoztak volna bármifajta előrehaladást, valami újdonság bevezetését.

Képviselőtársaim, mint ahogy az előbb mondtam, nagyon jóhiszeműen a beszerzésekre gondolnak, hogy esetleg sokkal inkább bizonyos miniszterelnöki körökbe tartozó embereket szeretnének ehhez igénybe venni. Én ezt a jogszabályjavaslatot egy sokkal komolyabb és nagyobb dimenzióban látom. E jogszabály születése teljes mértékben összefüggésben áll az elmúlt hónapokban beterjesztett egészen más tartalmú és célú törvényekkel. Ez pedig az, hogy a kormányzat, jelesül Orbán Viktor miniszterelnök úr csak olyan rendszereket akar látni maga körül, ahol mindent és mindenkit saját maga irányít, olyannyira, hogy ha esetleg a kormányzati többség lehetőségét egy következő választáson elveszítik, a hadseregen, a médiafelügyelő tanácson keresztül tudjon olyan pozíciókat teremteni, hogy egy következő kormányzatot nemcsak gazdaságilag, hanem minden téren megbénítson.

Minden egyes javaslatból ez a cél árad. Ha nem teszünk mást, csak ezeket a javaslatokat egymás mellé tesszük, és megnézzük a feladatrendszerek, a kinevezési lehetőségek, a potenciálisan a helyzetben szerepet vállalható emberek adottságait, és azt, hogy miként tudja egy kormányzat a saját pozíciója után is felügyelni az elvesztett rendszereket, akkor ezeken a szabályokon keresztül, ezeken a kinevezéseken keresztül, ezeken a pozíciókon keresztül bármely jövőbeni kormányzatot meg tud bénítani. Majd lesz még felszólalásom honvédelmi kérdésben ma, ott ki fogom mutatni abból az aspektusból, abból a nézőpontból, hogy hogyan kapcsolódik ugyanehhez a szándékhoz mindez.

Azért vagyok teljesen nyugodt abban, hogy bár meg fogják a kormányzó pártok ezt szavazni, de biztos vagyok abban, hogy amikor majd egyszer ők is fölismerik mindezeknek a veszélyét, amihez hozzáadják a szavazatukat, akkor saját maguk fogják azt mondani, hogy ezt így nem tovább. Csak még nem tartanak ott, mert még nem érzik azt, hogy ezek a fajta szabályozások, ezek a fajta új rendszerek veszélyt jelentenek a haza demokratikus intézményére nézve.

Ez az új tanácsadó testület tehát, ahogy szoktuk az utóbbi időben mondani, elvesztette független jellegét, ez a Hírközlési és Informatikai Tanács nem az a tanács, amely a médiatörvényben szerepel, nem is lesz az a tanács soha az életben. Ez a tanács a miniszterelnök személyes tanácsadó csapata, meghiúsítja ezzel a javaslattal azt, hogy ez a tanács valaha is a nemzetközi sztenderdek, a médiatörvényben megfogalmazott garanciák figyelembevételével végezze a munkáját. Ily módon ezt nemhogy ellenzéki képviselő nem támogathatja szavazatával, hanem a kormánypárti képviselők sem. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)