Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 1996. április 5-én lett kihirdetve, olyan időben, amikor az országnak még nem volt országos területfejlesztési koncepciója, ezt csak később, másfél év múlva, 1997 októberében terjesztette a parlament elé az akkor illetékes miniszter.

Éppen ezért meglehetősen hiábavaló és érthetetlen a törvény indokolásának az a része, az az öntetszelgése, mármint az 1996. évi XXI. törvény általános indokolásának az a része, amely azt mondja, hogy ez a törvény az első ilyen jellegű átfogó törvény a területfejlesztés történetében. Ráadásul nem is igaz, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a területfejlesztést kétségtelenül felvállaló és azt végre is hajtó királyi szépítő bizottság 1808-ban jött lére József nádor kezdeményezésére, melyből aztán kialakult az 1870. évi XX. törvény alapján a közmunkák tanácsa. Az azonban kétségtelen, hogy az 1996. évi XXI. törvény megteremti a területfejlesztés intézményrendszerét, ám nem teljes értékű módon, mert olyan szereplőket hagy ki a területfejlesztési tanácsok munkájából, akiknek pedig igenis nagy ráhatása van a területfejlesztésre, és ezek nyilvánvalóan azért maradtak ki, mert az akkori politikai-hatalmi személyi összetételben személyük nem volt kívánatos.

Ezért is szükséges ennek az 1996. évi XXI. törvénynek a módosítása, amellett, hogy időközben más jogszabályok is módosultak, és az ahhoz való igazítás, valamint az európai integrációs követelmények miatt. Tehát e három ok vezet lényegében a területfejlesztési törvény módosításához, amely ennek megfelelően három nagy részt érint: magát az intézményrendszert, megteremti a törvényességi ellenőrzés rendszerét és foglalkozik a regionalitással. Részleteiben:

Az Országos Területfejlesztési Tanácsról a törvény 8. §-a rendelkezik, és különbséget tesz aszerint, hogy a résztvevők tagként vesznek részt az országos területfejlesztés munkájában vagy pedig csak tanácskozási joggal. A 8. § (2) bekezdése a)-f) pontig szabályozza, hogy kik, mely szervezet képviselői vesznek részt tagként az országos területfejlesztés munkájában, és a g) pont sorolja fel mindazokat, akik tanácskozási joggal vesznek részt a területfejlesztés munkájában. Kibővül mindkét oldal, úgy azok, akik tagként vesznek részt, úgy a tanácskozási joggal résztvevők bővülnek, így tanácskozási joggal többek között a jövőben részt vesz az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában az ifjúsági és sportminiszter, illetőleg a Phare-pénzek koordinálásával foglalkozó tárca nélküli miniszter, azon egyszerű oknál fogva, hogy amikor 1996-ban ezt a törvényt megalkották, ilyen miniszterek még nem is léteztek; tagként pedig részt vesz az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke.

(10.40)

Ezt jogtechnikailag úgy oldotta meg a jogszabály, hogy a 8. § (2) bekezdését kipótolta egy h) ponttal, és abban sorolta fel az összes tanácskozási joggal részt vevőt, míg a g) pontba - tehát ami korábban a tanácskozási joggal részt vevőket foglalta össze - teszi be új tagként az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét, ám az a-f) ponton nem változtat, így az f) pont azzal végződik, hogy az önkormányzati szövetségek közös képviselője tagként vesz részt a munkában. Ebből következően az a látszat adódik, mintha az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke nem tagként venne részt, ami viszont teljesen ellentmond egyrészt a h) pontnak, mert az sorolja fel a tanácskozási joggal részt vevőket, másrészt az általános indokolásnak, amely kifejezetten tagként jelöli meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét, és a logikának is, mert hisz világos: azért került be szereplőként a területfejlesztésbe az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, mert igen kemény köze van magához az egész területfejlesztéshez. Ez az egész egy kisebb, apró módosítással helyére tehető és javítható.

A megyei területfejlesztési tanácsok szereplői is bővülnek. A módosítás szerint a jövőben tagként részt vesz benne a megyei földművelésügyi hivatal vezetője, illetőleg az illetékes régió idegenforgalmi bizottságának elnöke. Azt különösebben taglalni, hogy milyen óriási jelentősége van az idegenforgalomnak a területfejlesztés területén, nem szükséges, ezt nem is vitatta senki, az idegenforgalom mindenütt húzóágazat, tehát rendkívüli jelentősége van annak, hogy az ezzel foglalkozó szakember részt vegyen a területfejlesztés munkájában. Annál nagyobb támadás érte a módosításnak azt a részét, amely a területfejlesztési tanácsba be kívánja hozni a földművelésügyi hivatal vezetőjét. Az ellenzéki vezérszónokok keményen támadták ezt a módosító javaslatot, mintegy a területfejlesztési tanácsok államosításának rémképét vetítették a parlament elé, pedig ha elolvasták volna, vagy figyelmesen olvasták volna el nem ennek az előterjesztésnek, hanem az 1997-es, az országos területfejlesztésről (Dr. Kis Zoltán és dr. Kóródi Mária: Koncepció!) szóló határozati javaslatot, annak a (4) bekezdés 3. és 6. pontját, abból világosan kitűnik az - mondom, ez 1997-ben íródott -, hogy az agrárium a magyar gazdasági életnek, az ország gazdasági életének rendkívül fontos része, és a vidék népességének, különösen a kistérségekben, a kistelepüléseken szinte egyedüli gazdasági bázisa az agrárgazdaság, és az itt élő népesség 50 százaléka teljesen rá van utalva az agrárgazdaságra, az a szinte kizárólagos megélhetési forrása, éppen ezért rendkívüli fontossággal bír a vidék fejlesztése, mert ezáltal biztosítható a vidék népessége életkörülményeinek javítása.

Éppen ezért, ha valaki az ellen ágál, hogy a területfejlesztési tanácsnak tagja legyen a megyei földművelésügyi hivatal vezetője, aki a falugazdász-hálózaton keresztül átlátja az egész megyét, pontosan össze tudja hangolni a területfejlesztési pénzeket és az agrártámogatásokat, és ezzel ténylegesen elő tudja segíteni a területfejlesztést, tehát aki ez ellen ágál, az voltaképpen azt mondja, hogy ne legyen igazán vidékfelzárkóztatás, ne javuljanak a vidék népességének az életkörülményei. Lehet, hogy ez demagógiának tűnik (Dr. Kis Zoltán: Ez az!), de nem az, hanem az ország sajnálatos és szomorú történelmi fejlődésének a következménye, nevezetesen, amikor a szerves gazdasági fejlődés egyszerűen megakadt, megbicsaklott az 50 éves politikai zsákutca miatt.

Ennek a módosításnak a másik fontos területe a törvényességi ellenőrzés. Az 1996. évi XXI. törvény nagyon szépen és világosan szabályozza a területfejlesztési tanácsok gazdasági ellenőrzését, egészen a célszerűségig elmenően, és ezt az Állami Számvevőszékre telepíti. Nem volt azonban megoldva a törvényességi felügyelet, márpedig annak is rendkívüli fontossága van; rendkívüli fontossága van ugyanis annak, hogy ellenőrizzék, hogy azok a pénzek, és lehetőleg egyre több pénz, az ország pénze és Phare-pénzek is, és remélhetőleg abból is minél több, amelyet fejlesztési célokra költenek el, valóban törvényes döntések alapján vannak-e elköltve. Ezt igenis felül kell vizsgálni! Ezt a törvényességi ellenőrzési feladatot a módosítás a megyei közigazgatási hivatalokhoz telepíti, és meghatározza a törvényességi garanciáját is ennek a törvényességi ellenőrzési folyamatnak, amikor is kimondja, hogy amennyiben a közigazgatási hivatal a területfejlesztési bizottság valamely döntését nem megfelelőnek tartja, akkor ebben az esetben felszólalással él, de végül is a végső döntést a bíróság hozza meg. De mivel a bíróság, mint tudjuk, nem máról holnapra hozza meg a döntéseit, hanem elég hosszú idő múlva, és esetleg egy később megállapított, törvénytelennek nyilvánított döntés alapján már elköltötték a pénzt, ami súlyos károkat okozhat, ezért a közigazgatási hivatal vezetőjének joga van ahhoz, hogy a területfejlesztési tanácsnak ezt a bizonyos, előre láthatóan súlyos törvénysértő döntését felfüggeszthesse. Ha nem tehetné meg ezt és évek múlva állapítaná meg a bíróság azt, hogy valóban a közigazgatási hivatal vezetőjének volt igaza, és valóban törvénytelen volt az a bizonyos pénzköltésre utaló döntés, akkor az súlyos károkat okozna, visszafordíthatatlanná tenné az eseményeket.

Végül a regionalitásról szól a módosítás, és teljesen világosan levezeti annak a szükségszerűségét, hogy miért van szükség arra, hogy az egyébként a törvényben is szereplő ad hoc régiókat felváltsa egy stabil, körülhatárolt régiórendszer. Mivel ezek az ad hoc régiók, tudjuk nagyon jól, minden támogatás ellenére sem működtek igazán, holott az Európai Unióban ez a pénzszerzés lehetősége, mert hisz egy ilyen intézményrendszerre adják a támogatásokat. Miután a módosítás meghatározza, hogy igenis ezt a határozottan körülhatárolt területű hét régiót kell a jövőben régiónak tekinteni, így minden eddigi ad hoc régiót területi tanácsnak nevesít - helyesen, hogy az intézményt megfelelő módon el lehessen választani -, és idesorolja az eddig a régiók közé sorolt Balatoni Fejlesztési Tanácsot is, amely regionális feladatokat is ellátott, mert hisz olyan területeken munkálkodott, amelyek más régiók területére tartoznak, ez is területi tanáccsá válik tehát. Érdemes lenne még nevesíteni néhány ilyen kiemelt területet területi tanácsként, gondolok például a Dunakanyar régiójára vagy területi tanácsára, amit nevesítve létre lehetne hozni a jogszabályban, ugyanis ez is több régió területét érinti, nemcsak az úgynevezett központi régió, hanem a Komárom-Esztergom megyéből összeálló közép-dunántúli régió területét is. Ezt is érdemes lenne nevesíteni.

(10.50)

Rendkívül sok mindent ír az újság, lehet hallani a televízióban a régiókról, egymásnak ellentmondó, gyakran rémhíreket, a megyei önkormányzatokat ijesztgetik a régiókkal, hogy azok elveszik a feladat- és hatáskörüket, és egyáltalán belegázolnak az önkormányzatok önállóságába. Természetesen ez nem így van, hisz egyelőre közigazgatási szinten fel sem merült a régió fogalma, csak tervezési és statisztikai régiókról beszélünk - a Bibó által meghatározott elvek szerint egyébként. Ez teljességgel megegyezik az Európa Tanács és az Európai Unió határozataiba foglalt elképzelésekkel, miszerint Európa a régiók Európája, és megfelelő intézményrendszer nélkül nem lehet részt venni Európa gazdasági életében.

Ez a módosító javaslat tehát egy útlevél Európába ahhoz, hogy majd aztán Európán belül útlevél nélkül közlekedhessünk. Fel tehát Európába! (Taps a kormánypártok soraiban.)