Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvény utal az Európai Unió gyakorlataira, és ahogy hallottuk ismételten, az európai szabályozások átvétele az egyik alapgondolata ennek a tevékenységnek, amit most folytatunk. Jó is ez, mert hiszen megnézni, hogy a szomszéd hogyan csinálja dolgait, és annak tudatában alakítani a saját tevékenységünket, régi, hasznos, százéves, ezeréves gyakorlat. Mégis szeretném magunkat figyelmeztetni és szeretném a törvény alkalmazóit majd figyelmeztetni, tehát kormányzati tisztviselőket, bíróságokat, érdekképviseleteket arra, hogy a másik szabályozásának az átvétele nem szükségképpen az egyetlen és a jó megoldás.

(10.40)

A társadalmak a saját kultúrájuk, hagyományaik szerint vagy éppen a természeti körülményeiknek megfelelően alakíthattak ki megoldásokat. Nincs abban semmi rossz, semmi hiba, hogy nem hozódik az Európai Unió országai között minden közös nevezőre; van, ami igen, van, ami nem. Vagy, ha a közös nevezőt úgy fogalmazzuk meg a matematika gondolatvilágában, hogy az többféle jelenségnek valamiféle átlaga, akkor rendben van. Számtalan panaszt hallottunk az Európai Unió működését illetőleg éppen ebben a szférában. Jól emlékszünk, többen, én magam is néhány évvel ezelőtt, amikor ez volt napirenden, kampányoltunk, érveltünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mellett, ugyanakkor olyan félmondatokat is belefűztem beszédeimbe, emlékszem, hogy igen, csatlakozzunk az Európai Unióhoz, mellette szólok, bár lehet, hogy később egyik-másik beszédemet megbánom, persze idézőjelben. Most is így gondolom.

Mégis jelenti azt, hogy érdemes ezeket újragondolni. Úgyannyira, és tisztelt képviselőtársaim, nem baj, ha engem gyakran optimistának jelölnek, ha odáig megyek, azt mondom, hogy igen, tagja lenni a klubnak, az Európai Uniónak nemcsak azt jelenti, hogy átvesszük annak szabályait és szokásait, hanem segítünk alakítani azokat a szabályokat. Az, hogy a 27-ek közül egy vagyunk, nem jelent zérót, az valamit jelent. Tehát a magyar szokások, hagyományok, eljárások is részei lehetnek ennek.

De most nem ez a témánk itt, hanem az, hogy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, ennek folyamatát miképpen alkalmazzuk az Európai Unióból, vagy akár saját kezdeményezésünk nyomán. Hozzászólásom, tiszteletteljes gondolataim valami egészen mást kívánnak kifejezni. Nevezetesen, arról szeretnék szólni néhány percben, hogy a szabályozás milyen mértékig megoldás, vagy milyen mértékig léteznek alternatívák, esetenként jobb megoldások. A szabályozás törvény vagy rendelet, vagy előírás. És ez jól is van így, ha nincs jobb megoldás. Akkor azt mondjuk, hogy persze, a szabályozás gyökerénél ott van az etika maga, a morál, azután előírások, azután konvenciók, elvárások. Mégis, mintha hiányozna az előttünk lévő dokumentumból is megfelelő súllyal az, amit én alá kívánok húzni most, és amire mindenki figyelmét felhívom.

A hatásos szabályozó, a kormányrendeleteknél, törvényeknél hatásosabb szabályozó a versenypiac. Ez az az intézmény, amelyben mindnyájan tényezők vagyunk. Megveszünk valamilyen portékát a bolt polcáról, vagy nem vesszük meg. Azzal, hogy megvesszük azt a terméket, mint fogyasztó megvásároljuk a terméket, mintegy szavazatot adtunk le annak a javára, aki azt úgy állította elő. Arra is szavazunk, akinek nem vesszük meg a portékáját. Ki a legfontosabb tényező itt? A fogyasztó. Ezek vagyunk mindnyájan. Ez a legszélesebb döntéshozatali fórum, ha lehet ezt a fogalmat használni, az a részvénytársaság, amelynek mindenki tagja. Nem kívánok ezzel a hasonlattal élni, de mégis említem. Vagy mondhatnánk, hogy az a demokratikus hozzáállás, ahol mindenki véleménye megnyilvánul. Tehát a szabályozás, amire szükség van, a mi dolgunk, az Országgyűlésé és a kormányé, amelynek megbízást adunk a dolgok lebonyolítására. A feladat az, hogy szabályozza a versenypiac ennek a széles döntési folyamatnak az akadályozóit. Egyszóval, a monopóliumokra gondolok, és az oligarchiákra, azokra a hatalmasságokra, amelyek lehetetlenné teszik vagy jelentős mértékben korlátozzák ennek az intézménynek a kiteljesülését.

A Versenyhivatal Magyarországon, a financiális és a többi szabályozó intézmény feladata nem az, hogy megmondják a gyárosnak, a kereskedőnek, hogy mit hogyan csináljon, hanem inkább az, hogy ennek a szabadon, széles körben gyakorolt döntéshozatalnak az akadályozóit rajtakapja, és elejét vegye a tisztességtelen folyamatoknak; ha eljutunk odáig, hogy nem kormánytisztviselőktől várjuk, hogy a fogyasztó meg legyen védve, védve érezze magát, hanem a folyamat, a fogyasztás, az értékesítés, a vásárlás úgy történik, hogy a fogyasztó a legfontosabb tényező, és a termelő azt termeli, amire kereslet van. Odáig megyek, idézem egyetemi életemből a közgazdaságtan professzoraként, amit közgazdaságtanban diákjainknak szoktunk mondani, talán az egyik első maximaként, hogy "the consumer is the king", a fogyasztó a király. A fogyasztó a legfontosabb ember, éppen azoknak a gondolatoknak a tükrében, amiket az előző percekben elmondtam.

Amikor mi, törvényhozók ezt a folyamatot szemléljük, és annak hatását kívánjuk megerősíteni, akkor jó, ha mindenki azt olvassa ki a szándékunkból, hogy a társadalom legteljesebb, legszélesebb körű részvételét bátorítjuk, és elvárjuk mindenkitől, bátorítunk mindenkit arra, hogy igenis válassza ki azt, hogy mit kíván, és ha nem tetszik neki, egyszerűen ne vegye meg azt a portékát, vagy menjen el máshová, és vegye a másikat. Ennél hatásosabb üzenet nincs. Amikor reklámtevékenységről beszéltünk korábban, vagy amikor más folyamatokról beszélünk, akkor is visszajutunk ide. A törvényhozó akkor végzi jól a munkáját, ha olyan törvényeket hozunk, ami nem agyonszabályozza és regulázza a társadalmat, hanem bizonyos kereteket, irányvonalakat mutat, és ráhagyja a döntéseket, amennyire csak lehet, amilyen optimális mértékben csak lehet, a fogyasztóra, mondhatnám úgy, hogy a társadalomra.

(10.50)

Amikor ez a lelkület, ez a gondolatvilág szűrődik ki, és ezt hallja tőlünk a fogyasztó, a tízmillió magyar, és ezt hallja tőlünk, törvényhozóktól a kormány, amelyik mintegy menedzsere ezeknek a dolgoknak, és a tisztviselők a legkülönbözőbb helyeken - szabályozóhelyeken, bíróságokon -, akkor kevesebb sorbaállás lesz a bürokráciákban, hogy ki véd meg majd engem valamelyik olyan monopóliumtól vagy arrogáns üzlettől, amelyik jobb volna, ha nem úgy tenné a dolgát.

Mindazon túl, amit a törvényjavaslat előír, javasol és amik módosításra kerülnek - jó néhány módosító szándéknak magam is része vagyok -, az a light motive, a refrén, a fő momentum, hogy a szabályozás elsődleges célja az, hogy a folyamat minél kevesebb szabályozással működhessen.

Köszönöm a meghallgatást.