Felszólalás adatai

Felszólalások:   19-22   23-40   41-42      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési törvény 21. § (3) bekezdése alapján bejelentem, hogy Burány Sándor, a Költségvetési bizottság elnöke arról tájékoztatta az Országgyűlést, hogy a brókerbotrányban érintett befektetési szolgáltatóknál ‑ Buda-Cash Brókerház Zrt., Hungária Értékpapír Zrt., Quaestor Csoport ‑ történt visszaélésekhez vezető kormányzati intézkedések feltárására irányuló vizsgáló-albizottságot hozott létre. Az albizottság 7 főből áll, 4 fő kormánypárti képviselő, 3 fő ellenzéki képviselő. Elnöke Szűcs Lajos képviselőtársunk.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. A mai viták felszólalói névsorát áttekintettem, és megállapítottam, hogy a T/4285. és a T/4289. sorszámú törvényjavaslat általános vitájában Latorcai János alelnök úr, a T/2379. sorszámú törvényjavaslat általános vitájában pedig Hiller István alelnök úr fel kíván szólalni. Az alelnök urak képviselői felszólalása esetén a vita további szakaszában, illetve a határozathozatal során csak akkor vezethetik az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Megkérdezem, látja-e valaki akadályát annak, hogy a két felmentésről összevontan határozzunk. (Nincs jelzés.) Senki nem tett észrevételt. Akkor megkérdezem az Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Latorcai János és Hiller István alelnök urak az előterjesztés tárgyalásánál és határozathozatalánál a továbbiakban is vezethessék majd az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája.

Az előterjesztés T/4030. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Honvédelmi és rendészeti bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/4030/ 39. sorszámon, jelentését pedig T/4030/40. sorszámon megkapták. A Vállalkozásfejlesztési bizottság mint vitához kapcsolódó bizottság részletes vitát lezáró bizottsági jelentését T/4030/37. sorszámon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/4030/41. sorszámon, összegző jelentése pedig T/4030/42. sorszámon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre mindösszesen 15 perc áll rendelkezésre.

Elsőként, legfeljebb 8 perces időtartamban megadom a szót Galambos Dénes képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GALAMBOS DÉNES, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2015. április 9-ei ülésén megtárgyalta a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/4030. számú törvényjavaslatot.

(10.00)

A törvényjavaslattal kapcsolatban érkezett módosító javaslatok megvitatására ezt megelőzően egy ötpárti egyeztetésen került sor a Honvédelmi bizottság szervezésében, amelyet a törvényjavaslat általános vitájában 2015. március 31-én kezdeményezett Kósa Lajos, a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke. Az egyeztetés és a tárgyalások eredményeként összeállt egy 21 pontos honvédelmi és rendészeti bizottsági módosító javaslat, amely módosító javaslatot a bizottságunk 25 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett támogatott. E módosító javaslatok a törvényjavaslat normaszövegének pontosítását szolgálják.

A törvényjavaslatról röviden kívánok szólni. Az új közszolgálati életpályamodell kialakításának keretében a kormány döntése alapján 2015-ben kerül bevezetésre az új katonai életpálya, valamint ezzel összefüggésben a honvédek illetményrendszerének átalakítása. A közszolgálati életpálya három alappillére közül a jelen törvényjavaslat elfogadásával először az új előmeneteli és az ehhez szorosan kapcsolódó új illetményrendszer kerül bevezetésre, ezt követően az új közszolgálati lakhatástámogatási rendszer, és harmadszor az új közszolgálati biztosítási rendszer kerül kialakításra.

Annak érdekében, hogy az új katonai életpálya keretében a haza szolgálatát esküjük szerint életük árán is ellátó honvédek megbecsülése növekedjen, a katonai hivatás minden szempontból valódi, a katonai pálya egészén átívelő karrierré válhasson, valamint a Magyar Honvédség megtartóereje is megerősítésre kerüljön, szükséges a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények részletes indoklásban kifejtett módosítása. A törvénymódosítás és a törvényjavaslat ezeket foglalja össze.

A bizottság az összegző módosító javaslatot 25 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett elfogadta.

Kérem, szavazatukkal támogassák a törvénymódosítás elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e most felszólalni.

Miniszter úr?

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Nem, majd később.

ELNÖK: Majd később. Köszönöm szépen. Most a kijelölt Honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának a felszólalására kerül sor. Megadom a szót Firtl Mátyás képviselő úrnak, a bizottság előadójának, hatperces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

FIRTL MÁTYÁS, a Honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága 2015. április 8-ai ülésén megvitatta a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/4030. számú törvényjavaslatot. A Honvédelmi és rendészeti bizottság ülését megelőzően ‑ mint már elhangzott ‑ Kósa Lajos elnök úr ötpárti egyeztetést tartott, ahol a frakciók és a minisztérium képviselői részletesen megvitatták a törvényjavaslatot és a hozzá érkezett ellenzéki módosító javaslatokat. Ezt követően a bizottsági ülésen is részletesen ismertette a törvényjavaslatot a Honvédelmi Minisztérium államtitkára.

A Honvédelmi és rendészeti bizottság mint első helyen kijelölt bizottság tárgyalta a törvényjavaslatot, és az ülés során az ellenzék és a kormánypártok között igazán konstruktív vita alakult ki, ami több mint öt órán keresztül tartott. A bizottság a törvényjavaslatot megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a határozati házszabály 44. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. A bizottság a képviselői módosító javaslatokat nem támogatta, de saját módosítási szándékot fogalmazott meg, ezért a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatot nyújtott be, amely az ellenzéki módosító javaslatot is magában foglalja. A bizottság a törvényjavaslat részletes vitáját 2015. április 8-án lezárta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, támogassák a T/4030. számú törvényjavaslatot, amely rendezi a magyar katonák helyzetét, új életpályákat vázol fel, és jelentős bérfejlesztést eredményez az állomány tagjai számára.

Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak, és még egyszer kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Firtl Mátyás képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kósa Lajos bizottsági elnök úrnak, a Fidesz képviselőjének.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A honvédek jogállásáról szóló törvény jó néhány elemében kétharmados törvény, és egy olyan kérdést hivatott rendezni, amely igen régóta feszíti a honvédséget és a kormány illetékes miniszterét. Nevezetesen, egy olyan katonai életpályamodellt fogalmaz meg, fektet le hosszú kifutással, olyan perspektívával, ami lehetővé teszi, hogy aki fiatalon, 18-19-20 évesen szerződéses katonaként belép a hadseregbe, az élete végéig láthatja előre annak a kifutását, az előmeneteli lehetőségeit, ami régóta hiányzik a honvédség és ennek a profi hadseregnek a konstrukciójából, és azt hiszem, most, hogy a gazdaság jobban teljesít és a költségvetésben megvannak rá a lehetőségek, ezt a törvényt feltétlenül szükséges volt a tárcának megfogalmazni és behozni. Nagyon örülök annak, hogy erre most a ciklus elején sor kerülhet.

Ez egy olyan törvény és olyan dologgal foglalkozik, ami semmiképpen sem pártpolitikai metszetű, ezért is választottunk olyan eljárási és tárgyalási módot, ahol megpróbáltuk az összes szóba jöhető módosító javaslatot ‑ amely nem koncepcionálisan tér el a törvény, a Hjt. alapelképzelésétől ‑ beépíteni, hogy ezzel is világossá tegyük, bár ez az eljárás rendkívül fárasztó, mert az ötpárti egyeztetés majdnem annyi ideig tartott utána, mint a bizottsági tárgyalás is, hogy a végén az a kompromisszumos javaslat születhessen meg, amit a TAB egyhangúlag fogadott el.

Hozzáteszem ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑, a kompromisszumokból azok az elemek hiányoznak, amelyek koncepcionálisan térnek el a katonai életpályamodellt lefektető Hjt. alapelképzeléseitől. Ilyen például nyilvánvalóan a szolgálati nyugdíj dolga, amiben ‑ ezt egyébként nagyon sokszor megvitattuk, és mindig elő is kerül ‑ nem tudtunk kompromisszumot kötni, mert szerintünk a nyugdíjrendszer úgy jó, ahogy azt az idevonatkozó törvények megkonstruálták, és a szolgálati nyugdíjban ettől nem kell eltérni.

Hasonló koncepcionális különbség a rendvédelmi szervezeteknél, a honvédségnél és általában a rendkívül hierarchizáltan működő szervezeteknél a munkavállalói érdekképviseletre vonatkozó elképzelés. A jelenlegi rendszer az Alaptörvénynek megfelelően természetesen lehetővé teszi, hogy működjenek szakszervezetek és munkavállalói érdekképviseletek az ilyen szervezeteknél, de a korábbihoz képest kétségtelenül jóval szabályozottabb keretek között. Úgy gondoljuk, hogy ez abszolút kielégíti a vonatkozó jogszabályokat, és lehetővé teszi a dolgozók érdekvédelmét, de kétségtelen, hogy a korábbi, még leginkább a szocializmusból megörökölt szakszervezeti modellhez képest egy egészen más.

Ezeken túl azonban, azt hiszem, egy olyan javaslatot sikerült megfogalmazni, amely méltán bízhat a Házban egy viszonylag nagyarányú támogatásra, hasonlóan a Hszt.-hez, ahol hasonló eljárási módot találtunk ki. Ott két körben egyeztettünk az öt frakció között, és csak utána jött a bizottsági vita. A Hjt.-ben is erre került sor, azzal együtt ‑ amit külön sajnálok, és ezt hangsúlyoztam is ‑, hogy szűk volt az idő, és nagyon feszítetten kellett ezeket az egyeztetéseket megcsinálni, de azt hiszem, látszik, hogy ennek van értelme. És még egyszer mondom, ezek mind olyan területek ‑ a katonaság is, a rendvédelmi szervezetek is ‑, ahol tényleg nincs helye a pártpolitikai megfontolásoknak. Ez egy olyan konstrukció, amely valóban a nemzeté. A hadsereg a nemzeté, a rendvédelmi szervezetek a nemzeté, a nemzetet kell szolgálniuk, az életpályamodellel és a rájuk vonatkozó szolgálati konstrukciókkal együtt.

A Hjt. nemcsak az életpályamodellt fogalmazza meg annak az összes garanciális elemével, hanem más, régóta húzódó problémákat is próbál orvosolni.

(10.10)

Nevezetesen azt, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy a magyar nemzet közössége a közös pénzből áldoz a védelemre, és ezt a hadseregen keresztül fogalmazza meg, életpályamodellt valósít meg, hanem felállít egyúttal egy olyan követelményrendszert, ami világossá teszi a rendszerben részt vevők számára, hogy mit kell nekik teljesíteni. Megfogalmazza azt, hogy mikor milyen fokozati vizsgákat milyen periódusokban kell teljesíteniük, milyen paraméterek azok, amiknek meg kell felelniük. Illetőleg megfogalmaz - természe­tesen az életpályamodell szellemének megfelelően ‑ oldalirányú leágazásokat is a katonai karrierből, megteremti az átjárást az állam szolgálatában a rendvédelmi szervezetek, a katonák, a kormánytisztviselők és a köztisztviselői kar között; természetesen megfelelő specialitásokkal, hiszen nyilván mindenki gondolhatja, hogy az átjárást, mondjuk, a katonai életpálya és a kormány-tisztviselői életpálya között specialitásokkal lehet csak megvalósítani.

De tudjuk, hogy ez működik, hiszen akik a honvédelem kötelékében szolgálnak, nem csak katonák, hiszen a minisztériumban vagy éppen a honvédség kötelékében számtalan civil képzettségű és civil foglalkozású ember van, aki egyébként ennek a nagy rendszernek a működését segíti elő, a jogászoktól az orvosokon át, mondjuk, a logisztikai kérdések megoldójáig bezárólag. Hiszen tudjuk, hogy a jó hadviselés alapja a logisztika. Egy jól működő kormányzat vagy egy építkezés alapja is a logisztika. Sőt, azt szokták mondani, hogy 90 százalékban a logisztika el is dönti, mondjuk, egy-egy hadművelet sikerét vagy kudarcát. Ezeket az oldalirányú leágazásokat szintén megteremti ez a törvény, és ennek nagyon örülünk, mert így lehet azt az egész modellt elképzelni, ami az állam szolgálatában lévő emberek életpályamodell-konstrukcióit jelenti. Ezért volt nagyon fontos, hogy ez a Hjt. elkészüljön.

Ezenkívül természetesen a hadsereg meg a katonák jogállásával kapcsolatban számtalan egyéb kérdést is rendez. Hiszen nyilván mindenki gondolhatja, hogy ez egy komplex ügy onnantól kezdve, hogy hogyan kell szinkronba hozni a katonai beosztásokat és a katonai rangokat, egészen odáig, hogy rendezzük azt a kérdést is, hogy ha valakit ki lehet nevezni akár beosztásban, akár rendfokozatban, akkor meg kell teremteni annak feltételeit is, ha például átszervezés van, vagy egyéb probléma merül fel, megfelelő intézkedéseket lehessen hozni annak érdekében, hogy adott esetben rugalmasan lehessen működtetni a szervezetet, és ha valakit kineveznek egy beosztásba vagy rangfokozatba, azon lehessen éppen módosítani.

Azt hiszem, hogy ez a törvény minden feltételnek megfelel, ami ahhoz szükséges, hogy Magyarország egy jól működő, korszerű és a feladatát maximálisan ellátni képes hadsereggel rendelkezzen, ami eleget tud tenni a honvédelmi feladatoknak, eleget tud tenni a honvédelem mellett egyéb olyan feladatoknak, amelyek különböző haváriahelyzetekből adódhatnak, és természetesen eleget tud tenni Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek is. És itt nem csak a NATO-ra gondolok, hiszen a Magyar Honvédség nemcsak NATO-, hanem akár ENSZ-, akár európai bizottsági, de akár nemzetközi együttműködési keretek között is végez különböző feladatokat, nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl is.

Összességében tehát ez a törvény megteremti az alapjait a modern, jól működő hadseregnek, a katonai életpályamodellnek. Az általános vitában is elmondtam, és itt a tisztesség kedvéért megint kitérek rá, hogy ugyanakkor nem gondolhatjuk azt, hogy hátradőlhetünk és a magunk részéről megtettünk mindent, és innentől kezdve a rendszer jól működik. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy az ország védelmi képességei megfelelő szinten működjenek, megfelelő fejlesztésre is szükség van, amit egyébként a NATO walesi csúcsértekezletén a magyar kormány be is vállalt. Természetesen jó lett volna, ha ennek már a NATO-tagságunk elejétől kezdve eleget teszünk.

Mi azonban szakítottunk azzal a módszerrel, hogy pusztán azért, hogy a statisztikai számokra ránézve rendben lévőnek tűnjön a dolog, olyan költségvetési trükkökkel éljünk, mint amit az előző kormányzatok megtettek; például, hogy a nyugdíjas katonák nyugdíjkifizetéseit honvédelmi kiadásként könyvelték el. Ezzel egyébként felturbózták ugyan a honvédelmi kiadási előirányzatokat a költségvetésen belül, de hát azt mindenki tudhatja, hogy ha egy nyugdíjas katonának nyugdíjat fizetünk, azt persze „el lehet számolni” katonai kiadásnak, bár ez sem teljesen helyénvaló az államháztartási törvény és főleg az Eurostat keretei között, de hogy az az ország védelmi képességeit semmi módon nem befolyásolja, az egészen biztos. Mert a nyugdíjrendszer nyugdíjrendszer, a katonai kiadás katonai kiadás.

Tehát mi szakítottunk ezzel a „hagyománnyal”, mert ez egy törvénytelen és szabálytalan eljárás volt, de annak tudatában tettük, hogy igenis vállaljuk nemcsak a bérfejlesztést és az életpályamodellt, hanem azt, hogy a magyar parlament az éves költségvetési törvényekben a walesi vállalásoknak, illetőleg nyilatkozatnak megfelelően ‑ mert a közvélekedéssel ellentétben azért itt érdemes hangsúlyozni, hogy az úgynevezett GDP-arányos 2 százalékos katonai kiadás inkább egy elvárás, de nincs ilyen nemzetközi kötelezettség, a NATO-tagságnak sincs ilyen kötelezettsége, ez inkább egy irányelv, mintsem kötelezettség ‑, nos, ettől függetlenül a magyar kormány azt vállalta, hogy középtávon, tehát a 2020-at követő ciklusban el fogja érni ezt a 2 százalékot. Addig pedig minden évben növeli a katonai kiadásokat.

Ebben a költségvetési évben is sikerült ezt növelni, és nem azzal a trükkel, amivel korábban éltek, hanem azzal, hogy a primer katonai ráfordítások növekedtek. Ez egy apró lépés, ehhez kell majd tartani magunkat. Ha ezt végig tudjuk csinálni, akkor tudjuk megmondani a helikopterképesség-fejlesztés­től kezdve a bérfejlesztésen át az egyéb képességek, páncélos tűzerő, tüzérség s a többi képességek fejlesztéséig bezárólag, hogy megtettük azt a szó szoros értelmében, amit megkövetelt a haza és a magyar emberek biztonsága. Ez egy olyan feladat, amit hosszú távon kell csinálni, minden évben figyelni kell erre; természetesen nem túllógva a takarónkon, amit a költségvetés jelent. De azt hiszem, ez a Hjt. megteremti ugyanakkor annak feltételeit, hogy ez a hadseregfejlesztés biztosan nem egy olyan zsák lesz, amiből csak ömlik ki alul a pénz, és igazából a képességek nem növekednek.

Szeretném megköszönni miniszter úrnak és kollégáinak a munkát. Tudom, hogy néha szokatlan ‑ hogy is mondjam ‑ ügymenetben dolgoztunk, mert késő estig itt ültünk a parlamentben meg a bizottsági ülésen, de azt hiszem, ez a dolgunk, és meg is érte, mert meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat jó.

Kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kósa Lajos bizottsági elnök úr. A következő előre bejelentett felszólaló Demeter Márta képviselő asszony, MSZP.

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos vagyok benne, hogy abban a dologban egyetértünk, hogy a Magyar Honvédség legnagyobb ereje, értéke és hatékony működésének egyik alappillére az állomány kitartó és elkötelezett munkája. Ők azok a katonák és honvédségi dolgozók, akik életüket a haza szolgálatának szentelik, ebben élik mindennapjaikat, a magyar emberek, a magyar családok biztonságáért. Egyértelmű, hogy ők ezért a munkáért megbecsülést érdemelnek.

Most, öt év után látható, hogy a kormány végre felismerte, amit mi is nagyon sokszor hangsúlyoztunk, és sokan hangsúlyoztunk, hogy igenis az anyagi megbecsülés is rendkívül fontos pillére az állomány jövőjének, munkaképességének és hatékonyságának. Természetes, hogy mind jogilag, mind anyagilag, mind a munkakörülményeket tekintve, mind a perspektívát tekintve áll össze egy olyan keret, amelyben ők a legjobb teljesítményt tudják nyújtani. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy nagyon fontos pillér a béremelés. Természetes, hogy az MSZP támogatja a béremelést, hiszen nagyon régóta küzdünk azért, hogy ez megvalósuljon.

Ezen kívül viszont felhívjuk a kormány figyelmét, hogy ugyanilyen figyelmet fordítson a munkakörülmények javítására és a perspektíva megteremtésére. A béremelés mellett még egy pozitívumot szeretnék kiemelni, azt, hogy a törvényjavaslat lényegében felszámolja a klasszikus felfelé-kifelé rendszert.

(10.20)

Tehát a jövőben ‑ ahogy azt egyébként Kósa elnök úr is említette ‑ lehetőség van arra, hogy fokozati vizsgák megtételével beosztáson belül is maradhassanak az állomány tagjai, és ott dolgozhassanak tovább a jövőben.

De nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, ami a Fideszre és a kormányzásukra is rendkívül jellemző, hogy egy-egy pozitív elemet rendszeresen illesztenek egy tökéletlen rendszerbe, és nagyon sokszor nem foglalkoznak ennek a rendszernek, ennek a törvénynek a hiányosságaival, anomáliájával, azzal meg pláne nem, amit önök saját maguk okoztak 2010 után. Tehát ennek mentén az elvárásaink továbbra is megvannak, és a módosító javaslatainkat ‑ amiket egyébként tény, hogy késő estébe nyúlóan sokszor átbeszéltünk ‑ továbbra is fenntartjuk, hiszen ezeket sajnos a bizottság és a tárca sem támogatta.

Az elvárásaink a következők. Igenis szükség van egy megfelelő nyugdíjrendszerre, szükség van arra, hogy azokat az embereket megbecsülésben részesítsék, visszakapják a nyugdíjasstátusukat, akiket pontosan önök fosztottak meg ettől, és ebben mindig is vita lesz köztünk ‑ ezt Kósa képviselőtársamnak mondom ‑, ameddig ez így van, és nem változtatnak rajta. Továbbra is elvi kérdés, és fenntartjuk azt az elvárásunkat, hogy a szakszervezetek megnyirbált jogosítványait igenis vissza kell adni, rendkívül megnehezítették a tagmegtartásukat, és megnyirbálták ezeket a jogosítványokat.

Egy nagyon fontos elem és fontos elvárás, amellett, hogy most megtörténik egy bérfejlesztés, hogy gondoljanak azokra az emberekre ‑ 6 ezer emberről beszélünk, ez a honvédség állományának körülbelül az egynegyede ‑, akik közalkalmazotti státusban vannak. Ők közalkalmazottként nem fognak részesülni béremelésben, pedig ők azok, akik egyébként a csapatoknál is nagyon fontos feladatokat látnak el, és ők azok, akik részben egyébként a fluktuáció és az állomány feltöltetlensége miatt a katonákkal karöltve nélkülözhetetlen feladatokat látnak el ahhoz, hogy a rendszer továbbra is működőképes legyen, és az, hogy egyáltalán ma működőképes, azt gondolom, nagy részben ennek is köszönhető.

A konkrét módosító javaslatok, amikhez továbbra is ragaszkodunk, a következők. Elvi kérdésnek tartjuk azt, hogy azok, akik 2012. január 1-je után egészségügyi vagy pszichikai okokból kerültek felmentésre, ők igenis részesüljenek legalább a szolgálati járadékban, hiszen ők azok, akik kikerülnek a rendszerből úgy, hogy lényegében semmilyen ellátásban nem részesülnek.

Továbbra sem lehet egyetérteni azzal, hogy a miniszter úr rendeletben a felső vezetői szolgálati beosztást betöltőknek a törvénytől eltérő, magasabb szorzószámot állapíthat meg, és ezzel összefüggésben egyébként azzal sem, ami szintén szerepel a törvényben, hogy a miniszter bármikor elmozdíthatja az ezredesi, tábornoki rendfokozatú vezetőket.

Elvi kérdés, és kitartunk továbbra is amellett, hogy azoknak, akik önkéntes műveleti tartalékos szolgálatot vállalnak, és jelenleg szolgálati járandóságban részesülnek, igenis szükségük van arra, hogy a rendelkezésre állási díj továbbra is fent maradjon.

Továbbá amellett is kitartunk, hogy lehetővé kell tenni az állomány számára, hogy eldönthesse, hogy a túlszolgálatot pénzben, díjazással vagy pedig szabadidőben kívánja a jövőben megváltani.

Tehát ezeket továbbra is fenntartjuk, kérjük, hogy támogassák majd ezeket a módosító javaslatokat.

Emellett még egyszer szeretném hangsúlyozni a béremelés fontosságát, azt is, hogy üdvözlendő, hogy végre eljutott a kormányzat addig, hogy ezt végre is hajtsa. Nagyon reméljük, hogy végre is fogja hajtani. Pontosan emiatt, mivel vannak olyan kétharmados passzusok, amik formai kérdések, ezeket meg fogjuk szavazni, hiszen nem szeretnénk, hogy ezen múljon egy pillanatig is a béremelés, hogy ne adj’ isten, emiatt esetleg később megsemmisítésre kerüljön ez. Ismerjük egyébként a kormányzati politikát, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben biztosra kell menni, az állománynak igenis meg kell kapnia ezt a béremelést. Tehát ezeket támogatni fogjuk.

Az az igen pedig, ami a törvénynek szól, kizárólag a béremelésnek szól. Ez a béremelés az, ami azt gondolom, hogy alap. Nagyon jól tudjuk, hogy 2008-tól nem történt illetményfejlesztés, és nagyon jól tudjuk azt, hogy az elmúlt öt évben semmi nem történt azért, hogy az állomány megbecsülése intenzívebb legyen. Nagyon reméljük, hogy ez megvalósul, éppen ezért támogatjuk ezt. Még egyszer felhívnám a figyelmet arra, hogy emellett a munkakörülmények javítása és a perspektíva biztosítása is rendkívül fontos feladat.

Amiket pedig továbbra is fenntartunk, és igyekszünk is majd serkenteni a kormány gondolkodását, és fenntartani ezeket az ügyeket napirenden, hogy a közalkalmazottak béremelését is mindenféleképpen meg kell oldani, azokat az anomáliákat, amiket tartalmaz jelenleg a törvény, mindenféleképpen módosítani kell, a szakszervezetek jogosítványaival és lehetőségeivel foglalkozni kell, hiszen igenis szükség van erős érdek-képviseleti szervezetre. Ezeket a jövőben törvénymódosítás formájában, módosító javaslatokkal továbbra is kezdeményezni fogjuk.

Amennyiben a kormány ezeket a későbbiekben nem fogja javítani, akkor természetes, hogy egy későbbi kormány az Orbán-korszak után ezeket mind-mind javítani fogja, és egy olyan szolgálati törvényt fog alkotni, amely a tényleges megbecsülésen túl azokat a dolgokat, amiket rendkívül igazságtalanul ‑ és itt a szolgálatinyugdíj-rendszerre is gondolok ‑ meglépett az Orbán-kormány, azokat mind-mind javítani fogja. Természetes, hogy a béremelés üdvözlendő, éppen ezért emiatt fogunk igennel szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, Demeter Márta képviselő asszony. A következő előre bejelentett felszólaló Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédek jogállásáról szóló törvény módosítása része annak a folyamatnak, amelyben a kormány a köz szolgálatában álló hivatásrendek, a kormánytisztviselők, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, valamint a honvédek körében kialakult súlyos problémákat igyekszik részben rendezni.

Vannak olyan problémák, amiben a kormányt csak mulasztás terheli, mint az illetmények fejlesztésének hosszú időn keresztül történt elmaradása vagy a létszámhiányból fakadó leterheltség és az emiatt általánossá vált, jelentős túlszolgálati kötelezettség. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

De vannak olyanok is, amelyek kialakulásában súlyos felelőssége van a kormánynak. Ilyen az önhibájukon kívül szolgálati viszonyukkal összefüggésben egészségügyileg vagy pszichikailag alkalmatlanná vált honvédek és rendvédelmi dolgozók szolgálati nyugdíjának megvonása és az ilyen sorsra jutott emberek helyzetének rendezetlensége.

A kormányzat tehát hangzatos célként tűzi ki a honvédek esetében is az életpályamodell megalkotását, a katonai pálya vonzóvá tételét, amellyel nem lehet nem egyetérteni, de azt látni kell, hogy az első lépések itt is a kialakult áldatlan állapot felszámolásával kellene hogy kezdődjenek, a korábbi hibák és mulasztások beismerésével.

Az illetményemelés megvalósítása tehát nem bőkezű kormányunk jótékony adománya, hanem egy régóta elmulasztott és a rendszer működőképességének fenntartásához elengedhetetlen intézkedés. A javaslat lényege, ami miatt az LMP végül támogatja a javaslatot, éppen az, hogy évtizedes adósságot igyekszik rendezni az illetményrendszer átalakításával és az illetmények emelésével.

Mindemellett nem tehetem meg, hogy ne szóljak arról, amivel az LMP nem ért egyet. A javaslat indokolásában több olyan hivatkozás is van, amely a honvédség létszámának jövőbeni bővítésére vonatkozik, például annak indoklására, hogy miért nem lesz majd szükség túlszolgálat elrendelésére, és arra, hogy az pénzben is megváltható legyen. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzati ígéretekből több mint elég van, joglemondás vagy jogszűkítés elfogadását egy jövőbeni kormányzati ígéretre alapozva elfogadni ma nem tűnik túl bölcs lépésnek.

Az LMP azt támogatja, hogy a túlszolgálat a jövőben is - nem csak egy átmeneti időszakban ‑ legyen pénz­ben is megváltható. A kormányzat indokolását, amely szerint a megemelt illetmény fedezi azt, amit az esetlegesen mégis felmerülő túlszolgálat jelenthet, nem tudjuk elfogadni, mivel ezáltal jelentős különbség lehet túlszolgálattal terhelt és abban részt nem vevő honvédek teljesítménye között, amit az illetményük nem követ.

(10.30)

Ugyanígy furcsának tartjuk, hogy olyan etikai követelmények teljesítésének kötelezettségére hivatkozik a törvény, amelyet csak később határoznak majd meg. A törvény elfogadásakor egyáltalán nem mindegy, milyen tartalma lesz annak a szabályrendszernek és milyen szigorúan korlátozza a honvédek személyiségi jogait.

A jövőre nézve kiemelten fontosnak tartjuk az érdekvédelmi, szakszervezeti tevékenység megfelelő feltételeinek biztosítását, a szolgálati nyugdíj megszüntetése és az egészségügyi vagy pszichikai okból alkalmatlanná vált honvédek helyzetének a rendezését. A kormánynak be kellene ismernie, hogy súlyos hiba volt egy-két, a hatályos jogot esetleg kijátszó és azzal visszaélő eset miatt egy egész hivatásrend életpályájának fontos elemét felszámolni és a súlyos pszichikai és fizikai megterhelést jelentő munkakörökkel szükségszerűen együtt járó, egészségkárosodásuk miatt csökkent munkaképességűvé vált rendvédelmiseket és honvédeket bűnbaknak beállítani, csak azért, hogy a társadalommal elfogadtassanak egy súlyosan jogkorlátozó rendelkezést.

Jól látszik az életpályáról szóló kormányhatározatból, hogy a probléma létezik, hiszen mi másért próbálna a határozat egy biztosítási modellt kidolgozni arra, hogy a szolgálatukkal összefüggésben egészségileg károsodott rendvédelmi dolgozók és honvédek számára ne jelentse a szakadékba zuhanást a szolgálati jogviszony egészségügyi alkalmatlanság miatti megszűnése.

Önök is ugyanúgy tudják, mint mi, hogy egy rendőri vagy katonai életpályát nem lehet bizonytalanságra alapozni és szükség van a fokozott védelemre. Már csak azt kellene elfogadniuk, hogy ez a legkönnyebben a társadalombiztosításon keresztül oldható meg, és nem kell emiatt mindenféle üzleti modelleket kidolgozni.

Végül: az LMP az illetményemelés szükségességére tekintettel a javaslatot támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból. ‑ Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Schmuck Erzsébet képviselő asszony, jegyző asszony. A következő hozzászóló Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolat erejéig csak nagyon röviden szeretném a Jobbik álláspontját elmondani. Természetesen a béremelés egy támogatandó dolog általunk is, ezek egyébként a törvénynek nem a kétharmados, hanem az 50 százalék fölötti, tehát 50 százalékos részeit érintik, tehát egyszerű többséget igényelnek.

Ezzel kapcsolatosan azért szeretném elmondani, hogy azt még nem látjuk pontosan, hogy a gyakorlatban ez mit fog jelenteni. Mert az rendben van, hogy 30 százalékos béremelésről beszél a Honvédelmi Minisztérium, miniszter úr, de hogy ez mennyire lesz kiszámítható és mennyire lesz az állományon belül egységesen érvényesítve, vagy esetleg, mondjuk, a vezetőknek ez egy nagyobb százalékos béremelést jelent, ezt a gyakorlat fogja eldönteni, illetve a gyakorlatban fogjuk látni. Azért miniszter úrnak az erre vonatkozó viszonválaszát meghallgatnánk, hogy az állomány tagjait is ugyanilyen mértékben fogja érinteni, akár még az lenne a jó, ha az ő béremelésük magasabb mértékben történne meg, hiszen pont, hogy a vezetők jobb helyzetben voltak eddig is, mondjuk a főtisztek, és az állomány tagjai esetében láthattuk azt, hogy a nagyobb elvándorlás, a nagyobb fluktuáció őket érintette.

Igen, miniszter úr, el kell olvasni, de sokszor a gyakorlatban és a részletekben rejlik a probléma. Tehát itt beszélünk a bizottságokban és a parlamentben bizonyos témákról, de amikor odajönnek az ezt megélő emberek, és elmondják, hogy ez bizony nem úgy történt meg, ahogy fönt ígérték… ‑ ez nagyon sok mindenről volt, nem szeretnék más témákat idehozni, akár a nyugdíjemelésnél is ez volt vagy akár a nők 40 éves nyugdíjba vonulásának lehetőségénél is. Persze, elmehetnek nyugdíjba, de még esetleg olyan dolgokat, amik korábban beszámíthatóak voltak, kivettek. Tehát nagyon jól tudják Magyarország állampolgárai, hogy nem minden úgy valósul meg sokszor, mint ahogy a hangzatos szlogenekben azt a parlamentben a kormány elmondta. Tehát kérem, hogy akkor ezt próbálják meg szem előtt tartani.

Azt se tartjuk jónak, és ez az előttem lévő felszólalóknál is elhangzott, hogy a szerződéses veteránokat nem kellőképpen becsüli meg a törvény, talán úgy fogalmaz, hogy nemkívánatosak a szerződéses veteránok a hadseregben.

Javítson ki, miniszter úr, hogyha ez nem így lenne. Pont arra kellene kihegyezni a hangsúlyt, hogy a szerződéses veteránokat is megbecsüljük a jövőben a hadseregben.

Még egy dolog, amit az általános vitában is elmondtunk, ez az etikai kódex kérdése, ami a jövőben kerül majd bevezetésre. Tehát tulajdonképpen egy gumijogszabályt, egy gumi-jogalkotási lehetőséget adunk a kormánynak, illetve a minisztériumnak, hogy majd olyan szabályokat meghatározhat, amelyek összeférhetetlenek, méltatlanok lehetnek a honvédek részére, és nemcsak az elvégzett feladatellátásuk közben, hanem ‑ és ez a nagyobb baj ‑ a magánidejükre, magánszemélyként betöltött tevékenységükre is kihatással lehet. Ez azért nem jó, mert a rendszert kiszámíthatatlanná teszi és könnyen módosíthatóvá is teszi, hiszen mondjuk, egy miniszteri rendeletet meg lehet hozni most, aztán jövő héten módosítani lehet, és akár egy mindenkori kormány vagy mindenkori honvédelmi miniszter is könnyebben tudja módosítani, mint akár a törvényben lehetőség lenne rá.

Tehát úgy gondoljuk, hogy eddig talán a magánéleti tevékenységekre nem terjedt ki ennyire ez a szabályozás, ez az összeférhetetlenség, és a jövőben sem látjuk pontosan, hogy ez mire fog kiterjedni, lévén, hogy ezek a szabályok, az etikai szabályok részleteiben nem találhatóak meg és jelen pillanatban ez a kódex talán még nincs is elfogadva, ha viszonválaszára emlékezhetek miniszter úrnak, amit itt az általános vitában elmondott.

Tehát mindent összevetve természetesen támogatjuk a béremelést, támogatjuk a honvédségre elköltött összegek növelését is. Természetesen ezt el lehet költeni jól is, hatékonyan is el lehet költeni, meg kevésbé hatékonyan is. Számunkra a honvédség egy olyan szerepet kell hogy betöltsön, nemcsak a hivatásos irányba kell hogy elmozduljon, hanem egyfajta társadalomnevelő erőként is kellene hogy működjön. Itt akár az ifjúságnevelésre is lehetne gondolni, és egy mozgalmi jelleget is fel kellene venni a katonaságnak, és egyébként pont ez lenne az, ami a társadalmi megbecsülését is alátámasztaná, mert nálunk sajnos ez még… Hogy mondjam, nagyon messze vagyunk olyan nyugati országoktól vagy akár az Egyesült Államoktól, ahol a katonákat megbecsülik az állampolgárok, nemcsak az állam, nemcsak a kormány, hanem az egyes állampolgárok is.

Ebbe az irányba kellene elindulni. Ez lehet egy jó irányba tett lépés, de még a célt semmiképpen nem értük el, úgyhogy arra kérem miniszter urat, hogy menjünk tovább az úton, és tegyük ezeket a kérdéseket egyértelművé. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Staudt képviselő úr. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom, és akkor megadom a szót Hende Csaba miniszter úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. Tízperces időkeret áll a rendelkezésére.

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy így a szavazás előtt felidézzek egy több mint húsz évvel ezelőtti pillanatot. 1993 decemberében a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott parlament megalkotta az első átfogó honvédelmi kódexet, az 1993. évi honvédelmi törvényt. Magam akkoriban a Honvédelmi Minisztérium jogi főosztályvezetőjeként és kabinetfőnökeként a törvény kidolgozásában és egyeztetésében részt vettem, engem rendkívüli örömmel töltött el az akkori szavazás, hiszen mindössze 1 ellenszavazat született, és 99 százalék fölötti többséggel fogadtuk el akkor azt a törvényt. Mindez világosan bizonyította, hogy valóban az akkori parlamentben ülő pártok úgy tekintettek a honvédelem ügyére, mint amely pártok fölött álló nemzeti ügy.

És ha van valami biztató történelmi folytonosság, akkor a mai vita, a mai felszólalások ugyanezt bizonyítják, és reményt adnak számunkra ahhoz, hogy hazánk dolgait talán majd más területeken is olyan egyetértésben és olyan konstruktív vitákban kiforrott és kikovácsolt egyetértésben tudjuk majd e Ház falai között eldönteni, mint amely szavazási eredményt előrevetít a mai vita. Én nagyon szurkolok, hogy az 1993-as vita eredményéhez hasonló, sőt akár azt meghaladó, vagyis akár ellenszavazat nélküli elfogadásra kerüljön sor.

Rendkívül hálás vagyok ezért mindazoknak, akiknek része van abban, hogy eljöhetett ez a mai nap, az a nap, amely napon egy új rendszert alkotunk, a XXI. század rendszerét alkotjuk meg a Magyar Honvédség, a honvédelem egész ügye és a Magyar Honvédségben szolgáló katonák számára.

(10.40)

Mert úgy van az, tisztelt Országgyűlés, hogy egy fegyveres erő, egy hadsereg hatékonysága és ezáltal az adott ország védelmére való képessége több dologtól függ: függ a felszereléstől, függ a fegyverzettől, függ a rendszertől, aminek a logisztika is ‑ aminek a fontosságát Kósa elnök úr olyan kitűnően érzékeltette ‑ a része és sok minden más. De a legfontosabb és a döntő része, tisztelt Országgyűlés, maga az ember, a katona, a jól képzett, fegyelmezett, kötelességtudó, etikus és önfeláldozásig terjedő bátorsággal a hazáját szolgáló katona. Erről a katonáról szól ez a mai nap és ez a mai szavazás, és ennek az igen magas elfogadottságában reménykedem.

Köszönöm mindazoknak, akik a törvény kidolgozásában részt vettek, a saját kollégáimnak, de nagyon nagy hangsúllyal szeretném megköszönni Kósa Lajos elnök úrnak, a Honvédelmi és rendészeti bizottság különböző pártállású tagjainak azt a rendkívül elmélyült és igen konstruktív, építő jellegű szakmai vitát, amelyet a törvény elfogadása előtt lefolytattak, és ennek köszönhetően megalkották azt a bizottsági módosító indítványt, amelyet természetesen a kormány teljes egészében támogat, és kéri, hogy ezzel együtt szavazzák meg a törvényjavaslatot.

Köszönöm minden felszólaló támogatását, az ellenzékieknek köszönöm a kritikus felszólalásokat is. Nagyon fontos az, hogy tudjuk, melyek azok a kérdések, amelyekben nem értünk egyet, mert annál világosabb és értékesebb az, hogy amiben viszont egyetértünk, az valóban pártok fölötti nemzeti ügy, és ez ezen a napon a magyar katona megbecsülése.

Akinek még köszönetet kell mondani, az a kormány és áttételesen az Országgyűlés, hiszen azt a több mint tízmilliárd forintot, ami erre az évre, július 1-jétől december 31-ig az illetménynövekedéshez szükséges, azt a több mint tízmilliárd forintot a parlament által megszavazott költségvetés keretei között a kormány rendelkezésünkre fogja bocsátani. Tehát természetesen ez a pénz megvan, ezt tudja a képviselő asszony is; Demeter Márta nyilván csak költői kérdésként tette fel azt, hogy vajon megvalósul-e ez a béremelés, illetményemelés. Hát most fognak szavazni róla! Természetesen megvalósul, mert törvény fogja rá kötelezni a kormányt, és a szükséges pénz is rendelkezésre áll.

Megköszönöm Kósa elnök úr dicsérő szavait, kollégáimnak továbbítani fogom, akik közül a munkában részt vettek legfontosabbjai most itt ülnek a szakértői páholyban.

A támogatási szándékot is köszönöm a képviselőtársaknak és a frakcióknak.

Csak néhány kérdést emelnék még ki. Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak mondanám, ha itt lenne, nyilván fontos…

ELNÖK: Itt van!

HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Ó, bocsánat! Elnézést kérek a képviselőtársamtól! Fenn ül a pulpituson.

Hosszú időn keresztül elmaradt illetményfejlesztésről beszélt, ami nem bőkezű adomány, hanem évtizedes adósság. Bizony, honvédjeink régóta rászolgáltak erre az illetménynövelésre, elég, ha csak a mögöttünk hagyott esztendőkből a vörösiszap-katasztrófa és a nagy dunai árvíz idején meg az afganisztáni meg más missziókban teljesített helytállásukat emelem ki. De ugye, azt is tudja, képviselőtársam, hogy az utolsó jelentős, bruttó 100 százalékos illetményemelést 2002-ben az első Orbán-kormány hajtotta végre, és utána, a következő nyolc esztendőben egyetlen fillér illetményemelésre nem került sor? Tehát amikor ön évtizedes mulasztásról beszél, akkor gondolom, tudatában van annak, hogy ki az, aki megemelte a katonák illetményét, és ki az, aki most újra megemeli.

Részletkérdésnek tűnik, de a túlmunka díjazása tekintetében szeretném a képviselő asszony figyelmét felhívni arra, hogy a törvényjavaslat 34. §-a világosan szabályozza azt, hogy a teljesítményelismerés nevű új juttatással a többletmunka pénzbeli ellenértéke igenis elismerhető, úgyhogy ez ne legyen probléma.

Staudt Gábor képviselőtársamnak kissé ünneprontó módon azt kell mondanom, hogy el kell olvasni a törvényjavaslatot. A törvényjavaslatban, az indokolásban is, de a törvényjavaslattal kapcsolatban megtett valamennyi nyilatkozatban világosan elmondtuk, hogy az illetmények növekedése az egyes állománykategóriákban bizony eltérő lesz: átlagosan 30 százalékos az illetménynövekedés, ami azt jelenti, hogy ennyivel növekszik meg a bértömeg, amit a Magyar Honvédség katonái meg fognak kapni. Ön arról beszél, hogy uramisten, mi lesz itt, ha majd a tábornokok meg a főtisztek nagyobb százalékos mértékű emelést kapnak, mint az alacsonyabb rendfokozatúak. (Dr. Staudt Gábor: Igen.) Bólogat, ezt mondta.

Ez, kérem, olyan fokú tájékozatlanság és tudatlanság, ami az égre kiált, a törvényjavaslatban ugyanis világosan benne van ‑ és ezt százszor el is mondtuk ‑, hogy igenis eltérő mértékű lesz a százalékos juttatás. A tábornoki kar tagjai például öt, azaz 5 százalékos mértékű illetményemelésben részesülnek most. A tisztikar egésze ‑ beleértve valamennyi tiszti rendfokozatot ‑ 15 százalékos mértékű átlagos illetményemelésben részesül. Az altisztek, vagyis a haderő gerincét jelentő, az egész hadsereget a hátukon vivő szakemberek meg 38 százalékos mértékű illetményemelésben részesülnek július 1-jétől. És a szerződéses katonák állománya pedig 25 százalékos mértékű átlagos emelésben fog részesülni.

Ön tehát olyan rémeket fest föl most itt a Parlament mennyezetére vagy falára, amelyek egy pillanatig fenn sem álltak, és nem is értem, hogy ilyen badarságokat ön honnan vesz. Ön nem olvasta el a javaslatot, és nem követte figyelemmel a vitát. (Dr. Staudt Gábor: Itt voltam a vitában!) Az tehát, amit ön kifogásol, benne van a törvényjavaslatban. Hát kiszámíthatóak ezek a százalékok és ezek a mértékek a szorzókból és a különböző táblázatokból! Tehát ez, amit ön hiányol, benne van a törvényben, és így van benne, ahogy én elmondtam. (Dr. Staudt Gábor: Mit vesznek el tőlük?)

Ugyanakkor a szerződéses veteránok nemkívánatosak a hadseregben ‑ ezt mondja. Na, ilyen nincs a törvényjavaslatban, egyáltalán szerződéses veterán, mint olyan, nem is létezik, tehát ön badarságokat beszél e tekintetben is. (Dr. Staudt Gábor: Nem érti a miniszter úr…) Az előző kérdés benne van a törvényben, ez meg egyáltalán benne sincsen.

No, az etikai kódex kérdését többen felvetették. (Az elnök csenget.) Egy pillanat múlva befejezem, elnök úr! Természetesen semmilyen önkényességről nincsen szó, alkotmányos rendeletalkotási felhatalmazásról van szó, nem lehet mindent törvényi szinten szabályozni. Az állampolgári jogok pedig ‑ az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint ‑ alapvető tekintetben csak törvényben korlátozhatók. (Az elnök ismét csenget.) Tehát az önkénynek még a veszélye sem vethető fel e tekintetben.

Köszönöm még egyszer megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   19-22   23-40   41-42      Ülésnap adatai