Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Fidesz, és más képviselők önálló indítványát T/135. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetik.

Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására az Igazságügyi bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, aki az előterjesztők nevében kíván szólni 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat egyértelműen kijelöli az új kormány szerkezetének az alapjait. A T/135. számú törvényjavaslat a stabilitás, az egyszerűség, az átláthatóság követelményeit szem előtt tartva lényegében a megelőző kormányzati ciklus kormányzati szerkezeti struktúrájának a folytatását biztosítja. Az egyetlen lényeges újdonság, hogy a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat különbséget tesz Magyarország kormányzati koordinációt ellátó minisztériuma és a szakpolitikai feladatot ellátó minisztériumok között, ennek eredményeképpen a Miniszterelnökség már nem önálló központi államigazgatási szervtípusként, hanem minisztériumként fogja a kormányzati tevékenységet összehangolni a kormány általános politikájának érvényesítése érdekében.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat vitája során sok szó esett arról, hogy mire terjed ki az Országgyűlés alkotmányos hatásköre a kormányzati szerkezetátalakítás során. A benyújtott és most tárgyalt törvényjavaslat egyértelmű választ ad arra, hogy az Országgyűlésnek hol húzódnak meg a szabályozási hatáskörei.

(16.50)

A kormány szervezetalakítási szabadságát az Alaptörvény 15. cikk (1) és (2) bekezdése egyértelműen rögzíti. Ez még az Alkotmánybíróság értelmezésében is azt jelenti, hogy a kormány az alkotmányos rendelkezések szerint nagyfokú szabadságot élvez a tekintetben, hogy az egyes, a kormány hatáskörébe tartozó államigazgatási feladatok ellátását, irányítását, vezetését és felügyeletét mely miniszter, illetőleg mely minisztérium hatáskörébe utalja vagy ezek melyikét tartja saját hatáskörében.

Az Országgyűlés hatásköre ezen szervezetalakítási szabadság kereteinek meghatározására terjed ki. Az Országgyűlésnek az a feladata, hogy egyértelműen kijelölje a központi államigazgatási szervek típusait, a minisztériumok szerkezetére és működésére vonatkozó szabályokat megállapítsa. Minden más kérdés rendezése a kormányra és a kormány által eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletre tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! A mostani törvényjavaslat e keretek között mindazon törvények, törvényerejű rendeletek módosítását elvégzi, amelyek módosítására a kormány megalakulása érdekében, a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslattal összefüggésben szükség van. Ennek megfelelően a törvényjavaslat legterjedelmesebb része a központi államigazgatási szervezetrendszerre vonatkozó törvény módosítása.

A törvényjavaslat e törvény kiegészítésével egy régi adósságot pótol, megteremti a feladat- és hatáskörök, illetve az egyes kormányzati szereplők személyében beálló változásával összefüggő átadás-átvétel törvényi szintű generális szabályait, és felhatalmazást ad a végrehajtási jogszabály megalkotására. A közigazgatás-tudományban értelmezett pozíciójához igazítja a miniszter helyettesítésének rendjét, mely tekintetében a miniszter képviseletére államtitkárt jelöl ki, megteremtve ezáltal az állami vezetők szakmai és politikai funkcióinak minél élesebb elválasztását. Az új szabály értelmében helyettes államtitkár vagy vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő kormányálláspontot vagy tárcaálláspontot nem képviselhet bizottsági ülésen.

Új fogalmat is bevezet a törvényjavaslat a miniszterhelyettes kinevezésére való kötelezéssel. A miniszterhelyettes a minisztériumban működő, a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában ekként kijelölt államtitkár. Elnevezésében elválik a minisztériumban működő többi államtitkártól feladat- és hatáskörében, jogaiban és kötelezettségeiben azonban nem különbözik tőle.

A törvényjavaslat továbbá a miniszterelnök munkaszervezeteként a Miniszterelnökségen belül működő, e célra létrehozott kabinetet határozza meg. Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezései sarkalatos törvény módosítását érintik, ezek közül azonban az Alaptörvény alapján az olyan módosításhoz, amely kizárólag a miniszter, a minisztérium vagy a közjogi szerv megjelölését módosítja, az Országgyűlés szavazásakor jelen lévő képviselők egyszerű szótöbbsége szükséges, így a törvényjavaslat ezen törvények módosításához kapcsolódó sarkalatossági záradékot nem tartalmaz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiekkel összefüggésben látható, hogy amint a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat is az egyszerűsítés, átláthatóság és feladat- és hatáskörök pontosabb, ha úgy tetszik, élesebb elhatárolására irányul, a mostani törvényjavaslat is ezt az irányt követve igyekszik a jogrendszer törvényi szintjén az ehhez szükséges jogi alapot megteremteni. Kérem ezért önöket, hogy támogassák a benyújtott T/135. számú törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót 30 perces időkeretben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány a javaslatot támogatja, bár ez nyilván már a következő kormány saját szervezetalakítási szabályait tartalmazza magában, tehát nyilván a következő kormány működésének lényegi követelményeit tartalmazza teljes mértékben. Ahogy az előterjesztő is utalt rá, az Alaptörvényünk rögzíti minden kormányzat számára a szervezetalakítási szabadságot.

Ezen a téren a józan ész alapján szerintem mindenki úgy gondolja, hogy magának a kormánynak a felelőssége, hogy olyan struktúrát alakítson ki a kormányzati szerkezetben, amely szerinte jól működik. Ez nyilván az ő felelőssége. Ez a javaslat itt, formálisan az Országgyűlés előtt fordul meg, de nyilvánvalóan a kormány szabja ezt meg, és nem az ellenzék szabja meg a kormánynak, hogy milyen struktúrában működjön, hiszen a felelősséget is a kormányzat vállalja ezért.

Régóta hangoztatott elképzelésünk a dereguláció, aminek az a lényege - a formális és a tartalmi deregulációnak egyaránt -, hogy minél kevesebb törvény tartalmazzon minél kevésbé részletes szabályokat, és amit lehet - amit a törvényi garanciák, az alkotmányos garanciák másként nem írnak elő -, minél alacsonyabb szabályozási szinten, ne törvényben, hanem kormányrendeletben, ne kormányrendeletben, hanem miniszteri rendeletben szabályozzunk. Ez a terület pontosan az, ahol ennek a deregulációnak helye van, hiszen a kormányzat átalakítása, belső hatáskörök átcsoportosítása kormányzati belügy. Kevésbé a parlament ügye, mint inkább a kormány belügye, hogy miként szervezi a munkát. A feladatait más jogszabályok rögzítik, de a szervezeteinek kialakítása és azok hatékonyságának biztosítása egy az egyben a kormány felelőssége. Éppen ezért indokolt, hogy ne minden kérdés, amely korábban itt, a parlament előtt, a parlament asztalán feküdt, legyen szintén a parlament előtt módosítandó, hanem a kormány akár belső kormányrendeleti szinten is átstrukturálhatja a saját működését. Ebből a szempontból fontos tehát ez a törvénymódosítás, amely most már kifejti sokkal részletesebben a korábbi minisztériumi felsorolási törvényhez képest a kormányzat felépítésének vázát, és nyilván ezt tartalommal a következő hetek kormányzati jogalkotása fogja meghatározni.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy a korábbi szokásoknak is megfelelően, illetőleg az Alaptörvény már említett szakaszában megfogalmazott felhatalmazás szerint adjuk meg a kormányzatnak a szerkezetátalakítási szabadságát, hiszen itt abszolút kormányszervezési kérdésekről van szó, és bár az ellenzék sokszor vetette már föl ezzel kapcsolatban a törvényi szabályozás igényét, itt alaptörvényi mérce abban az esetben van, ha az állampolgárok alapvető jogait befolyásolná, szabályozná, korlátozná vagy kiterjesztené adott esetben egy-egy javaslat.

Ez viszont nem az állampolgárok alapvető hétköznapi jogairól szól, hanem az állam szervezeti-működési szabályairól. Éppen ezért indokolt, hogy ebben a szabályozottság szintje csökkenjen, a jogszabályok átláthatóbbak legyenek, és a deregulációs folyamatban, amiben már korábban is előrehaladtunk és több száz országgyűlési határozatot, kormányrendeletet vagy törvényt dereguláltunk, tovább is haladjunk ezen az úton.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy az új házszabályi rendelkezésekre figyelemmel kétperces hozzászólásokra első alkalommal csak a vezérszónoki felszólalásokat követően kerülhet sor, és ezek körében képviselőcsoportonként csak egy képviselőnek, valamint az elsőként jelentkező független képviselőnek van lehetősége hozzászólni.

Megadom a szót Tuzson Bence képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

TUZSON BENCE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az asztalunkon fekszik a T/135. számú törvényjavaslat, ami szorosan kötődik a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényhez, amit az imént fogadtunk el, és ennek a szerves egységnek a részeként nagyon fontos az, hogy ha az ember, illetve az Országgyűlés elfogad egy ilyen törvényjavaslatot, akkor mindig áttekintse a jogszabályok jelentős részét, a törvények jelentős részét, és ezeket a típusú változásokat, a szervezeti változásokat átvezesse a jogalkotás teljes spektrumán, így a törvényeken is.

Egy kis változásról természetesen szó van, hiszen az alkotmányban, a korábbi alkotmányban még másfajta rendelkezések léteztek, mint a mostani Alaptörvényben. A korábbi alkotmányunk rendelkezései szerint egy kicsit jobban megkötötték az Országgyűlés kezét a tekintetben, illetve a kormány kezét a tekintetben, hogy hogyan alakítsa ki a szervezeti struktúráját.

Az új szabályozásban az Alkotmánybíróság korábbi határozataival összhangban egy kicsit változtattak a tisztelt elődeink a korábbi Országgyűlésben a szabályozáson, és az új Alaptörvénybe már nem került be az a szabály, ami az Országgyűlés hatáskörébe utalt bizonyos szervezeti kérdéseket a kormányzat, a kormányzati struktúra kialakítása során.

(17.00)

Ennek megfelelően, visszautalva egyébként a korábbi törvény vitájára is, változás következik be tehát. Egy sokkal rövidebb és összefogottabb törvény született meg a tekintetben tehát, ami az alkotmányos kérdéseket is most már tisztázta, hogy a minisztériumok felsorolásánál a törvénynek mit kell tartalmaznia. Az Alaptörvény egyértelműen elmondja, hogy ez a jogszabály most már csak egy felsorolást tartalmaz. Tehát tulajdonképpen a legfontosabb hatáskört, az alapvető keretszabályokat kell az Országgyűlésnek megfogalmaznia, minden egyéb szabály most már a kormányzat hatáskörébe tartozik. A kormánynak, a korábbi jogszabályból is következően most már eredeti jogalkotási kötelezettsége van a tekintetben, hogy kialakítsa a szervezeti struktúráját, és a kormány nyilván ezt ennek megfelelően meg is fogja tenni. Felhívom a tisztelt Országgyűlés szíves figyelmét arra, hogy átmeneti szabályokat sem ez a jogszabálytervezet, sem pedig a korábbi törvény, amit ma fogadtunk el, nem tartalmaz. Ez azt is jelenti, hogy a kormányzatnak kötelezettsége szinte azonnal megalkotni azt a jogszabályt, amely a hatáskörök felsorolásáról szól, tehát meg kell határozni a működés alapvető kereteit.

A mostani jogszabályunk egy szükséges, minden változás esetén szükséges jogszabály, ami egyrészt alkotmányos kötelezettségeket is tartalmaz, másrészt bizonyos részletszabályokat bont ki, ahogy Rétvári Bence államtitkár úr erre utalt. Kibont bizonyos részletszabályokat a tekintetben, hogy hogyan fog működni a kormányzat. Másrészről pedig funkcionálisan közelíti meg a továbbiakban, részben egyébként a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a minisztériumok működését, nem pedig miniszteriális alapon. Azaz, ha valamilyen hatáskör valamilyen jogszabályban, törvényben felsorolást nyer, akkor a későbbiek során már egyértelműen a valamilyen feladathoz kötődő miniszternek a feladata lesz az abban a körben való jogalkotás. Ez kiszélesíti, illetve egyértelművé teszi azt, hogy a kormány szabadsága már a korábbi alkotmánynak, az Alkotmánybíróság határozatainak megfelelően, illetve az Alaptörvényben meghatározott módon, ne legyen korlátozva a tekintetben, hogy hogyan alakítja ki a működésének kereteit.

Ez egyébként azért is szükséges, mert ha tisztán szét akarjuk választani egymástól a törvényhozást és a végrehajtást, akkor a tiszta szétválasztás keretében a végrehajtó hatalomnak az ilyen formában való korlátozása már azt jelentené, hogy bizonyos ilyen típusú hatásköröket magához von az Országgyűlés. Ennek a szabadságnak a biztosítása pedig természetesen a végrehajtó hatalom felelősségét erősíti fel a másik oldalról.

Ennek megfelelően kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa az itteni előterjesztést, és ezzel is segítsük elő az új kormány mielőbbi megalakulását. Kérem önöket, hogy ezt a törvényjavaslatot szavazatukkal támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam Tuzson Bence képviselőtársamat, sőt az előtte felszólalókat is. Azt vártam volna, hogy esetleg valami bővebbet mondanak arról, hogy valójában hogyan is alakul a kormányzati struktúra.

Nem akarom ismételni azt a gondolatmenetemet, amelyet talán két napirendi ponttal ezelőtt mondtam el, nevezetesen, hogy az az egyik probléma, hogy nem írták bele, egyébként a 24 éves szokásoknak megfelelően, hogy körülbelül hogyan fog kinézni ez a struktúra, de itt a vitában sem hangzik el. Sok képviselő felszólalt, aki elmondta, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Én is ezt gondolom, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Örülnék annak, ha tudnám, és nem csak a sajtóból, hogy mondjuk, az Igazságügyi Minisztériumhoz mi fog tartozni (Dr. Rétvári Bence: Az igazságügy!), mi fog tartozni az emberi erőforrás minisztériumhoz, s a többi, s a többi, vagyis milyen hatáskörök, mert erről ugyan önök, bár most már a második törvényt nyújtják be ebben a témában, de nem nagyon szeretnének beszélni.

Az, amit Tuzson képviselőtársam mondott a hatalmi ágak megosztásáról, egy szép gondolat. Számomra még elfogadható gondolat is lenne, csak akkor alakítsuk hozzá a teljes jogrendszert. Ha azt akarjuk, hogy a parlament és a végrehajtó hatalom egymástól valóságosan is elválasztva működjön, és itt még el sem megyek abba az irányba, hogy azt fejtegessem, miszerint a modern demokratikus viszonyok között, még ha jogszabályi keretek ezt biztosítják is valamely államokban, a gyakorlatban mennyire érvényesül, hanem maradok csak a törvényi szabályozásnál, akkor is úgy tűnik, hogy Tuzson képviselőtársam be kíván nyújtani egy olyan módosító javaslatot, amely azt irányozza elő, hogy kormánytag ne lehessen országgyűlési képviselő. Ugyanis a legkomolyabb összefonódás ma a parlament és a végrehajtó hatalom között az, hogy államtitkárok és miniszterek, beleértve a miniszterelnököt is, országgyűlési képviselők.

Én támogatnék egy olyan megoldást, számos európai példa van rá, hogy az önök érvrendszerét használjam most én, ahol ezt megoldják, egyszerűen úgy például, hogy aki elmegy miniszternek, annak szünetel a képviselői mandátuma, és a listáról bekerül egy következő abba a frakcióba, így nem változik meg a mandátumarány. De számos más megoldás is lehetséges. De ha el akarjuk ezt választani ilyen módon, akkor tegyük mellé a törvényi lábát is. Persze utána megmarad az a kérdés is, hogy valójában a kormányon és a parlamenten belüli szereposztás mennyiben tekinthető kifejezetten csak egy szereposztásnak, felülírva a törvény által szavatolt hatalmi ágak megosztásának az elvét. Mert ma a magyar demokráciának ez az egyik rákfenéje, hogy látszólagos a törvényhozási hatalom és a végrehajtó hatalom különállása. Ezt ma már inkább a fékek és ellensúlyok rendszerében lehet valamilyen módon értelmezni. Ha a hatalmi ágak megosztásáról beszélünk, ott talán az igazságszolgáltatás területén lehet még azt mondani, hogy a klasszikus locke-i vagy montesquieu-i elveknek megfelelő hatalmi megosztás működik. Remélem, fog is, erről beszéltünk elég sokszor a bírósági szervezet átalakításánál, hogy itt már néhány megbicsaklást az ember észlel az új struktúrában.

De amíg nincs ez, azt gondolom, helyes, ha a parlament igenis tárgyal a kormányzati struktúráról. Ugyanis az államtitkárok és a miniszterek túlnyomó többsége vélhetően képviselő lesz. Tehát ma Magyarországon nem választjuk szét ilyen szinten a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat. Éppen ezért nem hibás az a 24 éve kialakult gyakorlat, amely az Országgyűlésnek is feladatot ad a kormányalakítással kapcsolatban, és az Országgyűlésben is tartalmi elemeket tárgyalunk meg a kormányzati struktúrát illetően. Hozzátéve azt, amit most is hozzáteszek és máskor is, hogy természetesen a kormányoldalnak, a kormánynak a feladatköre, lehetősége és felelőssége, hogy ezt a struktúrát kidolgozza és meghatározza. De ahhoz, hogy mi ellenzéki képviselőként erről véleményt tudjunk mondani, ahhoz kéne legalább valamilyen javaslat. Úgyhogy remélem, Balla képviselő úr intencióit a továbbiakban felszólaló kormánypárti képviselők megfogadják, és mondanak valamit a valóságos struktúráról.

Annál is inkább, mert az a modell, amelyet önök felvázoltak most, annak egyes elemei bizonyos kételyeket vetnek fel. Például ez a törvény egy picit bővebben nyilatkozik már a Miniszterelnökségről. Legalább annyit tudunk, nemcsak a sajtóból, hanem most már az Országgyűlés hivatalos értesítéséből is, hogy a Miniszterelnökséget nem egy államtitkár, hanem egy miniszter fogja vezetni. Ez pedig, azt gondolom, enged arra következtetni, hogy komolyabb szerepet szánnak a Miniszterelnökségnek. Enged arra következtetni, hogy jelentős hatásköröket csoportosítanak át más minisztériumokból a Miniszterelnökséghez. Hogy miket, azt nem tudom, de valószínűleg jelentőseket. Nekem pedig az ezzel a gondom, hogy egy olyanfajta centralizációt valósít meg még a kormányon belül is, ami szerintem nem feltétlenül egészséges.

(17.10)

Ha eljutunk oda, remélem, nem fogunk, hogy úgy néz ki a kormányzati működés, hogy a Miniszterelnökségen hoznak politikai döntéseket szakmai ügyekben is, majd a minisztériumok ezeknek a politikai döntéseknek a végrehajtói lesznek, akkor nagyon közel kerülünk azokhoz az államberendezkedésekhez, ahol a párt kiadja az utasítást, valójában a párton belül, a pártközpontban dőlnek el a dolgok, teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldali rendszerekről beszélünk, és a minisztériumok kvázi végrehajtók. Én ezt a veszélyt látom a mostani struktúrában.

Egy picit hasonlatos volt - legalábbis bizonyos területeken - a helyzet az elmúlt ciklusban is. Nem egy olyan törvényjavaslat vitáján vettem részt, ahol az államtitkárok mondtak valamilyen szakmai javaslatot; az én szakterületemhez legközelebb értelemszerűen a jog, az igazságszolgáltatás áll, mondott valamit államtitkár úr, aztán másnapra más lett belőle. Vagy kérdeztünk valamit államtitkár úrtól, és igazságügyi államtitkárként, mondjuk, azt kellett mondania, hogy nem tudja, talán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sok ilyen válasz érkezik, és sok ilyen esetnek vagyunk tanúi, ahol az adott területért felelős szakállamtitkár véleménye egy napon belül megváltozik, az valószínűleg nem az ő saját megfontolásán alapult, hanem azon alapult, hogy ezt az utasítást kapta; vagy még abban a kérdésben nem kapott utasítást, ezért nem tudott mit mondani. Szerintem ez egy nagyon rossz struktúra, és ha ennek az erősödése várható most attól, hogy a Miniszterelnökségen összpontosulnak majd nemcsak egyes területek, hanem szinte az összes vagy éppen az összes, akkor ezen struktúra kibontakozásának lehetünk tanúi. Én nem tudom, hogy így van-e, ugyanis önök nem mondanak erről semmit. Ugyanakkor meg azt látom, hogy ez a javaslat errefele tendál. Én pedig azt szeretem, persze ízlés kérdése, ha a szakminisztériumok nemcsak szakmai, hanem politikai felelősséget is viselnek az általuk képviselt területekért, az Igazságügyi Minisztérium az igazságügyért, a honvédelmi a honvédelemért, az egészségügyi az egészségügyért, és nem minden a Miniszterelnökségen dől el. Persze, mondom, elképzelhető, hogy más lesz az önök struktúrája.

A másik, ami egy picit nem tartalmi, hanem formai problémám, hogy ezt a javaslatot önöknek együtt kellett volna benyújtani a másikkal. Őszintén remélem, hogy ez nemcsak az elmúlt négy évben tapasztalható kapkodó jogalkotásnak az eredménye, hogy nem így történt, hanem valami más áll emögött. De amikor az elnök úr figyelmeztette Gúr Nándor képviselőtársamat arra, hogy térjen a tárgyra, és Gúr Nándor képviselőtársam azt mondta, hogy a tárgynál van és arról beszél, az a helyzet, hogy mind a kettejüknek igazuk volt. Ugyanis az, amiről ő beszélt, az valóban ebben a törvényben jelent meg, így az elnöknek igaza volt. De amiről ebben a törvényben szó van, az szoros összefüggésben volt az előzőekben tárgyalt, más napirendnél tárgyalt törvénnyel, ezért meg Gúr képviselőtársamnak volt igaza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből egy dolog következik, hogy ezt a kettőt jó lett volna együtt tárgyalni, és ha már tárgyaljuk, akkor valamelyiknél, még egyszer mondom, jó lett volna, ha mondanak valamit arról, hogy hogyan is fog ez a struktúra kinézni; nem azért, mintha befolyásolni tudnánk, sokkal inkább azért, hogy legyen miről a véleményt elmondani.

A másik dolog, amit Tuzson képviselőtársam mondott, én sem gondolom azt, hogy a kormány ne tenne majd eleget annak, hogy megalkotja ezt a rendeletet. De hasonló helyzettel már találkoztunk, amikor az Országgyűlés hozott egy törvényt, kötelezte a kormányt egy rendelet megalkotására, és a kormány mégsem alkotta meg azt a rendeletet. Volt ilyen az elmúlt négy évben. Azt a veszélyt pedig fölveti egy ilyen, hogy ha a kormány itt is úgy dönt, hogy mégsem kívánja megalkotni, mert mondjuk, szeretné rugalmasan kezelni majd a jövőben ezt a kérdést, akkor mondjuk, országgyűlési képviselőként fogalmam nincs, hogy melyik miniszterhez forduljak, melyiket interpelláljam, melyiket kérdezzem, mert nem tudom a hatáskörét. Valószínűsítem még egyszer, hogy a kormány meg fogja alkotni ezt a rendeletet, de ha a jogalkotás technikájáról és menetéről beszélünk, akkor ezt még formai szempontból feltétlenül meg kellett említeni.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, ugyanazon érvek alapján, mint amely érvek alapján nem tudjuk támogatni a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, így az ezekkel összefüggő módosításról szóló törvényjavaslatot sem. Mindazonáltal remélem, hogy érdemes lesz még egyszer szót kérnem, és egy pezsgőbb vita tud kialakulni ebben a témában, mert képviselőtársaim közül valaki legalább elénk tárja azt, hogy hogyan nézne ki majd a struktúra.

Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, rövid leszek. Abban egyet tudok érteni az előttem szóló Bárándy Gergellyel, hogy ezt a törvénymódosító csomagot valóban a minisztériumok felsorolásával egy javaslatban kellett volna benyújtani. Kicsit úgy érzem, hogy komikus, hogy még a mai országgyűlési napon történt, hogy ugyanerről, majdnem ugyanezekről a témákról kellett beszélni, ugyanígy, ugyanezeket a gondolatokat lehetett elmondani. Ez tulajdonképpen csak az átvezetése vagy javarészt csak az átvezetése a többi törvényen. Egyébként az is fájó, hogy többet nem tudunk meg ebből sem, mint az előző, T/106. számú javaslatból, amit ma kora délután is tárgyaltunk, mármint a módosításokról tárgyaltunk, és sajnálatosan még mindig nem lehet tudni, hogy pontosan milyen struktúrában, milyen feladat- és hatáskörökkel képzeli el a miniszterelnök a kormányát. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez nem tartozik az Országgyűlésre, de azért engedjék meg, hogy az ellenzéket is érdekelje, hogy akár melyik miniszterhez milyen feladat- és hatáskörrel tartoznak az adott területek, ez bizony egy fontos kérdés lehet.

Ha csak technikailag nézzük a javaslatot, az önmagában elég érdekes, hogy az általános indokolást egy olyan részletes indokolás követi, ami méretében, terjedelmében hasonló méretű, és nem azért, mert az általános indokolás olyan hosszú lenne. A részletes indokolást úgy oldották meg, hogy 1-42. alcímhez, és akkor itt láthatunk valami teljesen általános, mindenféle pontos részletet nélkülöző leírást.

Egyébként az előttem felszólaló fideszes képviselőktől azt is meg lehetett tudni, hogy itt rendeleti úton, minél több rendelettel és a törvények jogi hierarchiájában a törvények alatt elhelyezkedő joganyaggal próbálják meg megoldani a jövőben az ország kormányzását. Ezt hívják rendeleti kormányzásnak, amit már egyébként Kövér László házelnök úr belengetett korábban. Azt mondta, hogy tulajdonképpen rendeleti úton is lehet kormányozni, nem kell annyi törvényt alkotni. Ez egy sajátságos felfogás, és amikor önök ezeket a javaslatokat beterjesztik, és mindig nagyon szépen megindokolják, hogy miért kell, mondjuk, a rendelethez nyúlni a törvény helyett; amit eddig törvényben tudtunk meghatározni, most rendeletként miért lesz jó, ha egy alsóbb szintű joganyagban kerül meghatározásra, ezzel általában sem értettünk egyet, és még ebben az esetben is szkeptikusok vagyunk, noha valóban a kormányt megilleti, hogy kialakítsa azt a feladat- és struktúrarendszert, amiben ő elképzeli a munkáját. De hát az ellenzéket és a parlamenti ellenzéket meg megilleti az, hogy ezt kritizálja, és esetleg akár jobbító felvetéseket is tegyen.

Tehát nem jó, ha ezt az egészet kormányzati, illetve rendeleti szintre vezetik ki. Ennyi erővel akkor egyébként a minisztériumok felsorolása is lehetne egy rendeletben meghatározva, mert nem látom, hogy ha már önök elindultak ebbe az irányba, akkor ezt miért ne lehetne megtenni. Lehet, hogy a következő ez lesz.

Ami a Miniszterelnökséget, az átalakuló Miniszterelnökséget illeti, kormányzati koordinációt ellátó minisztériumként fogják meghatározni a jövőben. Élek a gyanúval, hogy ez csak arra szolgál, hogy Lázár János miniszterként tudjon működni a jövőben.

(17.20)

Egyébként én még emlékszem arra, amikor Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy ez az egész feladatkör, amit a Miniszterelnökség ellát, egy államtitkárt igényel, és nem kell oda miniszter. Most persze nem tudjuk, hogy mennyivel bővül ki ez a feladatkör, hiszen erről információnk nincsen, de én ugyanazt a feladatkört látom így első ránézésre, márpedig itt akkor csak arról lehet szó, hogy Lázár Jánost megajándékozzuk egy miniszteri titulussal; lehet, hogy már derogált neki államtitkárnak lenni. Tehát ezekkel a felsoroltakkal természetesen így nem tudunk egyetérteni.

Az 59. §-ban még egy dologra felhívnám a figyelmet, bár ez részben eddig is így volt, de az, hogy a helyettes államtitkárok esetében példának okáért 30 százalékkal el lehet térni a miniszter jóváhagyása alapján az ő alapilletményüktől, ez azért nem indokolt, mert ha valakinek van egy alapilletménye, a törvény meghatározza, hogy mondjuk, egy helyettes államtitkár mekkora összeget keres, akkor próbáljuk meg ehhez tartani magunkat; vagy ha már eltérésre lehetőség van, akkor az ne legyen 30 százalék. Lehet, hogy valaki persze több munkát végez, de ez a 30 százalék egy nagyon jelentős összeg, ráadásul egyébként a médiában a sajtó is több cikket szentelt annak, hogy bizony a legtöbb esetben ezekkel a juttatásokkal, ezekkel a pluszjuttatásokkal élnek is a miniszterek, és az a ritka, ha valamelyik helyettes államtitkár fizetése, tiszteletdíja nincs eltérítve, és szinte nem találni olyat, aki a törvényben meghatározott alapilletményét kapná meg a munkájáért.

Úgyhogy én nem szeretném szaporítani tovább a szót. Ezek miatt, amiket felsoroltam, nem tudjuk támogatni a javaslatot. És alá szeretném húzni, hogy valóban sokkal elegánsabb lett volna, ha ezt egy csomagban, megfelelő, korrekt előkészítéssel és megfelelő indokolással, akár részletes indokolással hozzák be ide az Országgyűlés elé; arról már nem is beszélve, hogy mindez igaz a minisztériumok és a miniszterek feladat- és hatáskörére is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a KDNP képviselőcsoportja részéről kívánja-e valaki ismertetni a frakció álláspontját. (Nem jelentkezik senki.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, az LMP képviselőcsoportja részéről kíván-e valaki vezérszónoki felszólalást tenni. (Nem jelentkezik senki.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalások következnek. Felhívom a figyelmüket, hogy ezekre 15-15 perces időkeret áll rendelkezésre.

Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán az érdeklődés hiánya is mutatja, hogy kissé komikus az, hogy egy napon belül lényegében másodszor ugyanazt a tárgykört tárgyaljuk, és kicsit slendrián, összecsapott módon. Amikor a részletes indoklását vizsgálja az ember ezen előterjesztésnek, azt látja, hogy az 1-42-ig pontig végül is oda van vágva egy ömlesztett sajt, egy ilyen kis másfél oldalas, ebből silabizálja ki az ember, amit szeretne. Természetesen tiszteletben kell és lehet tartani az előterjesztésben is szereplő, a miniszterek közötti feladatmegosztás szabadságát egy kormányzati struktúra tekintetében, még mindamellett is, hogy fogalmunk nincs arról, hogy maga a kormányzati struktúra hogyan fog kinézni, ugyanakkor legalábbis beszédes az, hogy a bizalmunkat kérik ehhez.

A biankó csekkek aláírását mi, nemzeti radikálisok annyira nem szeretjük, főleg, mert olyan, bár nyilván pontosító jellegű, de mégis nagyon komoly filozófiai tartalommal bíró változások is fellelhetők, mint amilyen a Kárpát-medencei gazdasági övezet kérdése, amit egész pontosan ezen előterjesztésben - megszámoltam - 17 helyen vesznek ki, húznak ki, nyilvánvalóan általunk még nem ismert, nagyon fontos külgazdasági szempontok érvényesülése érdekében.

De ugyanúgy, ahogy a miniszterek munkastruktúráját sem ismerjük, a minisztériumi struktúrát sem. Nyilvánvaló, hogy egyszerű lett volna az indoklásban felvezetni azt három-négy sor erejéig, hogy miért van szükség erre, hová kerül ez a nagyon fontos terület, hová kerül a többi nagyon-nagyon fontos terület, hiszen azt látjuk, hogy amikor a külgazdaság fontossága mellett, és végre belátnak olyan dolgokat, hogy a külügyek tekintetében külgazdasággal is érdemes foglalkozni, és ez nem merülhet ki pusztán félgőzzel működő kereskedőházak nyitásában, tehát ennek átgondolt stratégiának kellene lennie, annak ellenére is, hogy bár retorikailag ez átgondolt stratégiaként mutatkozott az önök részéről, az utóbbi két-három évben sem változott meg az a teljesen egészségtelen exportszerkezet, miszerint Magyarország a piacait tekintve még mindig egészségtelen módon a Nyugattól függ, energiahordozók tekintetében pedig egészségtelen túlsúlyban a Kelettől.

Tehát látható az, hogy ami szavakban érvényesül az önök előterjesztésében, nem biztos, hogy a valóságba átszüremlik, és mondjuk, gazdasági hasznot is hajt nekünk, de a Kárpát-medencei gazdasági övezet koncepciója, amit jobbikosként a parlamentben magam is három-négy évvel ezelőtt többször elővezettem, megvédtem - egyébként egyetértésre találtam e kérdéskörben -, igenis egy olyan fontos és filozofikus, filozófiai mélységgel bíró, szimbólumértékű terület, amely nélkül nem lehet gazdaságfejlesztésről beszélni, és ami nem maradhat ki egy minisztériumi struktúrából Magyarországon. Még egyszer mondom, a bizalmunkat kérik egy olyan struktúrához, amit nem vezetnek elénk; ezt nem tudjuk megadni, egyértelmű módon.

De látnunk kell azt is, hogy ahogy a magáncsőd intézményét a 2010-es kampánytól kezdve a KDNP is többször kampányjelleggel felvezette, bizottsági szintre még bejutott, a tisztelt Ház elé soha nem került, hiszen valamilyen úton-módon mindig elkaszálták ezt megelőzően, ugyanígy beszédes az is, hogy a mai nap folyamán az első indítványaik egyike az EP-választás után az volt, hogy a házelnök is szavazhasson, a valós négyötöd és nem az összes képviselő négyötöde valósulhasson meg. Jelzésértékű, hogy nem, mondjuk, a devizahitelesek érdekében nyújtottak be egy nagyon gyors, nagyon jól kimunkált mentőcsomagot, nem a magyar földvédelem pontosítása tekintetében tettek javaslatokat, hanem a saját hatalmi struktúrájukat szilárdították és próbálták keményíteni tovább; az első döntések jelzésértékűek. Ha pedig ehhez kérik a hozzájárulásunkat, ami most előttünk fekszik, lehet, hogy érdemes lenne megmagyarázni, hogy a 17 helyről kivett, eltüntetett Kárpát-medencei gazdasági övezet koncepciója - ami, ha nemcsak csonka-Magyarország tekintetében gondolkodunk, hanem az egész medencét illetően, akkor az egyetlen továbbvezető út a magyar gazdaság számára is, miután kiszáradt állapotát sikerült felszámolni - hova kerül át, melyik minisztériumi struktúrában jelenik meg. Nem érdekel bennünket annyira, hogy melyik miniszter alatt, hiszen ez részletkérdés, strukturális kérdésekről beszélünk, gazdaságfejlesztés ugyanis nem valósulhat meg ezen kérdéskörök tisztességes elhelyezése, felelősségi körökkel való ellátása nélkül.

Tehát megint ott tartunk, magunkat unjuk lassan, amikor évek után újra és újra elmondjuk, hogy biankó csekkhez kérnek hozzájárulást, mi ezt nem tudjuk megadni. Valóban adódik a kérdés, hogy ha rendeleti kormányzásra készülnek, legalábbis részlegesen, akkor miért nem lehetett a felsorolást is egy rendeletbe rakni, miért hozzák ide, amikor konkrét vita nem alakul ki, mi elmondjuk a magunkét, válaszolni nem mernek rá, meg nem is akarnak, a zárszóban esetleg valamifajta leoltást kapnak az ellenzék bizonyos képviselői vagy képviselőcsoportjai, de valódi vita ezek kapcsán nem alakul ki. Tehát az, hogy a relatív négyötöd létrejön, a levezető elnök szavazati joga meglegyen, ez úgy látszik, fontosabb, mint az általam említett több kérdés, a devizahitelesek kérdésének rendezése, vagy jelen esetben az, hogy a Kárpát-medencei gazdasági övezet koncepciója hova kerül, kinek a felelősségi körébe kerül. Azért mondom el ennyiszer, hogy kiprovokáljak rá legalább egy rövid választ. Ez lenne a parlamentarizmus, egy tisztességes parlamenti vita lényege, de sajnálattal meg kell állapítanom, hogy az érdeklődés hiánya is azt mutatja, hogy a nemzeti ellenzéken kívül ez jelen pillanatban nem sok mindenkit érdekel Magyarországon, ez az, ami igazán sajnálatos. Pontosabban Magyarországon sokakat érdekel, a magyar választópolgárok köréből, de állítólagos képviselőiket sokkal kevésbé, és ez az, ami szégyenteljes.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az adott napirend keretében. (Jelzésre:) Szabó Szabolcs független képviselő. Megadom a szót, képviselő úr.

SZABÓ SZABOLCS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Itt az ellenzéki kollégák a probléma lényegét, azt hiszem, már összefoglalták, amivel voltaképpen az Együtt-PM is alapvetően egyetért. Tehát a mi problémánk alapvetően ezzel a módosító javaslattal, hogy a kormány, a kormányzó többség voltaképpen rendeleti úton óhajtja a jövőben meghatározni a minisztériumoknak, illetve a központi hivataloknak a feladatköreit, amivel mi nagyon nem értünk egyet. Másrészt nem nagyon értünk egyet azzal sem, hogy a Miniszterelnökségből minisztériumot csinálnak, hiszen voltaképpen a tükörreferatúrákat intézményesítik ezzel a javaslattal, és voltaképpen azt a kézi vezérlést teszik gördülékenyebbé, amit az elmúlt négy évben is folyamatosan láthattunk.

Másrészt azért én szeretnék ezen túlmenően két kérdést feltenni, mert nem igazából tiszta számunkra, hogy ezeket hogyan gondolják szabályozni. Az első kérdésünk az lenne az előterjesztőhöz, hogy a tárca nélküli miniszterek feladatkiszabási rendszerét egészen pontosan hogyan gondolják megoldani.

(17.30)

Ugyanis ebből a módosító javaslatból az tűnik ki, hogy mostantól kezdve majd a tárca nélküli miniszter a szakminisztériumokhoz is tartozhat, tehát voltaképpen utasítást adhat a közigazgatási államtitkárnak meg a helyettes államtitkárnak, illetve az ő munkáját segítő szervnek, de mi van akkor például, ha a tárca nélküli miniszter ad egy utasítást, meg a szakminiszter ad egy másik utasítást, ami üti egymást. Akkor kockát vetnek, vagy ez hogy lesz egészen pontosan megoldva?

A második kérdésünk az lenne az előterjesztőhöz, hogy a fővárosi, illetve a megyei kormányhivatalok vajon hova fognak tartozni, ugyanis ez sem derült ki számunkra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Vejkey Imre képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) A képviselő úr jelzi, hogy nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az előterjesztéshez további módosító javaslatok benyújtására már nincs lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kiss László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Megadom a szót ötperces időkeretben.

Felszólalások:   55-67   67-81   81-82      Ülésnap adatai