Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. A monitoron több nevet nem látok. Azért megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) A továbbiakban ilyen hozzászólót nem látok. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Dr. Répássy Róbert: Nem.) Nem kíván. Ebben az esetben, tisztelt Országgyűlés, a vitát lezárom. Zárószavazásra a holnapi ülésnapon, a határozathozatalok között kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/1707. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A kijelölt Igazságügyi bizottság részletes vitáról szóló jelentését T/1707/15. számon megkapták. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/1707/17. számon, összegző jelentése pedig T/1707/18. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának és a kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor. Felhívom figyelmüket, hogy összesen 15 perc áll rendelkezésükre a teljes időkeretben, ebből 7 perc a kisebbségi véleményé.

Most megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság 2014. november 12-i ülésén megtárgyalta a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló T/1707. számú törvényjavaslatot.

A javaslat azzal a céllal került benyújtásra, hogy a büntetés-végrehajtással összefüggő jogszabályok és a büntetés-végrehajtásról szóló törvény közötti tartalmi és formai összhangot biztosítsa. A javaslat további célja, hogy az elmúlt évek jogalkalmazói tapasztalatai alapján a végrehajtási joganyag kisebb-nagyobb korrekciójára, átgondolására sor kerüljön.

A bizottsági ülés során a tagok vitát folytattak le az Igazságügyi bizottság módosító javaslatáról, melyet a bizottság a 3., 7., 13., 26. és 30. pontok kivételével 22 igen szavazattal, 6 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett támogatott. A bizottság által nem támogatott pontok további kodifikációs pontosításra kerülnek.

A módosító javaslatokról történt állásfoglalás mellett a Törvényalkotási bizottság további módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg, tekintettel arra, hogy a javaslat technikai módosítást hajt végre, amely abból ered, hogy egy új jogintézmény, a reintegrációs őrizet kerül bevezetésre. E pontokról külön szavaztak a tagok, mely 22 igen, 6 nem és 3 tartózkodás mellett került támogatásra.

A bizottság az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést 22 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodás mellett elfogadta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Kérem, fogadják el önök is a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Vejkey képviselő úr. Most pedig a kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tartalmi kérdésekbe azért nem kívánok mélyebben belemenni, mert a bizottsági ülésen is csak részben került erre sor.

A bizottsági ülésen a legkomolyabb problémát az jelentette, illetve a legnagyobb ellenzést az váltotta ki, hogy ezt a törvényjavaslatot már nagyon sokadszor hozzák vissza nyelvtani, nyelvhelyességi, kodifikációs problémák miatt az Országgyűlés elé.

Szót emeltünk a vonatkozásban is, hogy ilyen kodifikációs hibáktól hemzsegtek már ennek a javaslatnak az elődjei is. S önmagában azt, hogy az új bv-kódexhez egy ? hadd fogalmazzak úgy ? elég vaskos módosítójavaslat-tervezetet kellett benyújtani, ami gyakorlatilag a kodifikációs problémákat orvosolta, önmagában elfogadhatatlannak minősítették a bizottság egyes frakciói, illetve tagjai.

Azt viszont szóvá tettem ? s azt gondolom, a bizottsági vitából talán ez érdemli a legkomolyabb kiemelést ?, hogy a módosító javaslat módosító javaslatának a módosító javaslatát kívánták még egyszer módosítani a Törvényalkotási bizottság ülésén, jórészt egy helyszínen kiosztott anyaggal. Nos, tisztelt Országgyűlés, most is szóvá teszem, amit akkor is szóvá tettem, hogy ez nem elfogadható jogalkotási menetrend. Kövér László házelnök a Törvényalkotási bizottság alakuló ülésén elmondta, hogy ezt a fajta törvényalkotási módszert, menetrendet ő nem tudja elfogadni, sajnálja, hogy ez a múltban így volt, de a jövőben bizonyosan nem lesz így. Ehhez képest az ellenzéki képviselők azt látják, hogy az égadta világon semmi nem változott.

Azt, hogy a kormány az egyeztetési kötelezettségeinek a jogszabályok benyújtásakor általában nem tesz eleget, már mint egy rossz gyakorlatot sajnos kénytelenek voltunk elfogadni; nem akceptálni, de elfogadni, hogy ez így van. Az azonban, hogy egy olyan komoly jogszabály, mint az új büntetés-végrehajtási törvény, olyan előkészítetlen módon kerül kodifikációs szempontból a Ház elé, hogy azt módosító javaslatok tucatjaival kell korrigálni, méghozzá nem egy körben, hanem öt körben, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Azt mondtuk és azt mondom most is, hogy ez nem minőségi jogalkotás, ez az Igazságügyi Minisztérium szégyene.

Államtitkár úr azt mondta, és azzal utasította vissza ezt, hogy ennek a javaslatnak az előkészítését jórészt még az előző kormány végezte, no nem az előző Orbán-kormány, hanem az előző szocialista kormány. Tisztelt államtitkár úr, most is azt mondom, amit a bizottsági vitában is mondtunk, hogy ez lehetséges, éppen ezért ennek a büntetés-végre­hajtási kódexnek nagyon sok tartalmi elemével egyet tudunk érteni, ezt támogatni tudjuk. De azt egész egyszerűen groteszknek tartom, hogy öt év kormányzás után a kodifikációs hibákat ért kritikára válaszul egy öt évvel korábbi kormány kodifikációs munkájára mutogat vissza az igazságügyi államtitkár.

Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy akkor volt egy normaszöveg-tervezet, lehet, hogy volt egy koncepciótervezet, de az, hogy ez hogyan kerül benyújtásra az Országgyűlés elé, nem a korábbi kormány felelőssége, hanem annak a kormánynak a felelőssége, amelyik ezt előterjeszti. És ha ilyen mértékben hibásan terjeszti elő, akkor nem tud válasz lenni erre az, hogy öt évvel ezelőtt ezzel a témával már foglalkozott egy korábbi kormányzat. Ez, tisztelt államtitkár úr, az önök felelőssége és az önök hibája. Azt tehát, hogy önök nem tudnak, nem képesek kodifikálni, ez a módosító javaslat nagyon eklatánsan példázza. Ez volt talán a legnagyobb vita a Törvényalkotási bizottságban.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, arról Harangozó Tamás képviselőtársam a felszólalásában fog majd beszélni. Én azonban szeretném még egyszer itt az asztalra tenni, hogy jó lenne a kormánynak átgondolnia azt, hogy a társadalmi és a szakmai egyeztetéseket megfelelőképpen folytatja-e le. Nem véletlenül írja elő jogszabály, törvény azt, hogy ezt meg kell tenni, ugyanis az embert nemcsak hátráltatja a nagy jogalkotási lendületben az, ha másoknak megküldi a javaslatát véleményezésre, hanem talán jó ötletekkel is tudnak szolgálni a szakmai szervezetek.

(18.20)

Azt pedig kifejezetten kérem szintén a jelen lévő, az Igazságügyi Minisztériumot képviselő államtitkár úrtól, hogy legyenek szívesek akkor benyújtani törvényjavaslatokat, amikor megfelelőképpen tudták azt előkészíteni. Az Országgyűlésnek ugyanis nem az a feladata, hogy kodifikációs, technikai hibákat javítgasson, méghozzá tucatjával, hanem az, hogy az esetlegesen itt felmerült politikai kérdéseket átvezesse a törvénybe. A törvényhozónak nem az a feladata, hogy a kodifikáció technikai feladatát elvégezze, hanem az, hogy a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán politikai véleményt alakítson ki, és ha ez eltérő a benyújtott normaszövegtől, akkor ezt természetesen átvezesse. És az is természetesen feladata, hogy ha a kodifikáció során még néhány kisebb hibát észrevesz, akkor ezt korrigálja.

De, tisztelt államtitkár úr, az nem megy, hogy a kormány az Országgyűlést tekinti kodifikációs háttérapparátusának! Mert ez így néz ki a mostani menetben, így néz ki ennél a törvényjavaslatnál. Amikor ötödik körben kell jogalkotási pontatlanságokat korrigálnia az Országgyűlésnek, akkor én azt gondolom, hogy önök félreértelmezik a saját szerepüket, félreértelmezik a saját apparátusuk feladatát, és félreértelmezik az Országgyűlés feladatkörét. Sem a plenáris ülésnek, sem a Törvényalkotási bizottságnak nem az a feladata, hogy az önök elrontott, slendrián munkáját kijavítsák.

Én ezt a szemléletváltást melegen ajánlom az Igazságügyi Minisztériumnak. Most egy olyan miniszter van annak az élén, akit én egy komoly jogásznak tartok, talán lesz némi ráhatása, hogy másképp menjenek a jövőben a dolgok.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e most szólni. (Jelzésre:) Nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kijelölt Igazságügyi bizottság kíván-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.

Ebben az esetben most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Az időkereteket pedig majd a kijelzőkön láthatják ? immáron láthatják is.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Harangozó Tamás képviselő urat illeti, MSZP.

Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez a törvényjavaslat valóban nem újdonság a Ház előtt, hiszen a tavalyi évben ennek a vitája során már ugyanígy elmondtuk, előre felhívtuk a figyelmet, hogy ilyen terjedelmű javaslatot nem lehet lóhalálában a parlamentben elfogadni, és idő és türelem kéne ahhoz, hogy egy ekkora kódexet alaposan átgondolva és szakmailag előkészítve tudjunk elfogadni. Ekkor egyetlenegy módosító javaslatot nyújtottunk be a törvényhez, amelyet magam a vezérszónoklatban is tartalmi szempontból előremutatónak neveztem, és valóban egy olyan törvényerejű rendeletet vált fel ez a kódex, ami Magyarországon az utóbbi években vagy évtizedekben példaértékű. A törvényjavaslat előké­szítetlensége okán, és ami talán még fontosabb ? ez most fog csak kiderülni majd, a hatálybalépése után ?, a hatálybalépéséhez szükséges anyagi és egyéb más eszközrendszer nem látható, nincs ilyen szempontból sem a törvény előkészítve, ezért azt kértük, hogy halasszák el ennek a törvénynek a hatálybalépését.

Természetesen a kormány és a kormánypárti többség legyintett ránk, nem egészen egy év telt el, és láss csodát, itt tartunk, hogy ezt a törvényt a hatálybalépés előtt újra tárgyalja az Országgyűlés. Sőt, nemcsak hogy újra tárgyalja, de a paragrafusszámokban és egyébként a módosítás terjedelme tekintetében a javaslat majd’ kétharmadához hozzá kell nyúlni még a hatálybalépése előtt. Az indoklásban maga a kormány is elmondja, hogy erre azért van szükség, mert lefolytattak szakmai egyeztetéseket az elmúlt időszakban, amihez külön gratulálni tudunk, hogy a törvény elfogadása után sikerült szakmai megbeszéléseket, egyeztetéseket folytatniuk. Holott meggyőződésünk, hogy mind az igazságügyi területen, mind az igazságszolgáltatás területén, mind pedig a büntetés-végrehajtás területén Magyarország bővelkedik olyan szakemberekben, megfelelő szakmai hozzáértéssel rendelkezőkkel, akikkel egyeztetve a kormány ezeket a problémákat előre kiküszöbölhette volna.

A jelenlegi törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban is sajnos továbbra is fennáll ezen problémánk és felvetésünk. Ezért most is csak olyan módosító javaslatot nyújtottunk be, amit sajnos nem láttunk, hogy a kormány beismerne és támogatná, ami rendszerszinten választ ad arra a kérdésre, hogy a törvénymódosítási javaslat hatálybalépésére vajon felkészült-e a büntetés-végrehajtási szervezet, vajon felkészült-e az igazságszolgáltatás, és nem a hatálybalépés utáni napokban és hetekben kell majd újra a parlamentbe rohangászni a kormánynak, hogy rájöjjön, mekkora hibákat vétett.

Két javaslatunk van. Az egyik az, hogy a kormány márciusig, a tavaszi ülésszakig nyújtson be egy olyan egyértelmű koncepciót és végrehajtási tervet, amely világosan megjelöli, hogy milyen eszközöket rendel hozzá; értsék jól: anyagi és fizikai eszközrendszert rendel hozzá ennek a törvénynek a végrehajtásához. Másrészt pedig, miután a kormány ma azt állítja, bár a kormány jelenleg tett ígéreteinek túl nagy súlyuk nincsen, hiszen napról napra mutatja be, hogy amit ígér, azt még egy napig sem tudja tartani, de ma azt ígéri, hogy jövő júniustól a rendvédelmi területen érezhető, akár 30 százalékos béremelés lesz. És ez érintené a büntetés-végrehajtás dolgozóit is, ezért azt kérjük és azt javasoljuk, hogy ez a törvény csak ezen béremelés után lépjen hatályba. Hiszen ezen törvényjavaslat rengeteg pluszfeladatot fog róni azokra a bv-dolgozókra, akik egyébként ma még a rendvédelmi szerveken belül is a legmegalázóbb és legkétségbeejtőbb körülmények között dolgoznak mind anyagilag, mind a fizikai munkakörülmények tekintetében.

Ezért még egyszer amellett szeretnénk érvelni, hogy fogadják el azon módosítási javaslatainkat, ami a törvény hatálybalépése mellett világossá teszi, hogy a kormány milyen pluszforrásokat rendel ennek a törvénynek a végrehajtásához, ami így, magában pluszforrások nélkül lehet, hogy csak további gondot okoz. És olyan sürgős vagy egyik napról a másikra olyan törvénymódosításokat vonhat maga után, mint amit láttunk egyébként már szökött fegyencek kapcsán, vagy bármilyen más, az országban jogosan felháborodást keltő ügyekben. Most szólunk előre, ennek most lenne itt az ideje, és nem utólag. Egy.

Kettő. Szeretnénk kérni, hogy a törvény azért is lépjen később hatályba, hogy azt a pluszfeladat­rendszert, amit mindenféle, a törvényben lévő ellentételezés nélkül rónak egyébként a büntetés-végrehajtás területén dolgozó kollégák nyakába, ezeket a feladatokat akkor adják csak nekik, miután már a bérüket rendezték. És így világossá válhat számukra is, hogy a megélhetésük és a családjuk létfenntartása, mert náluk erről beszélünk, nem attól függ, hogy melyik hónapban mennyi túlórát güriznek, ahogy mondani szokták, akár a belüket kihajtva, hogy abból a kis pluszpénzből hazamenve egyébként a gyereknek az ebédjét be tudják fizetni vagy ruhát tudjanak nekik venni, mert az ő helyzetükben nagyjából ez a helyzet. Ilyen helyzetben nincs erkölcsi és jogi alapja a kormánynak ezekre az emberekre pluszfeladatot róni.

Egyébként még egyszer rögzítem, mint ahogy a múltkor is, tartózkodni fogunk, mert a törvény szelleme és a módosítási javaslat iránya alapvetően jó irányba tett lépés, de a feltételek hiánya miatt nem tudjuk támogatni igen szavazatunkkal a törvényt, mert a hatálybalépése feltételei megítélésünk szerint nem állnak fönn.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, Jobbik. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok tanulság volt abban, amit az előttem szólók elmondtak. És bár néhány dologgal egyetértek, és ezt ki is fogom fejteni, azért felhívnám arra a figyelmet, hogy szerintem elég nagy baj, ha az MSZP megdicséri az előkészítés módját, illetve kiemeli azt, hogy még az MSZP-kormány idején készült el az a tervezet, ami kijelölte az irányvonalát az új bv-törvénynek. Ez önmagában nemcsak azért baj, mert mi mumust látnánk az MSZP-ben, és nem tudták a közbiztonsági problémákat megoldani, hanem hogy az az irány, amit ők jónak tartanak ? és sajnálom, hogy ezt kritika nélkül a jelenlegi Fidesz-kormányzat is elfogadta ?, nem jó, és nem oldja meg a jelenlegi büntetés-végrehajtási problémáinkat.

(18.30)

A probléma az, hogy önök egy nyugati típusú vagy észak-európai típusú büntetés-végrehajtásban hisznek, viszont a közbiztonság Magyarországon egyre inkább keleti tendenciákat vesz, egyre rosszabb lesz, az állam képtelen ? főleg bizonyos országrészekben, főleg a keleti országrészben ? az állampolgárok vagyonát és személyi biztonságát garantálni.

Ha a bv-rendszerről beszélünk, akkor bizony a bv-rendszer is meghatározó eleme annak, hogy milyen a közbiztonság, hiszen ha abból indulunk ki ? és ez a fő koncepció, amivel nem értünk egyet ?, hogy mindenki, aki a börtönbe bekerül, meg akar javulni, meg akar változni, akkor alapvetően téves irányba indultunk el. Van egy része, igen, aki meg akar változni. Nekik minden segítséget meg kell adni. Hiszen azt is láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban vagy az elmúlt évtizedekben, akik valóban szerettek volna változtatni az életvitelükön, miután kijöttek a börtönből, ők nem túl sok segítséget kaptak. Ez tényleg így van, és ezen változtatni kell. De átesni a ló túloldalára, hogy ettől kezdve úgy tekintjük, hogy mindenki, aki bekerült a börtönbe, ha kijön, akkor megváltozásra törekszik, ez egészen egyszerűen téves gondolkodás.

Nagyon sokan vannak, akik igenis azzal a tudattal mennek be, hogy ha kijönnek, akkor onnan folytatják, ahol azt a letartóztatásukkor abbahagyták, és bizony nekik, az ő számukra a börtönnek elretten­tőleg kell hatnia, tehát úgy gondoljuk, hogy az elrettentő erőnek is meg kell jelennie. Erről természetesen sokat vitatkoztunk a bv-törvény beterjesztésekor, nem ismételném meg az egész vitát.

Azzal viszont egyet kell értenem, ami előttem elhangzott, hogy valóban essék szó arról, hogy a fogvatartók, a börtönőrök bérezése elfogadhatatlanul alacsony, és egy életpályamodell bevezetése itt is nagyon sürgető lenne. Én nagyon sok bv-intézményt meglátogattam, és beszéltem akár rabokkal is egyébként, a parancsnokokkal és az egyszerű bv-őrökkel is; a vezetők elmondták, hogy nagyon nagy probléma, hogy nem lehet ott tartani az embereket úgy, hogy adott esetben egy multinál pénztárosként többet keres valaki, és ott legalább az életét nem kell kockáztatnia, mert sok esetben akár az életét is kockáztatja az, aki börtönőrnek áll. Ebben tehát egyet tudunk érteni, és államtitkár urat is kérem, hogy sürgesse ? amennyire lehet ? a helyzet rendezését, úgy az életpályamodellnek, mint az ezzel kapcsolatos béremelésnek a megoldásával.

De amiről nem esett szó, és nagyon fontos eleme ennek a javaslatnak, az a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Csodálkozom is, hogy az előttem szóló MSZP-sek nem mondták el, hiszen tulajdonképpen ez a javaslat azt tartalmazza, hogy eltörlik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, bár önök ezt tagadják. De minek nevezzünk egy olyan rendszert, amely esetében 40 év után kétévente az ítéletek automatikus felülbírálata történik meg; és ezzel kapcsolatosan nem elég az, hogy egy kegyelmi kérvény indul el kétévente, hanem ? és itt a két éven van a hangsúlyt ? olybá tűnik annak, aki olvassa ezt a javaslatot, mintha az lenne a cél, hogy előbb-utóbb szabadítsuk ki a börtönből azokat az elkövetőket, akiket a legtöbb esetben ? nagyon helyesen - tény­leges életfogytiglani ítéletre ítéltek.

Ezzel kapcsolatosan azt is el kell mondjam újra ? mert az általános vitában is elhangzott ?, hogy valóban, a Fidesz tavasszal azzal kampányolt, hogy azért szavazzunk az európai parlamenti képviselőikre, mert a tényleges életfogytiglan intézményét meg szeretnék védeni. Hogy ez hogy jön az Európai Parlamenthez? Nem az Európai Parlament döntötte el, hogy ezt el kellene törölnünk, sokkal inkább az Európa Tanács felé kellene keresnünk a bajunk okozóját ? ha szabad így fogalmaznom ?, de a lényeg az, hogy a politikai üzenet az volt Orbán Viktor részéről is, hogy a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés mellett kiállnak, de ezt sajnos nem tették meg.

Egyébként hozzá kell tennem azt is, hogy múlt héten voltunk Pécsen az ottani jogi egyetem meghívásában ? a jelen lévő Bárándy Gergely képviselőtársunk és a jelen nem lévő Schiffer képviselőtársunk eljött ?, és nagyon sajnálom, hogy államtitkár úr nem tudta elfogadni ezt a meghívást. (Dr. Répássy Róbert az ülésterem padozatára mutat.) Igen, lehet, hogy államtitkár úr itt volt, de sajnos attól tartok, hogy elküldhetett volna a minisztérium vagy a Fidesz egy olyan embert, aki politikailag is tudta volna képviselni a témát, hiszen azzal, hogy önök a minisztériumba beosztott bírót küldenek el, úgy gondolom, politikailag nincs felhatalmazása, hogy megfelelő politikai vitát folytasson a témáról.

Egyébként a vita nagyon érdekes és tartalmas volt. Nyilván a jelenlévők leszűrték a Fidesz párt hiányát. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha akár ezen az alkalmon vagy előtte, vagy akár a jövőben is ezeket a vitákat le tudjuk folytatni.

De lényeg, ami lényeg: úgy gondolom, hogy a magyar közbiztonsági helyzet és azok a súlyos bűncselekmények, amelyeket elkövettek itt az utóbbi időben, azok majdnem hogy a felelős döntéshozók, jogalkotók kötelességévé teszik, hogy a társadalmat megóvják ezektől az elkövetőktől. És igen, ha felmerülne az a kérdés, hogy el lehet-e venni a reményt az elkövetőktől ? és itt a legsúlyosabb elkövetőkről beszélünk, hiszen Strasbourgnak ez volt a fő pontja, hogy nem lehet elvenni valakitől a reményt, de mi ezzel nem értünk egyet. Aki például egy kisgyermeket megkínozva meg tud ölni, vagy akár idős emberek sérelmére többszöri gyilkosságokat el tud követni, az ő esetükben igenis úgy gondoljuk, hogy elvonható a remény, és ez az, ami talán visszatartó erővel bírhat a jövőben is. De legalább odáig el kellene jutnunk ? és ez a fő üzenet ?, hogy önök is mondják ki, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a módosítással eltörlik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, hiszen a kormányzati kommunikációban az jelent meg, hogy ez megtartásra kerül. Azt kell mondjam, hogy nem, és ezzel egyébként a jelenlévőkkel, Schiffer Andrással, ha jól emlékszem, Bárándy Gergely is egyetértett, hogy valójában ez a javaslat eltörli azt a tényleges életfogytiglant, ami jelen pillanatban szerepel a magyar jogszabályokban.

Úgyhogy arra kérem államtitkár urat, hogy a jövőben hassanak oda, hogy a minisztérium is megfelelően partner legyen a társadalmi vagy akár jogi egyeztetések kapcsán, és ami ennél is fontosabb, hogy a közvéleményt ne tájékoztassák félre, és legalább vállalják fel a véleményüket. Ha ezt a javaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor megszűnik a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés intézménye.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e valaki még élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Ebben az esetben a vitát lezárom.

Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni. (Jelzésre:) Répássy Róbert államtitkár úré a szó, parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most már szerencsére sokadik alkalommal van módom felszólalni a vitában, ezért nagyjából ismerjük már egymás álláspontját, kollégáim segítségével azonban igyekeztem a vita lezárása előtt, így a vita végén összefoglalni a módosító indítványokról kialakított álláspontunkat, amelyet részben a bizottsági tárgyalás során, részben pedig most érintettek a képviselő urak.

A törvényjavaslat benyújtásával kettős célja volt a kormánynak. Egyrészt az új büntetés-végrehajtási kódex újdonságaihoz kellett igazítani a kapcsolódó törvényeket. Körülbelül ? ha jól számoltam ? 22 törvényt érint kapcsolódó törvényként ez a törvényjavaslat, biztosítva ezáltal a jogrendszer koherenciáját.

Másrészről cél volt, hogy a törvényjavaslat által bevezetett új rendelkezések a jogalkalmazók munkáját megkönnyítsék, a gyakorlatban dolgozó szakemberek észrevételeit és javaslatait úgy tegye a törvényjavaslat a joganyag részévé, hogy az egyben a nemzetközi követelményeknek való megfelelést is szolgálja.

A törvényjavaslathoz a részletes vita során 12 képviselői módosító indítvány érkezett, és emellett az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának részletes vitát lezáró módosító javaslata is benyújtásra került, valamint a Törvényalkotási bizottságnak is egy módosító javaslata került benyújtásra.

(18.40)

Mindenekelőtt az Igazságügyi bizottság részletes vitát lezáró módosító javaslatairól szeretnék szólni, amelyek kisebb, lényegében nyelvtani és szerkesztési hibákat korrigálnak, vesszőhibákat, elírásokat javítanak ki. Szeretném megjegyezni, ez a vita során többször előkerült, hogy miért kell ilyen sok pontban, ilyen nagy terjedelemben módosítani az eredeti törvényjavaslatot. Az Országgyűlés bizottságai most már azt a gyakorlatot folytatják, hogy még egy vessző, egy pont kijavítását is csak egy módosító indítvány formájában lehet megtenni. Korábban lett volna lehetőség arra, hogy ennél egyszerűbb módon is megváltoztassuk a szövegeket és az elírásokat pontosítsuk. Itt tehát, ahogy mondtam, ezeknek az Igazságügyi bizottság által benyújtott módosító javaslatoknak is a nagy része egyszerű elírási hiba korrigálása.

Azonban van persze érdemi módosítás is. A 17. pont rögzíti, hogy az előzetes letartóztatásnál a kérelmet az ügyésznél kell benyújtani. A 19. pont felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a döntést iratok alapján is meg lehet hozni, és kimondja, hogy bírósági titkár nem járhat el. A 24. pont fő szabályként rögzíti, hogy a bírósági titkár csak azokban az ügyekben járhat el, ahol törvény ezt nem tiltja.

A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatainak nagy része szintén technikai jellegű, a reinteg­rációs őrizet intézményével összefüggő kiegészítés. A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatának 1., 4., 5., 8. és 9. pontja a reintegrációs őrizet bevezetésével összefüggő érdemi kiegészítéseket, módosításokat tartalmaz. Itt a reintegrációs őrizet elrendelésének feltételeit újrafogalmazza a Törvényalkotási bizottság javaslata, szűkíti a reintegrációs őrizet alkalmazásának lehetőségét, és olyan garanciális elemeket határoz meg a reintegrációs őrizet alkalmazásánál, mint például azt a minimumot, amit a reintegrációs őrizet előtt kötelezően le kell töltenie az elítéltnek.

A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatának 3. pontja az európai védelmi határozat elismeréséről szól. Erről Staudt képviselő úrral váltottunk néhány szót a bizottság ülésén. Az európai védelmi határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott határozattal szemben jogorvoslati lehetőséget teremt a javaslat. Itt szükséges kitérni arra, hogy Staudt képviselő úr azt javasolta, a jogorvoslat lehetősége ne csak az európai védelmi határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott határozattal szemben, hanem az elismerés és végrehajtás megtagadásáról hozott határozat ellen is adott legyen. E javaslatot azért nem tudjuk támogatni, mert a megtagadás csak taxatíve meghatározott okokból lehetséges, például az európai védelmi határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény, vagy azt egészben vagy részben Magyarország területén követték el. Tehát olyan taxatíve meghatározott okok miatt lehet megtagadni, amelyek fennállása nem bírói mérlegeléstől függ. Az ilyen határozattal szemben nem indokolt jogorvoslati lehetőséget biztosítani.

A törvényjavaslathoz benyújtott 12 képviselői módosító javaslattal kapcsolatban csak röviden szeretnék kitérni azokra a javaslatokra, amelyeket most is megemlítettek a képviselő urak. Bárándy Gergely és Harangozó Tamás T/1707/10. számú módosító indítványával a törvény hatálybalépését, pontosabban a büntetés-végrehajtási törvény hatálybalépését el kívánják halasztani. Itt térnék vissza arra a vitára, amit megelőlegezett Bárándy Gergely képviselő úr és Harangozó képviselő úr, hogy hogyan is történt a 2013-ban elfogadott büntetés-végrehajtási törvény előkészítése.

Szeretnék idézni a bv-kódex 2013. november 27-ei általános vitájából Bárándy Gergelytől és Harangozó Tamástól. Bárándy Gergely képviselő úr többek között a következőket mondja: „Örülök annak, hogy a kormány figyelembe vette azt is, hogy eddig milyen előkészítő munka folyt, nemcsak e kormányzati ciklus alatt, hanem a korábbi kormányzati ciklusok alatt is ebben a témában. Figyelembe vette, hogy 2004-ben is volt tervezet, utána pedig, ha jól emlékszem, 2007 vagy 2008-ban. Ennek az eredményeit beépítette a törvénykönyvbe.” Azt mondja Bárándy képviselő úr, hogy egy komolyabb szakmai előkészítési folyamat eredményeképpen került a Ház elé a törvényjavaslat.

Harangozó Tamás pedig így méltatta a törvényjavaslatot ? nem tudok más szavakat mondani ?, így méltatta: „A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy…” (Megszólal egy mobiltelefon.) Ez nem az enyém, ami csörög. Idézem újból: „A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy szakmai alapokon nyugvó, XXI. századi elvárásoknak megfelelő büntetés-végrehajtási kódex megalkotása volt. Ezért az erőfeszítésért elismerés illeti az előkészítésben közreműködő szakembereket, és mint ahogy arra már Bárándy képviselőtársam is rámutatott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nagyban támaszkodott az előző kormányzati ciklusban előkészített törvénytervezetekre, szakmai javaslatokra.” És még utána alapvetően progresszív szemléletűnek nevezi a törvényjavaslatot és a többi. (Dr. Bárándy Gergely: Így igaz!)

Tehát lényegében Harangozó képviselő úr és Bárándy képviselő úr hosszasan dicsérték a törvényjavaslatot, annak azt a tulajdonságát, hogy 2013-ban a kormány épített még a szocialista kormányok előkészítő munkájára. Ezek után teljességgel érthetetlen volt, hogy miért tesznek javaslatot arra, hogy ne is lépjen hatályba a büntetés-végrehajtási törvény, hiszen az előkészítés ezek szerint több éven keresztül zajlott, több éven keresztül szakmai és civil szervezetek bevonásával is folyamatosan készítették elő a hosszú idő óta már megújításra szoruló büntetés-végrehajtási törvényerejű rendeletet. Valóban 2013-ban fejeződött be ez a munka, és 2013-ban terjesztette az Országgyűlés elé a kormány a javaslatot.

Tehát méltánytalannak éreztem azt a kritikát, amit a törvény előkészítésével kapcsolatban a szemünkre hánytak a szocialista képviselő urak. Igaz, egyetlen példát sem tudtak mondani a hibákra, egyetlen érvük az volt, hogy túlságosan sok módosító javaslattal kellett korrigálni a törvényjavaslatot. De az előbb mondtam el, hogy e törvényjavaslatoknak a nagy része elírás pontosítása volt, vagy olyan módosító javaslatok, amelyek újonnan bevezetendő jogintézményeket, ilyen például a reintegrációs őrizet, kívánt pontosítani. A Törvényalkotási bizottság tehát jobbította a törvényjavaslatot mindenképpen, és nem azt szolgálta a módosító javaslat, nem azt a kritikát támasztotta alá, hogy ez a törvény nem tud hatályba lépni.

Ezen a törvényjavaslaton egyébként számon kérni azt, hogy megvannak-e az új bv-kódex hatálybalépésének feltételei, ez természetesen szakmailag nem korrekt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a költségvetési törvényben, a BM fejezeténél kell biztosítani erre a hatálybalépésével összefüggő költségeket. Bízom benne, hogy az Országgyűlés olyan költségvetést fogad el, amely az új bv-kódex hatálybalépését zökkenőmentesen biztosítja egyévi felkészülés után. Köszönöm szépen a figyelmet.

Felszólalások:   219-221   221-230   231-246      Ülésnap adatai