A felszólalás szövege:

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Államtitkár Úr! Ön továbbra sem válaszolt arra, hogy mennyivel támogatják ezt a beruházást. (Gőgös Zoltán: Erről beszélt.) Ön továbbra sem válaszol arra, hogy magyar kis- és középvállalkozások kapnak-e legalább hasonló méretű támogatást, ha ők valamilyen üzletet el akarnak indítani. Ön továbbra sem válaszolt arra, hogy Szlovákia miért engedte át ezt a lehetőséget, noha Szlovákia eddig mindenkit és mindenhol befogadott. (Folyamatos közbekiáltások az MSZP soraiból.) Szlovákia emellett egyébként az elmúlt négy évben, amióta önök kormányoznak, a lemaradását ledolgozva jóval meghaladta a magyar gazdaságot, jóval elszaladt mellettünk az önök rossz gazdasági tevékenysége miatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön itt volt miniszterelnök úr felszólalásakor. A következőt mondta: lehet titokban dönteni, és lehet a társadalom, illetve a szervezetek, politikai pártok bevonásával dönteni. Önök titokban döntöttek, és nem hajlandóak elmondani a társadalomnak, hogy mibe került ez a beruházás.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon. - Többek ugyanonnan: Bravó!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr szájából hangzott el, hogy ő kiemelten szeretné támogatni az elitet, ezért őtőle várom a választ. És ne haragudjon, miniszter úr, nem fogadom el öntől. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Miután Gyurcsány Ferenc szájából hangzott el, hogy kiemelten kell támogatni az elitet, ezért szeretném megvárni, és mindenképpen tőle megkapni ezt a választ…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Nem fogadom el a pénzügyminiszter úrtól a lehetőséget. Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriella hozzászólásában teljesen egyetértek azzal, hogy elfogadhatatlan és érzéketlen dolog a bölcsődei ellátás, illetve a családinapközi-ellátás ily mértékű csökkentése. Nagyon bízom a kormányzati oldal bölcsességében, hogy belátják ezt a hallatlanul nagy hibát, és valóban, a módosító indítványokban még ezen változtatni fognak.

Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy az idősotthoni ellátás normatívája, támogatása az idei évet sem éri el, messze alatta marad. A kiemelt idősotthonoknál több mint 20 százalékkal csökken a támogatás jövőre, a többi idősotthonnál 10 százalékkal csökken. Elfogadhatatlan! Azok az idős hölgyek, urak, akik bent vannak egy ilyen ellátásban, nem érdemlik ezt meg, nem ezért helyezték el őket vagy nem ezért vállalták ezt az ellátási formát, nem ezért élnek idősotthonban, hogy aztán a szocialista kormány ilyen érzéketlenül álljon az ő életükhöz hozzá, és elvonjon pénzt tőlük.

Még egy gondolat. Ne haragudjon, képviselő asszony, tudom, hogy sok mindennek lehet örülni, de azért az elég furcsa kormányzati akarat, hogy a 2005. évi támogatással azonos mértékűre viszik vissza a 2006. évi támogatások nagy részét, holott a fenntartási költségek, legyen az önkormányzati terület, legyen az szociális terület, sokkal nagyobb mértékben nőnek. Az inflációnál sokkal nagyobb mértékben nőnek a bérterhek, sokkal nagyobb mértékben nőnek az energiaköltségek és minden egyéb költség. Ha ilyen szemlélettel állnak hozzá, akkor sajnos természetes az a folyamat, hogy mind az önkormányzatok, mind pedig a szociális intézmények tönkremennek és lecsúsznak. Elfogadhatatlan! (Taps a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Göndör képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy valóban, önök nem adták le írásban előre senkinek a nevét, a Fidesz-frakció több tucat képviselő nevét adta le. Igazából úgy lenne logikus, ahogy elnök asszony elmondta, hogy az írásban előre jelentkezett képviselők szólnak hozzá, de az önök kérésére elfogadjuk ezt a javaslatot, hogy mindazoknak, akik az egyes területekhez bejelentkeztek, a jelentkezését normál felszólalásban támogassuk.

Ne csodálkozzanak, képviselőtársaim, pont most mondtuk azt, hogy elfogadjuk az önök kérését (Kovács Tibor: E szerint szavazott a Ház a napirendről, ezt fogadta el!), de ennek ellenére a Házszabály igenis azt mondja ki, hogy az előre írásban jelentkezett képviselők szólalnak fel előbb, és utána jönnek a közben bejelentkezők. (Göndör István: Szakaszonként megyünk, képviselő úr!)

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Gulyás József képviselőtársunk az önkormányzatok helyzetéről és nagyszerű helyzetéről beszélt. Sajnos pont az ellenkezőjéről tudunk beszámolni (Gulyás József: Merthogy nem arról beszéltem!), és nemcsak mi, hanem a polgármesterek - a normatívákról, a támogatásokról beszélt, és bizony az elvonásokról kell beszélni.

Akkor, amikor Tállai képviselő úr jelezte itt az Országgyűlés előtt, hogy milyen minősítést hozott ki most egy újabb pénzügyi minősítő szervezet Magyarország ellenében, akkor szeretnénk felhívni az önök figyelmét arra (Gőgös Zoltán: És ennek örültök, ugye?), hogy minden egyes ilyen nehéz helyzet, ahová megy az ország, az az önkormányzatokat is sújtja. Amikor önök nem adják meg a támogatást az önkormányzatoknak, pénzeket vonnak el, akkor a fejlesztésekre az önkormányzatoknak pénzt kell felvenniük, és ez a pénz drágább lesz. Ez az önök rossz gazdasági tevékenységének a következménye. Nem tudok mást mondani, csak tényleg arra a viccre tudnám felhívni a figyelmüket, mint amikor az agresszív kismalachoz megy a tündér, a malac beesett a gödörbe, és akkor mondja a kismalacnak, hogy “várjál, kismalac, hozok egy létrátö, mire az agresszív kismalac azt mondja, hogy “nem várok!ö.

Önök pontosan így viselkednek, bármiféle segítségre, legyen az az Európai Unió, legyenek a különböző nemzetközi hitelintézetek és minősítő intézetek, legyen a magyar parlamenti ellenzék, legyenek a magyarországi kamarák, önök mindenre azt mondják, hogy butaság, hülyeség, nem foglalkozunk vele, nem hisznek senkinek, és lám, sajnos itt a példa, amit most hallottunk, fél órával ezelőtt. Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Lehet, hogy nem is ügyrendi, de a lényeg az, hogy azok a képviselőtársaink, akik visszaléptek, azért léptek vissza, mert most párhuzamosan bizottsági ülések vannak, és azokon vesznek részt. Ezért nem tudnak itt lenni.

A korábbi kétpercesek vitájában azokat az észrevételeiket már elmondták, amikre úgy gondolták, hogy mindenképp fel kell hívni a figyelmünket.

Köszönöm szépen, elnök asszony.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Igazából nem értem a szavait. Lassan négy éve kormányoznak, és még mindig visszafelé mutogat, hogy így az útpénztár, úgy az útpénztár. Önök vontak el a 2003-as költségvetésből 20 milliárd forintot abból a fejlesztési pénzből, amely a településeken átmenő, illetve a gyorsforgalmi utak fejlesztését támogatta volna.

Szeretném fölhívni még egy dologra a figyelmüket, mégpedig egy választási ígéretükre, a 10-es út javítását, illetve elkerülő szakaszát önök megígérték, és Pilisvörösvár és Piliscsaba azóta is kénytelen elviselni azt a hatalmas nagy forgalmat, amely rázúdul akár Esztergom felől a Suzuki-gyárból, akár pedig máshonnan. Nem tettek egy lépést sem, a módosító indítványainkat nem fogadják el, nem támogatják, nem tesznek semmit. Ne visszamutogassanak 2002 elé, hanem nézzenek előre, és azt nézzék meg, hogy az alatt a három és fél év alatt, amíg önök kormányoztak, mit tettek! Azt kell mondanom, a közúthálózat érdekében semmit, lepusztult a magyar közúthálózat, önök ennek érdekében előrevivő lépéseket nem tettek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Államtitkár úr, legyen szíves megmondani nekünk, hány milliárd, hány száz milliárd forintnyi kötvényt fognak önök kibocsátani most. Ha nem mondja meg, akkor én mondom: több mint 500 milliárd forintnyi kötvényt. Nem önök fizetik ki az autópálya-építést, hanem az unokáink fogják kifizetni! Nem önök fizetik és gyakorolnak kegyet, hanem az adófizetők fizetik ki! Ne játsszák már el, hogy az önök pénzéből épülnek ezek az utak, hanem mindannyiunk pénzéből! Egyébként olyan hitelt és törlesztést fognak hagyni a következő évtizedekre, amit az egész lakosság és mindenki nyögni fog. Legyen szíves egy kicsit körülnézni a saját háza táján!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.10)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár Asszony! Hozzászólásában nagyon sok igazság volt, de mégiscsak azt kell mondanom, önök négy évvel ezelőtt azt ígérték, hogy rendbe teszik az egészségügyet, rendbe teszik az orvosok, az ápolónők helyzetét. Szinte az összes módosító indítványunkat önök kidobták az ablakon. Nagyon kérem, ne minősítse az indítványainkat, mert azokat az emberek, az orvosok, az ápolónők érdekében tettük. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden fogom összefoglalni a véleményünket. Szociális téren olyan fájó lépéseket tett meg a szocialista-szabad demokrata kormány, amelyek kiheverése sok-sok évet fog igénybe venni az ország részéről. Nem értjük, miért kell az időseket azzal riogatni, és nemcsak riogatni, hanem elvonni tőlük pénzeket, akkor, amikor idősotthonokba kerülnek, akkor, amikor az utolsó éveiket idősotthonokban próbálják békésen leélni - miért kell tőlük pénzeket elvonni?

Önök 20 százalékot vonnak el az emelt színvonalú bentlakásos idősotthonoktól, 10 százalékot vonnak el az idei költségvetés mértékéhez képest a többi idősotthontól. Miért? Miért kell ezt megtenni? Miért nem lehet hagyni az utolsó éveiket, utolsó évtizedeiket nyugodtan leélni ezeknek az embereknek? Megérdemlik, megdolgoztak érte, nyugodtan szeretnének élni. Nem kellene ezt a politikát folytatni, amit önök tesznek! Érzéketlenségre vall ez a lépés, nem fogadható el senki részéről.

A másik nagy kérdés, amelyről már délelőtt is volt szó: miért kell a bölcsődei ellátásból oly mértékű összegeket elvonni, amelyeket önök megtesznek? Ez a támogatási összeg a gyerekneveléstől, a szülők segítésétől vonja el a támogatásokat. Ne tegyék meg!

Még egyszer szeretném arra felhívni az önök figyelmét, amikor arról beszélnek, hogy most, az utóbbi hetekben emeltek a támogatásokon, az nem azt jelenti, hogy önök megemelték az ez évi, a 2005. évi támogatásokat, hanem maximum ezen a szinten, a 2005. évi szinten hagyták. Ez nem emelés, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem egy szinten maradás, akkor, amikor a személyi költségektől kezdve az energia- és egyéb fenntartási költségek minden egyes területen nőnek, folyamatosan nőnek a szociális ágazatban, és nem tudják a fenntartók ezt elviselni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem szépen, ne csak a mi módosítóinkat, hanem a kormánypárti képviselők módosítóit is legyenek szívesek elfogadni, támogatni azokat, azért, hogy a szociális ellátás ne menjen lejjebb, hanem igenis, emelkedjen. Azok, akik ott vannak, megérdemelten kapják meg a támogatási összeget.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miután ez az érdekes és megdöbbentő kifejezés vagy mondat, hogy kiemelten kell támogatni az elitet, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr szájából hangzott el, tőle szeretném a választ megkapni. Remélhetőleg most már be fog jönni a parlamentbe.

Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem értettem igazából, hogy a szocialisták miért azt a címet választották, amit választottak, illetve miért felszólító mondatban. Mert ha valóban komolyan gondolják, hogy az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tettek a gyerekekért, akkor bizony nem felszólító mondatba teszik maguknak ezt a “Biztonságot és igazságosságot a gyerekeknek!ö, mert az egy felkérés, felszólítás, hogy a jövőben ezt kell tenni.

De most már megértettem, hogy önök végül is Gyurcsány Ferenccel vitatkoznak, és azt is megmondom, hogy miért. Ez a legnagyobb bajuk önöknek, hogy nagyon sok igazságot elmondanak, valóban nagyon sok jó szándékú ember van önök között, akik a szociálpolitikát valóban komolyan gondolják. De amikor Gyurcsány Ferenc olyan mondatokat enged meg magának egy konferencián, ugye, önök azt mondják, hogy a gyerekek között nem szabad különbséget tenni, a másik oldalon Gyurcsány Ferenc meg azt mondja, hogy 5-700 ezer ember nem visszavezethető a munka világába, magyarán el kell tőlük vonni azokat a gyerekeket, akiket ők nevelnek, olyan bentlakásos iskolákat, óvodákat kell építeni, ahol ezeket a gyerekeket el kell helyezni, meg kell szakítani azt a láncot, azt a szegénységi és az élettől elszakadt láncot, amiben ezek a gyermekek nevelkednek, akkor az nagyon nagy kérdés, hogy önök komolyan gondolják-e azt, amit itt elmondanak.

(13.00)

Három és fél évig a lépéseik nem ezt mutatták: önök szétverték a családtámogatási rendszert, szétverték az otthonteremtési támogatást, és sajnos most Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozata hihetetlen veszélyeket indított el bizonyos családokban. Erről kellene beszélni, hogy ezt önök is komolyan gondolják, vagy csak Gyurcsány Ferenc újabb bejelentése volt, ami teljesen érthetetlen a magyar társadalom számára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanapon nem kaptunk választ három fontos kérdésre. Miért kellett szétverni a polgári kormány otthonteremtési támogatását? Önök erre nem válaszoltak. Arra sem kaptunk választ, hogy miért kellett szétverni a jól működő otthonteremtési támogatást. Annak idején önök a kormányprogramban a választási program készítésekor mindkettőre azt mondták, hogy megtartják, támogatják, legfeljebb továbbfejlesztik, de nem szétverik. Harmadszor az is kérdés, miért nem válaszoltak arra, hogy Gyurcsány Ferenc miért akar 500-700 ezer gyermeket elvonni a családjától, és őket bentlakásos napközikben, bentlakásos iskolákban, bentlakásos óvodákban nevelni. (Kovács Tibor felé:) Lehet erre legyinteni, képviselőtársam, de sajnos ezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta a hét végén, és erre önök, amikor arról beszélnek, hogy biztonságot a gyermekeknek, nem válaszolnak. Ez nagyon nagy baj, mert amit felvetett a miniszterelnök úr, az nagyon kényes kérdés, és nagyon felelőtlen gondolat.

Ennek ellenére, hogy ezekre nem kaptunk választ, azt kell mondanom, hogy tudjuk, mi volt a hiba az elmúlt időszakokban, és ezeken a hibákon változatni fogunk; azt is tudjuk a vita kapcsán, hogy mi volt, ami jó volt - nemcsak a mi ciklusunkban, a polgári kormány ciklusában, hanem az önök ciklusában is -, és ezt meg fogjuk tartani. Azt kell mondanom, hogy a gyerekek, a fiatalok és a családok változást várnak, és reméljük, hogy ez a változás meg is fog születni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az utóbbi hetekben ön két konferencián is meglepő, hallgatóságából értetlenséget kiváltó kijelentéseket tett.

Az egyik konferencián ön azt mondta, hogy a szegények mellett kiemelten kell támogatni az elitet is. Hogy miért kell kiemelten támogatni az elitet, azaz a milliomosokat, a milliárdosokat? Senki sem érti. Azonban az emberek nagy része megtapasztalhatta az elmúlt években a magánosítás következtében, az adórendszer igazságtalansága során ezt a gyakorlatot.

A szegények kiemelt támogatásával egyetértünk, minden támogatás, legfőképp a munkahelyteremtés szükséges és jó dolog. Azonban ön a szegénység problémájának feloldására egy másik konferencián tett javaslatot, amely még nagyobb döbbenetet, még nagyobb felháborodást okozott. Ön a következőket mondta: “Magyarországon van olyan, több mint félmillió, 700 ezer aktív korú ember, akiket nem lehet visszavezetni a munkaerőpiacra. Itt nincs mást tenni - mondta ön -, mint megszakítani a generációs láncot, és a szegénytelepekről a gyerekeket bentlakásos intézménybe vinni már az óvodától.ö

Miniszterelnök Úr! Mit javasolt ön? A legszegényebb, legrászorultabb emberektől, a szegénytelepekről a gyerekeket elvinni? Azért, mert olyan helyre születtek ezek az emberek, ahol nincs lehetőségük munkára, azért, mert a rendszerváltoztatás vesztesei, a gyerekeket el kell venni tőlük? Megszakítani a generációs láncot, és a szegénytelepekről a gyerekeket bentlakásos intézménybe vinni már az óvodától?

Miniszterelnök Úr! Miféle janicsárképzőt akar ön megvalósítani? A leggazdagabbak kiemelt támogatása úgy valósulna meg, hogy náluk otthon, a családban maradhat a gyerek? A többiektől elviszik?

Kérem válaszát. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Miniszterelnök Úr! Érdekes lehetőség, amit ön fölvázolt. Mindenesetre a polgári kormány alatt, amikor a polgári kormány a kiegészítő családi pótlék kifizetését iskoláztatáshoz kötötte, önök ezeket támadták, majd hatalomra kerülve megszüntették. Önök támadták a polgári kormánynak azokat a lépéseit, amikor különböző szociális segélyeket csak a munkavállalás esetén fizettek ki, szociális munkavállalás esetén, önök ezt támadták, majd megszüntették. Most pedig egy olyan lehetőséget vázolt föl ön egy konferencián, ami teljességgel elfogadhatatlan, azt kell mondani.

Miniszterelnök Úr! Önnek az elszólásai túl sokba kerülnek most már az országnak. Egyszer elszólta magát az öregecskedő feleségek lecseréléséről. Egyszer elszólta magát a szaúdi focisták leterroristázásával. Most pedig mit tett? Azt mondta, hogy meg kell szakítani a generációs láncot, és el kell venni a gyerekeket azokból a családokból, akik szegények, akik nem tudják őket fölnevelni. Elfogadhatatlan, szégyen ez az álláspont, azt kell mondanom! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: - Úgy van! - Szégyen! - Taps a Fidesz és a függetlenek soraiban.)

(14.50)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Gondolata utolsó részével egyet is tudnék érteni abban az esetben, ha önök nem csökkentették volna 2005-ben több mint 10 milliárd forinttal a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékosok támogatását, munkahelyi támogatását.

Ennek következtében, hogy önök 10 milliárddal csökkentették, 6-7 ezer ember került az utcára 2005-ben. Arra hivatkoztak a csökkentéskor, hogy több olyan céget találtak, amelyek visszaéltek, csaltak, elvették ezeknek az embereknek a pénzét. Ha ez igaz, hogy emiatt kellett csökkenteni ezeket a pénzeket, akkor miért nem ellenőrizték ennek a két cégnek a kifizetéseit, miért nem ellenőrizték azt, hogy 300 ember, aki végre megtalálta a munkáját, végre elismerésben részesülhetett volna, mert fogyatékosok, mert csökkent munkaképességűek? Ezektől az emberektől önök elvették a pénzüket. Amit csináltak önök, nem szolidaritás, az nevetséges dolog. Változásra van szükség.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Itt mindenképpen nagyon fontos programról van szó, és azt kell mondanom, mi is támogatjuk ennek a programnak a tárgyalását, nemcsak a tárgyalását, hanem a folytatását is.

Itt azért meg kell jegyeznem azt a kritikai gondolatot, amelyet korábban már képviselőtársaim is mondtak, akár a szocialista, akár a szabad demokrata oldalról, hogy az utolsó pillanatban került be ez a program. Miért nem egy éve, miért nem két éve tárgyaljuk? Hiányoltuk, kértük, a szociális bizottságban már hónapok óta, évek óta kérjük, és csak most került ide, ráadásul olyan szűkös határidővel, hogy augusztus 31-ig kell minden törvényi hátteret megvalósítani a program részeként, ha ezt komolyan akarjuk venni. Ha nem akarjuk komolyan venni, miniszter asszony, akkor persze lehet tovább tologatni ennek a programnak a törvényi hátterét. Érthetetlen számunkra, hogy miért ilyen lassan született meg ez a program, miért nem terjesztette be korábban a miniszter asszony, illetve a kormány.

A másik gondolat, amit bevezetőként még mondani szeretnék: mindenképp úgy kell megalkotni ezt a programot, úgy kell megalkotni a törvényi hátteret, hogy az több területen is a nagyon súlyos és nagyon nehéz helyzetben élő fogyatékos embereket segítse, akár az otthonteremtésben, akár a munkahelyteremtésben, akár a családok helyzetének javításában. Tehát az egészségügyre is kitérhetnénk, hiszen őket sajnos még inkább többszörösen érinti az a nagyon nagy probléma, hogy milyen az egészségügy helyzete.

Miért is fontos egy ilyen program, amiről most beszélünk, amiről most tárgyalunk? Ezt a legjobban tényleg az a szám jelzi, hogy majdnem 600 ezer embert érint, és nemcsak azt a 600 ezer embert, hanem nyilván a hozzátartozóikat, a családtagjaikat is érinti, azt a környezetet is, amelyik az ápolásukban, gyógyításukban is részt vesz. Tehát ha ezt ilyen oldalról közelítjük meg, akkor majdnem többmilliós létszámot közelít az a tömeg, amelyet érint ez a program és a program következtében remélhetőleg a javuló helyzetük. Itt meg kell említeni a mozgássérültek 250 ezres tömegét, a körülbelül 60 ezer fogyatékost, a vakok és gyengén látók közül majd 90 ezer embert, az egyéb fogyatékosságban szenvedő, illetve élő embertársaink közül 130 ezer embert, a hallás- és beszédkárosultak közül pedig 60 ezer emberről beszélünk. Az ő élethelyzetükön kell a programnak segítenie, és akkor éri el a célját, ha ez a program valóban őket segíti.

Az a nagy kérdés, hogy azok a hatalmas nagy emberi tragédiák, amelyeken most enyhíteni kell, és csak segíteni tudunk, nyilván teljesen megváltoztatni a sorsukat, a nehéz életüket nem tudjuk, de nekik mit nyújt ez a program, hogyan viszi előre az életüket, hogyan viszi előre a családtagjaik életét. Hogyan változik meg a társadalom szemlélete, mennyire gyakorol a társadalom ezek után toleranciát, mennyire gyakorolhatjuk mindannyian, akik esetleg ebben a programban csak kívülállóként, adott esetben politikusként veszünk részt, mennyire gyakorolhatjuk a szeretetet, mennyire enyhülhet a baja annak a sok tízezer, százezer embernek, akikről beszélünk?

Tisztelt Országgyűlés! Itt kell megemlítenem és megköszönnöm azt a hatalmas nagy munkát, becsületét, tiszteletét és kitartását azoknak az embereknek, akik családtagokként, ápolóként, orvosként, sokszor leginkább azokként, akik elszenvedik a fogyatékosság életformáját, hogy viselik ezt a terhet, segítik ezeket az embereket, de nemcsak hogy segítik ezeket az embereket, és viselik ezt a terhet, hanem sokszor a társadalomnak, az úgynevezett egészséges társadalomnak is példát mutatnak küzdelemből, kitartásból, szeretetből, segítésből is.

Itt kell megszólítanom azokat a férfitársaimat, akik sokszor apaként nem vállalják ezt a terhet, mert büszke apaként azt mondják, az ő családjukban nem születhet fogyatékos személy, az ő családjukban nem születhet súlyosan beteg személy, hogy ne hagyják azokat az asszonyokat magukra, akik ezt a hatalmas nagy terhet sokszor egész életükön keresztül vállalják és hurcolják, viszik tovább. Itt a férfiak feladata is megvan. Azt hiszem, ebben a média segítségét is kérnünk kell, mert e nélkül valóban csak egy emberre hárul ezeknek a betegeknek a segítése, felnevelése, adott esetben a gyógyítása.

Ha már kérésről beszéltem, a média felé is lenne egy kérésem, bár tudom, ez a téma sajnos nem olyan izgalmas a média szempontjából, de sokszor a reklámokban, a filmekben mindenhol csak azt mutatják be, hogy az egészséges, kisportolt, épeszű emberek azok, akik számítanak, mindenki más háttérbe szorul, mindenki más, aki ezt nem tudja elérni, mintha nem is számítana embernek, holott ugyanolyan teljes ember, legfeljebb máshogyan éli meg az életét. Ha a média folyamatosan csak az előbbit sugallja, akkor még nehezebb elviselni azoknak a sorsát, terhét, akik ezt kapták az élettől, és ezzel kell együtt élniük éveken, évtizedeken keresztül.

Amikor a programban megjelölt célokról beszélünk, és azokat vizsgáljuk, azt kell mondanom, mi is teljes mértékben támogatni tudjuk, el tudjuk fogadni ezeket a célokat. Ha megengedik, néhányat kiemelnék, de úgy emelném ki, hogy emellett kritikát is megfogalmaznék, nem a jövővel kapcsolatban, hanem sajnos az elmúlt évekkel kapcsolatban, hogy mi nem teljesült, mivel kellett volna foglalkozniuk.

A család szerepe nagyon fontos. Valóban nagyon fontos, hogy a család befogadó legyen, hogy amennyire lehet, az otthoni ápolás valóban megvalósulhasson. Itt az államnak, a kormányzatnak az a szerepe, hogy az ápolási lehetőségekhez az anyagiakat megadja. A másik az, hogy munkához segítse nemcsak a fogyatékos embereket, hanem az őket ápoló hozzátartozókat is, hiszen mindannyian tudjuk, mekkora anyagi teher hárul rájuk, ha egy édesanya vagy édesapa nem kap állást, ha a 400 ezer munkanélküli közé kerül be. Ez bizony óriási nagy terhet jelent számukra. Itt az elmúlt években nagyon nagy mulasztás történt, ezen mindenképpen változtatni kell.

A harmadik pedig még egy segítség, amiről nem nagyon beszélünk, ez a hozzátartozók pihenéshez való joga. Svájcban láttam azt a gyakorlatot, hogy elviszik egy, két, három hétre a fogyatékos gyermekeket vagy fiatalokat különböző táborokba, ahol fiatalok foglalkoztatják őket, addig is tehermentesítve a szülőket, hozzátartozókat, pontosan azért, hogy az elkövetkezendő hónapokban, években ugyanolyan lendülettel tudják folyatni az ápolást, és ne purcanjanak ki, ne menjenek tönkre a szülők, a hozzátartozók a mindennapos robottól, a mindennapos munkától.

Nagyon fontos a legsebezhetőbb emberek védelme. Itt kérem kormánypárti képviselőtársaimat, csodálkozom is, hogy amikor mi a büntető törvénykönyv módosítását javasoltuk pontosan a legelesettebbek, a gyermekek, az idősek védelmében, akkor bizony ezt a módosítást a fogyatékos emberek védelmében is tettük, pontosan azért, mert őket használják ki a legjobban, sajnos őket zsarolják meg legjobban olyanok, akik egyébként erre méltatlanok. Lásd a mostani Tolna megyei esetet, amikor 300 ember munkáját csalták ki két hónapon keresztül; a támogatott pénzzel, amit az állam kifizetett, leléptek ezek a foglalkoztatók, a szerencsétlen emberek pedig ott maradtak magukban, mindenféle támogatás nélkül.

(15.40)

Az ilyen disznóságokat kellene úgy megbüntetni, hogy mindenkinek elmenjen a kedve attól, hogy fogyatékos embereket tegyenek tönkre, használjanak ki.

Folytathatnám a sort. Nagyon sok ilyen terület van, akár az esélyegyenlőség kiegyenlítése vagy az esélyek kiegyenlítése, akár a szubszidiaritás, akár a képzés - sokszor nem lehet például a hallássérülteknek egyetemre menniük, vagy pedig nem tudják elvégezni, azért, mert olyan nyelvvizsgát vagy olyan követelményeket támasztanak nekik, amit egyszerűen nem tudnak megoldani. De a másik oldalról pedig valószínűleg azt a felsőfokú intézményt el tudnák végezni, és ott lehetnének ők is vezetői állásokban, vezetői szerepekben.

Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy kiszámítható legyen a fogyatékosok élete, ahhoz, hogy ez a program megvalósuljon, mindenkinek az együttműködésére van szükség. Nem lehet olyan elvonásokat végezni, amik ebben a kormányzati ciklusban voltak, akár a foglalkoztatásban. Nem lehet az egyesületektől elvonni pénzeket. Nem lehet a munkanélküliek számát olyan mértékben növelni - sajnálatos módon -, ahol most tart az ország, hiszen ezeket az embereket ez halmozottan hátrányosan és súlyosan érinti.

Befejezésül, összefoglalva: akkor ér ez a program célt, hogyha a programon kívüli területek, még egyszer felsorolom: az otthonteremtés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az árak letörése, az egészségügy katasztrofális helyzetének a rendbe hozása, illetve a munka becsülete, ha megtalálja a helyét... - akkor ez a program el fogja érni a célját. Ebben mindenképp partnerek leszünk, és támogatni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Felvetődik a kérdés, hogy a kormánynak mennyire fontos ez a terület, valóban komolyan veszi-e a fogyatékos emberek problémáit, gondjait; mert ha igen, akkor egyszerűen érthetetlen az a kapkodás, illetve a másik oldalról meg nem kapkodás, hanem mulasztásos törvénysértés, amelyet önök elkövettek. 2005. január 1-jével kellett volna teljesíteni ennek a most benyújtott törvényjavaslatnak az első felét, 2005. január 1-je óta nem történt semmi.

Tisztelt Államtitkár Úr! Jeleztük előre, jeleztük 2003-ban, 2004-ben a költségvetés tárgyalásakor, hogy nincs elegendő pénz biztosítva az egyes tárcáknál, és nemcsak az egyes minisztériumoknál nincs erre elegendő pénz, hanem az önkormányzatok számára sem biztosítottak elegendő pénzt arra, hogy az akadálymentesítési programot megvalósítsák, végrehajtsák. Majd eltelt 2005. január 1-je óta most már több mint egy év, és most terjesztették be az utolsó három hétre ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy utánam az özönvíz, majd a következő kormány oldja meg azonnal ezt a kérdést, anélkül, hogy egyébként az idei költségvetésben az itt a táblázatban föltüntetett területekre megadnák a külön pénzt. Elég furcsa az a hozzáállás, amellyel önök ezt a kérdéskört kezelik! Amilyen jó és elfogadható volt szakmai, emberi és más szempontból az előző határozati javaslat és annak háttéranyaga, annyira cinikusnak tartom ezt a mostani munkájukat.

A másik kérdés az, hogy továbbra is mindig esélyegyenlőségről beszélünk, volt is egy ilyen minisztérium, amit beolvasztottak néhány évvel ezelőtt, az uniós választásokat követően a szociális tárca alá, holott nagyon nehéz a kérdés egyáltalán, hogy ilyenről, hogy esélyegyenlőség, tudunk-e beszélni. Hiszen ha mi magunk bármelyik kiváló sportolóval elindulunk egy 100 méteres síkfutáson, van-e egyáltalán esélyünk, hogy elérjük a 60 métert, 50 métert azalatt, amíg ő beér a célba? Semmi esélyünk nincsen. Tehát nekünk esélyt kell teremteni ezeknek az embereknek a számára; nem hiszik el, hogy esélyegyenlőségük van, bármiféle lehetőségük is lesz elérni azt az életmódot, azt az életformát, ami az egészségesebb, ép embertársaiknak megvan.

Visszatérve viszont a határidőre, ha egy fogyatékos ember, de lehet, hogy nem csak fogyatékos emberről kell beszélni, nem tart be egy törvényt, nem ad be időben egy adóbevallást, ha nem fizet be időben, mondjuk, egy közüzemi számlát, abban a pillanatban a büntetését megkapja.

(16.50)

Abban a pillanatban, vagy nem rögtön, de néhány hónapon belül kikapcsolják nála a villanyáramot. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megbünteti, ha nem adja le időben az adóbevallását. Önök pedig egy évet csúsztak már, most benyújtják az új törvényjavaslatot, és semmi következménye nincs a dolognak. Semmi olyasmi nincs, amivel a kormányt szankcionálni lehetne. Nem tudunk egyetérteni Béki Gabriellával, aki összemossa az elmúlt hét-nyolc évet, hiszen a polgári kormány alatt időarányosan igenis teljesültek azok a feladatok, amelyeket el kellett végezni. Önök azonban az elmúlt négy évben sajnos elcsúsztak, és ezt előbb be kellett volna ismerni. El kellett volna ismerni, hogy a költségvetés nem biztosított annyi pénzt erre a sok-sok feladatra, amennyiből azokat meg tudták volna oldani.

Ha a mai helyzetet elemezzük, akkor megint csak érdekes, illetve megdöbbentő statisztikákat látunk. A minisztériumok és szervezeteik akadálymentesítése 32 százalékban van elvégezve - írja a háttéranyag, tehát nem 60 százalékban, mint ahogy azt Kapás Zsolt képviselőtársunk mondta -, és 100 százalékig kell elvégezni 2010. december 31-ig. Az rendben is van, ha végre tényleg kitűznek új célokat. Az a kérdés, hogy ha az új feladatokat is figyelembe vesszük, amelyeket mellétettek - például hogy az akadálymentesítésnél már nemcsak kimondottan a kerekesszékesekre kell gondolni egy-egy épületen belül, hanem a gyengén látókra, a vakokra, a siketekre, a nagyothallókra is -, akkor ez a 30 százalék jóval lejjebb csúszik, és még ennyi sincs elvégezve.

Ha az önkormányzati területre tévedünk át, és megnézzük, hogy a helyben éléskor mi a legfontosabb az embereknek, azt látjuk, hogy sokszor az ügyfélszolgálati irodák vagy azok a hatósági ügyintézési helyszínek, amelyeket az önkormányzatok kijelölnek. Nagyon nagy bajnak tartom azt, hogy a minisztériumokra sokkal több pénzt adnak, és a minisztériumoknál mindig meg is van pénz - persze erre is szükség van -, de oda, ahol az emberek többségének az élete zajlik, az önkormányzatokra nem adunk pénzt. Az önkormányzatok csak pályázhatnak, és láttuk az elmúlt két évben a pályázatok kudarcát, hogy az önkormányzatok nagyon nagy része szívesen részt vett volna a pályázatokon, szívesen beadták volna, de vagy különböző adminisztratív okok, vagy pedig pénzhiány miatt elutasították őket. Az önkormányzatok nem tudják teljesíteni ezeket a feladatokat, és ha a kormányzat nem segíti őket, nagyon nagy hibát követ el.

Harmadrészt a most megépült, illetve felújított, felújítandó épületekről, területekről is szó van. Hadd említsem meg például a Kossuth téri metróállomás felújítását. Nézzék meg, képviselőtársaim, a Kossuth téren akadálymentesen le lehet jutni a metróhoz? Nem lehet. A Blaha Lujza téren ki lehet jönni az aluljáróból vagy át lehet menni egyik oldalról a másikra? Vagy az Astoriánál? Nem lehet. Tehát nemcsak arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy a jövőben a tervezés során mit kell tenni, hanem a hatályos törvényeket is be kellene tartani az új épületek építésénél csakúgy, mint a régiek felújításánál.

Mikor teremthetünk esélyt? Véleményem szerint esélyt akkor teremthetünk, ha a fogyatékos embereknek mind a munkahelye, mind az otthona, mind pedig a megélhetése biztosítva van. Ha a fogyatékos emberek munkahelye elvész - mint ahogy történt ez legutóbb Tolna megyében vagy történt 6-7 ezer fogyatékos emberrel az elmúlt évben csak azért, mert megszorítások történtek az ő foglalkoztatásukban -, akkor esélyük sincs az életre; azt nem mondanám, hogy az életben maradásra, de egy normális emberi életre már messze nincs esélyük. Ugyanígy, ha csökkennek az otthonteremtési támogatások, az őket hatványozottan érinti. Vagy ha azok az árak, amelyek a legjobban érintik az embereket - mint például a közüzemi díjak vagy az utazási költségek -, olyan mértékben emelkednek, mint ahogy emelkednek, az őket halmozottan súlyosan érinti.

Még egy rövid gondolat, amit talán majd Salamon László képviselő úr fog befejezni: önök újabb tanácsadó testületet hoznak létre. Teljesen egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal abban, hogy nem a tanácsadó testületek számát kell növelni - hisz az utóbbi hetekben csak ilyenekről nyújtottak be önök, kormánypárti képviselőtársaim, javaslatokat -, hanem más módon kell a törvényt elfogadtatni, betartatni és végrehajtatni az emberekkel.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Összefoglalva: a kormány sem követhet el mulasztásos törvénysértést, mert akkor hogyan kérik számon az emberektől a törvények és más időpontok betartását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt néhány évben nemegyszer volt vita kormányoldali és ellenzéki képviselők között azon, hogy hogyan, milyen irányban is kellene Magyarországnak fejlődnie. Mi a kívánatos út? Hogyan lehetne a régió átlagos fejlettségi ütemét 2001 után ismét megközelítenünk, vezető szerepünket visszaszereznünk?

Az MSZP-SZDSZ-kormány miniszterelnököt és három pénzügyminisztert váltott. Ez nem éppen azt mutatja, hogy sikeres az önök által járt út, sikeres lenne ez a ciklus. Továbbra is emberek tízezrei aggódnak azért, hogy a forint gyengülése esetén elveszítik lakásukat, autójukat. A családok nagy része fél a gáz vagy a villanyáram kikapcsolásától. Vállalkozások tízezrei kerültek veszélybe a kormány rossz gazdálkodása miatt. Csak Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma.

Azonban a Gyurcsány-kormány adóforintjainkból fizetett hirdetéseiből lassan megtanuljuk, hogy dübörgünk. Megtanuljuk, hogyan kell a saját bőrünkön érezni a jólétet. Hirdetik, hogy a munkanélküliség növekedése jó, a 400 ezer munkanélküli is a siker része, itt három és fél éve nem emelkedett a gáz ára, alig emelkedtek a közüzemi díjak. Ígérték, nem lesz gázáremelés, most hirdetik: megcsináltuk. A Gyurcsány-kormány azonban nemcsak idehaza, hanem az Unióban is sikerekről számol be. Soha egy hamis szám, egy rossz elszámolás, mindig csak a tények.

A valóság azonban, miniszter úr, sajnos egészen más. Önök bevezették a tizenharmadik havi gáz- és a tizenharmadik havi villanyszámlát, valamint a tizenharmadik havi gyógyszerárat. Önök nem fizették ki a tizenharmadik havi béreket a jogosultaknak. A munkanélküliek száma 400 ezer fölé emelkedett. Erre mondják önök: nagy a jólét. Brüsszelnek is időbe tellett, míg megtanulta, hogyan kozmetikázza az államháztartási adatokat a magyar kormány. De önök semmilyen figyelmeztetéssel nem törődnek, ha kritikai észrevételt kapnak, csak az ellenzéket tudják hibáztatni.

Ön volt egy műsorban, az Estében a minap. Baló György a következőt kérdezte öntől: mit szól pénzügyminiszter úr a Standard and Poor's leminősítéséhez? Mire ön: a Fideszt díjazták, ez az ígéreteinek szólt. Baló György: de hiszen a nemzetközi hitelminősítő a tavaly elfogadott költségvetéssel indokolta a leminősítést. Mire ön: ja, akkor nem értenek hozzá.

Miniszter úr, ennek ellenére kérdezem, ma is jó döntésnek tartja-e a 38 adóemelést és a 8 új adónem bevezetését. Indokoltnak tartja-e a nemzetközi hitelminősítők figyelmeztetéseit? És ha esetlegesen kormányra kerülnek, bevezetik-e a 20 százalékos egykulcsos adót?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.50)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): A legutóbbi gondolat, tisztelt miniszter úr, néhány órával ezelőtt itt a parlamentben hangzott el egyébként az önök kormányzati partnerétől, az SZDSZ-től. De miniszter úr, ha ön a terhelés csökkenéséről beszél, akkor miért nem beszél arról, hogy 400 ezer új munkahelyet ígértek, ehelyett 400 ezer munkanélküli lett? (Zaj az MSZP soraiban.) Ha ön a terhelés csökkenéséről beszél, akkor nézze meg, hogy a lakosságot és a vállalkozásokat leginkább sújtó energiaárak, illetve a közüzemi díjak milyen mértékben, 70 és 110 százalék között emelkedtek az önök ciklusa alatt! Ha ön a terhelés csökkenéséről beszél, akkor nézze meg a közlekedés árait, hogy mentek föl: az autópályadíjak 54 százalékkal, a BKV-közlekedés díjai 70 és 100 százalék között, a vasút díjai 30 százalékkal. Ön, amikor csökkenésről beszél, ezekről soha nem beszél - a dübörgő gazdaság helyett sajnos nyöszörgő országot látunk.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság helyszíni kiosztással kapott meg egy olyan anyagot, amelynek sorsáról és az ország előtt álló autópálya-építések sorsáról, illetve 500 milliárd forint sorsáról kellett úgy dönteni, hogy azt elolvasni senki nem tudta. A kormánypárti képviselőket is láthatóan meglepte a kiosztás. Ugyanilyen méltatlan dolog az, hogy 500 milliárd forint sorsáról este 11 órakor dönt a parlament úgy, hogy emellett az ellenzék módosító indítványait önök be sem akarják nemhogy fogadni, hanem tekintetbe sem akarják venni.

Ezért most nemcsak a kisebbségi véleményt mondom el, hanem azt is, hogy nem veszünk részt ebben a méltatlan vitában. Amit önök művelnek 500 milliárd forint sorsáról, az felháborító, elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Úgy van!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pontosan ez az, amiről Lezsák Sándor, Mádi László is beszélt. Amikor önök hozzányúltak a családtámogatási rendszerhez, mi figyelmeztettük önöket, hogy nem lehet szétverni egy olyan egységes és teljesen érthető rendszert, amely egyik oldalról támogatta és másképpen támogatta azokat a családokat, akik dolgozni tudtak, és munkahelyük volt, lehetőségük volt.

Nem igaz az a napirendi felszólalás, amikor azt mondják önök, hogy a családok nagy része nem tudta ezt igénybe venni. Igenis egymillió család igénybe tudta venni a családi adókedvezményt, és 900 ezer család teljesen igénybe tudta venni ezt a kedvezményt. A terület másik oldala pedig az volt, hogy azokat a családokat, akik valamilyen oknál fogva nem jutottak munkához - vagy mert olyan területen élnek, mert nincs rá lehetőségük, az ország szegényebb részein élnek, vagy pedig adott esetben a szakmájuk vagy bármiféle hozzáértésük hiányzik, hogy munkát vállaljanak -, ezeket kell kiemelten szociálisan támogatni külön csoportban. Azért kell őket külön csoportban, mert akkor lehet kivédeni ezeket a nagy hibákat, amiket most Farkas Imre egyébként elmondott, akkor lehet ezekre a területekre sokkal jobban odafigyelni, akkor lehet ezek családjait minden szempontból szociálisan segíteni, mintsem ahogy önök kezdték.

Mi jeleztük előre egyébként, nem kéne ezt a törvényt most tárgyalni, mi jeleztük előre, hogy családok tízezrei fognak hátrányba kerülni a családtámogatási rendszer szétverésével. Mi jeleztük előre, hogy rengeteg olyan család lesz, akik bizonyosan hátrányos helyzetbe fognak kerülni, és leginkább azok, akik a rendszeres gyermekvédelmi támogatást megkapták az elmúlt időszakban.

Önök ezeket a figyelmeztetéseket a vitáknál nem vették figyelembe, lesöpörték, most itt vannak ezek a problémák, amelyek előttünk vannak, és most a parlament utolsó két hetében kell hirtelen ezeket megoldani. Nincs értelme ennek a kapkodásnak, tisztelt képviselőtársaim.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Frakcióvezető-helyettes Úr! Azt hiszem, önök javasolták miniszterelnök-jelöltnek Medgyessy Pétert 2002-ben, ha jól emlékszem; ha jól emlékszem, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje volt. Ő mondta, hogy igenis, ez a családtámogatási rendszer, amit a polgári kormány bevezetett, és különválasztotta a dolgozni tudó családokat, különválasztotta a szociálisan rászorultakat, erre a rendszerre azt mondta, hogy jó, a hibáit ki kell javítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Önök úgy javították ki ezt a családtámogatási rendszert, hogy az egészet szétverték, az egészet tönkretették. S ha már a gyerekek megszületéséről, a jövőről beszélünk, pontosan azokat a családokat is háttérbe szorították most ezzel az egész változtatással, akik gyereket vállalnak, akik a gyerekeket fel akarják nevelni, akik a gyerekeket tanítani akarják, és pontosan azoknak is adnak egyébként többet - teljesen fölöslegesen bizonyos szempontból - a megemelt családi pótlékból, akik abszolút nem szorulnak rá: a milliárdosoknak, a milliomosoknak ugyanannyit adnak, mint a legszegényebbeknek. Pontosan azért mondtuk az általános vitában, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, támogatjuk, mert jeleztük előre, hogy a legszegényebbek, a legrászorultabbak kevesebbet kapnak, mint az előző rendszerben. Kevesebbet kaptak volna - ezt most itt maguk is beismerték egyébként a vita kezdetén.

Ezek után minket vádolni azzal, hogy érzéketlenek vagyunk, nagyon nagy hiba. Önök az érzéketlenek, tisztelt képviselőtársaim (Göndör István nevet.), önök nem vették észre, és csak hatalmi gőgből lemosták az érveinket, nem akarták elfogadni az észrevételeinket, hogy igenis, változtatni kell azon, amit önök tönkretettek. Most itt van a lehetőség.

Mi támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és egyébként Farkas Imre módosító indítványát is támogatni fogjuk, pontosan ezért, mert néhány ezer emberen is segít, és az is számít.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azoknak a képviselőknek, akik a szociális területtel foglalkoznak, külön felelősségük van abban, hogy egymást jobban meghallgassuk, és jobban odafigyeljünk egymásra, hogy észrevegyük azokat a gondolatokat - de nem csak gondolatokat, mert ez önmagában kevés -, azokat a tárgyiasulható és a törvényekben megvalósítható feladatokat, amelyeket a kormánynak, a mindenkori kormányoknak ki kell tűzniük, illetve meg kell valósítaniuk. Éppen ezért Farkas képviselőtársunknak ezt a módosító javaslatát igenis komolyan kell venni. Abban valóban hibáztunk, hogy a szociális bizottságban a nagy kapkodásban mindenki leszavazta ezt a módosító indítványt, de - amint az felvetésként már itt is felmerült - ki fogjuk kérni ezt a módosító indítványt, pontosan azért, hogy szavazhassunk róla, és ha nem is túl nagy létszámú csoportról van szó, de annak a néhány ezer embernek is tudjunk segíteni. Azt hiszem, ez az a közös felelősség, amit elvárnak tőlünk a nézők, a szavazók és a választópolgárok, akik azt szeretnék látni, hogy bizonyos dolgokban együtt tudunk működni. Én ezt az együttműködést a frakciónk nevében most megpróbálom felajánlani, remélem, hogy a kormánypárti képviselők is tudnak ezzel élni, és akkor ez a módosító indítvány segítheti ezt a néhány ezer embert.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, ez az a téma, amelyben szociális téren dolgozó képviselőtársaimmal megint csak sok tekintetben egyetértünk, de azért nagyon sok a különbözőség is. Az egyik legnagyobb különbséget talán az okozza, hogy bizony ennek az országos fogyatékosügyi programnak, tisztelt államtitkár úr, már rég el kellett volna készülnie. Ha elkészült volna, akkor nem várható az a kapkodás, amely sajnos az elkövetkezendő kormányzatra fog hárulni, ugyanis augusztus 31-éig mindenféle területen be kell vezetni a fogyatékosügyi program kívánalmait, a felsorolt feladatokat, és ez bizony nagyon nagy kapkodáshoz fog vezetni. Ennek talán megint az lesz a következménye, hogy sok-sok olyan terület, amely az előző vitában is felmerült, esetleg kimarad, el fogja kerülni a figyelmünket.

Hogyha megengedik, akkor kiemelném azt a néhány területet, amellyel ugyan foglalkozik a program, de amelyről mindenképp hangsúlyosan kell beszélni: az egyik a fogyatékos emberek otthonteremtése, a másik a munkahelyteremtés, a harmadik a családjaik és a családok helyzetének a javítása, a negyedik pedig az egészségügyi ellátás.

(10.40)

Önök ebben a programban nagyon helyesen célként megjelölték a családokat, mint az otthoni ápolás lehetőségét, az otthoni ápolás szükségességét, de szeretném kiemelni, hogy nagyon fontos, hogy a munkát is megadjuk ezeknek a családoknak, a családfenntartóknak. Nagyon sokszor azért vannak bajban fogyatékos gyermekeket, illetve súlyos betegeket nevelő családok, mert nem kapják meg azt a lehetőséget, hogy munkához jusson a szülő. Ezért nem tudják fenntartani családjukat, a gyerekek ezért kényszerülnek sokszor intézménybe, amelyek sokkal drágábbak az állam számára, sokkal drágábbak az ország számára, és bizony a gyermekek számára kevésbé fontos és jó megoldás.

Nagyon helyesen, önök megjelölték, hogy bizony a legsebezhetőbb emberek a fogyatékos emberek, akiket sokszor kizsákmányolnak, kisarcolnak tőlük mindenféle elítélendő módon pénzt, illetve a munkájukat. Itt a legutóbbi Tolna megyei eset. Nagyon sajnáljuk, hogy a tegnapi szavazásnál a Btk.-módosításra tett javaslatunknál önök nem szavazták meg azt a törvénymódosító javaslatot, ahol nemcsak a gyerekek, az idősek, hanem a fogyatékosok érdekében is próbáltunk szólni, pontosan azért, hogy ne fordulhassanak elő ilyen esetek, ezeket az eseteket visszaszorítsuk, azokat az embereket, akik erre vetemednek, végképp háttérbe szorítsuk, és elrettentsük ezektől a bűnöktől.

Tisztelt Országgyűlés! A harmadik dolog, amiről mindenképp szeretnék szólni, az az ÁSZ-jelentés, amely nemrég jelent meg a Szociális és Családügyi Minisztériumról. Bizony, itt hiába jelölünk meg témákat, hogy hogyan kellene a fogyatékosokat támogató civil egyesületeket, szervezeteket támogatni, hiába jelölünk meg témákat, hogy hogyan kellene az önkormányzatokhoz a feladatokat lejuttatni, ha az ÁSZ-jelentés is kiemeli azt, hogy sajnos a pályázati pénzek az utóbbi években csökkentek, sajnos a pályázati pénzek nem mindig oda értek el, ahová kellett volna, és ennek az a következménye, hogy sajnos azok a fogyatékos emberek nem kapták meg, akik leginkább rászorulnak, azok nem élvezik ezek hasznát, illetve nem részesülnek ebből.

Ezért nyomatékosan szeretném felhívni miniszter asszony figyelmét arra, hogy ezeket a pályázatokat a jövőben mindenképp oda juttassák el, ahová kell, a pályázati pénzeket a 2001-2002-es szintet nemhogy elérve, hanem azt meghaladóan emeljük fel a következő költségvetésben. És valóban azokat az embereket támogassuk ebből, akik erre rászorultak. Akik pedig ezzel visszaélnek, akik ezt elcsalják, ellopják, azokat tényleg büntessük meg, zárják ki a következő lehetőségekből, hogy ne ők vigyék el a pénzüket.

Kétpercesekben folytatom, köszönöm szépen, elnök úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni ezt az időkeret, viszont, mint ahogy az előző napirendi pontnál is, mindenképpen támogatjuk, és fontosnak tartjuk ezt a programot, illetve jelen esetben a megvalósulását ennek a törvényjavaslatnak. Bár kritikai észrevételünket mindenképpen el kell hogy mondjuk a Fidesz-frakció nevében. Az pedig az, hogy bizony már több mint egy éve mulasztásos törvénysértést követett el a kormány, egy éve meg kellett volna valósítani ennek az esélyegyenlőségnek ezt a fontos területét, és bizony, ha a kormány komolyan vette volna az elmúlt - most már lassan - négy évben a fogyatékosok helyzetét, a fogyatékosok életét, akkor nagyobb pénzösszegeket szánt volna erre a területre.

(10.50)

Én nem a miniszter asszony jó szándékát vonom kétségbe, nem a miniszter asszony, illetve a szociális tárca jó szándékát szeretném kétségbe vonni, hanem egyszerűen azt az érdekérvényesítő képességet, illetve a kormányon belüli szociális érzéketlenséget kell kiemelnem, ami miatt idáig jutott ez a helyzet. Idáig jutott, hogy egy törvényt, ami mindenkire vonatkozik, nemcsak az állampolgárokra, hanem a jogalkotóra vagy pedig az önkormányzatokra és az ország kormányára is, ezt a törvényt nem tartották be, nem valósították meg.

Tulajdonképpen most ennek a törvénynek a kitolásáról van szó. Az egyetlenegy nagy gond, amit látunk a célokon túl, ami mindenképpen fontos, ez az újrafinanszírozás. Az a nagy kérdés, hogy az elkövetkezendő évek költségvetése és a költségvetésben megjelölt pénzösszegek elegendőek lesznek-e ennek a programnak a végrehajtására.

Nagyon kérem a miniszter asszonyt, kérem a jelenlegi kormánypárti képviselőket és természetesen a mi képviselőinket a polgári oldalon, hogy a jövőben mindenképpen támogassák ezt a programot, ezt a törvényt, mert előbb-utóbb szembesülnie kell az országnak azzal, hogy 600 ezer fogyatékos ember - legyen mozgássérült, hallássérült, látássérült vagy más módon fogyatékos - prob-lémáját meg kell oldanunk. Közösen kell megoldanunk, de a felelősség a mindenkori kormányé.

Ezt a négy évet sajnos elpazaroltuk, nincs több négy évünk arra, hogy tovább pazaroljuk az ő életüket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Ne haragudjon, hogy megszólítom, de most egy kicsit szokatlan műfajhoz vagyok kénytelen kanyarodni. Volna egy kérdésem, ha erre választ kaphatnánk még itt a vitában.

Sisák képviselőtársam valóban felvetette azt a problémát, hogy az anyagban, illetve a háttéranyagban más számokkal jelzik, hogy a központi intézmények akadálymentesítése milyen fokot ért el, 30 és 60 százalékot. A szám, amit kérdezni szeretnék, a következő.

(11.00)

Az egész anyagban és a programban - teljesen jogosan - most már komplex akadálymentesítésről beszélünk. Tehát a jövőben nyilván nemcsak a mozgássérültekről kell gondoskodnunk, hanem más fogyatékos embertársainkról is. Ha ilyen tekintetben nézzük a központi intézmények akadálymentesítettségi százalékát, fokát, akkor hol állunk? Akkor valós a 30 százalék? Tehát talán ezért van az elcsúszás, avagy sem?

Nagyon megköszönném, hogyha itt, a vita e szakaszában erre választ kaphatnánk. Tudom, hogy szokatlan, és elnök úrtól is elnézést kérek, de ez mégiscsak hozzátartozik a témához.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban igaz, amit ön mond, miniszter asszony, hogy nem mindig pénzkérdés, de azért sokszor pénzkérdés is.

Hadd mondjak el önöknek egy élő példát! Lehet, hogy már hallották tőlem ezt a példát, azoktól elnézést kérek, de érdemes megnézni a Képviselői Irodaház előtti mozgássérültlift szerepét, funkcióját és egyáltalán a használhatóságát. Iszonyú drága volt. Ott voltam, amikor beüzemelték, legalábbis pont akkor mentem el előtte; tíz ember üzemelte be. Megkérdeztem mozgássérülteket, hogy használták-e. Nem; mindenki a hátsó bejáraton megy be, ott, ahol nincs küszöb, az autóknak felhúzzák a nagy ajtót, és ott mennek be a mozgássérültek, a tolószékesek.

Azok, akik - talán több millió forintért - építették ezt a liftet, egyik oldalról nem gondolták át, micsoda nagy pazarlást követnek el, másik oldalról pedig hogyan hasznosulhatna ez a pénz kis önkormányzatoknál. Hány olyan akadálymentesítési program valósulhatott volna meg csak ebből az egy mozgássérültliftből, amely szerintem pazarlás volt, és végül is nem váltotta be a célját.

Tehát, miniszter asszony, egyetértve önnel egyik oldalról azzal, hogy nem mindig pénzkérdés, a másik oldalról, kérem, vegyék figyelembe azokat a felvetéseinket, amelyeket az elmúlt évben polgármestertársaink többen is mondtak, hogy azok a pályázatok, amelyeket kiírnak, és amelyeket komolyan vesznek a polgármesterek, a képviselő-testületek, a települések - hogy néhány helyi mozgássérült ember problémáját szeretnék megoldani -, ezeket támogassák, és ne látványos feladatok megoldását, amelyek sajnos sokszor nem is hasznosulnak.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak a miniszter asszony szavaira szeretnék reagálni, egyetértve teljesen azzal a gondolattal, hogy valóban, a döntések ott szülessenek, azoknál az embereknél, akik sajnos elszenvedik ezt az élethelyzetet, akiknek ez adatott az életben, és valóban beleszólhassanak helyben az önkormányzatoknál is abba, hogy mi változik, mi javul az ő helyzetükben, életükben. Sokszor valóban az van, hogy minisztériumokba elég ritkán jár, mondjuk, egy mozgássérült vagy egy fogyatékos ember, ott sok-sok pénzből megvalósul az akadálymentesítés, és azokba az okmányirodákba, önkormányzati ügyintéző irodákba, ahova viszont adott esetben nap mint nap el kell jutniuk, nem jutnak be pénzhiány miatt.

De talán még ennél is fontosabb az a kérdés, hogy az a törvény, amit most itt tárgyalunk, illetve nemcsak tárgyalunk, hanem a múltban be kellett volna tartani a kormánynak, mennyire tartatja be az építőkkel, felújítókkal ennek a feladatát, ennek a törvénynek a gondolatmenetét. Itt kell megemlítenem azt, miniszter asszony, hogy sajnos az a legnagyobb gond, hogy például egy budapesti metrófelújításnál, amire több milliárd forintot költenek, hogyan fordulhat elő, hogy a metrómegálló - ha akár csak itt a Kossuth téri metrómegállót nézzük - nincs akadálymen-tesítve. Hogy fordulhat elő, hogy a Blaha Lujza téri és az Astoria-aluljárók nincsenek akadálymentesítve? Tehát egy törvénynek az igazi értékét az adja meg és az mutatja meg, hogy ez a feladat, amit most itt kitűzünk célul 2010-ig a kormány számára, 2013-ig az önkormányzatok számára, valóban beteljesíti-e akkor a célját, hogy ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azok az emberek, akiknek ezt végre kell hajtaniuk, nem teszik meg a feladatukat, és kibújnak a feladat végrehajtása alól.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ne haragudjanak a hirtelen bejelentkezésért, de egyik oldalról a mai napirend úgy lett kialakítva, hogy bizottsági ülések és még a módosítók, kapcsolódó módosító indítványok benyújtása miatt el kellett menni.

Mindenképpen szeretném jelezni az államtitkár úr, illetve önök felé, hogy méltatlan az a helyzet, amikor is ekkora költségvetési összegről, ekkora hitelfelvételről, azaz 500 milliárd forintról így tárgyal az Országgyűlés. Méltatlan, hogy tegnap este negyed tizenkettőkor vette elő az Országgyűlés ezt a témát. Tegnap este negyed tizenkettőkor derült ki sokak számára - kormánypárti képviselők számára is -, hogy mekkora összeget kell kifizetnie az országnak az elkövetkezendő években, évtizedekben, mekkora pénzt kell újra felvenni, mekkora terhet teszünk megint gyermekeink és unokáink vállára, és önök, ahelyett, hogy a ciklus korábbi részeiben erre valami választ vagy megoldást adtak volna, most kezdték ezt az egész határozati javaslatot ide tenni, elénk tenni, és ezzel foglalkozni.

Tehát azt kell mondanom, hogy 500 milliárd forint elköltése méltatlan, és az Országgyűlés méltatlan erre, hogy ezt a határozati javaslatot meghozza. 500 milliárd forint beterjesztése ehhez az útépítési mérethez képest - 200 kilométerről van szó - azt jelenti, hogy az Országgyűlés hozzájárulásával elismerik, hogy önök kétszer annyiért építik az autópályákat, elismerik, hogy oly drágán építik, hogy szinte Európában sehol nincs ilyen drága autópálya. Tehát ezt mindenképpen elfogadhatatlannak tartjuk, és nem támogatjuk. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, térjen a tárgyra! A részletes vitában vagyunk.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Igen, a következő kétpercesben, elnök úr. Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Sajnálom, hogy államtitkár úr nem reagál a szavaimra. Nyugodtan reagálhatna, mert kíváncsi vagyok, melyek azok, amelyek valótlanságok. El kell olvasni azt az előterjesztést, és abból az előterjesztésből bizony kiderül, hogy önök újabb hitelfelvételt, illetve kötvénykibocsátást kezdeményeznek, 75 évre átadják az állam tulajdonát egy másik részvénytársaságnak, és így tovább, és így tovább, illetve elismerik azt, hogy kétszeresen...

ELNÖK: Képviselő úr, melyik ponthoz kíván hozzászólni a módosítók közül? Kénytelen vagyok figyelmeztetni, térjen a tárgyra!

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Igen. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Például a 2. módosító indítványunkhoz, melyet Fónagy János, Manninger Jenő és jómagam jegyeztünk, mely a következőről szól. Nagy nehezen a gazdasági bizottság befogadta, de önök mint előterjesztők, nem fogadták el.

Nagyon érdekes a kérdés. Van egy szerződés, amely magyar nyelvű. Van egy magyar nyelvű és angol nyelvű. Van két fél, a magyar állam, illetőleg a magyar állam által létrehozott Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság. Ezek után önök ebbe a határozati javaslatba beteszik azt, hogy vita, értelmezés vagy bármilyen gond esetén az irányadó nyelv az angol.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, Magyarországon élünk, és amikor a magyar vállalkozókat próbáljuk segíteni, amikor a magyar állam köt egy szerződést egy, a magyar állam által alapított céggel, akkor képtelenség elfogadni azt, hogy vita esetén angol nyelven kell értelmezni a szerződéseket.

Azt gondolom, ez egyszerűen nevetséges és elfogadhatatlan, bármennyire is mosolyog, államtitkár úr, Magyarországon élünk, és talán itt ezt az egyet vegyük figyelembe, hogy a szerződés nyelve, ha angol is, akkor is, az irányadó a magyar legyen. (Az elnök csenget.)

A következő kétpercesben kifejtem, hogy miért fontos ez, köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Az államtitkár úr két gondolatára válaszolok. Az egyik az, hogy a mondanivalója elején ön kimondta azt, hogy magyar cégeket semmiképpen sem akarnak előnyben részesíteni a magyar autópálya-építések esetében. Ezzel ön kimondta, hogy a legfőbb feladatuk, hogy kiszorítsák a magyar vállalkozásokat, a magyar cégeket ezekből a hatalmas nagy munkákból, ezekből a magyar lehetőségekből.

Miért nem lehet pozitívan diszkriminálni a magyar cégeket? Mondja meg nekem! Mutasson olyan magyar céget, amelyik Spanyolországban vagy Portugáliában tud autópályát építeni, tisztelt államtitkár úr! Mutasson ilyen magyar céget! (Göndör István: A tárgyra kellene térni!) A tárgyról beszélünk, képviselőtársam. Arról beszélünk, hogy önök szándékosan próbálják mindenféle adminisztratív módon kiszorítani a magyar cégeket a magyar piacról. Ez az egyik hozzávetésem.

A másik. Államtitkár Úr! Az ön képviseletében ott volt a gazdasági bizottságban egy úriember, aki a tárcát képviselte.

Azt mondta, az építésekre több mint 400 milliárd forintot szándékoznak félretenni. Ha 210 kilométer autópálya épül, akkor ön szerint annak hány forintért épült kilométere? Mondja meg, az...

ELNÖK: Melyik módosító javaslathoz kapcsolódik a felszólalása, képviselő úr? Komolyan kérdezem.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök úr, ne haragudjon...

ELNÖK: A részletes vitában vagyunk, és ön egészen másról beszél. Nincs módosító javaslat, amelyhez kapcsolódna. Kénytelen vagyok figyelmeztetni, elnézést, a Házszabály engem is köt.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a figyelmeztetést, be is fejezem a mondanivalómat. Csak reagáltam az államtitkár úr azon kijelentésére, hogy honnan veszem ezt a számot. Ez a szám elhangzott a gazdasági bizottságban. Államtitkár úr, ha ezt ön nem ismeri, akkor nézze meg a gazdasági bizottság jegyzőkönyvét!

Köszönöm a figyelmet.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): A bizottsági ajánlás 5. pontjához szeretnék hozzászólni, melyet Fónagy János, Manninger Jenő és én adtam be.

Tisztelt Államtitkár Úr! Igenis a tárgyhoz tartozik az, hogy önök 1942 millió eurót akarnak felvenni kötvénykibocsátásból és máshonnan az autópálya-építésre. Ezzel nem szembesítik a magyar állampolgárokat. Mi ezért adtuk be a módosító indítványunkat, hogy ez jelenjen meg a szövegben, forintban pontosítva. Az eurót kevesen számolják át, de amikor arról beszélünk, hogy ez majd' 490 milliárd forint, akkor azért már mindenki meggondolja, hogy mekkora összegről van szó, és miért kell ekkora összeget az autópálya-építésre olyan területen befektetni, amikor 200 kilométerről beszélünk.

Visszatérve az ön felvetésére, hogy ez a 400 milliárd, amit korábban említett, nem az építésre szól, itt van a gazdasági bizottság jegyzőkönyve: "Ezen utak tervezett építési költsége együttesen 403 milliárd. Az efölött levő összeg pedig az üzemeltetésre, a fenntartásra és a felújításra van."

Államtitkár Úr! Ugyanezt mondtam én is. Több mint 400 milliárd forintért építik meg ezeket az utakat, és önök 100 milliárd forintot különítenek el a fenntartásra, karbantartásra. Ha ezeket az utakat 400 milliárd forintból építik, ez azt jelenti, hogy kétszeres áron építik, mint szokványos nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Nem véletlen, hogy ezeket a cégeket a Gazdasági Versenytanács megbüntette, és több milliárd forinttal sújtotta, pontosan azért, mert összeálltak, és ezek a cégek sokkal drágábban építették, mint korábban szokás volt.

Államtitkár Úr! Sajnos ez a helyzet. És az, hogy mi a komolytalan? 500 milliárd forint sorsáról tegnap este 11 órakor akartak önök tárgyalni. Képtelenség elfogadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) azt a gondolatmenetet, amit önök csinálnak!

Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Megpróbálok, de nem fogom minősíteni ilyen mértékben az államtitkár úr szavait. Nézze meg a gazdasági bizottság jegyzőkönyvét, nézze meg, hogy milyen autópálya-szakaszokról beszélünk, és nézze meg, hogy nekünk a gazdasági bizottságban mit mondtak. Igenis ezek elkezdett munkák, ezek leszerződött munkák. Arról, hogy önök a pénzügyi finanszírozást eddig nem tették meg, illetve letagadták, nem mi tehetünk. Mert néhány hónappal ezelőtt, amikor megkérdeztük, hogy 500 milliárd hitel felvételét tervezi-e valóban a tárca vagy az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság, akkor önök ezt tagadták. Azt mondták, hogy nem.

Most pedig azt mondja - ne haragudjon, ezt mondta -, hogy fél éve ez már napirenden van, és egyik pillanatról a másikra idehoznak elénk egy ilyen törvényt, amelynek kapcsán a parlamentnek 500 milliárd forint sorsáról kell dönteni.

Ez itt a nagy kérdés, és semmi más nem tartozik ide, mert ez a nagy kérdés, hogy milyen jogon hozzák be a ciklus utolsó percében 500 milliárdnak a sorsát, miért nem eddig foglalkoztak ezzel.

Köszönöm.