Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság május 17-ei ülésén tárgyalta meg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóját és az ahhoz fűzött szóbeli kiegészítést.

A vitában felmerült az önkormányzati rendszer és a kisebbségi önkormányzati rendszer közötti kapcsolat kérdésköre. A kisebbségi törvény, de különösen annak hozzáillesztése az önkormányzati törvényhez számos problémát vet fel. A jogalkotókat annak idején, amikor beterjesztették a parlament elé a törvényjavaslatot, nyilvánvalóan az a szándék vezette, hogy törvényes keretek között biztosítsa a kisebbség számára, hogy a helyi közéletben, a helyi közügyekben, saját ügyeik megoldásában tevőlegesen vegyenek részt. A felmerült problémák, ellentmondások elsősorban abból fakadnak, hogy 1993-ban, illetve 1994-ben elmaradt az a szükséges harmonizáció, amely működőképessé tette volna - az önkormányzati törvénnyel összehangolva - a kisebbségekről szóló törvényt. A gyakorlatban igen sűrűn okoz súrlódást annak tisztázatlansága, hogy tulajdonképpen mely közfeladatokat is kell ellátnia a kisebbségi önkormányzatnak, és milyen finanszírozási elvek vagy szabályok érvényesüljenek ezen a téren, mivel a jelenlegi helyzet nem felel meg a közpénzek elköltésével kapcsolatos, általánosan megfogalmazható elveknek és követelményeknek.

A közmunka és a szociális segélyezés területén, a közmunkát érintő új jogszabályok végrehajtása során több helyen gondot okozott a közmunka fogalmának jogi tisztázatlansága. Ennek tudható be, hogy az önkormányzatok időnként olyan munkavégzést is közmunkának minősítenek, amelyek az általános elvárásoknak nem felelnek meg.

A lakásügyek területén súlyos problémát vet fel az önkényes lakásfoglalás kérdése: miközben az önkormányzatoknak törvényes joga tulajdonuk védelme, ugyanakkor a megtett intézkedések nincsenek összhangban a gyámügyi, ifjúságvédelmi szabályokkal. A fővárosban egyre gyakoribb az a jelenség, amely az ingatlanpiac újraosztásához kapcsolódik; a többségi tulajdonosok, kihasználva a roma családok hátrányos helyzetét, nehéz anyagi körülményeit, beköltöztetik őket a kiszemelt társasházba, és ezzel elérik, hogy a környék ingatlanárai pillanatok alatt lecsökkenjenek. Itt a felelősség azokat terheli, akik saját hasznukra, kimondottan anyagi haszonszerzés, az ingatlan teljes tulajdonjogának megszerzése céljából használják ki egy kisebbségi csoport hátrányos, nehéz körülményeit.

Több mint elgondolkodtató annak a szlovák kisebbségi önkormányzatnak az esete, amely azért vált működésképtelenné, mert a polgármester, aki egyben kisebbségi képviselő is, valamint a helyi kisebbségi önkormányzati képviselet vezetője között kibékíthetetlen személyes ellentét alakult ki. Joggal merül fel a kérdés: milyen eszközökkel, módszerekkel különböztethető meg, ismerhető fel, hogy diszkriminációról vagy személyeskedő indulatokról, esetleg ellentétekről van-e szó? Ennek a kérdésnek a tisztázása azért is rendkívül fontos, mert ez a roma kisebbségi önkormányzatok működése során is gyakran előfordul.

Megállapítható, hogy a kisebbségi jogok érvényesülését a hatályos jogszabályok közötti ellentmondások rendkívül megnehezítik. Ennek feloldására tesz az ombudsman komplett, kódexszerű javaslatot, amelynek vitáját és parlamenti elfogadását a bizottság is szükségesnek tartja.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóját egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok soraiból.)