Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Az egészségügyi és szociális bizottság szocialista és szabad demokrata képviselői megdöbbenéssel tették szóvá, hogy a zárszámadási törvényjavaslat döntő és alapvető elemeiben kívánja módosítani az államháztartási törvényt, és így lehetővé válna, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetése az állami költségvetés részeként nyerjen elfogadást. Ez az elképzelés, mint hallottuk az előbb, még kormánypárti képviselők szerint is egyet jelent a társadalombiztosítás és a központi költségvetés közötti határvonal eltörlésével, az egészségügyben a biztosítási elv feladásával.

Szomorúan érzékeltük, hogy az Állami Számvevőszék egyébként kitűnő véleménye sem tartalmazza: célszerűnek, indokoltnak és kívánatosnak tartják-e ezt a lépést, különös tekintettel arra, hogy az államháztartási törvény még el sem fogadott rendelkezéseit a kormány már alkalmazza a 2001., 2002. évi költségvetés benyújtásánál. A kisebbségi vélemény megfogalmazói nem kaptak választ arra, hogy mit keresnek az 1999. évi központi költségvetés teljesítéséről történő elszámolásban az idei társadalombiztosítási költségvetés módosításai. Úgy ítéltük meg, hogy a nagy vihart kavart nyári egészségügyi bérjuttatás fedezetének megteremtését, illetőleg a szokásos módon alultervezett gyógyszerkassza növelését, összesen 27 milliárd forint többletigényt szabályos pótköltségvetésben kellett volna előterjeszteni, és az Országgyűlésnek sokkal részletesebben bemutatni, milyen bevételek terhére van mód e kifizetésekre.

Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzék azt is kifogásolta, hogy az egészségügyi forráshiány mellett jelentős pénzmaradványok keletkeztek a szaktárcánál. A kincstári finanszírozás nehézkességével nem lehet elfedni a pályázati kiírások késését vagy a szakmai koncepció hiányát. Rossz bizonyítványt állít ki önmagáról az Egészségügyi Minisztérium, amikor a sürgősségi betegellátás fejlesztésére vagy a radiológiai géppark bővítésére rendelkezésre álló szűkös előirányzatok jelentős részét képtelen elkölteni. A Szociális és Családügyi Minisztérium egyes előirányzatánál is keletkezett megtakarítás. A kérdés, képviselőtársaim, valóban az, hogy nem teszi-e az egész költségvetési tervezést komikussá, hogy évről évre - szinte mellékes, miért, de - nő a kötelezettségvállalással terhelt vagy nem terhelt áthúzódó felhasználás. A Pénzügyminisztérium így viszont hivatkozhat a szaktárcák gyengeségeire, arra, hogy kevés pénzüket is képtelenek elkölteni. Ez már a 22-es csapdája, arról nem is beszélve, hogy sem a képviselő, sem a közvélemény nem látja, mikor, milyen címen, melyik évi előirányzatot fogyasztjuk.

Elnök Asszony! Ezen indokok alapján minősítette alkalmatlannak az MSZP és az SZDSZ 8 képviselője a tavalyi zárszámadásról szóló előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)