A felszólalás szövege:

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) „A nemzet, amely nem tiszteli múltját, nem érdemli meg a jelen tiszteletét, és nincs joga a jövőhöz sem.” Tisztelt Képviselőtársaim! Az első világháborúban szervezett lengyel légió főparancsnoka, majd az újjászülető Lengyelország első államfője, Józef Piłsudski marsall imént idézett gondolata, úgy gondolom, valamennyiünk számára aktuális.A lengyelség száz évvel ezelőtt ugyan csatában nyerte el szabadságát, de ezt a harcot nemcsak a csatatéren vívták, hanem évszázadokon át minden lengyel családban, ahol hittek abban, hogy Lengyelországnak nemcsak múltja, hanem jövője is van. Ezek a lengyelek, nők és férfiak az idegen megszállás és elnyomatás alatt is képesek voltak identitásuk sarokköveit, a közös nyelvet és kultúrát, de legfőképp a hitet megőrizni, azt gyermekeikbe, unokáikba plántálni. Ez volt az a szellemi örökség, amiből megszülethetett és amiből építkezhetett a modern lengyel állam száz évvel ezelőtt.

(10.00)

Andrzej Duda köztársasági elnök úr ezen értékkel kapcsolatban a függetlenség visszaszerzésének jubileumán a következőképpen fogalmazott: „A lengyelek hagyományosan szabad emberek, akik tisztelik múltjukat, büszkék saját értékrendjükre, amely a katolikus egyház támogatásával tudott kiteljesedni.”

Hogy ez mit jelentett a XX. században? Azt mindannyian tudjuk. A katolikus egyház és különösen Szent II. János Pál pápa személy szerint is rengeteget tett nemcsak a lengyelek, hanem egész Közép-Európa, Európa szabadságáért, a vasfüggöny lebontásáért, Európa újjáegyesítéséért. Éppen ezért nem feledkezhetünk meg arról, hogy II. János Pál pápa Lengyelország európai uniós csatlakozásakor arra figyelmeztette népét, a lengyeleket, hogy ők a belépést követően is emlékezzenek és őrizzék meg értékrendjüket, hagyományukat, sajátos kultúrájukat és civilizációs örökségüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk számára az I. világháború vége sajnos nehéz hónapokat és éveket, fájdalmat és szétszóratást hozott, amelyek végül is a trianoni tragédiához vezettek. Arra azonban joggal lehetünk büszkék, hogy ezekben a rendkívül nehéz időkben is akartunk és tudtunk támogatást nyújtani a lengyel hazafiaknak, akik akkor a szabadságukért küzdöttek.

A sorsdöntő ütközetnél, a varsói csata, a visztulai csoda idején a magyar lőszerszállítmány biztosította, hogy megmaradhatott a szabadságát frissen visszanyert Lengyelország függetlensége. Ez a történelmi esemény is hű példája annak, hogy ezeréves történelmünk során a bajban is barátok tudtunk maradni.

Ennek a barátságnak az egyik megnyilvánulása az is, hogy a parlamenti magyar-lengyel baráti tagozat Snopek nagykövet úrral és a Lengyel Köztársasági Elnöki Hivatal vezetőjével a múlt hét elején, míg magyarok sokasága az elmúlt hétvégén a hazánkban élő Polónia tagjaival együtt országszerte közösen emlékezett és ünnepelt.

Sokkal több, tisztelt képviselőtársaim, ami összeköt minket, mint ami képes lenne elválasztani. Nem feledhetjük a világégés okozta tragédiánkat, de látnunk kell azt is, hogy mit nyertünk Lengyelország újjászületésével. Az elmúlt hétvégén és ma is erre emlékezünk.

Tisztelettel fejet hajtunk azok előtt a hősök előtt, akiknek köszönhetően Lengyelország ismét azzá az erős szövetségessé és változatlan jóbaráttá válhatott, ami mindig is volt. A mögöttünk hagyott egy évszázad megmutatta, ugyanúgy számíthatunk egymásra, mint az azt megelőző ezer évben.

Hiszem, hogy az előttünk álló évszázadokban is így lesz. Isten éltesse Lengyelországot! Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm. (Taps.)

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony, úgy is, mint Előterjesztő! Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem, már csak azért is, mert pontosan mához egy hétre, Szent Borbála napján a bányásztársadalmat fogjuk ünnepelni, hisz akkor lesz a bányásznap. Hazánkban hosszú évszázadokon át a bányászat és a kohászat volt a nemzetgazdaság húzóágazata. A XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüstnek pedig az egynegyedét a mi országunkban bányászták, s még 1770-ben is az ország, az állam jövedelmének 30 százaléka a felvidéki és az erdélyi bányákból származott. A világ persze azóta megváltozott, a XX. század elejére az évezredes hagyományú magyar bányászat sajnos gyökeres változáson ment keresztül. Az első világháborút lezáró trianoni diktátum következtében a korábbi területének egyharmadára zsugorodott ország bányászati jellegét egyik napról a másikra elveszítette. A bányaterület szerinti veszteség országosan 80 százalékot, benne a nemes- és színesérctermelésé 99 százalékot, a vasérctermelésé 96 százalékot, a kőszéntermelésé 70 százalékot ért el, míg a kősótermelés teljes egészében elveszett.

A stagnálás időszaka következett. A sokszor értelmetlen szocialista iparosítás ugyan adott még egy átmeneti lendületet a hazai bányászatnak, de a XX. század végére annak hagyományos formái lényegében visszaszorultak. A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993-ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására megteremtettük a bányászat és a villamos ipar integrációját, ami jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélését, a munkahelyek megőrzését. De látni kell, minden erőfeszítés ellenére, a szakági integráció, a technológiai fejlesztések és minden újítás felhasználásával a bányászokat most, a XXI. században is, ahol még van mélyszíni fejtés, lenn a mélyben a bizonytalanság fogadja, s olykor még a lét esendőségével is szembe kell nézniük.

Talán ennek a fokozott egymásrautaltságnak is köszönhető, hogy a bányászok nemcsak a föld méhében, hanem a munkát hátrahagyva szabadidejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyletet létrehozni, kórházat építeni a beteg és az elaggott bányászok számára, képesek voltak odafigyelni a kultúra ápolására, a hagyományok átadására, képesek voltak művelődési házakat emelni, úgy is mondhatnánk: maradandót alkotni, nótákat, dalokat írni, amelyeket ma is játszanak a bányászfalvakban és -városokban a bányászzenekarok.

A bányászszolidaritás és a hagyományok ma is élnek, annak ellenére, hogy hazánkban sajnos lényegében már teljes egészében felhagytunk a mélyszíni fejtéssel. De él még a szakma iránti megbecsülés, ami a bányásztérségekben nagy erőt jelent.

A nagyvilágból időről időre érkező bányaszerencsétlenségekről szóló tudósítások jól mutatják, hogy hiába vetik be a legmodernebb technikai vívmányokat, a tárnákban dolgozóknak, akik munkájuk során az egészségüket, nemegyszer az életüket is kockáztatják, szembe kell nézni azzal, hogy a bányaipar lassan meg fog szűnni. Erről soha nem szabad elfeledkeznie a társadalomnak és a politikának.

Úgy hiszem, ezért is döntöttek képviselőtársaim úgy, hogy kezdeményezik a bányászatról szóló 1993. évi XLVII. törvény módosítását annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők kérelemre, méltányossági alapon mentesítést kaphassanak a nyugdíjtörvény szerinti keresetkorlátozás alól. A javaslat olyan személyeket kíván kedvezményben részesíteni, akik legalább 25 évet töltöttek föld alatti munkakörben, amiért, úgy hiszem, megilleti őket a külön köszönet.

Azt is látnunk kell, hogy azok az állampolgárok, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, a nemzetgazdaság számára sok esetben jelentős tapasztalattal rendelkező munkatartalékot, munkaerő-tartalékot jelentenek. A korábbi bányaterületeken  mint például a tatabányai térség vagy éppen a Miskolc környéki bányatérségek, vagy a mecseki bányák  az elmúlt időszakban már alacsony a munkanélküliség, a cégek sok esetben munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért is szükséges, hogy azok a jól képzett, még életükben munkára alkalmas szakemberek, akik dolgozni akarnak, valódi lehetőséget kapjanak azáltal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában foglalt éves keresetkorlát átlépése esetén ne kerüljenek abba a méltánytalan helyzetbe, hogy vagy elveszítik a járadékot, vagy pedig meg kell szüntetniük a munkahelyüket, vagy éppen nyugellátásuk szüneteltetésére kényszerülnek.

Bízom abban, hogy ezt az előterjesztést képviselőtársaim valamennyien tudják támogatni, és remélem, hogy a javaslat 1. §-ában megfogalmazott különös méltánylást érdemlő körülmények jogalkalmazói gyakorlata is hamarosan kikristályosodik. A KDNP képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadását támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jó szerencsét! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nappal a Borbála-nap, a bányászok és kohászok védőszentjének ünnepe előtt engedjék meg, hogy innen is köszöntsem e nagy múltú szakma még aktív és már visszavonult képviselőit és mindazokat, akik őrzik és ápolják e nemes hivatás hagyományait. Van mire emlékezzünk, és van mit ünnepelnünk, hiszen ez az iparág hosszú évszázadokon át a magyar gazdaság húzóágazatát jelentette nemcsak gazdasági, hanem kulturális értelemben is. Mert valóljában a bányászat keretében fejlődött ki a többi iparág többsége is, és a bányászat kebelén belül fejlődött tudománnyá a szorosan vett bányászati szakterületeken kívül a geológia, az ásvány- és kőzettan, a kristálytan, a gépészet és a mechanika, a méréstan, a kémia, az ipar- és üzemgazdaságtan, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Az, hogy ez a tudományos fejlődés végbemehetett, jelentős részben köszönhető az 1735-ben létrejött Bergschulénak, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémiának, amely már a XVIII. században is olyan tudásközpontnak számított, amelyet Európa-szerte elismertek és felkerestek. Selmecbánya azért is válhatott a magyar bányászélet központjává és a XIX. század végi szakmai szerveződések kiindulópontjává, mert az intézménytől elvártakat a lehető legmagasabb szinten tudta teljesíteni.

De a hazai bányászélet szempontjából kiemelkedő jelentőségű az 1892-ben ugyancsak Selmecbányán megalapított Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amely a bányászat és a kohászat érdekében számos javaslattal kereste az egymást követő kormányokat, ráirányítva a figyelmüket a szakma kihívásaira, a bányászélet gondjaira, problémáira. Az egyesület létrejöttének is köszönhető, hogy a bányásztársadalom az azóta eltelt több mint száz év, azaz egy évszázad alatt is képes volt megőrizni hagyományait, annak ellenére, hogy a trianoni diktátum következtében sajnos hazánk bányászati jellegét egyik napról a másikra elveszítette.

A második világháborút követően hiába tűzte ki célul a kommunista vezetés, hogy a vas és az acél országává válunk, egy átmeneti fejlődést követően az 1980-as évek közepére, végére a bányaipar már az összeomlás szélén állt. Ebben az embert próbáló időszakban különösen fontos volt, hogy a bányásztársadalom érdekei, értékei, hagyományai, szellemi tudása megmaradjon. Az 1992-ben megalakult Magyar Bányászati Szövetség nemcsak a hagyományok túlélését segítette, hanem szakmai tudásával hozzájárult a bányászati kutatások új feltételeinek kialakításához és a termálprogramok beindításához is.

A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993-ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására létrejött a bányászat és a villamosipar, pontosabban: a bányák és erőművek integrációja, amely jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélését, a munkahelyek megőrzését.

(12.00)

De ugyanezt a célt szolgálta a Szent Borbála-érem kitüntetés megalapítása és a társadalommal való elfogadtatása is. Hittük és vallottuk, hogy a bányászatra az új tulajdoni, technikai és technológiai feltételek között is szükség lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Ahogy azt már a bányászatról szóló törvény módosításának vitája során vezérszónoki felszólalásomban is említettem, a bányászok nemcsak a föld mélyén, hanem szabadidejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyletet létrehozni, kórházat építeni beteg és elaggott bányászaik számára, odafigyelni a kultúra ápolására, a hagyományok átadására. Képesek voltak művelődési házakat emelni, maradandót alkotni, dalokat, nótákat írni, amelyeket ma is töretlen kedvvel játszanak a bányászzenekarok.

A bányászszolidaritás és a hagyományok ma is élnek, annak ellenére, hogy hazánkban a legtöbb helyen sajnos már felhagytak a termeléssel. A gazdag bányásztörténelmi tradícióinkat, gyökereinket kötelességünk ápolnunk és átvinni a jövőbe, abba a jövőbe, ahol az energia, különösen pedig az energiafüggetlenség egyre inkább felértékelődik, ahol reményeink szerint új távlatok nyílnak a hazai bányásztársadalom számára is. Ebben bízva és ennek hitet adva kívánok a holnapi ünnepi nap alkalmából bányászköszöntéssel: jó szerencsét! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter és Államtitkár Urak! A múlt héten, december 6-án és 7-én tartotta a Kereskedelmi Világszervezet az Interparlamentáris Unióval közösen szervezett, a világkereskedelem szabályozásáról szóló parlamenti konferenciáját. A GATT 1947-es, majd a WTO 1995. évi megalakulása óta a Kereskedelmi Világszervezet központi szerepet játszik a többoldalú kereskedelmi megállapodások szabályozásában, megerősítésében, a gazdasági világrend alakításában és a nyitott, megkülönböztetésmentes, többoldalú kereskedelmi rendszer kiépítésében. A magyar kormány meg van győződve arról, hogy a mindenki számára előnyös, szabad, tisztességes és méltányos kereskedelmen alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer elősegíti a globális gazdasági növekedést és a fenntartható gazdasági fejlődést. Az így kialakult szabályokon és a többoldalú nemzetközi szerződéseken alapuló kereskedelmi rendszer azonban az utóbbi években súlyos válsággal néz szembe.

A tárgyalások szinte teljesen elakadtak. Egyes szakértők szerint már kereskedelmi háborúk fenyegetnek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Kereskedelmi Világszervezet alapfunkciójának tekinthető vitarendezési mechanizmus is kezd zátonyra futni, hiszen a jelenlegi fellebbezési testület tagjainak mandátuma jövő decemberben lejár. Az új tagok kinevezése pedig az Egyesült Államok politikája miatt akadályokba ütközik.

Ez a patthelyzet rövidesen oda vezethet, hogy a mára létrejött többoldalú nemzetközi kereskedelmi rendszer szabályai kikényszeríthetetlenné válnak. Erre a neuralgikus helyzetre kell mihamarabb megoldást találni mindannyiunk érdekében, mégpedig úgy, hogy a fellebbezési testület függetlensége, legitimitása továbbra is biztosított maradhasson. A szervezeti problémák mellett látnunk kell azokat a korábbi években felhalmozott, rendszerszintű kihívásokat is, amelyek a 2001-es, tehát 17 évvel ezelőtti dohai fejlesztési menetrend mind a mai napig meg nem oldott javaslataiból erednek.

A konferencia egyetértett abban, hogy a Kereskedelmi Világszervezet jelenlegi formájában nincs felkészülve a XXI. század kihívásaira, ezért a WTO korszerűsítését sürgősen meg kell kezdeni. E folyamat keretében elsődleges, hogy a világszervezet képes legyen az elmúlt években folytatottnál rugalmasabb, új tárgyalási folyamatokat kialakítani, mert csak így lehet képes hatékonyan reagálni a termelés és ezáltal a kereskedelem egyre gyorsabb változásaira, amelyek hatásaira fel kell készíteni a világkereskedelmi rendszert, és még olyan szakpolitikákat is ki kell dolgozni, amelyek a társadalmak, az emberek szélesebb rétegeinek érdekeit szolgálják mind egyéni, mind közösségi szinten.

Természetesen, mint ahogy a zárónyilatkozat is megállapítja, ugyanez igaz a környezetvédelmi kérdésekre is. A párizsi klímacsúcson elfogadott megállapodásban foglaltak végrehajtásában, valamint a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdításában is konkrétabb lépések megtételére van szükség.

A zárónyilatkozat azt is leszögezi, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása, továbbá a szegénység elleni küzdelem elképzelhetetlen a nők szerepvállalásának világméretű növelése nélkül, ezért a jelenleginél a szervezetnek sokkal hatékonyabban kell tevékenykedniük a nőknek a gazdaságban való részvétel előtt álló akadályok lebontásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! E célok megvalósításában csak akkor lehet a világszervezet sikeres, ha a korábban említett szervezeti megoldásokon túl képes lesz fokozni saját demokratikus legitimitását, és hivatalos munkakapcsolatot alakít ki az Interparlamentáris Unió parlamenti konferenciájával, ami nemcsak az egyes országok kormányainak, hanem az egyes országok gazdasági társaságainak és maguknak a világ polgárainak is elemi érdeke. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a kérdések végére értünk. Most az azonnali kérdések órája következik. 13 óra 50 perc van. Tisztelt Országgyűlés! Jakab Péter képviselő úr, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Meddig él vissza a hatalom mindannyiunk türelmével?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Nagy István miniszter urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem önt, elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy megvárja miniszterelnök úr visszatérését. (Jakab Péter: Tisztelt elnök úr, három hete várok Orbán elvtársra, úgyhogy megvárom még azt az egy hetet.) Köszönöm szépen. Tájékoztatom önt és a tisztelt Házat, hogy miniszterelnök úrnak a soron következő azonnali kérdések órájában kell majd az ön kérdésére válaszolnia.

Tisztelt Országgyűlés! Lukács László György képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mennyire hiteles a kormány politikája?” Tájékoztatom önt, jegyző úr, hogy a miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Nagy István miniszter urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem önt, elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy megvárja miniszterelnök úr jelenlétét, és személyesen tőle kéri a választ.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék elnökének és a Költségvetési Tanács elnökének tegnapi felszólalása is megerősítette a Varga Mihály pénzügyminiszter úr által az expozéban elmondottakat, miszerint a magyar gazdaság jó úton jár. Az Országgyűlés elé terjesztett költségvetési javaslat nemcsak megfelel a vonatkozó hazai és uniós elvárásoknak, hanem stabil és kiszámítható növekedésre épülő jövőképet is felvázol. Ezt azért szeretném most, felszólalásom elején kijelenteni, mert a költségvetés jóval több, mint számok halmaza, szemben azzal, ahogy azt tegnap az egyik ellenzéki képviselőtársunk állította, majd felszólalásában még tovább menve az Eurostat által is valósnak minősített adatok hitelességét is kétségbe vonta. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés közös bevételeink és kiadásaink célokhoz rendelt világos jövőképe kell hogy legyen, egyfajta nemzeti célrendszer, amelynek középpontjában mindig valami kiemelten fontos feladat áll. Ha végignézzük a 2020. évi költségvetés legfőbb mutatószámait, akkor egyértelműen megállapítható, hogy ennek a célrendszernek a középpontjában ma a családok állnak. Ez pedig azért fontos, mert ha egy nemzet megmaradását nem külső migrációval kívánja biztosítani, akkor alapvető, hogy az állam segítse elő a családok pénzügyi biztonságának megerősítését, hiszen a családok, illetve a megszületendő gyermekek jelenthetik és jelentik egy nemzet, egy ország jövőjét.

(8.30)

Az elmúlt évek családbarát politikai döntései bizonyították, hogy a gyermekek születése és a családok gyarapodása következtében létrejött belső keresletbővülés alapjaiban járul hozzá a fenntartható gazdasági növekedéshez. E tapasztalatokra építve a kormány idén, februárban hétpontos családvédelmi akciótervet jelentett be, mely további jelentős pénzbeli ellátásokkal támogatja a gyermeket vállaló házaspárokat, így büszkén elmondhatjuk, hogy a családtámogatásokra fordított közpénzek mára már a GDP közel 5 százalékát teszik ki. Ebből a csomagból szeretnék néhányat kiemelni.

A tervek szerint 2020-ban otthonteremtési támogatásra mintegy 296 milliárd forint, a nagycsaládosok személygépkocsi-vásárlási támogatására 10,5 milliárd forint, míg az szja-mentességre a négygyermekes anyák részére 22 milliárd forint, a babatámogatás kamattámogatására pedig több mint 20 milliárd forint fog jutni. Rendkívül komoly összegek ezek, tisztelt képviselőtársaim. Sokan fel is teszik a kérdést, hogy megérie ez a rendkívüli befektetés. A Számvevőszék éppen két napja hozott nyilvánosságra egy érdekes elemzést a magyar családtámogatási politikáról, illetve annak számszerű eredményeiről, ezért engedjék meg, hogy abból néhány fontosabbat kiemeljek.

A magyar kormány a szociális támogatásokra, ezen belül is a családok támogatására különösen sokat fordít. A komplex intézkedések eredményeként a családtámogatásra szánt költségvetési források, adó- és járulékkedvezmények GDP-ben kifejezett aránya folyamatosan emelkedett. A 2010-es évi 3,5 százalékról 2018-ban már 4,8 százalékra nőtt, a források összege a 2010-2018 közötti időszakban megduplázódott, vagyis 960 milliárd forintról 1929 milliárd forintra emelkedett, jövőre pedig már  ahogy ez a költségvetésből kivehető  a 2200 milliárd forintot is meghaladja.

Az ÁSZ elemzése azt is mutatja, hogy a magyar családpolitika eredményessége már napjainkban is érzékelhető, hiszen már nem elhanyagolható mértékű a teljes termékenységi arányszám 2011-től bekövetkezett javulása. Ezen a területen természetesen bőven van még tennivaló, de látszik, hogy a végrehajtott változások a jövőt szolgálják. A családpolitikának minden területe több forrással gazdagodhat jövőre, mint az idei évben. Az oktatásra 48 milliárd, az egészségügyre 184 milliárd, a nyugdíjakra 136 milliárd, a védelmi és rendészeti kiadásokra 174 milliárd, a kutatásra és fejlesztésre, annak a támogatására pedig 32 milliárd forinttal jut nagyobb összeg, mint az idei évben.

Mindez azt jelenti, hogy például az egészségügyben újabb többlépcsős bérfejlesztés valósulhat meg, miközben az Egészségbiztosítási Alap 10,2 százalékkal több forrásból gazdálkodhat jövőre, ezen belül a kórházak szempontjából fontos gyógyító-megelőző ellátási előirányzat 12,2 százalékkal, azaz 155 milliárd forinttal növekszik, vagyis a kórházak jövőre másfél havi pluszjuttatással kalkulálhatnak, és az „Egészséges Budapest” programra is 35 milliárd forint jut jövőre.

A nyugdíjakra betervezett források azt is jelzik, hogy a kormány 20 milliárd forintnyi nyugdíjprémium fizetésével is számol a jövő évben. Ezt kevesen említették meg a tegnapi napi vitákban, holott úgy gondolom, minden nyugdíjas számára ez is egy fontos tényező.

A költségvetésből világosan látható, hogy a kormány biztosította a forrást a rendvédelmi igazgatásban, a bölcsődékben, a kormányzati igazgatásban dolgozók anyagi elismerésére is, és ez folytatódik a kistelepülések megközelítésének javítására a „Magyar falu” programban, valamint a közúti és vasúthálózati infrastruktúra fejlesztésére a „Modern városok” program keretében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát jövőre több jut egészségügyre, nyugdíjakra, oktatásra, kutatásra, védelmi célokra, több jut a magyar családok biztonságára és életminőségének javítására, miközben az adók egyidejűleg csökkennek. A 2020-as költségvetésről tehát ennek alapján elmondhatjuk azt is, hogy az adócsökkentés költségvetése is. A cél e téren kettős: egyfelől a családok támogatása, mely jövőre adókedvezmények formájában is rekordösszeg lesz, mintegy 380 milliárd forintot hagy a költségvetés majd a magyar háztartásoknál; másfelől a munkavállalás támogatása, hiszen a jövő évben is kiemelt cél, hogy aki akar és tud dolgozni, az munkához is juthasson hazánkban.

Az eredmények e téren nem maradnak el, hiszen a foglalkoztatottak száma közel 4,5 millió, a 3,5 százalékos munkanélküliség nemcsak hogy a rendszerváltás óta a legalacsonyabb, hanem uniós összehasonlításban is kiváló eredmény. S mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy hazánk immáron hét éve teljesíti a költségvetésihiány-célra vonatkozó maastrichti kritériumokat is. Persze felvetődik a kérdés, hogy a világviszonylatban érezhető globális növekedéscsökkenés, különösen az eurozónára kiadott legfrissebb előrejelzések és a világban körvonalazódó számos veszélyforrás tükrében is megalapozottnak tekinthetőe a 2020-as büdzsé, és fenntarthatóe az a növekedési pálya és hiánycél, amelyet a kormány célul tűzött ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném kiemelni, hogy a magyar gazdaság az egyik legdinamikusabban növekvő gazdaság Európában. A 2020-as költségvetés számai azt mutatják, hogy a kormányzatnak változatlanul az a célja, hogy az esetlegesen bekövetkező romló külpiaci körülmények között is a növekedés üteme legalább 2 százalékponttal haladja meg az európai növekedés átlagát, és így folytatódhasson az a felzárkózás, amelynek köszönhetően 2010 óta már összességében 28,6 százalékkal bővült a magyar GDP.

És ennek a növekedésnek a forrása, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet eléggé aláhúzni, nem hitelből s különösen nem külföldi hitelből finanszírozott, amit mi sem bizonyít jobban, mint az államadósság szerkezeti átalakítása és az az igencsak fontos tény, hogy a 2010-es jócskán 80 százalék feletti államadósság-mutató a tervek szerint a 2020. év végére 65,5 százalékra zsugorodik, azzal tovább folytatódik a jövő évben is a GDP-arányos adósság csökkenő tendenciája.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2020-ra a kormányzat mindösszesen csak 1 százalékos hiánycéllal kalkulál, és ugyancsak a nemzeti össztermék 1 százalékának megfelelő biztonsági tartalékkal tervez. Ez rendkívül megfontolt és felelős gazdálkodást jelez. Jövőre is csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, bár ez a takarónk, ahogy a tegnapi napon is elhangzott, az elmúlt évek megfeszített munkájának és a magyar emberek összefogásának köszönhetően, hála istennek, egyre nagyobb.

Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy a jövő évi büdzsé a stabilitás, a biztonság költségvetése, amely szilárd alapot jelent hazánk további fejlődéséhez. Ezért arra kérem önöket, hogy szavazatukkal támogassák a magyar emberek, a magyar családok jövőjét biztosító költségvetés elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(8.40)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Interparlamentáris Unió a világ legrégebbi és legátfogóbb szervezeteként a ma létező valamennyi parlamenti és kormányközi együttműködés elődjeként a párizsi konferencia keretében, 1889. június 29-én alakult meg. Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy hazánk a konferenciára delegált magosligeti Hagara Viktor, az akkori magyar parlament nagyszőlősi kerületének képviselője révén a kilenc alapító ország egyike lehetett.Ugyanakkor ma is van mire büszkének lennünk, hiszen idén a világon elsőként emlékeztünk meg a 130. évfordulóról Gabriela Cuevas Barron asszony, az IPU elnöke, valamint Martin Chungong, az IPU főtitkára részvételével.

Az Interparlamentáris Unió alapításakor megfogalmazott legfőbb eszmék, a demokrácia, a parlamenti intézmények erősítése, a béke és a biztonság, a nemzetközi együttműködés elősegítése napjainkban is rendkívül fontos, alapvető fontosságúak. Az IPU jelenleg a világ 179 törvényhozását, a Föld közel 46 ezer parlamenti képviselőjét tömöríti, s ezáltal talán nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetközi szervezetek mára szinte végeláthatatlan sorában is a legnagyobb legitimitással rendelkező szervezet. Kötelességünk ezt kihasználni, hiszen a világ parlamenti törvényhozóinak folyamatos párbeszéde nélkülözhetetlen a kölcsönös tiszteleten alapuló nemzetközi együttműködéshez és a globális problémák leküzdéséhez.

Ez utóbbi témákat, különösen a szegénység felszámolását, a nukleáris leszerelést, a migrációs válság, a klímaváltozás vagy a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelmet az Interparlamentáris Unió folyamatosan napirendjén tartva igyekszik a világ figyelmét ráirányítani e sokszor kényes és politikailag is terhelt kérdések fontosságára. Teszi mindezt úgy, hogy nem akarja felülírni a nemzetállamok évszázados politikai szuverenitását, hanem a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartása mellett dolgoz ki megoldási javaslatokat.

(14.00)

A globális kérdések megvitatása mellett az Interparlamentáris Unió a kétoldalú baráti tagozatok révén arra is lehetőséget teremt, hogy a nemzeti törvényhozások tagjai mélyebb betekintést nyerjenek egymás munkájába, ezáltal jól működő gyakorlatokat, szabályozási modelleket vehessenek át és építhessenek be a saját nemzeti jogrendszerükbe. A magyar Országgyűlésben működő 77 két-, illetve többoldalú baráti csoport aktivitása jelzi, hogy e téren jó úton járunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 130. évforduló alkalmából a magyar parlament kezdeményezésére június 4-én parlamenti bélyegblokkot bocsátott ki a Magyar Posta, amellyel emléket kívántunk állítani az Országgyűlés és az Interparlamentáris Unió közötti kapcsolatoknak, a parlamenti diplomácia kiemelt jelentőségének. A páros bélyegblokkot bemutató füzetből képviselőtársaim és valamennyi nemzetiségi szószóló tiszteletpéldányt kap, amelyet itt az ülésteremben valamennyien az asztalukon megtalálhattak. A bélyegblokk a magyar Országház épületét és az IPU genfi székházát ábrázolja, a füzet pedig magyarul és az ENSZ hat hivatalos nyelvén ismerteti a magyar törvényhozás IPU-ban eltöltött 130 évét. Az Országgyűlésnek a 130. évforduló tiszteletére kiadott emlékbélyegét házelnök úr levelével együtt megküldjük a világ valamennyi parlamenti elnökének.

Kérem, fogadják képviselőtársaim az ünnepi bélyeget emlékül a nemzetközi szervezet fennállásának, valamint a magyar Országgyűlés IPU-tagságának 130. évfordulója alkalmából, az IPU magyarországi elnöke és valamennyi alelnöktársam együttes jókívánságával együtt. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A GATT utódjaként 1995-ben megalakult Világkereskedelmi Szervezet a szabályokon alapuló nyitott és megkülönböztetésmentes nemzetközi kereskedelem letéteményese, mely a világ legtöbb országát sikeresen beillesztette szabályozott világkereskedelmi rendszerébe. A nemrég befejeződött 2019. évi, tehát az idei nyilvános fórum azonban már azt jelezte, hogy baj van a WTO működésében, talán egyesek úgy is fogalmaztak, és a valósághoz közel jártak, hogy a világ legnagyobb válságát éli meg, melynek egyik legfőbb oka a globális gazdasági súlypontok eltolódása.A fejlődő országok és különösen Kína világgazdasági részesedése az elmúlt harminc évben drasztikusan megnövekedett. Kína az új gazdaságfejlesztési tervének és az állami támogatásoknak köszönhetően vezető szerepre tett szert a világgazdaságban, kiemelten az információtechnológia, a robotika, az önvezető és elektromos autók piacán. Az Amerikai Egyesült Államok mindezt geopolitikai kihívásként éli meg, amely nemzetgazdaságát és világgazdasági pozícióját, politikai befolyását is veszélyezteti. Ennek a lassan kereskedelmi háborúvá szélesedő konfliktusnak vált egyik csataterévé a Világkereskedelmi Szervezet, mivel az USA álláspontja szerint a WTO szabályrendszere és vitarendezési mechanizmusa nem képes Kína nemzetközi piacokat torzító, államkapitalista kereskedelmi gyakorlatait megfékezni. E kihívásokra reagálva 2018 őszén kezdődött meg a WTO szervezeti reformja, melynek egyik legfontosabb célja, hogy az USA Kínával kapcsolatos kereskedelmi konfliktusának megoldását a sokoldalú kereskedelmi rendszer keretein belül biztosítsa.

A modernizációs törekvések első pillére a WTO vitarendezési mechanizmusával kapcsolatosan kialakult válság megoldása. Jelenleg az Egyesült Államok blokkolja a vitarendezés második fokát jelentő fellebbviteli testület új tagjainak kinevezését, mert meglátása szerint a testület döntései nem képesek biztosítani a szabadkereskedelmet és meggátolni a Kína által nyújtott piactorzító állami támogatások kifizetését.

A modernizációs törekvések második pillére a WTO-szabályok felülvizsgálata. A világgazdaság átalakulását nem követte mindenben a szabályozás reformja. Sajnos sok ország tagja a WTO-nak, amelyek felvételükkor még fejlődő országnak számítottak részben, és ezek közül sokan utolérték fejlődésükben a világvezető gazdasági országokat. Az Egyesült Államok harminc ilyen volt fejlődő országot zárna ki a támogatási körből. A kedvezményeket felülvizsgálva az EU is jogosnak ítéli a valós szükségletekhez igazodó speciális elbánás lehetőségét.

A modernizációs elképzelések harmadik pillére a szervezet hatékonyságának a javítása, a tagok kereskedelempolitikájának átláthatóbbá tétele, amely most folyamatban van. A reformfolyamat tétje, hogy a jövőben a WTO a világkereskedelem szabályozásában meg tudja-e őrizni kiemelt szerepét. A modernizációs törekvések kudarca esetén ugyanis a kereskedelmi világrendszer egymással szembenálló nagy kereskedelmi tömbökre esett szét, amelyek jelentős megkülönböztetést alkalmazva egymás áruival és szolgáltatásaival szemben, növelhetik az egyes blokkok közötti kereskedelmi ügyletek költségét, és a viták intézményi megoldása helyett az egyoldalú büntetőintézkedéseket részesíthetik majd előnyben.

(10.00)

Mindezek különösen negatív hatással járhatnak az olyan országokra, mint Magyarország, amelynek a gazdasága kiemelten beágyazódott a nemzetközi ellátási láncokba.

Magyarországnak ezért mint exportorientált, nyitott gazdaságnak a számára fontos a szabályokon alapuló, kiszámítható és nyitott nemzetközi kereskedelmi rendszer. Ezért támogatjuk a WTO megerősítését, szervezeti reformját, a vitarendezés válságának a megoldását és a szabályrendszer átalakítását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Manapság egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy korunk a műszaki-technikai-gazdasági forradalom időszaka, amelynek alapja az adat, az információ, annak tárolása és feldolgozása. Mára a digitalizáció a gazdaságban minden termelési folyamatot áthat, a mezőgazdaságtól az iparon át egészen a szolgáltatásokig. Ennek a töméntelen mennyiségű információnak a kezelésére egy új adatértéksor, úgy is mondhatnánk: -értéklánc alakult ki, olyan cégekkel, amelyek az adatgyűjtést, az adatok tárolását, elemzését és modellezését végzik.

Ebben a folyamatban az adat épp az értékteremtés egyik fontos új forrása, ezért lényeges, hogy ki juthat azokhoz hozzá, és ki használhatja az annak birtoklásából és felhasználásából eredő lehetőségeket és jövedelmeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adatokból származó jövedelem jellemzően az adatértéklánc végén álló szereplőknél, az adatokat összegyűjtőknél vagy az úgynevezett digitális platformoknál keletkezik. Ezek a platformok az interneten sokszor látszólag ingyen biztosítanak lehetőséget a felhasználók számára az egymással történő kapcsolattartásra, de a felhasználók és a fogyasztók valójában saját adataikkal fizetnek ezért, hiszen az adatkezelők a személyes információk alapján célzott hirdetéseket nyújtanak, melyekből reklámbevételük származik, az e-kereskedelmi szolgáltatók pedig jutalékot is kérnek nyújtott szolgáltatásukért.

A digitális gazdaságot jelentős koncentráció jellemzi. Az Egyesült Államok és Kína adják az összes, úgynevezett blokkos technológiával kapcsolatos szabadalmak, valamint a felhőalapú számítástechnika piacának háromnegyedét. A világ hét szuperplatformja közül öt amerikai, kettő pedig kínai érdekeltségű, de az utóbbi időben többen már közösen is fejlesztenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A téma fontosságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy napirendjére tűzte az ENSZ, de foglalkoznak vele a szakosított nemzetközi intézmények is, mint például a Kereskedelmi Világszervezet és más intézmények. A téma rendkívül fontos azért is, mert az új technológiákkal számos hagyományos munkalehetőség meg fog szűnni, ugyanakkor ezzel párhuzamosan új munkalehetőségek sokasága keletkezik, amelyek új képességeket és ismereteket kívánnak a munkavállalóktól.

Ezek a gyors munkaerőpiaci változások gyökeres fordulatot hozhatnak a társadalomban is. Egészen biztosan szükség lesz az oktatásban és a továbbképzésben azoknak az átalakítására annak érdekében, hogy a munkaerő jobban fel tudjon készülni, illetve tudjon alkalmazkodni a digitális gazdaság kihívásaihoz.

A témával foglalkozni azért is fontos, mert mindezen feladatok ellátására egyre nehezebb lesz majd forrásokat találni. Számunkra is óriási kihívás, hogy a digitális gazdaságba az adatokat feldolgozni és integrálni, a mesterséges intelligenciára épülő szolgáltatásokat alkalmazni képes hazai vállalkozások révén be tudunke majd kapcsolódni.

Nekünk, jogalkotóknak a feladatunk és felelősségünk a digitális gazdaság kereteinek kialakítása, a digitalizáció társadalmi és gazdasági következményeit befolyásoló tényezők meghatározása. Ezért kell fokozott figyelmet fordítanunk a következő években az ezt biztosító versenypolitikára, az infokommunikációs infrastruktúrára, az adózásra, illetve a megfelelő oktatási és különösen a szakképzési politikák kialakítására.

(12.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Feladatunk tehát bőven van, és ezt csak közösen, együtt tudjuk sikerre vinni. Hát, erre kérem valamennyiüket: gondolkozzunk együtt, tegyünk ennek érdekében! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 123 év megosztottság után 1918. november 11-én Lengyelország szétszakított országrészei újra egyesültek. Mindez egy olyan időszakban történt, ami nekünk, magyaroknak pusztulást és tragédiát hozott. A világháborús vereséget követően darabokra szaggatott és súlyos belső konfliktusokkal terhelt Magyarország minden nehézsége ellenére a lengyel függetlenség pillanatától kezdve rendelkezett diplomáciai képviselettel, mert az Osztrák-Magyar Monarchia egykori varsói konzulátusának tanácsosa, Csekonics Iván a helyén maradt és megszakítás nélkül végezte munkáját. Ez azért is kulcsfontosságú volt, mert a trianoni békeszerződés aláírása előtt Magyarországnak alig volt lehetősége külföldi képviseletek felállítására, hiszen az akkor újonnan alakult magyar államot sem az antant, sem a szomszédos országok nem ismerték el. A kapcsolatok szorosabbra fűzésére a Tanácsköztársaság bukását követően, pontosan száz esztendeje, 1919. november 19-én nyílt lehetőség, amikor Lengyelország hivatalosan is elfogadta varsói képviseletünket. Lengyelország ekkor már harcban állt a szovjet állammal, és egyre inkább igényelte Magyarország segítségét, amivel mi nem is maradtunk adósok. A lengyel-szovjet háború sorsdöntő ütközeténél a varsói csatában a magyar lőszerszállítmány nélkül nem maradhatott volna meg a szabadságát visszanyert Lengyelország függetlensége. Ez a diplomáciai kapcsolataink felvételével gyakorlatilag egybeeső esemény is hű példája annak a megelőző 900 évnyi páratlan szolidaritásra, kölcsönös megbecsülésre és tiszteletre épülő barátságnak, ami az elmúlt száz évben is rengeteg eredményt hozott.

A hivatalos kapcsolatfelvételeket követően már az 1920-as évektől sorra alakultak meg a politika, a gazdaság és a kultúra területén működő lengyel-magyar szervezetek. Ennek is köszönhető, hogy amikor Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai, több mint százezer menekült lengyel katona és civil nemcsak menedéket, hanem barátokat is talált hazánkban a hatalmas német nyomás ellenére is.

A XX. század során, tisztelt képviselőtársaim, a kommunizmus is próbára tette kapcsolatainkat, hiszen a Kreml figyelme még arra is kiterjedt, hogy megpróbálja megtörni történelmi barátságunkat, a szolidaritást. A diktatúrával és a szovjet rendszerrel szembeforduló két társadalom azonban élénken reagált a másik országában zajló eseményekre. Így volt ez az 1956. október 23-ai tüntetés során is, amely  mint tudjuk  eredetileg a lengyelek melletti rokonszenv kinyilvánítása jegyében szerveződött, de a lengyelek is hasonlóan reagáltak a magyar eseményekre, vért adtak a magyar sebesülteknek, gyógyszer- és élelmiszer-szállítmányokat indítottak Budapestre.

(10.00)

És, tisztelt hölgyeim és uraim, a II. János Pál pápához köthető lengyelországi lelki és szellemi megújulás minket is megérintett. A lengyel ellenzéki mozgalmak számunkra is példát jelentettek, viszonyítási pontként szolgáltak.

Kapcsolataink a rendszerváltás után erről az alapról építkezve tovább erősödtek. Immár több mint egy évtizede közösen emlékeztünk meg a történelmileg egyedülálló magyar-lengyel barátságról, amely a mára európai szinten is egyre meghatározóbb V4-es együttműködés motorjává vált.

Tisztelt Képviselőtársaim! A diplomáciai kapcsolataink felvétele óta eltelt egy évszázad megmutatta, hogy ugyanúgy számíthatunk egymásra, mint az azt megelőző kilencszáz évben. Hiszem, hogy ez az előttünk álló évszázadokban is így lesz. Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ungár Péter képviselő úr, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: „Mikor kívánják rendezni a helyzetet?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! Miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt a válaszadásra Rétvári Bence államtitkár urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem öntől, elfogadja-e. (Ungár Péter jelzésére:) Megvárja vele a miniszter úr jelenlétét az Országgyűlésben. Tájékoztatom önt és a tisztelt Házat, hogy miniszter úrnak a második soron következő azonnali kérdések órájában kell önnek választ adnia.

(16.30)

Tisztelt Országgyűlés! Csárdi Antal képviselő úr, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: „Mi az álláspontja Miniszterelnök Úrnak?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! A miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Nagy István miniszter urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem, elfogadjae a válaszadó személyét, vagy miniszterelnök úrtól személyesen kéri a választ.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Egy nappal a Borbála-nap, a bányászok és a kohászok védőszentjének ünnepe előtt, a holnapi bányásznap alkalmából engedjék meg, hogy innen, az ország házából is köszöntsem e nagy múltú szakma még aktív és már visszavonult képviselőit, valamint mindazokat, akik őrzik és ápolják e nemes hivatás hagyományait.Ez a szakma egykoron naggyá és gazdaggá tette hazánkat nemcsak anyagi, hanem szellemi értelemben is, hiszen az 1735-ben Selmecbányán alapított Bergschule, a Bányászati Akadémia alapvetően határozta meg a következő évszázadok műszaki felsőoktatását, és mind a mai napig érezhető hatással van arra. Példaként említem a Miskolci Egyetemet, ahol úgy képeznek korszerű természettudományos, műszaki, közgazdasági és menedzsmentismeretekkel rendelkező, a bányászati tevékenységben, valamint a természeti veszélyek és környezeti problémák elhárításában jártas mérnököket, hogy közben a selmeci hagyományokat messzemenően ápolják, azt megőrzik.

Hazánkban a bányászat a kezdetektől együtt járt egy sajátos szakmai kultúra kialakításával, mely végül a társadalom szélesebb rétegeihez is eljutott. A speciális bányászöltözékek, énekek, zenei darabok vagy éppen a bányászok által készített, egyedülálló iparművészeti alkotások egyaránt egy élni és megmaradni akaró közösség képét tartják és tárják a szemünk elé.

A múlt dicsősége sajnos ma már többnyire csak emlék. A trianoni békediktátummal elveszítettük legértékesebb bányáinkat, a megmaradtak többsége pedig a piacgazdasági viszonyok között fenntarthatatlanná vált. Ennek ellenére a hazai ipar reorganizációja, a bányák és az erőművek integrációja során biztosak voltunk itt az Országgyűlésben is valamennyien abban, hogy a bányászatra az új tulajdoni, technikai és technológiai feltételek között is szükség lesz. Ennek szimbolikus jele az 1993-ban megalapított Szent Borbála-érem kitüntetés.

A feltevés, miszerint a bányászat nem veszti el létjogosultságát a XXI. században, helytállónak bizonyult, még akkor is, ha manapság, a digitális gazdaság korszakának kezdetén sokakat már nem a szén és az ércek, hanem sokkal inkább az adatok és a kriptovaluták bányászata érdekli jobban. Látnunk kell azonban, hogy az emberiség egyre növekvő energiaigénye nemcsak alternatív és megújuló energiaforrások szélesebb körű hasznosításához vezet, hanem sokszor a bányászat fellendüléséhez is. Példaként említhetem a tenger alatti drónok vagy a röntgensugaras új feltáró eljárások vagy a 3D-s képalkotó technika ötvözésének alkalmazását a földtani kutatásokban, új technológiák elterjesztését az olaj- és földgázkitermelés területén, aminek következtében olyan területeken is érdemes lesz a kitermelést újraindítani, ahol az elmúlt évtizedekben már leállt a munka.

A hazai bányászat sorsa ezzel összefüggésben azért is kulcsfontosságú, mert a jövőben az energia  különösen pedig az energiafüggetlenség  egyre inkább felértékelődik, miközben egyre fontosabbá válik a karbonmentesség. E téren a kormány szándéka szerint 2030-ra  ahogy államtitkár úrtól már hallottuk  az áramtermelésünknek már több mint 90 százaléka szén-dioxid-mentes lehet, így Magyarország teljesíti majd az Unió előtt vállalt kötelezettségeit.

A hazai szén eddigi felhasználásának módja és szerepe az előzőek szerint is láthatóan változik majd.

(10.00)

De ez nem vezethet oda, hogy energiaimport-függőségünk tovább növekedjen. Ezért is remélem, hogy ennek a nagy múltú szakmának lesz jövője itt, Magyarországon, hazánkban is. Ebben bízva és ennek hitet adva kívánok a holnapi ünnepi nap alkalmával bányászköszöntéssel: jó szerencsét! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nemzeti ünnepünk után egy nappal és egy héttel a magyar-lengyel barátság napja előtt kötelességünk megemlékezni azokról a bátor lengyelekről, akik több mint 170 évvel ezelőtt hazájukat és szeretteiket hátrahagyva tömegével keltek át a Kárpátokon, hogy támogassák a magyar szabadság ügyét. De nemcsak a Kárpátokon túlról jöttek, a megszállt területekről, hanem önkéntesek is érkeztek hozzánk a világban szétszóródott lengyel emigránsok közül, hiszen ott is meghallották hívó szavunkat. Kossuth már 1848 őszén utasította a kormány párizsi megbízottját, gróf Teleki Lászlót, hogy az 1831-es lengyel felkelés Franciaországban élő egykori tábornokai közül többeknek ajánlja fel a szolgálat lehetőségét a honvédseregben. Hazánknak tisztek hiányában szüksége volt jól képzett, kellő tapasztalatokkal rendelkező, megbízható parancsnokokra, így érkezett hozzánk a lengyel-magyar barátság jegyében a nagy emigráció néhány vezető képviselője, mint Bem József, Dembinszky Henrik vagy Visoczki József is, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Az ő tudásuknak, szakértelmüknek, majd a hamarosan megszerveződő első és második lengyel légió tapasztalt katonáinak köszönhetően rövid idő alatt képesek voltunk felvenni a harcot a császári csapatokkal. A témát alaposan ismerő és feldolgozó Kovács István professzor úr legfrissebb munkájából tudjuk, hogy három tábornok, öt ezredes, 12 alezredes, valamint 18 őrnagy és több mint 1500 lengyel közkatona ontotta vérét, s ha kellett, áldozta életét a magyar függetlenségért. Ezek a bátor lengyelek a magyar függetlenség kivívását Lengyelország újraegyesítése, feltámadása zálogának tekintették.

Sajnos, ahogy mi is elbuktunk, úgy a lengyel törekvések sem érhettek el sikert. Lengyelország függetlenségét csak az első világháború hozta meg, amelyet azonban nem sokkal később már az agresszív szovjet terjeszkedés fenyegetett. Nekünk, magyaroknak ekkor nyílt lehetőségünk arra, hogy barátságunk szellemében bajtársias tettekkel viszonozzuk a lengyelség addigi önzetlen támogatását. Joggal lehetünk büszkék, tisztelt képviselőtársaim, arra, hogy a trianoni diktátum terhe alatt is képesek voltunk támogatást nyújtani a szabadságukért küzdő lengyel hazafiaknak. A sorsdöntő ütközetben, a varsói csatában, vagy ahogy ők nevezik: a visztulai csatában létfontosságúnak bizonyult ugyanis a csepeli Weiss Manfréd-gyárból indított magyar lőszerszállítmány, lengyel testvéreink ugyanis ezzel voltak képesek megfordítani a csatát, így őrizve meg Lengyelország frissen visszanyert függetlenségét és szabadságát.

Sajnos az idén mindezekre a koronavírus okozta világjárvány miatt csak lélekben tudunk emlékezni, de cselekedeteink mozgatórugója továbbra is csak a bizalomra, egymás kölcsönös tiszteletére és megértésére épülő politika lehet, mert csak ez biztosítja, hogy száz év múlva is nemzeti és keresztény identitását büszkén őrző, szuverén nemzetek polgáraiként köszönthessük egymást a magyar-lengyel barátság napján. Ebben a vészhelyzetben is, a nehézségek ellenére is Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akinek a fokozott erőfeszítése révén a pandémiás nehézségek ellenére elkészült a jövő évi költségvetés tervezete, és így lehetőségünk van arról itt az Országházban vitát folytatni. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakra, amely megállapítja, hogy az elmúlt hónapok minden nehézsége ellenére egy alapos és kimunkált büdzsé került a tisztelt Ház elé, olyan, amely jelentős tartaléka révén kiszámíthatatlan helyzetekben is stabilitást teremthet, és biztonságot adhat a magyar embereknek, a magyar családoknak. A hazánkban már örömmel nyugtázhatóan lassan lecsengő koronavírus-járvány első hullámának tapasztalatai is éppen azt igazolták, hogy azok az országok, amelyek sikeresek voltak, elsősorban annak következtében voltak sikeresek, ahol a kellő költségvetési tartalékok rendelkezésre állása mellett stabil és működőképes, cselekvőképes volt a kormányzat munkája. Ebből kiindulva egyre többen fogalmazzák meg, hogy a világjárvány hatására az elkövetkezendő években a biztonság és a stabilitás szerepe felértékelődik. Egész valószínűnek látszik, hogy a biztonságérzet szintjét végső soron az államba vetett bizalom mértéke és az állam képességei fogják meghatározni. A képességek közé tartozik meghatározóan a cselekvőképesség, a döntési képesség.

A bizalom azonban nemcsak a biztonságérzetben játszott szerepe miatt, hanem finanszírozási szempontból is rendkívül fontos, az állam, melyben saját polgárai és a külföldi befektetők is megbíznak, olcsóbban és könnyebben tud forrásokhoz jutni. Az elmúlt évek befektetői hangulata, a külföldiek részére kibocsátott államkötvények sikere, valamint a magyar lakosság jelentős mértékű hazai államkötvény-vásárlásai is jelzik, hogy hazánk e téren jó úton jár. Érdemes tehát ilyen szempontból is áttekinteni a 2021. évi költségvetést, és átgondolni, hogy az mennyiben felel meg a jövő zálogát jelentő stabilitás és biztonság kihívásának.

Kezdjük talán az ennek szellemében létrejött közel 3000 milliárd forintos egészségbiztosítási és járvány elleni alappal, amely nemcsak a hagyományos egészségügyi ellátások finanszírozására és az egészségügyi dolgozók béremelésére nyújt megnövekedett fedezetet, hanem célzatos támogatást is jelent egy esetleges újabb koronavírus-járvány megfékezéséhez is majd.

A számok nyelvén szólva ez annyit jelent, hogy ezen a területen 2021-re 8 százalékos bővülése várható a forrásoknak, ami a tervezett 3 százalékos inflációval számolva is azt jelenti, hogy reálértelemben is jelentősen nőnek a felhasználható összegek.

(8.50)

A stabilitás elősegítése szempontjából a másik kiemelkedő döntés a Gazdaságvédelmi Alap forrásainak 1200 milliárd forinttal való növekedése, amelynek eredményeként 2021-ben 2550 milliárd forint fog rendelkezésre állni. Mindezeket tovább erősíti a kormány azon döntése is, mely a GDP 0,5 százalékának megfelelő tartalékot képez további rendkívüli intézkedésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valódi és tartós gazdasági növekedést csak és kizárólag stabil alapokról kiindulva lehet elérni. A koronavírus-járvány ugyan jelentős károkat okozott a magyar gazdaságnak, de szemben például a 2008-as pénzügyi válsággal, a gazdaság alapjait a jelek szerint nem tudta alapvetően megingatni, így várhatóan az idei gyengébb teljesítményt követően a magyar gazdaság 2021-ben visszaáll tartós növekedési pályájára. Ezt a feltételezést támasztja alá a Költségvetési Tanács véleménye is, mely szerint a magyar gazdaság erős fundamentumaival és a már bejelentett gazdaságpolitikai intézkedéseivel biztosíthatja, hogy Magyarország gazdasági felzárkózása folytatódjon, és a járvány okozta válságot gyors kilábalás kövesse.

A költségvetésitörvény-javaslat alapját képező makrogazdasági prognózis is azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2021-ben már 4,8 százalékkal bővülhet, miközben az infláció és a költségvetési hiány a 3 százalék körüli céltartományban marad. Ezek a számok egyértelműen jelzik, tisztelt képviselőtársaim, hogy folytatódik az államadósság kinövése is, mely a tervek szerint az idei 72,6 százalékról 70 százalék alá fog csökkenni jövőre.

Az adósság összege mellett persze annak összetétele is kulcsfontosságú, és e téren is örömteli változások történtek, hiszen a nettó külső adósság a 2008-as 52,6 százalékról mára 7,9 százalékra csökkent. Megállapítható tehát, hogy a 2010 óta tartó gazdaságpolitika, melynek lényege, hogy nem megszorításokkal, hanem a beruházások és a családok támogatásával kívánja az eredményeket elérni, helyes útnak bizonyult. A hazai gazdaság bővülése szempontjából éppen ezért jövőre is kulcsszerepe lesz a beruházások támogatásának, melyek a célzott intézkedéseknek köszönhetően mintegy 5,5 százalékkal növekednek majd. A piacokat és a kereskedelmet ugyan bénító, de az emberek egészségének és életének megóvása szempontjából szükséges korlátozások fokozatos feloldása eredményeként az export 10,5 százalékkal, míg az import 8,9 százalékkal bővül a tervek szerint.

A gazdaság ilyetén bővülése a foglalkoztatottak számának 1,6 százalékos növekedésével jár majd a költségvetési terv szerint, akik átlagosan mintegy bruttó 6,9 százalékkal, azaz az inflációt jelentős mértékben meghaladó összeggel vihetnek majd több fizetést haza. Ez, úgy gondolom, rendkívül fontos valamennyiünk számára, hogy így is legyen. A növekvő keresetek a 3 százalék feletti fogyasztásbővülésnek köszönhetően nemcsak a gazdaságot fűtik, hanem valódi és kézzelfogható gyarapodást is jelentenek majd a magyar családoknak a sok szempontból nehéz 2020. évet követően.

Itt kell megjegyezni, hogy a magyar családokat az idei évi koronavírus-járvány és az annak nyomán fellépő gazdasági nehézségek sokkal jobb helyzetben érték, mint a magyar lakosságot 2008-ban. Két beszédes adat ezzel kapcsolatban: a foglalkoztatási ráta 2008-ban 56,4 százalék volt, 2019-ben pedig már több mint 70 százalék. A háztartási megtakarítások rátája, ami szintén rendkívül fontos, pontosan egy ilyen időszaknak az átélése, a tartalékok mozgatásának lehetősége szempontjából 2008-ban csupán 2,1 százalék, miközben a múlt évben már elérte a 12 százalékot. Ezek azok az eredmények, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket mindenképpen meg kell őrizni a romló körülmények ellenére is. Ezzel pedig el is jutottunk a magyar gazdaságpolitikának a KDNP szempontjából egyik legfontosabb céljához: a magyar családok munkához juttatásához és a magyar családok támogatásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jövőre a gyermeket nevelő családok támogatására 2295 milliárd forinttal fordít a kormány többet. Ez az összeg 2010 óta két és félszeresére nőtt, így az e célra fordított költségvetési támogatások GDP-hez viszonyított aránya nálunk a legmagasabb az egész Európai Unióban. Ez nagyon komoly dolog, és úgy gondolom, hogy ez az ellenzéki képviselőtársaim számára is fontos és megkérdőjelezhetetlen. E célkitűzés komolyságát jelzi, hogy a koronavírus-járvány legnehezebb időszakában, amikor a 2020-as költségvetés módosítására kényszerültünk, a kormány mindent megtett azért, hogy a lassuló gazdasági környezetben is megmaradhassanak az elért eredmények. Hisszük, hogy egy erős gazdaság csak erős családokra épülhet, akik nemcsak munkához jutnak, hanem munkából szerzett jövedelmük révén gyarapodni, egyről kettőre jutni is képesek. Ezért is fontos, hogy a kormány több mint 317 milliárd forintot fordít jövőre a családok otthonteremtésének a támogatására. A nehezebb anyagi körülmények között élő családokra is gondol a kormány, hiszen ezek számára a gyermekétkeztetésre fordítható támogatás növekvő összege, valamint a teljeskörűen ingyenessé váló tankönyvellátás is komoly segítséget jelent majd.

A családok jövőjét ugyan egyértelműen a gyermek jelenti, de az idős emberek, akik egy élet munkáját követően sokszor még a nyugdíjuk mellett is személyes közreműködésükkel, anyagi támogatásukkal segítik a családjukat, szintén megérdemlik az elismerést és a megbecsülést. A kormány éppen ezért jövőre 325 milliárd forinttal több, azaz több mint 10 százalékkal nagyobb összeget különített el a nyugellátásra, ami az emelés, a várható nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj részleges visszaépítésével, úgy hiszem, erkölcsi és anyagi megbecsülést és biztonságot jelent majd a nyugdíjas-társadalom számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 2021-es büdzsé a biztonságot, a stabilitást és a családok támogatását kiemelt célként kezeli, ezek pedig olyan értékek, amelyek nélkülözhetetlenek egy ország fejlődéséhez. Ezért a KDNP képviselőcsoportja részéről arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák a költségvetésitörvény-javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném a KDNP és a saját nevemben is őszinte együttérzésemet kifejezni a 28 éves korában koronavírussal megfertőződött Balogh Lajos roma folklórzenész és VIII. kerületi önkormányzati képviselő megrendítő halála alkalmából. Valamennyien, de különösen azok, akiknek ilyen fiatal gyermeke, unokája van, mély megrendüléssel szembesülhetünk a járvány gonosz érték- és életmegsemmisítő hatásával. Ez a helyzet is figyelmeztessen valamennyiünket, különösen a vírustagadókat, hogy a járvány csakis összefogással és a védelmi szabályok következetes betartásával győzhető le. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Kevés népe van a világnak, amely nemzeti emlékezetében nemcsak sikereit, hanem kudarcainak, tragédiáinak tanulságait is képes megőrizni, és azokból erőt, példát merítve jövőt építeni. Mint annyi mindenben, mi, magyarok ebben is a kevesek közé tartozunk, hiszen két nemzeti gyásznapra is emlékezünk. Ma, az 1956. októberi forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának emléknapja előtt egy nappal azon ismert és ismeretlen hősök előtt tisztelgünk, akik életüket áldozták egy független és demokratikus jogállam reményében. Akkor, az 1950-es évek közepén a nagyhatalmi játszmák és a belső árulás árnyékában azonban hazánknak erre esélye sem volt. A szovjet tankok eltiporták ’56 októberének csodálatos forradalmát. November 4e után a terror soha nem látott hulláma következett.

(10.00)

Fiatalok sokaságát hurcolták el a Szovjetunióba, százaknak a bitófa jutott osztályrészül, több mint kétszázezren hagyták el hazánkat, akiknek az emigráció, az idegenbeli sors lett az osztályrészük, és sokak már csak holtukban érinthették meg újra a magyar földet.

1956 adventjén a forradalom vérbe fojtására emlékezve Márai Sándor ekként fogalmazott: „Mindig új élet lesz a vérből.” A magyarság történelmét és lelkét oly jól ismerő író tökéletesen látta, hogy ’56 forradalma, akárcsak az elmúlt évszázadok véráldozatai, néhány évtized múlva majd élhetőbb jövőt biztosít a magyarság számára. Az igazi kérdés azonban ma már az, hogy mi, akiknek ez a jövő megadatott, megértettüke 1956 forradalmának igaz üzenetét, mert ma is fel kell tennünk a kérdést, hogy kinek az örökségét visszük tovább: a forradalmárokét vagy az őket elárulókét? Az áldozatokét vagy a hóhérokét? A sokszor csak harcok és lemondások árán biztosítható nemzeti függetlenség mellett kiálló vagy az idegen érdekeket mindig örömmel kiszolgáló politikusokét?

Tisztelt Ház! Az emberek és az eszközök ugyan változnak, de ez a feltétel nélküli szervilizmus sajnos változatlanul jelen van a mai magyar politikában is, és ez a valódi kádári örökség, amely a forradalom elárulásával nemcsak a szovjet birodalmi érdekek feltétel nélküli kiszolgálásának nyitott teret, hanem Nagy Imre és mártírtársai kivégzésével, valamint Bibó István és szellemi követői háttérbe szorításával a nemzetben gondolkodó baloldali politizálás létjogosultságát is megtagadta. Nemzetáruló döntésük súlya mind a mai napig olyan teher, amely alól a hazai baloldal csak ritka kivételekkel tud szabadulni.

A magyar nemzeti érdekek feladása és a nemzetközi érdekek kritikátlan kiszolgálásának mai internacionalista, brüsszeli gyakorlata kísértetiesen emlékeztet a Kádár-rendszer moszkovita, konformista politikájára, amely ugyancsak nem volt képes elfogadni a másként, elsősorban a nemzeti, ne adj’ isten, a kereszténydemokrata módon gondolkodókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1956 forradalmának nagy tanulsága, hogy honfitársaink java képes volt politikai nézeteit meghaladva összefogni, és a nemzetért, a nemzeti függetlenségért cselekedni, és végül, ha kellett, mindent, a jövőjüket, még az életüket is feláldozni. Holnap, november 4-én, tisztelt képviselőtársaim, ne csak a gyásznak adjunk hangot, hanem emelt fővel, felemelt szívvel emlékezzünk is a hősökre. Áldozatvállalásuk mutasson valamennyiünknek példát a jövő felé haladó utunkban! Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Advent van, a várakozás, a remény időszaka. Vasárnap már meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját. Készülünk az ünnepre, várjuk annak hétköznapinak nem mondható csodáját, de ilyenkor még végezzük hétköznapjaink feladatait, és ezért a várakozás örömét egyre nehezebb kristálytisztán megélni. Ma, akár ha magunkba nézünk, akár ha a minket körülvevő világot vizsgáljuk, új nehézségekkel kell megküzdenünk, hiszen olyan korban élünk, amelyben a keresztény embereknek nemcsak a hitüket kell megőrizniük, hanem a teremtett világot és annak fundamentumait is.Szent II. János Pál pápa számtalanszor beszélt Európa keresztény gyökereinek megőrzése fontosságáról. Ezek a gyökerek igenis léteznek, még ha az Európai Unió alkotmányának preambulumából az alapító atyákat is megtagadva száműzték a kereszténységre történő utalást, pedig a kereszténység, a keresztény örökség elutasítása mindig talajvesztéssel járt. Európa vezetése nem tanult a XX. század totalitárius diktatúráinak példájából, és nem értette meg, hogy amint eltűnik Isten ideája a társadalomból, az valami mást, egy másik fogalmat emel transzcendens szintre. Ma ismét ennek vagyunk tanúi, melyben  Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetes szavaival élve  „a keresztény hit elvesztése nyomán keletkezett erkölcsi relativizmus egy széttöredezett világ tükörképét mutatja”. Az állandó külső és belső támadások következtében mára a nyugati civilizáció elvesztette az önmagába vetett hitét. Odajutottunk, hogy amire büszkének kellene lenni, arról szemlesütve hallgatnak, vagy kezeiket tördelve magyarázkodnak. Jó példája ennek karácsony ünnepe, Jézus születésének napja, és az azt megelőző advent is, mely szakrális jellegét fokozatosan elveszítve lassan nemcsak kiüresedik, kiüresítik, és egy csupán akciós bevásárlási időszakká silányítják, hanem néhány magát progresszívnek valló politikus, közéleti szereplő döntése nyomán látható szimbolikáját, köztük a jászolt, a karácsonyfát, na meg természetesen magát Jézust is feladja.

A XXI. század Európájának legnagyobb problémája éppen ez az identitásválságból fakadó gyengeség, mely lehetőséget biztosított arra, hogy a kereszténységnek a közéletből való kiszorítása után egyre erőszakosabb cselekményekre is sor kerülhessen. Ma olyan a világ, mintha az emberi jogok élharcos országait nem is érdekelné, hogy hite megvallása miatt legalább 250-300 millió keresztény szenved el diszkriminációt, megaláztatást, üldöztetést a világban. Ma már nem kerül újságok címlapjára, ha naponta tucatnyi embertársunkat gyilkolják meg keresztény hitük megvallása miatt, legfeljebb akkor, ha az valahol Nyugat-Európában történik. Sajnos a keresztényüldözésnek az Európai Unió területén is egyre több halálos áldozata van. Ne feledjük, hogy a legutóbbi bécsi terrorcselekménnyel a zsidó-keresztény kultúránk alapjait fenyegető támadások már 60 kilométerre megközelítették országhatárunkat.

Tisztelt Ház! Múlt héten a „vörös szerda” emléknap nemzetközi kezdeményezés keretében az Erzsébet híd, a Szent Gellért-szobor és négy keresztény felekezet templomának vörös kivilágításával emlékeztünk meg a XXI. század mártírjairól, azokról a keresztényekről, akik hitükért életüket is képesek voltak napjainkban feláldozni. Mi sem adhatjuk fel hitünket, keresztény kultúránkat, mert ha gyengék maradunk a harcban, akkor nem a liberálisok és progresszívek által álmodott békés multikulturalizmus, hanem előbb a behódolás, majd a hazánknak egy európai vagy akár egy világméretű tégelyben történő felolvasztása is megtörténhet, mert egyszerre, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet nemzethűnek és globalistának lenni, ahogy Európa keresztény identitását sem lehet megőrizni a migráció és az iszlám terjedésének támogatásával. Elődeink hite és elszántsága ma is erőt kell hogy adjon valamennyiünknek ahhoz, hogy képesek legyünk megőrizni Európa és benne hazánk keresztény identitását, kultúráját.

Ma az a legfontosabb, hogy támogassuk azokat, akiket a járvány már elért, és segítsük mindazokat, akik ebben a rendkívüli helyzetben egészségünk megőrzése érdekében fáradhatatlanul dolgoznak. Legalább egy gondolat, egy fohász erejéig gondoljunk rájuk! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Holnap, március 23-án ünnepeljük a magyar-lengyel barátság napját, de sajnos a koronavírus szorításában nem úgy, ahogy azt illene, és nem úgy, ahogy azt szeretnénk. Pedig az ünnepre, az ünneplésre nagy szükség lenne, különösen ilyen időkben, amelyekben most élünk, mert az ünnep a test és a lélek tápláléka. Hiszen csak szeretteinkkel, barátainkkal összegyűlve, lelkünket egybefonva, egységbe tömörülve vagyunk képesek igazán emlékezni és ebből a közös emlékezésből erőt meríteni.

(12.00)

Az ünnep mindig a megerősítése annak is, hogy életünk nem puszta körforgás, hanem akadnak benne olyan pillanatok, amikor az idő kizökken a kerekéből, és részesei lehetünk valaminek, ami rajtunk, emberi létezésünkön túlmutat.

Idén az ünnepnek a külsőségekben történő megélését a körülmények sajnos nem teszik lehetővé, ezért ma és holnap egymástól kényszerű elválasztottságban csak a szívünk mélyén tudunk megemlékezni arról a történelmi csillagpárról Európa egén, mely Szent Adalberttől, Szent Lászlón, Szent Hedvigen, Szent Kingán, Báthory Istvánon keresztül utunkat napjainkig kijelölve irányt mutat a magyar és a lengyel nép számára. Szentjeink, uralkodóink, a nemzeti függetlenségért vívott küzdelmeink, elbukott forradalmaink az elmúlt évszázadok során elválaszthatatlanul egybefonódtak. Az eszmék, amikért itt, Közép-Európában közösen hullattuk vérünket, népeinket közös egységbe kovácsolták. Rákóczi lengyel földön fogalmazta meg a szabadságharc megindítását megelőző híres kiáltványát. Az 1848-49-es szabadságharcban a magyar forradalomért és függetlenségért vért hullatva küzdött a lengyel légió. A csepeliek és a Weiss Manfréd-művek segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna a visztulai csoda, a második világháború során a lengyel menekültek előtt megnyitott magyar határok, vagy éppen a poznańi munkásfelkelés, vagy az 1956. októberi forradalmunk és mind az azokban gyökerező, egymást inspiráló, rendszert váltó mozgalmaink azt is megmutatták, hogy a XX. század legnagyobb nehézségeket felvonultató éveiben is számíthattunk egymásra a sokszor reménytelennek tartó vagy tűnő harcainkban. A magyar társadalom ezért is tekint különleges értékként a hazánkban élő lengyelségre, akik számos kiváló művésszel, tudóssal, egyházi személlyel vagy éppen kétkezi munkással gazdagították hazánkat az elmúlt ezer esztendőben. Minket, magyarokat és lengyeleket nemcsak páratlan közös múltunk, nemcsak közép-európai politikai sikereink, hanem a jövő és a jelen legfontosabb kihívásai is összekötnek.

Sajnos, ahogy a koronavírus-járvány, úgy korunk bomlasztó irányzatai is megjelentek, és egyre inkább teret nyertek az utóbbi időben Budapest és Varsó utcáin egyaránt. Ezek a társadalmi együttélés alapvető normáit is felforgatni igyekvő eszmék nemcsak az utcákon jelentek meg, hanem sajnos már templomainkat is elérték. A gödöllői görögkatolikus templom ellen alig néhány napja elkövetett barbár rongálás és a lengyelországi templomok elleni támadások okai egész biztosan eltérőek, de gyökereik ugyanoda vezetnek vissza, és ráirányítják figyelmünket arra, hogy szabadságunk, nemzeti szuverenitásunk mellett keresztény értékeink megvédése is elsődleges kötelezettségünkké vált.

Őszintén remélem, hogy ebben a küzdelemben is számíthatunk egymás baráti segítségére, és bízhatunk abban is, hogy jövőre mi, magyarok és lengyelek a járvány szorításából felszabadulva újra tiszta szívvel együtt emlékezhetünk majd a páratlan szolidaritásra, a kölcsönös megbecsülésre és az egymás tiszteletére épülő barátságunkra. Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 70 évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá a Montánunió, az Európai Szén- és Acélközösség megalapításáról szóló párizsi szerződést, amely az egyik legelső lépés volt az Európai Unió létrehozásának folyamatában.

Az alapító atyák, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Robert Schuman hitték, hogy Európa újjáépítése csak mindenki számára elfogadható alapzaton nyugodhat. Számukra ez a közös morális alap egyértelműen a keresztény etika volt. Hittek abban, hogy az ókori görög demokrácia ideája csak az Isten előtti, nemeken, fajokon, osztályokon átívelő egyenlőségre, a társadalom tagjainak személyes részvételére és felelősségére épülő modern kereszténydemokráciában tud kiteljesedni. Ma visszatekintve fel kell tennünk a kérdést, miként gazdálkodott Európa az elmúlt évtizedekben görög, római és keresztény örökségével.

A 70 év során az európai demokráciák intézményi értelemben egyre inkább jól körülbástyázottakká váltak, de ez a folyamat sajnálatos módon a néptől való eltávolodással, elszakadással is együtt járt, egyfajta uniós elitpolitizáláshoz vezetett. Ez utóbbinak tipikus példája a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés ügye, amikor is a brüsszeli elit teljes mértékig figyelmen kívül hagyta nemcsak az állampolgárok, de még az Európai Parlament döntését is. Ez a fajta eljárás nemcsak a demokráciába vetett hitet ássa alá, hanem az antik Róma egyik legrosszabb örökségét, a birodalmi gondolkodást is felszínre hozta. Nem véletlen, hogy az alapító atyák számtalanszor hívták fel a figyelmet ennek a veszélyére, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartva az európai nemzetek különbözőségeiből fakadó előnyöket.

(12.00)

De ezt az előnyt  miként azt Robert Schuman hangsúlyozta  csak akkor lehet kihasználni, ha érvényesül a demokrácia és a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségének keresztény tanításból fakadó alapelve.

Sajnálatos és szerencsétlen módon éppen az alapító atyák által legfontosabbnak tartott keresztény alapokat becsüli meg ma a legkevésbé a nyugat-európai vezetés és az ahhoz szorosan kötődő elit. Sőt, egyre inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a keresztény értékeket tudatosan és szisztematikusan igyekeznek kiszorítani a hétköznapokból, miközben a kollektivista multikulti és antirasszista mozgalmak erőszakos tüntetéseikkel, a múlt átírására irányuló törekvéseikkel mindent megtesznek az európai kultúra felszámolására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekről Nyugaton lassan már beszélni sem lehet büntetlenül, mint azt Petry Zsolt esete is mutatja, aki őszinte véleményéért végül az állásával fizetett a véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes Németországban.

Schuman egykoron úgy fogalmazott: Európa keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma ez a kérdés aktuálisabb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor, hiszen ha nem tudjuk megállítani az értékeink feladását jelentő, többek között a nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és az önazonosság feloldására irányuló törekvéseket, akkor semmi sem tudja majd megvédeni a migráció és a járvány szorításában vergődő, egyre jobban értékeit vesztő Európát.

Az alapító atyák személyes életútja, az akkori ateista diktatúrák idején tanúsított bátor ellenállásuk, majd a második világháborút követően vezetésükkel végbement szellemi és gazdasági megújulás, fellendülés arra kötelez valamennyiünket, hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért, hogy Európának ne csak keresztény múltja, hanem keresztény jövője is legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)