Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalmi fejlődés megfelelő szintjére eljutott államvezetés már időszámításunk kezdete előtt gyűjtött adatokat a népesség számáról, helyzetéről, e célból népszámlálás-jellegű adatfelvételeket készítettek. A népszámlálások hosszú ideig csak az állam erejének, gazdasági és katonai teherviselő képességének felmérésére irányultak. Ennek megfelelően nem vonták megfigyelési körükbe a teljes lakosságot; az összeírásra kerülők körét katonai, valamint adózási szempontok határozták meg. Az ókorban, de még a középkorban is a népszámlálás-jellegű összeírások az e tekintetben számításba vehető férfiakat - közülük is a szabadokat - érintették, a nők, a gyermekek és a rabszolgák nem tartoztak az adatfelvételek megfigyelési körébe.

A mai értelemben vett népszámlálás megfigyelési köre, tematikájának magva és végrehajtási módszere az európai országokban a XVIII-XIX. század folyamán alakult ki. A modern népszámlálás megfigyelési körébe a népszámlálást végrehajtó ország lakosságának minden tagja - nemtől, kortól, származástól, társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül - beletartozik. A modern népszámlálás már nemcsak a népességet, hanem az általuk lakott lakásokat is megfigyelési körébe vonta. Ennek megfelelően a modern népszámlálás népesség- és lakosság-összeírást jelent, amely egy adott pillanatra, az úgynevezett eszmei időpontra vonatkozó állapotfelvétel.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt állami szerepvállalásról alkotott álláspontja konzisztens. A kezdetektől fogva úgy gondoljuk, hogy a polgárosodás dinamikája a magyar történelemben mindig is összefüggött az állam ösztönző szerepével. Ezt az álláspontunkat mind a polgári jövő programja nevet viselő választási programunkban, mind a kormányprogramban kifejtettük. Az állam erejének ez az újszerű felhasználása azonban a társadalmi folyamatok nagyobb körének átvilágításán kell hogy alapuljon. A magyar társadalomban lezajlott folyamatokat az állam részben statisztikai tevékenységei - népszámlálások és mikrokonszenzusok - által tárja fel. A statisztika feladata és célja, hogy a magyar társadalom polgárosodását felügyelő állam valósághű, tárgyilagos képet kapjon a társadalom állapotáról és változásairól.

A jövő évezred eleji népszámlálás ezért tartalmaz olyan kérdéseket, amelyeket a korábbi népszámlálások nem vagy nem teljeskörűen vizsgáltak. Ezek az új kérdések a társadalom demográfiai, iskolázottsági és foglalkoztatottsági összetételének, a lakosság életkörülményeinek, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási hovatartozásának feltárásához, egészségügyi állapotának megismeréséhez feltétlenül szükségesek.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1511. számú törvényjavaslat a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosításáról című dokumentum - miként azt a címe is jelzi - lényegében két, egymással összefüggésben lévő előterjesztést tartalmaz. Az előbbi a soron következő népszámlálás tartalmi és törvényi hátterét teremti meg, míg az utóbbi a statisztikáról szóló törvényt indítványozza néhány ponton módosítani. A törvénytervezet egyfelől időszerű, hiszen Magyarországon az elmúlt évszázad második felétől általában tízéves rendszerességgel került sor a népszámlálásokra. Az utolsó felmérést 1990-ben tartották, azaz jövőre a népszámlálás megtartása éppen aktuális lesz. Természetesen a népszámlálás megtartását nemcsak ez a tízéves ciklusokban testet öltő, akár formainak is tűnő körülmény indokolja.

Ez az egész országra kiterjedő felmérés ugyanis más módon és más eszközökkel feltárhatatlan információkat ad a hazánkban élők számáról és életkörülményeikről. Nevezetesen: átfogó képet ad a népesség nagyságáról, demográfiai összetételéről, iskolázottságáról, foglalkoztatottsági helyzetéről, a lakáskörülményekről, a háztartások és a családok jellemzőiről.

Ezek az információk nemcsak a helyi közigazgatás munkáját, az egyes térségek fejlettségi differenciáinak kiegyenlítését segítik, hanem fontos adatokat és támpontokat szolgáltatnak az országos politikai döntésekhez. A nemzetközi ajánlásoknak is megfelelő tartalmi elemek más országok - különösen az Európai Unió országainak - adataival összevethetőek, ami nagymértékben segíti hazánk integrációs törekvéseit. A népszámlálás által felszínre hozott információk hasznosan segítik a magyar társadalom és a gazdasági élet trendjeinek megismerését.

E tekintetben a soron következő felmérésnek most különös jelentősége is lesz, hiszen most a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés egy kiemelten jelentős évtizedéről, a rendszerváltás első évtizedéről fogunk képet kapni; olyan adatokat, melyek iránt az igények folyamatosan bővülnek, és amelyek a tudományos kutatásokat is nagymértékben segítik.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, 16 szakaszból álló törvénytervezet első 4 szakasza, mely törvényt alkot a 2001. évi népszavazásról, előírja, hogy a statisztikai törvény, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével 2001. január 31-ei éjféli állapot figyelembevételével a természetes személyekről és lakásokról általános összeírást kell tartani. A tervezet szerint a természetes személyek, a lakó- és üdülőegységek, valamint közösségi elhelyezést szolgáló adatok összeírására kiterjedő helyszíni adatfelvételt 2001 februárjában kell végrehajtani.

A dokumentum meghatározza az adatszolgáltatók körét, valamint tételesen felsorolja azokat az adatokat, melyek összeírására sor kerül. E tekintetben kiemelést érdemel, hogy a korábbi népszámlálásokkal szemben a lakás céljára épült, illetve lakás céljára használt lakóegységek mellett most összeírják az időszakosan lakásként használt lakóegységeket is. Ezáltal a teljes lakásvagyon nagyságáról és összetételéről is képet alkothatunk.

Ugyancsak ezt a képet pontosítja majd az is, hogy a népszámlálás során a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek összeírására is sor kerül. Helyeseljük, hogy a törvénytervezet tételesen felsorolja az összeírás témaköreit. Ez ugyanis garanciát jelent arra, hogy a népszámlálás során más kérdéseket ne tehessenek fel az állampolgárok számára. Garanciális elem az is, hogy a magyar népszámlálások történetében először hiányzik az adatok közül a családi és utónév kérdése.

A korábbi összeírásokhoz képest árnyaltabb kép várható a lakosság által ténylegesen használt lakások és a bejelentkezések által érintett lakások tekintetében is. Mivel az összeírás a korábbi lakhelyekre és a születéskori lakóhelyre is kiterjed, ezért a népszámlálás adatainak feldolgozásából a népesség vándorlásáról is fontos és értékes információkat fogunk kapni. A családi állapot, a házassági és élettársi kapcsolatok, az iskolai végzettség, a megélhetési forrás, a foglalkozás és a munkahely kérdéskörei természetes és nagyon lényeges kérdései a népszámlálásoknak.

A nyelvtudásra vonatkozó kérdéskör szerepeltetésével is egyetértünk, hiszen a nemzetközi kapcsolataink bővítése és elmélyítése, nemkülönben az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nem képzelhető el nyelvismeretünk javítása nélkül. Ehhez a felmérés közvetve, a várhatóan nem túl kedvező eredményével ösztönzően fog hatni. Az előterjesztővel egyetértünk, hogy az egészségi állapot, a vallás, a nemzetiség érzékeny kérdések. Ezért helyeseljük, hogy ezekre a kérdésekre a válaszadások önkéntes alapon történjenek, illetve adatkezelésük nagyfokú körültekintéssel és a vonatkozó törvények megtartásával valósuljon meg.

(20.10)

Az állampolgárság kérdésköre a '70-es, a '80-as és a '90-es évi magyar népszámlálásokban nem szerepelt, a zárt határok mellett felesleges is lett volna. Azonban most, a határok megnyitása után e kérdéskör tényleges tartalmat kap. A nemzetközi vándorlás irányainak, méreteinek és összetevőinek megismerése nemcsak magyar érdek, hanem az Európai Unió felől sürgető igény is.

Támogatjuk az előterjesztésnek azt az előírását is, mely szerint a gyűjtött anyagok kizárólag statisztikai célra használhatók, amit egyébként a névtelenül felvett egyedi adatok egyébként is garantálnak. A törvénytervezet fontos eleme, hogy a népszámlálás szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal feladatává teszi. Lényeges továbbá az is, hogy a dokumentum a népszámlálás előkészítését, s az adatfeldolgozás végrehajtását a helyi önkormányzatok jegyzőinek hatáskörébe utalja.

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mint azt már említettem, a törvénytervezet második része a statisztikai törvény módosítását célozza. A módosítást két körülmény is indokolja. Egyfelől a törvény elfogadása óta eltelt idő lehetővé teszi, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket a törvény alkalmazása során szereztünk, beépítsük a törvény szövegébe. E néhány kisebb módosítás által megítélésem szerint hasznosan működhetünk közre a hazai statisztika törvényi feltételeinek a javításában. Másfelől napjainkban jelentősen felértékelődött a statisztikai adatok európai összevethetőségének, összekapcsolásának és kicserélésének az igénye. Ezért a módosítások az európai statisztikai rendszerbe való bekapcsolódás szempontjának érvényesítését is célozzák.

Az említett indokok miatt is helyeseljük, hogy a törvényben erősödik a statisztikai tevékenység önállóságának és függetlenségének a pozíciója, mégpedig több ponton keresztül is. Mindenekelőtt abban, hogy a törvény kiegészül azzal, hogy a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerv vezetőinek biztosítani kell a statisztikai tevékenység önállóságát és a statisztikai tájékoztatás függetlenségét.

Ugyancsak ez irányba hat az a módosítás is, amely a statisztikai munkát irányító legfelsőbb vezetés megbízatási ciklusának politikai választásoktól való elkülönítését célozza. A határozott idejű és a választási ciklust átfedő, 6 évre szóló vezetői megbízások a szakmai függetlenséget és a szakmai önállóságot támogatják. A jelenleg érvényes statisztikai törvény a KSH feladatává teszi egyebek mellett, hogy a hivatalos statisztikai szolgálat évente országos statisztikai adatgyűjtési programtervezetet állítson össze.

A törvény előírja az adatszolgáltatás éves kötelezettségét is. Ez a társadalmi és gazdasági helyzet stabilizálódásával folyamatosan veszít a jelentőségéből és lehetővé teszi, hogy az adatszolgáltatók mentesüljenek az adatszolgáltatás éves ciklusokban való terhétől. Ezért egyetértünk a törvény olyan módosításával, amely az országos statisztikai programtervezet összeállításának feladatát, illetve az adatszolgáltatás kötelezettségét már nem éves ciklusokban írja elő.

A tervezet az európai statisztikai rendszer elvárásainak kíván megfelelni, az egyedi adatok átadhatósága lehetőségének megteremtésével, amikor kimondja, hogy egyedi adat csak statisztikai célból, statisztikai tevékenységgel foglalkozó nemzetközi szervezetnek, jogszabályban meghatározott nemzetközi kötelezettség teljesítése érdekében adható át, az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása nélkül.

A törvénytervezet lehetővé teszi, hogy a személyazonosító adat és az adatállomány ideiglenesen összekapcsolható legyen. Azonban csak a statisztikai célú adatfelvételekkel kapcsolatos mintavételi eljárásnál lehet ezt a megoldást alkalmazni, és az összekapcsolás csak a szükséges ideig tarthat. A jelenleg hatályos törvény ugyan elsőséget ad a KSH-nak a különböző adatállományokból való adatfelvételekhez, azonban személyes adatok esetén csak törvény vagy önkormányzati rendelet közbeiktatásával, tehát a kívánatosnál hosszabb átfutással lehet ezekhez az adatokhoz egyedileg azonosítható formában hozzájutni.

Ezért támogatjuk a törvénytervezetnek azt a szándékát, amely jogosulttá teszi a KSH-t arra, hogy a kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtéseihez, az adatgyűjtés célja és időtartama megjelölésével, minden adathoz azonosítható formában hozzájuthasson. Így az adatszolgáltatók külön terhelése nélkül, szerényebb anyagi ráfordítással tud majd statisztikát készíteni más intézményeknél rendelkezésre álló adatokból.

Helyesnek tartjuk a törvénytervezetnek azt a szándékát is, hogy a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy rendeletben szabályozza a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos feladatokat, valamint a helyi önkormányzatok jegyzőinek és a közigazgatási hivatalok vezetőinek a népszámlálással kapcsolatos feladatait.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Összefoglalva az eddig említetteket: a népszámlálás 2001. évi megtartása indokolt, a népszámlálás törvényi hátterének megteremtése időszerű és szükséges. A hazai tapasztalatok és a nemzetközi elvárások érvényesítése a statisztikai törvényben hozzájárul annak eurokonformitásához, ezért az előterjesztett törvénytervezetet a funkciójára alkalmasnak tartjuk, és az elfogadását támogatni fogjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Németh Zsolt képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. A képviselő urat illeti a szó.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A most tárgyalandó törvényjavaslat a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosítását indítványozza, valamint a 2001. évi népszámlálást törvényi formában javasolja elrendelni. Ez a tervezet tehát két törvényi szintű szabályozást javasol.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja az előterjesztés módosító javaslatait a statisztikáról szóló törvény módosítására vonatkozóan. Támogatja azt a célkitűzést is, hogy országunk valós állapotáról minél szélesebb körű és hitelesebb képet kapjon mind a kormányzat, mind a közvélemény. Erre tekintettel egyetértünk a népszámlálás elrendelésével és 2001. évi lebonyolításával.

Magyarországon 1870 óta tartanak népszámlálást. Erre általában 10 éves időközökben kerül sor. 1975 óta népesség-nyilvántartás is működik. Ez azonban nem képes pontosan és minden részletre kiterjedően érzékelni a népszámlálás tárgykörébe tartozó valamennyi kérdéskört. Ezért a MIÉP képviselőcsoportja is szükségesnek tartja, hogy az adott időszakban regnáló kormányzat évtizedenként mérje fel a kormányzati hatalom alatt álló népességet és annak részletekre kiterjedő jellemzőit. Tekintettel a jelentős munkával és felkészüléssel járó feladatra, indokoltnak tartjuk ennek a törvénynek a mostani megvitatását, mivel így jelentős idő áll majd rendelkezésre a felkészüléshez.

Támogatjuk az előterjesztést és annak azt a részét is, amely szerint a vallásra és a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek a felmérésben, természetesen szigorúan önkéntes alapon. Mindkettő, még ha nem is várható teljes körű válaszadás, sokkal megbízhatóbb adatokkal fog szolgálni ezekben a témákban, mint a kis létszámú reprezentatív mintavételek. Elvégre nem is lehet összehasonlítani azoknak az adatoknak a megbízhatóságát, amelyeket 7-8 millió embertől lehet kapni azzal, amit egy 1000-1500 fős mintavétel adhat, még ha az a legobjektívebb is kíván lenni, arról persze nem is beszélve, ha a felmérés nem is igen törekszik az objektivitásra. Legalább tisztábban lehet majd látni a vallásosság mértékét, amihez már mint tényhez lehet igazítani az egyházi iskolák számának szükségességét és azok támogatását vagy éppen maguknak az egyházaknak a támogatását.

A jelenleginél tisztábban lehet majd látni az ország nemzetiségi összetételét is, ami szintén fontos abból a szempontból, hogy ne az egyes nemzetiségek képviselői mondják meg, hány embert képviselnek, hanem az állampolgárok önkéntes és titkos bevallása legyen e téren is a meghatározó, maga után vonva ennek jogi, támogatási és egyéb következményeit is.

(20.20)

A MIÉP képviselőcsoportja egy pontos és hiteles nemzeti dokumentációs csomag keletkezését várja a népszámlálástól, amely ráirányítja a közvélemény és a kormányzati szervek figyelmét a hazánkat sújtó tragikus demográfiai helyzetre.

Magyarország demográfiai helyzetében 1980-tól egészen új szakaszt írunk, ekkor kezdődött el a vészes népességfogyás időszaka. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint 10 millió 709 ezer, az 1990-es népszámlálás szerint már csak 10 millió 375 ezer volt a népesség száma, 1999. január 1-jén pedig 10 millió 92 ezer volt az ország népessége.

Pártunk, a Magyar Igazság és Élet Pártja már megalakulásának a kezdetétől erőteljesen felhívta a figyelmet erre a problémára. Egyházak és egyes társadalmi szervezetek szintén érzékelték és hangsúlyozták ennek a problémának a súlyát, más, nemzeti elkötelezettségű pártok egyes képviselői is meg merték olykor említeni ezt a problémát.

Látni kell azonban azt is, hogy nem elegendő erről a témáról pusztán értekezni. Határozott állami akarat hiányában konkrét és összehangolt elképzelések kidolgozására sajnos eddig nem került sor. A törvényhozás felelős azért, hogy jogrendszerünk összehangolt módon védje a megszületendő és a már megszületett gyermekek érdekeit.

Ezért Országgyűlésünk mint törvényhozó testület valamennyi tagjának érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy a jelenleg hatályos jogrendszer szolgálja-e népünk lakosságának az újratermelődését. A MIÉP frakciója ebből a szemszögből jogrendszerünk alapos és sürgős átgondolására hívja fel a kormányzatot. Merni kell kérdéseket megfogalmazni, és a kérdések megfogalmazását merni kell megválaszolni!

Jogrendszerünk jogágakra tagozódik, ezért a kérdéseket is jogági szakterületenként érdemes feltenni egy törvényhozásnak, hogy a népszámlálás előrelátható és számszerűségében várhatóan tragikus eredménye miatt milyen lépéseket kellene sürgősen megtenni.

A munkajog vajon tisztességes és korrekt módon szabályozza-e, hogy egy gyermeket szülő anya visszakerülhessen a munkahelyére? Ha visszamegy a gyedről, gyesről, visszaveszik-e? Ha munkaszerződése megkötése előtt űrlapokat kell kitöltenie, és nyilatkoznia kell arról, hogy akar-e gyermeket, hátrányba kerül-e? Vajon dr. Majtényi László adatvédelmi biztos tiltakozott-e valaha ilyen űrlapok rubrikái ellen? Szabad-e ilyen kérdéseket feltenni, vagy ezek a kérdések az intim szférába tartoznak? Miért nem emelik magasra a szociálliberális pártok ezekben a kérdésekben a civil kurázsi zászlaját?

A fő kérdés ezen a területen a munkából gyermekvállalás miatt kieső nő újrafoglalkoztatása, a gyed, gyes időtartama alatti esetleges képzése, gyermekneveléssel járó kötelezettségeinek a munkajogi elismerése.

Továbbmenve: az egészségügyi igazgatásról rendelkező jogszabályok vajon elősegítik-e a magzat kihordását és létrehozását? Manapság, ha egy kismama szül, az többszörösébe kerül, mintha abortálna. Ma Magyarországon egy abortusz tízezer forintba kerül. Ha az abortáló aláír egy nyilatkozatot, hogy szociális krízishelyzetben van, akkor ebből még négyezer forintot el is engednek neki. Amikor Bokros Lajos megajándékozta csomagjával országunkat, eszébe sem jutott sokaknak, neki természetesen a legkevésbé, hogy az abortusz költségtérítését lényegesen felemelje.

Miért van az, hogy népességünk drámai csökkenését csak csendesen sajnálkozva, konstatálva próbálja politikusaink, erre hivatott személyiségeink hozzávetőlegesen pontosan körülhatárolható része felemlíteni? Miért olyan fontos az abortusz könnyed kivitelezhetőségéhez való görcsös ragaszkodás?

Továbbá a szociális ellátásról és igazgatásról szóló jogszabályaink is áttekintésre szorulnak ebből a szemszögből. Elegendőnek bizonyul-e ezen a jogterületen a Bokros-csomag által megszüntetett családi pótlék intézményének az alanyi jogon történő visszaállítása vagy az alanyi jogú gyed 2000. január 1-jével történő visszaállítása? Ezek kétségtelenül előremutató lépések a korábbi szociálliberális kormány által bevezetett szabályozásokhoz képest, ezek visszaállítását a MIÉP képviselőcsoportja is támogatta.

Azonban a népszámlálás eredményeként nyilvánosságra kerülő részletes statisztikai adatok meg fogják erősíteni azt a jelenleg is ismert tényt, hogy ezek az intézkedések önmagukban nem elegendőek. Egy család létszámának a gyarapodása az első gyermek megszületésével kezdődik el. Napjainkban azonban az első gyermek megszületésével párosulnak a legjelentősebb kiadások, hiszen a kisbaba gondozásához minden felszerelést meg kell vásárolni a családnak, amivel természetesen nem rendelkezik egy fiatal házaspár.

A népszámlálás kimutatásai is meg fogják erősíteni azt a tényt, hogy a fiatal párok jelentős része az első gyermek vállalását követően egy-két éven belül olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy bölcsődébe kell adni a gyermeket, és az anyának munkát kell vállalnia a családfenntartás érdekében. Ilyenkor legtöbbször elmarad a további utód megszületése. A MIÉP-frakció kéri a kormányt ennek a témának az átgondolására is.

Adójogi szabályozásunk koncepciója vonatkozásában is kérdéseket kell feltennünk a népszámlálás várható eredményeinek a tükrében. Vajon jogrendszerünk ezen a területen megfelelően támogatja-e a gyermeknevelő családok érdekeit?

Valahányszor ez a szempont felmerül, a személyi jövedelemadózással szemben mindig a családi jövedelemadózás elve merül fel. A MIÉP a családi jövedelemadózás gondolata mellett elkötelezett párt. A családfenntartók ugyanis a családjukban nevelt kiskorú személyek eltartásáért is felelősek, nem csupán a saját személyük fenntartásáért, mint például egy egyedülálló személy, ezért jövedelmük nem tekinthető személyi jövedelemnek, mert ez a családjogi törvény szerint nem csupán az övék.

A személyi jövedelemadóra vonatkozó jogszabályok azonban a családfenntartókat egyedülálló személynek tekintik. Amikor erre alkalom nyílik, olyankor ez mindig elmondásra kerül, amivel elvileg mindenki egyetért, de változatlanul minden marad a régi, helytelen, igazságtalan, méltánytalan gyakorlat szerint.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a személyi jövedelemadó nem az egyetlen adónem, amit a gyermeket vállalónak fizetnie kell. Az áfa a gyermeket nevelő családok számára szintén nagyon jelentős teher. Ha megnézzük a babafelszerelési tárgyaktól a gyermekjátékokon és a gyermekruházaton át az iskoláztatási kiadásokig egy gyermeket nevelő család kiadásait, akkor azt kell látnunk, hogy ezek áfaköteles kiadások. A csörgő, az iskolatáska, a búgócsiga és a tornazsák árába 25 százalékos áfa van beépítve. Kell-e a családok gyerekneveléssel szorosan összefüggő kiadásait áfával terhelnie az államnak? Miért nem biztosít az állam ennek a meghatározott termékkörnek áfamentességet?

Ha megvizsgáljuk, hogy az elmúlt évtizedben mennyi adókedvezményben részesültek a multinacionális vállalatok, akkor kiderülhet, hogy ennek egy töredéke is elég lett volna a gyermekek számára. A mostani törvénytervezetben javasolt közelgő népszámlálás árnyékában ezeken a kérdéseken is lenne alkalom elgondolkodni.

Az elmúlt évtized hitel- és pénzintézeti politikája sem kedvezett a gyermekeket nevelő családoknak. Amikor a rendszerváltozáskor átalakultak a kedvezményes fix kamatozású lakáshitelek kamatfeltételei mozgó kamatozású hitelekké, sok gyermeket nevelő család került a fizetésképtelen adósok listájára a banki nyilvántartásokban. A kialakult bizonytalan helyzetben sok újszülött mulasztotta el világrajövetelét.

Ezeket a családokat még nem konszolidálta egyetlen kormány sem. Pedig ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás óta mennyi bankot konszolidált az állam, és ez milyen hatalmas összegeket emésztett fel, akkor világosan kimutatható, hogy ezeknek a kis egzisztenciáknak a konszolidálása a bankok konszolidálására fordított összeg töredékéből megvalósítható lett volna. Az ebből fakadó egzisztenciális jégverést maguk előtt görgető családok konszolidálása a mai napig várat magára. Sajnos, a népszámlálás nem tudja majd kimutatni, hogy hány és hány meg nem született gyermek adatai összeírását kell mellőznie a népszámlálást lebonyolító adatfelvételi biztosnak, akit a családok ilyen helyzet miatt nem tudtak vállalni.

Az előttünk álló népszámlálás eredményeinek a konkrét népesedési, statisztikai adatait megelőlegezve a MIÉP képviselőcsoportja úgy látja, hogy öt stratégiai jogági területen kell jelentős koncepcióváltást magáévá tenni a törvényhozásnak ahhoz, hogy népességünk tragikus fogyása megállítható legyen.

(20.30)

Vannak azonban alapok, amelyekre lehet építkeznie a törvényhozásnak. Magyarországon a fiatal párok két-három gyermeket terveznek a házasságkötéskör. Ezek az elképzelések menet közben, a fent megjelölt jogterületek helytelen szabályozása miatt korlátozódnak egy gyermekre. A magyar nők többsége azonban gyermekre mindenképpen vágyik. Meg kell tehát teremteni a gyermekvállalás közegének feltételeit, és el kell túrni az útból azokat az akadályokat, amelyek a gyermekvállalás útjában feltornyosultak.

Még a szakembereket is meglepte annak a felmérésnek az eredménye, amelyet tíz országban végeztek, és a kérdés mindenhol ugyanúgy volt megfogalmazva: üres-e az élete annak a nőnek, akinek nincs gyermeke? Magyarországon a nők 90 százaléka jelentette ki, hogy igen, gyermek nélkül az élet nem lehet teljes. A boldogsághoz igenis kell a gyermek, voksoltak a magyar nők. Ezzel magasan elsők lettünk abban a rangsorban, ahol többek között a franciák, belgák, olaszok, németek mondhatták el véleményüket. Erről a felmérésről a Kismama című újság számolt be büszkén ez évi szeptemberi számában.

Ha tehát a magyar nők voksoltak ebben a kérdésben, akkor arra a törvényhozásnak is célszerű volna rábólintania, ugyanis úgy gondoljuk, hogy egy ilyen közegben, amelyben ennyire ragaszkodnak a gyermekhez, egy okos családpolitikával hosszú távon megállítható a népesség fogyása. Ehhez az előbb felsorolt öt jogterületen kellene elhárítani az akadályokat, megteremteni a feltételeket - és mindezt koncepciózusan, összehangolt módon.

Összegezve: a MIÉP képviselőcsoportja támogatja a jelenleg tárgyalandó törvényjavaslatot, egyetért azzal, hogy 2001-ben népszámlálást tartsunk, szeretnénk azonban, ha ebben a súlyos kérdéskörben 2001-nél korábban őszinte és elhatározott szándék alakulna ki a kormánypárti és az ellenzéki oldalon helyet foglaló valamennyi képviselőtársunk között. A MIÉP képviselőcsoportja sejti ugyanis, hogy a 2001-es népszámlálások számszaki eredményei nem lesznek örömre okot adók. Ezért azt javasoljuk a törvényhozásnak, hogy ne várjon a javasolt kérdéskörökben 2001-ig, vegyen bátorságot magán, és merészelje megtenni a szükséges lépéseket, méghozzá minél előbb.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP és az MDF soraiból.)