Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Pancza Istvánnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

PANCZA ISTVÁN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Közismert tény, hogy az adóztatás terheket ró az állampolgárokra, a gazdasági élet szereplőire. Gondosan ügyelni kell azonban arra, hogy a magántulajdonra és a vállalkozásszabadságra épülő piacgazdaságban a törvényhozás ne lépje túl a szükséges mértéket. Régi tétele a közgazdaság-tudománynak az, hogy az adóztatással kiszabott anyagi terhelés összessége társadalmi síkon nem haladhatja meg az adóztatás által betöltött funkciók eredményeként okozott összhasznosság mértékét. Meg kell teremteni tehát az adóteher és a társadalmi hasznosság összhangját, azok arányosságát.

A szóban forgó törvényjavaslat a fentieken túlmenően arra is tekintettel volt, hogy a módosítások megfeleljenek az adóztatás egyéb funkcióinak is.

Az adóztatás végső soron az államnak a gazdasági folyamatokba való beavatkozásának direkt és indirekt lehetőségét teremti meg, és részben ebből biztosítja a feladatainak ellátásához szükséges bevételeket. Ez az úgynevezett fedezeti funkció. Ehhez szorosan kacsolódik a befolyásolási funkció. Az állami befolyásolás, az állami preferenciák stabilitása rövid és hosszú távon egyaránt befolyásolja a gazdasági folyamatokat.

(11.00)

Végül a piacgazdaság arányos fejlődését szolgálja az adózás rendjének azon funkciója, amely biztosítja, hogy a mások kárára szerzett indokolatlan gazdasági előnyt szerző többletjövedelme a költségvetés vérkeringésébe jusson, tehát ne gyarapítsa a jogtalanul szerző vagyonát. Az adózási rendszerrel szemben támasztott alapvető követelmény a közteherviselő képesség is, vagyis az, hogy mindenki - egyén és gazdálkodó szervezet - teherviselő képességének megfelelő mértékben vegyen részt a közkiadások biztosításából: legyen következménye a szokásos piaci ártól való eltérésnek, legyen következménye a rendeltetésellenes joggyakorlásnak.

A jelenlegi adózási szabályok alapvető fogyatékosságát a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportjának tagjai az elmúlt ciklusban is gyakran szóvá tették. Sürgették az adózásra vonatkozó, tudományosan megalapozott alapelvek érvényesülését, a hatékonyság elvének következetes alkalmazását, mértékletességet a szabályozásban, a szabályozások gyakori módosításában, az egyértelmű és érthető rendelkezéseket abból a célból, hogy az adózó és az adóhatóság számára egyértelmű legyen a szabályok tartalma. Az adórendszer viszonylag jelentéktelenebb változtatása is jelentős piaci mozgást indukálhat. A szabályokat tehát stabilakká kell tenni, ugyanakkor nélkülözhetetlen azok kellő rugalmassága, amely azonban nem veszélyeztetheti a kiszámíthatóság követelményét.

A fentieknek megfelelően a javaslatban meghatározott célkitűzések a következők: a társadalombiztosítási járulékok hatékonyabb, olcsóbb és gyorsabb beszedése; az adókikerülő magatartások visszaszorítása; a bevallási kötelezettség egyszerűsítése. A mindezek megvalósítására vonatkozó szabályok egyidejűleg alkalmasak arra is, hogy a magyar adóigazgatás a legmegfelelőbb módon csatlakozzék az Európai Unió erre vonatkozó megoldásaihoz.

Az Országgyűlés e javaslattal párhuzamosan egyéb adójogi rendelkezés módosítását is tárgyalja. A társasági és osztalékadóról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatok alapvető módosítást nem tartalmaznak. A pontosítások, kiigazítások szükségesek voltak. Ezek azonban messze nem olyan mérvűek, amelyek a jogbiztonságot vagy a stabilitást megkérdőjelezhetnék. A jogbiztonság érzetének növekedése hosszabb távú szemlélet kialakulásához vezethet, amely eddig gyökereiben hiányzott és hiányzik ma is a magyar adózás rendszeréből.

Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat az előzőeknél markánsabb változásokat mutat. Az elérni kívánt célok minden józanul gondolkodó hivatalnok és vállalkozó számára vitathatatlanul helyesek. A jogharmonizációs törekvések, az adminisztráció csökkentése, az adóbeszedés hatékonyságának növelése, a szabálytalanságok feltárása mind-mind egyenként is nagyon fontos cél. Az adóztatás elmúlt egy évtizedére tekintve azonban talán nem túl nagy bátorság kijelenteni, hogy e célok elérése felé igazán nagy lépések nem történtek, és véleményem szerint a mostani sem lesz elegendő. A törvényjavaslatba - az európai közösségi normáknak való megfelelés miatt - számos adókikerülést akadályozó és a feketegazdaságot visszaszorító intézkedés került. A cél nemes, az elképzelés jó, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az adótörvényt alkalmazni kell, a szabálytalanságot pedig szankcionálni.

A T/163. számú törvényjavaslat elegendő ahhoz, hogy megfelelően adminisztráljuk magunkat az Európai Gazdasági Közösség felé, de még néhány vonatkozásban kevés ahhoz, hogy több rendelkezésének betartását még hatékonyabban lehessen ellenőrizni és a hibákat megfelelően szankcionálni. A jogalkotói törekvés azonban nem irányulhat lényegesen nagyobb terjedelmű revízióra, mert arra - a kormányprogram szerint - a 2000. évben kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban néhány konkrét megjegyzést kívánok fűzni a javaslat egyes intézményeihez.

Az alapelvek nyilvánvalóan az adóztatás fő vonalait jelenítik meg, de az adóhatóság és az ügyfél vitájában konkrétumként jelentkeznek és mindkét fél másképpen értelmezi, hogy egyes kifejezések alatt mi értendő. Véleményem szerint egyértelműsíteni kellene az alapelveket, ezért konkrétan egyik fél sem hivatkozhat arra, hanem csak azokra a konkrétabb szabályokra, amelyek az anyagi jogszabályokban lelhetők fel.

Mindig is probléma volt, hogy a gazdasági események a polgári törvénykönyv és a számvitel szabályainak megfelelően sokrétűek lehetnek, sőt ugyanakkor egy-egy gazdasági esemény többféleképpen is elszámolható, de utóbbiak adóterhe lehet akár különböző is. Ezért a szerződéses és a vállalkozási szabadságot önmagában adókikerülésnek tekinteni nagy hiba lenne. Ahogy a vállalkozó nem hibáztatható azért, mert az olcsóbb alapanyagot szerzi be, ugyanúgy nem hibáztatható akkor sem, ha a kisebb adóteherrel járó elszámolási szabályt választja. Az indoklásban használt "nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók" kifejezés gyakran adóhatósági jegyzőkönyvekben is megjelenik konkrét magyarázat, bizonyíték vagy cáfolat nélkül. Ez nagyobbrészt az anyagi jogszabályok hibája, kisebbrészt az adóigazgatási jogszabályoké, mert nem utasítják a pénzügyminisztert vagy az APEH elnökét, hogy az eddigi tapasztalatokat értékelve adjon ki legalább irányelveket arról, hogy melyek a "nem rendeltetésszerű joggyakorlás" eddigi vagy fő esetei, mikortól bizonyított a "nyilván adókikerülési cél".

Megfontolandó a javaslatnak a készpénzfizetési bejelentésre vonatkozó rendelkezésének esetleges továbbfejlesztése. Azon kisvállalkozások körében, ahol a készpénzes beszerzések vannak túlsúlyban, nagyobb, a törvényi kiegészítéssel megcélzott vállalkozói körben pedig kisebb ellenállásra lehet számítani a törvényjavaslat 4. §-a miatt. Az előbbinek továbbra is probléma a pénzforgalom bankszámlán történő megjelenése, az utóbbinak - tekintettel az egy-, illetve ötmilliós értékhatárra - továbbra sem az. Ahogy a megcélzott körnek eddig sem jelentett nagy problémát a szabályok kijátszása, ezentúl sem lesz az. A változás csupán abban áll, hogy további adózási fegyelmet lazító tényező a szabályok megszegésének szankcionálása.

A bejelentéselmulasztási kötelezettség 200 ezer forintos mulasztási bírsággal való büntetése a feledékeny és tehetetlen kisvállalkozót sújtja, a több tíz- vagy százmilliós készpénzfizetést lebonyolító feledékeny - a törvényjavaslattal megcélzott - kört viszont nem, hiszen az ügylettel realizálható anyagi előny nyilván nem áll arányban az eset bejelentésének elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság nagyságával, tekintettel arra is, hogy a bejelentés az adókikerülés esetleges felfedezésével, a bejelentés elmulasztása akár az adott időszak ellenőrzésének elmaradásával is járhat.

(11.10)

A törvényjavaslat 18. §-a lehetővé kívánja tenni, hogy a helyszíni ellenőrzés az adózó vagy képviselője távollétében két hatósági tanú jelenlétében is megkezdődhessen. A tanúk helyismerete és az utólagos eljárással kapcsolatos viták elkerülése érdekében megfontolandó, hogy erre csak az egyszerűsített ellenőrzés esetében kerüljön sor.

Véleményem szerint az ellenőrzésről való előzetes értesítés mellőzése alkalmas azon cél elérésére, amelyet a javaslat rögzített.

Tisztelt Országgyűlés! A fenti megjegyzések természetesen csak arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy továbbra is törekedni kell a még egyértelműbb, világosabb és a feketegazdaság hatékonyabb visszaszorítására irányuló szabályozásra.

A fenti néhány javaslat a tervezet továbbfejlesztését kívánta elősegíteni. A törvényjavaslatot - esetlegesen kisebb módosításokkal - feltétlenül elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Képviselő úr, önt illeti a szó.

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sőt, tisztelt Államtitkár Urak! - hiszen örülök, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is itt van, és a törvény jellege, azt hiszem, meg is kívánja, mint erre majd még fogok is utalni.

Adótörvények egész sorának módosításáról tárgyalunk, és ebben az összefüggésben egy bevezető megjegyzést szeretnék tenni. A jelenlegi kormánypártok ellenzéki pozíciójukban állandó szemrehányást tettek az előző kormánynak azért, hogy túl gyakran módosítja az adótörvényeket. Nos, azt látjuk, hogy miközben a kormány a jövő évre tervezi az adótörvények átfogó módosítását, ebben az évben is hozzányúl valamennyi adótörvényhez, és - talán megengedheti az ember magának az előrejelzést - ha jövőre lesz a nagy adóváltoztatás, akkor annak a fogyatékosságai majd kiderülnek, és 2001-ben majd megint hozzá kell nyúlni valamennyi adótörvényhez.

Szóval, azt javaslom minden ellenzéknek, magunknak is, hogy ne keltsünk olyan illúziókat a közönségben, hogy az adórendszer stabilitása azt jelenti, hogy nem változik az adórendszer. A nálunk sokkal fejlettebb piacgazdaságok tapasztalatai is azt mutatják, hogy bizony az adószabályokhoz évről évre hozzá szoktak nyúlni. Azok a szemrehányások, amiket az előző kormány a jelenlegi kormánypártoktól kapott, szerintem nem voltak indokoltak. Ebbe egy fejlett, civilizált országban bizony bele kell törődni. Önök is évről évre hozzá fognak nyúlni minden egyes adótörvényhez, aminek persze vannak hátrányai. A kérdés az, hogy milyen mértékűek ezek a módosítások.

Az adótörvények idei módosításának mi is a funkciója? Az alapfunkció kétségtelenül a következő:

A kormány megígért bizonyos látványos változtatásokat. Ilyen látványos változtatás a járulékok csökkentése, ilyen látványos változtatás a gyerekek utáni adókedvezmények bevezetése - aminek az érdemi tárgyalása majd a jövő héten a személyi jövedelemadó törvénynél kerül napirendre, és ott fogok róla beszélni -, és szeretné előteremteni ennek a forrásait. Ugyanis az a feltevés, hogy az adók és járulékok csökkentése majd magától javítja az adó- és járulékfizetési kedvet, és ezért úgy lehet bizonyos helyen kedvezményeket adni, hogy máshol nem kell többletterheket kiróni, ez a feltevés volt az egyik fő állítása a Fidesz választási kampányának; ez a feltevés nyilvánvalóan nem volt megalapozott, ezért most azon fáradozik a Pénzügyminisztérium és a kormány, hogy amit az egyik oldalon ad, azt máshol visszaszerezze. Visszaszerezze magán a személyi jövedelemadó-rendszeren belül az adójóváírás csökkentésével, és visszaszerezze az adórendszer más pontjain, az illetéktörvénynél, a gépjárműadónál és másutt.

Tehát világosan kell látni, hogy ennek az egész csomagnak nem az adók csökkentése, hanem a terhek átcsoportosítása a funkciója, mint erről már napirend előtt és korábbi hozzászólásokban is szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim már beszéltek. Azokból a kimutatásokból, amelyeket a Pénzügyminisztérium egyébként dicséretes módon elénk tett, kiderül, hogy a módosítások egészét tekintve az adófizető polgárok, vállalkozók összadóterhe nem csökken. Az alapvető állítás, amit a választási kampány hirdetett, nem vált be. Majd meglátjuk, hogy jövőre beválik-e. Az előrejelzését egyelőre mindenki tartsa meg magának, és majd egy év múlva meglátjuk.

Amellett, hogy az egyik oldalon csökkenő terheket a másik oldalon terhek növelésével próbálják ellensúlyozni, gondolják azt a kormánypárti képviselők, hogy és még az adók jobb behajtásával lehet többletbevételre szert tenni. Mindenki, aki azt képzeli, hogy az egyik oldalon terhet lehet csökkenteni, és a másik oldalon ezért semmit nem kell fizetni, azt az illúziót táplálja magában, hogy ha majd megszigorítjuk az adóbehajtást, ha majd megerősítjük az adóhivatalt, akkor valami hirtelen radikális változást lehet elérni az adóbehajtásban. Nos, európai tapasztalatok erre nézve nincsenek. Mármint nincsenek olyan tapasztalatok, hogy az adóbehajtás mértékében, az adómegkerülés visszaszorításában, a fekete-, szürkefoglalkoztatás szűkítésében olyan hirtelen változásokat lehetne bárhol elérni, amik erre alapot adnának. De kétségtelen tény, hogy a Fidesz és minden olyan párt, amelyik azt az illúziót kelti, hogy lehet adni anélkül, hogy máshonnan elvennénk, szeret ehhez nyúlni. Ezért is nyújtott be a Fidesz minden évben olyan módosító indítványokat ellenzékből is, hogy sok milliárdot adjunk az adóhivatalnak, és akkor majd egyszerre megugranak az adóbevételek is. Most kormányon módjuk van kipróbálni, van-e ennek realitása. Mindenesetre az általunk még nem ismert költségvetési számok és az általunk már ismert adó-előterjesztések azt mutatják, hogy ennek nincs realitása. Mégis, az adózás rendjére vonatkozó előterjesztésnek is az lenne a funkciója, hogy az adóbehajtás szigorításával, erősítésével teremtsen többletforrásokat az ígért kedvezmények számára.

Én azzal, hogy fölhívom a figyelmet arra, hogy ezek az illúziók nem jogosak, nem tagadom, hogy azok a törekvések persze jogosak, hogy az adóbehajtást javítsuk, az adócsalás, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, pontosabban - és itt különbséget kell tenni - az adócsalást üldözzük, az adóelkerülés lehetőségét szűkítsük, mert ez két különböző kategória. Jogosak ezek a törekvések. Minden adószedő, a világ minden állama, a világ minden adóhivatala és a világ minden adószedője arra törekszik, hogy több adót hajtson be. Ugyanakkor a jogállamiság előtti időszakban, a középkorban egyszerűen arról volt szó, hogy az állam az adószedőket megbízta azzal, hogy amit el tudnak venni az adóalanyoktól, azt vegyék el. Rájuk bízta a módszereket, kiadta bérbe az adóztatást, és sarc volt az adó, mint erre jelenlegi földművelésügyi miniszterünk az előző ciklusban ellenzéki képviselőként oly gyakran emlékeztetett bennünket.

Jogállami körülmények között azonban a helyzet megváltozik. Jogállami körülmények között világos, törvényes szabályai vannak az adóztatásnak, az adóhivatal tevékenységi lehetőségeinek, és világos szabályok és elvek védik az adózót, a magánszemélyt és a vállalkozót is, ha úgy tetszik, az adóhivatallal szemben. Jogállami körülmények között jelenik meg az adótitok kategóriája, ami azt fejezi ki, hogy az adózási adatok csak az adózóra és az adóhivatalra tartoznak, más állami hatóságokra sem, ezek védik az állampolgár, az adózó személyiségét, az ő saját egyéni gazdálkodását, vállalkozói gazdálkodását attól, hogy bárki más ezekbe az adatokba belelásson. Ezt az alkotmányos elvet érvényesítette az Alkotmánybíróság is akkor, amikor az adószámot és a taj-számot elválasztotta a személyi számtól, éppen ezeknek az alapvető jogállami elveknek a tiszteletben tartásával.

Az adózás rendjéről szóló törvényünk abban tér el a többi adótörvénytől, amelyek az egyes adófajtákkal foglalkoznak, amelyek azzal foglalkoznak, hogy mennyit és milyen alapon kell fizetni, hogy magát a szabályrendszert, az adóhivatal lehetőségeire és az adózók biztonságára vonatkozó szabályokat tartalmazza. Alapvető jogállami kérdésről van itt szó, és ezért nagyon megfontoltan szabad az adózás rendjéről szóló törvényhez hozzányúlni.

(11.20)

Arról szól ez a törvény, hogy mit tehet az adózó, és mit tehet az állam, az adóhivatal. Ez a módosítás az adószedő, az adóhivatal lehetőségeit bővíti az adózó rovására, az adózó biztonságának rovására, ami bizonyos esetben lehet indokolt, más esetekben azonban nem. Mi, szabaddemokraták úgy látjuk, hogy ennek a javaslatnak vannak fontos elemei, amelyek támogathatók. Mindig azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogyha mi magunk ülnénk ott a Pénzügyminisztérium élén a kormányban, akkor ugyanezt csinálnánk-e. Nos, azt gondolom, hogy igen, amikor arról van szó, hogy egyesítsük az adóbehajtást meg a tb-járulékok behajtását, akkor mi is ezt tennénk; tehát ezeket az elemeket támogatjuk. Amikor arról van szó, hogy korlátozzuk a készpénzforgalom körét, és erre tegyünk bizonyos intézkedéseket, a javaslatnak ezeket az elemeit támogatjuk; amikor arról van szó, hogy az adószám használatát erősítsük meg, és ezzel biztosítsuk az adóhivatal munkáját, ezeket az elemeket is támogatjuk. Tehát szeretném hangsúlyozni, vannak nagyon fontos elemek, amelyeket támogatunk.

Vannak azonban olyan elemek is, amelyeket nem tudunk támogatni. Olyan elemek, amelyekre azt mondhatnám, hogyha mi ülnénk ott a kormánypárti padsorokban, ha mi ülnénk ott a Pénzügyminisztériumban, ezeket a javaslatokat az adóhivatali apparátus, a pénzügyi apparátus nyilván akkor is megfogalmazná - biztos vagyok benne -, de akkor nekünk mint kormánypárti politikusoknak az lenne a feladatunk, hogy legalábbis megszűrjük, visszaverjük ezeket az apparátusi javaslatokat.

Mire gondolok? Mindenekelőtt erre a bizonyos 2. §-ra. Az államtitkár úr nagyon korrekt módon ismertette ezt a 2. §-t. Én a bizottsági ülésen megkérdőjeleztem ezt a 2. §-t; ez az a bizonyos paragrafus, amely azt mondja, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és minden olyan magatartás, amelynek az a célja, hogy az adótörvényben foglalt rendelkezéseket megkerülje, nem rendeltetésszerű, és akkor az adót úgy kell megállapítani, mintha rendeltetésszerűen járt volna el az illető. Akkor azt mondta a minisztérium képviselője, hogy ez a német, osztrák megoldás átvétele. Nagyon köszönöm a minisztériumnak és személyesen is az államtitkár úrnak, hogy eljuttatták nekem a német és osztrák szabályozást. Az a helyzet, hogy nem ugyanaz - ez nagyon fontos kérdés. Mit mond ez a bizonyos német szabályozás, amit köszönök a minisztériumnak? "Durch Miß brauch von Gestaltungsmöglichkeiten des Rechts kann das Steuergesetz nicht umgangen werden." Vagyis a jog alkalmazási lehetőségeivel való visszaéléssel nem lehet az adótörvényt megkerülni; és az osztrák szabályozás is azt mondja, hogy joggal való visszaéléssel nem lehet az adókötelezettséget csökkenteni vagy megkerülni. De, tisztelt Országgyűlés, ez egy egész más fogalom, mint az, amit az önök javaslata tartalmaz!

Mit mond ez a fogalom? Tilt egy negatív magatartást, megmondja, hogy mit tilos, és azt mondja, hogy aki olyat tett, ami tilos, azt szankcionálom. Mit mond az önök javaslata? Előír egy pozitív magatartást, és azt mondja, hogy aki nem ezt a pozitív magatartást követi, azt szankcionálom. Itt arról az alapkérdésről van szó, hogy a polgári jogállamok azt mondják, hogy mindent szabad, amit nem tilos, önök pedig azt mondják, hogy csak azt szabad, amit én előírok. Ez két filozófia. Én azt javaslom, hogy térjünk vissza a jogállami filozófiához az adózás rendjéről szóló törvényben is, nemcsak mondom, hanem módosító indítványban már megtettem, megpróbáltam ezt a német, osztrák megoldást nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag is lefordítani a mi magyar viszonyainkra. Persze a legegyszerűbb az lenne, ha ezt nem tennénk be a törvénybe - az egyik módosítási javaslatom a 2. § elhagyására irányul. A másik lehetőség, hogy egy olyan megoldást alkalmazunk, amely a polgári jogállami elveknek és a német, osztrák megoldásnak felel meg. Ezt is megfogalmaztam, ha ezt elfogadják, akkor tudjuk támogatni a javaslatot, ha ezt nem fogadja el a kormánytöbbség, akkor aligha.

Emellett vannak itt még további problematikus pontok. Ilyen a 13. §, amely azt a bizonyos információszolgáltatási kötelezettséget, ami jelenleg is benne van a törvényben, kiterjeszti, kiegészíti azzal, hogy nemcsak az adóhivatal által megjelölt másik szereplőre, hanem minden másik szereplőre vonatkozik. Ezt nem tudjuk elfogadni, az egy fontos garancia, hogy az adóhivatalnak meg kell jelölnie, hogy kire kéri az információt.

A 15. §-ban a nemzetbiztonsági szolgálattal kapcsolatos kiterjesztést sem tudjuk elfogadni. Az adótitok nagyon fontos dolog! Az adótitkot korlátozni csak szigorú garanciák esetén szabad, még a titkosszolgálatok javára is, és önök éppen ezt a jogállami garanciát akarják enyhíteni, amit nem tudunk helyeselni.

Úgyhogy én azt gondolom, van itt néhány olyan pont, amelyek éppen a jogállami garanciákat akarják gyengíteni az adózás rendjéről szóló törvényben, és a jogállami garanciák gyengítésével egy ilyen fontos - az adózó és az adóhivatal, az adószedő közötti viszonyra, az állam és a polgár közötti viszonyra vonatkozó - törvényben a jogállami garanciák enyhítésével a Szabad Demokraták Szövetsége nem tud egyetérteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért a törvényjavaslatot módosító javaslataink elfogadása esetén tudjuk és szándékozunk támogatni, azok elvetése esetén azonban nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, öné a szó.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az 1998. év választásainak végéhez közeledve nem sok időnk maradt az eredmények értékelésére és a helyezéseken való bosszankodásra vagy örömre, mert így ősz táján rendszeresen megérkeznek az adótörvény-tervezetek, és várjuk, hogy hamarosan az ezekkel szinkronitást felmutató költségvetési tervezetek is.

Márpedig az eddigi tapasztalatok alapján adótörvényeknek ritkán szoktunk örülni. Ezért így ősszel a parlamentben mogorvább szokott lenni a hangulat, és a közember is nekikezd számolgatni, hogy jövőre vajon hogyan kalkulálhat a bevételek és a kiadások tekintetében. Szerintem az ősz közeledtének utoljára Petőfi Sándor örült tiszta szívvel, amikor azt írta: "Itt van az ősz, itt van újra,/ S szép, mint mindig, énnekem./ Tudja isten, hogy mi okból/ Szeretem? de szeretem." Lehetséges, hogy ez a néhány sor a mindenkori pénzügyminiszter szállóigéjévé fog válni hamarosan. A feladat adva van: a költségvetésből kiáramlott pénzt valahonnan elő kell teremteni. És ha nem akarunk túl nagy deficitet okozni az államháztartásban, akkor a törvény által előírt befizetési kötelezettségeket a legnagyobb hatékonysággal kell behajtani.

Erre vállalkozik a most benyújtott törvénytervezet. Az adótörvényekről általánosan elmondható, hogy technikai jellegűek, látványos módosításokat nem tartalmaznak, esetleg a vámtarifaszámra való általános áttérést kivéve, amelyről a tegnapi nap folyamán elhangzott előterjesztésekor lehetett hallani. Személy szerint eddig nem volt szerencsém adótörvények vitájához, mégis egy kicsit hiányolom, hogy nem látom teljes egészében a jövő évi költségvetést, és olyan fontos törvénytervezeteket, mint a személyi jövedelemadó, a gépjárműadó, a helyiadó-tervezet csak most kaptuk kézhez. Így az az érzésem, hogy az eddig és a jelenleg tárgyalt, adózást érintő törvénytervezetek egy kicsit levegőben lógnak, nem tudom őket viszonyítani, esetleg egymással összekapcsolni. Nagyon szeretném, hogy az előterjesztő elérje a törvényben jelzett szándékát az adózás területén, de egyben féltem is őt.

A tavaszi választások eredményeképpen különös lehetőség nyílt Magyarország számára, hogy a jelenlegi polgári kormány a közember számára is érzékelhetővé tegye a minden területre jellemző javuló állapotot. Azaz az átlagpolgár számára ma semmitmondó makrogazdasági jellemzőkből és adatokból kellene mindenki részére érthető, de főképpen érezhető mikrogazdasági adatokat transzformálni.

(11.30)

S ebben a munkájában, ebben a jelenlegi helyzetben nagyon féltem a kormányt, mert nem szeretném, ha kormányunk úgy járna, mint az az egér, amely egész életében áhítozott arra, hogy egyszer följusson a tejfölösköcsög szájához, és amikor ez sikerült neki, beleesett és belefulladt.

Tehát a helyzet adva van, most már csak élni kellene vele. Tudom, az igazi nagy adórendszeri változtatást 2000-re tervezzük, de gondolom, a változtatás is úgy lesz helyénvaló, ha az eddigi adózás tapasztalatait felhasználnánk - mert a múltat ismerjük, a jelenben benne élünk, a jövőnket pedig formálni szeretnénk. Őszinte elismerésem a kormánynak, hogy felvállalja a konfliktusos helyzetet annak érdekében, hogy a megfelelő adóösszeg beérkezzen az állam számlájára. Mert attól tartok, a mostani tervezet tartalmaz várhatóan jó néhány konfliktusos helyzetet.

Vállalkozói körökben közismert dolog volt, hogy a vezércégekhez kapcsolódó kapcsolt vállalkozások segítségével szinte belső számlázást lehetett kialakítani - a végcél természetesen az adófizetés elkerülése volt. Még egy kedvelt művelet volt a kapcsolt vállalkozásoknál: ez a feltűnően nagy összegű készpénzkifizetés. A tervezet szerint jelentéskötelezett lesz az egymillió forint fölötti készpénzkifizetés.

A tervezet megpróbálja ellehetetleníteni az ugyancsak kapcsolt vállalkozások körében kedvelt értékpapír-, szövetkezetirészjegy-üzletek és az ahhoz kapcsolódó konstrukciók továbbélését.

Vitára adhat okot, hogy nem a törvény betűjére, hanem a törvény szellemére való hivatkozással is adókikerüléssel lehet valakit vádolni. Nem csodálkoznék, ha ebben a későbbiekben precedens értékű bírósági döntések születnének.

Komoly hangsúlyt kap, hogy ha bárki magánszemély részt vesz valamilyen jogügyletben, annak fel kell tüntetnie az adószámát. Ha nincs neki ilyen, akkor egy eljárás keretében generáltatni kell az illetékes hatósággal. Ezáltal például jobban nyomon követhetőek lesznek az ingatlanvételek, -eladások. De akinek nincs adóazonosító jele, attól megtagadható például egy munkahelyi kifizetés. Attól tartok, ha az adóazonosító jel generálása túl bonyolult folyamat lesz, akkor a kifizető inkább zsebből zsebbe fizet, mint hogy a beszerzési procedúrát elindítsa.

A tervezet adó jellegűnek minősíti a továbbiakban a nyugdíj-biztosítási és az egészségbiztosítási alapok javára teljesítendő kötelező befizetéseket is. Ez beleillik a kormány azon elképzelésébe, hogy az adó- és a járulékbeszedés egy szervezetbe, egy rendszerbe integrálódjon.

Tisztelt Ház! Közismert, a jelenlegi polgári kormány feltett szándéka, hogy a szervezett bűnözésnek gátat szabjon, és felderítse, a későbbiekben pedig visszaszorítsa a fekete- és szürkegazdaságban dolgozó köröket, akik óriási adózatlan nyereséghez jutottak. Nem véletlen, hogy az adózás rendjéről szóló tervezetben is az előbb említett szempontok miatt megjelennek olyan intézkedések, amelyek bizonyos illegális körök minél jobb átláthatóságát szeretnék elérni. Ezért kellően indokolt esetben az adótitokról a nemzetbiztonsági szolgálatot is lehet tájékoztatni, amely - az egyéb információkkal összerendezve - a szervezett bűnözéshez kapcsolódó fekete- és szürkegazdaság logikájára ismerhet rá. Közismert ugyanis az a tény, hogy a vállalkozók a legnagyobb illegális jövedelmeket nem az egymás közötti szerződések kijátszásával szerezték, hanem a vállalkozó az államot csapolta meg legnagyobb mértékben, rendszerint valamelyik jövedéki termék által, fokozva jogtalan áfa-visszaigényléssel és jogtalan állami támogatás megszerzésével. Bízom benne, hogy az előterjesztő végiggondolta ezen tervezetek következményeit, és nem fog adótitkot és személyiségi jogot sérteni a törvény.

Dicséretes, hogy több helyen felfedezhető, arra irányul a szándék, hogy a hatóságok felé párhuzamos adatszolgáltatás ne történjék. Örömmel fogadhatjuk, hogy a tervezet pontosítja az eddigi rendelkezéseket, és megszünteti a kétszeres adminisztrációt azáltal, hogy kizárólag a költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylését nem minősíti adóbevallásnak, magát a támogatás igénylését viszont igen.

A valós élet leképezését jelenti azon tervezet is, hogy a legkisebb forgalmú adózói kör számára éves gyakoriságú lesz az adóbevallási kötelezettség, és az áfatörvényben meghatározottak számára lesz kötelező havi és negyedéves bevallás.

Ugyancsak dicséretes, hogy az éves áfabevallás időpontja megegyezzen az egyéni vállalkozói bevallásokra előírt időponttal, kiegészítve azzal a lehetőséggel, hogy gyakorított elszámolást is lehet kérni.

Bátor terv, hogy a vállalkozóktól nyilatkozattételi felhívásra adatok kérhetők a vele kapcsolatban lévő vállalkozókról, vállalkozásokról, azokkal kapcsolatos információkról, könyvviteli adatokról.

Az ellenőrzések konkrét keretét adja az adóhatóságnak, hogy kellően megalapozott esetben 12, majd 60 napra is szüneteltetheti a vállalkozó tevékenységét. Talán azonban túlzó az a szankció, amely az APEH felé hibás, valótlan vagy hiányos adatszolgáltatás esetére magánszemélyek esetében 100 ezer forintos lehetséges büntetést helyez kilátásba.

Tisztelt Ház! Összefoglalva a törvénytervezetet, elmondható, hogy az adóigazgatásról szóló törvény jelentős mértékben változna. Kétségkívül tartalmaz adminisztratív egyszerűsítéseket is, de jellemzően olyan esetekben, amikor az adóhatóság is jól jár vele, és a bevalló is jól jár vele - azaz felesleges többletmunkát szüntetünk meg. Ezáltal egyebek mellett szélesednének a hatósági jogkörök és a becslés lehetősége is. Az intézkedések hatására várhatóan növekszik az adóbevétel, de várhatóan növekedni fog a peres ügyek száma is.

A költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén elhangzott, és az előttem felszólaló Bauer képviselőtársam szintén megerősítette azt az ellenzék részéről elhangzott figyelmeztetést, miszerint nem szerencsés túl sűrűn változtatni az adótörvényeket. Kérem szépen, az előző MSZP-SZDSZ-kormány '94 és '97 között 92-szer változtatott adójogszabályt! Ezt a csúcsot, azt hiszem, nehéz lesz megostromolni, és előre kijelenthetem, hogy kísérletet sem teszünk rá.

A Magyar Demokrata Fórum az említett kritikai megjegyzések mellett a tervezetet részletes vitára alkalmasnak tartja, és a felvetett észrevételekre várjuk az előterjesztő válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik a MIÉP vezérszónoka, Lentner Csaba képviselő úr. Megadom a szót önnek, képviselő úr.

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítására előterjesztett T/163. számú javaslat a törvény alapelveinek megfelel. A visszaélések megnehezítését szolgáló kiegészítésekkel pedig az adóhatóság ellenőrzési eszköztárának és információs rendszerének hatékonyabbá tételét célozza meg. A közterhek beszedésének eredményességét javíthatja a járulékbeszedéseknek az állami adóhatóság hatáskörébe történő telepítése.

Az APEH hatáskörének kiterjesztésével a Magyar Igazság és Élet Pártja egyetért. A beterjesztett törvényjavaslatot ezen generális szabály érvényesülése érdekében támogatni fogja.

Az adóztatás eredményességét, vagyis az adóbeszedés hatékonyságát olyan módosítások szolgálják, mint az összefüggő vállalatcsoportok, kapcsolt vállalkozások közötti pénzügyi elszámolási viszonyoknak az adóztatás minden területén történő egységes törvényi megítélése, illetve a megítélés érdekében a társasági nyereségadó-törvényhez hasonló szabályozás beépítése az alapelvek közé, amely a vállalati holdingok pénzügyeinek áttekinthetőségét vélhetően nagyban javítani fogja.

Ugyancsak az alapelvek kiegészítésével beépül az adójog intézményébe a nem rendeltetésszerű joggyakorlás fogalma és tilalma, amivel elejét lehet venni a befektetési adókedvezmények körül kialakult anomáliáknak, amelyek - mint ahogy ez tisztelt képviselőtársaim előtt is ismeretes - Magyarországon már meglehetősen gazdag hagyományokkal rendelkeznek.

(11.40)

Hosszasan sorolhatnám, tisztelt képviselőtársaim, az adózás rendjéről szóló törvény szigorítási elemeit, amelyek egyértelműen az adómorál javítását szolgálják. Kormánypárti képviselőtársaim azonban, úgy érzem, teljes körű terjedelmét adták a törvényváltozás tartalmi elemei ismertetésének. Kérem, engedjék meg azon megállapításom kifejtését, miszerint az adórendszer ellenőrzési mechanizmusai fejlesztésének felső korlátja azonban nagyon közeli állapot. Tehát lassan az adózási előírások, adóelkerülési fékek további szigorításának végéhez érkezik a pénzügyi kormányzat és az adóhatóság.

Majtényi László adatvédelmi biztos az 1997. évi beszámolójában említi, hogy már az előző kormány is érzékelte a közigazgatási működés, az adóbehajtás zavarait, és a közterhek beszedhetősége érdekében az információs rendszerek e tekintetben történő összekapcsolására tett javaslatot a központi adategyeztető és továbbító országos rendszer létrehozásával, közismertebb nevén a KATOR megteremtésével. Könnyen átlátható, hogy ez a rendszer tulajdonképpen az adóeltitkolások, a feketejövedelmek képződésének lényeges gátját szabhatta volna, ám ennek bevezetésére nem került sor, mert az adatvédelmi biztos mindezt alkotmányossági szempontból aggályosnak nevezte, az állam részéről az adózók terhére kialakuló információs túlhatalmat alkotmányellenesnek minősítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon a véleményen vagyok, hogy a jó adórendszer legyen betartható és betartatható. Az alkotmányossági szempontokat át nem lépve, a jelen törvényjavaslattal úgy kell élnie az adóhatóságnak, hogy az APEH működésében a felruházott jogköreivel adózóbarát szemléletet érvényesítsen. Maguk az adótörvények legyenek betarthatók, legyenek méltányosak, ne torzítsák a termelési tényezők hatékony felhasználását, reagáljanak stabilizáló jelleggel a gazdaságpolitikai változásokra, maga a rendszer és preferenciái legyenek könnyen átláthatóak az adóalanyok számára. Tehát a betarthatóságon van a hangsúly, a kiszámítható, stabilitást tükröző adótörvényeken, mert a betartathatóság érvényesítése, megvalósítása, a hatósági fellépés, azt kell hogy mondjam, Magyarországon alacsony hatásfokú, nehézkes és igen nagy fokban költségigényes az adóhivatal berkeiben.

Ennek alátámasztására engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal néhány, 1998 első félévét érintő adatára utaljak. Az adóbeszedés hatékonyságát javító intézkedések - ilyen az ellenőrzés, a behajtás és bizonyos visszaigénylések jogosulatlanságának kimutatása - eredményeként, tehát a betartathatóság adóhatósági kényszerelemeinek hatására 1998 első félévében összességében 52,5 milliárd forinttal növekedtek az adóhatósági bevételek. Ezen belül az ellenőrzési megállapítások alapján 10,5 milliárd folyt be. A korábbi meg nem fizetett kötelezettségekből az adóhivatal behajtott 35,2 milliárd forintot, amelyből mindössze 4 milliárd forint volt a revíziók által feltárt tartozások összege. Megakadályozta az APEH 10,8 milliárd forint visszaigénylés kiutalását, mert megállapították annak jogosulatlanságát. Mindezen túlmenően az adóalanyok köztartozásai miatt visszatartottak 3,3 milliárd forint visszaigénylést, illetve költségvetési támogatást.

Tulajdonképpen elmondható, hogy az adóhatóság éberségének, az adózók irányában megnyilvánuló adóhatósági adóbetarthatóság következményeként összesen 101,8 milliárd forint bevétele származott az adóhatóságnak, míg összességében fél év alatt 925 milliárd forint. Tehát az adóhatósági fellépések eredményeként a féléves bevételeknek mindössze 11 százalékát realizálta az APEH, ugyanakkor ezen eredmény elérése érdekében az adóhatóság a féléves költség-előirányzatának és revizori munkaerő-kapacitásainak a 90 százalékát használta fel. Legyünk tárgyilagosak: amennyiben az adójogszabályok a betarthatóság követelményének megfeleltek volna, ezen többlet- és úgynevezett hatékonytalan ráfordítások igénybevételére nem került volna sor ilyen mértékben és arányban.

Statisztikai adatként hadd említsem még meg, hogy rengeteg a hibás bevallások száma, és az adóbehajtási nehézségeket támasztja alá az, hogy '98 első félévében 2124 felszámolási eljárás fejeződött be, amely 37 milliárd forint adóhátralékot érintett, amelynek viszont csak mindössze 2,5 százalékát egyenlítették ki pénzügyileg.

A vállalkozások és a lakosság védelmében is engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány körülményt megemlítsek. A lakossági kényszervállalkozások kontra nagyvállalkozói kör jövedelemforrásainak megadóztatása, annak aránytalanságai és az ebből adódó társadalmi igazságérzet megsértéséből fakadóan számos adókikerülési magatartás keletkezik. Egy adótörténeti visszatekintéssel alátámasztva: 1958-ban, tehát negyven évvel korábban a lakosság és a szövetkezetek fizették az állami költségvetésbe az adók 14,5 százalékát. Negyven év elteltével, 1998-ban az idejétmúlt szövetkezeti kategória kihagyásával a lakosság már az államháztartás bevételeinek 80 százalékát fizeti, tehát egy teljes körű arányeltolódás ment végbe, ugyanakkor - mint tegnapi felszólalásomban a társasági nyereségadó-törvény kapcsán utaltam rá - a Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalkozások nyereségadó-kedvezményei tulajdonképpen teljes körűek, tehát adót nem fizetnek. Ez nyilván a társadalom igazságérzetét, a kényszerből vállalkozókat, illetve a lakosságot mélyen érintheti.

A gazdaságpolitika és az adórendszer céljainak gyenge érvényesülését nem pótolhatja az adózás rendjéről szóló törvény jelen módosítása, szigorítása sem. A gazdaságpolitika belső autonóm céljainak következetes érvényesítése az elsődleges cél, mint a gazdasági növekedés serkentése, a fizetési egyensúly, az infláció, a munkanélküliség visszaszorítása; ezen tényezők hatására javulhat csak érdemben az adófizetők adófizetési morálja. Ha ez nem történik meg, az adóbeszedés hatékonyságát az adóelkerülés módszereinek fejlődése mindig meg fogja előzni. Olyan határozott, jogkövető, vállalkozási stabilitást biztosító, kiszámítható adójogszabályokra van szükség, amelyeket az adózók be tudnak tartani. A belföldi tulajdonnal jobbára kényszerből vállalkozók számára olyan állami hitelpolitikát és termelést támogató forrásokat kell kidolgozni és biztosítani, amelyek hatására a vállalkozások pénzügyileg megerősödhetnek, a kényszerből adókijátszásokra vállalkozó vállalkozások száma pedig csak ennek következtében szorulhat vissza lényegesen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd utaljak strukturális problémákra is. A költségvetési kényszer az adópolitika irányába kézzelfogható.

(11.50)

Az államháztartás bevételi előirányzatai elsősorban adókon keresztül szedhetők be, mert a tulajdonosi struktúrában végbement változások hatására - itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az állami tulajdon a privatizáció eredményeképpen kiiktatódott az államháztartás rendszeréből, amely a hathatós állami gazdaságpolitika és a közvetettebb gazdasági befolyást eredményező monetáris politika eszköztárát és a jövedelemcentralizáció lehetőségeit beszűkítette - az államháztartás rákényszerül a közvetlen hatást kiváltó adópolitikai elemek fokozott igénybevételére.

A strukturális jelenségek kapcsán kell szóljak arról, hogy Magyarországon az adózási rendszerek decentralizációja megy végbe, és az előterjesztésben szereplő azon megállapítás - idézem -, miszerint az adórendszerben javasolt változások eredményeként '99-ben is tovább csökkenne mintegy 2 százalékponttal a jövedelemcentralizáció mértéke, így erős fenntartásokkal fogadható, mert amit nem a központi költségvetés szed be reálértéken, azt a helyi adók szintjére telepíti át a pénzügyi kormányzat, tehát a helyi adók fokozottabb érvényesítése tapasztalható, ami kényszer az államháztartás pénzforrásainak előteremtésében, helyi szintre való lebontásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatekintve 1988-ra, az adóreform lényegi bevezetésére, éves szinten '88-ban 600 milliárd forint bevétele származott az államháztartásnak adóbevételek formájában. 1999-re a pénzügyi kormányzat ezt az értéket 4000 milliárd forintra kívánja emelni, tehát itt hétszeres növekményről van szó. Ugyanakkor az államháztartási bevételek jövőbeni alakulásakor figyelemmel kell lenni arra is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetésben az úgynevezett GFS, tehát a vonal alatti bevételek vonatkozásában a privatizációs bevételek, amelyek az államháztartás pénzügyi pozícióit pótlólagosan eddig mindig javítani tudták, ezek a pénzügyi források a végükhöz érkeztek, hiszen a mobilizálható, értékesíthető vagyon elfogyott. Ez adózási kényszert fog kiváltani a jövőben.

Az adótörvényeket vizsgálva, elemezve tisztán látható, hogy itt tulajdonképpen egy teljes körű, átfogó adóreform előkészítése megy végbe. A 2000. évre tervezi ezt a kormányzat; magam is azon a véleményen vagyok, hogy a magyar államiság ünneplésének 1000. évfordulóját egy adórendszerrel nem kellene elrontani, és azt mondjuk, hogy az adórendszer átdolgozása ugyan történjen meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - rögtön befejezem, elnök asszony -, de a lakossági jövedelmek viszonyait is rendezni kellene, illetve a kényszervállalkozások pénzügyi viszonyait is az európai átlagos jövedelmi viszonyokhoz kellene igazítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! A vezérszónoki felszólalások 15 perces időkeretben folytak.

Ezzel, tisztelt képviselőtársaim, a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hende Csaba politikai államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium részéről. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Bauer Tamás képviselő úr felszólalásában megszólította az igazságügyi államtitkárt, és úgy gondolom, kötelességem reagálni az általa elmondottakra. Sajnálatos, hogy nincs itt a képviselő úr.

Nem kívánok hivatkozni a törvény 2. §-ával kapcsolatban a képviselők rendelkezésére álló indokolás szövegére, illetve csak utalok Lentner képviselő úr e vonatkozásban imént elmondott szavaira. Csupán egyetlen momentumot szeretnék kiemelni: Bauer képviselő úr arra hivatkozott, hogy a minisztérium és a kormány álláspontjával ellentétben a tervezett szabályozás az ő álláspontja szerint nem adekvát és nem megegyező a német és az osztrák rendelkezésekkel. Ő ezt arra alapozza, hogy a német szöveg, amelyet egyébként bizonyos magyarázó részekkel együtt a minisztérium bocsátott a rendelkezésére, a "Miß brauch", vagyis a visszaélés kifejezést használja - a joggal való visszaélést -, míg a magyar törvényszöveg a nem rendeltetésszerű joggyakorlást. Szeretném a képviselő úrnak és mindenkinek megnyugtatásul elmondani, hogy elméleti megközelítésben ez a két kifejezés ugyanazt jelenti, tehát a rendeltetésszerű joggyakorlásnak az ellentéte a joggal való visszaélés, a nem rendeltetésszerű joggyakorlás ennek megfelelően a joggal való visszaélés szinonimája, e tekintetben tehát nem szabad, hogy kételye maradjon a képviselő úrnak.

Egyébként pedig engedtessék meg nekem, hogy a képviselő úrtól kapott, eredetileg a Pénzügyminisztériumból származó német nyelvű anyagból egyetlen mondatot magam is idézzek, amelyben mint cseppben a tenger van benne ennek az egész intézkedésnek a lényege. Ez így hangzik: "Umgehung liegt also vor, wenn etwas geschieht, das das Gesetz zwar nicht gewollt hat, ohne es aber ausdrücklich zu verbieten, wenn man sich also zwar dem Wortlaut des Gesetzes entsprechend verhä lt, aber gegen seinen Sinn handelt." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási időkeret leteltét.) Vagyis magyarul: megkerülés történik akkor...

ELNÖK: Elnézést kérek, de kétperces hozzászólásra kapott lehetőséget. Kérem valamennyiüket, hogy a Házszabály vonatkozó szabályait tartsák be! (Dr. Hende Csaba: Köszönöm szépen.) Elnézést kérek, hogy önbe fojtottam mondat közben a szót, de egy kicsit hosszúra nyúlt a mondat.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, a német mondatok általában hosszúak.

ELNÖK: Igen. (Derültség.)

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Aki németül tud, annak nem szükséges lefordítanom, a jegyzőkönyvben majd megörökítik németül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bernáth Ildikó fideszes képviselőtársam hozzászólására szeretnék röviden reflektálni. Ő azzal magyarázta az adóreform szükségességét, hogy az előző kormányzat óriási mértékben terhelte az adófizetőket, és ezt szükséges megreformálni. Szerencsére a kormány sem mondta azt, hogy most, az elkövetkezendő hetekben itt adóreformról fogunk tárgyalni. Sokkal inkább igaz az a megállapítás, amit Font Sándor képviselőtársam említett a vezérszónoklatában, hogy lógnak a levegőben az adótörvények, nincs bent a Ház előtt a költségvetés, és éppen ezért a képviselők nagyon nehezen tudják önmagukban értelmezni az adótörvényeket.

De ha már Bernáth Ildikó elemezte az előző kormány tevékenységét, akkor figyelembe kellett volna vennie azt, hogy az elmúlt négyéves időszakban az átlagos elvonás mértéke azért 10 százalékkal mérséklődött. Most pedig mi történik? Az áfa változatlan, a társasági adó gyakorlatilag változatlan, az szja-ban az adóterhelés minden valószínűség szerint növekszik, a munkáltatói járulékok, úgy tűnik, csökkennek, de növekszik az egészségügyi hozzájárulás, az egyéb költségtényezők járulékos terhe föltehetőleg növekedni fog 1999-ben, és a helyi adók is - hallottuk már az előbb a vezérszónoklatban - valószínűleg növekedni fognak.

Azt gondolom, hogy helyesebb lett volna a képviselő asszony részéről, ha nem adóreformról meg az előző kormányzat tevékenységéről beszél, hanem megpróbálja elemezni az előttünk levő két nagyon fontos törvényjavaslatot, és inkább arról fejti ki a véleményét. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Ugyancsak két percben megadom hozzászólásra a lehetőséget Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP részéről.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Képviselőtársaim! Két gondolatot szeretnék itt elmondani. A 8. § (2) bekezdésében a 4. oldalon szerepel egy olyan kitétel, hogy az adózónak adóbevallást kell akkor is benyújtani, ha adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. Itt például a nyugdíjasok esetében hogy lesz ez leszabályozva? Egyrészt amennyiben neki nincs adófizetési kötelezettsége, vagy nem keletkezett ilyen munkája, de mégis be kell nyújtani neki is egy ilyen adóbevallást, ez ott problematikus, hogy a nyugdíjakat összevontan adóztatják, ha a nyugdíjas munkát vállal. Akkor ez milyen új változtatást jelent majd a nyugdíjasok esetében?

(12.00)

A másik ehhez kapcsolódóan, hogy meg lehet-e szüntetni - mert hiszen ez a rendelkezés erről nem szól -, ha ezt az összevont adózást a nyugdíjasok esetében felszámolnák, mert ez rendkívül sok visszásságot jelent, és erőteljesen nyugdíjcsökkentő hatású is, ami a nyugdíjasok, főleg a kisebb nyugdíjjal rendelkezők számára hátrányos.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Csúcs László képviselő urat, hogy két percben kíván-e szólni. (Dr. Csúcs László bólint.) Akkor megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az adózás rendjének felülvizsgálatakor nem feledkezhetünk meg az arányos közteherviselés alkotmányos követelményéről. Ez akkor teljesül, ha az egyes adónemek méltányosak, időtállóak, követhetők, végrehajtásuk pedig következetes. Mindezek hiánya maga a feketegazdaság, amivel küszködünk. A lépésváltás iránya jó, a beszedés szigorítása, az együvé tartozó feladatok centralizálása helyeselhető; az egyszerűsítés még várat magára.

Ellenben úgy tűnik, hogy az eljárási szabályok korszerűsítésében most mintha félúton megállnánk, az APEH feladatainak és jogkörének megerősítése mellett nem változik a helyi adóhatóságok és az illetékhivatalok szerepköre és jogállása. Pedig azonos típusú feladatok végrehajtásának három különböző apparátushoz telepítése nyilván a hatékonyságot rontó tényező. Csakúgy rontja, mint ahogy a tb-járulékok APEH-hoz telepítése nyilván a hatékonyságot rontotta eddig (Sic!), és most javítani fogja a centralizálással.

Úgy gondolom, ma, a számítógépek világában a javasolt centralizálásnak akadálya nincs, az önkormányzati adóhatóságok önállóságát egyébként nem sértené, sőt ellenkezőleg. Tehát mindezeknek a végiggondolását javasolom a készülő adóreform keretében. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Farkas Imre képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy élvezettel hallottam az általános vitában a vezérszónokok, döntően a kormánypártiak azon véleményét, amelyben elmondták, hogy az adókkal kapcsolatban milyen elveket és célokat kellene megvalósítani. Véleményem szerint mindannyiuknak igazuk volt, és rendkívül okos dolgokat mondtak. Szeretném őket megnyugtatni, hogy ez természetesen így történt a korábbi években is.

A probléma nem itt van, hanem ott, amikor ezen szép elvek és célok után jönnek a konkrét intézkedések, és végeredményben az adózás rendjéről szóló törvény és ez a módosítás jelentős számban ilyen konkrét intézkedéseket tartalmaz most. Nos, a kormánypárti képviselőtársaim igen keveset foglalkoztak ezzel. Ahogy hallgattam Bernáth Ildikó, Pancza István hozzászólását, úgy láttam, volt olyan elképzelés, olyan felszólaló, aki egyáltalán nem is akart ilyen részletkérdésekkel foglalkozni. Ők nyilvánvalóan nem nézték át, hogy egyáltalán milyen intézkedések vannak a háttérben, és ezeket az elveket szolgálják-e ezek az intézkedések. Egy másik felfogás pedig az volt, hogy egyszerűen besöpörték ezeket az intézkedéseket ebbe a körbe, és úgy látták, hogy ezeket a szép elveket ezek az intézkedések egy az egyben szolgálják is. Azt javaslom, ennél a törvénynél akkor jutunk a részletekben előrébb, ha az általános vita folytatásában ezekkel a konkrét intézkedésekkel próbálunk majd foglalkozni.

Ezért kérek mindenkit, hogy tanulmányozzuk át a tervezet konkrét pontjait, nézzük meg a programokat, és próbáljuk meg áttanulmányozni az egyes pártok képviselőinek korábbi álláspontjait. Néhány ilyen álláspontot magamnak elkészítettem, most nem volt lehetőségem ezt ismertetni, de az általános vita további folytatásában szívesen osztom meg önökkel az önök pártjai képviselőinek korábbi nézeteit az adózás rendjével kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces reflexióra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném az államtitkár urat megnyugtatni, hogy amikor látszólag nem vagyok a teremben, akkor is figyelem a zsebrádión, hogy éppen mi hangzik el, tehát pontosan tudom, hogy ön milyen észrevételt tett az általam elmondottakkal kapcsolatban.

A következőt szeretném mondani: szerintem a "visszaélés" nem szinonimája annak, hogy a "rendeltetésszerűtől eltérő". Ez nem ugyanaz a dolog, és a vita köztünk erről folyik. Engedjen meg nekem egy régi történeti példát! Amikor a nyolcvanas években bevezették a vállalati gazdasági munkaközösségeket, és a vállalatok a többletbért úgy fizették ki a dolgozóknak, hogy vállalati gazdasági munkaközösséget alakítottak, és akkor költségként tudták ezt a kifizetést elszámolni, s megkerülték a bérszabályozást, akkor ez nem volt visszaélés, mert egy az állam által teremtett formát használtak ki, de mégis meg tudtak kerülni egy szabályozást.

Ehhez hasonló eljárás rengeteg van a mai adórendszerrel kapcsolatban is. Ezt nem lehet visszaélésként büntetni, ugyanakkor az önök "nem rendeltetésszerű magatartás" kategóriájában ez is szankcionálható lenne. Ezért a német, osztrák szövegezés nem ugyanaz, mint ami az önök javaslatában szerepel. Én a jó szándékukat nem vitatom, de ezért egy módosító javaslatban megpróbáltam a német, osztrák szövegezést átültetni a mi viszonyainkra, és ismételten arra kérem a Pénzügyminisztériumot és az Igazságügyi Minisztériumot, hogy fontolja meg ennek a javaslatnak az elfogadását, ami talán egy megnyugtatóbb megoldást nyújt, mint az önök javaslata. De gondolom, majd a bizottsági munkában ezt a vitát tágabb időkeretek között tovább tudjuk folytatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Keller képviselőtársam mondandója késztetett arra, hogy némi reagálást tegyek, hiszen nem tudom, hogy ő mennyire tudatosan tette ezt, de némi önellentmondás található a szavaiban. Azt hiányolta, hogy a kormánypárti felszólalások nem hoztak szakmai érvanyagot, elsősorban általános politikai véleményeket mondtak. Az ő véleménye is legalább ennyire ilyen volt; tehát ha valaki mást kritizál, akkor magával szemben ugyanezt az igényt fogalmazza meg!

Ami pedig a benyújtott törvényjavaslatoknak, adótörvény-változásoknak az adómértékek emelésére vonatkozó részét illeti, bizonyos területeken tényleg találhatók ilyen változások, más területeken pedig csökkenések találhatók. Összességében az előző kormányhoz képest kevesebb újraelosztást, tehát kisebb állami szerepvállalást lát ez a kormányoldal indokoltnak, tehát alapvetően az irány ez. Tehát Keller képviselőtársamat ne tévesszék meg esetleges kisebb léptékű változások.

Ami pedig az elmúlt időszakra vonatkozott: jól emlékszem, ön is biztos jól emlékszik rá, amikor ugyanilyen ciklus kezdetén Békesi László, akkori pénzügyminiszter úr az áfaemelést beterjesztette a Ház elé az adócsökkentési kormányprogram, illetve választási programok után. Tehát nem kellene talán a múltat sem egyoldalúan emlegetni.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy koncepcionálisabb, nagyobb léptékű változások hiányát említi, mi azt mondtuk - és az elmúlt nyolc év tapasztalata tényleg azt bizonyítja -, hogy óriási igény van a stabilitásra, a kiszámíthatóságra, a jogbiztonságra. Éppen ezért azok a változások, amelyek az áfatörvényben, a jövedéki törvényben és más törvényekben is megtalálhatók, nem forgatják fel gyökeresen, és épp azért, hogy ne legyen végiggondolatlan változtatás, majd a jövő évre tervezzük a koncepcionális változtatásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát a kormányoldal alapvetően a végrehajthatóságot és a korrekciókat tartja szem előtt az ez évi törvénymódosításainál.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom kétperces reflexióra a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Mádi Képviselő Úr! Nyilvánvaló, hogy egy kétperces megnyilvánulás nem mérhető egy 15 perces vezérszónoklathoz, ami sajnálatos módon lecsökkent 5 percre, és ezt mi azért kifogásoljuk, mert ezzel kapcsolatban jó lett volna meghallgatni nemcsak a kormánynak, hanem a kormánypárti képviselőknek a véleményét is azokról az intézkedésekről, amelyeket az Art. magában foglal, hiszen látható, hogy a kormány az Art.-módosításban azért elég markáns intézkedéseket fogalmaz meg.

Amit kifogásoltam: éppen a fideszes képviselő asszony hozott ide egy adóreformmal kapcsolatos megjegyzést, ami azért nem helytálló, mert maga a kormány sem mondta azt, hogy ő most egy adóreformot fogalmaz meg, és én nem is hiányolom az adóreformot, hiszen tisztában vagyok vele, hogy néhány hónap alatt nem lehet reform értékű intézkedéseket megfogalmazni. Ilyen elvárás nem fogalmazódott meg részemről sem, de akkor kár erről beszélni a Házban.

(12.10)

És még egyszer mondom, hiba az, ha a képviselő asszony egy Art.-módosítás során ilyen hevenyészett módon próbál visszautalni az előző kormányzat négyéves tevékenységére. Nyilvánvaló, hogy egészen más volt 1994-ben a helyzet, és egészen más a megállapításunk akkor, ha a négyéves ciklus alatt megtett különböző adóintézkedéseket vesszük, hiszen azt a képviselő úr sem vitatta, hogy az átlagos elvonás mértéke a négyéves ciklus alatt jelentősen mérséklődött, és kívánatos, hogy ez a mérséklődés tovább folyjon, de azért itt, azt gondolom, óvatosnak kell lenni az adómérsékléseket illetően.

Ha az adóreformhoz érnek majd a kormánypárti képviselők, vagy eljutnak 2000-ben az adóreform megfogalmazásához, azt hiszem, keserű szembesülés lesz, hogy milyen csekély mértékben lehet az adóterheket mérsékelni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr kért még kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr, önt illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nem is lesz ez két perc, mert Keller képviselő úr is hasonlóan reagált.

Amit Mádi képviselő úr elmond, ez számunkra ugyanúgy fontos, hogy az újraelosztáson belül az arányok tovább változzanak kedvező irányban. Ami itt a gondunk, és ahogy ezt a Fidesz vezérszónoka elmondta, hogy a költségvetés a mai napig nem áll rendelkezésünkre. Tehát beszélünk valamiről, hipotézisekről, vélhető bevételekről, vélhető kiadásokról, arányokról, sőt Art.-ről beszélünk, miközben egyes adótörvényeknek még meg sem kezdődött az általános vitája. És mi azzal szembesülünk pillanatnyilag folyamatosan, hogy egyik oldalon voltak nagy ívű ígéretek, ezek azért lassan eltűnnek a szóhasználatból, és szembetaláljuk magunkat - úgy, ahogy hivatkozott, kifejezetten az áfatörvényben -, hogy olyan rétegeket terhelünk többletterhekkel, többletadóterhekkel, amelyek már egyébként is a teljesítőképességük határán vannak. Ez az, ami minket egyre jobban idegesít, és ezeket próbáljuk mi ebben a vitában számon kérni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólásra nincs jelentkezés, az általános vitát elnapolom. További előzetesen jelzett felszólalásokra, továbbá a vita lezárására a mai napon az esti órákban kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/202. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/202/1-3. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Varga Mihály politikai államtitkár úrnak a Pénzügyminisztérium részéről mint a napirendi pont előadójának. Államtitkár úr, önt illeti a szó.